28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 328
Összes hsz: 4113
Írta: 2019. augusztus 14. 18:37 | Link

Adrian
Éééééén

Ahogy azt az Edictum is megírta, a Zippzhar család bezsuppolta a cuccokat a kocsiba, majd miután hatszor minimum átrakosgattuk a bőröndöket, hogy beférjek Márk mellé, nekiindultunk a Balaton felé. Gondolom senki nem lepődik meg nagyon, ha azt mondom nem ez volt életem utazása, és nem túlzok ha azt mondom, hogy félpercenként kezdtük el meggyilkolni egymást a bátyámmal. Anya már pár kilométer után a halántékát masszírozta, Apa feltekerte a Rock FM-et, mi pedig felváltva jajgattunk és vagdalkoztunk. Nem, nem késsel, nem kell hívni a gyámügyet, szavakkal kérem, szavakkal.

Boldogan esek ki a kocsi ajtaján, mikor végre engedélyt kapok a kiszállásra. Élvezettel pakolászom vissza ízületeimet a helyükre, és kiélvezem a pár másodpercnyi csendet amikor már sem a zene, sem a többiek nem üvöltöznek a fülembe, majd beállva málhás szamárnak segítek felcipekedni a szobáinkba. Fogjuk fel edzésnek, és akkor kevésbé fáj a dolog.
Minő meglepetés, rajtam kívül mindenkinek tespedni van kedve, szóval egy tíz perces pattogás után inkább otthagyom őket, és egyedül indulok meg felfedezni a környéket. Nem figyeltem hová jöttünk, így a várost sem mondanám meg senkinek, de az egyik szabadstrandra sikeresen bekóricálok mindenféle helyismeret nélkül is. Masa, Balatonizé 1:0. Vállamon csüngő szatyromat lengetve előre-hátra szlalomozok át a futkorászó gyerekek között, majd megkorduló gyomromva pillantva célirányosan indulok meg a bódék felé, beállva a palacsinta-sorba. Kikérek egy szép nagy adagot, egy olyan alkohomentes citromos sörrel (hiába a varázsvilág, ha a mugliknak a 17 még nem mond semmit), és felcsillanó szemmel telepszem le egy üres helyre.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 14. 18:37
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 376
Összes hsz: 2883
Írta: 2019. augusztus 18. 18:35 | Link


x summer bummer x aggodalomra semmi ok, Bence

Életemben nem volt részem ilyen dög unalmas legénybúcsúban.
Szilárd jó barátom, még a klinikán találkoztunk, egyszerre kezdtük gyakorlati éveinket a belgyógyászaton, ugyanazon gyógyító kezei alatt, együtt voltunk Amerikában is, hát magától értetődő volt, hogy támogatom szabadsága talán utolsó, igazán élettel teli estélyén, de.... erre nem feltétlenül számítottam. A fiúk idő előtt - olyannyira idő előtt, hogy jóformán még a Nap se ment le rendesen - kidőltek a szálloda jakuzzijában egy olcsó guminő és egy drága pezsgő társaságában, én pedig hamar meguntam, hogy nem kelnek fel, szóval minden felelősségtudat és bro életérzést magam mögött hagyva kiszálltam, megtörölköztem, majd egy strandpapucs, a kulcsaim, és egyéb személyes fontosságok számára neki is vágtam a magyar tengerpartnak. Stellát alapvetően nem volt nehéz észrevenni, ha azt vesszük, hogy látótávolságon belül ő van a leginkább felöltözve. Néha még felé-felé pillantok, miközben kiállom a sorom, majd két sajtos-tejfölös lángos és egy pohár csapolt sör kíséretében le is huppanok vele szemben. Gondolom, ez csak nem számít senki szemében zaklatásnak - ha már kiskorúnak is csak a nagyon szigorú, mugli szabályozásokat követve nevezhetjük.
- Leülhetek? - megállok vele szemben, az asztal sarkánál, majd ha megkapom az engedélyt, helyet is foglalok a szemközti padon. - Jó étvágyat. Nem vagy te ahhoz még kicsi? - célzok itt az előtte álló sörre, majd bele is harapok a saját lángosomba, mintha mi sem történt volna.
Utoljára módosította:Adrian Black, 2019. augusztus 29. 09:40
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 328
Összes hsz: 4113
Írta: 2019. augusztus 18. 21:27 | Link

Adrian
Éééééén

Elképzelhető, hogy úgy döntöttem költőpénzemből kihozva a maximumot, végigeszem a menü palacsina-részét. Épp egy lekvárosnak érek a végére, amikor egy megzólítás felpillantásra késztet. Strandreflexként tekintetem rögtön az arcára ugrik, hiszen hemzsegnek körülöttem a a félmeztelen emberek, és nem akarok én itt konfliktusokba keveredni. Két asztallal odébb is volt valami vita az előbb arról, hogy valaki túlságosan megbámult valakit, nekem meg az ilyenhez... áh, nem is értem.
- Óh, persze, szia - veszem észre Adriant, és meg is látszik a felismerés pillanata, mivel azzal a lendülettel terül el egy széles mosoly arcomon. Tudom, tudom, az egészségesnél több tanáromat tegezem, de valahogy mindig kicsúszik a számon a forma, és ha az illető éppen nem javít ki, hát akkor úgy maradunk. Felnyalábolok egy nutellás darabot, de mielőtt beleharaphatnék, jólnevelten bólintok felé.

- Neked is - csak egy pillantást vetek a lángosaira, hümmögve kezdve elgondolkodni azon, én miért nem hoztam magamnak olyat is. Végül azért elégedetten harapok egyet, úgy próbálva végiggondolni mire értette a második mondatát. Sokat segít, amikor elkapom tekintetét, és immár mindent értve nyelem le nyugodtan a falatot mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel megfogom a dobozt, és úgy fordítom, hogy a 0,0% felirat jól látható legyen.
- Ah, ez csak ilyen mentes citromos. Egyrészt személyi sincs nálam, szóval nem is próbálkoztam, másrészt nekik úgysem mondana sokat a tizenhét évem.
Ez van, szerintem még egy jó tíz évig nem kapnék személyi nélkül semmit, tekintve magasságomat és gyerekes arcomat. No, annyira azért nem bánom, nem mintha annyira hiányozna nekem az ivászat. Lóbálni kezdem lábaimat, fellelkesülve a társaságtól, izgatottabban tekintve a másikra, mint ma egyáltalán bármire is. Beleértve a palacsintákat. Ami azért nagy szó.
- Mi újság? Ha azt mondod valamilyen tanári kirándulás van, akkor mondjuk lehet megijedek - nézek fel érdeklődően a nutellásomtól, majd fájdalmas rövid búcsút véve a papírtálcámon sorakozó finomságoktól, az italom felé fordítom figyelmem, hogy megpróbáljam kinyitni.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 376
Összes hsz: 2883
Írta: 2019. augusztus 29. 09:59 | Link


x summer bummer x aggodalomra semmi ok, Bence

Nincs azzal semmi bajom, hogy tegez, nem az iskolában vagyunk és nem is tanári tisztségemben jöttem - ugyanakkor az is kifejezetten simogatja az önbecsülésem, hogy valaki nem öregít le élből egy csókolommal. Észreveszem a lángosra eső tekintetét, nem is kell mondania semmit, magamnak vettem, de végül is közel sem dob fel az éhhalál, szóval mindenféle sajnálat nélkül ejtem a tányérjára a többi palacsinta mellé. Nem várok érte fényezést.
- Hát az valóban nem. - Azért persze meglep, hogy máris tizenhét éves, sokkal fiatalabbnak néz ki, nem esik ki a cigi sem a szájából, mint a legtöbb fiatalnak manapság. Nem is baj ez, sőt, nem véletlenül tiltják tizennyolc év alatt a dohányt és alkoholt - más kérdés, hogy ezzel ki foglalkozik nagy általánosságban. Emlékszem rá, talán azért ragadt meg így a fejemben, mert az alsóbb évfolyamos órámon láttam, de ha azt mondja, hogy tizenhét, nekem nincs okom azt feltételezni, hogy hazudik.
- Ha szeretnéd, megkóstolhatod az enyém - vonok egyet vállamon. Most két kortynyi sörtől nem fog a falnak esni, ha az egész pohárral is inná meg, legfeljebb hazamenne és lefeküdne aludni. Inkább a túlzott mértékű ivászattal van a baj, ami tőle igencsak távol áll, már csak a viselkedéséből kiindulva is.
- O shit, dehogy is - kissé elfintorodom, ahogy megrázom fejem. Persze, nincs különösebben nagy problémám úgy senkivel, szót értek én bárkivel, de hogy még a szabadidőmben is ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a témákkal vegyenek körbe, kissé túlzás lenne. - Egy haveromnak az egyetemről most van a legénybúcsúja, de elég hamar behalt a buli - ahogy azt az ittlétem is mutatja. Azért reménykedem abban, hogy ha kialusszák magukat, majd folytatódik a történet. - Na és te? Minél messzebb, mielőtt vissza kéne menni?
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 328
Összes hsz: 4113
Írta: 2019. szeptember 1. 16:25 | Link

Adrian
Éééééén

Elgondolkodtam pedig a csókolomon, valahol nagyon mélyen nagyon belül. Vicces lett volna, de nem akarok én most itt sokkolni senkit szóval örülünk, hogy nem tettem. Csillogó szemekkel csípek le egy darabot a lángos széléből, majd adom vissza, miközben hangosan nyammogni kezdek a zsákmányomon.
- Hát, most imádlak - közlöm, miközben lenyalom az utolsó darabka reszelt sajtot az ujjamról, és visszatérek a palikhoz. Mármint... a palacsintákhoz, css Fraud, css. - Köszönetképpen egy kis palacsintát? - nézek vissza, majd gyorsan elmutogatva felsorolom melyik melyik az étlapról. Igen, ennél a mennyiségnél nem is azt mondom, hogy melyik milyen, mert minden is van. Ha választ, szívesen adok belőle, elvégre ha egyszer valaki megkezdi az étel-megosztást, onnantól szíves örömest állok én is bele a dologba. A gyomrom pedig olyan mint egy féktelen gödör, sosem telik meg, szóval eggyel több vagy kevesebb, nem számít.
- Üh-üm - rázom meg a fejem az ajánlatra, mert nem is igazán kívánom az ilyet. A múltkor úgyis kicsit túlzásba estem, meg is lett a böjtje, és tudooom, a kortyolj bele a sörömbe nem azt jelenti, hogy húzz le fél liter tátrateát, de nem nehéz tiltakoznom az ajánlat ellen. - Nem köszönöm - teszem azért hozzá egy apró fintorral az arcomon, és a mondat végére picit meg is rázkódok. Bwá, rossz emlékek, rossz emlékek, hess hess hess. Ilyenkor jönnek a fogadalmak? De nem vagyok azokhoz még fiatal?

Elvigyorodok reakcióján, a jelek szerint ő sem örülne annyira, ha a tanári kar további tagjai kezdenének el beszállingózni. Néma óra keredkedik a szám a legénybúcsú hallatán, lelki szemeim előtt azonnal a filmes bulizós látvány elevenedik meg. - De hát még késő este sincs - vonom össze szemöldökömet értetlenül. Mondjuk, nem az én dolgom, ezért is csak motyogva fűzöm hozzá a kommentet, két mondata között. Felhorkanok ahogy visszakérdez, közben szisszen is a kezemben lévő doboz. Akaratlanul húzom kicsit hátrébb a fejem, szemeim enyhén összeszorítom, de no para, nem ráztam fel, meg semmi, szépen kinyílik, csak... fő az elővigyázatosság.
- Családi nyaralás - mondom olyan hangsúllyal amiből rögtön lejön, hogy épp nekem sem a szívem csücske a program. Amúgy imádom, tényleg, de az utazás... bwah, na az kiakasztott. - Élvezet volt végigszenvedni az utat a kocsiban nyomorogva, ráadásul mindenki belustult ahogy beértünk a klímás szobába, úgyhogy eljöttem egyedül - vállat vonva kortyolok italomból, majd egy picit hátrébb dőlve könyökölök fel az asztalra, picit szünetetltetve a palacsintaevést.
- De így is akadt társaságom, szóval teljesen megérte - billentem felé fejem egy mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Dr. Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 376
Összes hsz: 2883
Írta: 2019. szeptember 14. 11:16 | Link


x summer bummer x aggodalomra semmi ok, Bence

- Ugyan már – rövid mosollyal legyintek, miközben fejemmel a lángos felé bökök. – Tartsd csak meg – ahogy az az eredeti terv is lett volna, ha egyszer neki adtam, akkor az az övé is marad. Lehet jól is fog majd esni a sok édes után egy kis sósabb íz. Velem legalábbis biztosan így történne, ha élnék az ajánlatával, viszont a kínálatra csak megrázom fejem.
- Nem, köszönöm – alapvetően nem vagyok egy erre hajlamos testalkat, viszont tény, hogy a sportolói korszakomhoz képest határozottan kevesebbet mozgok. Így sem elhanyagolható persze a mennyiség, de teljesen más volt akkor. Shit, napról napra egyre jobban hiányzik a bunyózás, kezdek úgy viselkedni, mintha elvonási tüneteim lennének – úgy is érzem magam.
Nem kell valami nagy gondolatolvasásba fognom, hogy értelmezzem a reakcióját. Szórakozott mosolyra húzódnak ajkaim, szemeim körül és szám szegletében felgyűlnek a nevetőráncocskák, ahogy újra beleiszok a sörbe – elvégre, addig kell meginni, amíg még hideg. Mindenki életében eljön egyszer ez a pont, ahol szégyenteljesen gyorsan kiüti őt az alkohol, nekem is megvan a magam története. Ez normális.
- Gondolom, nem akarsz róla beszélni – vagy hát, ha mégis, nálam jobb partnert aligha találhat. Nem vagyok sem az apja, sem a házvezetője, nincs miért szégyenkeznie.
- Hát az valóban nincs – lassan már én érzem magam kínosan. Hasonlóan húzódik el szám és emelkedik meg szemöldököm is, ahogy eltüntetve a lángost törlöm meg kezem a vele járó fehér – kissé átzsírosodott – szalvétában, majd a papírral együtt gombócba gyúrom, s kicsit arrébb tolom az asztalon. Nem tervezem itt hagyni, majd eldobom egy kukába, csak ezért viszont nem fogok felállni.
- Nem szereted? – az én életemből például teljesen kimaradt a hasonló családi puccparádé. A szüleimnek és nekem teljesen eltérő volt a véleménye, a testvérem betöltött szerepéről, mikor oda került a sor, hogy fel kellett vállalniuk a gyerekeiket. A legtöbbször rosszul is végződött. Nem egy túl vidám történet. – Ahh,  a szüleid nem varázshasználók – bólintok, ahogy megértem – legalábbis az autós közlekedésből ezt a következtetést vonom le.
- Én a te korodban cikinek éreztem volna a tanárommal palacsintázást – de azért örülök, hogy ő nem olyan, mint én.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 328
Összes hsz: 4113
Írta: 2019. szeptember 17. 19:11 | Link

Adrian
Éééééén

Egy pillanatig habozok, mielőtt végleg kinevezném a lángost tulajdonomnak. Mármint persze, nem tervezek semmiféle drasztikus hódítást, nem akarom körbepisilni mint a kutyák, se hasonlók, de tekintetemben megcsillan a "biztos?" kérdés. Aztán úgy vagyok vele, hogy hiszek a mondásnak, ami nem véletlenül nem úgy szól, hogy szaladjunk el ha adnak (vagy valami ilyesmi), szóval végül csak elmosolyodok, és biccentek. Rögtön le is csípek még egy falatot, most egy hangyányit nagyobbat, amivel picit össze is tejfölözöm az orromat. - Köszönöm akkor - hálálkodok újra, majd "észrevétlenül" letörlöm nózim hegyét.
Csak bólintok egy újjabbat, hogy nem kér a palacsintákból, így eszegetek tovább, szépen, kultúráltan. Najó, itt-ott kicsit összekenem magam mindennel, szóval csak olyan énesen.
Igyekszem gyorsan túlesni a kínos sztorin, így belepirulok amikor visszakérdez. Mármint... számíthattam volna rá, de hümm. Ez egy övön aluli ütés volt.
- Hát - kezdek bele egy elnyújtott sóhajjal - nem igazán, de - de egy kicsit azért mégis - mondjuk úgy, hogy nehezen tudok nemet mondani, ha játékokra invitálnak, legyen az ivós, vagy sem. - Azzal köhintek egy aprót, és Adrian példáját követve én is meghúzom italomat. AMI NEM ALKOHOLOS UGYE.

Nem firtatom tovább én sem a témát, elvégre minek is hánytorgatni miért nem megy a parti, ha egyszer nem megy hát nem megy. Van ilyen, nem kell erőltetni. Hű, hát ez elmehetne viagra-ellenes reklámnak.
Számat elhúzom, és egy "nem egészen úgy van az" féle eee-t hallatok (esküszöm van ilyen!!), mert nem arról van szó, hogy ne szeretném, csak... idegesít, hogy kidőltek és nem jöttek velem felfedezősdit játszani. Szóval végül csak megrántom a vállam, megrázom a fejem, majd bólintok is, számat pedig betömöm egy falat lángossal. Öh, lehet ezzel nem adtam túl egyértelmű választ, de elhangzik következő kérdése, és inkább nem fejtem ki jobban az elsőre adott reakcióimat.
- Apa az - jegyzem meg még félig rágás közben, így miután észreveszem magam, gyorsan le is nyelem a falatot, és egy rövidke bocsi után folytatom amit elkezdtem. - Szóval Apa varázsló, csak anya varázstalan, és ezért általában olyan megoldásokat választunk, ami neki is kényelmes. Meg mellette Apa is tökre jól megtanulta kezelni a mugli kütyüket, szóval...
Vállat vonok a témára, igazából oda sem figyeltem rá, hogy vissza kéne fogni magamat, hátha valaki meghallja miről beszélünk. Lehet, hogy még át kell majd néznem a dolgokat mugliismeret vizsga előtt. Whoops.

- Ez most épp lángos - vágom rá somolyogva, ahogy bekapok egy újabb falatot.  Csak hogy kipróbáljam milyen érzés lehet, feltartom (az egyébként tejfölös) mutatóujjam, és egy diós palacsintába harapok bele, nagyon elgondolkodó arcot vágva.
- Hmm, nem tudom, továbbra sem érzem cikinek - vigyorgok rá, majd igazából tökre elengedve a tanár-diák szerepeket húzni kezdem - bár lehet ez ilyen tudod, ilyen generációs szakadék? Nem tudom, hogy tetszik ezzel lenni Tanár Úr? - még egy apró nyelvöltést is kap, pedig igazán igyekeztem visszafogni magam (fenét), hogy ne legyek túl szemtelen. Felpörögtem, sajnálom.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek