LaFonde-lány

Hullameleg van, mégsem maradok a kastélyban; az a minimum, hogy legalább a környéket felfedezem egy kicsit, vagy legalábbis halálosan eltévedek és három nap múlva a teljes kiszáradás szélén, egy kevés darth vaderi hörgőkoncert közepette kivánszorgok az erdőből. Vagy még akkor sem.
Jövőképem azonban keresztülhúzza a szőke, fürdőruhás szőke, aki kanárivadászatra hív.
- Az komoly - nézek az ismeretlenre, de néhány pillanat után levonom a következtetést, hogy nem szívat, tényleg ez a helyzet, és ehhez kéri becses asszisztenciám. - És ilyen esetekben mi a teendő? - pislogok a lányra, mert szívesen segítek, tényleg, de nem láttam még makacskodó kanárit, úgyhogy nem tudom, mivel lehetne jobb belátásra téríteni...bár ahogy elnézem, a lány se nagyon.
- Hozhatnánk egy macskát. Vagy egy dinoszauruszt - vetem fel a lehetőséget közömbös hangon, elvégre annak legalább felérne a nyaka a madárig...bár hogy aztán mit csinálna, jó kérdés. Lehozza a szájában? Nem túl valós.
Követem a fához, és a szemem meresztgetve próbálom megállapítani, vajh merre is van az a rakoncátlan jószág, és igen, mintha tényleg látnék valamit sárgállani a levelek között, vagy az valami más? Tudja a fene.
- Mire hallgat? - Hát, ha a macskáknak mondhatjuk, hogy cicc...inkább nem fejezem be a gondolatmenetet, és hálát adok az égnek, hogy mindezt nem hangosan jegyeztem meg, mint ahogy az esetek nagy többségében szoktam.
- Felajánlanám, hogy felmászok érte, de azt hiszem, az csak akkor érdemes, ha képzett elsősegély-nyújtó és csontkovács vagy, egyéb esetekben nem hiszem, hogy érdemes megkockáztatni. Kecsességem és koordinációs készségem egy részeg, sánta kiselefántéval vetekszik - jegyzem meg egy mosollyal és némi öniróniával. A famászás nem az én terepem, meg úgy alapvetően túl szétszórt és figyelmetlen vagyok a legtöbb sporthoz, hogy a testi adottságok hiányát ne is említsük. Maradjunk annyiban, hogy nem a legmegfelelőbb embert választotta ki a kanárimentés nemes feladatára a lány.

Kanáriszüret


- Nem készültem semmiféle megjegyzést tenni - vonom meg a vállam, de jót somolygok magamban a félresikerült fenyegetésen. - Rengeteget - bólogatok egy vigyorral. Oké, nem vagyok tapasztalt pálcaforgató, képességeim legjobb indulattal is csak az átlagos szintet veregetik, és egyébként sem szoktam se átkozódni, se feleslegesen bűbájolgatni, de azért egy másodikos szintjét bőven meghaladom - ám ha ez kell a másiknak, hogy májernek érezze magát, rajtam ne múljon.
- Akkor azt hiszem, itt az idő, hogy beruházz egyre - mutatok rá a vitathatatlan tényre, hogy ha a kanári úri kedvén múlik, ő ugyan le nem jön arról az ágról. A szarkasztikus felhangot szimplán elengedem a fülem mellett, egyszerűbb, mint megsértődni rajta, utóbbi ráadásul felesleges is volna; valószínűsítem, hogy a lány nem az én tiszteletemre használja, semmi személyeskedés, csak ilyen. Megesik.
- Legalább megmozdulna, haver - válaszolom, de mivel nincs tervemben kikapni a hátsó zsebemben rejtegetett cirmost, ötletemet csak szájkaratéval tudom védelmezni.
- Hát, ahhoz képest, hogy lehetne mondjuk Prudence, Winifred vagy Wilhelmina, nem is olyan rossz névválasztás - jegyzem meg némi iróniával, ezt egyszerűen nem lehet megállni. Ki nevez Lillának egy kanárit, de úgy mégis?
Felvont szemöldökkel pillantok rá, mikor kijelenti, hogy elsősegély-nyújtó és csontkovács, de végül bevallja, hogy ő sem tud felmászni a fára.
- Ezt megtippeltem, különben nem sűrűn jöttél volna segítségért - válaszolom, elvégre a kanáriszüret egyedül is működőképes, és valószínűleg nem igényli, hogy idelentről biztassam mászás közben, bár ki tudja. Lehet, valójában csak egy kis motivációs beszédre van szüksége, és máris fut felfelé azon a törzsön.
- Persze - jegyzem meg egy széles, joviális mosollyal. Gőzöm sincs, melyik ház a navine, de biztos, hogy nem abban vagyok, mert az enyém e-vel kezdődik, igaz, tegnap óta nem sikerült megtanulnom a nevét - annyira fura, azt se tudom, milyen nyelven van -, abban viszont biztos vagyok, hogy nem az említett. Eszem ágában sincs kijavítani, főleg, mert annyira egyértelmű, hogy a lány csak vaktában mondott valamit, hát had könyveljen el így.