Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=760829#post760829][b]Benzsay Gergely - 2019.06.09. 06:53[/b][/url]

Kisszerelmem

Megvallom őszintén, amikor Mei és én programot tervezünk, mindig olyan helyet választok, ahol folyton érezhetjük a másik jelenlétét, ahol ha felé fordulok, a kapcsolatunkba nem vonunk bele még hat embert. Imádom őt, és imádok benne mindent. Imádom, hogy úgy szereti a Marvelt, ahogy én, még ha ő inkább Amerika Kapitányhoz húz is. Team Tony, sorry baby. Szeretem, hogy alacsony, hogy a vonásait nem tudja elrejteni, olyan őszinte a mimikája mindig. Szeretem, ahogy gondolkozik, ahogy lép, ahogy kezeit a kezeimbe rejti. Néhány napja, amikor éppen elmagyarázta nekem, hogyan közelítsek meg egy bűbájt, rájöttem, hogy amit érzek iránta, az a különös és megmagyarázhatatlan érzés, ami átjár, az a szerelem.
Hittem már korábban is, hogy szerelmes vagyok, Annabellánál azt éreztem, hogy igen, ez az az érzés, de már tudom, hogy az nem teljesedett ki, hogy Mei az, aki kiváltotta belőlem a teljes szerelmet, hogy ő adta meg nekem ezt az érzést. Mosolyogva pillantok le rá, ahogy megérzem kezeit, és imádom, ahogy pipiskedve emelkedik fel, én pedig engedelmesen hajolok le hozzá, hogy apró csókot nyomjak az ajkaira. Sosem vagyok tolakodó, tömegben meg pláne nem, nem hiszek abban, hogy a nyelvem a torkán kell ledugnom ahhoz, hogy megmutassam a világnak, a csaj hozzám tartozik.
- Bolond vagy, hát szerinted ráérek majd kinevetni téged, miközben én is sírok?
Tudom, hogy mennyire fontos neki Steve, és éppen ezért remélem, hogy nem fog meghalni. Vagy, ha meg is hal, már úgy tegye, hogy elért mindent, nem hagyott nyitottan semmit, hogy ne legyen benne megbánás. Lépek egyet, és elkapva a derekát, fordítom a pénztár felé, válla felett áthajolva mosolyogva köszöntöm a fiatal lányt, aki szembenéz velünk.
- Jó napot! Foglalásunk van a Végjátékra. Benzsay Gergely néven.
A jobb kezemmel ügyesen veszem elő a pénzt, fizetek, miközben a bal kezem végig Mei hasán pihen, egészen hozzábújva szerzem meg a jegyeinket, gyors búcsú, majd kiegyenesedve indulok el vele a büfé felé.
- Három órás... mit vegyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=762899#post762899][b]Benzsay Gergely - 2019.07.02. 11:04[/b][/url]

- Soha.
Ígérem, és ez nem egy elcsépelt közhely. Sosem akarom elengedni a kezét, sosem akarok nélküle élni. Lehet, hogy ez az egész csak pár hónapja tart, de most először érzem magam biztonságban, most először érzem azt, hogy ez működőképes lehet az idők végezetéig. Sosem akartam többet vagy mást, mint azt, amit mellette tapasztalok, és nem hittem volna, hogy valaha többet tapasztalok. Mei tökéletes. Mintha csak nekem küldték volna az égiek. Egy gamer lány. Mekkora esélye volt, hogy éppen egy gamer lány hagy el egy füzetet, ami tele van receptekkel, és amelyek pont olyan ízvilággal rendelkeznek, amelyet imádok? És ha megnézzük, Mei olyan, mint amilyen lányokra mindig is buktam. Alacsony, törékeny, izgalmas, gyönyörű szemű. Évmilliókig el tudnám nézni a szemeit, főleg miután porig alázott.
- Páros popcorn menü.
Mondom ki boldogan, mert ezt a mondatot korábban sosem mondhattam ki, és mindig irigyeltem azoktól, akik viszont igen. Nagy moziba járós vagyok szóval elég sokat irigykedhettem. Lopok tőle egy csókot, amíg az előttünk álló rendel, nem érdekel, hogy más mit gondol rólunk. Észvesztően nyálasak tudunk lenni, és élvezem. Ember, hát kit büntet meg a saját barátnője azért, mert átcsókolózta a takarodóidőt vele? Naná, hogy engem, és bevallom, erre a büntetésre igen büszke vagyok. Az Edictumban is megjelent, és kijelenthetem, igaz. Minden egyes leírt szó, igaz.
- Meg nézzünk valami csokit. Én tuti, hogy veszek egy M&M's-t is.
Gergő és a hasa, jó, hát na, vannak extrák, amikkel el kell fogadnia. Férfinak kell lennem a végén, tudom, de mégis azt érzem, hogy valamiért én fogok jobban összetörni. Ez a film el fogja vinni a lelkem egy darabját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763094#post763094][b]Benzsay Gergely - 2019.07.04. 09:41[/b][/url]

Sokkhatás. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez itt a vége, hogy Dr. Strange felemelte a kezét. Akkor értettem meg, hogy mi is az egyetlen megoldás, hogy mi fog történni. De nem akarom elfogadni, hogy megtörtént. Amikor Morgan megjelent, már akkor is sejtettem, de mégis, mikor Natasáék harcoltak, ott a család volt a döntő. Reménykedtem benne, hogy itt is a család lesz, pedig tudtam, hogy nem épülhet minden erre. Tudtam, de nem akartam ezzel számolni.
Nem könnyeztem meg a halálát, mert még nem értettem meg, hogy ez mit is jelent pontosan. Nem értettem meg akkor még, hogy ez tényleg a vége. De a temetés, ahogy ott volt mindenki, kiváltotta belőlem, hogy a sós lé kitörjön. Nem sírtam, nem drámáztam, de folytak a könnyeim. Most is, mikor Mei meleg, puha ujjai hozzám érnek, érzem, hogy húzódik a bőröm. Rámosolygok, mintha nem épp most vesztettem volna el a hősöm.
- Most majd biztos jól felmegy az ára a Vasemberes cuccoknak.
Mondom rekedten, mert szeretném, ha látná, hogy nincs baj, hogy nincs semmi baj. De ez nem igaz, mert van baj olyankor, mikor látod a hősöd meghalni. Megmentette az emberiséget, a lányát, mégis elment. Lezárult a története. Egyszer mindenkinek kell egy lezárás, és most mind a ketten kaptunk egyet, ki-ki a magáét.
- Az a tánc, gyönyörű volt.
Mosolyodom el, és közelebb hajolva hozzá, puszit nyomok az arcára. Tudom, hogy ebben reménykedett, hogy a kapitány megkapja a megérdemelt boldogságot, és le a kalappal, csodálatosan kivitelezték. Csodálatos volt. Tudom, hogy lesznek a filmnek ellenlábasai, én is számos helyen bele tudnék kötni, de most, első nézésre csak a színtiszta érzelmek vannak bennem. Ujjaim az ujjai köré finom, és felállva, felhúzom, mivel a terem nagy része már kiment, jobb, ha mi is elindulunk ki.
- Beugrom a mosdóba, a kóla.
Vagy a film, mert, hogy célszerű lenne megmosnom az arcomat is, na nem akarom, hogy azt gondolják, szegény lány az érzelmes pasijával mászkál, ahelyett, hogy valami normális csávóval lenne. Nyomok egy csókot még az ajkaira, mielőtt eltűnök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763419#post763419][b]Benzsay Gergely - 2019.07.08. 21:55[/b][/url]

- Az FBI-os csaj! Csak néztem, hogy mi van. Borzalmas volt. Nem is értem, hogyan lehet Peggy-n kívül másik szálban gondolkozni!
Én sem gondolkozom már egy ideje másik szálban. Régebben folyton az opciókat néztem. Mi van, ha ez a lány és nem az, mi van, ha vele jönnék össze? Mit szólna a másik? Aztán, ahogy elengedtem ezt a problémát, úgy sétált be az életembe Mei. A tökéletes nő. Hihetetlen, de tényleg így van. Egyszerűen tökéletes. Az biztos, hogy ő sosem fog kiakadni, ha a spórolt pénzemből mondjuk karácsonyra valami Marveles cuccot veszek neki, vagy mondjuk egy játékot, amit együtt pörgetünk ki.
A mosdóra hivatkozás leginkább az érzelmi világom rendezésére szolgált, persze most jön a sétálós rész, amiben kiváló vagyok, minden lány álma, mert nagyon jól tudok sétálni. Nem rohanok és nem unom el. Lehet ez kellene, hogy legyen a foglalkozásom, hogy lányokkal sétálok, és meghallgatom őket. Szóval persze azért gyorsan elintéztem a folyóügyeimet is, megmostam az arcom kicsit, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szerencsétlen.
- Van egy ajándékom a számodra.
Suttogom a fülébe, mert amíg ő bent volt, én úgy helyezkedtem, hogy ne lásson meg azonnal, és mindenképpen mögé kerülhessek. A haját eltűrve a bal válláról, apró csókot lehellek rá. Imádom ezt a felsőt, nem csak azért mert piros, amit az én kedvemért vett fel, hanem, mert kilátszik a válla, és szerelmes vagyok a vállába. Minden másába is, persze, de a válla egy külön szerelem. A szoknya csücskénél megfogva fordítom magam felé, hogy csókot nyomhassak az ajkaira, mielőtt ujjaim az ujjai közé ékelve, el nem indulnék vele kifelé.
- De nem itt.
Kell egy hely, egy tökéletes és meghitt hely, ahol el tudunk bújni egy csendes sarokban. Máshogy terveztem, de végül a mozi nem ment bele, pedig úgy lett volna az igazi. Kicsit magam után húzom, mint a romantikus férfi példányok mindegyike, aki most nagyon elhatározta, hogy ebbe aztán belefektet mindent.
- Jó lesz.
Szólok még a mellettem robogó - de az sem kizárt, hogy mint a lufi szélben lebegő lánynak -, amíg ki nem kötünk a főtéren, ahol van zöld rész. Mondtam én, hogy jó lesz. A magammal hozott kabátot leterítem, és segítek, hogy le tudjon ülni, én pedig mellé nézek, és egy hosszú percig csak nézek magam elé. Megvan a lendület, csak meg kell fogalmazni.
- Ezt a valamit egy nap, ha szeretnéd, átcserélhetjük egy másikra, vagy megmaradhat örökre ez. Nem kell papír mellé, csak te meg én. Viszont komolyan gondolom, hogy ezt akarom, Mei. Ahogy neked jó. Az elénk vetített példák nem jók, de mi csinálhatjuk jól.
A mondandóm végére előveszem a kis kék bársonydobozt, azt ami hetek óta az éjjeli szekrényemen van, mert ami feltűnő, azt nem vesszük észre, és felpattintva felé fordítom.
- Társak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=763631#post763631][b]Benzsay Gergely - 2019.07.12. 06:37[/b][/url]

Hogy egy egytől tízig terjedő skálán mennyire tud felbosszantani azzal a kérdéssel, hogy vele szeretném-e ezt, miközben ott tart a kezében egy olyan gyűrűt, amit a kedvenc Marveles szuperhőse mintázott? Ezernyolcszázkilencvenkettőszörösen. De ki számolja. Nézem őt, az arcán a hitetlenkedést, pedig már akkor tudtam, hogy ez lesz, amikor először mondta ki, hogy “Benzsayné”.
- Igen.
Mondom ki végül határzottan, végig a szemébe nézve. Azt nem mondom, hogy nem fordult meg bennem a gondolat, hogy beközlöm vele, hogy csak gyakorlásnak szántam, de szerinte Mesi örülne-e neki, de nem akarok én itt hangulatromboló lenni. Szóval igen, csak így határozottan, igen.
- Miért, kivel szeressem?
Kérdezem meg mégis, de nem úgy, ahogy terveztem, és talán jobb is így. A gyűrűt kiveszem a dobozból, és kérdőn rápillantok, hogy szeretné-e, ha az ujján lenne.
- Te végigcsinálnád ezt velem?
Mert erre viszont még nem válaszolt, és jó lenne tudni, hogy szeretné-e egyáltalán, vagy totálisan félreértelmeztem az ő jeleit, és csak nekem lett ez nagyobb elhatározás, mint terveztem. Az életünk egyetlen délután alatt változott meg gyökeresen, de az az egy pillanat, hogy leesett a füzete, éppen elég volt ahhoz, hogy mi legyünk egymásnak a minden. Néha csak nem nyitjuk ki eléggé a szemünket ahhoz, hogy lássunk, pedig ott van a megoldás a szemünk előtt. Nekem ő pedig abban a pillanatban a mindenemmé vált, és ezt semmiért sem áldoznám fel. Ha most nemet mond, nem tudom, hogy mi fog történni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=764027#post764027][b]Benzsay Gergely - 2019.07.16. 10:31[/b][/url]

Bólintok párat arra, amit mond, igazából az egész pillanat nekem bólogatásokból áll. Pontosan ezt reméltem én is, hogy majd azt mondja, nem kell mással, csak vele. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, és tudom, hogy ez egy nagy döntés, de az első alkalommal, amikor megvert, amikor a kedvenc játékomban csúfos vereséget szenvedtem vele szemben, és nem fájt annyira, mint hittem, hogy fog, akkor tudtam, hogy ő az. Nekem ő kell.
Tudom, hogy fiatalok vagyunk, tudom. Tudom, hogy még korai mások szerint, ezzel is tisztában vagyok, de egyszerűen vele látom magunkat, minden helyzetben. És ilyen még sosem volt. Egyik lánynál sem láttam ezt, aki tetszett. Fiúból vagyok, tetszettek lányok, igazából az összes lány barátommal úgy kavarodtam össze, hogy tetszett nekem. Csak aztán nem passzolt valami vagy éppen semmi, és így nem lett több, mint barátság. Mei az idősebb lányokhoz tartozott, még ha csak egyetlen évfolyammal is. Nem nagyon néztem őt, hiszen mindenki azt mondta, hogy az idősebb lányok figyelembe se vesznek minket, “kicsiket”, így én magam sem akartam zavarni a köreit, plusz, amennyit előtte fent voltam, csodálkoztam, hogy tudja, ki vagyok. Őszintén csodálkoztam.
Viszont pont ezért jó, hogy olyan terepen botlottunk egymásba, ahol nem volt egyenruha, ahol nem voltak klikkek, nem volt iskolaszagú a dolog. Sorsszerű volt, hogy éppen akkor és éppen arra jártunk mind a ketten, hogy a füzete leesett, és hogy éppen én vehettem fel. Bele se merek gondolni abba az opcióba, hogy mi lett volna, ha más.
- Háromezerszeresen.
Mosolyodom el, és miközben az ujjára húzom a gyűrűt, lágyan megcsókolom, boldog vagyok, elégedett, és úgy érzem, hogy erre vágyom. Vele élni. Annyira látom magam előtt, ahogy együtt élünk, vidáman, ahogy a gyerekeinkért szaladunk az oviba, ahogy a vállán sírok, mert nyilván én fogok sírni, amikor iskolások lesznek, vagy amikor kijön a Ori széria következő része. A látványvilága lenyűgöző és imádom. Nagyon imádom.
- Én terveztem. Miközben aludtál, még Pesten.
Vagyis akkor, amikor egy igen nagy lépést tettünk a kapcsolatunkban, de ezt ő is pontosan tudja.
- Mit szeretnél csinálni? Menjünk, vagy még maradjunk egy kicsit?