Hedda

A Rellonos lányka élvezte, hogy a zord hideg idő ellenére kisütött kicsit a nap, ezért elhatározta, hogy tesz egy egészségügyi sétát az udvaron. Még sosem járt a Fénylő Lelkek Udvarán, de másoktól hallotta, hogy gyönyörű, úgyhogy kíváncsiságának teret engedve kimerészkedett szobájából, hogy megcsodálja ezt a gyönyörű helyszínt. A szobában trópusira feltekert fűtés uralkodott, Rach ugyanis nagyon fázós típus volt, úgyhogy ha nem sütött volna ki a nap, akkor valószínűleg benn marad a meleg szobájában és könyökét nekitámasztva a párkánynak az ablakból szemléli csupán a külvilágot.
Rachel világoskék kötött pulcsit, csőszárú fekete nadrágot, fekete csizmát és bélelt fekete kabátot vett fel, mert nem akart kinn szétfagyni, tudta, hogy csalóka a napsütés télen, ugyanis ilyenkor nincs ereje a meleget adó égitestnek, csak úgy megmutatkozik az égbolton.
A lány kilépett szobájának ajtaján, majd célirányosan a Fénylő Lelkek Udvara felé vette az irányt, kis idő után oda is ért a kiszemelt helyszínhez.
~ Ó, de gyönyörű, ez valóban csodaszép! Minden milyen esztétikus és rendezett! ~ -gondolta magában Rach, aki egyszerűen nem bírt betelni a fantasztikus látvánnyal. Tett egy kis sétát odakint, közben megpillantotta a hihetetlenül tiszta vizű szökőkutat is, melynek az alja tele volt érmékkel. Középen egy varázslószobrot látott, mely hirtelen megszólalt:
"- Ha jobban belegondolok, minden találkozás tanított valamit. Volt, aki megtanított szeretni úgy, ahogy azt gondoltam, hogy soha nem lennék képes, volt, aki jobban hitt bennem, mint én magamban, más pedig megtanított megnyílni, mindenféle maszk, álca nélkül, és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Volt, aki megtanította, hogy minden sebem ellenére is szerethető vagyok. Nézz körbe, és látni fogod ezeket a leckéket."
Miután kimondta eme bölcs szavakat, rögtön elhallgatott és igazi mozdulatlan szobor módjára állt ott, mintha mi sem történt volna.
~ Hm, hát az biztos, hogy minden találkozásnak van valami jelentősége, ezt nem vitatom. ~ -morfondírozott a bölcs szobor szavain a Rellonos, miközben tovább sétált, majd megállt az egyik oszlop előtt.
Nem lehetett sokáig nyugta, mert váratlanul valami eltalálta és csurom víz lett tőle, ez pont egy olyan helyzet volt, mely teljesen felkészületlenül érte, így el sem tudott ugrani a merénylő elől, aki céltáblának használta őkelmét.
- Mi a szent sz...r történik itt? - kiáltotta, közben nagyban szitkozódott az őt ért hirtelen atrocitás miatt.
Rach próbálta lerázni magáról a vízcseppeket, ide-oda mozgolódott, de hiába, majd megfordult és látta, hogy egy ismeretlen lány alakja rajzolódott ki mögüle, aki futásnak eredt.
- Hé, te! Ne merj elfutni! Csak egyszer kerülj a kezeim közé, nagyon megbánod még ezt! -ordította az idegen után, majd utánafutott, szerencsére gyorsan tudott futni, de úgy látta, hogy a másiknak meg sem kottyant az iram, viszont őt sem lehetett lerázni egykönnyen, szorosan a lány nyomában volt. Csak utol ne érje!

Hedda

Az ismeretlen lány nagyon gyorsan és kitartóan menekült üldözője elől, ám az sem volt rest, sportolt otthon is eleget, mert hitt benne, hogy így megőrizheti fittségét és karcsúságát. Az íjászatot is imádta, de az más kategóriába tartozott, mivel nem volt köze a jó kondíció és állóképesség megőrzéséhez. Reggelente, vagy délutánonként otthon mindig elment futni egy kicsit, mert imádta ezt a fajta mozgásformát, teljesen felfrissült tőle.
Rach látta, hogy a másik nem ijedt meg tőle, ráadaásul még bóknak is vette az elhangzottakat, és tudatában volt annak is, hogy akármilyen mérges volt, ő volt a fiatalabb és kisebb, így tudta, hogy ő húzná a rövidebbet, ha leállna birkózni a lánnyal. A bátyja arra tanította, hogy konfliktusok esetén, ha bunyózásra kerülne sor, akkor nem szabad töketlenkedni, hanem hirtelen kell támadni és bizonyos helyekre ütni ököllel, de ezt nem szerette volna egyelőre kipróbálni, testvére viszont mindig jeleskedett benne, ha meg kellett védenie magát valakivel szemben.
Egy ideig kergetőztek és aztán jött a lánytól az a fura beszólás, hogy akár barátok is lehetnének, és hogy meg is betegedhet a Rellonos. Nos, az utóbbiban igaza volt, mert jobban átgondolva könnyen megfázhat intenzív testmozgás közben a hidegben vizesen, ha kimelegszik a futástól, és ami végképp nem hiányzott neki, az pont a betegség volt. Az első felvetésen nagyon elcsodálkozott, persze nem volt ellenére a dolog a fura indítás után, de félig-meddig kétkedve fogadta az elhangzottakat, mert mi van, ha a másik csapdába akarja csalni?
~ Persze, barátok! Jobb lesz, ha vigyáz, ki tudja, hogy mit forgat még a fejében. Vagy talán nincs is semmilyen hátsó szándéka? Ki tudja, jobb az elővigyázatosság. ~ -gondolta a Rellonos, közben kicsit sikerült lehiggadnia, de még mindig csurom vizes volt a ruházata, szerencséjére a kabátja vízlepergetős volt, nem mintha sokat számított volna, de lehet, hogyha nem az, akkor még jobban átázott volna mindene.
A lány hirtelen megállt, Rachel pedig beérte, majd kellő távolságban lefékezett előtte és harciasan a szemébe nézett, de egy szó sem jött ki a száján, mert arra összpontosította energiáit, hogy megvédje magát, ha nekiugrana a másik, vagy támadásba lendülhessen, ha arra kerülne a sor. Arra is felkészült, hogy esetleg békekötés lesz a dolog vége, így hát feszülten figyelte a soron következő eseményeket.

Hedda

A lány fejében hirtelenjében számtalan sok lehetséges forgatókönyv játszódott le, és minden eshetőségre felkészülve feszülten figyelte a másikat, hogy gyorsan cselekedhessen, ha úgy hozza a helyzet.
~ Vajon mit fog most lépni? Tovább szívat, megpróbál megtépni, nekemjön, elrohan, újra megdob, vagy elátkoz? ~ Ezek a gondolatok gyötörték a Rellonost, és az egész szituáció a régi idők westernfilmjeire hasonlított, már csak egy cowboy cucc, fegyver és kalap hiányzott róluk. Ami azután történt még álmában sem számított rá, ugyanis az ellenfele mindenféle előzmény nélkül bemutatkozott neki, majd bocsánatot kért tőle a viselkedéséért! Respect! Ez igazán tiszteletreméltó volt tőle, mert a legtöbb ember nem képes a társalgási normák ezen formájára, mert sokan nem akarják nyilvánosan beismerni másnak, ha hibáztak, vagy túllőttek a célon.
Rachel kissé kibillent fegyelmezettségéből és meglepetten nézett a másikra, miközben végre sikerült újból megszólalnia a történtek után:
- Ó, te bocsánatot kérsz? Nos, ez figyelemre méltó, de nem volt szép tőled ez az egész, amit csináltál. Mindenkinek így mutatkozol be? Mondjuk nem vagy egy szokványos csaj! -mondta komoly arccal a Rellonos, miközben óvatos léptekkel közeledett Hedda felé és illedelmesen viszonozta a kéznyújtást, majd bemutatkozott:
- Rachel, vagyok.
A lány bemutatkozás után óriási hahotában tört ki, nem tudta maga sem eldönteni, hogy kínjában nevet -e vagy sem, de ez egyfajta utóhatás lehetett nála, mert visszagondolva a történtekre az egész tortúra hihetetlenül váratlan és részben vicces volt, ráadásul mindez pont vele történt meg. Miután kikacagta magát, a másikra nézett és megpróbált komoly arcot vágni, ami nem igazán sikerült neki:
- Bocs, ez csak úgy kitört belőlem....
A "Megérdemled, hogy jó fej legyek veled" beszólást elengedte a füle mellett, mert sokszor vele is elszaladt a ló és hasonló mondatok hagyták el a száját, ugyanis önbizalomhiányban egyáltalán nem szenvedett, hála neveltetésének, emellett roppant büszke volt aranyvérű származására és családja jó hírnevére.
Rach jobban belegondolva már nem is tudott haragudni annyira a lányra, mert úgy érezte, hogy valamennyire hasonlítanak egymásra és végül is legalább történt valami, és kiemelte kicsit a szürke hétköznapokból.
- Honnan jöttél? Még nem láttak errefelé, én nemrég vagyok itt, szívesebben lennék otthon, de hát ez van, valamennyire már beilleszkedtem. -jelentette ki a Rellonos, majd elengedett egy kis mosolyt Hedda felé, közben arra gondolt, hogy milyen érdekes neve van és egyáltalán nem az a szürke, unalmas kisegér, ami nagy pozitívum, mert szerette színes egyéniségekkel körülvenni magát.
Miközben várta a lány válaszát, tovább próbálkozott ruhájának vízmentesebbé tételével, annak pedig nagyon örült, hogy vízlepergető kabátot vett fel, mert így legalább nem lett minden területen nedves a ruhája.

Hedda

Rachel végiggondolta, amit a lány mondott arról, hogy jobb szereti, ha tudja mire számíthat a másiktól az első találkozás alkalmával, melyet érdekes tesztek és megviccelések kíséretében hajt végre, ami nagyon nem szokványos dolog, de igaz, ami igaz: nagyon hatásos. Az őszinte reakciókból és az azutáni következményekből sok mindent le lehet szűrni az emberekkel kapcsolatosan, hiszen egy váratlan esemény, fordulat után mindenkinek megmutatkozik az igazi arca, akkor nem tudják leplezni érzéseiket és az is kiderül, hogy cselekedeteiket mennyire tudják kontrollálni. Itt kezdődik az ész és a szív játéka. Például Rach nekimehetett volna a másiknak hirtelen felindulásból, de annak következménye lett volna, ami mindenképpen negatív módon végződött volna és ez egyiküknek sem lett volna túl jó kezdés.
A Rellonos nehezen uralkodott érzésein, ha épp rossz passzban volt, de tudta, hogy mindennek ára van, egyébként ha nem volt semmi gondja, akkor előfordult az is, hogy elengedte a füle mellett a hülyeségeket, egyszerűen ignorált minden rossz dolgot. Ilyen téren eléggé ingadozó volt a hangulata, de szerencsére az esze általában győzedelmeskedett a szíve felett, legtöbbször sikerült lehiggadnia és gondolkodnia mielőtt cselekszik.
- Örülök, hogy ez alól kivételt teszel. - válaszolta vigyorogva a lány, mert értette a célzást, ő beérte annyival, hogy benne volt abban a körben, akiktől elnézést kér Hedda, ha túllő a célon, ez pedig tökéletesen elégedetté tette.
Mivel a lány vele nevetett a feltételezhetőleg nagy semmin, vagy késői utóhatáson, arra a következtetésre jutott Rach, hogy legalább van humorérzéke és nem az a pókerarc típus, ezt pedig nagyon díjazta, mert a humortalan embereknél nincs rosszabb és unalmasabb a világon.
- Kézilabda világbajnok? Wow, menően hangzik! Én is szeretek sportolni, általában futni szoktam, és a fitneszben is érdekelt vagyok. -magyarázta neki a Rellonos, annak pedig különösképp örült, hogy egy aranyvérűvel hozta össze a sors, ez nagyon felvillanyozta, mert a muglikat nem igazán szívlelte. Azt, hogy Hedda mit kezd a muglikkal, vagy hogyan áll hozzájuk,  úgy gondolta, hogy nem tartozik rá, ugyanis mindenkinek a saját szíve-joga eldönteni, hogy hogyan viszonyul a sárvérűekhez, ebbe nincs beleszólása és nem is érdekli.
- Köszönöm a vízhatlanítást! Én elsős vagyok, a Rellonba járok, még nem igazán vagyok gyakorlott ezekben a dolgokban, de majd idővel elsajátítok mindent. - reagált Hedda varázslatára a lány, majd végignézett ruháján és elégedett volt az eredménnyel, és élvezte, hogy végre újra jól érezheti magát a bőrében.
- Hogyhogy ide kellett jönnöd, mit csinálnál szívesen? - érdeklődött Rach, közben azt gyanította, hogy a társa szülői nyomás hatására kerülhetett az iskola falai közé, mivel önszántából esze ágában sem lett volna megtenni ezt a lépést, úgy sejtette, hogy más tervei vannak, de valószínűleg ütköznek a szülői érdekekkel, bár lehet, hogy az egészet rosszul gondolja és valami más dolog áll a háttérben.

Benedek

Rachel napja azzal kezdődött, hogy kitakarította a szobáját, majd a közös helyiségeket is, mert a titokzatos szobatársuk, akit nagyon ritkán látott, elég nagy rumlit hagyott maga után. Egyáltalán nem figyelt arra, hogy legalább a közös részeken rend legyen, ami igen érzékenyen érintette a lányt, mivel azt még elnézte volna neki, ha a saját háza táján szobájában káosz uralkodik, de annak egyáltalán nem örült, hogy ugyanezt művelte a többi területtel is. Majdnem az egész napja azzal telt, hogy rendet és tisztaságot varázsoljon mindenhol, utána úgy döntött, hogy elkezdi megírni a leckéit. A könnyebb feladatokkal kezdte a leckeírást, majd a legnehezebbet hagyta utoljára, ami ugyancsak bosszúságot okozott neki, mert vagy másfél órájába telt, mire rájött a megoldásra. Ezután úgy döntött, hogy vesz egy forró fürdőt, rendbeszedi magát, aztán kimegy kicsit az udvarra levegőzni. Egész nap benn tartózkodott, így hát már nagyon kivágyott, ami részéről teljesen érthető. Miután indulásra készen állt, hagyott egy cetlit Lillának, hogy este várja meg a szobájában, mert még beszélni szeretne vele. Annak dacára, hogy együtt laktak elég régóta nem találkoztak hosszabb időre, ezáltal már azt sem tudta, hogy jóformán mi van a lánnyal, mivel a másikat lefoglalta a tánc és az egyéb teendői. Remélte, hogy ma sort keríthetnek egy kis beszélgetésre, aztán majd máskor csinálnak valami közös programot. Rachel elindult a Fénylő Lelkek Udvara felé, hogy végre sétálhasson egyet és leülhessen kicsit a szökőkútnál. Így is tett, szerencsére nagyon szép idő volt kinn, úgyhogy kabát nélkül vágott neki a sétának, de nyári idő révén egyáltalán nem fázott. Fekete háromnegyedes nadrágot, fekete balerina cipőt és fehér rövid ujjú felsőt viselt, haját pedig hátrafogta, hogy ne melegítse a nyakát. Sok diák tartózkodott kinn, mindenki élvezte a friss levegőt és hogy kikapcsolódhat kicsit. A Rellonos sétált egy fél órácskát, majd odaült a szökőkút szélére és évezte a napsütést.

Benedek

A Rellonos nagyon élvezte a friss levegő és a hozzá társuló napsütést, na és azt, hogy jó helyre telepedett le, hiszen a szökőkút vize némileg enyhíti a viszonylag erős hőséget. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy ott termett előtte egy fiú, aki gyorsan bemutatkozott neki és udvariasan megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e mellette. Még sosem látta idáig a srácot, egészen addig fogalma sem volt róla, hogy vajon melyik házba járhat, amíg ő nem közölte vele, hogy a Navinébe jár.
- Szia! Örvendek! Rachel Octavia Amber vagyok, másodéves, Rellonos. Foglalj helyet! - válaszolta a lány, aki lényegében ugyanazokat az információkat árulta el magáról, mint amiket a fiú megosztott vele. Nem bánta, hogy lett társasága, mert meglehetősen unalmas volt egymagában üldögélnie odakint.
- Hogy tetszik a suli? - érdeklődött Rach, mert úgy gondolta, hogy első kérdésnek ez bőven megteszi. Nem tudta még, hogy mennyire introvertált vagy extrovertált a srác, ez a kérdés pedig egyáltalán nem adott okot arra, hogy esetleg megbántódjon. Találkozott már olyanokkal, akik nagyon érzékenyek voltak mindenre, még egy tök átlagos kérdéstől is kiborultak, úgyhogy a lány már óvatosabban kezelte attól fogva a dolgot. Remélte, hogy a srác bőbeszédűbb nála, igaz sokszor neki is megeredt a nyelve, ha olyan téma került szóba, ami őt is érdekelte, vagy ha éppen olyan hangulatban volt. A húga nagyon szószátyár típus volt, a bátyja pedig inkább az a típus volt, aki inkább akkor beszélt, ha kérdezték, bár nála is adódtak kivételes alkalmak, amikor többet kommunikált a környezetével. Remélte, hogy Lilla elolvassa az ott hagyott cetlit, miután visszaér a szobájába, bár erre nem volt semmi garancia, mert sokszor szemtanúja volt annak, hogy amikor táncóra utána megérkezett, szinte rögtön bedőlt az ágyába, mert annyira meghajtották órán, hogy totálisan kimerült, de azért mégis élvezte a mozgás ezen formáját.

Benedek

Látszott, hogy Benedeknek is melege van, mert kezét a szökőkútban lévő vízbe eresztette, Rach még úgy ahogy bírta a hőséget, de elgondolkodott rajta, hogyha jobban perzseli a nap, akkor lehet, hogy beáll a kút közepére. Persze ez csak egy elméleti dolog volt részéről, mert ott még nem tartott, hogy ezt megtegye, csupán belemártaná a karját és magára locsolna egy kis vizet. Igaz sok őrültségben benne volt, de azért fényes nappal nem akarta magára haragítani az esetlegesen ott tartózkodó felügyelőket, és az sem hiányzott neki, hogy beárulja valaki, mert elvégre a kút nem arra szolgált, hogy belemásszanak. A fiú válasza terelte vissza a valóságba, ami igen részletes volt, így Rach még több infót megtudott róla.
Megtudta, hogy félvér és a mugli világban töltötte élete nagy részét, amiről nem tehetett, de most már végre megismerkedhetett a varázsvilággal, ahol sok újdonsággal találkozhatott, amivel a látókörét bővíthette, plusz érdekes tantárgyakat tanulhatott.
- Jó házba kerültél, a Navinések barátságosak és segítőkészek, bár vannak ott is fura egyének. - válaszolta Rach, mert belegondolva sokat számít az is, hogy milyen társaságba keveredik az ember egy számára ismeretlen területen, a pozitív hozzáállás pedig nagy segítséget nyújt ilyenkor. Mivel ő aranyvérű családból származott, így számos ismerősre tett szert és a világ minden pontján akadtak barátai.
- Az iskola nekem bejön, bár sokszor honvágyam van, ennek ellenére elvagyok itt. Már szert tettem néhány barátra és a tanulás is jól megy, a háztársaimmal sincs semmi gond, mindenki egy külön egyéniség. A kedvenc tárgyam a művészetek, azon belül pedig a fotográfia, a jövőben elképzelhető, hogy ezen az ágon fogok továbbtanulni. A többi házból is sok diákot ismerek, velük is kijövök, bár lehet, hogy idáig szerencsém volt, mert nyitott, barátkozó emberekkel találkoztam, bár általában tudom kezelni a helyzetet, ha olyan az illető. - felelte Rach a fiúnak, úgy gondolta, hogy erre a kérdésére teljes körű választ adott.
- Tudod már, hogy mit szeretnél csinálni a jövőben? - kérdezte, mert kíváncsi volt rá, hogy vajon Benedek melyik területre szeretne orientálódni és mivel akar foglalkozni majd a későbbiekben.