Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679851#post679851][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 19:55[/b][/url]

A leghátsó padban ücsörgött. A szék olyan nagy volt neki, hogy a lába nem ért le, ezért azokat ide-oda lóbálta a levegőben. Rajta kívül már csak a tanár és Flóra voltak. A hátizsákja már összepakolva hevert az asztal lábánál. Kirillnek már egy fél órája ott kellene lennie. Ezt onnan tudta, hogy az egyik legelső dolog volt, amit megtanult az óra. Még a dadustól tanulta, akit szülei béreltek fel a nevelésére, és hogy napközben lefoglalja magát. Túl sok volt az energiája, és ezt valakivel le kellett dolgoznia. Néha kimentek a parkba, de volt egy külön játékuk csak kettőjüknek. De azok az idők elmúltak. A fiú még remélte, hogy egyszer láthatja dadusát. Ennél viszont még fontosabb volt, hogy szülei végre érte jöjjenek.
Fújtatott egy nagyot, ahogy várakozott. A padba karcolt mintákat kezdte el tanulmányozni. Semmi értelmük nem volt. Flóra leült mellé, de nem igazán beszélgettek. Ha pedig igen, akkor is csak fél szavakban válaszolt. Minden második pillantása ugyanis az ajtóra esett. Aztán megjelent benne egy férfi. Elsőre fellélegzett, hogy Kirill végre megjött, de nem a megszokott arccal találta szembe magát. Szomorúság költözött az arcára. Biztos volt benne, hogy a szemüveget viselő a mellette ücsörgő lányért jött. Ő maradt utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679857#post679857][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 20:17[/b][/url]

Éppen a cipője orrát leste, amikor a tanár odasétált a padjukhoz. Azt gondolta, hogy biztos Flórát viszi majd, de meglepődésére az ő nevét hallotta.
- Márton, érted jöttek - szólt a nő lány hangján. A fiú szerette ezt a tanárt. Kedves volt, és megértő. Mindig figyelt rá. Bár ez általában így volt a tanárokkal. Valószínűleg a nagyok iskolájában már nincs így.
- Tanárnő, én nem ismerem ezt az embert - tágult ki a kisfiú szeme. Kiskorába elég rémmesét halott a bácsikról, akik cukrot osztogatnak és közben gyerekeket rabolna. Szülei pedig állandóan azzal nyaggatták, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Na, ha már ezt nem tartotta be, akkor legalább a nem megyünk el idegennel szabályt muszáj volt. Szerette Kirillt, és az iskolát is. Meg a szülei is ide jönnek érte. Őt ugyan nem fogja holmi jött-ment bedobni egy kocsiba, és elhajtani vele a következő országig.
Mindenesetre felállt, mert elhaló hangját a tanár már valószínűleg nem hallotta, kénytelen volt utána mennie. A nő leült, mint aki jól végezte dolgát. Sóhajtott, feldobta a hátára a táskát, és odasétált a várakozóhoz. Nem nézett rá, csak az ismerőst nézte.
- Tanárnő, én nem ismerem - ismételte meg az előbbi mondatát, hátha most nem fog süket fülekre találni a mondanivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679865#post679865][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 20:37[/b][/url]

Nem a tanár válaszolt, hanem az ajtóban toporgó férfi. A gyerek összeráncolta a szemöldökét, és a száját egy vonallá préselte össze, ahogy az idegen felé fordult. Nem tetszett neki. Szemüvege mögül a szeme valami egészen unszimpatikus érzelmet keltett a fiúban. Ráadásul a szakálla sem tetszett neki.
- Ha Kirill azt akarja, hogy elmenjek, akkor jöjjön ő ide értem - jelentette ki határozottan, és kezét összekulcsolta mellkasán. Úgy nézett ki, mint egy apró bomba, amikor bármikor kirobbanhat. És a tanár ezt tökéletesen tudta. Márton dühkitörése most senkinek nem hiányozna.
- Figyelj csak, én tudom, hogy Zsombor ismeri ezt a férfit. Sőt, megbízik benne. Valószínűleg ő is most valahol Kirill környékén van. Menj csak nyugodtan - bátorította. De a kisgyerek nem is figyelt rá. Összeszorította a szemeit apróra, és úgy nézte a férfit szúrósan. Tovább fixírozta a férfit. A ruháját, az arcát, mindent megnézett rajta tetőtől talpig.
- Én nem bízom benned - jelentette ki kertelés nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679874#post679874][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 21:01[/b][/url]

Végighallgatta a férfi beszédét, és utána egy pillanatig csöndben gondolkodott. Szinte hallani lehetett, ahogy a fejecskéjében kattognak a kerekek.
- Inkább megvárom itt Kirillt - határozta el, és azzal a lendülettel levetette magát az első székre amit talált, hogy biztosítsa a másik kettőben, hogy ő aztán tényleg nem fog elmenni egy ismeretlennel.Ráadásul nem egy olyannal, aki még nem is tetszett neki. - Üzenem Kirillnek, hogy ha kell, akár éjfélig is várok rá - bólintott egyet, és rádőlt a szék támlájára. Szinte biztos volt benne, hogy őt onnan nem fogják elmozdítani.
Közben jöttek Flóráért is, és arra az egy pillanatra a fiú arca felengedett az állandó grimaszból, és rávillantott egy mosolyt a lánykára, sőt még integetett is neki.
- Egy kicsit magukra hagyom. Talán jót tesz. Elmegyek a kulcsért, addig próbálják megbeszélni a dolgot - jelentette ki a nő a férfinak. Biztatóan nézett rá, és kiment.
Márton egy ideig csöndben nézte a férfit. - Nem bízok benned. Valamit titkolsz - bukott ki belőle gyermeki őszinteséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679890#post679890][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 21:51[/b][/url]

Igazából nagyon felizgatta a gyerek fantáziáját azzal a titokkal, de tudta, hogy most nem hátrálhat meg.
- Csak arra vársz, hogy kilépjek az ajtón, aztán meg jön a furgon. Meséltek róla, nem vagyok annyira buta - vágta a férfi arcába. Száját lebiggyesztette, panaszosan nézett a másikra. Mintha ellopták volna a cukorkáját. Lábát megint lengetni kezdte, hogy ledolgozza a fölösleges energiáit. Csak így tudta megakadályozni a dühkitöréseket.
- Senkinek nem kell egy olyan gyerek mint én, hidd el! Nem tudsz eladni. És váltság díjat sem tudsz ajánlani. Senki nem tudja hová mentek a szüleim - kezdett őrült hadoválásba, és amennyire eddig nem akart semmit mondani, most annyira dőlt belőle a szó. Még a kezét is kiengedte a görcsös szorításból, és hadoválni kezdett vele. Persze nem annyira, hogy Southot arcon csapja, de azért elég közel volt hozzá. Sose baj, ha fél tőle az ellenség, ha csak ennyire is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=679895#post679895][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.05.08. 22:10[/b][/url]

Egy kicsit megnyugodott a férfi mondataira. És igen, továbbra is ott volt a sejtése, hogy a férfi valami rosszban sántikál. Emellett viszont komolyan gondolkodni kezdett azon az opción, hogy vele menjen.
Elhűlt arccal pillantott a férfira. Semmi pénzért nem maradt volna ott a teremben. Felpattant a helyéről, és a férfi mellé lépdelt.
- De figyelmeztetlek, hogy ha mégis ellopnál, akkor addig kiabálok, amíg el nem megy a hangom, vagy ki nem tesztek valahol - mondta fenyegető hangsúllyal a fiú. Rántott egyet hátizsákja pántjain, aztán elindult kifelé a folyosón.
Egy ideig csak bandukoltak egymás mellett, amíg mind a ketten lehiggadnak egy kicsit, aztán érdeklődő arckifejezéssel fordult a férfi felé.
- Mellesleg, mi a titok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686468#post686468][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 12:13[/b][/url]

Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött.
Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni.
Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig.
- Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt.
- A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást.
- Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686471#post686471][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 12:36[/b][/url]

A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a  barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá.
- Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan.
- Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra.
Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=686612#post686612][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 21:37[/b][/url]

Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=687606#post687606][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.28. 00:01[/b][/url]

Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna.
- Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt.
- Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt.
Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni.
A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen.
Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra.
Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.