28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Darya Mikhaila Kazanova összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 20:51 Ugrás a poszthoz

Hello te kedves, vetkőzős Brightmore. Hallottam tetszik a Beba nap Grin Csak gondoltam beköszönök *és most bátornak érzi magát*
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:01 Ugrás a poszthoz

*egy pillanatra ledermed* lehet, hogy vedelőset mondtak? Ezek a magyar szavak összekevernek.... Rolleyes Rolleyes

Hello, jöttem utánad Cheesy Leléptél a másik csevegőből Grin Mond csak, ha Brightmore beszorít egy sikátorba, kimentesz? *szépen néz*
Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2019. december 10. 21:01
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:31 Ugrás a poszthoz

Nagyon jól csinálod a dolgod, jó csapat leszünk mi Rolleyes I mean... as friends... *sandít Denisre*

Naaaaa! Csak lassú vagyok Angry
Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2019. december 10. 21:31
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:37 Ugrás a poszthoz

Ülhetünk együtt a padban, meg ilyenek *- *

Én meg még csak szőke sem vagyok Rolleyes

Brightmore, az előbb még kedves és vedelős voltál :O
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:43 Ugrás a poszthoz

Folyton becsapják itt a külföldit... Esküszöm nektek, sokkal nehezebb így a cinizmust érzékelni Sad

Nem baj, ha nem jössz be, akkor szomorú kiskutyaszemekkel nézek az ajtó felé, hátha mégis megjelensz Rolleyes
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:52 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2019.12.10. 21:44
Minek tanulsz? Mert ahol mágiázni kell, oda én nem teszem be a lábam Cheesy


Azért tanulok, hogy okosabb legyek Cheesy
Netán allergiás vagy a mágiára? Shocked
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 10. 21:57 Ugrás a poszthoz

Művészetet Grin Grin az erőszak nem tartozik ide, I promise

Nem is kell. Csukd be a szemed, és amit ott látsz, az elég varázslat Rolleyes Pirul
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 11. 21:29 Ugrás a poszthoz

Itt a kedvenc emberek Grin Grin *most bátornak érzi magát*
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 25. 21:36 Ugrás a poszthoz

Okraska c Komanda | ¤


A szél kellemes hideget fújt be a kabátom alá, azzal is arra késztetve engem, hogy egy apró rezdülés után jobban összehúzzam magamon. Továbbra sem volt orosz hideg, de már kezdett hozzá egészen hasonlítani. Pláne ez az állandó sötétség, ami beütött az elmúlt napokban. Az állandó ború az emberek kedvét is szegte, és éppen ebből az indokból kimenőleg gondoltam, hogy jó lesz, ha ma nem a kastélyban eszem. Meg amúgy is, megérdemeltem azt a bizonyos pizzaszeletet, amelyről múltkor a klubhelyiségben áradozott valaki. Persze nem nekem, hiszen barátok nélkül elég nehéz ilyen információkhoz jutni, de új emberként megengedtem magamnak egy kis sugdolódzást.
Egy újabb légáramlattal együtt fordultam be a sarkon, ami után nem sokkal következett az üzlet. A felfújt homok teljesen belement a szemembe, már a fogaim között is mintha azt hallottam volna csikorogni, így csak gyorsan bevetődtem a helyre. Szememből minél gyorsabban próbáltam kikaparni a port, de így is eltartott hosszú másodpercekig. Aztán hoppá. Végre szemem elé tárult a nagy káosz. A szűk rés, amelyen eddig próbáltam tájékozódni, most hirtelen kitágult.
- A lábaimat a számba! (V rot mne nogi!)
- hallatszott a számból a szó szerinti fordítása az orosz káromkodásomnak. No igen, vannak hátrányai ennek a nyakláncnak, nem is kevés. - Jajj, nagyon sajnálom, nem láttam, hogy nem vagytok nyitva - szabadkoztam rögtön, és már vetettem volna az utamat az ajtó felé, amikor megláttam egy üres ecsetet és vödröt, mintha pontosan egy ilyen betolakodóra várnának, mint én. Hezitáltam. Oroszországban már megragadtam volna a szálas kis eszközt, de az itteniek nem tűnt úgy, hogy nagyon értékelnék a kotnyeleskedésemet.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 25. 22:33 Ugrás a poszthoz

Rozhdestvo | ¤
RT | december 24.


Az egész falu valami furcsa lázban égett. Nekem már azt is nehéz volt felfognom, hogy a karácsony máskor van. De hogy a mai nap az mitől más, az számomra egészen felfoghatatlan volt. Mindenki azt hajtogatta nekem, hogy még nincs karácsony, csak szenteste, de hogy az mit jelent, fogalmam sincs. Pontosan ennek felindulásából vettem nyakamba a vásárt. Egy ideig csak járkáltam, és próbáltam kiszúrni a nekem való embert. Végül egy férfire esett a választásom, aki elég idősnek tűnt ahhoz, hogy választ adjon, de nem eléggé ahhoz, hogy közben ne csak az ő, de az összes leszármazotta életét megtudjam közben.
- Elnézést kérek szépen, csak egy pillanatra zavarnám meg fontos gondolkodásában - szólítottam meg az idegent. - Egy kis problémám akadt a kultúrájuk megértésével, és reménykedem benne, hogy választ tud adni pár kérdésemre. Először is, mi az a Szenteste? És mi a van közte meg a karácsony között? Ha pedig itt tartunk, akkor ugyan hol van Fagy apó? Vagy Mikulás, vagy bárki hasonló? - soroltam fel egymás után a kitörő kérdéseimet, amelyekkel valószínű, hogy úgy lesokkoltam az emberem, hogy azonnal elfordult a másik irányba. Legalábbis én ezt tettem volna a helyében.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 25. 23:02 Ugrás a poszthoz

Rozhdestvo | ¤
december 24.


Annyira belefeledkezem a kérdéseimbe, hogy észre sem veszem, ez mennyire nem hozza lázba a "társalgás" másik felét. Csak akkor, amikor felmorran, de valahogy még ekkor sem érzékelem olyan gonosznak a hangsúlyát. Lehet a fordító volt, de akár a saját figyelmetlenségemnek is betudható.
- Jajj nem, a google az nem jó. Folyton megfigyel és adatokat gyűjt
- torzulnak fintorba az arcizmaim rögtön. Még hogy google, látszik, hogy az ő miniszterelnökük nem vigyáz rendesen a lakókra. Persze ezt már csak fejben jegyzem meg, hiszen rövid ittlétem alatt is megtapasztalhattam mennyire nem szeretik itt drága Putyinunk. Nem is értem őket...
- Most nézze meg, az a bácsi minimum 50 éves, és ennyi idő alatt is képtelen volt összeszedni magának egy nőt - aztán halkabbra váltott. - Eltudom képzelni, hogy még az anyjánál él - újra vissza. - Szóval maga nagyobb segítségnek tűnik. Kérem, akkor csak a Mikulásos Fagyapós dolgot bogozza ki nekem! - kértem a férfit szerintem a lehető legszebben, bár nem lehettem benne biztos, hogy a fordító ugyanúgy működött, mint ahogy én azt sejtettem.
- Ha segít, akkor... gondoljon csak bele, hogy a nemzetközi kapcsolatok kiépítését segítette előrébb. Az manapság nagyon sokat jelent - hívtam fel rá a figyelmét jó levitásként. Sőt, még egy jó kis statisztikai adatot is hozzácsaptam volna, de azt egy kicsit túlzásnak éreztem.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 26. 23:28 Ugrás a poszthoz

S novym godom! | ¤


Barátokat kell szereznem. Ez az egy gondolat rángatott le engem a levitás toronyból, hiszen sose voltam híve a nagy partiknak, meg semmi olyannak, ahol sok az ember. Persze ez alól a cirkusz kivétel volt, de ott mögöttem volt az egész társulat, hogy támogassanak introvertáltságomban. Itt viszont lépten-nyomon ismeretlenekbe botlok, akik mind csoportosan nyomulnak, hogy esélyem se legyen szóba elegyedni velük. Többen mindig ijesztőbbek az emberek, ez triviális. Viszont a beszélgetésfoszlányokból, és az összekuncogó lányok csokrából is csak egyetlen nevet hallok ki folyton. Rosszalló pillantással fordulok inkább az italpult felé. Az az én terepem. Egy kis vodka, és jobban megy az ismerkedés. Csak tudnám melyik is az.
Közben mellém lépett egy ismeretlen, és elkezdte az egyik pizzaszeletet majszolni. Árgus szemekkel leste a lányokat, és semmi kedvem nem volt megzavarni eme nemes feladatban, de hát a szükség nagy úr.
- Mond csak, van itt valami erősebb ital? - kérdeztem rá, a srác pedig mindentudó mosollyal előhúzott egy flaskát a mellényzsebéből, és felém nyújtotta.
- Tudod mit, inkább meggondoltam magam
- fintorogtam. Azért ennyire még én sem voltam kétségbeesett. - Mond csak, tudod ki az az Ardai Kolos? Mást se hallok, csak hogy itt lézeng... - kérdeztem meg az ismeretlent, ha már így szóba elegyedtünk. Talán sikerül kifognom egy barátot is magamnak erre az estére.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 28. 13:11 Ugrás a poszthoz

Okraska c Komanda | ¤


Mindenki nagyon elvolt a dolgával. Mögöttem közvetlenül jött be egy másik fiú, neki mosolyogva köszöntem, ahogy ő is tette. Aztán az a férfi válaszolt még egyedül, akit az iskolában láttam már.
- Hm.... - fejtettem ki neki gondolatmenetemet, és mivel úgy láttam itt mindenki csak jön-megy, ahogy tetszik gondoltam, mi mást csinálhatnék, minthogy akkor beállok én is. Becsuktam az ajtót, és beljebb léptem. Hajamat rögtön elkezdtem összerakni a tarkómnál, hiszen nőből vagyok, és nekik mindig van minimum egy hajgumi a csuklójukon. Utána levettem a kabátom, és miközben beszéltem oda dobtam, ahol a többiekét láttam. Végül is ha nagyon nem tetszik nekik, akkor majd fognak, és mindenestül kitoszogatnak a pizzériából.
- Akkor ha nem zavarok, elkezdhetem a plafont. Jó az egyensúlyom
- válaszoltam ugyanannak az egy embernek, hiszen úgy tűnt ő van ott vezető pozícióba. Felkaptam az egyik ecsetet, és odaléptem hozzá. - Van itt esetleg egy létra vagy egy-két szék? Csak mert nem hiszem, hogy eggyel elég magas lennék ehhez az egészhez, de kettő már tuti jó - próbáltam összerakni a fejemben a képet. Persze nekem egyértelmű, hogy a két szék semmi, de lehet az itteniek majd csak néznek, hogy mit akarok én azokkal. Pedig nekem egy kifeszített kötél is elég lenne ehhez a mutatványhoz, és legalább nem esnék ki a gyakorlatból sem.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 28. 15:52 Ugrás a poszthoz

Sneg Priklyucheniya | ¤


Ivan addig lovagolt, amíg egy hatalmas nagy sziklához nem ért egy rét közepén. Rajta a következő felirat állt: "Aki egyenesen előre tart tovább éhezést és hideget hoz magára. Ki jobbra fordul épségben megússza, de a lova tán meghal. Ki balra tart halálába megy, ám lova életben marad." Kiválasztva a legkevésbé rosszat, Ivan eldöntötte, hogy a jobbra vezető úton megy tovább. Három éjjelen és három nappalon vágtatott. Aztán egyszer csak a semmiből egy szürke farkas tűnt elő. Hatalmas agyarait vicsorgatta....rájuk...aztán...

Felnéztem a könyvből, amibe eddig teljesen bele voltam bújva. Valami megzavart, pont az egyik legizgalmasabb résznél. Összevontam a szemöldökömet, és kicsit csücsörítettem a számat. Összehúzott szemekkel néztem, hogy vajon mi volt az, ami felkeltette a figyelmemet anélkül, hogy azt ténylegesen tette volna. Magas, karácsonyi sapkás ember, pici lányka egy pici fiúka kezét fogva, rózsaszín kabátos fiú. Utóbbira fintorogtam egyet, majd folytattam a keresést. Bingó! Kislány egyedül, a táskájához beszélve, közben elrejtőzve. Becsuktam a mesekönyvet, és elrejtettem a táskámba. Most nem volt itt az ideje, hogy Ivan megmentse az aranytollú tűzmadarat. Most saját kalandokra kellett mennem.
Odalopództam a kislány mögé, és én is kikuksiztam a feje fölött. - Mit nézünk? - kérdeztem tőle. - Ohh, igazad van, annak a férfinak tényleg nagyon durván görbe az orra, lehet jobb is, hogy elbújtál - húztam el a számat, mintha teljesen komolyan venném a dolgot.
- Mond csak, egyedül vagy itt? Mert gondoltam innék valamit a vásárban, de egyedül semmiképpen nem szeretnék - próbáltam megtudakolni tőle a dolgot, és hátrébb léptem egy kicsit. - Amúgy Darya vagyok - vettem le a kesztyűmet, hogy aztán kezet foghassak a lánnyal.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 28. 16:22 Ugrás a poszthoz

Otets | ¤


Nem mondom, hogy nem félek. Sőt, reszketek. Hidegebbnek érzem a bőröm, mint a legfagyosabb Moszkvai estén. Hetek óta itt vagyok. Már a levelem is megírtam, és szinte biztosra vettem, hogy célba is ért, hiszen Pulia visszajött nélküle. Már csak annyi volt hátra, hogy ténylegesen elé állok. Biztosra vettem, hogy az első nem lesz egy kedves fogadtatás, hogy fel kell vérteznem magam a legrosszabbra. Hiszen minek ment volt Amerikába, ha nem azért, hogy előlem meneküljön. Az orosz maffiát ott se kerülhette volna el.
Addig megvolt, hogy leértem a könyvtárba. Nem először, hiszen amikor első körben voltam itt, valaki más foglalt helyet a pultban. Viszont már a belépésnél láttam, hogy ő van ott. Gyorsan az egyik hátsó sorba iszkoltam, és zsebemből elővettem a képet, amelyet még kiskoromban kaptam a babuskától. Ő volt rajta, amint engem tart a születésem után pár nappal. Még kis csúnya kukac voltam, az ő arcán pedig egy olyan mosoly volt látható, amit talán azóta soha nem villantott újra.
- Jól van Darya, mély levegő - mondta saját magának. - Meg tudod csinálni.
Pár levegő, és a polcról lekapva egy könyvet indultam el a pult felé. - Elnézést, megtudná mondani hol találom az orosz akrobatát? Mármint a könyvet... - próbáltam elviccelni a kezdést, bár igazság szerint fogalmam sem volt, hogy megismer-e. Végül is deduska mindig azt mondogatta, hogy anya szelleme bennem él tovább, annyira hasonlítok rá. A levelem után pedig számíthatott rá, hogy felbukkanok.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 29. 14:43 Ugrás a poszthoz

S novym godom! | ¤


Mindenki tudja, milyen az, amikor déja vu-ja van. Összezavarodik picit, megáll, nem hiszi el mi történik, mert hirtelen azt érzi, hogy magát ismételgeti. Na most pontosan ez történt velem is. Néztem a férfit, azt a gügye mosolyt a szája szélén, és azon morfondíroztam hol láthattam már ezt.
- Keresni? - kérdeztem meg végül. - Nem, én csak gondoltam megtalállak, hogy annak a csapat lánynak elmondhassam, hogy kapható vagy ma estére. Mindig is érdekelt ez a cicaharc, tudod, ahogy elkezdik egymást taposni, hogy előbb érhessenek oda hozzád - magyaráztam meg neki tárgyilagosan, és közben a kiszemelt kis csapatra mutattam, akik valamiféle fura rituálé szerint öt másodpercenként váltogatták, hogy ki nézhessen rá az előbb említett Kolosra. - Persze, csak ha tényleg te vagy az a bizonyos Kolos - vontam vállat, hiszen az is lehetett, hogy egy random idegen sétált oda hozzám valamiért. Bár ha jobban belegondoltam, akkor igazából ez a veszély annyira nem állt fenn. Az emberek inkább távolabb akarnak tőlem lenni, és nem közelebb.
- Vagy, ki is választhatsz magadnak egyet a hölgyek közül. Most képzeld el milyen lenne. Különböző megmérettetésekre vinnéd őket, elbeszélgetsz velük, és minden alkalommal rózsát azoknak a lányoknak, akik még versenyben maradhatnak - írtam le gyönyörűen a "Nagy Ő" sorozatot, hiszen nem hittem, hogy az a kis ripacs ismeri ezeket a mugli dolgokat. - Látom rajtad, hogy elgondolkodtál rajta - cukkoltam tovább vigyorogva, és bele akartam harapni az egyik pizzaszeletbe, mire az visszavágott. - Áucs - néztem rá morcosan.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 29. 23:39 Ugrás a poszthoz

Otets | ¤


Na tessék itt vagyok. Fogalmam sincs, hogyan képzeltem el fejben ezt a jelenetet. Néha azt szerettem volna, ha megölel és addig ismételgeti a nevemet, míg elfelejtem, hogy elhagyott. Máskor egyenesen irtóztam a gondolattól, hogy ez az ember hozzám érjen. Ismeretlen. Tizenöt éve a hangját sem hallottam. Néha pedig egyenesen azt képzeltem, hogy jól leteremtem, amiért nem csak elhagyott, de dedushkáék nyakába ilyen nagy terhet helyezett, mint én, miközben már öregek. No nem mintha rossz életem lett volna velük, de akkor is.
Tehát mindenhogy elképzeltem már, de nem így. Hátrahőköltem, és egy pillanatig értetlenül néztem csak rá. Vegyem le a láncom? De ha neki is ilyen micsodája van, akkor nem fog megérteni. Esetleg kérjem ki a könyvet, ami a kezembe akadt? Hiszen miért hoztam volna ide, ha nem ezért?
- Tudom, hogy tudod ki vagyok - szögeztem le az egyértelműt. - Kérlek nézz rám - mondtam neki a lehető legsemlegesebb hangon, ami tőlem tellett a jelen pillanatban. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok tőle. Lesz valami jövőnk? Változtat ez bármin? Aztán gondolkodás nélkül folynak ki belőlem a szavak.
- Mióta elmentél, éreztem a hiányodat. Megtört az egyedüllét, szinte meg is ölt egy kicsit. Egyszer visszamentem a cirkuszba, és akkor újra kicsit közelebbinek éreztelek. A világ minden viharával egyedül kellett szembe néznem. Tudod milyen érzés, mikor három évvel később mutatkozik csak meg a varázserőd? Utálom a tudatot, hogy nem ismersz, és hogy én se ismerlek téged. Nem tudom, hogy olyan emberré váltam-e, akire büszke vagy, hogy helyesen cselekszem-e. Ezért jöttem utánad, ha már te nem tetted - kipirosodott arccal néztem Mikhailra. Az apámra. Az apámra? A nevét hordtam, de mégsem éreztem annak.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2020. január 1. 01:32 Ugrás a poszthoz

Boldog új évet minden fórumozónak bagolykövön és azon túl Rolleyes Cheesy
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2020. január 1. 23:39 Ugrás a poszthoz

Otets | ¤


Elakadt a szókincsem is. Éreztem, ahogy a torkomba tolulnak a szavak, ott egy ponton összegyűlnek, és egymásba botlanak. Egy gombócot képeztek, amely már lassan levegőt sem engedett át.
- Én... nem tudom. Talán - tártam szét a karomat, hiszen ez volt az igazság. Éreztem magamban, hogy ide kell jönnöm. Tudtam, hogy valami nem volt jó eddig, és meg kell változtatnom. De arról hogy mit fogunk egymással kezdeni, arról előbb tudott volna a sas mesélni, mint én.
Dashenka. Először és utoljára is ő hívott így, másnak nem is hagytam. Most viszont a szó hallatán elfacsarodott a szívem. Éreztem, ahogy szúrni kezdett a szemem. Általában engedtem magamnak, hogy mások lássák, ha sírok. Hiszen ez sosem volt másnak a jele, minthogy élek. Most azonban teljesen más volt szituáció. Itt állt előttem az a férfi, akit egész életemben látni akartam. Nem akartam, hogy ez legyen az első benyomása rólam.
- A nagyit ne keverd ebbe bele, ő nem is tud róla, hogy te itt vagy
- szögeztem le kemény hangon. Azt még el tudtam nézni az embereknek, ha engem bántanak. Vagy egy számomra ismeretlen valakit. De a nagyszüleim tabunak számítottak. Tőlük annyi mindent kaptam, hogy egy élet is kevés lett volna azt visszaszolgáltatni. - Különben meg, honnan tudod te mi nekem a legjobb? - tettem fel az újabb kérdést. Nem veszekedni jöttem. Eleinte. Viszont nem tetszett, ahogy velem beszélt. Ahogy kioktatott, mintha tényleg az apám lenne. Lehet igaza volt, és a hátralévő időben inkább szépen elkerülgetjük egymást.
- Figyelj, nekem igazából egy kérdésem lenne. Miért? Miért hagytál el? És miért nem jöttél vissza hozzám az elmúlt tizenöt évben?
- váltottam újra halkabbra a hangom. - Én vártalak. Az apámat. A legjobb barátomat. Egy telefonhívás is elég lett volna... - Itt már nem én beszéltem, hanem a kisgyerek, aki még mindig bennem élt. Aki nem nőhetett fel apa nélkül, mert nem akart.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2020. január 14. 00:27 Ugrás a poszthoz

Otets | ¤

Dühös voltam? Igen. De azt is tudtam, hogy én voltam az az ember, aki utána jött, így nem játszhattam a sértődött tinédzsert. És amúgy sem volt értelme. Ivan előre felkészített, hogy mire számított. Misha... apa legjobb barátjaként látta már őt a legjobb és a legrosszabb passzban is, és tökéletesen tudta, hogy mire készülhetek. Több estét beszéltünk végig a lehetséges mondatokat boncolva, hogy mindenre legyen kézenfekvő válaszom. De soha nem gondoltam, hogy kimondja azt a két szót. Azokat, amelyeket belőlem próbáltak kihúzni az évek alatt, de soha nem tudtak. Mindig valami olyan megfogalmazást használtam, mint a "Már nincs köztünk", "Kicsi voltam, amikor elment", vagy nemes egyszerűséggel csak "Csak a nagyszüleim vannak nekem". Ez a két szó a szívembe mart. Karmaival erősen belekapaszkodott, mintha nem akarná elengedni, nehogy elfelejtsem. Éreztem, ahogy az arcomon minden izom valami más formát vesz vele, amelyet kevésszer lehet látni rajta. Mint az olajozatlan fém, nem egyik percről a másikra, hanem csak lassacskán alakult át.
- Az igazság az, hogy a jelenlegi állás szerint igazad van
- ismertem el. Bólintottam is egyet, és közben pedig a "Középkor varázspszichológiája" című könyv borítóját fixíroztam. - De én még emlékszem arra, amikor legalább próbálkoztál jó apa lenni. Megtanítottad az óra olvasását, elvittél szánkózni és mindig kaptam egy kis csokigolyót, ha segítettem neked. Nem is beszélve a kötéltáncról - kezdtem el sorolni a róla szóló emlékeket. Nem sokra emlékszem, inkább a boldogságra. Illatokra, és mindenekelőtt a színekre. Akkoriban minden sárgás narancsos fényben volt. Amikor elment pedig kék és fehér lett. - Én ezt az embert őrzöm a szívemben - ekkor rápillantottam, és elé raktam a képet, amit a nagyitól kaptam. - És anya is egy ilyen embert szeretett. - Tudtam, hogy az ő felemlegetése talán olaj volt a tűzre, de muszáj volt megpróbálnom. Nem hagyhattam, hogy ilyen könnyen kicsússzon a kezeim közül. Most nem.
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2020. január 22. 19:11 Ugrás a poszthoz

Otets | ¤


Legszívesebben kiálltottam volna ahogy csak a torkomon kifér. Utána, hogy ne menjen el. Vagy hogy mégis. Mindent mondtam volna gonoszat, jót, megrovást és megértést. Hiszen hogyan lenne ugyanolyan Oroszország? Minden más volt. A hó másképp csillogott, a vodka íze kesernyésebb volt, a barátaim száma megcsappant. Olyannyira, hogy alig volt. Még a cirkusz is megérezte mindezt. Ivan mesélte el nekem egyszer, az emberek hogy kérték vissza a pénzüket anya halála után. Azt mondták "Ők arra a gyönyörű párosra kíváncsiak, nem a kabaréra, amit a többiek művelnek".
- Amikor elmentél és felégettél magad mögött mindent, azt szó szerint értsd. Alig úsztuk meg élve - mondtam már a férfi hátának. Arcom felpuffadt, mint egy kisgyereké, és piros színt öltött a méregtől. Tudnia kellett, hogy nem ő az egyetlen. Hogy nem lehet ennyire önző. S mégis, mindenki hagyja neki.
Inkább megfordultam, és a levita felé vettem az irányt. Hogy úgy alakult-e, ahogy terveztem? Nem mondanám. Hogy sikeres volt a találkozó? Hát... az apámmal beszéltem. Tizenöt év után először...


/bol'shoye spasibo Love /
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2020. január 23. 23:03 Ugrás a poszthoz

Ritual Posvyashcheniya | ¤


Büdös szag. Ez volt az első dolog, amire emlékszem. Az orromba kúszott, és maró hatására elernyedt testem és elmém végre újra magához tért. A többi dolog ezután hirtelen tolult az elmémbe. A sötétség, amit még szemem kinyitása után is ugyanúgy észleltem, a csuklómat szorító kötés, és a levegő hiánya. Agyam azonnal veszélyt érzékelt, és lábammal kaparni kezdtem a padlót, amitől elkezdtem hátrafelé csúszni. Vagyis csak csúsztam volna, ha nem ütközök bele egy másik testbe.
- Palacsinta - "káromkodtam" el magam. - Hello! Minden okés odaát? - kérdeztem az ismeretlentől, és kezemet kezdtem el mozgatni, hogy érezzem mennyit enged magából a kötél, amellyel összefűzték a kezeinket.
- Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha felébrednél, mert elég nagy pácban vagyunk, és kéne a segítséged - jegyeztem meg szűrt hangon, ugyanis ahogy meg tudtam állapítani valamiféle zsákot is húztak a fejükre.
Előre dőltem, és rángatódzni kezdtem, közben fejemet is össze-vissza ráztam, hogy leessen róla az akármicsoda. Addig csináltam ezt, amíg már úgy éreztem az összes agyamat is vele együtt veszítem el, de csak sikerrel jártam.
A bagolyház. Pontosan tudtam, hol vagyunk, és azt is, hogy minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni.
- Hey Csipkerózsika! - szólaltam meg immáron sokkal hangosabban, felkeltve pár bagoly érdeklődését is. Hátammal kicsit meg is löktem a másik bajba jutottat, miközben szugeráltam az egyik kis tollast magammal szemben, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan felénk akarja venni az irányt. Én pedig, lévén hogy még mindig a pizsimben buliztam ki magamnak ezt a meglepit, valahogy nem éreztem volna felemelőnek, ha még egy bagoly is a fejemre száll. Vagy rosszabbik esetben szar.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Darya Mikhaila Kazanova összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel