Lilla

Január 1. 22:30

Előzmény: Szabályok, szabályok, szabályok...minek is vannak, ha nem tartjuk be őket, illetve, miért kéne mindig mindent betartani? Unalmas lenne az egész élet, ha semmi izgalmat nem vinne bele az ember, hiszen néha egy kis kalandozás is belefér az életbe. Ezen az alapon indult ez a nap Rachel életében, mert úgy gondolta, hogy barátnőjével takarodó után nem tér nyugovóra, hanem helyette egy kis izgalmat csempész a szürke hétköznapokba. A lány otthon aranyvérűként már kipróbálta párszor a repülés élményét, amely nagyon elnyerte a tetszését, így nem látta okát annak, hogy miért ne nyúlják le Lillával a szertárból a seprűket és szórakozzanak kicsit repülés közben. Tudta, hogy elsősöknek tilos ez a tevékenység és badarságnak tartotta ezt a szabályt, hiszen minden a sárvérűek miatt van, emiatt a megkülönböztetés miatt kerülnek ők hátrányosabb helyzetbe és ha ők nem lennének, minden sokkal egyszerűbben és gördülékenyebben menne. Aranyvérű származása miatt úgy gondolta, hogy nyugodt szívvel használatba veheti az eltulajdonított seprűt és végre kikapcsolódhat kicsit barátnőjével a jól megérdemelt, neki járó módon.

Rach este beágyazott és sietve elkészült, egy fekete hosszú ujjú pulcsit, sötét farmert, fekete kabátot viselt, haját hátrafogta, és egy lapos talpú fekete félcsizmát vett fel. Lillával megbeszélték, hogy fél 11-kor találkoznak a szertáraknál, ahol a seprűket tartják és repkednek kicsit. Miután elhagyta a szobáját a lány azt vette észre, hogy nagyon kihalt minden, ami nem volt furcsa, hiszen takarodó után nem szívesen tartózkodott kinn senki sem, kivéve, aki vagy nagyon vakmerő, vagy nagyon nemtörődöm volt, mivel a lebukás esélye erősen fenn állt, de ez őt egyáltalán nem tántorította el a tervétől. Indulás előtt belenézett még egyszer a szobájában lévő nagy tükörbe:
~ Nyugi Rach, ne stresszelj. Minden a legnagyobb rendben lesz, nem fogsz lebukni, csak számolj el háromig...~
Halk, óvatos léptekkel osont ki a körletéből, majd sietve, de nagy odafigyeléssel átvágott mindenen és máris a szertáraknál találta magát. Izgatottan várta barátnőjét, közben szemfüles maradt, figyelmesen szemlélte a területet, ameddig Lilla meg nem érkezett, mert nem akart lebukni. Szíve hevesen vert, hiszen, egyrészt, mióta az iskolában tartózkodott semmilyen tiltott dolgot nem csinált, másrészt megpróbálta megőrizni hidegvérét és reménykedett benne, hogy tervét véghez tudja vinni és egy kicsit felügyelet nélkül is felhőtlenül szórakozhat újdonsült barátosnéjával. A Rellonos a szertárak előtt állt meg, kissé türelmetlenül, karját összekulcsolva várta társát és minden neszre figyelmesen fülelt.

Lilla


A lány sietős, halk lépteket hallott, miközben figyelmesen fülelt a zajokra, nehogy lebukjon, majd szerencséjére meglátta barátnőjét, amint kicsit késve megérkezik a találkahelyre.
- Ó, örülök, hogy te vagy az, már vártalak! -üdvözölte a másikat, miközben arca mosolyra derült, mert legalább odáig eljutottak, hogy mindketten feltűnés nélkül érkeztek meg a szertárakhoz.
 ~ Nem, nem vagyok paranoiás, de what a f..ck, nagy mákunk van ma. ~
- Semmi gond a késéssel, az a lényeg, hogy ideértél. Basszus, mekkora esély volt rá, hogy így nyitva hagyják  a bejáratot? Pedig már készültem, hogy esetleg meg kell majd buherálni a szerkezetét. -mondta ártatlan arccal és egy kis gúnnyal a hangjában Rachel, közben elvigyorodott és élvezte, hogy ilyen egyszerűen alakulnak a dolgok. A biztonság kedvéért ugyanis elhozott magával egy hullámcsatot is, ha esetleg zárnyitásra kerülne a sor, de szerencséjükre nem kellett ezzel bajlódniuk.
 ~Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne... ~
A szertár valóban jóval nagyobb volt, mint amilyennek eredetileg tűnt, úgyhogy tuti biztos, hogy bűbájjal volt ellátva, ami már csak a térbővítés szempontjából is dicséretes volt.
Rach pont azt szerette újdonsült barátnőjében, hogy mindenre nyitott volt és nem hátrált meg semmitől sem, egy ilyen személlyel pedig minden buli. Az otthoni társaságára emlékeztette, akik szintén mindenben benne voltak, amely dolgokról a szüleinek halvány fogalma sem volt - és ez így volt rendjén - legalábbis szerinte... Jó nevelést kapott, viszont a természetében emellett benne volt valamiféle bolondos, lázadós, vakmerő rész is, mely olykor felszínre tört. Rachel-nek egyaránt megvolt a pozitív és negatív oldala, melyet kiválóan összhangba tudott hozni, emellett az ismeretségi körében nagy népszerűségnek örvendett.
- Tökéletes, na csapjunk a lovak közé! Let's go! -vette el Lillától a Rellonos a feléje nyújtott seprűt, majd elindult társát bevárva, hogy végre kipróbálhassák a repülés élményét és kikapcsolódhassanak kicsit.

Lilla


- Igen, tudod szeretem a kihívásokat. Különben is, ez a beszólás mindent megért, ahogyan az arcodat elnézem! -felelte mosolyogva a lány, hiszen sejtette, hogy barátnője meg fog ezen lepődni, de mindig is szeretett meglepetést okozni másoknak, ráadásul nem volt oda mugli technikákért, de néha eljátszott a gondolattal, hogy vajon mire mehetne velük, ha nem jutna dűlőre a varázslással. Nagyon szánakozott a varázstalanok felett, el nem tudta képzelni, hogy hogyan lehet ilyen módon egyáltalán létezni, de aztán mindig arra gondolt, hogy a származása miatt nincs oka aggodalomra és feleslegesen pocsékolja a gondolkodást ilyen témákra, hiszen ez őt egyáltalán nem érinti és hálás lehet a sorsnak, hogy ilyen nemes család sarjaként jöhetett a világra és erre nagyon büszke volt.
- Szerencsénk van, hogy legalább ez a két seprű nincsen annyira lerongyolódva, rájuk férne valami újítás, nagyon gáz ez így! Az otthoni seprűm, amin gyakorolni szoktam időnként nagyon szuper, tudod újfajta és kiválóan helytáll mindenben, ilyenek kellenének ide is! -mondta komolyan Rach, miközben a pályára vonszolta az ütött-kopott seprűt, melyet Lilla adott neki, de ne legyen telhetetlen az ember, örüljön, hogy egyáltalán tudnak min gyakorolni...
A repülés egész jól ment Rachel-nek, most megmutatkozott a sok gyakorlás eredménye, ráadásul Lilla is ügyes volt ebben, így igazán partnerére talált a lány.
Először ő is lassú mozdulatokkal kezdett neki a repülésnek, úgy volt vele, hogy menet közben majd még jobban belejön, közben pedig máris feléje repült a laszti, melyet barátnője dobott el:
A labda lassan zuhant feléje, ráadásul olyan ívben jött, hogy szinte rögtön kézre állt Rach-nek, így könnyedén elkapta:
- Vigyázz, itt a visszavágó! Dobom! -válaszolta hangosan Lillának, majd egy gyors mozdulattal társa felé irányította a labdát, mely nagy lendülettel repült feléje, eközben pedig a Rellonos össze-vissza cikázott seprűjével, nagyon élvezte a szabadságot és azt is, hogy végre egy kicsit a levegőben lehet. Kíváncsian várta, hogy vajon Lilla elkapja -e a labdát, titokban drukkolt is neki és díjazta, hogy neki is ilyen jól megy a repülés, most már tényleg úgy érezte, hogy nekik tényleg össze kellet találkozniuk és még sok kaland fog várni rájuk az életben.

Lilla


Rachel nem sokáig élvezhette a felhőtlen szórakozást, mert Lilla figyelmeztetése után hirtelen a semmiből előtűnt egy gurkó, mely őt kezdte el bőszen követni.
- Ó, mi a fene történik itt? - sikított a lány, majd minden erejét abba fektette, hogy lerázza magáról a gonosz tárgyat, ami egyáltalán nem volt egyszerű dolog, ráadásul esze ágában sem volt lekopni róla a gurkónak.
A lány végig mozgásban volt seprűjével, egyre csak gyorsított, de a labda csökönyösen követte, akármerre is vette az irányt, közben pedig látta, hogy barátnője feléje tart, de arcáról gyorsan leolvasta, hogy kétségbeesett és tanácstalan.
- Segíts, nem bírom már sokáig ezzel a nyavalyás golyóval, találj ki gyorsan valamit! -ordított oda a másiknak, közben egy hatalmas kanyart vett seprűjével, mielőtt a gurkó telibe találta volna, így épphogy megúszta a kellemetlen balesetet.
- Nem segítesz azzal, ha csak itt vagy, menj a szertárba, hátha van ott valami, ami véget vethet ennek a borzasztó helyzetnek! -kiáltotta Rach immár teljes sebességre kapcsolva, de már kezdett tele lenni a hócipője üldözőjével és alig várta, hogy Lilla előrukkoljon valami okos és hatékony megoldással, valamint annak sem örült volna, ha egy tanár vagy más meglátja őket és pont egy ilyen hülyeség miatt buknának le, ugyanis szerette volna ép bőrrel, titokban megúszni ezt a kellemetlen helyzetet.
~ Csak ússzuk meg ezt az esetet, ígérem, hogy nem fogok egy ideig rosszalkodni, csak ne jöjjön rá senki!~
Rimánkodott magában a Rellonos, jelen esetben egy szabad perce sem volt megállni, megpihenni egy picit sem, mert folyton a nyomában volt a gyorsan haladó gurkó, és úgy érezte, hogy itt már csak a csoda, vagy Lilla leleményessége segíthet a dolgon. Bízott barátnője leleményességében, de azért ott motoszkált benne az a gondolat is, hogy mi lesz, ha valami balul sül el? Aztán gyorsan elhessegette ezt az elgondolást, mert úgy gondolta, hogy ennél rosszabb már úgy sem lehet a helyzet, kivéve, ha lebuknak. Nem volt sok ideje a megoldáson gondolkodni Rach-nek, de hirtelen a szertár ötlött be neki, hogy hátha van ott valami, ami megállíthatja a gurkót, ezért is közölte Lillával, hogy menjen inkább oda, titokban pedig nagyon remélte, hogy pozitívan jönnek ki ebből a katasztrofális helyzetből.

Lilla


- Még pár kört? Hát remélem, hogy bírni fogom az iramot, menj, majd akkor feléd ereszkedem, amikor odaérsz! -kiáltotta vissza barátnőjének a Rellonos, miközben folyamatos mozgásban volt az őt üldöző gurkó miatt. Annak örült, hogy kipihente magát és remekül ment a koncentráció, továbbá az is örömmel töltötte el a szívét, hogy otthon is repkedett jó párszor, így egész jól belejött ebbe a dologba. Gondolatban sok minden lejátszódott a fejében, jó és rossz kimenet egyaránt, legrosszabb esetben balesetet szenved, vagy meghal, jobb esetben pedig valami fondorlat, vagy csoda folytán ép bőrrel megússza a dolgot. Próbálta biztatni magát, hogy minden rendben lesz, de amikor maga mögé nézett és látta, hogy a gurkó kitartóan követi, akkor mindig lankadt a lelkesedése egy kicsit, de szíve mélyén nem adta fel a dolgot, hogy a végén minden jóra fordul majd. Nem tudta, hogy mi volt barátnője terve, de az megnyugtató volt számára, hogy ő is a szertárt találta lehetséges megoldásnak erre a szörnyű problémára, mert ott tényleg elképzelhető, hogy van valami, ami megállítja ezt az őrült labdát. Olyan volt számára az egész szituáció, mintha ez az üldözés sose akarna véget érni, megpróbált minél tovább kitartani, de azt is jól tudta, hogy az örökkévalóságig nem menekülhet a labda elől. Kicsit úgy érezte, mintha egy horrorfilmben lenne a történet középpontjában, sose gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetbe fog kerülni és tisztában volt azzal is, hogy kizárólag az érezte át igazán ezt a fajta félelmet és tanácstalanságot, aki volt már hasonló szituációban, a külső szemlélők el sem tudják képzelni, hogy min megy ilyenkor keresztül az ember. Rachel gondolataiból felocsúdva tovább manőverezett, hogy minél jobban lehagyja a gurkót és egy kis egérutat nyerhessen, ami egy kis idő után végre sikerült neki. Ahogyan Lilla ajánlotta, addig folytatta a gyors iramú repülést, ameddig társa a szertár bejáratához nem érkezett, majd amikor észrevette, hogy odaért, elkezdett feléje ereszkedni.
- Bármi is legyen az ötleted, nagyon remélem, hogy összejön! - szólt oda neki, majd egyre közeledett a lány felé nyomában a labdával és türelmetlenül várta, hogy mi lesz a következő lépés.

Lilla


Rach már nagyon közel járt barátnőjéhez, ahogy közeledett egyre idegesebb lett, de tudta, hogy valahogy muszáj megőriznie nyugalmát, mert ha totális stresszben van, akkor nagyon a hibalehetőség, ami jelen helyzetben egyáltalán nem elfogadott, hiszen ha a gurkó kerül ki győztesen ebből a hajszából, akkor nagyon csúnya vége lesz a dolognak.
~ Nagyon remélem, hogy Lilla tudja, mit csinál, sőt remélem, hogy már kész terve van és megússzuk ezt az egészet. Higgadtnak kell maradnom mindenképp! ~
A lány bele sem mert gondolni, hogy mi lesz, ha ez a manőver nem sikerül, nagyon bízott benne, hogy egy darabban érnek vissza a körletükbe. El sem tudta képzelni, hogy ki lehetett ilyen szemét, de gyanította, hogy egy hirtelen haragú, forrófejű diák lehetett a tett elkövetője, sőt, az is lehet, hogy nem teljesen beszámítható az illető. Ez már túlment minden szívatáson, totál bekattanhatott az a személy, amikor meglátta őket, de Rachel nem tudta elképzelni, hogy miért...volt még a szertárban seprű, igaz ők lenyúlták a jobbakat, de mindenki így tett volna, ha normálisan akar gyakorolni és egyébként is tilosban jártak, úgyhogy végképp nem értette az egész szituációt. Az biztos, hogy egy antiszociális, rosszindulatú illetővel van dolguk, azt nem tudni, hogy milyen házban jár, bár az tuti, hogy nem Navines, azok nem csinálnak ilyet.
- Ha élve kijutunk innen, akkor esküszöm, hogy kicsinálom az illetőt, aki ezt tette velünk! Örökre emlékezni fog arra a napra, amikor ellátom a baját, aztán nem fog velünk többet packázni, remélem, hogy te is így gondolod és csatlakozol! - közölte Lillával hangosan Rach, miközben már szinte karnyújtásnyira volt tőle, majd egy picit lassított, amikor már teljesen közel ért hozzá és vett egy hirtelen kanyart, majd továbbröppent kicsit távolabb, aztán lehuppant a járművéről. A kanyarban látta, hogy barátnője egy ládát tart a kezében, azt bámulta, miután landolt és a szíve majd kiugrott a helyéről, úgy figyelte az eseményeket, nagyon izgult Lilla testi épségéért és hogy sikerüljön a gurkót "harcképtelenné" tenni. Ahogy a tettesre gondolt ökölbe szorította a kezét, itt helyben kicsinálta volna, nagyon haragudott rá, a harag mellett pedig iszonyatosan aggódott a végkimenetelen és hogy barátnőjének ne essen semmi baja.

Lilla


Minden olyan gyorsan történt, a lány nem győzte kapkodni a fejét és szíve már majdnem kiugrott a helyéről, annyira izgatott volt, hogy hogyan fog elsülni tiltott kis kalandjuk és ez a veszélyes helyzet. Mikor látta, hogy Lilla megfogja a gurkót és biztonságba helyezi, ahol nem bánthat másokat, nagyon megörült a szerencsés helyzetnek, de mikor észrevette, hogy valami nem stimmel a lány kezével, rögtön odaszaladt hozzá:
- Te jó ég, a kezed! -kiáltotta, mintha maga Lilla nem tudná, hogy mi történt vele, de ijedtében más nem jött ki a torkán, átölelte barátnőjét, miközben büszkeség és együttérzés töltötte el, mert jelenleg ez a két érzelem erősödött fel benne a történtek láttán.
- Nagyon ügyes voltál, vagány csaj vagy és megmentetted az életem! Tartozom neked eggyel, köszönöm! Remélem, hogy hamar rendbe fogsz jönni! Nagyon sajnálom, ami veled történt, és tulajdonképpen én vagyok a hunyó. Ha nincs ez az ötlet, hogy menjünk el repkedni, akkor nem történt volna semmi gond. Nézd, nagyon sajnálom és tényleg jóvá teszem a dolgot majd valamivel, ígérem. -reagált a szituációra Rach, közben megértően nézett barátnőjére és átnyújtott neki egy zsebkendőt, melyet gyorsan előhúzott a zsebéből.
- Tessék! Ha rájövök, hogy ki volt ez a szemét, akkor biztos lehetsz benne, hogy nagyon meg fogja bánni ezt az egészet. -mondta idegesen a lány, közben Lilla kezét vizsgálta, de látta, hogy itt valóban csak a gyengélkedő segíthet. Remélte, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek gondolja és barátnője hamarosan újra jól fogja érezni magát és legbelül titkon nagyon bízott benne, hogy társa nem fogja megemlíteni a repülést és kitalál valami hihető balesetet, mert ha elmondja, akkor mindketten rosszul járnak, de ezt már nem osztotta meg vele, mert egyrészt bizakodott, hogy ő is így gondolja, másrészt nem szerette volna ezzel terhelni, mert volt ennél nagyobb gondja is jelen pillanatban, amit teljes mértékben megértett.
- Gyere, induljuk el a gyengélkedő felé, elkísérlek! -mondta Lillának, majd elmentek az említett helyre azzal a tudattal, hogy ez az este örökké kettejük titka marad.

/Köszönöm a játékot! /