Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=571238#post571238][b]Adrian Blythe - 2016.03.06. 18:06[/b][/url]

~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~

Rian kissé összevont szemöldökkel olvasta a furcsa mondatot, próbálva elképzelni azt a helyzetet, ahol a vér, mint fizetőeszköz egy legális és széles körben elfogadott koncepció, ám egyelőre legfeljebb némi gyanakvást ébresztett benne a kirakatba kifüggesztett felirat, s titkon nagyon örült, hogy messze áll még a nagykorúságtól. Amennyire hajlamos volt mindent megtenni azért, hogy az emberek kedvére tegyen, még a végén egy vesét és egy fél májat is boldogan odaajándékozott volna a bögre vér mellé, hacsak valaki, vagy valami meg nem akadályozza mindebben.
Nagykorúság ide vagy oda, még így is voltak fenntartásai az üzlettel kapcsolatban, elvégre mi garantálja, hogy tényleg csak az önkénteseket csapolják meg, úgyhogy egyelőre csak egyik lábáról a másikra állva nézelődött, vastag szemüvege mögül kémlelve a berendezést és a bolt szerkezetét. Annak ellenére, hogy sok járókelő igyekezett dolgára a háta mögött, az üzlet gyanúsan üresen - és nem mellesleg sötéten - tátongott, ez pedig nem ébresztett Rianben mély bizalmat.
Pedig nem bővelkedett választási lehetőségekben; többször is utánanézett, hogy foglalkozik-e még valaki hasonló bűvöléssel, mint amit a Kins & Kens szolgáltat, ám nem volt szerencséje, s valahol érthető is volt, hiszen Bogolyfalva meglehetősen apró város. A legjobb persze az lett volna, ha ő maga meg tudta volna javítani a naplót - sajnos elévülhetett rajta a felolvasóbűbáj, ami mindig hangosan figyelmeztette a közeli fontos dátumokra -, de tartott tőle, hogy csak tovább rontana a helyzeten, ahhoz pedig túlságosan a szívéhez nőtt a kis könyvecske, hogy csak úgy kísérletezgessen rajta. Szörnyen honvágya volt, a notesz pedig mindig az otthoniakra emlékeztette - még egy-egy mozgásra bájolt rajz és jókívánság is volt benne, egyik ügyes kezű unokatestvérének köszönhetően. Egyszóval fontos volt, na.
De azért nem annyira, hogy mindenféle kétes véradási bizniszbe bonyolódjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=571327#post571327][b]Adrian Blythe - 2016.03.06. 22:00[/b][/url]

Továbbra is egyik lábáról a másikra állva tanakodott, miközben karjait összefonta maga előtt, arcát pedig a nyaka köré kötött sálba fúrta. A mozdulatokat követően fél vállára vetett hátizsákja kissé lejjebb csúszott, de egyelőre nem zavarta, csak ellenőrzésképp a macskaköves útra pillantott, nem-e ejtette ki a naplóját - állandóan elhagyott valamit, úgyhogy mostanra rendszeresen ellenőrizte a földet, a székeket, vagy kanapékat, ahol eltöltött néhány percet.
Pillantását ismételten a kirakatra irányította, már-már elhatározva, hogy benyit, elvégre nem álldogálhat itt egész nap, holnap vizsgája lesz, és még egy csomó minden van, amit illene átnéznie, mielőtt bebizonyítja, mennyire nem tud semmit.
Egy másodperccel később ösztönösen kapta a fejét oldalra, nem is gondolkozott, mit csinál; pillantása találkozott a huszonéves srácéval, aki épp akkor fordította tekintetét az eridonosról a kirakat felé. Cserébe Rian is kissé szemügyre vette az illető arcát, első gondolatként azt fogalmazva meg, hogy "az az orrtörés igencsak fájhatott", másodikként pedig az hasított belé, hogy vajon milyen hülyeséget csinált, ami miatt a srác megnézte magának...talán furcsa volt, ahogy itt ácsorog és nem megy beljebb?
Ugye nem hiszi, hogy Rian be akar törni a boltba, és azért hezitál itt?!
 - Eskü nem lopni jöttem! - emelte maga elé a kezét defenzíven, hogy a másik lássa, még egy nyomorult pálca sincs nála, arról nem is beszélve, hogy odabent járkálnak, a fiú maga pedig csak jóindulattal nézhető tizenötnek.
 - Csak izé...megjavíttatni jöttem valamit - tette hozzá, mert szörnyen zavarban volt, és bár ilyenkor általában megnémulni szokott, valahol olvasta, hogy a hallgatást sokan összekeverik az ellenszenvvel, és hát igazán nem akarta, hogy egyszerre nézzék ellenszenvesnek és tolvajnak, amikor egy is bőven elég volna.  
 - Nem tudod véletlenül, hogy vajon...csak önként jelentkezőkre vonatkozik a...öhm...véradás, vagy...ez ilyen kötelező dolog? - pislantott a másikra, amennyiben még ott maradt és nem rohant világnak Rian zagyvaságai miatt.
Talán még soha nem beszélt ennyit öt percen belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=571810#post571810][b]Adrian Blythe - 2016.03.08. 14:47[/b][/url]

Nem sokszor szokott örülni a társaságnak - más emberek jelenléte általában feszültséggel és megfelelési kényszerrel tölti el -, most viszont nem érintette kényelmetlenül a srác érkezése. Hátha tudja, mi errefelé a módi.
 - Ennek örülök. Huh - törölte meg megkönnyebbült mosollyal a homlokát, bár a hideg gondoskodott róla, hogy ténylegesen ne izzadjon meg, a válláról lehulló képzeletbeli súlyok és a megkönnyebbülés erre inspirálta.
 - Hát, van egy határidőnaplóm, és kicsit úgy működik, mint egy nefeleddgömb, tehát elkezd jelezni, ha van valami, amit elfelejtettem, és mondja is, hogy mit. Csak hát elromlott, és már vagy két vizsgáról lemaradtam emiatt... - magyarázta, zavartan mosolyogva. Kicsit restellte, hogy ennyire feledékeny. - És te? Megjavíttatni jöttél valamit, vagy vásárolni? - érdeklődött, kissé oldalra hajtott fejjel, kíváncsi pillantással méregetve a másikat. Érdekes kisugárzása volt, amit nem a fülbevalók, vagy a nyelvpiercing okozott, de Rian nem igazán tudta megragadni, micsoda - inkább csak valami nem tudatos, diffúz érzés volt, de felpiszkálta a kíváncsiságát.
Meglepődött az ajánlaton - az emberek általában nem estek át egymáson abbéli igyekezetükben, hogy segítsenek Riannek, hozzá volt szokva, hogy a dolgok nagy részét egyedül kell megoldania, még ha tart is a lehetséges következményektől, vagy nem is tudja, hogyan kell megcsinálni őket.
 - Nem félek - jelentette ki határozottan, kicsit talán több csípős faggyal hangjában, mint ahogyan azt eredetileg szánta. - Csak elővigyázatos vagyok - tette hozzá enyhülve. Nem szerette, ha gyávának nevezik, mert hát...az volt.
 - Meg amúgy is, örökre traumatizálna, ha bemennél és mégis történne veled valami - toldotta még meg mondandóját, kissé oldalasan pillantva a srácra. Nem hagyhatta, hogy egy vadidegen ilyen áldozatokat vállaljon helyette.  
Elgondolkozott azon az utolsó félmondaton, amit újdonsült ismerőse mintegy mellékesen rakott hozzá az ajánlatához, megütközve néhány pillanatig.
 - Miért ne vágynának? - töprengett el hangosan, miközben feljebb tolta a szemüvegét. A másik kellően nagykorúnak tűnt, úgyhogy...
 - Óh. Ugye nem vagy leukémiás? - ötlött fel benne hirtelen, elvégre valószínűnek tartotta, hogy valami betegség lehet az, ami miatt ennyire magabiztosan kizárja magát a lehetséges véradók köréből. Meg hát a paróka magyarázná az érdekes hajszínt, s most, hogy jobban megnézte, a srác meglehetősen sápadtnak is tűnt...
 - Bocsánat, nem akartam beleütni az orromat semmibe - visszakozott elhalkulva, elvégre semmi köze nem volt hozzá. Ennek ellenére azért vetett még néhány részvétteljes pillantást a másikra - abbéli meggyőződésében, hogy igaza van és tényleg valamilyen módon beteg a srác -, mert biztos nem lehetett neki könnyű.