29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Theon Delacroix hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2019. augusztus 4. 22:22 | Link

Életem tanárnőcije


Napok óta mérgezett egérként rohangál minden gyermek a kastélyban, ez pedig csak egy dolgot jelenthet; közeledik a vizsgaidőszak. A többiekkel ellentétben Theon nem veri nagy dobra az ügyet. Tudja magáról, hogy eszes kölyök, s ha nem is tanult volna semmit sem egész ittléte alatt, akkor is összetudna hozni legalább egy átmenésre valót. Ám a plusz prémium reményében, s hogy nyaljon a tanároknak, sok szorgalmit megcsinált és gyarapította is a tárházát elég rendesen, úgyhogy a többiekkel ellentétben ő nyugodtan tengeti mindennapjait. Lehet túlságosan is nyugodtan. Mostanában nem történik semmi. A Rellonban is mindenki csak tanul, a szobatársait sem tudja elrángatni sehová, mert a tankönyveik és jegyzeteik árvízében úsznak a helyiséggel együtt. Theory-nak is megvan a saját magánélete...  Ez a nyár mégsem annyira buli, mint azt a közösségi életbe tartozók állítják.
Unottan sétál hát le a kastélyhoz tartozó egyik kedvenc szegletébe, a Fénylő Lelkek Udvarába, hogy aztán ott megmártóztathassa szemeit a gyönyörű virágok Kánaánjában. Azonban a növények s egyéb művészi gyönyörökön kívül ma más is várja odalenn. Egy magányos leányka ül az egyik padon, ölében egy csomó papírral. Theon nem sokat tétovázik a dolgon, gondolva, hogy egy újabb tanuló diák az, megközelíti áldozatát. Nem tesz semmi komolyat, csak leül a nőegyed mellé, s egyik könyökét felteszi a pad támlájára, majd megtámasztja vele fejét.
- Gondterheltnek tűnsz. Segíthetek elvonni egy kicsit a figyelmedet ezekről a csúnya irományokról? - Érdeklődik nyájasan, már-már negédesen, ahogy szabad kezével kiszabadítja a nő ujjai közül a lapokat, majd az ülőalkalmatosság mögötte lévő területére helyezi őket.
  
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2019. augusztus 5. 18:51 | Link

Életem tanárnőcije


Valami itt nagyon nem stimmel. Meg sem figyelve reppenti át a másik oldalra a papírokat, így azokból nem eshet le neki a szituáció, azonban a nő valakire nagyon emlékezteti őt. Pocsék arcmemóriával rendelkezni, s arra hagyatkozni egy ilyen helyzetben egyáltalán nem előnyös, de most mit tudna tenni, ha ez a helyzet? A húgát sem ismerné meg, ha nem hasonlítani kilencvenkilenc egész kilenc százalékban rá. Talán látta már valahol a folyosón, az is lehet, hogy ő is egy rellonos nebuló, de megeshet esetleg, hogy egy tanárával hozta össze a sors. Ugyan, azért az elég abszurdum lenne, nem? A tanárok csak úgy nem pihengetnek lenn az udvaron random lapokat olvasgatva! Ők nyilvánvalóan nagyban élvezik az életet odafenn, s együtt csámcsognak a legújabb, diákok által szolgáltatott pletykákon. Ugye?
- A vizsgáinkat? Oh, szóval szereted a szerepjátékokat! Rendben, ha nagyon szeretnéd, lehetek a rossz kisdiák, akinek jól elláthatod a baját- harapja be alsó ajkát a mondat végeztével, ahogy elképzeli, hogy ez a csinos lány valamelyik pedagógusának öltözve dorgálja őt. Az érzéseit csak tetézi a tény, hogy a nő most még közelebb van hozzá, mint bármely fajtársa valaha is. Talán az anyukája volt legutoljára ilyen távolságban tőle, de az kicsit sem ér fel ehhez a mennyei pillanathoz. Azonban még mindig fájóan távol van tőle, így rásegítve egy kicsit a dologra, hónalja alá nyúlva húzza oly' közel a másikat, hogy arcuk csak egy pár centiméter távolságra legyen. Pajkosan felkapja hát a papírokat, s szabad kezével - mely' nem a lányt öleli -, még messzebb taszítja őket, egyenesen le a földre. Nem lesz már ezekre ma itt szükség, sokkal izgalmasabb dolgok várnak kettejükre.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 6. 08:56 Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2019. augusztus 19. 18:28 | Link

Életem tanárnőcije


Talán, de csak talán emlékezteti valakire ez a nő. Így közelebbről bámulva szépsége abszolút lélegzetelállító, pontosan ugyanúgy, mint ahogyan az a kis ázsiai fiúcska is volt, akit a minap oly’ illetlen módon a semmiből lesmárolt. A srác is ázsiai volt, a nő is az. Csak kell valami kapocsnak lenni köztük, nem? Oké, ezek a kínaiak annyian vannak, mint a hangyák körülbelül, így nem lenne meglepő, ha nem lenne semmilyen rokoni kapocs közöttük, de mégis, valahogy hasonlítanak egymásra. Talán az a gyilkos láng teszi, ami mindkettejüknél ugyanolyan intenzitással égett, mikor Theon galádul megsértette a személyes tér fogalmát. Akárhogy is, hogy bebizonyítsa eszmefuttatásának igazi mivoltát, kénytelen lesz a nő ajkait is megízlelni. Oh, igen.
- Büntess csak, Édesem. Ezektől a szép kacsóktól bármit elviselek – azzal a hölgyemény jobb kézfejét ajkához emeli, majd lehelet puha csókot lehel ujjperceire, közben mindvégig szemkontaktust tartva annak tulajdonosával. Lassan húzódik feljebb. Először a csuklóját, majd az alkarját, karját végül pedig megállapodik a másik nyakánál. Jó mély lélegzetet vesz, beszívja a nő pergamen, tinta, valamint bódító virágillatát. Mielőtt bármit is reagálhatna társa, egy rántással összepréseli testüket, mire Theon ajkát is a másikéra tapasztja.  Nem sieti el a dolgot, kihasználva a nőben keletkezett sokkot, lassan, komótosan ízlelgeti a mennyei ajkakat.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 19. 19:38 Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2019. augusztus 20. 12:22 | Link

Életem tanárnőcije


Puff. Értetlenül pislog fel, immár a földről, kezével megtörölve száját az iménti csók utóhatásai, és a hirtelen fűbeharapás okozta sártól. Nagy nehezen összeszedi magát, leporolja fehér ingét, majd elborzadva konstatálja, hogy bizony ma mosnia kell, ha nem akarja, hogy a fűfolt örökre ott éktelenkedjen hófehér imidzsén. Vet egy szúrós pillantást ő is a nőre, ezzel elsiratva összeállítását.
- A te szőke herceged, szolgálatodra! – Építi vissza önfeledt száz wattos mosollyal megspékelt mivoltát. Most már tisztában van vele, hogy ki is ez a liba. Valami holdas asszonyság, bár lehet, hogy náluk a Moon valami mást jelent, de ez cseppet sem tudja meghatni. Helyette felidézi a szorgalmikat, amivel hízelgett a nőnek, majd eszébe jut a vizsgaidőszak. Ó, igen! Theon, ebből olyan bukás lesz, hogy életedben nem szenvedtél még el ilyen visszautasítást. Ha pedig lesz oly’ kedves társa, hogy nem buktassa meg viselkedéséért, akkor is legalább súrolhatja élete végéig az iskola folyosóit. Az pedig igazán nem tenne jót műkörmös kezeinek.  A második dolog, amiéért nagyon harapni tud az az, ha a körmeinek valami bántódása esik.
Felkel a földről, hogy immár a nő fölé magasodjon. Ha egyszerű nebuló lenne, talán még esélyt is látna a dologra, de így már mondhatni veszett ügy az egész.

Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2019. augusztus 22. 10:48 | Link

Professzor asszony


Theonra nem véletlenül aggatták a Hóvihar becenevet, ugyanis ehhez a természeti jelenséghez hasonlóan ő is előszeretettel forgatja fel az emberek életét, méghozzá fenekestől.   Valószínűleg ezt oly’ szeretett varázsháztartástan tanára is megtapasztalhatta, ráadásul a saját bőrén. Kétségtelenül nem a legjobb ötlet volt csókkal köszönteni egy tanárt. Oké, nem kifejezetten az üdvözlés egyik formája volt ez, sokkal inkább az udvarlás kategóriába lehet sorolni. Szerintem egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy drága Theonunknak igen beteges fétisévé vált a random emberek lesmárolása. Először az a kis kék prefektus, most pedig a feltehetőleg a fiúcska nővére. A srác is elég rosszul reagálta le a történteket, de vele még valamennyire ellehetett bírni, ő nem nyúlt rögtön drasztikus módszerekhez, mint a másik megtámadása bűbájokkal és a többi. Persze mit is várunk egy tanártól? Ők az erő demonstratív példaképei az intézményen belül, még szép, hogy ha kell, erőszakhoz fognak folyamodni. Mondjuk a Delacroix fiúnál már az is elszakította azt a bizonyos cérnát, hogy valaki képes volt ilyen könnyen visszautasítani őt. Így mikor a nő rángatni kezdi a tanári felé, közben mindenféle sületlenséget a fejéhez dobva, ő egyáltalán nem is figyel a szavakra. Durcás arckifejezéssel követi a nőt, közben meg-megforgatva a szemeit.
- Az öcséd sokkal jobb volt – jegyzi meg epésen a nő kijelentésére, miszerint az alagsorban találkoznak, hogy letöltse rászabott büntetését. Jól tudja, hogy ez egyáltalán nem volt a helyzethez illő mondat, ám úgy érezte, hogyha a másiknak keménykedni akad kedve, akkor már neki sem kéne kimaradni a buliból. Meg hát ez az igazság. Junt megcsókolni sokkal jobb volt. JG egy öreg, házsártos ba… asszonyság. Ráadásul így hátulról megnézne nem is valami szép. Sőt, inkább lapos, akárcsak egy deszka. Lehet, hogy egy fadarabon is többet fogni, mint rajta.
Szándékosan nem szól semmit arra, hogy milyen ruhában menjen majd. Fejében már el is készült a terv, miszerint a makacsságát felhasználva, már csak azért sem fog még ruhában se menni. Kapjon csak szívrohamot a tyúk, hátha elhalálozik benne!
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2020. április 22. 11:25 | Link

Enyhén csiccsesen // Elszúrtam

Sokszor ígértem már meg, hogy más leszek. Hogy egy napon megjavulok, és felhagyok az eddigi polgárpukkasztó életemmel. Bizonyára sokan örülnének neki, hisz megkönnyíteném a mindennapjaikat, ha nem rám kellene figyelniük, nehogy valami óriási baromságot csináljak, amiért nemhogy a suliból, de talán még az országból is kitoloncolnának. Jogosan mondom azt, hogy mindezt tekintetbe véve sem gondolkodtam el a tetteimen sohasem. Nem zavart különösebben, ha valakit magamra haragítottam, pikk-pakk elfelejtettem és folytattam mindent, mintha misem történt volna. Kivéve egyetlen alkalmat. Azt hittem az is olyan lesz, mint a többi kalandom. Játszadozom egy kicsit a fiúval, aztán amikor már nincs rá szükségem, akkor eldobom. Egyszerű, ugye? Így gondoltam én is, egészen addig, míg rá nem jöttem, tévedtem. Benett könnyáztatta arca napokig kísértett, s még teszi is álmaimban minden este. Ám miután kimentem az állomásra utána, sem lett jobb a helyzet. Abban a reményben sétáltam ki azon az esős napom, hogy tisztázzam magamban a dolgokat, de nem sikerült. A helyzet csak rosszabb lett.
Most pedig odáig süllyedtem, hogy a falat fogdosva mászok végig a folyosón, enyhén ittas állapotban, hangosan nevetgélve konkrétan a semmin. Még az is megeshet, hogy a saját ostobaságom és kiszolgáltatottságom az, amely ilyen reakcióra késztetett ebben a kicsit sem beszámítható állapotban. A fejem kóvályog, szemeim égnek, míg a torkom az alkoholtól száraz. Azt hiszem, már értem mit érezhetett Benett amikor a szülinapját ünnepeltük. Anno nevettem az ügyön, hiszen én elég jól bírom a piát, ám most még is sikerült annyira kiütnöm magam, hogy úgy érzem, bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot, akárcsak ő tette. Vicces, hogy mindenről, még egy ilyen undorító dologról is ő jut eszembe, ugye?
Fogalmam sincs, merre vagyok vagy, hogy mit csinálok még fenn a kastély kövein. Nem kéne itt lennem, hisz igaz még nincs takarodó, már alig tartózkodik pár diák a falak között. Arra sem foghatom, hogy járőröznöm kell, hisz ma nem én vagyok a soros. Talán abban reménykedem, hogy végre láthatom őt, mivel mát tiszta, hogy kerül engem.
Épp a fénylő lelkek mellett sétálok el lassan, mikor ismerős fürtök kúsznak be a perifériás látásomba. Megtorpanok, fejem gyorsan fordítom nyitott falszakasz felé. Azt hiszem, képzelődöm, így megdörzsölöm a szemeimet, de miután a látásom ismét kitisztul s a fiú még mindig a kis padon ül, lábaim automatikusan kezdenek el az irányába fordulni.
- Van még egy szabad helyed? – Teszem fel a kicsit sem idióta kérdést, tekintve, hogy csak egymaga ücsörög az ülőalkalmatosságon. Hangom magabiztossággal teli, bizonyára a pia utóhatásait élem át jelenleg, ahogy meg sem várva a válaszát, dobom le magam a kőpadra.
Szál megtekintése

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Valkűrök csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 854
Írta: 2020. május 19. 22:48 | Link

Az én egy barom vagyok kezdőcsomag

Szerintem Benett meg sem lepődik a mostani állapotomtól, hisz ha nem is ismer eléggé, pletykákat már épp eleget hallott rólam, azzal kapcsolatban, hogy mikre vagyok képes. Bár be kell valljam, ez a húzásom még engem is meglepett. Általában kipróbálok én mindenféle módszert, dehogy az alkohol után nyúljak, na az új keletű még számomra is. Szükségem volt egy kis könnyítésre, a játékaim viszont nem voltak kaphatóak. Hogy bevalljam, mostanában a számuk is jócskán megcsappant. A jó öreg veteránok, mint amilyen Oliver és Anna is, ők megmaradtak, s bár nagyon kedvem sincs hozzájuk nyúlni, azért még kitartanak mellettem. Majdnem olyan ez, mintha barátok lennénk extrákkal, csak hát nekem olyanra ugye nincs szükségem. Akadnak azonban páran, akik a megpróbáltatásoknak hála lemorzsolódtak. Mert igen, legfőképp krízishelyzetnek lehetne mondani azt az érzelmi kavalkádot, ami egy nap alatt lezajlik bennem. Szeszélyes természet voltam mindig is, de mióta a kis levitás szépfiúval összekaptunk, azóta szinte kibírhatatlan vagyok. Utálat, elkeseredettség, bűntudat, vágy és még sorolhatnám, mi minden megy végbe szőke buksimban a pillanatok töredéke alatt, mikor elgurul az a bizonyos gyógyszer. És ez még nem minden. Arról elfelejtettem beszélni, hogy a nap legnagyobb részében olyan vagyok, mint egy agyonvert krumpliszsák, amikor csak tehetem, fekszem a rellon körletében lévő kis ágyacskámban és… csak vagyok. Ez a mostani szituáció. Valószínűleg a vasútállomásos találkozásunk tett be ennyire, ott is legfőképp a tudat, hogy tehetek akármit, Benett gyűlölni fog, mert elvesztettem felette a hatalmamat. Elkúrtam nagyon, ezt már így visszatekintve én is látom, hála a környezetem reakciójának, amit a történet elmesélésre kaptam. Mindenki szerint egy idióta voltam és Prücsök ennél jobbat érdemel. Kapaszkodjatok meg, mert valóban átgondoltam a dolgot. Nem is egyszer, őrlődve saját büszkeségem és a fiú iránt érzett érzelmeim között. Beláttam a viselkedésem abszurdságát, és mérlegeltem jó párszor, hogy mi is a fontos. Ahogy viszont a mellékelt ábra is mutatja, a gondolkodásaimnak nem szokott jó vége lenni. Most először végeztem ittasan és persze, hogy ilyen állapotban kell összetalálkoznom a kavalkád kiváltójával. Hirtelen visszajön minden, ami a szünet alatt megfordult a fejemben; egy percre mérges, majd szomorú leszek, mígnem elnevetve magam botorkálok közelebb hozzá, hogy ott helyért kuncsorogjak.
- Azok nem tetszenek – végzek egy gyors körbetekintést, majd el is fintorodok, hogy demonstráljam igazamat. Aztán úgy, ahogy vagyok, lehuppanok mellé a padra. Nem végzek semmilyen gyanús mozdulatot, csak vagyok ott, bámulva ki a fejemből okosan, mígnem előkapok egy szál cigit, és rágyújtok.
- Mi… jót olvasol? – Egy pillanatra kiszárad a szám, így kénytelen vagyok nyelni egyet, hogy újra legyen elég nyál a nyelvemnek a beszédhez. Aztán csak úgy, rutinszerűen meglendítem a karom a háta mögött, ám még mielőtt a kezemmel körbeölelhetném, megállok. Furcsa ez. Mások ittasan erőszakosak, én józanon vagyok az.
Szál megtekintése

Fénylő Lelkek Udvara - Theon Delacroix hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék