36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 18. 17:39 | Link

Bence
Kedd délután


Merem, nem merem, merem, nem merem...  Merem? Ó-ó.
Habozva lebegett a kezem félúton a szám és a tál között. Egyrészt el akartam fogadni hogy ez jött ki, de a másik felem csak vissza szerette volni dobni a cukorkát a többi közé, úgy téve mintha a piros m&m a kezemben sem lett volna.
Csak ellazítom az ujjaimat. Csak egy picit, és igazából sose volt a kezemben... Nem. Nem csalunk, megcsinálom. Ez jött ki, akkor most már vállalnom is kell.
Ügyet sem vetve az esetleges furcsa tekintetekre amiket háztársaimtól kaptam, bedobtam a számba a cukrot, és seprűmet a vállamra véve kisiettem reptanra.

A dolgon nem segített, hogy Ő is ott volt az órán.  Egészen örültem, hogy kiszellőztetem kicsit a fejem, erre a passzoknál összekerültünk, és többször is meg kellett szólítanom. Hihetetlen fura érzés beszélnem vele, mert minden alkalommal oda kell rá figyeljek, hogy ne Sodózzam le.

Jó, tényleg most vagy soha.
Felzárkózom az egyedül sétáló fiúhoz, és bátortalanul rámosolygok.
- Szia Bence, - kezdem, és reménykedek, hogy nem vette észre a habozást a neve előtt - te izé szóval véletlenül nem váltak el a szüleid  általános után?
Pazar kezdés, tudom, gratulálok is magamnak. Hirtelen ez az alternatíva tűnik a legvalószínűbbnek, no meg az álmomban is így történt, de azért nem kell nagy ész ahhoz, hogy az ember rájöjjön, eredetileg nem ezt akartam mondani. Inkább valami olyasmit terveztem, hogy "véletlen nem Sodó Bencének hívtak alsóban? Annyira hasonlítasz az elsős szerelmemre!"
Na igen, azt hiszem ezt így mégsem tudom csak úgy kimondani.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. december 18. 17:44
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. december 18. 18:23 | Link

Masa

Hú, olyan jó kedvem volt annak ellenére, hogy szét vagyok fagyva egyetlen jégtömbbé, hogy vigyorogva indulok a seprűmet félig-meddig magam után húzva reptan óra után. Várffy professzor mindig megfűszerezi a repüléstan órákat, most például egy kis passzolgatással. Ráadásul még meg is dicsért, hogy ma egész jól passzoltam. Szóval régen voltam boldog ennyire egy óra után, mivel egyébként sem szoktak sokat dicsérni a tanulás miatt, most pedig a kedvenc professzorom tette meg. Mi kell még a mai naphoz? Egy kis meleg például. Ezért is szaporázom a lépteimet, hogy minél előbb a klubhelyiségbe mehessek és még a következő óra előtt kiolvadhassak. De nem eszik olyan forrón a kását - forró kaja awww -, mert leszólít egy lány a Levitából. Stella, de tudom, hogy sokszor máshogy szólítják, és ha már megszólított, megmutatom, milyen jól nyitva tartom a fülem. Nem mellesleg tök cuki név, szóval, miért is ne ezzel kezdeném?
- Szia Masa - köszönök vissza, egy mosolyt csalva a fagyott pofimra. A köszönés utáni mondandója megállít, de szó szeriont megtorpanok és kissé zavartan nézek rá.
- Ö, hát nem tudtam, hogy véletlenül is el szoktak válni a szülők - gondolkodom el egy pillanatra, de apu és anyu jól vannak, szeretik egymást és minket. Emmát mondjuk kicsit jobban szerintem, és ő adja alájuk a lovat...
- Amúgy nem, a szüleim tudomásom szerint együtt vannak és nem akarnak elválni. De honnan veszel ilyet? - kérdőn meredek rá, mert nem értem az egészet, viszont nagyon érdekel, hogy miért kérdezett ilyet. Remélem nem lát a jövőbe!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. december 18. 18:39
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 18. 18:54 | Link

Bence
Kedd délután


Hát, ez kínos. Valahol ott szívnám vissza az egész ötletet amikor a válás véletlenszerűségébe megy bele, mert abból már érzem, hogy ez a tipp itt nagyon nem jött be. Elpirosodott arccal, zavarban hallgatom válaszát, és én igazán, annyira de nagyon igyekszem valami értelmeset kinyögni, de közben azért imádkozom, hogy arcom színét tudja be a korábbi órának.

- Nos, én csak gondoltam, mert emlékeztettél - itt megrázom a fejem, és nem megyek bele jobban a kínos témába - ez igazából mindegy, szóval örülök, ha nem váltak el, meg minden. Az nagyon jó, ha nem. Igen, nagyon - és mert nem tudok mit kezdeni magammal, bólogatok is összemakogott szavaim mellé - akkor nem is zavarlak tovább.

S azzal sietősen elindulok a kastély felé. Nem vagy normális, nem vagy normális, nem vagy normális, ezt most miért kellett?! Vádolom önmagamat, majd egy hirtelen késztetéstől fogva nagy levegőt véve hátrafordulok, és mindent vagy semmit alapon a biztonság kedvéért tisztán megkérdezem (ahogy azt az előbb kellett volna, khm).
- Soha nem hívtak téged Sodó Bencének?
Még a lábujjaimat is görcsbe húzom a csizmámban, annyira kínosan érzem magam, de ha már egyszer belekezdtem végigcsinálom. Ha kétely maradna bennem, az lenne a legrosszabb, mert lehet máskor újra megpróbálnám. Jesszus, az maga lenne a pokol.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. december 18. 19:27 | Link

Masa

Azért azt nem gondoltam volna, hogy ma ilyen kérdéssel találnak. Oké, Masa nem ismeretlen számomra, hiszen egy évfolyamba járunk, sokat találkozunk, még ha nem is igazán érintkezünk ezeken a kötelező körökön kívül. Plusz ugye egy fél évet nem voltam itt a betegség miatt, de határozottan emlékszem, hogy a szüleim nem váltak el közben.
- Emlék... mire? - nyitom egyre jobban ki a szemeimet, de aztán nem mondja végig. Nagyon utálom, amikor valaki elkezd valamit és nem fejezi be. Az más kérdés, hogy én is szoktam alkalmazni, de attól még utálhatom, nem? Nem Masát, csak a befejezetlen mondatát.
- Ennek én is örülök - de tényleg úgy nézhetek rá, mint egy hülye, mert halvány lila unikornispukim sincs, hogy mit hord össze és miért. Viszont egyre jobban zavarba jövök, de ahogy elnézem, ő még jobban, mert irul-pirul és összevissza beszél. Hát, nem ilyennek ismerem egyik Levitást sem - sok levitást mondjuk nem ismerek -, de úgy senkit sem.
- Hát... jó, akkor szió - hagyom őt elmenni, mert nem értem az egészet továbbra sem. Csak nézem távozó cuki alakját - mert amúgy az, csak most ruhabőröndbe zárta magát a hideg elől, és továbbra is hülyén nézek rá. Aztán rájövök, hogy nincs miért megfagyni tovább, szóval elindulok utána, de azért nem annyira gyorsan, hogy utol is érjem. Nem akarom jobban zavarba hozni még ennél is, holott Felagundnyi fordulatom sincs, hogy hogyan értem ezt el nála. De nem tart sokáig ez az egyre csökkenő bizonytalanság, mert visszafordul és olyat kérdez, hogy majdnem elröhögöm magam. Sodó Bence, persze! A mosoly azért adott, a válasz pedig hirtelen születik meg bennem.
- A fene, lebuktam. Hogy jöttél rá? - teszem csípőre a kezem vádlón egy pillanatra. Várok pár szívdobbanásnyi szünetet, mert nem akarom sokáig szívatni. A reakciójára mindenképpen kíváncsi vagyok, főleg arra, hogy pozitív, vagy negatív lesz-e.
- Amúgy el kell keserítselek. Mindig Lóránt Bencének hívtak. És most nem tudom eldönteni, hogy ez pozitív dolog, vagy elszalasztottam egy lehetőséget, vagy utálnál miatta. Szóval ki az a Sodó Bence, és miért lennék én? - teszem karba a kezem magabiztosan. Ezzel a mozdulattal, kicsúszik a kezeim közül a seprűm és sikerül úgy esnie, hogy a lábujjamra esik a nyele.
- Ó, a sellő húzzon le ötven méter mélyre - szidom a sportszert, még arrébb is rúgom picit. Magamban káromkodom, de aztán felkapom a fejem, majdnem elfelejtettem, hogy miért is vagyunk itt, a megfagyás két mintapéldányának álcázva magunkat.
- Szóval elmondod? Még meg is sebesültem, hogy tudhassam - próbálom mozgatni a lábujjamat, de tudom, hogy be fog dagadni. Az a mákom, hogy most a hidegtől majd jól átfagy, az legalább lehúzza a daganatot róla.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 18. 20:10 | Link

Bence
Kedd délután


Őszintén szólva annyira elmerülök a saját szerencsétlenkedésemben, hogy meg is lepődöm amikor visszakérdez. Természetesen ahelyett, hogy kizökkentene, és végre meg tudnék nyugodni, csak jobban összezavar és végül már ott tartok, hogy előbb elhiszem róla, hogy egy negyven éves szibériai fehérteknős-pingvin-róka, minthogy ki tudjam bogozni hogy mit mire mond és kérdez. Persze valószínűleg ebben a helyzetben nem vele van a gond, hanem én vagyok enyhén szólva is zavaros, de ó ezzel most annyira nem tudok mit csinálni hirtelen.
- Én nem is tudom mit akartam, mindegy, hagyd csak, bocsi tényleg, tuti ebből most nem értettél semmit sem, de hidd el nem is fontos.
Legalábbis neki nem fontos. Hogy nekem az-e, az már más tészta.

A köszönése állít meg, hogy szedjem össze magam és igenis mondjam végig. Olyan értetlen, és zavarodott, hogy egyszerűen nem hagyhatom csak úgy ott magyarázat nélkül. Így meg is adom neki, bár arra nem számítok, hogy ez újabb kérdéseket vet majd fel, és ott állva csak egy vágyam van: elbújhasak valahová, ahol egy darabig nem talál rám senki.

Arra ami ezután jön, nem számítottam. Komolyan, akkor döbbenek rá, hogy valahol eddig sem voltam biztos magamban, és most, hogy elismeri, hogy Ő az, tényleg Ő az, nem csak tévedtem, hitetlenkedve nézek rá. Az arcomból kifut a szín, majd nagyon hirtelen leszek újra vörös, és tágra nyílt szemekkel lépek hozzá közelebb. Összeszorult gyomorral, dobogó szívvel ölelném meg, és nyitnám a szám, hogy megkérdezzem "Tényleg te vagy az?", amikor megfagyaszt a következő mondatával. A kezeim testemtől épp csak eltávolodva fagynak meg az oldalamnál, és az egyetlen dolog ami megmozdul rajtam, az a seprűm, ami lassan kicsúszva a kezemből puffan a hóban. Csak nézem az arcát, ahogy beszél tovább, és valahol a seprű mellett puffannak az ábrándjaim is.

- Egy - kezdek bele a válaszba akadozottan - volt osztálytársam, aki kicsit hasonlít rád, - végül egy mély levegővétel után kimondom - és hirtelen azt hittem, hogy talán csak a neve változott meg.
Megriadok egy kicsit a kiabálásra, de tehetetlenül mosolyra rándul a szám széle.
- Jól vagy? - kérdezek rá, de a szitkozódás emlékére kuncogni kezdek.

A halk nevetés hirtelen fordul át valami egészen másba, és ijedten veszem észre, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon. Odakapva törlöm le, de ami megtörtént, megtörtént, a könnyek egymás után cseppennek le a hóba. Reszketegen elnevetem magam, és a hajamba túrva felnézek az égre.
-Ne haragudj, csak hirtelen... Én sem tudom miért kezdtem el sírni. Olyan bolond vagyok, nem? - és csak hogy hitelesítsem magam, megtoldom egy halk nevetéssel a végét.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. december 18. 21:03 | Link

Masa

Végül eljutok arra pontra, hogy talán nem kéne feszegetni a témát, így is elég zavarban van. Szóval az a három-négy-tíz-húsz-hatvan mondat és kérdés, ami így hirtelen eszembe jut, bent maradnak a meleg agyam tekervényei között. Nem úgy meleg, csak odabent meleg van, idekint meg hideg, még mielőtt valaki rosszul olvasná a gondolataimat. Nekem szabad, másoknak nem, és remélem Masa sem legilimentor, mert akkor most biztos komplett hülyének nézne. Pedig épp most nem is vagyok az. Szóval elengedem a dolgot és hagyom elmenni, még megerősítésként el is köszönök, hogy neki is könnyebb legyen itt hagynia. Persze nem sikerül, miért is sikerülne? Más esetben nem bánnám, ha egy csini csajszi velem akar beszélgetni, de most egy picit félek a közeledésétől, hogy vajon megint mit fog mondani.
Egy pillanatra belemegyek abba, amit kérdez, hiszen Bodó Bence neve még csak fel sem sejlik az én emlékezetemben, tehát semmilyen körülmények által nem ismerhetem. Bodó Bence. Jól alliterál a neve és ennyi. Hiába töröm a fejem, hiába akarom, hogy valami mégis előjöjjön a név hallatán: semmi. De azért nagyon érdekel a dolog. Azért elmosolyodom a hazugságra, amit hirtelen előhúz a tarsolyból.
- Szóval "kicsit" hasonlítok, csak a nevem változott - szkeptikus pofimat tolom az övéhez, nem túl közel. Pontosan látom, hogy mi van, közeledett, a kezét is emelte, csak, amikor kimondtam a cancelt, akkor fagyott le róla szép pír. Bár van most rajta egy másik, de azért ez tényleg nem ugyanaz.
- Valaki klónoz engem, jaj! - próbálok valami hülyeséget mondani és sikerül! Ez az, nem semmi! Tetőzöm a hülyeség Csomolungmáját, a lábamra ejtem a seprűmet. Na, most már biztosan nem hasonlítok Bodó Bencére, csak egy szerencsétlen másodévesre. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi. Persze ki is nevet, ahogy szidom a szép seprűt, ami semmiről sem tehet, de aggódik is egyben egy kicsit. Fura valakit látni nevetve aggódni, de a példa mutatja, hogy lehetséges. Azért összeszedem magam nagyjából.
- Minden oké, majd befáslizom, vagy tudja a fene - vonok vállat inkább. A legvalószínűbb, hogy lemegyek a gyenguszra kérni rá valamit, nem vagyok gyógynövénytár. Persze csak titokban, mert elég égő, na. Csak, hogy teljes legyen az egész Masa sírni kezd nevetés után. Érti ezt valaki? Bagolyban kérem jelentkezzen! Csak nem tudom, hogy ezt kinek írtam, mert a többiek már rég elmentek, mi meg, mint két szerencsétlen nevetve sírunk, meg ütlegeljük magunkat. Azért ez ám a varázsvilág legjava, nem? Végül látom, hogy nem tud mit kezdeni magával, ráadásul ki is mondja, szóval közelebb lépek és hirtelen öttlettől vezérelve átölelem és magamhoz húzom.
- Sajnálom, hogy nem vagyok a Bodó Bencéd, tényleg - suttogom a sapkán keresztül neki. Remélem abbahagyja, mert mostanában elég sok az egy Bencére eső sírós lányok per négyzetméter arány. Szóval kezdek megijedni magamtól és nem Stella az ijesztő, hanem én. Jó lenne ettől megszabadulni, mert a komfortérzetemet eléggé rontja. Na, meg a lányok vonzalmát felém, ami talán még rosszabb is. nem is vagyok önző, mi?
- De lehetek a Lóránt Bencéd. Igaz, biztos nem olyan szuper, mint a másik, de legalább el tudja törni a lábujját egy seprűvel. Szerintem egy főnyeremény, nem? - húzom el a fejem a fülétől és vigaszt nyújtó mosollyal nézek a szemeibe. Igaz, ki sem látszik szinte a sál-sapka kombóból, de azért remélem meggyőzöm ezzel. Kattogó Hebrencs csöves mézem sincs ki volt neki Bodó Bence, de ha megsiratta, akkor talán jobb is, hogy nincs itt.

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 19. 21:28 | Link

Bence
Kedd délután

Szívem szerint nem mondanék erre semmit, ha kételkedik hát had kételkedjen, viszont úgy tűnik ma nem tudom jól kontrollálni magamat, mert mégis kibököm:
- Nagyjából ugyanúgy néztek ki. Még a mosolyotok is kísértetiesen hasonló - eddig bármikor visszaemlékeztem a mosolygó Sodóra, mindig az én arcom is felderült, de most, most egyszerűen fáj visszagondolni. Fáj, mert egy pillanatra elhittem, hogy visszakapom, és így egyszerre újra elvesztettem.

Hallom, amit a lábáról mond, és el is nevetem magam a hozzáállásán, de könnyekkel a szememben nem nyújthatok valami meggyőző látványt. Igyekszem nem gondolni arra, hogy igazából a seprű is miattam esett a lábára, mert ha még bűntudat is érkezne a katyvaszom mellé, nem tudom mit csinálnék. Igazából az is lehet, hogy érzem azt a bűntudatot, csak már teljesen összezavarodtam. Simán lehet. Csak állok ott, meg se próbálva rendszabályozni a bennem kavargó érzelmeket, gondolatokat, így eltelik pár pillanat mire felfogom, hogy karok fonódnak körém. Egy utolsót szipogok döbbenten, majd ügyetlenül visszaölelem a fiút, és a kabátjába fúrom az arcomat. Meglepett mosoly bukkan fel a szám sarkában, és egy icipicit közelebb lépek én is.

Belenevetek a kabátjába ahogy bocsánatot kér, olyanért amiről nem is tehet, és amiért sosem vártam el, hogy bocsánatot kérjen.
- Sodó - dünnyögöm bele a kabát anyagába, reményeim szerint elég hangosan azért ahhoz, hogy meghallja - Nem Bodó... De tudod mit? Nincs jelentősége - majd ahogy arrébb húzódik, széles vigyor kúszik az arcomra - hiszen van már egy Lóránt Bencém!
A sírástól kipirosodott szemeim is mosolyognak rá, ahogy picit elhúzódom, hogy a zsebemből előkotorjak egy zsebkendőt. Kicsit nehezemre esik az orrfújás, mert újra és újra elnevetem magam a felhozott különlegességén (a seprű és a lábujj, hölgyeim és uraim), de végül csak összeszedem magam, és kicsit rendbe szedődve veszem fel a seprűinket a földről.

- Gyere akkor, elkísérlek a gyengélkedőre a lábujjaddal - mosolygok rá, és magamhoz szorítom az ő seprűjét is, nehogy elmeneküljön. Nyomatékosításul a fejemmel az épület felé biccentek, és meg is indulok. Elgondolkodva lépkedek a ropogós hóban, és bizonytalanul, lassan, de azért fűzök az előbbi idegösszeomlás-szerű-izémhez egy kis magyarázatot, nehogy azt higgye ő csinált valamit.
- Azt hiszem csak egy kicsit túlidegeskedtem a dolgot azért volt ez az egész, szóval ne aggódj, normális esetben nem vagyok ennyire labilis - egyelőre jó, szép kezdés, csak így tovább - pár napja volt egy álmom, amiben ez történt, úgyhogy azért voltam ilyen ideges, mert azt hiszem túl sokáig vártam a dologgal.

Hát igen, mire eljutottam a merem-nem merem m&m játékig, már rég túlidegeskedtem az egészet. De talán nem is baj, hiszen így most szereztem egy Lórit. Mert olyan nincs, hogy Bencézzem. Ó nem-nem, és ezt hamarosan ő is megtudja.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. december 20. 11:54 | Link

Masa

- Szóval szemtelenül jóképű, mint én - kuncogok, mert azért annyira komolyan ezt nem gondoltam. A lényeg az, hogy kezd egyenesbe jönni a történet, szóval valami jó barátja lehetett a srác és én hasonlítok rá. Egy bibi van, hogy nem én vagyok az, viszont annak örülök, hogy a szüleimmel nem történt meg ilyesmi. Biztos más ember lennék, ha már elváltak lennének, és mindig jó hazamenni. Mondjuk nem baj az, hogy itt vagyok év közben, kevésbé vagyok szemmel tartva és beárulva Emma által. Igaz, most már ő is itt van és nagyon bele van feledkezve a tanulásba, de lelke rajta. Pedig csípem a kis bogyó fejét, csak utálja, ha gyereknek nézem, pedig egy évvel fiatalabb csak. Igen, túlkorosak vagyunk ide, de nem lehet minden tökéletes, nem igaz? Seprű, fájdalom, sírás és Masa máris ölelget. Kicsit felgyorsultak a dolgok, de örülök neki, hogy valahogy kiadta a feszültséget magából. Próbálok jó fiú lenni és empatikus, ahogy egy igazi Eridonoshoz illik. Vagy az a Navine? Sosem emlékszem a jóféle sztereotípiákra, pedig nagyon sokan rá is játszanak ezekre. Na, mindegy, én meg olyan vagyok, amilyen, ezt kell szeretni, vagy utálni.
- Hmm, remek a névmemóriám. Akkor Sodó... te is az vagy, pirosodó, ebben a hidegben - pedig tudom ám, hogy valójában nem a hideg csipkedte pirosra az arcát. Örömvigyor ül ki az arcomra, amikor nyugtázza a kijelentésemet.
- Igen, most már van - mondom neki, amikor eltávolodok kissé tőle. Adnék neki zsepit is, de éppen az előbb fogyott el, szóval csak bénán, fájó lábujjal, vagy lábujjakkal álldogálok, amíg ő szabaddá teszi a légutait.
- De rendes tőled! De nem égő nagyon, hogy... mindegy, van valami jó ötleted, hogy miért dagadt fel a lábujjam? Valami menő. Mondjuk téged megtámadott egy vérfarkas, és amikor meg akart volna harapni félrelöktem, de az... ráugrott a lábujjamra bosszúból - nevetek fel, mert a lezárásra nem maradt ötletem. Ő Levitás, neki tudnia kell okos dolgokat, úgyhogy jobb, ha kitalál valamit, mert nem hiszem el, hogy kék a vére. Végül visszatérünk az eredeti dologra, ahol a történet utolsó mozaikdarabjai a helyükre kerülnek. Mivel ellentmondást nem tűrően magához veszi a lesből támadó seprűmet, nem forszírozom a cipelést.
- Mármint mi történt benne? Én voltam Bo... izé Sodó Bence és passzolgatunk reptanon? Egész tehetséges vagy szerintem, egyébként - állapítom meg, ahogy visszaemlékezem az órára. Tudom, hogy ő kviddicses, szóval nem csak ritkán dobálgathat, bár fogalmam sincs, hogy milyen poszton játszik.
- Figyelj Masa, nem haragszom ám rád, nem kell magyarázkodnod. Így, hogy már értem, mert elmondtad, én sem halok meg hülyén - nevetgélek, miközben a kastély egyre nagyobbra magasodik felénk. Közeledünk, az égő részhez, ahol a lábujjam meg kell majd mutatnom a gyenguszon. Már, ha ki tudom venni a cipőből, mert érzem, ahogy feszül, gondolom szépen feldagadt.
- Emellett kit érdekel, hogy labilis vagy-e? Olyan cuki vagy, ahogy vagy, ha labilisan, úgy sem rossz. Így is egy évig nem beszélgettünk semmiről, szóval nem baj, ha pótlunk ezt-azt, nem? - érdeklődve nézem, ahogy néhány hosszú hajtincse a szeme elé furakodik a sapkájából. Engem biztos nagyon zavarna, de a csajoknak meg jól áll az ilyesmi.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 22. 00:54 | Link

Bence
Kedd délután


Titokban somolygok a névmemóriáján, de amikor az arcom színét pedzegeti tettetett felháborodással nézek rá.
- Nem is pirultam ki! - vágok be egy durcás arcot, majd átgondolva a dolgot inkább belemegyek a kiskapuba amit kínál - najó, lehet kicsit megcsípkedett a menetszél...
A "menetszél"-ből inkább "benetcél" lett, bedugult orromnak hála, úgyhogy a fiútól kissé elfordulva kifújom az orromat. A sálamat lazítgatva fordulok vissza hozzá, és éppen a sapkámat húzom lejjebb a megkötőinél fogva, amikor előadja a vérfarkasos sztoriját, amin csak mosolyogni tudok. Komolyan, egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy mellette nagyon nincs is más arckifejezésem (a sírást hagyjuk, az különben sem az ő hibája volt).

- Mondhatnád, hogy eltalálta egy gurkó - mosolygok rá elindulva, majd elhúzott szájjal újragondolom - nem, az mégsem jó, az nagyobbat üt. Átsétált rajta egy ártalmatlannak kinéző levitás? - teszem fel legújabb ötletemet, egy kicsit mosolygós-kötekedős hangon, amit magam sem tudok igazán hova tenni. Hogy biztosan értse, miről (avagy inkább kiről) beszélek, színpadiasan végigmutatok magamon, a fejtetőmtől a lábujjaimig.

- Kicsit ködös, - kezdek bele az álmom boncolgatásába - de ott volt először Ő, azután vágott egy fintort, és hirtelen piros szegélyes talár lett rajta. Tudod, ilyen hirtelen csak lett, ahogy az az álmokban szokás. Valamikor ekkor elkezdtem hallani két veszekedő hangot, egy férfiét és egy nőét, aztán papírszakadás volt, és ugyanaz az alak, aki addig Sodó volt, a te helyeden ült az órákon. Tudom, hogy ez nem valami nagy álom, meg minden, de azt hittem... Szóval, ez meggyőzött abban, hogy hasonlítotok, és meg kellett kérdezzem.
Mondandóm végén picit vállat vonok, és megigazgatom a seprűket a hónom alatt. A következő pár lépésnél kijjebb kerülök a diákok által letaposott ösvényről, és a finom, érintetlen hóban csoszogok egy picit, nagy vigyorral az arcomon. Izé, lehet, hogy egy pár lépést ugrándozom is, de  ezért igazán nem lehet hibáztatni.

Mosolygok magamban, hogy nem haragszik rám, és megkönyebbülten sétálgatok tovább, pár lépésre a csapástól, még mindig a letaposatlan hóban. Bólintok a szavaira, de amikor cukinak nevez, a nyakamat behúzva bújok el a sálamban - ezzel egyúttal hagyva, hogy tincsek tekeredjenek az arcom elé. Nem bánom, éppen a pirulásomat próbálom elrejteni előle. Dünnyögök valamit, amit nagyjából lehet egy "ugyan-ugyan"-nak érteni, de azért csak a havat bámulva meredek előle. Cuki? Zakatol bennem a hangja, és újra és újra hallom ahogy megszólal. Cuki, cuki, cuki, cuki...

Az ajtóhoz érve hagyom, hogy ő érjen oda először, és mintegy témaelterelésként (illetve dehogy témaelterelés, én olyat soha) hozzáteszem a korábbi témához.
- Ráesett egy könyv? - majd a biztonság kedvéért nevetve hozzáteszem - Igen, van nálam könyv, igen, tudom hogy a repüléshez nem kell.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. december 28. 16:26
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. december 26. 22:00 | Link

Masa

- Neeem, hogy is mondhattam ilyet - kuncogok, jót derülök rajta, ahogy a "menetszél"-re fogja. Végül is én mondtam neki, csak kapott az alkalom. Ez most öngól, vagy látszólagos öngól? Lehet erről írnom kéne egy előadást valamelyik tanárnak. Á, ennyire nem vagyok szorgalmas kisdiák. Ellenben a lábujjam továbbra is lüktet és most már biztos vagyok, hogy nem csak kis baja van. Azért, ha valaki belerúg egy szekrénybe, viszonylag hamar elmúlik, mondjuk pár perc alatt. Ez az idő letelt, szóval lehet, hogy sikeresen eltörtem a lábujjam egy seprűvel? Végül is van rá esély, de azért légyszi ne!
- Gurkó? Akkor már nem lenne fent a lábfejem - vigyorgok, kissé fájdalmasan, na jó, inkább a vigyorgás a kissé, a fájdalmas a nagy. A következőre még így is elröhhentem magam, még, hogy "ártatlannak tűnő Levitás". Masa nem is tűnik annak, de. Annak tűnik.
- Hát ö... ez talán járható út, de nem akarlak bajba keverni. Kivéve, ha vállalod, hogy bátor Eridonosokat taposol le hazafelé menet, mert nem akarsz ártatlannak tűnni - nevetgélek tovább, de ami jobban érdekel az, az, hogy hogyan is kerültem a képbe, mint Sajó Bence! Ja, nem Sajó, izé Bence... Sodó! Komolyan hálát adok mindennek, hogy nem tudja a gondolataimat olvasni, beégnék, mint zárt akolba a bárányok erdőtűznél. Figyelmesen bólogatok a fura álmon, amit nem is teljesen fogok fel, persze álom, nem tudom, hogy miért csodálkozom igazán. Legalább a fájdalomról eltereli a figyelmemet. Ehhez hozzájön az is, hogy Masa ugrándozni kezd a hóban és a lábnyomait tanulmányozom, amíg valami értelmes nem jut az eszembe, hogy kimondjam.
- Végül is jól tetted, hogy megkérdezted, mert akkor lehet, hogy harmadikig, vagy talán sohasem beszélgetünk. Pedig az hiba lett volna, nem? - nézek rá, bár a kijelentésem már korábban is elhangzott, csak meg akarom erősíteni, hogy tök jó, hogy ilyen bátor volt és előállt egy álommal. De amúgy itt mások az álmok szerintem, mint a mugliknál.
- Arról gondolkodtál már, hogy jelent-e valamit az, hogy szerepeltem az álmodban és hasonlítok a Bencére, akit ismersz? De lehet, hogy valami tanárt kéne megkérdezni, aki ért ehhez. Persze... á, hagyjuk, megengedem Sodó Bencének, hogy leüljön a helyemre az álmodban. Végül is egy jó fej srác volnék, vagy ilyesmi - bár  a hangom a végén furán elcsuklik, nem tudom, hogy miért - talán így büntet a világegyetem -, de a lényeg, hogy nem hittem volna hogy egy Levitás is tud érdekes lenni. Mindig csak azt hittem, amiket mondanak róluk, szóval kellemes csalódás. Végül visszaránt a valóságba, amikor a kapuhoz érkezünk, és persze egyből elkezdem érezni, hogy fáj a lábujjam. Király!
- Te egyre veszélyesebbnek tűnsz, nem ártatlannak Masa - vigyorodok el teljes szívemből. - Amúgy most hogy legyen? Előbb ráléptél és csak utána vágtad hozzá a könyvet, vagy csak a könyv? Nem akarom a dicsőséget elvenni tőled - vigyorgok, de komolyan mondom, lassan szaladni kéne, amíg el nem ájulok. - De gyorsan mondd, meg mert tényleg fáj, és hálás lennék, ha elkísérnél. Hátha meg tudsz menteni ebben az életveszélyes helyzetben,és mondjuk inkább hallgatlak téged, mint arra gondolok, hogy mér háromszor akkora a lábujjam, mint, ahogy azt megtervezték - sziszegem most már, és láttatom kívülről is, hogy fáj. Hesteg: de rohadt béna vagyok!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. december 28. 17:04 | Link

Bence
Kedd délután


- Vagy csak meguntam, hogy a pirulással piszkálnak, ezért inkább a tettek mezejére léptem. Azaz jelen esetben a lábadra - nevetek vele együtt, adva egy újabb magyarázatot.
A szemeimet ezután a hóba nyomódó lábaimra szegezem, és menet közben magam után hagyott lábnyomokat figyelem. Egyszer-egyszer előrréb szaladok pár lépést, és míg Lóri odaár mellém, körbeforogva egy-egy virágot mintázok a cipőm talpával. Pont ezért nem is látom meg a fájdalmas fintort, ami az arcára ül ki.

- Egyre inkább úgy gondolom én is, hogy hiba lett volna - mosolygok rá, miután végzek egy újabb virággal. Kicsit kijátszadozva magam térek vissza a fiú mellé az ösvényre, és most már nem is áll szándékomban elcsatangolni mellőle amíg vissza nem érünk.
A felvetésre, hogy meséljem el valakinek az álmaimat, megrázom a fejem, és bár már készülnék ellentmondani, mégsincs rá szükség, mert ő is viszakozik.
- Azt mondod, avassak be mást is a kis titkunkba? Hát nem is tudom - húzom egy kicsit, majd miközben finoman nekikoccintom a vállam a karjának, megtoldom - á, nem-nem...
Egyébként teljesen egyetértek azzal amit mond, határozottan jófej srác, de az ilyesmit nem kötjük a másik orrára - legalábbis én nem szoktam. Egy hímnemű egyed van akit el szoktam halmozni normál esetben bókokkal - Lysander. Nem szeretek ilyen nyíltan véleményt nyilvánítani, mert aztán jöhetek a menetszeles kifogásokkal.

-Ööhm... - gondolkozom el kicsit ijedten az összehúzódó arcát látva - Mit szólsz akkor ahhoz, hogy én voltam béna, és én ejtettem rád az én seprűmet, amíg te másfelé figyeltél?
Majd odanyújtom neki a karom, hogy támaszkodjon rám a lépcsőn ha kell. Gondolkodni kezdek, hogy figyelemelterelésként mit meséljek neki, és amikor beugrik, húzni kezdem magam után a gyengélkedő felé, hogy mielőbb odaérjünk.

Mesélni kezdek neki a fiatal és túlságosan izgága Masáról, aki magára döntötte egyszer a karácsonyfát és az amellett lévő állólámpát. Részletesen elmesélem milyen érzés volt elterülni a szőnyegen, magamon egy szúrós fával, az arcom előtt meg két négylábú nyáltengerrel, akik azonnal elkezdték nyalogatni a hajamból a rászóródott cukorkarikákat. Egy élmény volt.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. január 13. 23:01
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék