Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A káromkodásról való leszokásban sokat segít, ha az ember még a f'ck szót sem tudja egy szótagban kiejteni.
A terembe lépő Damien arcán azonban ettől függetlenül leplezetlen bosszúság suhan át az idegen látványától (pedig a szelfizős részről lemaradt), a fintor széle megrándul, mielőtt ráncba szedné vonásait. Nem mintha ez sokat segítene, amikor az alternatíva a "mindjárt megöl az unalom" közönye. Eleve úgy tesz, mintha a másik ott se lenne; nemhogy szóra, pillantásra sem méltatja a legújabb Harcosok klubjaTM divatot villantó srácot, ahogy nagy ívben kikerüli. Felette ráérősen szlalomozik a gépek közt, ügyet sem vetve rájuk, van azonban lépéseiben valami furcsa. Hosszú, langaléta alakja leginkább gémeskútra hajaz, olyan szerencsétlenül nyúlánk, s legalább olyan sután is mozog.
A futópályához érve röviden bemelegít, makacsul háttal állva Richárdnak és a konditeremnek, ami talán jobb is - ezek a gyakorlatok nem igazán járulnak hozzá ahhoz, hogy bárki méltóságteljesnek tűnjon, hát még egy zsiráfbébi arányaival küszködő kamasz. A végén lerángatja magáról a melegítő fölsőt, s megkezdi seszínű rövidujjúban, kopottas nadrágban köreit, most először keltve azt a benyomást, hogy nem azért jelent csak meg, mert épp' újévi fogadalma haldoklásához kíván asszisztálni. Gyakorlottan, simán fut, felesleges kalimpálás nélkül, egyenletes tempót tartva.
És szemlátomást minden percét gyűlöli. Vagy RBC-szindrómás. A végeredmény szempontjából vizesnyolcas, Forrest Gump a kontinens másik végéig inalna a "lelkesedésétől".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A bástya nevéhez hűen megingathatatlan(nak tűnő) nyugalommal és magasról le se sz'rja, hogy roppant lovagiasan szólongatja egy...paraszt. Ha legalább futóként hivatkozott volna rá, lenne némi humorfaktora a dolognak, így azonban Richárd húzása valóban nem vált ki semmit.
Elsőre.
Minél tovább bömböl azonban a zenének csúfolt audiomonstrum, úgy válik Damien tekintete egyre üvegessebbé, jóllehet, az arca továbbra is sztoikus nemtörődömséget tükröz. A mozdulatai önkéntelenül igazodnak a kizárhatatlan ricsaj ritmusához (mása nem igen van neki, a dallam megsértődne, ha a neve felmerülne az egész kapcsán), s pillantása néhány pillanatra Richárdra szegeződik, mielőtt újabb körbe kezdene. A fiúnak háttal aztán szemei a falak mentén sorakozó labdatárolókat keresik, végigpásztázva a kínálatot. A terem alighanem varázslattal van elválasztva, hogy a játék közben eltévedt lövések nehogy a kondigépek közé csapódjanak, viszont valószínűtlen, hogy a labdákat ne lehetne átvinni, mondjuk kézben.
Kivár.
Aztán amikor Ricsi épp diadalittasan rácuppan álmai súlyzójára, Damien kinyúl és megmarkol egy kézilabdát, megpörgetve és feldobva maga elé, hogy a súlyát megsaccolja. Ennyi az átmenet, mielőtt a felkapott labdával nekiiramodna, majd a két részleg határán a levegőbe lendülve teljes erőből megküldi azt az idegen jampec felé. Egy gyakorlott hajtó pontosságával lővi be a könnyű, jóformán mozdulatlan célpontot. A fejet könnyű elkapni, úgyhogy torzóra megy, ebből a pozícióból aligha pattan fel a kiscsákó. Persze, az akció közel sem olyan elegáns, mintha egy valódi kézilabdás csinálná a manővert vagy a seprűjén ülhetne; a hosszú karok viszont annál több lendületet adnak a dobásnak.
Ez fájni fog.
Damien pedig esetlenségéhez mérten egész puhán landol és megáll, hogy végignézze az eredményt. Kiüti a levegőt a gyerekből? Gyomorszájon vágja és lefordul a padról? A saját lábára ejti a súlyzót? Kérem, tegyék meg tétjeiket!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mégiscsak fej lett belőle. C'est la vie. Damien mimikájából - nem csak a rapszodikus izomrángások miatt - nehéz eldönteni, mit is érez, leginkább egy öreg földműves egykedvűségével nyugtázza, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az üvöltés idejére lehunyja a szemét, ide amúgy is elég a képzelet, a szarvasbőgés hangereje azonban meghaladja a Rammsteinét, ami önmagában nem kis teljesítmény.
A kiáltás viszonylag rövid, s felnéz, érdeklődő figyelemmel követi Ricsi vergődését, különösebb élvezetet azonban nem mutat és hiányzik belőle a katasztrófaturistákra jellemző lelkesedés. Még csak meg sem tapsolja kiváló lövését vagy a hősies nekorugaszkodást, amivel a másik srác a helyére igazítja az állkapcsát. Van benne gyakorlata, ott az ajánlólevél a testére püfölve.
A kérdésre egyetlen derűs horkantás a válasz, Damien kissé oldalvást dönti a fejét, zsebre téve kezeit. Nem fintorog, még csak el se húzza a száját, de állva is azt a benyomást kelti, mintha valamilyen láthatatlan kanapén terpeszkedne, onnan szemlélve a történéseket. A földre dobott kesztyű iránti érdeklődése épp annyi, mint futóférgben az Ussain Bolt.*
- Nnnon, mmmerci b-b-beaucoup p-ppour votre t-t-temps.
Nem, de kösz, hogy időt szakított rám.-*szeme sem rebben az "aljas hulladék" hallatán.*- Cs-cs-csinálsz, aa-amit a-akarsz, d-d-d-de k-k-kussolj v-v-vagy kk-k-k-kotródj.-*Kimondatlan, finom fenyegetés húzódik a sötét szempárban, ám a környékén az árnyékok feszültség helyett inkább fáradtságot sejtetnek. Az egyik izomrángás nyomán akaratlan grimasz villan, szemöldöke összefut és szemei jóformán résnyire szűkülnek, fejét lassan húzza vissza normális tartásba. Ahogy felpillant, leginkább várakozó - korai hátat fordítani, de közvetlen fenyegetésnek sem tekinti Ricsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ricsi céltudatos masírozását hüllőnyugalommal figyeli, akár egy nagy, sütkérező varánusz - minek kapkodni, kérem? A kisujját se kell mozdítania, hogy irritálja a kiscsákót és ez neki tökéletesen megfelel, a másik egy szóval sem mondhatja, hogy nem önként sétált a karjaiba horogtávon belülre.
Mert az hétszentség, hogy az általa okozott sérülés egy pillanatig sem fogja visszatartani attól, hogy állonvágja a két lábon járó batikmintás Rambócsírát. A lelkiismerete és/vagy józansága épp se lát, se hall a fájdalomtól; hogy erre mennyire jó gyógyír a "ha fáj a fejed, rúgj a küszöbbe és mindjárt nem fáj annyira" elvén leverni az öklét máson, fogalma sincs, de megér egy próbát.
Amint Ricsi ledermed és csak néz, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, kedve lenne bemutatni, de takarékoskodik az energiáival. Amúgy is, két év alatt hozzászokott az ilyen és ehhez hasonló reakciókhoz, még ha viszonylag ritkán félmeztelen a vele szemben álló.
- Rosszul h-hallasz? B-b-biztos a-a-agyrázkódás,-*húzza el a száját, félvicsorral adva Ricsi tudtára, hogy ez ritka kretén kérdés volt. Persze, a benyomást tovább javítja egy izomrángás, hogy véletlenül se veszítsen kezdeti vonzerejéből.
- Echh,-*von vállat, egész arcával - vagy ez egyetlen nagy fintor? - azt fejezve ki, mennyi reményt fűz ahhoz, hogy ez működött volna.*- F-ff'szom ssse akart o-ordítani,-közli elbűvölő őszinteséggel, és urambocsá', arra se támadt kedve, hogy közelről csodálja meg a most tüntetően összefont karok tagadhatatlan férfiasságát.
- A l-lépedre c-céloztam,-*biccent oda, köszönöm-formán, egy nyugdíjas parkőr engedékenységével, egy egészen morzsányi öniróniával. A szeme kicsit összeszűkül, ahogy a Ricsi fején most már többedszerre átfutó furcsa mosoly-fogfájás kifejezést mustrálja. Hmmm. Szar ügy.
- P-passz. Ahhoz v-való a l-l-labda?-*Damien arca őszinte tompaságot tükröz, már ami a "kézi" szóra való reakciót illeti - úgy csillog szemében a felismerés, mint Balaton fenekén a Hummer dísztárcsája, felhős téli éjjelen. Őszintén szólva csak azért asszociál a labdára, mert a mondat érintőlegesen dobálást említett és a közelmúltban (emlékei szerint) csupáncsak egyetlen dolog repült, az is az ő kezéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Damien stílusa valóban hagy némi kívánnivalót maga után, amennyiben az ember nem barlangban nevelkedett (ami a látszat ellenére róla sem mondható el). A pillantása megmarad az irritáló, hüllős fürkészésnél, érezhetően kelletlenül és kétkedve fogadja Ricsi sajátos békejobbját, meg mintha nem igazán tudná, mihez kezdjen vele.
Szóval spagettiweszternhez méltón állnak és méregetik egymást, az elcsépelt fütyörészést elhagyva. Most kéne átgurulnia a képen néhány ördögszekérnek.
- K-képzelem. K-k-kac-kacc,-*reagál és a nevetés olyan száraz, hogy meg lehetne öntözni a Szahara homokjával. Valahogy nem vigasztalja, hogy másnak is szar, ő szeretne kimászni ebből a pöcegödörből, nem kalákát alakítani mindazokkal, akik képtelenek normálisan bemutatkozni.
Ricsi szerencséjére Damiennek fogalma sincs az orángos asszociációról, különben alighanem egy "pardon, hagy orvosoljam a hibát" felkiáltással menne béjzbó ütőt keresni, legyen az akármilyen. Némi késztetést most is érez, ám mindezen felülkerekedik az energiatakarékosság elve.
- Nnn-nnn...i-iiidegi z-z-z-z...fa-f'szom,-*adja fel félúton, fáradtan a szemöldöke közti pontot masszírozva ujjaival. A kérdésre csak értetlenül morran, egyik szeme oldalvást Ricsire mered, magyarázatra várva, aztán egy újabb rándulással később az arckifejezése f'ck this-ről f'ck everything-re vált. *
- Aa-add,-*morogja, hirtelen mélyülő hangon; arra sincs már türelme, hogy megkérdezze, voltaképp mit kap és mennyi idő alatt hat. Vagy segít vagy megöli, neki pedig mindkettő megfelel ezen a ponton.
- Ff-f-figy, éé~én...-*itt megáll és komolyan megfontolja, megéri-e nekifutni a kviddics szónak a jelen állapotban, elmormol egy hangtalan, ám egész lélegzetvételnyi francia káromkodást, a mocskos szavak puszta élvezetéért. Jólesőbb, mint megpróbálni körülírni sportágat.*
- Nnn-nem vágom a mmmugli d-d-d...cuccokat.-*Duh. Ennek ezen a ponton elég evidensnek kell lennie, inkább csak amiatt hozza fel, hogy ne kényszerüljön minden egyes alkalommal visszakérdezni, amikor a srác számára kínai szavakkal hinti meg világraböfögött gondolatait.
- D-damien,-*zárja rövidre a bemutatkozósdit.*- Ssszóval...k-k-kézilabda?-*tereli a témát vissza a felvetett időtöltéshez, mert kellene némi magyarázat vagy szemléltetés hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Damien el-eltünedezett egy ideje - valószínűleg senki se figyelt fel rá, de néha napokra nyoma veszett az iskolából, sőt, a faluból is. Ha pedig véletlenül mégis szerepelt az órai névsorban vagy ott hevert cipője az előszobában, többnyire jelenlétének nyomait látták csak, őt magát nem.
Médi képezte a kényszerszülte kivételt, elvégre mindkettejük családja kínosan hangsúlyt fektetett az eljegyzésükre, a közös ebédekre, ünnepségekre és jelenésekre, amitől Damien kétoldali, nyolc napon túl gyógyuló agyf'szt kapott. Meglehetős rutinjának köszönhetően azonban - eddig - megúszták problémák nélkül, s valamiféle véd- és dacszövetség formálódott köztük.
Ami a megjelenését illeti, hiába a Radetzky-ház ajtaja előtt szobrozik, tökéletesen hétköznapi és hűen tükrözi a tizenévesek jellegzetes ragaszkodását a sötét színekhez. Kényelmes, szürke farmer, laza fekete póló és tessék-lássék zakó van rajta, megszokott ékszereivel és csapzottságával megfejelve.
- G-g-gondoltam,-*forgatja a szemét, rosszindulat nélkül; megszokta és számolt is vele, zsebéből egy szívecske formájú töltött csokibonbont rángatva elő. Na ja, nem erre találták ki igazán ezt az öltözéket. Az ajándék láttán gondosan ügyel, nehogy felpillantson az ablakra (az kéne még, hogy találkozzon a tekintete a leendő apóséval) míg átveszi és letépi róla a papírt.*
- Mmmmmagnifique. Mmmehetünk?-*öleli meg a lányt, mert az elég látványos, s aztán a karját nyújtja, hogy mihamarabb megpattanhassanak.
Látótávon kívül aztán újra megszólal egy mély sóhajt követően, s vállaiból eltűnik a feszültség.*
- Üüülve v-vagy sétálva ennél iiinkább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban leginkább baráti a kapcsolatuk, ha nem is annak indult - sok réteg rákérgesedett akármi alól kellett kibányászni azt a pár apróságot, ami megmaradt gyerekkorukból. Damiból kiveszett a játékosság, ami darabossá, nehézkessé teszi gesztusaiban, ám nem menthetetlen.
- Simán. Nnnézzük mmmeg, van-e Mmilkywayes p-palacsintájuk,-*terelgeti a lányt a cukrászda felé, lépését Médiéhez igazítva, hogy ne papírsárkányként húzza maga után a küszöbig. Így is leginkább a húga méregdrága porcelánbabáihoz hasonlít, a sok szőke loknival és ruhácskával.
Nyitja és megtartja az ajtót, a rendelést viszont a lányra bízza annak dacára, hogy egész kedvtelve nézegeti a süteményeket a pultban. Ő csak a végén lejt oda, fizet, majd az egyik kötelezően szívecskés-rózsaszín-gyertyás díszítékkel felszerelt asztalhoz kíséri a locsogót.*
- Mmmédi...én nnem buktam, e-engem b-buktattak. A p-papa nnnehezen viselte, hogy ny-nnyugdíjaztattam,-*sóhajt, miközben kihúzza neki a széket, mert nem, esze ágában sincs tanulni arra, amit egyszer már megcsinált. Persze, a pátriárka sosem ismerné be mindezt, a család pedig úgy kerüli a témát, mint a pestist; ugyan ki más szórakozna pompásan Damin kívül azon, hogy vénFela tombol?*
- D-de ha akarsz, gy-gyere át b-bármikor. Mmég úgyse láttad Sz-sz-szergejt,-*veti fel, miközben nyeglén ledobja magát a szemben lévő székre - nem nyög, de mozdulata kelletlen. Mostanában gyakran sajognak az ízületei, mindene túl hosszú, mintha nem lett volna épp elég hibás alkatrésze. Az egyik zsebéből apró, alig tenyérnyi borítékot vesz elő.*
- Egyik ssem k-k-kötelező,-*tolja finoman Médi elé, különösebb magyarázat nélkül. A boríték tartalma egy kulcs, mely a Felagund-ház ajtaját nyitja, és egy gyűrű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Címke nélküli tégelyek egy tizenéves farzsebében - nincs is bizalomgerjesztőbb látvány, amirite? Főleg úgy, hogy se a tizenévest, se a tégelyeket nem látta olyan tíz perccel ezelőttig még soha. A koponyáját szaggató fájdalom viszont bizalmas ismerős már, ráadásul nem igazán kedvez a logkis gondolatmeneteknek, meg úgy általában, az összetett szavaknak se.
Szóval Dami lehetőségeit most épp meghaladják a hosszabb mérlegelések vagy az impulzuskontroll. Pedig érti ám, mit művel. Mugli porokkal ugyan nem, ám mással találkozott a Durmstrangban, elvégre nincs iskola, ahol az ilyesmi ne bukkanna fel valamilyen formában. Csak épp az egész súlya eltörpül; Ricsi magyarázatát is csak tudomásul veszi, de nem tudatosítja igazán.
Guszta, üzeni felvont szemöldöke, azonban annyit se mond, Proszit!, csak az utasításnak megfelelően felnyalja a port (pluszmínusz ami még a tenyerén ragadt). Keserű és valahogy máshogy, mint a bájitalok, de látott már rosszabbat. Aztán most, hogy már tényleg esélytelen visszatáncolni, akármit nyelt le az imént, kéretés nélkül megadja magát és leül.
A két perc nagyjából helytálló jóslatnak bizonyult - a fiú légzése apránként egyenletesebbé, mélyebbé válik, ahogy az arcát át- meg átszelő rángások enyhülnek. A szemhéja közben félárbócon, mintha ebben az állapotban sem engedné el teljesen magát; aztán hátrabillen a feje és végre lehunyja a szemét. Puha, sóhajszerű fffuck szakad fel torkából.
- Jövök eggyel,-*közli, a portól rekedtes hangon. Nyel néhányat, megköszörüli a torkát, aztán pillanatokig csak...van. Mintha leszakadt volna róla valami. Ízlenek a lélegzetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A tág cicaszemek persze a Milkywaynek szólnak - tény, hogy keveseket tüntet ki a figyelmével, ennyire azért nem sokkoló, hogy megjegyezte a dolgot. Mármint, jókora adag tinédzser önzés van benne...Nah, tényleg taplógomba többnyire. Sosem kellett igazán azzal fáradnia, hogy behízelegjen vagy magához édesgessen bárkit.
- Szerzs elvileg mmmacska. Szerintem zsebszörny,-*túr a telefonja után, mert sokkal egyszerűbb megmutatni, mint körbeírni. Feloldja, aztán Médi mancsába nyomja, hogy túrja ki magának, úgysincs túl sok fotó rajta. MacsQuasimodo lenne még talán a legérzékletesebb arra a torz pofára, ami az elmosódott képekről visszanéz - Dami evidensen nem kezeli valami jól a kütyüt, a vakut hírből se ismeri.
A testtartása egyébként nem Médinek vagy a helyzetnek szól, a helyezkedéséből sejthető diszkomfort most tényleg csak az ízületei rovására írható. Az egyetlen vigasza, hogy egyre-másra hagyja le a család férfitagjait és nehezebb fölényeskedniük vele. Jó, önként nem jött volna ide, hogy turbékoló párocskák közt lavírozva palacsintázzanak, de nem zavarja különösebben a helyzet. A vihorászást leszámítva.*
- Mmondom, nnem kötelező. V-veheted születésnapi ajándéknak,-*ránt egyet részvéttelenül a vállán, vagyis...van ebben valami kedvetlenség, mert a gyűrű felkutatásába azért fektetett energiát. Átveti egyik lábát a másikon és székének támlájára könyököl, másik kezével ölébe húzva az étlapot.*
- Mmmeg t-toronyórát, aranyláncon,-*kaffant, kávéjára várva. Mármint reméli, hogy megkapja áhított feketéjét, mert meg se igazán nézte, miért is csengeti ki a pénzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túlzás, hogy mindig a család lenne a téma - persze, folyamatosan nyaggatják ilyen-olyan formában, hogy hagyja a francba az iskolát, menjen inkább egyetemre vagy akkor álljon munkába, azonban nem ő lenne, ha cserébe nem gondoskodna róla, hogy az ötlet felvetője megbánja, hogy egyáltalán kiejtette a száján. Egyre kevésbé reméli, hogy valaha is varázsolhat még vagy hogy a dadogás majd elmúlik. Szóval az aktatologatás várhat, inkább olvas, csavarog, macskázik, a mugli világgal ismerkedik és zenél, aztán mindezt megosztja Médivel. Többnyire nála csöveznek, mert mióta Charlotte elment, a madár se jár felé, de ha jobb a kedve, magával rángatja menyasszonyát - ugh, ez a szó - kirándulásaira.
Ma este a stégen kötöttek ki, aminek deszkái még mindig langyosak, ahogy megszívták magukat a napsütésben meleggel. A cipőjét már az elején lerúgta, a vízbe lógatja a lábát és lustán támaszkodik egyik karján, ami mellett félig ivott sör áll. A kérdésre az elrobogó lány után pillant, majd megingatja a fejét. Életében nem hallott még máklikőrről - első hallásra olyan, mintha valaki az ópiumnak akart volna valami fedőnevet adni, második hallásra a karácsonyi bejgli dereng fel.*
- Hol a p-pokolban szeded e-eezeket?-*mármint ő általában marad az enyhébb alkoholoknál, félig kényszerűségből, félig mert igazából elég - leinni magát a sárga földig nincs oka, mindössze kellemesebben telik az idő spiccesen. Ettől függetlenül elveszi az üveget és beleszagol, felszisszenve.*
- Az eegyik sz-szobatársam k-k-két aaalkalommal hozott gyógynöv-vényes d-dióppálinkát. Eelőször és ut-toljára. Nnneve is volt! "Nnnagymama g-golyószórója",-az arckifejezéséből ítélve ez roppant találó elnevezése volt az italnak, ami maradandó benyomást tett mindenkire. A felvezetés ellenére némi nézegetést követően vállat von és meghúzza az üveget, felhúzott szemöldökkel meredve a címkére.*
- Ez édes. Huhh.-*Visszaadja a lánynak, mert ez még akár ízleni is fog neki. Úgyis addig maradnak, ameddig akarnak, Médi ma hivatalosan nála alszik, a Radetzky családnak meg aztán soha eszébe nem jutna, hogy itt keressék őket sötétedés után.*
- B-b-betáblázták mmár a szünidődet?-fordítja a másik felé bozontos fejét, mert aggasztóan közeleg a tanév vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Túl régről ismerik egymást, hogy ne legyenek tisztában a másik tikkjeivel - ezen a ponton a lány furcsaságainak java már fel sem tűnik Daminak, az meg, hogy ki-ki házának megfelelően viselkedjen, sose érdekelte. Micsoda kalap sz*r, összerakni a hasonló viselkedésű diákokat, hogy soha, véletlenül se tanuljanak mást.
- P-p-passz. Mmert úgy viccesebb?-*felvonja a szemöldökét, ami nem látszik, de a hangsúlyon érződik. A kalasnyikovos-hajcsavarós mama képe valahogy effektívebben beleég az ember agyába, mint ugyanez a tatával.
A következő reakciója egy roppant méltóságteljes (janem) nyögés, ahogy Médi könyöke és alkarja beékelődnek a bordái és gyomorszája táján.
- A ff-fúriafűz 'nyádat, nnne csapdoss már!-*elkapja a lány csuklóját, átmenetileg ártalmatlanítva őt, közben sörét áthelyezi arra az oldalára, ahol Médi nem tudja ráborítani. Csak utána engedi el, rosszalló mormogással masszírozva meg az ütés helyét - a franc se érti, de retek fájdalmas volt.
- ...???-*a kérdésre tátog egyet, mert - szökőévente - őt is érik meglepetések és első reakcióját eldadogni sem tudná hirtelenjében. Egyébként meg szalonképtelen francia káromkodás lenne, amiért nem kár, mert ha Médi el találja tanulni, mindenki egy emberként fordul majd Dami felé, hogy leverje a veséjét érte.
- H-hát...-*kinyúl az üvegért, hogy kidugaszolja és éles szögben megdöntve alaposan meghúzza azt,*- h-a eeeddig nnnem, e-eeezen k-k--kkijelentésed u-után mmmár t-t-ttutira.-*Jó, hogy sötét van, bár a hirtelen felerősödő dadogást az se rejti el. Az agya hirtelen teljes sebességgel pörög, ami ritkán jelent jót, ebben a helyzetben pedig még kevésbé. A gondolat, hogy eddig olyan szépen sikerült elkerülnie a felvilágosító beszédeket és az aranyvérűség miatt előre sejthető utódnemzési és házastársi kötelezettségekes cirkuszt... Idő kérdése csupán, mikor jut el az információ a Radetzky családtól a Felagund-felmenőkhöz.*
- K-k-kedvet k-k-kk-kaptam a v-vizsgák s-ski-p-ppeléséhez,-*a hang tompa, annak tanúságaként, hogy kezébe temette az arcát és épp a tenyerébe beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ártatlan kérdés, meg a nagy, büdös, ropogós sárkánytrágya. Lehet, hogy el kellene engednie az óvatosságot és csak káromkodni egy szép folyékonyat franciául, amennyire dadog, úgyse lenne esélye senkinek felismerni az eredeti szavakat. Az akadozás azonban általában elveszi még azt a kevés megkönnyebbülést is, amit a trágárság adhatna, helyettesítve az epeként torkába kúszó, maró undorral.*
- Menj a p'csába,-*közli roppant tömören, mert ez egy rohadt egyértelmű helyzetre...megalázó kérdés. A máklikőrt leteszi maguk közé, minél tovább hallgatja a lányt, annál nagyobb kísértést érez, hogy itthagyja ezt a beszélgetést. Elfordítja a fejét, kitapogatja a sötétben a sört és lehúzza a maradékot, miközben a gyomra egyre kisebb csomóba próbálja kötni magát - tiszteletreméltó igyekvés, tekintve, mennyi minden landolt benne már az este.
- ...-*a hallgatás mögött visszanyelt megjegyzés van, durva, elevenjéig hatoló tüske. Fogait összeszorítva tartja vissza, mert mocskosul kevés szövetségese van. Ennek ellenére a színjáték következménye lesz az is, hogy ha őt tekintik Médi "megrontójának", akkor gyakorlatilag nullaközeli esélyük maradt a házasság elkerülésére. Már azon túl, hogy valamelyikük kitagadtatja vagy megöli magát.
- És?-*felcsattan, mert a három éve gyűlő keserűségnek csak egy szikra kell - konstans emlékeztető minden óra, valahányszor csak áll és nézi, amint mindenki más varázsol, s még azok a tárgyak is, ahol nagyrészt elméleti anyagot kapnak, tömve vannak olyasmivel, amit hiába tanul meg.*
- Persze. Majd erre hivatkozom a tanácsadáson, amire beutalt a hávé,-*alattomos lassúsággal kúszik hangjába a fenyegető él, az a túlontúl édes árnyalat, ami mögött szinte tapintható a felgyülemlett indulat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ebben a pillanatban a közöttük lévő rések, repedések követhetetlen gyorsasággal válnak szakadékká. Minden újabb szó, gesztus, maga a hangszín is ék, amit a lány szinte élvezettel ver egyre mélyebbre. Amilyen fennhangon hirdette, milyen remek színész, Damien összerándul a folytatásra, ami szerint azt is csak megjátszotta, hogy szövetségesek lennének. Sértett büszkesége, amibe Médi az imént beletenyerelt, elhallgat, hogy átadja helyét valami egészen másnak, s ez a más úgy gyűri egyre ocsmányabb, élesebb formába lényét, ahogy keze tudná a sörös pléhet összeroppantani. Ugyanaz az undorító, ragacsos sötétség, amit akkor érzett, amikor utoljára ennyire sarokba szorították.*
- H-ha--h-h-hha...K-k-kk-k-k!-*próbálna közbevágni, de képtelen akár egy szótagot is kinyögni, hiába vág rá ököllel a sötétben a saját lábára; így a másik zavartalanul befejezheti mondandóját. A combjába hasító fájdalom sem tudja elnyomni azt, amit a szavak metszenek belé. Pont azért vágnak lényébe, mert kedveli Médit - a maga módján, amióta csak bejelentették az eljegyzésüket, igyekezett a kedvében járni. És nem várt cserébe semmit, nem volt apróbetűs rész, amit azok vágnak egymás fejéhez, akik számon tartanak minden szívességet, minden jótettet és segítséget. A falazás, a csip-csup ajándékok, a közösen eltöltött idő, az éjszakába nyúló beszélgetések őszinte kedvességből undorodó megvetésbe olvadnak. Mert ostoba volt, ha azt hitte, értékelni fogják - naiv, érzelgős, gyenge és nevetséges. De főképp ostoba, teljesen hülyét csinált magából, hónapokon, éveken át erőlködve. Biztos remekül szórakoztak rajta, ahogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem ért el semmit. Arca vicsorra húzódik, s a légzése egyre sekélyebb, szaggatottabb. Üvöltene, mert csak ez maradt, az artikulálatlan, állati hangok - bármi, amit érez, gondol, kimondhatatlan, rothadásnak indult indulathalom.
Váratlanul ugrik fel, maga alá kapva lábait és egyszerre óriásként tornyosulva a lány fölé. Egy perceknek tűnő pillanatig a kés is megállna a levegőben a feszültségtől, főleg, amikor a lány felé mozdul, olyan hirtelenséggel és erővel, hogy esélye sem lenne védekezni. Azonban a gitárját ragadja fel, hogy szó nélkül sarkon forduljon, otthagyva a stéget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A szakemberek valamelyike - s ezen a ponton ki bírja már számon tartani, vajon melyik lehetett a rengetegből, akiknél megfordult - azt mondta, amikor az átirányítás a legrosszabb. Amikor valaki nem töltheti ki azon a haragját, akire istenigazából dühös, valamelyik szerettét fogja elővenni, mégpedig azt, aki a legnagyobb valószínűséggel megbocsát majd neki.
De mi van akkor, ha a másik nem bocsát meg? Ha elég elfojtott harag van benne, elég pengeéles törés és pangó, poshadt vízként bűzlő keserűség?
Zúg a feje, egymást túlharsogó hangok kakofóniája, melyek hiába is tolakodnak, torkának sötétjében fuldokolnak csupán, egymást tépve-szaggatva - Damien maga is alig kap levegőt.
A nevére nem reagál, a parancsoló tónus már-már ösztönössé keményedett dacot ébreszt benne; de eljut hozzá a kétségbeesés nyirkos hidege is, tarkójára fogva.  Egy része lassítana, a másik viszont menekülne, mielőtt elég erőre kaphatna benne mindaz, ami legszívesebben már a stégen torkon ragadta volna a lányt. Valami, ami élvezetét leli a félelemben és az okozott fájdalomban, kézjegyének maradandó hegeiben.
Valóban megtorpan, ahogy a lány a karjára markol, szótlan és mozdulatlan állva a pálca fénykörében. Arca lassan fordul Médi felé s a gyér fényben lehetetlen kivenni íriszét - mintha sötéten tátongó, kerek lyukak ásítanának. Mégsem üres a tekintete, épp ellenkezőleg, pont annyira feldúlt és kavargó, mint hevesen tikkelő vonásai vagy akadazó légzése. Száját makacsul összepréseli, s egymásnak feszülő ajkai mögül fogak csikordulása hallatszik tompán. Képtelen megszólalni, hiába feszülnek nyakán az inak és fehérek a gitár nyakát szorító ujjai. Vergődik, anélkül, hogy valóban remegne vagy dobálná tagjait.
A hang, ami felszakad belőle, rekedt és nyers - fojtott üvöltés feszültségét és hátborzongató erejét hordozza. A szavak, bár akadálytalanul gördülhetnek elő, javarészt érthetetlenné nyúlnak-torzulnak, a dallam, énekének színei viszont kendőzetlenül mutatják meg. Ég és föld ez ahhoz képest, amikor más számát énekli, finom, érző pengetése és kellemes baritonja sehol sincsenek - mintha ezt saját húsából hasítaná fel. Hiába tűnik el a rekedtség fokozatosan, minél tisztább a hangja, annál fájóbb, annál mélyebben vág abba, aki hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szokott dudorászni, gitárpengetés közben tingli-tangli slágereket vagy csak töredékeket ebből-abból; félhangosan, orra alatt mormolva jóformán, háttérzörejként, csendek kitöltésére. De nem énekel, nem mások előtt, s főleg nem ilyet. Semmit, aminek minden hangját saját lényéből kellene kifacsarnia. Semmit, amiben szíve-lelke benne van, ami tapintható színt, élt, erőt adna baritonjának. Ő ezeket a fiókjának tartogatja és a plafonnak szerzi. Érintőlegesen sincs tisztában vele, milyen hatással lehet másokra vagy egyáltalán érthető-e, bár... Kifejezni, megértetni másokkal érzéseit erejét meghaladó feladat lenne, még akkor is, ha nem vergődnének torkában a hangzók és szakadoznának cafatosra szavai. Szükségtelen luxus az ilyesmi ott, ahol a gyerektől csak néma engedelmességet várnak.
Elhallgat, kifulladva, mégis, mintha háta egyenesebb lenne most s válla nem olyan görnyedt - a feszültség viszont marad, hiába adta ki magából egy részét, arra készteti, hogy visszafogja szomjas, kapkodó lélegzeteit. Kalapáló szívét és légzését próbálja regulázni, ha arcizmait nem tudja. A leereszkedő, tücsökciripeléssel teli hallgatás nem is állhatna messzebb a nyugodtól. Vár, ki tudja, mire, végig Médit figyelve akár egy ugrásra kész, farkasszemet néző állat. A sötétben lehetetlen megmondani, változik-e bármi tekintetében a reszketés vagy a könnyek láttán. De látja őket.
Damien nem hátrál, s talán ez legfőbb hibáinak egyike - örökké fogait vicsorítva, karmait meresztve fordul szembe a világgal. Akadnak kivételek; elvégre nem szörnyeteg, pusztán idomításnak töretlenül ellenálló vadállat. Azonban mozdulni sem mozdul, ahogy a lány tétován megragadja ruháját, majd közelebb lépve lefejeli a mellkasát. Előre biccenő fejjel, értetlenül mered a sötétben az alig kivehető hajtömegre. Idegen gesztus ez, nemcsak mert többnyire a színjáték részeként végtelenül udvariasan érnek csak egymáshoz, hanem a fiú számára úgy egyáltalán. Hosszú tétlenség után felemeli kezét, akadozó mozdulattal, végül sután Médi fejére téve - tenyere inkább csak érintkezik a szőke fejbúbbal, semmint simítja. De nem tolja- vagy löki el. Nemán hagyja, hogy a másik telesírja a trikóját, amíg megnyugszik valamelyest, s keze csigalassúsággal átkúszik a lány tarkójára, mintha esetlenül bátorítaná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van a hangtalan sírásban valami természetellenes. Megfogalmazni maga sem tudná, de még ő is érzi, holott inkább érti és számol a másokban lezajló folyamatokkal, semmint valójában érezné súlyukat. Az egész... összezavarja, mert máshogy kavarja fel, kusza dolgokat mozdít meg benne. Médi néma sírása olyan, mint a saját, ökölbe sem szoruló kezű haragja; amorf és nem lenne szabad, hogy létezzen. Végiggoldolni képtelen ebben a pillanatban, s megkísérli elméjének egy lakatlan szegletébe száműzni átmenetileg. Ujjai szórakozottan mozdulnak, ahogy macskáit szokta vigasztalni.
A lány lassan csitul, s ahogy felnéz rá, Dami keze önkéntelenül is lecsúszik, karja ernyedten lóg teste mellett. Megrezzen az érintésre, bár ez lehet tik is - Médi ujjai alatt érezheti, ahogy arcizmai meg-megrándulnak. Két-három aprót bólint. Elhiszi, sőt, valamennyire el tudja fogadni most, hogy az eltelő percekben lemállott róla az indulatok java. Ám ahogy a vadszőlő leveleinek lehullása után, lényének réseibe belenőve is ott kapaszkodnak szunnyadó indáik. A tartása enyhül, majd hirtelen feszül meg újra, ahogy Médi következő szavai elérik. Balja a lány csuklójára fog, ujjai játszi könnyedséggel érik körbe.*
- Alors prouve-le,-*préseli ki magából, s különösebb nyelvtudás nélkül érezhető a szavak jelentése - a halk, karcos, nyers mondat megszorítja az embert. Bizonyítsd be, mert ez az arc nem tűri el, hogy megüssék, s két pillanattal később bocsánatkéréssel simítsák. Médi tudhatja a legjobban, talán Charlie kivételével, milyen pontosan méri fel az erőviszonyokat a fiú és mennyire nehéz meghajolnia mások akarata előtt, amikor azok a szeretet jelszavával dobálóznak. Aztán elengedi a lány karját és lassan, nagyon lassan elhátrál.*
- Bonne nuit,-*köszön el halkan, mielőtt megfordulna és elsétálna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy pillanatig sem tiltakozott a távozás ellen, amikor alkalmuk nyílt meglépni - bár elővigyázatosságból eleve bevett fájdalomcsillapítót, a beszéd, a tömeg és a zaj magukban lefárasztják. Az udvar, amit Médi kinézett, pont ezért szimpatikus: elhagyatott, csendes, legfeljebb a szökőkút locsog magának halkan. Lehuppan, habozás nélkül dőlve öltönyében a falnak és hagyja, hogy letelepedjen rájuk a némaság. Valamit hümmög egyetértése jeleként, s az sem zavarja, hogy Médi fejtámasznak használja; azonban a piszkálódásnál hallható, amint a szemét forgatja.*
- Nnna elég,-*ezzel a lendülettel kikapja Médi kezéből a poharat. Lehajol, a pad alá állítja a sajátjával együtt, majd nemes egyszerűséggel felpattan mielőtt még a lány menekülőre foghatná, két kezénél fogva felhúzza. Mire kettőt pislogna, Médi már szabályos táncfogásban találja magát és akarja vagy sem, lépnie kell, ahogy Dami elindul. A Gran Vals dallamát dúdolja, miközben szabályos keringőlépésekkel vezeti körbe a szökőkút körül a szőkét. A lendület és a határozottság is meglepő mozdulataiban, főleg annak fényében, hogy ha csak teheti, kibújik a tánc alól - ehhez képest most lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyez. Ritkán érezni, még mindig mennyi szilaj erő van benne, milyen könnyen ide vagy oda tudná tenni Médit, ha akarná. A tánc nem szép, messziről sem elegáns, sőt, ha a lány szájal, akkor még fel is rúgja a szabályokat - kacsójánál fogva addig pörgeti tengelye körül, amíg el nem szédül.
Feltett szándéka addig folytatni ezt, amíg a másik végleg - de legalább az estére - fel nem hagy a panaszkodással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Még épp idében reagál, hogy legyen módja a lány dereka alá nyúlni és megtartani - az egyensúlya nem egy életbiztosítás, főleg nem spiccesen, valahogy mégis elkerüli, hogy mindketten a szökőkútban kössenek ki. Hősies erőfeszítése persze észrevétlen marad, mert a ruha, már megint a ruha. A szeme összeszűkül, amint Médi a parányi szakadáson sopánkodik, jóformán megfeledkezve Dami létezéséről. Egy része legszívesebben elengedné a lányt, hogy a gravitáció tegye rendbe a fontossági listáját; egy másik viszont pontosan emlékszik olyan apróságokra, amikkel sokkal effektívebb megtorlást tudna. Az alkohol és az este engedték, hogy javarészt visszacsússzon évekkel ezelőtti állapotába és ebben a pillanatban a legkevésbé sincsenek kételyei vagy töpreng az egész következményén.
Hirtelen hajol előre, azzal a szándékkal, hogy megcsókolja Médit - a mozdulat lendülete és balszerencséje azonban azt eredményezik, hogy most ő veszti egyensúlyát. Illetve egyensúlyukat... Kizárólag a kviddiccses reflexeknek köszönheti, hogy a zuhanástól adrenalinlöketet kapva még időben tud úgy nyúlni-botlani, hogy Médi ne üsse be a fejét. A térdeibe és karjaiba nyilalló éles fájdalom valamennyire kijózanítja, tompa, morduló nyögéssel tűri. Fuck.*
- J-jjól v-v-v-vagy?-*Kérdezi automatikusan, ahogy kihúzza kezét a tarkója alól és megpróbál feltápászkodni, csak hogy lefagyjon, amint tudatosul benne helyzetük és előbbi kísérlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A szíve a torkában dobog, az érzés mégis inkább émelyítő, semmint a közhelyes pillangók repkedése. Ha tudna, elsápadna, amint az este kellemes nosztalgiája azonnal szertefoszlik, mert a fájdalom eléggé fejbekólintotta ahhoz, hogy tisztán lássa a vonalat, amit majdnem átlépett.
Mert nem riadt vissza a fizikai erőszaktól, sem a verbálistól - sőt, ez utóbbiban élvezetét lelte. Az ujja köré csavarni másokat, túljárni az eszükön, elismerésük vagy csodálatuk tárgyává válni, miközben a hátuk mögött mélységesen lenézi őket majdnem ugyanolyan jóleső volt, mint amikor szavainak maró vitriolját vagy nyers, marcangoló élét leplezetlenül márthatta valakibe. De soha, soha nem élt vissza a testiséggel. Alantas dolog, ráadásul látott már tükröt és kortársaihoz mérten jelentős hátránnyal indult volna.
A bál alatt mégis akadálytalanul csusszant vissza évekkel ezelőtti énjébe, amit felbosszantott, hogy egy rühös darab anyag ennyire fontos lehet. Az ő jelenlétében. S mi mással büntethetett volna emlékezetesebben, mint hogy megfosztja Médit az első csókjától? Amiről pontosan tudja, mennyire vágyik és álmodozik róla?
Felfordult magától a gyomra.
Médi ugyanakkor szinte megbűvölten nézi, s a tarkójához nyúl. Olvadósan nyúlik a pillanat, minden szilánknyi idővel hosszabbra - ez is az adrenalin, ismerős érzés. A karikára lövés másodperce, amikor kiegyenesedik és keze elengedi a seprűt, a villanás, ami alatt döntenie kell, hogyan és hova lódítja a labdát.
Elfordítja a fejét, a csók pedig roppant kellemetlenül mintha a dobhártyáját akarná behorpasztani. Érdekes elképzelései vannak egyeseknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Rengeteg dolog van, amiről sosem beszél, s ezek közt néhány olyan, amiről nemhogy a lánynak, de magának is alig-alig vall be. Mert visszataszító, amit hallgatásának falai mögé rejt, s ugyanúgy nincs rá mentség, mint az iménti szándékára. Maga a bűntudat elég újszerű, bármilyen borzasztó is ennek ténye. Még jóval azután, hogy eljött - mit jött, menekült - a Durmstrangból, főként düh tombolt benne, az elszenvedett megaláztatás és vélt igazságtalanság miatt.
Megmagyarázható? Igen. Érthető? Valószínűleg. De ettől nem feltétlenül megbocsátható.
Igyekszik a lehető kegkörültekintőbben oldalazni, hogy talpra kecmergése ne fenyegessen újabb eséssel vagy kínos közelséggel. Egy alig hallható hümmögéssel jelzi csak, hogy hallotta a javaslatot és egyetért. Amint idétlen zsiráfborjúhoz hasonló módon végre biztosan áll lábain, tétován és óvatosan előre hajol, hogy a kezét nyújtsa. Médinek semmi oka elfogadni, mégis hajlandó belekapaszkodni, ígyfelhúzza a földről. Aztán állnak, mintha egyikük se igazán tudná, merre az arra. Nem tudja, ezek után hazakísérje-e.
Elkapja a lány csuklóját, tőle szokatlanul puha mozdulattal és szinte azonnal el is engedi, ügyetlen mozdulattal keresve a helyét. A tenyere hidegen nyirkos, s közelről a homlokán is veríték csillan. Makacsul újra és újra megrázza a fejét, hiába szédül meg tőle, s láthatóan mondani próbál valamit, de a szavak nem állnak össze. Frusztrált, artikulálatlan hangot hallat, káromkodástól megfosztva, többször saját lábába boxolva.*
- N-n-n-nem... a t-t-t-tt-te... hi-hi-hhh-b-b-bád...-*nyögi ki lassan, ökölbe szoruló kezekkel. Aztán megfordul és megindul, be-bevárva Médit, de ha a másik nem akar, nem kell hozzá szólnia. Csak ott van, hogy ne egyedül vágjon át a faluig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor nekivágott ennek az útnak - a hangszereivel, két kütyüvel és egy kis hátizsákkal - tudta, hogy teljesen lutri, amibe bocsátkozik. Komolyabb tervezés, alapos felkészülés nélkül indult el, s talán emiatt nem is akadtak a nyomára. Valahol táskája mélyén ott lapult a telefonja, gondosan kikapcsolt GPS-szel, gyakorlatilag csak fényképezéshez és végszükség esetére. Vonattal indult el, de utazott azóta már mindenen, kamiontól személykocsin és tehervonaton át traktorig. A kezdeti idegesség hamar lehullott róla, mintha azt is otthon hagyta volna. Nem maradt mit féltenie. A lanton kívül nincs nála érték, s a legtöbben azt sem ismerik fel; a pénze legfeljebb némi szállásra, az út következő szakaszára kiszámolva. Három nyelvet beszélt, s fordítója segített neki megérteni minden mást, mert azt mindenképp tudni akarta, ha háta mögött vagy tudta nélkül valaki beszél róla. Aludt padon, volt, hogy két-három napig nem mosakodott. Néha zenéért cserébe sört kapott, egyszer-kétszer meghívták meleg ételre, gyakran kerülte el utolsó pillanatban a rendőröket, sietősen távozva. Egy ponton elfelejtett félni.
Az olaszok sziesztáját is megszokta, mire Rómáig ért, elvesztegetett idő helyett arra használva, hogy hűvösebb zugokban aludjon vagy megfelelő helyet keressen későbbre. Nem igazán foglalkozott vele, hol szükséges engedély, inkább ügyesen lavírozott és egyezkedett. Aztán késő délután, amikor az emberek elkezdtek az utcákra szállingózni és megindult ismét az élet, leült a pokrócára valahol és rákezdett a dalokra. Javarészt gitáron játszott, könnyedebb, népszerűbb melódiákat, s csak mikor összeszedett annyit, amire szüksége volt, állt tovább. Az új ponton nem tett ki gyűjtőt, hogy senki se zaklassa miatta; helyette a lantot vette elő (ugyanazon megbűvölt tok másik oldalából) és azokat a dalokat, amiket nem vagy alig ismertek mások. S ritkán előfordult, hogy egyik vagy másik boltos behívta játszani, vagy hogy valaki beszédbe elegyedett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valóban kirí kicsit, nem elég hippi a helyi életművészhez, turistának meg túl ráérős. Az éles szemek hajának és bőrének tónusaiban, vonásaiban halovány mór örökséget is felfedezhetnek, már ha pont az ő poros-koszos alakját akarják vizslatni. Megszokta, hogy megnézik, így már fel sem pillant játék közben, amikor a közeli padot befoglalja valaki. Kották és könyv nélkül játszik dallamokat, a motorikus memóriára támaszkodva, amint különböző maqamokat gyakorol, egyre gyorsuló tempóban. Nincs hova sietnie, így az ujjgyakorlatok közé dalokat szúr, ének helyett csupán dúdolva mellé, mert arabul nem tanult soha.
A srác aztán közelebb jön és megszólítja; legalább van benne annyi, hogy kivárja a szünetet. Sőt, valamiféle útmutatást próbál adni, ami elég ritka. Felnéz rá, mosolyfélét öltve, amibe belerondítanak arcának kiszámíthatatlan rándulásai.*
- K-k-kösz, de mmára végeztem. A zs-zsaruk,-*válaszol lakonikusan, elvégre a fővárosban nem érte meglepetésképp, hogy megkeserítik egymás életét. Majd amint lehet, megoldja a zuhanyt, hogy tovább stoppolhasson. Vagy keres egy hopp-pontot, ha nagyon nem hagyják élni a fakabátok.
Az idegen aztán folytatja, erős szlengben, Dami pedig engedi, hogy átfusson vonásain az enyhe meglepetés. Nem épp közismert vagy népszerű a lant ennél a korosztálynál.*
- K-köszönöm. Az Oudnál nnnem ismerek k-k-kifejezőbb hangszert,-*óvatos, bár kíváncsi is - magától ritkán elegyedik szóba, legfeljebb más utcazenészekkel. Hosszú pengetőjét a fának támasztja, pihentetve kezét, aztán elengedi a lant nyakát is.*
- Helybéli vagy?-*Kérdez aztán rá, mert a nyelv, az akcentus nem épp erről árulkodik, de vannak még csodák. A szívélyes helyiek pedig roppant értékesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A színpadhoz legközelebb eső asztalon egy apró, francia és arab felirattal ellátott táblácska jelzi, hogy foglalt - ide irányítják Romant, ha Sébastien névre kérdez. A hely ötvözi magában a modern nyugat által preferált elrendezést és kelet színvilágát, mintáit. Vendégei hasonlóan sokszínűek, bár biztató, hogy valóban arabnak tűnő ember bőven akad.
Amíg az illapot böngészi, végig szólnak az egzotikus hangszerek. Öt ember foglalja el a székeket tőle nem messze, bár meglepő módon mintha több hangszer lenne, mint muzsikus. Az instrumentális szám nem sokkal azután ér véget, hogy a pincér megjelenik és felveszi a rendelést. Kis csend áll be, aztán lantszóló csendül - a sötét hajú, görbe orrú és nyúlánk srác, aki pengeti, talán húsz lehet. Balján árgus szemekkel lesi egy öregebb férfi, aprókat bólogatva, mint aki hibát keres technikájában. A zenekar maradéka nesztelen rendezkedik, egyikük elsétál a pultig, hogy inni kérjen magának. A játékhoz aztán ének csatlakozik, s a hang hol magasba ível, hogy cirádákkal ereszkedjen alá, hol melankólikusan mély. Ugyanaz az egyszerű öltözetű, elsőre hétköznapi srác énekel, le-lehunyódó szemmel. Egyre erősödő, egyre fűtöttebb melódia, gyűjti a feszültséget és ha kezdetben nem figyeltek fel rá, úgy most többen fordulnak felé, főleg a falsetto hallatán. Azonban mint mindennek, ennek is vége szakad, az emberek figyelme pedig visszatér tányérukhoz.
Az instrumentális zene kis szünet után folytatódik, az énekes azonban még előtte otthagyja a színpadot, kezében egy jókora pohár vízzel egyenest a lefoglalt asztalhoz tartva. Enyhén meghajol, kihúzza a széket Romannal szemben, aztán leül.*
- Remélem, k-k-kedvére való az asztal,-*üdvözli vendégét, már ha annak tekintheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A környéken nemhogy auror, varázsló sem nagyon akad - az egyetlen fürkész szempár, ami hosszabban időzik Romanon, a húrokról pillant fel-fel. A pillantás azonban óvatos, olyannyira, hogy tekintetük egyszer sem találkozik amíg Damien ott nem ül az idegennel szemben. Tartása kissé görnyedt, azonban ez inkább magasságának és nem meghunyászkodásának velejárója.  
- Örülök, ha elnyerte t-t-tetszését,-*biccent, szerénykedés nélkül. Az arca nem sokról árulkodik, vonásai időnként megrándulnak, akaratlan tikket fedve fel. A világítástól függően mélyen ülő szeme hol szomorú kiskutyás bájt, hol nyugtalanító árnyékot kölcsönöz neki, enyhe asszimmetriájával. Nagyot kortyol a vízből, finoman megköszörülve torkát.*
- Mmmilyen f-figyelmes,-*elfogadja a lapot, futó pillantással választva magának az ismerős főételekből egy könnyebbet. A pincér, mintha gondolatokat olvasna, jön és felírja a számokat, hangtalanul suhanva tova. Hiába a nyitott tér az asztalok közt, van valami bensőséges a hely hangulatában.
- Mmmodortalanság,-*vonja össze rosszallóan szemöldökét, kiegyenesedve a széken. Apró mozdulataiban van valami hajthatatlan, ahogy elfoglalja a teret, amire szüksége van, mégsem tolakodik Roman személyes terébe.*- B-biztosíthatom, t-tőlem t-t-távol áll az ilyen. Nnnem t-találgatok. D-de öné az elsőbbség, k-kedves...-*s mint előző éjjel az ifrit, most ő hagyja kérdőjellé kunkorodni a hangsúlyt. Szemrebbenés nélkül szólítja Mr. Agrabának, de talán mégsem erre vágyik a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tekintete kimérten követi a mozdulatot, a kijelzőt, majd a férfi arcát vizslatva. Megnyugtató a felkészültség, bármennyire kétélű is.
- F-fogadja k-köszönetem, Roman,-*billenti oldalra fejét, viszonozva a mosolyt, bár mintha egyikük derűje sem érne el a szemekig. Kétli, hogy ez a valódi neve, vagy akár valódi arca a férfinek. Kár. Talán neki is álcát kellett volna öltenie, de feleslegesen komplikált mindent - maga a tény, hogy megpróbálja átverni, meg sem fordult a fejében. Elfogadta, hogy ez egy egyenlőtlen kapcsolat.
- Mmmondhatni, v-vissza akarom k-kapni az életem. Hat éve b-b-baleset ért, azóta ssem b-beszélni, sem v-varázsolni nnem tudok. Mmmegpróbáltam mmmindent, s mmikor a hiábavaló erőfeszítéseim v-végén azt akarták, t-t-törődjek b-bele, nnnemet mondtam. Sőt, t-többet akarok, mmmint amim v-volt,-végigsimít poharán, s a gyöngyöző pára hirtelen alácsordul az érintés nyomán. A többet szónál alig észrevehetően tágul a pupillája néhány pillanatra, ásító sötétség a csaknem fekete írisz közepén.*
- Nnem a jóindulatára p-p-pályázom, p-puszta k-kontextus.-*Akár évek szakadatlan munkáját, vicsorító dacot és megtörhetetlen akaratot kínál - ha semmi másra, erre mérget vehet a vele szemben ülő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valahogy ambivalens az, ahogy az összefűzött ujjakon pihen a férfi álla - van valami... valami nőies a mozdulatban, főleg, amikor a fejét biccenti. Apró érdekességnél regisztrálja mindezt.
- Eszközöket k-k-kérek öntől,-*feleli a félbemaradt kérdésre, s gyomrában érzi a feszültséget, ahogy kimondja a következőket, amire szüksége van. Terítenie kell lapjait, ám okosan, fokozatosan.*- Eszközöket, amikkel d-d-dolgozhatok. B-b-beszédet. Nnnonverbális mmmágiát. Mminden egyéb az én gondom,-*A beálló csendben megérkezik vacsorájuk, mert sajna a dadogás rengeteg időt emészt fel. Épp csak a felvezetésig jutott, mire a pincér közeledik a tányérjaikkal. Amíg lepakol, hallgat, megköszöni a kiszolgálást, kortyol, hogy kitöltse az időt, míg a pincér távozik.
A telefonra pillant, majd Romanra.
- Az apám Mmmilan F-f-felagund; t-talán hallott róla,-*gúnnyal ejti a nevet. Voltaképp csak olyasmit árul el, amit minimális erőfeszítéssel derítenének ki, most viszont szüksége van arra, hogy súlyt adjon szavainak.*- Politikus, s mmmint olyan, engedelmes k-követőt remélt nnevelni. Örököst. Sosem érdekelt az alamizsnája; én elvenni akarom t-tőle, s mmmásoktól, ami k-kell. Nnnekem vagy önnek,-*billenti ismét oldalra fejét, madárszerű mozdulattal. Van benne valami vontatott. Akárha ragadozó lenne, vagy holló - okos, sötét szemek, súlyos csőr és nyugtalan elme. Az apja árnyékát ajánlották neki, aztán már azt se, s nincs benne igazán mélyre gyűrűző harag. De megteheti, és a képesség maga elég hozzá, hogy vágyja látni a túl kései felismerést a másik arcán.
A tányér felé fordul, mosolyt villantva Romanra.
- B-bon appétit!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A k-k-kettő f-forrása nnnem f-feltételül eltérő. Dd-de sz-számolok v-vele,-*bólint, szemlátomást egyáltalán nem inogva meg. Bizonyos idő után a sérülések - legyenek mágikusak vagy sem - többé nem hozhatóak maradéktalanul helyre. A nonverbális varázslás hatalmas előnyt jelentene, azonban nem elengedhetetlen elem. Legfeljebb megfelelő embert kell keresnie, aki rendelkezik mindazon képességekkel, amikre szüksége van. Eszköz - eszköz.
Bár tekintete követi Roman mozdulatait, a rendszertelen rángásoktól eltekintve arca semleges. Ő sem törekszik tökéletes, makulátlan illemre, bármily óvatosak is szavai, gesztusai. A keze és hangja biztos, a szemkontaktust finoman adagolja, fészkelődés nélkül felelve az újabb kérdésekre.*
- A nnnnemzetközi k-kapcsolatok főosztályának v-v-vezetője. Mmmegvallom, engem jobban érdekel az igazságügy vagy a k-k-kereskedelem,-*furcsának hatnak ezek a szavak, ebben a közegben. Főleg az ő szájából, vacsora mellett, miközben nemrég még lanttal ölében énekelt. A kisugárzása kevésbé sugall nyers erőt, mint azt politikustól megszokták.*
- Nnnem csak az ő d-d-döntéseire, bár remélem mmmegérti, hogy mmminden k-k-kezdet nnnehéz. A t-t-tartós hatalomhoz b-biztos alapokra v-van szükség.-*Mert egy szóval sem említette, hogy beérné mindazzal, amit ígértek neki. Nem gyerek, aki egy cukorkával el lehessen terelni a figyelmét.- Ugyanakkor k-k-kész v-vagyok k-kezességet v-vállalni, részletekben t-törleszteni, a t-t-türelméért cs-cserébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Damien féloldalas mosolya egyetért a megállapítással - hangzatos, ám valódi erejét tekintve limitált pozíció. A titulus kevésbé foglalkoztatja, mint a megszerzett lehetőségek, elvégre ha csak a címre vágyna, nyomtathatna egyet magának és bekeretezhetné. Nem. Ő valódi hatalmat akar, másért nem bocsátaná alkuba az életét.
- Ez csak t-t-természetes, reális k-k-kamattal. Mmmelyik formájára gondol?-*A fair vagy igazságos véletlenül sem hagyja el az ajkát, ez az üzlet nem erről szól. Ugyanakkor nem is hízeleg vagy alázkodik meg. Talán a józan a legjobb szó rá, tisztában van pillanatnyi helyzetével, annak ingatagságával, de a jövő kilátásaival is. Néha nehéz megmondani egy kölyökállat gömbölyded vonásai, tejfogai láttán, mekkorára nő majd, milyen természete lesz. Akár az aránytalanul nagy mancsok, fegyelmezettsége sejtet valamennyit.*
- Ha mmmár család,-*kortyol a vízből, megköszörülve torkán, ahogy az erőlködő beszédtől szárad, arcán átvillanó irritációval.*- f-f-feltűnés nnnélkül szerezhetek b-be számos k-k-komponenst, ami nnnormális k-körülményke k-k-közt kérdéseket v-vetne fel. Mmméltánylásom jeléül,-*nyilván apróság, de abból kovácsol tőkét, amije van. A nagyapja hírneve pedig pontosan ilyen, bájitalfőző körökben csaknem megkérdőjelezhetetlen tekintély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nnnagyvonalú,-*nyugtázza komolyan, s ezzel egyszerre megjegyzi, hogy a másiknak biztosítékra van szüksége. Mintha maga az alku és "Roman" sem lennének kijátszhatatlanok. Ez persze momentán puszta teória, amit gondosan elraktároz elméjében, későbbi vizsgálatok céljából. Amíg ezeken a bizonytalan vizeken lavíroz, kíváncsiságnál többet nem enged arcára ülni. Az óvatosság ezer árnyalata lehet gyanús, s most nem engedheti meg, hogy túl sokat kérdezzen.
- G-g-gurkó.-*Balja megérinti feje oldalát ott, ahol a hajtömeg alatt az alig kivehető heg érződne, mintha csak gondolatot hessegetne el.*- V-v-végigjátszottam a mmmeccset, lefeküdtem aludni. A mmmedimágusok utólag állapították mmmeg az agyrázkódást... és a mmmaradandó k-károsodást.-*Akkor túl dezorientált volt, hogy igazán dühös lehessen - minden fájt, összemosódott és forgott. A konstans hányinger elterelte figyelmét töredékes emlékeiről.*- Azzal b-biztattak, hogy idővel, t-t-terápiával, gyógyszerrel ja-javulni f-fog a b-beszédem. Aztán eltelt hat év.-*Mimikája helyett hangjának tompított színei árnyalják a szavakat. Gúny, harag, keserűség. A türelmetlenséget kiszűri, bármennyire feszíti is, amikor ilyen közel érezheti a megoldást.*- A f-f-fejfájás, szédülés és hangérzékenység nnnem érdekelnek, mmmegszoktam. Ezt is,-int az egyik összeránduló izom felé arcán, bár akár egész megjelenésére érthetné.
A villára néz, az azt tartó kézre siklik tovább tekintete, mielőtt egy mosollyal félrekapná és elfordítaná arcát. Akár nevetéssel is küzdhetne, amint kezét emelve egyet-kettőt köhög, alátámasztva Ramon könnyed beszélgetésről festett képét.
- A k-k-kérés mmaga is sz-személyes. Nnnekem nnincsenek ilyen t-t-téren előítéleteim,-*vonja meg vállát, nem ejtve szót a nyugati mágia kudarcáról vagy lehetőségeinek szűkösségéről. Meg kell állnia, hogy ismét megnedvesítse a torkát néhány korty vízzel, s naptól sötét bőrét némi pír színezi. Szótlan, mély lélegzetéből sejteni, hogy régen nem beszélt ennyit.