Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=619267#post619267][b]Ardai Kolos - 2016.09.18. 22:06[/b][/url]

A szökőkút szélét támasztotta, egy doboz bonbonnal a kezében. Nagyokat sóhajtott, ahogyan körbenézett a terepen. Egész kellemes választás volt a részéről, hisz egy ilyen nyugodt helyen csak sikerül legalább egy pillanatig kiengesztelnie Lanettát.
Újabb sóhaj szakadt fel tüdejéből, ahogyan hátat fordított a szökőkútnak, és a bejáratot kezdte kémlelni. Abban sem volt biztos, hogy a legutóbbi után egyáltalán eljön. Pedig egész szépen megfogalmazott levél lett. A miheztartás végett még bagollyal is küldte, légipostán. Pedig talán egyszerűbb lett volna Tányát rávenni, hogy juttassa el valahogy Lanettának, hisz mégiscsak háztársak.
- Csak engedd el - szólalt meg nagy bölcsen a szobor a háta mögül. Mély torokhangja volt, kissé karcos, mintha két követ karistolnának össze. Kolos összerezzent a hangra. Na nem csak azért, mert kellemetlen volt hallgatni, de... kellemetlen volt hallgatni.
Tény, hogy amire készült koránt sem volt teljesen tisztességes. Igazából elég tisztességtelen volt. De egyébként is, az eridonos kezdte az egészet. Ha tudná, milyen tortúrán ment keresztül, miután otthagyta a Bagolyházban! Nem volt elég, hogy bezárja, még a pálcáját is kereshette utána majdnem egy hétig!
Indulatosan kissé fellökte magát, majd a csendes udvar őt is megnyugtatta. Tény, ami tény, Lanettának is tisztában kell lennie azzal, hogy mit tett.
- A harag rossz tanácsadó - szólalt meg a szobor ismét, mire Kolos ökölbe szorította a kezét.
- Jaj fogd már be! - Remélhetőleg nem akkor fog megosztani valami életbölcsességet a varázsló, amikor a lány már itt lesz. Nem akar semmilyen zavaró körülményt. Pont ezért is választotta ezt a helyet. Még szépen ki is öltözött. Belőtte a haját, felhúzta legtisztább talárját, alá pedig egy farmert és egy kék inget vett.
Igen, talán kissé ideges volt, de ha nem jött be a levél, akkor nincs mit tenni.
Levette a fekete köpenyt, és leterítette a szökőkút szélére. Ránézett az órára. Még öt percet vár, aztán feladja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=620746#post620746][b]Ardai Kolos - 2016.09.21. 21:43[/b][/url]

Te! - Jött volna csípőből a válasz, de lenyelte. Máskülönben akárki kérdezhette volna. Nem feltétlenül Lanettának szánt reakció volt ez. Kivételesen nem is neki szánta, így inkább csak egy félszeg mosolyt ejtett meg, miközben megvonta a vállát és fejével a mögötte álló szobor felé bökött.
- Be nem áll a szája az öregnek.
Egy pillanat alatt végigmérte a lányt. Kénytelen volt megállapítania, hogy bizony igen jól áll rajta ez a ruha, bár ezúttal kissé óvatosan legeltette rajta a szemét. Ki tudja, miért öltözött ki ennyire, akár még egy újabb átverést is tervezhet.
Ellökte magát a szökőkút szélétől, és lassan Lanetta felé sétált. Felkészült. Nagyon alaposan felkészült. Már minden apró részletre emlékezett arról a nyárról. A sétákra a parkban, a játékra a tetőtérben. Úgy szerette a lányt akkor, mint bármelyik másikat. Gyorsan fellángoló érzés volt, de tisztában volt azzal, hogy csak pár hét juthat egy-egy városkára. Ezzel pedig neki is tisztában kellett lennie.
- Örülök, hogy végül is eljöttél -  tárta szét hosszú kezeit.
És tényleg. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a bezárás után még találkozni akar vele.
Az a bizonyos eset a toronyban. Akárhányszor megenyhült volna egy pillanatra, Kolosnak csak a baglyokra és ürülékükre kellett csak gondolnia, hogy a düh ismét erőt öntsön belé. Nem. Akármit is tett annak idején, az, amit a lány tett, határozottan túlzás volt. Ezt senki nem teheti meg vele anélkül, hogy meg ne bűnhődjön. Legalább egy kicsit.
Egy századmásodperc erejéig rásandított a dobozra a kezében. Ennyi épp elég volt, hogy megszilárdítsa elhatározásában. Akármilyen szépen süt a nap, akármilyen vadítóan jól néz ki Lanetta, akármilyen szépen dalolnak a madarakat... Ezért bűnhődni kell!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=622724#post622724][b]Ardai Kolos - 2016.09.27. 20:15[/b][/url]

Legszívesebben folyamatosan grimaszolt volna, míg a lány beszélt. Megérdemelte, meg tettei súlya. Ezek mind olyan szavak, amikkel közel sem értett egyet a fiú. Gyerekek voltak, költözködtek, ennyi pedig éppen elég indoknak tűnt ahhoz, hogy ne érezze magát bűnösnek.
Egy apró fintort azért megengedett magának, mikor Lanetta a vizet kezdte vizslatni. Ennyi minimum járt neki a beszélgetés alatt. Ha nem készült volna egy kis kedves átverésre, bizony azért több minden is az arcára íródott volna. Így viszont csak állt, egy félszeg mosolyt felvéve, kissé leeresztett fejjel hallgatva az eridonost.
Az "egy olyanod mint én" kijelentésre majdnem felhördült. Nem nevezné "olyannak", egyszerűen csak egy szívszerelem. De ezt Lanetta úgysem értené meg, hisz egész életét abban a kisvárosban töltötte, vagy éppen az iskola falai közé volt bezárva, honnan is tudhatná, hány meg hány szép lány rohangál az országban! És Kolos mindegyik imádta.
De Kolos türtőztette magát. Nem válaszolt, nem védekezett, nem háborodott fel. Egészen sokat segítettek a színjátszós próbák. Megtanították, hogy maradjon higgadt, vagy legalábbis a látszata.
A lány utolsó mondata azonban kiverte a biztosítékot... vagyis csak kiverte volna, ha Kolos kezében nem virított volna ott az a bonbonos doboz. Már viszketett a tenyere, hogy megszabaduljon tőle és Lanettának adja, aztán elhúzzon a fenébe. De ezt szépen és óvatosan kell felépíteni.
- Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatsz - kezdett bele bűnbánó beszédébe, amint a lány végzett a saját, irritáló szövegével. - Átgondoltam, ami akkor történt. Eszembe jutott minden. A reggeli séták, az esti fényben pompázó város... - Lassan elindult Lanetta felé, majd óvatosan nekitámaszkodott a szökőkút szélének. - Tényleg nagyon szerettem veled lenni - vallotta be, ami nem is volt hazugság. Szerette, ahogyan a lány nevet és közben a füle mögé tűri a haját. Persze akkor még kislány volt, de abban az időben Lanetta volt a legjobb barátja és a legkedvesebb szerelme is.
- Nagyon sajnálom, hogy csak úgy eltűntem akkor. Anya eladta az összes növényt, és nekünk tovább kellett állni. Nem is gondoltam, hogy... - dobta ölébe kezeit. Már egészen megsajnálta a lányt, és kezdett lemondani tervéről, mikor a kezében szorongatott doboz eszébe juttatta a tortúrát, amin keresztülment, és megszilárdította elhatározásában.
- Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá - nyújtotta Lanetta felé a dobozt -, hisz ez csak egy kevés csokoládé, de kezdetnek megteszi, nem igaz? - tette fel a kérdést egy félszeg mosoly kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=625424#post625424][b]Ardai Kolos - 2016.10.04. 23:32[/b][/url]

Egészen más oldalát mutatta a lány. Valahogyan annyira... ő volt. A régi Lanetta, akit megismert Egerben. És mikor felnevetett, majd a füle mögé tűrte azt a kósza szálat... Nagyot nyelt Kolos, hátha ezzel az emlékek is inkább a gyomrát keserítik meg, mint a gondolatait.
Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, vajon mennyire volt szerencsés Lanetta azzal, hogy pont neki kellett kiszúrnia abban a kisvárosban. Ő élvezte, szerette, ahogyan a lány ránéz, de neki tudnia kellett, hogy pár hétnél tovább nem fog egy helyen elidőzni. Bezzeg most...
Olyan szomorúnak tűnt szegény, hogy kedve támadt volna átkarolni, és magához húzni. Már indult is a karja, de félúton észbe kapott, és inkább a hajába túrt. Felállt, és zsebre dugott kézzel tett egy-két lépést, hogy messzebb kerüljön a lánytól. Nem is fordult vissza, háttal állva hallgatta a megbocsájtó szavakat, miközben lábával egy követ rúgott messzebb.
- Nem hiszem, hogy egyhamar útnak állok innen - jegyezte meg egy keserű mosollyal, miközben lábával ezúttal a kavicsos homokba próbált lyukat vájni.
Elnyújtottan sóhajtott. Mintha elhagyta volna az ereje is.
Emlékezett rá, hogy Eger után Csermelymenedéken időztek pár hétig. Abban a faluban ott volt Kitti. De hát Kitti nem volt az a szőke lány, akit hátrahagyott. De ki a fene gondolta volna, hogy újra találkozni fognak? Hogy Lanetta ennyire foglalkozott volna azzal, mi történt Kolossal akkor!
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívedre vetted - hangsúlya inkább tréfálkozó volt, mint komoly. A kis lyuk a kavicsban már egészen mély volt, mikor visszafordult a lány felé.
- Figyelj, én csak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=627520#post627520][b]Ardai Kolos - 2016.10.12. 23:12[/b][/url]

Amikor visszafordult, és látta, hogy Lanetta megeszi a bonbont, egy pillanatra teljesen lefagyott. Se kép, se hang. Csupán a látvány, ahogy lenyeli az édességet.
- Várj, ne! - tett egy lépést a lány felé, mikor végre tudatosult benne, hogy az eridonos a bájitallal megtöltött csokit nassolja éppen akkor, mikor talán még Kolos is hajlott a bocsánatra. Egy pillanatig még kétségbe is esett, hogy ő bizony nem is gondolta végig ezt az egész tervet.
- Én csak... - kezdett bele a magyarázkodásba, aztán leállt. Várjunk csak. Lanetta nem véletlenül kapta ezt a büntetést tőle, nem véletlenül keresett olyan sokáig egy kellően képzett bájitalos diákot, aki elkészítette neki a főzetet.
Kissé dermedten nézte végig az átalakulást, amint a lány lábai nyálkás, pikkelyes uszonyokká alakulnak át. Hát nem volt kellemes látvány, de nem rémálmaiban fog előbukkanni, ebben az egyben biztos volt.
A piros sértései egyszerűen leperegtek róla, és lassacskán egy mosoly kezdett megbújni az arcán. Végül is sikerült a csel, megkapta a legjobb büntetést, és bizony esze ágában sincs visszacsinálni ezt. A látvány mindenért kárpótolta.
- Ugyan Lanetta - a nevét különösen kihangsúlyozta, és közelebb hajolt a lányhoz. - Ha már ilyen bohóc vagyok, akkor hogy lennék képes visszaváltoztatni téged? - jegyezte meg gúnyosan, habár halvány gőze nem volt, hogy kellene ezt csinálnia. Ő csak a terv kieszelője volt, a gondolkodós részt másra bízta rá.
- És egyébként is, talán a bölcs szobrunk - bökött a fejével az idegesítően sokat csacsogó vízköpőhöz - talán jobb belátásra fog téríteni. Tudod, nem szép dolog a madársz*rban hagyni egyik iskolatársadat... pálca nélkül...
Hangja kellemes és simogató volt. Vagy legalábbis megpróbálta, hogy olyannak hasson. Majd fogta magát, teátrálisan meghajolt a lány előtt, és hátat fordított neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=635278#post635278][b]Ardai Kolos - 2016.11.06. 12:04[/b][/url]

Lanetta szidalmait egyszerűen csak elengedte a füle mellett. Minek foglalkozzon vele, mikor ezek csak a fuldokló kétségbeesett kiáltásai. Egy olyan fuldoklóé, aki tudja, hogy ha lerakja a lábát, és ránehezedik, derékig kint fog állni a vízből. Lanetta pont ilyen volt. Ha egy kicsit leszállt volna a földre és felfogta volna, hogy nem mindenki akarja az ő kegyeit keresni és talpát nyaldosni, még egy egészen tűrhető személyiség is lett volna. Talán még barátok is lehettek volna Kolossal.
Ha szépen kérte volna, ha nem fenyegetőzött volna és ha ismét az a lány lett volna, akit Egerben megismert, talán még hajlott is volna arra, hogy visszaváltoztassa őt. Ha tudta volna. Vagy legalábbis keresett volna valakit. De ezt az ostromot csak és kizárólag úgy tudta visszaverni, ha ő maga is falakat húzott, amiken keresztül a szavak csupán szellőké szelídültek az orkánszerű örvényből.
Így hát nem fordult vissza, és nem szólt egy szót sem. De amikor meghallotta az átkot, majd azt a jellegzetes, süvítő hangot, mikor felé száll, valami elszakadt. Egy másodperc alatt megpördült, és pálcáját előkapva kivédte az felé repülő rontást, majd ahelyett, hogy elsétált volna, Lanetta felé indult.
- Hogy merészelted... - szűrte a fogai között, miközben próbálta valahogyan szavakba önteni dühét, mielőtt még ökölbe szorított keze eltörné a pálcát. - Akkor támadsz, mikor hátat fordítok neked? Hát ilyen ember lett belőled? - Lassan közelített a lány felé, és hajolt le útközben. Halkan beszélt, minden visszafojtott indulatát belesűrítve ebbe a pár mondatba.
Akart még mondani valamit. Ó, nagyon sok minden eszébe jutott most, de képtelen volt egyszerre csak az egyikre koncentrálni. Nem szavak voltak ezek, hanem érzések. Egy olyan egyveleg, ami a keserűség, düh, csalódás alapokra építkezett.
Még egyszer megpróbálta kifejezni magát, de csak egy ingerült morgásra futotta. Belecsapott a levegőbe, és felállt, majd amilyen gyorsan csak tudott, a kijárat felé indult. Léptei alatt keményen döngött a föld, ahogyan elhagyta a helyszínt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786342#post786342][b]Ardai Kolos - 2019.12.28. 17:58[/b][/url]

Mit keresek itt? A kérdés pedig legalább tucatszor elhangzott a fejében. Hisz már nem is jár az iskolába! Mi köze lenne a kicsik szilveszterezéséhez? JA igen! Drága nővére lepasszolta neki a felügyeletet! Remek! Ezek után tuti legalább egy évig kell majd mosogatnia otthon Tányának!
Céltalanul lézengett a kialakított téren. Belenézett az unalmasabbnál unalmasabb filmekbe, aztán továbbsétált a táncparketthez, végignézte a bulizókat, végül pedig unottan rágcsálta a kukoricás pizzája szélét. Hisz mint kiderült, a kukoricák kifejezetten harcias eszméje révén egészen könnyedén vissza is haraptak.
Élvezte, hogy otthonosan mozoghatott a rellonos közegben, és hogy az is igaz, hogy már évek óta az egyetemen van, mégis megbámulják még a lányok. Összesúgnak mögötte, kuncognak, ha rájuk tekint, és pironkodva simítják a fülük mögé a kiengedett hajukat.
Egy félmosollyal a az arcán tette félre a harcias kukoricás pizzáját és kortyolt bele az alkoholmentes puncsba, mikor meghallotta a nevét. Már megint valaki róla beszél?
- Azt hiszem, engem keresel, nem igaz? - állt meg a sötét hajú lány mögött. Na jó, ha már a nővére amúgy is cserben hagyta, legalább szórakozzon egy jót, és szerezzen magának valami társaságot az estére. Különben a végén még elunja az életét is egy éjszaka alatt.
Felvette a lehengerlő mosolyát. Azt a tipikus félmosolyt, ami mindig minden körülmények között bevált. Miért éppen most hagyná cserben?