30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Lóránt Bence hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2018. december 18. 18:23 | Link

Masa

Hú, olyan jó kedvem volt annak ellenére, hogy szét vagyok fagyva egyetlen jégtömbbé, hogy vigyorogva indulok a seprűmet félig-meddig magam után húzva reptan óra után. Várffy professzor mindig megfűszerezi a repüléstan órákat, most például egy kis passzolgatással. Ráadásul még meg is dicsért, hogy ma egész jól passzoltam. Szóval régen voltam boldog ennyire egy óra után, mivel egyébként sem szoktak sokat dicsérni a tanulás miatt, most pedig a kedvenc professzorom tette meg. Mi kell még a mai naphoz? Egy kis meleg például. Ezért is szaporázom a lépteimet, hogy minél előbb a klubhelyiségbe mehessek és még a következő óra előtt kiolvadhassak. De nem eszik olyan forrón a kását - forró kaja awww -, mert leszólít egy lány a Levitából. Stella, de tudom, hogy sokszor máshogy szólítják, és ha már megszólított, megmutatom, milyen jól nyitva tartom a fülem. Nem mellesleg tök cuki név, szóval, miért is ne ezzel kezdeném?
- Szia Masa - köszönök vissza, egy mosolyt csalva a fagyott pofimra. A köszönés utáni mondandója megállít, de szó szeriont megtorpanok és kissé zavartan nézek rá.
- Ö, hát nem tudtam, hogy véletlenül is el szoktak válni a szülők - gondolkodom el egy pillanatra, de apu és anyu jól vannak, szeretik egymást és minket. Emmát mondjuk kicsit jobban szerintem, és ő adja alájuk a lovat...
- Amúgy nem, a szüleim tudomásom szerint együtt vannak és nem akarnak elválni. De honnan veszel ilyet? - kérdőn meredek rá, mert nem értem az egészet, viszont nagyon érdekel, hogy miért kérdezett ilyet. Remélem nem lát a jövőbe!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. december 18. 18:39 Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2018. december 18. 19:27 | Link

Masa

Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma ilyen kérdéssel találnak. Oké, Masa nem ismeretlen számomra, hiszen egy évfolyamba járunk, sokat találkozunk, még ha nem is igazán érintkezünk ezeken a kötelező körökön kívül. Plusz ugye egy fél évet nem voltam itt a betegség miatt, de határozottan emlékszem, hogy a szüleim nem váltak el közben.
- Emlék... mire? - nyitom egyre jobban ki a szemeimet, de aztán nem mondja végig. Nagyon utálom, amikor valaki elkezd valamit és nem fejezi be. Az más kérdés, hogy én is szoktam alkalmazni, de attól még utálhatom, nem? Nem Masát, csak a befejezetlen mondatát.
- Ennek én is örülök - de tényleg úgy nézhetek rá, mint egy hülye, mert halvány lila unikornispukim sincs, hogy mit hord össze és miért. Viszont egyre jobban zavarba jövök, de ahogy elnézem, ő még jobban, mert irul-pirul és összevissza beszél. Hát, nem ilyennek ismerem egyik Levitást sem - sok levitást mondjuk nem ismerek -, de úgy senkit sem.
- Hát... jó, akkor szió - hagyom őt elmenni, mert nem értem az egészet továbbra sem. Csak nézem távozó cuki alakját - mert amúgy az, csak most ruhabőröndbe zárta magát a hideg elől, és továbbra is hülyén nézek rá. Aztán rájövök, hogy nincs miért megfagyni tovább, szóval elindulok utána, de azért nem annyira gyorsan, hogy utol is érjem. Nem akarom jobban zavarba hozni még ennél is, holott Felagundnyi fordulatom sincs, hogy hogyan értem ezt el nála. De nem tart sokáig ez az egyre csökkenő bizonytalanság, mert visszafordul és olyat kérdez, hogy majdnem elröhögöm magam. Sodó Bence, persze! A mosoly azért adott, a válasz pedig hirtelen születik meg bennem.
- A fene, lebuktam. Hogy jöttél rá? - teszem csípőre a kezem vádlón egy pillanatra. Várok pár szívdobbanásnyi szünetet, mert nem akarom sokáig szívatni. A reakciójára mindenképpen kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy pozitív, vagy negatív lesz-e.
- Amúgy el kell keserítselek. Mindig Lóránt Bencének hívtak. És most nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog, vagy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy utálnál miatta. Szóval ki az a Sodó Bence, és miért lennék én? - teszem karba a kezem magabiztosan. Ezzel a mozdulattal, kicsúszik a kezeim közül a seprűm és sikerül úgy esnie, hogy a lábujjamra esik a nyele.
- Ó, a sellő húzzon le ötven méter mélyre - szidom a sportszert, még arrébb is rúgom picit. Magamban káromkodom, de aztán felkapom a fejem, majdnem elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt, a megfagyás két mintapéldányának álcázva magunkat.
- Szóval elmondod? Még meg is sebesültem, hogy tudhassam - próbálom mozgatni a lábujjamat, de tudom, hogy be fog dagadni. Az a mákom, hogy most a hidegtől majd jól átfagy, az legalább lehúzza a daganatot róla.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2018. december 18. 21:03 | Link

Masa

Végül eljutok arra pontra, hogy talán nem kéne feszegetni a témát, így is elég zavarban van. Szóval az a három-négy-tíz-húsz-hatvan mondat és kérdés, ami így hirtelen eszembe jut, bent maradnak a meleg agyam tekervényei között. Nem úgy meleg, csak odabent meleg van, idekint meg hideg, még mielőtt valaki rosszul olvasná a gondolataimat. Nekem szabad, másoknak nem, és remélem Masa sem legilimentor, mert akkor most biztos komplett hülyének nézne. Pedig épp most nem is vagyok az. Szóval elengedem a dolgot és hagyom elmenni, még megerősítésként el is köszönök, hogy neki is könnyebb legyen itt hagynia. Persze nem sikerül, miért is sikerülne? Más esetben nem bánnám, ha egy csini csajszi velem akar beszélgetni, de most egy picit félek a közeledésétől, hogy vajon megint mit fog mondani.
Egy pillanatra belemegyek abba, amit kérdez, hiszen Bodó Bence neve még csak fel sem sejlik az én emlékezetemben, tehát semmilyen körülmények által nem ismerhetem. Bodó Bence. Jól alliterál a neve és ennyi. Hiába töröm a fejem, hiába akarom, hogy valami mégis előjöjjön a név hallatán: semmi. De azért nagyon érdekel a dolog. Azért elmosolyodom a hazugságra, amit hirtelen előhúz a tarsolyból.
- Szóval "kicsit" hasonlítok, csak a nevem változott - szkeptikus pofimat tolom az övéhez, nem túl közel. Pontosan látom, hogy mi van, közeledett, a kezét is emelte, csak, amikor kimondtam a cancelt, akkor fagyott le róla szép pír. Bár van most rajta egy másik, de azért ez tényleg nem ugyanaz.
- Valaki klónoz engem, jaj! - próbálok valami hülyeséget mondani és sikerül! Ez az, nem semmi! Tetőzöm a hülyeség Csomolungmáját, a lábamra ejtem a seprűmet. Na, most már biztosan nem hasonlítok Bodó Bencére, csak egy szerencsétlen másodévesre. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi. Persze ki is nevet, ahogy szidom a szép seprűt, ami semmiről sem tehet, de aggódik is egyben egy kicsit. Fura valakit látni nevetve aggódni, de a példa mutatja, hogy lehetséges. Azért összeszedem magam nagyjából.
- Minden oké, majd befáslizom, vagy tudja a fene - vonok vállat inkább. A legvalószínűbb, hogy lemegyek a gyenguszra kérni rá valamit, nem vagyok gyógynövénytár. Persze csak titokban, mert elég égő, na. Csak, hogy teljes legyen az egész Masa sírni kezd nevetés után. Érti ezt valaki? Bagolyban kérem jelentkezzen! Csak nem tudom, hogy ezt kinek írtam, mert a többiek már rég elmentek, mi meg, mint két szerencsétlen nevetve sírunk, meg ütlegeljük magunkat. Azért ez ám a varázsvilág legjava, nem? Végül látom, hogy nem tud mit kezdeni magával, ráadásul ki is mondja, szóval közelebb lépek és hirtelen öttlettől vezérelve átölelem és magamhoz húzom.
- Sajnálom, hogy nem vagyok a Bodó Bencéd, tényleg - suttogom a sapkán keresztül neki. Remélem abbahagyja, mert mostanában elég sok az egy Bencére eső sírós lányok per négyzetméter arány. Szóval kezdek megijedni magamtól és nem Stella az ijesztő, hanem én. Jó lenne ettől megszabadulni, mert a komfortérzetemet eléggé rontja. Na, meg a lányok vonzalmát felém, ami talán még rosszabb is. nem is vagyok önző, mi?
- De lehetek a Lóránt Bencéd. Igaz, biztos nem olyan szuper, mint a másik, de legalább el tudja törni a lábujját egy seprűvel. Szerintem egy főnyeremény, nem? - húzom el a fejem a fülétől és vigaszt nyújtó mosollyal nézek a szemeibe. Igaz, ki sem látszik szinte a sál-sapka kombóból, de azért remélem meggyőzöm ezzel. Kattogó Hebrencs csöves mézem sincs ki volt neki Bodó Bence, de ha megsiratta, akkor talán jobb is, hogy nincs itt.

Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2018. december 20. 11:54 | Link

Masa

- Szóval szemtelenül jóképű, mint én - kuncogok, mert azért annyira komolyan ezt nem gondoltam. A lényeg az, hogy kezd egyenesbe jönni a történet, szóval valami jó barátja lehetett a srác és én hasonlítok rá. Egy bibi van, hogy nem én vagyok az, viszont annak örülök, hogy a szüleimmel nem történt meg ilyesmi. Biztos más ember lennék, ha már elváltak lennének, és mindig jó hazamenni. Mondjuk nem baj az, hogy itt vagyok év közben, kevésbé vagyok szemmel tartva és beárulva Emma által. Igaz, most már ő is itt van és nagyon bele van feledkezve a tanulásba, de lelke rajta. Pedig csípem a kis bogyó fejét, csak utálja, ha gyereknek nézem, pedig egy évvel fiatalabb csak. Igen, túlkorosak vagyunk ide, de nem lehet minden tökéletes, nem igaz? Seprű, fájdalom, sírás és Masa máris ölelget. Kicsit felgyorsultak a dolgok, de örülök neki, hogy valahogy kiadta a feszültséget magából. Próbálok jó fiú lenni és empatikus, ahogy egy igazi Eridonoshoz illik. Vagy az a Navine? Sosem emlékszem a jóféle sztereotípiákra, pedig nagyon sokan rá is játszanak ezekre. Na, mindegy, én meg olyan vagyok, amilyen, ezt kell szeretni, vagy utálni.
- Hmm, remek a névmemóriám. Akkor Sodó... te is az vagy, pirosodó, ebben a hidegben - pedig tudom ám, hogy valójában nem a hideg csipkedte pirosra az arcát. Örömvigyor ül ki az arcomra, amikor nyugtázza a kijelentésemet.
- Igen, most már van - mondom neki, amikor eltávolodok kissé tőle. Adnék neki zsepit is, de éppen az előbb fogyott el, szóval csak bénán, fájó lábujjal, vagy lábujjakkal álldogálok, amíg ő szabaddá teszi a légutait.
- De rendes tőled! De nem égő nagyon, hogy... mindegy, van valami jó ötleted, hogy miért dagadt fel a lábujjam? Valami menő. Mondjuk téged megtámadott egy vérfarkas, és amikor meg akart volna harapni félrelöktem, de az... ráugrott a lábujjamra bosszúból - nevetek fel, mert a lezárásra nem maradt ötletem. Ő Levitás, neki tudnia kell okos dolgokat, úgyhogy jobb, ha kitalál valamit, mert nem hiszem el, hogy kék a vére. Végül visszatérünk az eredeti dologra, ahol a történet utolsó mozaikdarabjai a helyükre kerülnek. Mivel ellentmondást nem tűrően magához veszi a lesből támadó seprűmet, nem forszírozom a cipelést.
- Mármint mi történt benne? Én voltam Bo... izé Sodó Bence és passzolgatunk reptanon? Egész tehetséges vagy szerintem, egyébként - állapítom meg, ahogy visszaemlékezem az órára. Tudom, hogy ő kviddicses, szóval nem csak ritkán dobálgathat, bár fogalmam sincs, hogy milyen poszton játszik.
- Figyelj Masa, nem haragszom ám rád, nem kell magyarázkodnod. Így, hogy már értem, mert elmondtad, én sem halok meg hülyén - nevetgélek, miközben a kastély egyre nagyobbra magasodik felénk. Közeledünk, az égő részhez, ahol a lábujjam meg kell majd mutatnom a gyenguszon. Már, ha ki tudom venni a cipőből, mert érzem, ahogy feszül, gondolom szépen feldagadt.
- Emellett kit érdekel, hogy labilis vagy-e? Olyan cuki vagy, ahogy vagy, ha labilisan, úgy sem rossz. Így is egy évig nem beszélgettünk semmiről, szóval nem baj, ha pótlunk ezt-azt, nem? - érdeklődve nézem, ahogy néhány hosszú hajtincse a szeme elé furakodik a sapkájából. Engem biztos nagyon zavarna, de a csajoknak meg jól áll az ilyesmi.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2018. december 26. 22:00 | Link

Masa

- Neeem, hogy is mondhattam ilyet - kuncogok, jót derülök rajta, ahogy a "menetszél"-re fogja. Végül is én mondtam neki, csak kapott az alkalom. Ez most öngól, vagy látszólagos öngól? Lehet erről írnom kéne egy előadást valamelyik tanárnak. Á, ennyire nem vagyok szorgalmas kisdiák. Ellenben a lábujjam továbbra is lüktet és most már biztos vagyok, hogy nem csak kis baja van. Azért, ha valaki belerúg egy szekrénybe, viszonylag hamar elmúlik, mondjuk pár perc alatt. Ez az idő letelt, szóval lehet, hogy sikeresen eltörtem a lábujjam egy seprűvel? Végül is van rá esély, de azért légyszi ne!
- Gurkó? Akkor már nem lenne fent a lábfejem - vigyorgok, kissé fájdalmasan, na jó, inkább a vigyorgás a kissé, a fájdalmas a nagy. A következőre még így is elröhhentem magam, még, hogy "ártatlannak tűnő Levitás". Masa nem is tűnik annak, de. Annak tűnik.
- Hát ö... ez talán járható út, de nem akarlak bajba keverni. Kivéve, ha vállalod, hogy bátor Eridonosokat taposol le hazafelé menet, mert nem akarsz ártatlannak tűnni - nevetgélek tovább, de ami jobban érdekel az, az, hogy hogyan is kerültem a képbe, mint Sajó Bence! Ja, nem Sajó, izé Bence... Sodó! Komolyan hálát adok mindennek, hogy nem tudja a gondolataimat olvasni, beégnék, mint zárt akolba a bárányok erdőtűznél. Figyelmesen bólogatok a fura álmon, amit nem is teljesen fogok fel, persze álom, nem tudom, hogy miért csodálkozom igazán. Legalább a fájdalomról eltereli a figyelmemet. Ehhez hozzájön az is, hogy Masa ugrándozni kezd a hóban és a lábnyomait tanulmányozom, amíg valami értelmes nem jut az eszembe, hogy kimondjam.
- Végül is jól tetted, hogy megkérdezted, mert akkor lehet, hogy harmadikig, vagy talán sohasem beszélgetünk. Pedig az hiba lett volna, nem? - nézek rá, bár a kijelentésem már korábban is elhangzott, csak meg akarom erősíteni, hogy tök jó, hogy ilyen bátor volt és előállt egy álommal. De amúgy itt mások az álmok szerintem, mint a mugliknál.
- Arról gondolkodtál már, hogy jelent-e valamit az, hogy szerepeltem az álmodban és hasonlítok a Bencére, akit ismersz? De lehet, hogy valami tanárt kéne megkérdezni, aki ért ehhez. Persze... á, hagyjuk, megengedem Sodó Bencének, hogy leüljön a helyemre az álmodban. Végül is egy jó fej srác volnék, vagy ilyesmi - bár  a hangom a végén furán elcsuklik, nem tudom, hogy miért - talán így büntet a világegyetem -, de a lényeg, hogy nem hittem volna hogy egy Levitás is tud érdekes lenni. Mindig csak azt hittem, amiket mondanak róluk, szóval kellemes csalódás. Végül visszaránt a valóságba, amikor a kapuhoz érkezünk, és persze egyből elkezdem érezni, hogy fáj a lábujjam. Király!
- Te egyre veszélyesebbnek tűnsz, nem ártatlannak Masa - vigyorodok el teljes szívemből. - Amúgy most hogy legyen? Előbb ráléptél és csak utána vágtad hozzá a könyvet, vagy csak a könyv? Nem akarom a dicsőséget elvenni tőled - vigyorgok, de komolyan mondom, lassan szaladni kéne, amíg el nem ájulok. - De gyorsan mondd, meg mert tényleg fáj, és hálás lennék, ha elkísérnél. Hátha meg tudsz menteni ebben az életveszélyes helyzetben,és mondjuk inkább hallgatlak téged, mint arra gondolok, hogy mér háromszor akkora a lábujjam, mint, ahogy azt megtervezték - sziszegem most már, és láttatom kívülről is, hogy fáj. Hesteg: de rohadt béna vagyok!
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 10:50 | Link

Masa
mindent

Fülembe bedugva szól valami mugli zene a mobilomból, jókedvűen, jobbra-balra dülöngélve sétálok a rét felé, néha még szökkenek is vidáman egyet. Randira hívtam az én drágámat, hogy nézzünk egy kis Holdfényt és próbáljuk szőni valamit a sugaraiból, na meg megjelent az Edictum is, kíváncsi vagyok, hogy most melyikünkről találtak ki valami vicces pletykát. A kviddicsmeccset is megúsztuk egyelőre úgy nagyjából, a mezcserés támadás mindent megért, azokat az arcokat soha nem fogom elfelejteni. Szóval már nagyon várom, hogy újra a karjaimba vehessem ezt az édes bolondot, mert a baglyokkal is kezdenünk kell majd valamit, meg kéne beszélni a részleteket. Hú, nagyon jó ez a szám, felvidulok tőle. Elkezdtem beleásni a magyar mugli zenébe magam, és nagyon jók is vannak, de tényleg, az utóbbi napokban szinte bedugott füllel jártam, és élveztem minden percét. De miért is ne élvezném? Minden vizsgám megvan, jön a szünet és rengeteg tervem van Masával kapcsolatban, meg Márkóval is. Azt hiszem a bátyó is megkedvelt már valamennyire, vagy legalábbis kevésbé mutat ellenszenvet irányomba, mint korábban, attól függetlenül, hogy a megbeszélésünk vége nem alakult túl… optimálisan. De most hagyjuk is őt, hiszen hamarosan odaérek, a kavicsos talaj megropog a talpam alatt, ahogy a szürkületben a rét a látótávolságomban ér. A kedvenc padunkat már messziről próbálom kiszúrni, és Masa már ott is üldögél rajta. Olyan gyönyörű és én olyan szerelmes vagyok belé, hogy el nem tudom mondani. Aki nem látja meg benne a szépséget a zizisége mellett, az eléggé vak, pedig valójában tényleg csodás teremtés, felhőtlen – mások szerint felelőtlen – viselkedése pedig mindig mosolyt csal az arcokra, ahogy nekem is most. Kicsit meggyorsítom a lépteimet, de aztán mégis lopózni kezdek és megpróbálok mögé osonni. Előtte még kihúzom a fülemből a dugókat, hogy ne zavarjon és kikapcsolom a zenét is. Remélem, nem ma küld valamit félre megint Karola, amit Márknak szánt, az a múltkor vicces volt. Lassan közelítek Masa felé, majd hirtelen karolom át.
- Én vagyok a vérnyenyec és most elfogtalak. Halljam az utolsó kívánságod! – fejem bebújtatom a válla mellett, hogy csókot lophassak tőle, mosolyom nem is lehetne szélesebb, szemem pedig csillogóbb. Az biztos, hogy a boldogságom hónapok óta csúcsra van járatva, és ha Masa nem is mindig vevő erre, engem az nem zavar. Talán én egy kicsit jobban bele vagyok esve, mint maci a málnásba, ahogy a muglik mondják. De őt sem kell félteni, kimutatja ő az érzéseit, és érezteti, hogy számít rám mindig.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 10:55 | Link

Masa
mindent

Hűha, tényleg megvan a ninjutsu mestere cím - vajon érdemes belekezdenem Masának a magyarázatba később, vagy nem érdekli a dolog? - simán átkarolom, és érzem, ahogy rázkódik a meglepetéstől. Háhá, egy null ide szívecském, én vagyok a jobb kém! A csók megint nem jön, ez kissé elszomorít, de azért a mosolyomból marad egy halvánnyi. Aztán meglátom mi a baj, talán megfázott, de tudhatná, hogy nem érdekel, ráadásul az arcán zavart vélek felfedezni. Hmm, látom, hogy az újságra siklik a szép szemének tekintete, talán abban lehet valami? A múltkoriban is összehozták Ambrózyval, de az azért szerintem nevetséges. Én jót röhögtem rajta, bár nem kérdeztem rá, minek? Engem szeret. A kívánság az kívánság viszont, szóval mellé ülök. Tényleg van valami... talán, megbántottam valamivel? A meccseket nem bírja elviselni?
- Oké, itt ülök, kívánság pipa - kedvesen elmosolyodom, mert hiába na, szeretek vele kettesben lenni. Annyi barátunk van, hogy az ilyen pillanatok azért nem olyan sűrűk ám. Magam mellé teszem az újságot és nézem őt. Valami. Nem. Stimmel. A kezemmel közelítek, mint egy pók felé, el akarom érni az övét.
- Hallgatag vagy ma, valamit elrontottam? - próbálok belátni a fejébe, de mivel a gondolatolvasásig sosem jutok el, és egyébként sem néznék bele,így marad a szuggerálás.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 10:59 | Link

Masa
mindent

- Köszönöd? - szép lassan hervad ám az a mosoly az ilyen dumákra. Fura, meglehetősen fura és valami a gyomromban jeges fuvallatként kezdi összeszorítani ott azt a valamit. Nem volt még sosem ilyen. Tuti elrontottam valamit, ki kell javítanom, vagy.. nem? De mit? Valaminek lennie kell a háttérben. Mégis Ambrózy? Ne légy nevetséges Bence! Az az ember egy állat, és Masát is kiklopfolta, meg Márkót is az előző meccsen. Jó, Masát nem akarta, de nem láttam, hogy annyira bánkódott volna miatta...
- Huhh - bár őszintén hangzott, a gyomorgörcsöm nem nagyon akar elmúlni, mert a mozdulatai egy kicsit mást mutatnak. Igaz a keze összefűződik az enyémmel, szóval tényleg nem lehet nagy baj. Egészen a következő mondatáig ezt hiszem. Aztán megállok minden mozdulatban, talán a kezét is megszorítom véletlenül erősebben, mint kéne.
- Hogy mi? - nyögöm ki nagyon halkan, mert a szám kiszárad, a szívem vadul ver, a kezem elernyed végre az övén, és lever a víz. - Mi... - a szavak nem érkeznek meg, a szemeim nedvesedni kezdenek. TUDOM, hogy komolyan mondja, nem, nem viccel! Mit csinálhattam? Mit csinálhatott? Mi történt? - Miért? - a kérdés ott döngeti a szívem, a lelkembe éles karmokkal mar az az egyetlen szó.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 11:02 | Link

Masa
mindent

"Szakítsunk". Ezernyi gondolat száguld át a fejemen, érzem, ahogy visszaszorít a kezemre. Olyan, mintha erre készült volna, olyan, mintha tudná, hogy mit reagálok és... elárulva érzem magam, megszégyenítve és irtózatosan fáj! Fájt, amikor én mondtam ki Nórinak, de nem fájt ennyire semmi, soha-soha. Igaz, az más volt, ott eltűntem és volt idő kiszeretni belőlem, vagy őbelőle. Igaz, az nem ilyen volt, Masa más, őt szeretem teljes szívemből! De ő nem, ha ilyet mond, akkor nem. Nem tudom mennyi idő telik el, hogy visszakérdezek, de tudnom kell. Érzem, hogy feszülök és remegek, nem tudom, hogy a könnyeimet férfiként képes vagyok e visszatartani. Most volt a huszadik szülinapom is, akkor még... nem, akkor sem volt olyan. Talán sosem volt, csak én szerettem volna? Nem, ez lehetetlen, ez egy olyan előadás, amire nem kellene hivatalosaknak lennünk! A válasz pedig nem jön tőle, látom, ahogy tátog, látom, ahogy az arca eltorzul egy olyan helyzetbe, ahogy még sosem láttam. Nem bírom tovább, érzem, ahogy a könnycseppem elindul lefelé, de hé! Én férfi vagyok! Ki kell bírnom! Lassan megpróbálom kihúzni a kezem az övéből, de nem fordítom el a tekintetem.
- Nem értem - a hangok nem evilágiak, nekem nincs ilyen nyüszögő, félig kiszívott hangom, de nem tehetek róla. Talán még meg lehet beszélni, igaz? Talán még van remény! Lehunyom a szemeimet egy pillantra, és megpróbálok erőt meríteni valahonnan, lehet, hogy a Holdfényből, vagy a bennem lévő szeretetből. Mert...
- Masa, sze... - próbálom kinyögni, de nem megy, ő nem szerethet, ha azzal kezdi, hogy ne legyünk együtt többé. -... retlek - mégis elsusogom, és kezdem érezni, hogy a gyomrom szorításából más is fakad már. Düh, tehetetlen düh. - Mondd el! - nem, nem kérem már, tudni akarom! Akarom, hogy miért tépi ki a szívemet és forgat meg benne egy kést!
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 11:05 | Link

Masa
mindent

Te? Kérdezném, de a hangom ma cserben hagy. Valahogy érzem, hogy ma nem fogunk az Edictumon röhögni, nem fogunk Holdfényből állatokat szőni, sőt... semmit sem fogunk együtt csinálni. A keze elindul felém, az én fejem pedig automatikusan a kezei felé, hiszen ez a természetes. Egyszerre állunk le és húzódunk vissza, mintha valaki fentről marionettbábúként rángatná csendes kompozíciónkat. Hogy rohadna ketté! Nem, nem Masa, ő szép és jó és vicces és szeret és... szeret?
- Szeretsz? - nézek rá olyan zavartan, amilyenre csak Lóránt Bence képes lehet. Most mi lesz, szakítani akarsz, vagy szeretsz? És mi lenne, ah megosztanám vele ezeket, nem csak magamban mondogatnám? Ohh, ott az a de. A de egy nem jó szó, utálom! Viszont kezdem elveszíteni a türelmemet is, mert ezt nem szabadna velem csinálnia! Merlin segíts, mit rontottam el?
- Aha - hátradőlök és érzem a hideg pad támláját. Az összes könnycseppet kitörlöm a szemeimből. Dacosan pillantok vissza rá. Aztán magam elé... aztán csak... elkezdek hangtalanul sírni.
- Miért? - fordulok felé, rohadtul nem érdekel, hogy könnyezek. - Tetszik valaki más? Mondd azt, akkor, megértem - pedig ez hazugság. Ő is tudja, mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Most nem értek meg semmit, sem őt, sem a helyzetet.
- És most, hogy kimondtad, jobb neked? - felpattanok és elé megyek. Fel-alá járkálok, és eszembe jutnak apró jelek. Csókok, elhúzódások, figyelmen kívül hagyott dolgok. - Mióta nem szeretsz? És miért nem szóltál? - hangom vádlón csattan és túl hangosan csattan, nem tudom máshogy csinálni, a lány akit szerettem, elárult, elárulta a szerelmünket. Megint letörlöm a könnyeim, dacosan, energikus mozdulatokkal. Várom a magyarázatot.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 11:11 | Link

Masa
mindent

Érzem a fájdalmát, de valahogy eltörpül az enyém mellett. Elárult, elárult és kész! Miért nem mondta, hogy mit csináljak jobban, vagy miért kellett egyáltalán összejönnie velem, ha nem szeretett? Vagy mióta nem szeretett? Mi ez a sok kérdés, és miért van ez az egész? Nem ez már nem az. Ránézek és nem azt a Masát látom, akit szeretek, ez nem ő, valaki átver százfűlével, vagy tudom is én!
- Talán mert, megérdemlek válaszokat? Vagy mit vártál? Jó szakítsunk, szia? Bár... úgy látszik, a válaszok elől nagyon ügyesen ki tudsz térni, különben biztos észrevettem volna már valamit. Ja, hogy én szeretlek és bízom benned, és nem kérdezősködök - nem nem tudom kimondani, múltidőben. Vagy igen? Talán jobb lenne itt hagyni? Már úgyis mindegy? Megint elerednek a könnyeim, és megint kitörlöm őket. Nem láthat sírni!
- Legalább egy kis választ adj Masa! Ezzel nem tudok mit kezdeni, nem érted? - kezdek hisztérikus lenni, ami nem túl jó, a jobb kezem már ökölben, és érzem, ahogy a körmöm belevájódik a tenyerembe.
- Találj ki valamit, mit bánom én már - adom fel hirtelen. Talán jobb lenne, ha elmenne, és itt hagyna magamra. Visszaülök, de csak magam elé nézek, nem tudok ránézni. Legszívesebben megcsókolnám és megfojtanám egyszerre. De minek? Azzal jobb lesz? Nem semmi sem lesz jobb, minden más lesz ezután.
- Talán jobb lenne, ha... - nemtudom elengedni. Nem megy. Ránézek, és nézem őt, nézem azt, aki a világot jelenti nekem, aki nem akar többé. Nem tettem semmit, nem tettem semmit, miért?
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. március 6. 11:18 | Link

Masa
mindent

Kérdések, kérdések és kérdések. Válaszok nem. Csak kérdések! Meglepődnék, ha nem Masáról lenne szó, és látom őt, ahogy szenved, de akkor mit mondjak én? Azt sem tudom mit csináljak és azt csinálom, amiben a legjobb vagyok. Cselekszem, megértő akarok lenni, és mindent meg lehet beszélni, nem igaz?
Feláll, felkapom a fejem, máris itt hagy? Megint nem lesznek válaszok? Kész, ennyi volt, Bence? "Szeretlek, de nem úgy". Ez maradt mára neked?! Nem, mégsem megy, sőt jön. Az arcomhoz közelít, mit akar? Átvert volna, az egész színjáték? Nem, ennyire bolond még ő sem. Megcsókol. MIÉRT? De nem tudok ellenállni, érzem az ajkait, érzem a sós vizet, érzem a barlangot! Igen, akkor akarta! Igen, ez az, de mi ez az egész akkor? Mit csinál velem ez a lány? Elegem lesz és már húznám el a fejem, de megváltozik a csók. A nyelveink összesimulnak, szinte belecsodálkozom, de követem a ritmusát. Ez valami más, szenvedélyesebb, és erősebb vágyakkal teli. Érzem a hajamba markoló vad vágyakat, érzem, hogy fel akar falni és érzem, hogy ilyet sosem csináltunk még. Vége. Apró puszikat kapok lezárásként, de ezek a puszik keserűen hatnak. Sós könnyekkel telítődik, és most már hagyom, érzem, ez nem én vagyok. Nem rám vágyik, van valaki más, tessék Bence, itt a válaszod. Nagyon nagyot sóhajtok, a bal kezem ösztönösen nyúlik fel az arcomhoz. A mutató és hüvelykujjam egyszerre, két irányból simítják végig a keserű ajkaim. Nézek rá, majd egy pillanatra megvillannak a szemeim és keresem Őt, az Ő Ő-jét, amíg meg nem látok egy szempárt. Nem az enyém, de csak ismerős, de látom benne a szenvedélyt, amihez az előző csók köti. Gépiesen mozdulok, szomorúan pillantok rá. Nem látok könnyeket nála. Talán ez fáj a legjobban.
- Köszönöm, hogy megmutattad - suttogom, majd előveszem a fülhallgatóimat. Látom magamat ahogy nézem őt, látom, hogy idegennek érzem, látom, hogy csalódott vagyok. Mintha egy madár nézne engem, minden rezdülésem egy kép... haragszom-e? Igen! Utálom őt? Nem tudom! A fájdalom nem múlik, a megértésem elkopik, mint a vízben a kavics, de... tudom, hogy ennek itt vége, igen vége.
- Akkor szia - rezignált a hangom, elfordulok és bekapcsolom a fülhallgatón lévő gombbal a zenét. Nem, nem akarom többet őt látni, nem bírom látni őt. Masát, a szerelmemet, aki elvette tőlem a boldogságot. Valami megtört bennem, tudom, valami más lesz és azt is tudom, hogy egyelőre csak a szenvedélyes csókja vájja ki a szívem maradékát. Többé már nem a szerelmem, de mégsem tudom ezt teljesen elfogadni. Minden fáj, a lélegzet, a lépéseim, a gyomrom, a torkom az agyamban dübörgő vér. Talán egyszer rá tudok majd nézni, de most nem, és holnap sem. Most már sírhatok, a dallam pedig kísérőül szegődik mellé...

Halott virágok illatát
Nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért
Valami fáj.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 8. 21:28 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Nem nagyon volt kedvem kimozdulni ma a szobából, még rengeteg tennivalóm volt. Ugyanis jó szokásomhoz híven nemigen kezdtem még el a kipakolást, most is az utolsó pillanatra hagytam. Nem szeretem sem a kicsomagolást, sem a becsomagolást, ha tehetem, csak úgy nagyjából egymásra hajigálom a dolgokat, meg mondjuk arra figyelek, hogy a hasonszőrű ruhaneműk ugyanoda kerüljenek. Egy jó órát pakolásztam már, mert a könyveket viszont nem lehet csak úgy bevágni egy helyre "könyvsarok" címszó alatt, szóval a szortírozás nem ment túl gyorsan. Főleg, hogy közben ránéztem mindig a telóra, meg mentem még egy kört a Varázslatos Theszrál-ban. Tudjátok, hogy van ez... még egy kör, ez lesz az utolsó. Persze akkor kinyithatsz valami szuper bónuszt, amit meg ki kéne próbálni, de közben látod a ruha és könyvhalmot, szóval nem olyan egyszerű ez az egész. Tulajdonképpen Dana üzenete mentett meg a további pakolástól, aki kérte, hogy menjek ki a rétre hozzá dumálni. Hát, már hogyne mennék, kedves barátném! Sokkal jobb veled találkozni, mint ezt a fárasztó melót csinálni. Persze "megkérhetnék" egy fiatalabb levitást, hogy ugyan segítsen már benne, de már nem hiszem, hogy ilyen irányba meg tudnék változni. Szóval gyorsan összekaptam magam - mentem még szigorúan 5 kört a játékban - és már kaptattam is a rét felé. Elkezdődött az új tanév, a diákok megtelítették élettel a sulit, régi barátok találkoztak, új szerelmek születtek - legalábbis gyanús volt nekem Farkas Petra, hogy tavaly még más csőrére volt ragadva -, és az üres kastély újra megtelt hangokkal. De gyorsan elhagyom az idilli környezetet és hamarosan meg is látom a réten kolbászolni a szőkét. Hát a szünetben sem csúnyult meg, ami azt illetti, végül is ha belegondolok, hogy milyen csajok vesznek körül, még szerencsésnek is érezhetem magam, nem? De.
- Helló Danadana dan, még szép hangod van? - vigyorgok felé, miközben lerövidítem a távolságot köztünk, egészen nulláig, amikor is átölelem az én kis barátomat. Még két puszit is kap a miheztartás végett, ami a kissé hűvösebb időben még nekem is jól esik. Végül kikapcsolom a mágnest és hátrébb lépek, hogy megcsodálhassam a mindig penge csajszit.
- Na, mi a helyzet? - kérdezem és kíváncsian várom, hogy volt-e valami ok, hogy találkozzunk, vagy csak már nem bírta a hiányomat.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 18. 17:53 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szerencsémre Dana mit sem változott, most is közvetlen és barátságos. Igen, mindig az és nem, nem értem, hogy hogyan csinálja. Legalábbis én mindig ilyen csibészesnek és vidámnak láttam, bármikor is találkoztunk, na meg olyannak, akinek mindenre vannak válaszai. Ha kell, ha nem. De ez sosem tántorított el tőle, jó fej volt, és mindenkinek vannak fura dolgai, leginkább másoknak furák, én így szeretem, ahogy van. Ráadásul ő egészen gyorsan párt talált magának, és azóta is kitartott a rellonos mellett.
- Kritikus – húzom össze a szemöldököm, miután megkapom az ölelésem és a puszijaim. Fogalmam sincs, hogy ugrat-e éppen, vagy tényleg valami komoly baj van nála. Végig pillantok gyorsan a testén, de semmi kivetnivalót, vagy éppen furcsa elváltozást nem látok rajta. Minden rendbennek tűnik, bár a hanglejtése kicsit aggasztó, ezt elismerem. Gyorsan kiderül, hogy mi az, ami kritikus, és el is húzom a számat. Somának el kellett mennie, az indok igazából mellékes, a lényeg, hogy nincs itt. Akkor nem csak Dana kapcsolatának, de a motorozásnak is annyi. Nyilván az előbbit sajnálom jobban, de a másodikat is sajnálom, még ha önző dolognak is tűnik. Bizonyára az.
- Sajnálom – mondom neki, de folytatja és kiderül, hogy gyakorlatilag emiatt szakítottak. A monológja végén megint odalépek és átölelem őt. Mit tudnék erre mondani? Soma így döntött, nyilván nem viccből, mégiscsak a húgáról van szó.
- Az élet az már csak ilyen, de még mindig jobb, ha az élet csinálja, mintha mondjuk belőled lett volna elege – simítok végig az aranyszín haján, és ellépve belemosolygok a képbe. Én most nem igazán tudom megnyugtatni, tudom, hogy nem lehet, remélem az is elég, ha itt vagyok mellette.
- Soma jó fej, és sajnos gondolom nem volt más megoldás. Esetleg utánamehetnél, nem? Vagy hopp-hálózat is van a világon, találkozhatnátok… de tudom, eső után köpönyeg – mondom keserűen, és tudom, hogy ezek nem igazi megoldások. Ráadásul pont ötödéves, még jó, hogy nem az év végén történt, mert akkor lehet, hogy rossz hatással lenne a tanulmányaira.
- Megigyunk valamit, valahol? vagy sétáljunk? Mit szeretnél? – kérdezem, mert talán ez a legjobb módszer, ha ő mondja meg, hogy mire van szüksége.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Elsős mestertanonc


Birdie
offline
RPG hsz: 475
Összes hsz: 1661
Írta: 2020. október 21. 13:34 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szomorú történet ez, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy Danáék szétmennek. Az is igaz, hogy nem egymással volt gondjuk, na, de mindegy már igazából. Valahogy vigasztalnom kellene őt, de én saját magamat sem igazán tudtam megvigasztalni annak idején. Azért megpróbálkozom vele, mégiscsak a barátja vagyok, és rossz így látni, még akkor is, ha nem mutatja ki annyira. Az is lehet, hogy már az összes éjszakán elsírta a bánatát a párnájának, erre viszonyt nyilvánvalóan nem kérdez rá az ember. Maradok csak támogató barát, aki ha kell segít, ha nem kell, akkor meg a háttérbe vonul, de figyel, hogy mikor kell előjönnie megint.
- Sajnálom, hogy nincs megoldás, én bírtam a srácot, amennyire megismertem - mosolygok Danára sután. Szerintem itt nincs olyan szó, vagy mondat, amivel igazán vigasztalni lehetne még, túl közeli a szakítás, minden fáj. Ha rá gondolsz akkor az, ha ki akarod verni a fejedből, akkor az, tök mindegy. Megrándul az arcom, amikor a szakításról kérdez, vagyis, hogy én hogyan éltem túl és annak mi lenne a legjobb módszere. Háááát...
- Nehezen, nagyon nehezen. De mi nem megbeszéltük és először nem is igazán volt indok sem. Ti megbeszéltétek, és döntöttetek, én csak a szenvedő fél voltam. Igazán szenvedő - nem hiszem, hogy a szavaim és a képemre kiülő szomorúság segíteni fog, szóval muszáj még mondanom valamit. - De te sokkal erősebb vagy, mint én, és közös döntés volt, talán könnyebb lesz. Mindenesetre a legfontosabb, hogy legyél emberek között és csinálj mindenfélét. Semmiképpen ne akard egyedül átvészelni a nehéz napokat. Legalábbis az első hét után már ne - tudom jól, hogy ez milyen nehéz kérés, de én nagyjából ennyit tudok segíteni. Nóri után más volt, ott volt egy egész nyári szünet és az sok mindent feledtetett, nem beszélve arról, hogy az még elég friss kapcsolat volt. Nem is nagyon nevezhető igazán annak. De mindegy is. Ennek fényében meg is hívom gyorsan valahova, hogy túlessünk a mindkettőnk számára nehézségeket okozó beszélgetésen. Danának van is kedve, szóval, mehetünk is, ez az!
- Ez a beszéd. Gyerünk a Faltozóba, és persze, hogy én fizetek! - hirtelen nyúlok a fejéhez, hogy összeborzoljam a haját, aztán pedig menekülni kezdek nevetve. A nevetés jó, elűzi a gondokat.
Szál megtekintése

A legjobb postairón a környéken.
Rét - Lóránt Bence hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék