Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786042#post786042][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2019.12.26. 23:28[/b][/url]

Barátokat kell szereznem. Ez az egy gondolat rángatott le engem a levitás toronyból, hiszen sose voltam híve a nagy partiknak, meg semmi olyannak, ahol sok az ember. Persze ez alól a cirkusz kivétel volt, de ott mögöttem volt az egész társulat, hogy támogassanak introvertáltságomban. Itt viszont lépten-nyomon ismeretlenekbe botlok, akik mind csoportosan nyomulnak, hogy esélyem se legyen szóba elegyedni velük. Többen mindig ijesztőbbek az emberek, ez triviális. Viszont a beszélgetésfoszlányokból, és az összekuncogó lányok csokrából is csak egyetlen nevet hallok ki folyton. Rosszalló pillantással fordulok inkább az italpult felé. Az az én terepem. Egy kis vodka, és jobban megy az ismerkedés. Csak tudnám melyik is az.
Közben mellém lépett egy ismeretlen, és elkezdte az egyik pizzaszeletet majszolni. Árgus szemekkel leste a lányokat, és semmi kedvem nem volt megzavarni eme nemes feladatban, de hát a szükség nagy úr.
- Mond csak, van itt valami erősebb ital? - kérdeztem rá, a srác pedig mindentudó mosollyal előhúzott egy flaskát a mellényzsebéből, és felém nyújtotta.
- Tudod mit, inkább meggondoltam magam - fintorogtam. Azért ennyire még én sem voltam kétségbeesett. - Mond csak, tudod ki az az Ardai Kolos? Mást se hallok, csak hogy itt lézeng... - kérdeztem meg az ismeretlent, ha már így szóba elegyedtünk. Talán sikerül kifognom egy barátot is magamnak erre az estére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786686#post786686][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2019.12.29. 14:43[/b][/url]

Mindenki tudja, milyen az, amikor déja vu-ja van. Összezavarodik picit, megáll, nem hiszi el mi történik, mert hirtelen azt érzi, hogy magát ismételgeti. Na most pontosan ez történt velem is. Néztem a férfit, azt a gügye mosolyt a szája szélén, és azon morfondíroztam hol láthattam már ezt.
- Keresni? - kérdeztem meg végül. - Nem, én csak gondoltam megtalállak, hogy annak a csapat lánynak elmondhassam, hogy kapható vagy ma estére. Mindig is érdekelt ez a cicaharc, tudod, ahogy elkezdik egymást taposni, hogy előbb érhessenek oda hozzád - magyaráztam meg neki tárgyilagosan, és közben a kiszemelt kis csapatra mutattam, akik valamiféle fura rituálé szerint öt másodpercenként váltogatták, hogy ki nézhessen rá az előbb említett Kolosra. - Persze, csak ha tényleg te vagy az a bizonyos Kolos - vontam vállat, hiszen az is lehetett, hogy egy random idegen sétált oda hozzám valamiért. Bár ha jobban belegondoltam, akkor igazából ez a veszély annyira nem állt fenn. Az emberek inkább távolabb akarnak tőlem lenni, és nem közelebb.
- Vagy, ki is választhatsz magadnak egyet a hölgyek közül. Most képzeld el milyen lenne. Különböző megmérettetésekre vinnéd őket, elbeszélgetsz velük, és minden alkalommal rózsát azoknak a lányoknak, akik még versenyben maradhatnak - írtam le gyönyörűen a "Nagy Ő" sorozatot, hiszen nem hittem, hogy az a kis ripacs ismeri ezeket a mugli dolgokat. - Látom rajtad, hogy elgondolkodtál rajta - cukkoltam tovább vigyorogva, és bele akartam harapni az egyik pizzaszeletbe, mire az visszavágott. - Áucs - néztem rá morcosan.