28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jeges Karina összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 10. 21:21 Ugrás a poszthoz

E.Ákos


Első tanítási nap, ez volt Karina első napja az iskolában ismét, amióta visszatért Grönlandról és berendezkedett. Idén is a másodikosok padját fogja koptatni illetve a pálcás varázslatokat igyekszik majd elsajátítani. Reméli nem fog mindent felrobbantani csak a suhintásai végett, varázsige nélkül.
Ma pont volt egy lyukasórája, ezért gondolta, elsétál a trófeaterembe, hogy körülnézzen arra. Ez mind szép és jól hangzott a lány csinos kis buksijában, csak egy gond volt, a fejetlenség folyosóján kellett keresztül haladnia ahhoz, hogy a leghamarabb eljusson a trófeaterembe. Természetesen mehetett volna körbe is, de akkor nem lenne Karina, Karina.
Egy világoskék színű farmerrövidnadrágban, fehértrikóban és egy a derekára csomózott fekete-lila kockás inggel trappolt végig a folyosón, könyveit mellkasához szorította, közben folyamatosan figyelte az utat, hogy nehogy eltévedjen. Már jól ismerte a folyosó adottságait, de nem igazán törődött vele, nem gondolta, hogy majd pont őt érné egy esetleges balszerencse. Ugyan.
Karina gyanútlanul lépdelt, nem is foglalkozott semmivel, arcán pedig még mindig az a tipikus lemoshatatlan vigyor villódzott. Szerencsétlen szőke nem is sejtette még akkor, hogy mi vár rá abban a lyukasórában. Ahogy haladt befelé a folyosón körülötte összetört és szétfolyt bájitalok, pocsolyák és hasonló csapdaszerűségek várták a gyanútlandiákokat.

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 15:07 Ugrás a poszthoz

E.Ákos


Ahogyan a folyosón baktatott, boldogan mosolygott ok nélkül. Nem törődve a körülötte lévő kiszámíthatatlanságokkal, ő csak ment és ment. Egészen addig, amíg egy ismeretlen srác hozzáért a vállához. Ha nem volt a fiún hosszú ujjú, érezhette, hogy Karina bőre hidegvolt, mint a jég. A szőkeség megbillent s meg is torpant egy pillanatra. Hirtelenjében elfelejtette, hogy, hogy is mondják magyarul a "Semmi baj"-t, így csak biccentett egyet. Gondolta elég egyértelmű volt a biccentése s tovább indult. Alig lépett ötöt, hatot, mire a fülét ismét a fiú hangja ütötte meg. Hirtelen megállt, megpördült a tengelye körül, s hatalmas kék szemeivel pislogott vissza, igyekezett megérteni, mit is kérdezett a srác, aki egyre közelebb és közelebb lépdelt felé. Mosolygott, majd a fiútekintetét elhagyva a kezében lévő apróságra pillantott. Ákos kezében az, az apró kulcstartó ékeskedett, amit még a tizenhatodik szülinapjára kapott, Karina a nővérétől, Berilltől.
- Igen. Enyém! - szólt megkönnyebbülve, nem hallatszott annyira az, hogy törte volna a magyart, viszont az akcentusa annál inkább érezhető volt. Nem is emlékezetett rá Karyn, hogy elhagyta volna. Talán akkor eshetett ki a zsebéből, amikor nekijött, Ákos. Megkönnyebbülve nyúlt a kis cukiság után.
- Köszön én nagyon. Hogy te megtalál nekem, kulcsartó. Én hálás. - igyekezte a lehető legjobban megértettetni magát a vele szemben állóval. Nem akart az angolnyelvhez folyamodni, csak akkor, ha semmi remény nincs arra, hogy megérti őt, Ákos.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 21:35 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Október közepe felé már igen hamar sötétedik, Karina számára az este hétóra utáni hőmérséklet már közelített az optimálishoz, így nyugodtan kimerészkedhetett a szabadva. Egyedül ment, mert Dió igencsak el volt foglalva az egyik kiszemeltjével, ezért nem is nyaggatta a srácot azzal, hogy menjen vele sétálni. Majd télen. Így hát egyedül nekivágott a kis jégkirálynő a sötétségnek. Pálcáját szándékosan a kastélyban hagyta, hisz a bökdöséstől nem tudott sokkal többet vele kezdeni.
Kinn fújdogált a szél, nem volt meleg, de ez a szöszit egyáltalán nem zavarta, sőt élvezte. Lassacskán kiérkezett a stéghez. Világos volt, hisz a holdfénye megvilágította a környéket ez bőven elég volt ahhoz, hogy ő lásson. A korlátra könyökölt, felsóhajtott és a fodrozódó vizet bámulta, aminek a tetején megcsillant a holdfény. Itt volt az ideje, hogy kicsit játsszon a faggyal. Kezeit maga elé emelte s nem sokkal később egy hógolyó jelent a markában. Azt szépen formázgatta, egyengette, amíg egy fókát nem formált belőle. Gyerekes mosoly húzódott az orra alatt, mert tetszett neki, amit ott leművelt.
Párpercig még gyönyörködött a hófókájában, amire pár ág reccsenésére felkapta a fejét. Azonnal megfordult, egy sötét alakot látott. Legbelül megrémült Karina, viszont az előbbi mosolyát leváltotta egy savanyúpofa. Még a fóka is kiesett a kezéből, egyenesen a fapadlóhoz csapódott és szétesett. A szőke kihúzta magát tök nyugodtnak látszódott, aztán csak megszólalt.
- Ott. Ki van? - természetesen törte a magyart, de a lehető legérthetőbben igyekezett kommunikálni az árnnyal. Nem mozdult s szemeit sem vette le a titokzatos alakról.


Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 22:21 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Karina amióta Magyarországon tartózkodik önszorgalomból kezdett magyarul tanulni. Már két éve tanulta a nyelvet, viszont nem folyamatosan és nemrégiben volt egy nagy kihagyása, így ezért hangzik még most is úgy a beszédje, mintha csak féléve tanulná a magyart.
A diákok többsége nem igazán beszéli az angolt, grönlandit pedig Dión és rajta kívül senki, ezért rákényszerült arra, hogy komolyabban elsajátítsa a nyelvet. A megértéssel nem volt nagy gondja, viszont a mondatalkotással már több. Szerette volna legalább egy társalgási szintre fejleszteni a beszédképességét. Ezért elhatározta, hogy elvonul a könyvtárba tanulni, mint a legutóbb. Így is tett a szösszenet, útja hamarost a könyvtár irányába vezetett.
Hosszas keresgélések után megtalálta a neki megfelelő irodalmat s leült egy asztalhoz. Sajnos a könyv teljesen magyar nyelvű volt, így a magyarázat nagy részét nem is értette, ettől függetlenül csak azért is fellapozta a könyvet s bújni kezdte. Talált egy-két szót, aminek nem ismerte a jelentését, csak a szövegkörnyezetből következtette ki a lehetséges fordítását, de ez nagyon lassan ment. A mondatok alkotásánál és a ragozásánál pedig már kínjában a haját szerette volna tépni. Egyszerűen nem értette, hogy mit miért és hova kell írni. Leírták ugyan, hogy mi, miért történt, de ez akkor is magas volt Karyn számára. Nem telt el húsz perc, de már feladta. Homloka a padon koppant, és összenyomott arccal mormogott. Szó szerint belebújt a könyvbe. Talán abban reménykedett, hogy így könnyebben megtanulhatott magyarul? Kitudja.
- Én miért nem tud magyar? - nyöszörgött még egy kicsit, tompa hangok szűrődtek tőle, páran oda is szóltak a szöszinek, hogy halkabban nyavalyogjon.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 13. 22:15
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 13. 22:12 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Nyööeehhh.....- nyekergett, akárcsak egy régen olajozott ajtó, amikor kinyílik. Karyn megpróbálkozott ismét a nyelvtanulással, viszont a motivációja a könyv olvasása folyamán lejjebb hágott. Egyszerűen összezavarodott a mondatok olvasása közben és már a felfogó képessége is a végét járta. Azon gondolkodott, lehet meg kellett volna kérnie valakit, hogy segítsen neki magyarul tanulni. Valakit, akinek nincs jobb dolga egy külföldivel értetlenkedni, azon, hogy a magyar nyelvben mit, miért és hogyan ragoznak, illetve mondanak. Kínjában már a padot támasztotta a csinos kis buksijával. Amíg ő a gondolataiban elmerült és önmaga szidásával foglalkozott, meghallott egy ismeretlen hangot. Nem emelte fel a fejét, csak úgy fordult, hogy az álla még mindig a padot támasztotta, viszont az arca már a lány irányába fordult.
- Szia. – hangja kissé erőltetett volt. Így hát visszahajtotta a fejét az előző helyzetébe. - Nem baj. - dörmögte könyvhöz szorított arccal, már nyűgös is volt.
- Te nem zavar engem. Én csak ideges, mert nem beszél jó magyar. - felemelte a buksiját s próbálkozott a lehető legkivehetőbben elpanaszolni az eridonos lánykának azt a hatalmas problémáját, ami miatt a padtámasztás mellett döntött.
- Köszönöm. - már kihúzta magát, az arcára egy halvány mosoly kúszott, és a haja után nyúlt, mintha meg is simogatta volna az egyik tincset, ami a vállán pihent. Mivel nem akart túl bunkónak tűnni, ezért gondolta folytatja és gyakorol.
- Te haj, is szép. - szemöldökeit bizonytalanul összehúzta, amit egy ugyanilyen mosollyal párosított.
- Én olyan irigy rád. Te beszél szép magyar. Én próbál, de semmi. - összegezte végül a szőkenő, hogy mi a fene volt a baja, már csak abban kellett reménykednie, hogy Alíz érteni is fogja az ő beszédnek nevezhető karattyolását.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 13. 22:14
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 13. 22:55 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Fogalma sem volt róla a lánynak, hogy vajon hány perce is ácsoroghatott kinn a stégen, a holdat és csillagokat bámulván. Viszont azokat hamar megunta, így gondolta játszik egy kicsit, és képességét kihasználván egy bébi fókát formált a kezeivel hóból. Nagyon aranyos lett a fókáról mintázott szobrocska, pár pillanat erejéig csodálta az általa készült műremeket. Valójában sosem értett a szobrászathoz Karyn, épp csak annyit foglalkozott ezzel a művészeti ággal, amennyit igénybevett a hó állatok megformálása. Se többet, se kevesebbet.
Amíg vadalma módján vigyorgott a kezében tartott hó tákolmányon, pár ágreccsenésére lett figyelmes. Hirtelen megfordult és a kezében lévő szobrocska hamar a lábai elé pottyant és szétesett. Nem hatotta meg, hisz bármikor képes újat csinálni, sőt strapabíróbbat is készíthetne, ha akarna.
Az árny láttán Karyn arca meg sem rezzent, viszont legbelül kicsit megijedt. Gondolkodott ugyan, hogy vajon mit kellene tennie, mert abban sem volt biztos, hogy barátságtalan volt-e az alak vagy sem. Hisz valami őrült miatt kényszerült anno az iskola Madagaszkárra menni, vagy, hogy történt. Már nem emlékezett pontosan. De valami biztos volt, az fix.
Ahogyan közeledett az árny, Karyn csak várt és várt türelmesen. Lassan egy férfi rajzolódott ki a holdfényben. Kételkedően figyelte, ahogy az közeledett feléje. A nem tűnt tőle idősebbnek, de fiatalabbnak sem nagyon. És az, az arc. Eléggé úgy tűnt a szőke számára, hogy az ismeretlen férfit leginkább a lábai előtt heverő havacska érdekelte. Ha ez kell neki, kaphat belőle.
Kezeiben ismét hó keletkezett, amit összegyurmázott s hógolyót formált belőle. Úgy csillogott a holdfényben, mintha csak egy aranycikesz lett volna, aztán becélozta a közeledő srácot és elhajította a fegyverét az irányába. Ha a hógolyó célt is vesztett nem bánta, megfélemlítésnek még mindig jó volt.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 00:35 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Úgy érezte a lány, hogy ez egy tízpontos dobás volt, mert eltalálta a fejét. Ha Karina nem azon foglalatoskodott volna, hogy megvédje magát, egészen biztosan lenyomott volna egy győzelmi táncot, ami leginkább egy debil pingvintáncnak tűnhetett volna. A lány markaiban épp a következő hógolyó gyúródott, mire megállt s a már majdnem repülő lövedéke a markában maradt.
- Békével? - meglepődött, és véletlenül az anyanyelvén, grönlandiul kérdezett vissza. Elgondolkodott, utána, hogy nem biztos, hogy a srác érthette ezt, ezért igyekezte magyarra lefordítani a mondandóját.
- Te béke jönni ide hozzám? Miért? - nem egészen így szerette volna kifejezni önmagát, de lássuk be, jobb mintha tovább hablatyolt volna grönlandiul. Szavai kissé nyögve nyelősen hatottak, erőlködött, gondolkodott annak érdekében, hogy totálisan megértesse magát a vele szemben állóval.
A srác tekintetét figyelte, ami egyenesen a lábai irányába vándorolt. Kérdőn ráncolta a homlokát végül ő is lenézett, persze ezzel párhuzamban tette fel a kérdését Csenger is, akinek nagyon tetszett a Karyn által készült hófókabébi.
- Oh, ez? Ez nekem különleges adottság. Én könnyen csinál ezt. De te nem tud ilyet. Te nem jégmágus. – gyors magyarázattal letudta a válaszadást a szőke. De mivel Karynt, Dión kívül senki sem illette a népművészeti agyagedény címmel - Ő is csak poénból. -, ezért azt a kételkedő arcot, ami az elmúlt három percben uralkodott a leány orcáján, hamar eltorlaszolta egy bájos mosoly és egy halk kacaj.
A szőkeség felemelte a kezében lévő hógolyót, ami hiába volt a markában, nem olvadt el, ugyan olyan hideg volt, ahogy hagyta a bájcsevej előtt.
- Csinál én egy szobor neked? - mintha csak az angol szórendet használta volna. Ajaj Karyn, tényleg bele kellene húznod a nyelvtanulásba. Talán a nyolcadik éved végére az akcentusod is elhagyod. Reméljük.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 13:57 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Karyn. Te komolyan segít nekem? - meglepődött a szőke, ám arca felvillanyozódott, csillogó szemekkel mosolygott az eridonos lánykára. Boldogan húzta vissza a könyvet Alíztól, aki feltehetően egy pillantással elolvasott benne mindent. Karyn nagyon örült, hogy segít neki és nem neveti ki azért, mert nem volt képes magát kifejezni, holott már második éve itt tanult az iskolában. Jó, volt egy nagy kihagyása, meg ideje nagy részében is Dióval beszélgetett a saját anyanyelvükön vagy angolul, ergo emiatt sem gyakorolta a nyelv használatát. De őrizze meg mindenki a pánikot, hisz ott volt az ő saját tanító nénije, aki feltehetően biztosan mindent tudott a magyar nyelv rejtelmeiről, ezért szépen meg is tudja majd tanítani beszélni a szöszit.
- Akkor, mi hogyan kezd tanulás? - tette fel első és egyben legkíváncsibb kérdését, mert volt pár elképzelése azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne hatékony stratégiát kidolgozni a nyelvtanulásra, de ahhoz nem volt kedve, plusz sokkal biztosabb volt abban a tudásban, ami Alíz fejében motoszkált.
- Te ír mondat, én felolvas nagy hang és te javít beszédem? - nem bírta ki, és kérdezett ismét. A szemei még mindig a könyv betűin futkostak, de úgy érezte, mintha kínaiul lett volna leírva egy-egy szabály. Ezért visszatolta a könyvet a piroska elé, hátha ő jobban fel tudja használni, amennyiben szüksége volt rá a tanításhoz.
Karina az asztalara könyökölt jobb karjával, a kézfejével pedig a fejét tartotta s úgy figyelte a lányt, várta, mikor fog belekezdeni a magyarázásba, az okításba illetve abba, hogy egyáltalán mennyi idegrendszere van egy külföldivel értetlenkedni, idióta, értelmetlen mondatokat kitalálni és érvelni azok a szabályok mellett, amiket használni kell a mondatalkotás során. Húzós út lesz, ám nem lehetetlen. Vajon mi fog kisülni belőle?
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 17. 13:57
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 17. 14:58 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Ahogy kezei közé fogta az Alíz által vésett mondatot, rákoncentrált az olvasásra, és nem túl hangosan, viszont érthetően felolvasta azt.
- Az én névem Karyn. - csillogó tekintettel pillantott fel a pergamen fölé, a piros tekintetét keresvén, de mivel egy szót furcsán ejtett ki, ezért javította őt. Nem érezte magáz bénának, mert ezzel is csak neki lesz jó, ráadásul még javul is.
Hamar megkapta a második mondatot. Na, igen. Itt már kicsit nehezebb dolga volt és azt a hosszú mondatot, nehézkesen, nyögvenyelősen olvasta fel, szó szerint erőlködött, hogy felolvassa. Ráadásul a betűket is keverte, megint éppen, mint az előbb.
"A Bagolykőban tanúlok, de sajnos nem túdok még elég jó' magyarul." Valahogy így volt hallható az, amit a szöszke az imént nehézkesen felolvasott. Az olvasás befejeztével már a száját húzta, s felolvasta még egyszer, abban a reményben, hátha jobban fog sikerülni. De ugyan az hangzott el, mint az előbb. Lehunyta a szemeit és a vállát vonta meg. Ismét az asztalra könyökölt jobbjával és fejét megtartotta a kezével.
- Talán, ha én legközelebb itt jár, talán én ügyesebb lesz. - visszatolta Alíz felé a pergament, még nem adta fel a harcot. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sikerül neki. Ha ne adj Isten nem menne neki, azon gondolkodott, hogy az összes magyar nyelvtannal foglalkozó könyvet megfagyasztja és összetöri. De akkor lehet, egy életre kitiltaná Tilda néni a könyvtárból és annak a közeléből is. Ahjaj.
- Szerinted, ez hat nekem? Remélem, én hamar beszél jó magyar...
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 17. 14:59
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 20. 15:30 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Ismételten maga elé húzta a pergament, amire az eridonos leányzó, gyönyörű betűkkel véste fel a következő gyakorló mondatát. A számára mókás frázis olvasása közben elvigyorodott, viszont az "amiben" szót ismét helytelenül mondta ki, így "amibant" ejtett ki az ajkain. Fel is nevetett, nagyjából leszűrte, a mondat lényegét, még ha nem is értette minden szavát, de a cipő szó, az nagyon megmaradt a fejében. Azt különösen szépen ejtette ki, talán lehet azért, mert cipőmániás a szőkeség.
Vigyorogva visszatolta a lapot, és amíg várt, a következő mondatra, már azt tervezgette, hogy milyen lábbelit fog legközelebb beszerezni. Ám ismét megkapta az új mondatát, felemelte vigyorogva, hangosan meg is kezdte a felolvasást, viszont az arcáról hamar elspurizott a mosoly, helyette különös fancsali képet vágott.
- Mi az, vicsorog? - kérdezte értetlenül, úgy sejtette, hogy ez, az egyik kulcsszava a mondatnak, mert nem értette, hogyan lehet ijesztően ugrálni. Azon is gondolkodott, hogy ha még sem kulcsszó, akkor a kutyák vajon szaltóznak egyet a levegőben, és azért félelmetesek? De kis idő múlva ezt sem találta túlzottan ijesztőnek, inkább érdekesnek, sőt viccesnek. Ha elmagyarázta Alíz, a szó jelentését, Karyn nem tétovázott felolvasta a mondatot mégegyszer, nyögvenyelősen ugyan ám szebben hangzott, mint az eddigiek.
- Az utcánkben van három kutya. Mindeggyik ijesztő' vicsorog és ugrál és félelmetes. - Na jó, talán még most sem volt tökéletes, de már ez is haladás.
Karyn lassan kezdett ráérezni a dolgokra, viszont még mindig nem volt biztos magában. Tudta, hogy ha tökéletesre szeretné fejleszteni a nyelvet, ahhoz több időre lesz szüksége, mint egy ilyen óra. De, mindent el kell kezdeni valahol, és még ha nem is mutatta ki annyira, de igazán hálás volt Alíznak azért, amiért ott görnyedt vele és gyártotta a viccesebbnél viccesebb példamondatokat.
Visszatolta a lány elé ismét a lapocskát, kezdte unni a mondatokat, pedig még alig hangzott el négy–öt darab, új ötlete támadt.
- Mi lenne, ha te tanít én viccet. Én nem mesél jó viccet. Na?
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 20. 16:18 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)



Amint kirajzolódott az alak, Karyn előtt, addigra egy hógolyóval meg is ajándékozta az ismeretlen srácot. Ráadásul teljesen feleslegesen, mert az állítólag békével jött, így bambán megdermedt, mint ahogyan a joghurt szokott a kezében. Inkább visszakérdezett, először balszerencséjére anyanyelvén mukkant meg, viszont észbekapott és javította a hibáját. A válasz hallatán elmosolyodott, egyik szemöldökét még fel is húzta.
- Oh, te milyen pimasz. - magabiztosan válaszolt, karjait maga előtt összefonta, ám az ujjai közt rejtőzködő hógolyót egy pillanatra sem engedte el. Nem bízott a vendégében, aki feltehetőn folyamatosan a lábai előtt heverő hókupacot vizsgálta. A szőke hamar elmagyarázta, hogy amit ő az imént leművelt a hóval az nem puszta varázslat, vagy olcsó mugli bűvész trükk. Ez egy adottság volt számára, amit tizennyolc év alatt tanult meg tökéletesen uralni.
- Nem, én nem magyar. Nekem Grönland az otthon. Én ott szület, de most itt tanul Bagolykő. - ezután elmosolyodott, hisz tisztázta magát, viszont még a bemutatkozásig nem jutott el. Túlságosan lefoglalta az, hogy a másik ennyire csillogó szemekkel vizslatta a hókupacot. Ezért lábával megpróbálta bele sepregetni a vízbe, ahol jó helye lesz az imént említett kupacnak. Végül kinyújtotta kezeit és felajánlotta, hogy készít a fiúnak egy szobrot.
- Igen, én lát az előbb, hogy te szeret hó. - felemelte a hógolyót, mutatta a srácnak, hogy még mindig ott volt a kezébe és még a formáját is megtartotta.
- Én mit csinál neked belőle? - formázgatni kezdte, de határozott alakot még nem szabott a jövendőbeli szobrocskának.
Amikor már javában gyúrogatta a hógolyót, egy pillanatra megállt, felnézett a fiúra.
- Amúgy én Karyn. Jeges Karyn. Te? - mutatkozott be, kissé fázis késve.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:48
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 22. 18:32 Ugrás a poszthoz

RombolóRellon + aki csatlakozik.


Karyn érkezése óta most először dugta be az orrát huzamosabb időre a klubhelyiségbe. Eddig a lány mindig csak átvágtatott rajta, illetve egy rövid kis bájcsevejt ejtett le pár háztársával, esetleg Dioméddel. Most viszont úgy döntött, hogy ideje jobban bekapcsolódnia a rellon életébe, hagyni szeretett volna egy kis szabadidőt a férjének is, hisz egész nap a nyakán lógott. Bezárta hát maga mögött az ajtaját s határozott léptekkel haladt a KH irányába, ahol a sárkányok a legtöbb idejüket töltötték. Megérkezett. Kékszemeivel felmérte a terepet, kisebb klikkesedéseket vélt felfedezni, végül az egyikhez ő is mosolyogva odacsapódott. Volt ott minden, hangoskodás, vihorászás, leátkozás.. minden. Karyn pedig csak a fejét kapkodta kíváncsian, nehogy lemaradjon valamiről is. Egyre jobban tetszett neki minden. Végül már ott tartott a szőkeség, hogy csatlakozott az Annelie által alapított sárkányhadseregbe.
Útjuk a bejárati csarnokhoz vezetett, a kisasszony pedig valahol a csipet-csapat végén taposott, követte a többieket. Tudta, hogy ők már jóval jártasabbak az iskola helyiségeivel kapcsolatban. Miután megérkeztek, ő csillogó szemekkel figyelte az eseményeket, de tudta, hogy nem csak bámészkodni jött. Felmérte a környezetét, hogy vajon merre is tudná kamatoztatni a képességét.
- Öhm, szia! Én segít neked emberi teké...ban?- a toldalékos szavakban még mindig van mit javítania a szőkének, pedig sokat gyakorolt a múltkor. Azon járt az esze, hogy a bábuk előtti egyenest egy vékony, ám strapabíró jeget idézhetne elő, hogy a golyó még könnyedébben és vadabbul gurulhasson.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 14:29 Ugrás a poszthoz

E.Ákos


Karyn arcára egy megkönnyebbült mosoly ült ki, amikor meghallotta, hogy a vele szembenálló milyen könnyedén szólalt meg angolul. Jobban érezte magát, hisz így már nem volt szükség arra, hogy a magyar nyelv csodáival bajlódjon. Hisz a ragozás és a toldalékok rengetegjében mindig belegabalyodik, akárhányszor is megpróbál magyarul kommunikálni. Ezért nem is nagyon használja az ilyes fajta pótlékokat, csak akkor, ha éppenséggel tudja, hogy melyik toldalékot hogyan kell használni illetve az igeragozás szintén zenész nála. Majd talán pár év múlva jobb lesz.Talán.
- Oh, beszélsz angolul? Hála istennek. - válaszolt a szőke. A kulcstartóját pedig óvatosan elvette a hős megtalálójától. Hűvöskés ujjhegyei közé fogta a kis dísz legnagyobb karikáját, a szemei előtt lógatta, megvizsgálta, hogy minden rendben volt-e a kis Olaffal, hogy nem-e esett bele semmiféle trutymóba, ami ezen a folyosón elég gyakori díszítő elem.
- Viszonozni? Ugyan mivel viszonozhatnám? Nem elég annyi a kicsi lelkednek, hogy segíthettél egy bajba esett hölgyön? - pimasz megjegyzéséhez egy játékos mosolyt párosított, így tökéletes összhang volt a mimikája és mondanivalója közt.
- Esetleg, abban tudok segíteni, hogy jól kitolok azzal az emberrel, aki a szemedben sértő. Vagy én is megtalálom az elhagyott kulcstartódat. - magabiztosan mosolygott Ákosra, tartotta a szemkontaktust, égkék szemei pedig megcsillantak a felajánlás közben. Meg egyébként is, Karyn gyakorta fagyasztja oda az embereket a poharaik szájához, illetve egymáshoz a szerelmes párokat s egyéb vicces dolgokat, amiket a képességével el tud érni.
- Karyn, Jeges Karyn vagyok, de Karinának is hívhatsz. Ahogy jól esik. – mutatkozott be végül ő is, egy kacsintás kíséretében. – Egyébként, melyik házban vagy? – tette hozzá.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 16:57 Ugrás a poszthoz

A halálra fagyott Aaronnel.


Karyn pár nappal ezelőtt, valamikor takarodó után kisettenkedett a stéghez. Nem tudott aludni, a fejében folyamatosan furcsa gondolatok keringtek s végül céljául kitűzött helyszínhez ért, ahol játszott egy picit a képességével és megismerte a Bogolyfalvai sellő fiút is. Az alig pár órás kiruccanása után, körülbelül hajnali egy-két órakor után indult vissza a kastélyba. Ám a bejutása már nem volt olyan szerencsés, mint a ki. Történetesen, amikor a szőke már épp fordult volna le a folyosóra, ami egyenesen a Rellon irányába vezetett, valaki hátulról megszólította. Szerencséjére nem tanár volt, de bánatára egy prefektus talált rá. Háttal állt először a fiúnak, büszkén kihúzta magát és megfordult, a srác már intézkedni akart volna, de talán egy kósza gondolat miatt alkut ajánlott Karynnak. Miszerint, ha a lány elmegy az unikornis sráccal a Halloweeni bálba, az elfogja felejteni ezt a malőrt. Jeges kisasszony kapott az alkalmon, hisz neki sem volt párja, mert mintha arra emlékezett volna, hogy Dió mással szeretne majd elmenni, vagy nem is megy? Nem emlékezett pontosan, viszont ő nagyon szeretett volna bálozni, mert a legutóbb is ki kellett hagynia sajnos. Bele ment az alkuba, hisz duplán jól járt ezzel az ötlettel. Lesz bál és még büntetést sem kap, pompás.
Halloween estéjén Karyn a szobájában készülődött. Hosszú, tejfölszőke haját befonta s apró díszeket tűzött a fonatba, kivételesen hosszú fekete ruhát vett fel, ami csodásan mutatott rajta, még a hátát is szabadon hagyta. Kék szemei színét pedig vörössé változtatta egy háztársa segítségével. A szokásosnál gyorsabban készült el a Sötét Jégkirálynő. Aki méltóságteljesen vonult végig a kastélyon, tartotta magát a szerepéhez. A nagyteremhez igyekezett, ahol vélhetően már várta Aaron. Az ajtó előtt megtorpant egy picit, hallott egyet, s mást a rellonban, hogy lesznek a buli folyamán furcsaságok, hanyagul vállat vont. Mert nem igazán izgatta. Csak a bulizás érdekelte.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 25. 22:34 Ugrás a poszthoz

A halálra fagyott Aaronnel.


A szőke jégkirálynő elszámolta magát, és hamarabb elkészült a halloweeni bálra, mint gondolta. Nem reagálta túl, épp csak annyit tett a külsejéért, amennyit kellett, a többit elintézte a természetes kinézete, hisz jégvarázsló volt. Úgy festett akárcsak egy élő porcelánbaba, amitől csak annyiban különbözött, hogy különleges hatalma volt a fagy fölött.
Karyn sikeresen, illetve elsőre megtalálta a bál helyszínét. Szemei csillogtak, az uszályát pedig maga után vonszolta a földön. Végig nézett az embereken, voltak szebb, jobb jelmezek és voltak elég gyatrák is, illetve olyanok, akik nem is öltöztek ki. Karyn jól mulatott, rajtuk, amíg várta Aaront. Persze megfordult az is a fejében, lehet, szerencsésebb lenne, ha belekóstolna azokba a bájitalokba, amiket bőszen osztogatnak a nagyterem bejárata előtt. Karyn gondolatmenetét egy fiú hangja szakította félbe. Igazából nem tudta, hogy először neki szólt-e a magyarázkodás, ezért megfordult, hogy lássa a hang gazdáját is.
Az irányváltást követően, a szöszivel szemben egy szürkebőrű, szakadt alsóruházatú, - ami a lány számára egy szoknyaszerűségnek hatott- illetve deres, fagyott bőrű srác állt, ezüstösen csillogó hajjal. Karina elmosolyodott a jelmez láttán.
- Én remél nem törni le neked semmi, ami fontos. Te lenni Aaron? Jelmez neked jó, nagyon tetszeni nekem jelmez!- most, hogy megszólalt magyarul, mintha kicsit jobban csengettek volna a mondatai, mint általában. Talán kezdett visszaszokni a grönlandi szépség a magyar nyelvhez, vagy csak lassan képes lesz kamatoztatni a sok gyakorlást.
- Én azt hallani a Rellon klubhely, hogy a bál lesz furcsa. Te tudod miért? - tette fel a kérdését, fejével pedig a bájitalokat osztogató pult felé bökött, hogy elsősorban az annak ottléte foglalkoztatta legesleginkább a jeges kis buksiját.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 29. 16:30 Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Karyn büszke volt magára, mert a magyar mondatok több mint nyolcvan százalékát tisztán értette, viszont a válaszadással akadtak problémái. Mondjuk most nem csak a válasszal, de a mondat jelentése sem volt számára teljesen világos. Halványlila hóembere sem volt arról, hogy mi a jeti lehetett a vicsorogni szó jelentése. Úgy gondolta, hogy ha rákérdez, akkor talán okosabb lesz, és tudja mihez majd hasonlítani.
A válasz hallatán derengett neki, hogy mi is lehet a vicsorgás, ám még mindig nem értette, ezen mi olyan ijesztő. Hisz már látott ilyen kutyát, nem is egyet.
- Akkor te mondani nekem azt, ez vicsorog? - szemöldökeit ráncolta, az orrnyergén is felhúzta a bőrt, mint egy kutya és tényleg valami fura vicsorgáshoz hasonló képet vágott.
Persze ezután igyekezett a feladatát teljesíteni, legjobb tudása szerint felolvasni a próbamondatot. Ráfoghatja, hogy elment, szódával. Bár még mindig nem volt az igazi, és nem is lesz egy ideig.
Karyn ráunt a mondatokra, ezért kitalálta, hogy ő viccet akar tanulni, úgy gondolta a szöszi, hogy azzal többre megy, mint a vicsorgó kutyákkal.
- Igen, viccet! - jelentette ki, szemei jégkristályként csillogtak az elszántság miatt, de hamar letört a jégcsapja, amint közölte vele Alíz, hogy nem igazán tud neki viccet tanítani.
- Oh, érteni. Nem lenni baj, akkor tanulni tovább sima magyar mondat. - mosolygott, és nyögdécselve köhögte fel ezt a hosszabb és bonyolultabb mondatot. Eközben a karkötőjére pillogott, nem állt túl jól a testhőmérséklete, lassan mennie kellett, ha nem akart ájultan lefittyenni a székéről. Egyelőre nem szólt a lánynak, úgy gondolta elég lesz akkor, ha pirosra vált a hőmérő színe.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 29. 17:22 Ugrás a poszthoz

A halálra fagyott Aaronnel.

Megnyugodott a szőkeség, ahogy rátaláltak egymásra. Ráadásul a sárga prefekta igencsak kicsípte magát, tényleg olyan volt, mint, aki halálra fagyott. Ezt meg is jegyezte, tetszett neki, ahogy így kiemelte a jég és fagy jellegzetességeit. Még fel is kacagott, ahogyan Aaron megdicsérte az önmaga által készített öltözéket, és bólogatott hozzá, adta a srác alá a lovat.  
- Te honnét gondol, hogy én nem tud jégkocka csinálni? –pimaszul kérdezett vissza a szőke, meg is rebegtette szem pilláit, mosolygott. Aztán pedig megakadtak a szemei a bájitalos pulton, rá kérdezett, hogy annak mi a szerepe volt ott.
- Valódi pokolra? –ismételte meg a fiú szavait, miután az, megitta az ott osztogatott löttyök egyikét. Bele is karolt a karjába, amit felajánlott neki az unikornis srác.
- Én nem fél pokoltól. Én képes lefagyasztani pokol! –kacagott fel, nem hitt abban, hogy bármi kellemetlen dolog érheti benn. Csak azért sem itta meg az italt, kíváncsi volt mindenre.
- Lehet, így sokkal könnyebben megértesz. –folytatta angolul, ami már sokkal, de érthetőbb volt, mint a tört magyarja. – Szóval, ja. Nem félek én az itteni dolgoktól, ha kell akár a poklot is lefagyasztom, mégis csak én vagyok a jégkirálynő, nem? – pimaszul rákacsintott a srácra miközben befelé sétáltak a terembe. Úgy tűnt neki, hogy Aaron nem tudta róla azt, hogy milyen képességgel is van megáldva Karyn. Gondolta, majd megmutatja neki, ha lesz rá alkalma.
- Hű, ez eszméletlen jól néz ki, mintha a földi pokolba sétálnánk be! – ámult-bámult a szösszenet és hirtelen nem tudta, hogy mit nézzen, minden nagyon tetszett neki. – A DÖK igazán kitett magáért! –elismerően bólogatott, összefont karokkal. –Remélem karácsonykor is lesz ilyen, mert az tuti, hogy az én bálom lesz! – vigyorodott el magabiztosan közben a tömeget mérte fel.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 30. 22:31 Ugrás a poszthoz

A halálra fagyott Aaronnel.


Karyn élvezte, hogy királynőként kezelték őt ráadásul az udvariassága is lenyűgözte. Igazából nem nagyon érdekelte a bájital adta lehetőség, legyintett azokra a pokoli történésekre, amik rá vártak. Gondolta magában, hogy ezt is majd megoldja, mint eddig mindent. Mit neki a pokol, ugyan. Emelt fővel menetelt be Aaron oldalán, közben persze azt igazolta, hogy ő tényleg egy királynő és nem holmi Disney meséből szökött hercegnőutánzat.
- Tudod, Aaron.  Édesapám mindig azt mondta nekem és a testvérimnek, hogy a tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél pedig ellenálló. - úgy gondolta a szőkeség, hogy ezzel az idézettel tökéletesen kifejtette a véleményét. A mondandójához természetesen egy magabiztos mosolyt is társított, hisz ezt elmaradhatatlannak vélte, ezzel is növelte a mondandójának a hatását. Még hogy erősebb a pokol? Ugyan.
Természetesen Karyn tetszését a terem díszítése nyerte el leginkább, a lángok, amik nem termeltek hőt, a tűztáncosok, a zene, a jelmezek és az asztal…. Ó igen, a kaják. Aaron szavait már meg sem hallotta, helyette egy egészen másféle hang szólalt meg benn, a fejében. Enni akart, enni és semmi mást. Az asztalon lévő ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütemények és édességek teljesen elvonták a figyelmét, még a nyálelválasztása is beindult.
- Én… én inkább harapnék valamit, azok a sütemények istenien néznek ki, biztos az ízük is jó! – alsóajkát megnyalta a sütemények láttán. Úgy érezte magát, mint egy kívánós kismama, aki ha meglát, vagy meghall, esetleg rágondol valamire, ő abból tutira enni szeretne. Az asztalon lévő csokiban tocsogó édességek pedig egyenesen hívogatták a szőkét. Nyelt egyet és meg sem várva Aaront elindult az asztal irányába, a tüllből készült uszálya pedig egy fekete palástként lebegett a levegőben a lány sebessége miatt.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Zárás. :)
Írta: 2015. október 30. 23:40
Ugrás a poszthoz

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Ahhaha, te fog nekem mindig őhm.. - hirtelen a kobakjára mutatott a mutató ujjával, nem jutott eszébe az "ész" magyar szóval, ezért csak mutatta, hogy hová is- ide jutni, ha én lát kutya, ami vigyorog. - ezt az egy szót tényleg megjegyezte, úgy tűnt, hogy a koszon kívül más is ragadt rá.
A szőke megunta a bonyolult mondatok tömkelegének felolvasását, szeretett volna kicsit szórakozni, kicsit nevetni. Úgy érezte, hogy nemsokára egy szépet és nőieset fog ásítani, így Alíz az óriásira tátott szájon keresztül akár meg is tudná számolni a fogait Karinának. Nem, ezt ő sem akarta ezért előrukkolt egy új ötlettel, hogy vicces tanítson neki, ám ezt hamar félre tolták, úgy tűnt a számára, hogy a tanító nénije nem ismert olyan könnyű vicceket, amiket akár ő is meg tudott volna tanulni. Ám biztosította arról Karinát, hogy egyszer mesél neki. A szöszi szája fülig ért örömében. Úgyhogy a pergmenlapocskát vissza is csúsztatta, hogy folytassák a tanulást.
A biztonság kedvéért rápillantott a karkötőjére, ami már jelezte, hogy lassan indulnia kellene, ha nem akar szédelegni. Még nem volt túl vészes a helyzet, ezért nem fordított rá nagy hangsúlyt, ám ezt a kis ezüstkarkötőt az eridonos is kiszúrta. Mosolyogva tolta oda a mancsát, hogy jobban szemügyre vehesse azt, Alíz.
- Köszönöm szépen. - neki is nagyon tetszett az ékszer, még ha folyamatosan ellenőriznie is kell azt.
Amint visszahúzta a karját, Alíz heves magyarázásba kezdett, mert mennie kellett valamiért. Az eridonosnak csak az első és az utolsó szava maradt meg neki, amit képes volt megérteni. A nyelve olyan gyorsan pörgött, hogy Karina nem bírta követi, lefordítani pedig esélye sem volt. Hatalmasakat pislogott a kék szemeivel, az arca mindent elárult, hogy az hosszú mondathalmazból egy szót sem értett. Szeretett volna visszakérdezni, vagy valami, de a karkötője közbeszólt. Csipogni kezdett, a testhőmérséklete súrolta azt a pontot, amitől már gondjai akadhattak. Érezte is magán, hisz a feje is húzni kezdett már.
- Azt hiszem, én menni kell. Túl meleg van, én menni vissza jégkuckó. Köszönöm, hogy te ma segít nekem tanulni magyar nyelv. Te nagyon aranyos. - A kezében ajándékképpen egy jégből készült rózsa formálódott meg. - Én ezt adni neked az én... hálaként. Én remél, tetszeni a rózsa neked. - az abba nem maradt csipogás miatt felkapta a könyveket az ölébe.
- Vicsorog! - kacsintott az eridonosra, aztán pimaszul ismét bevágta azt a furcsa vicsorgó pofát, amitől a másiknak az arcára fagyott pár pillanat erejéig az imént a mosolya. Felkacagott egyet s biccentve elindult, hogy vissza pakolja a könyveket és vissza menjen a hűvös szobájába.



Köszöntem a játékot.  Pirul
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 1. 20:19 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Szeretni én azt látni egyszer! - vigyorogta a szőke, szempilláit megrebegtette, csak azért, hogy megmutassa ő is tud pimasz lenni. Ezután persze, elmagyarázta, hogy valójában nem magyar származású, hanem kicsit messziről jött ide, és a fagy manipulálására is emiatt volt képes.
- Ha te akar, egyszer eljön velem és férjem haza, és én megmutat neked minden. Te bír hideg? - ajánlotta fel a lehetőséget, persze nem gondolta komolyan. Az európai emberek nincsenek hozzá szokva ahhoz, ami a jégvarázslók számára természetes, plusz Dioméd sem hagyná ezt a hármas utazást szó nélkül.
A srác csillogótekintetét elnézve, látta, hogy nagyon bejött neki az ő mágiája, elmosolyodott pajkosan és egy hógolyót tartott a srác fele, felajánlotta, hogy csinál neki is egy hó szobrot. Ma este Karyn igen kedves és adakozó hangulatában volt.
- Sellőt? - kérdezett vissza akcentusa hallható volt- Persze, én képes neked csinál sellő. - furcsállta a kérését, hisz azt hitte, hogy valami pasisabbat akar, ami mondjuk egy verseny seprű, vagy valamelyik kviddics labda esetleg egy csupasznő... Talán az utóbb említettet nem csinálta volna meg, azért annyira még ő sem volt ügyes. Meg miét formált volna meztelen nőt?  Megvonta a vállát, bólogatott és már el is kezdett dolgozni. Először hóból rakta össze, de rájött, hogy így hamar szét fog esni, ezért újra csinálta jégből. Így sokkal strapabíróbb volt, sőt mozgott is.
- Jeges Karyn. - közben átnyújtotta a kis ajándékát, ami a farkincájával úgy csapkodott, akárcsak egy partravetett hal, aztán felült és integetetni kezdett Csenger felé, még puszikat is küldött neki a kis nősténysellő, mert miért ne?
- Én követ férj uram, ő is itt tanul Bagolykő. És én hazám szokása lenni, hogy tizennyolc éves ember kezd tanul mágia. - nyögvenyelősen, némelyik szó egy kis gondolkodás után jutott csak az eszébe.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 13:21 Ugrás a poszthoz

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Napok óta igencsak furcsán érezte magát, nem volt komolyabb problémája, ami miatt így kellett volna magát éreznie, szimplán csak a kósza gondolataival húzta fel az agyát. Meglehetősen nyugodt természete mostanság a háttérbe szorult, kissé ingerülté vált. Lehet a virrasztások és az éjszakánkénti jobbra-balra forgolódások miatt. Pár napja hallott pár pletykát a férjéről, hogy az alagsori medencénél kivel töltötte a szabadidejét. Vállat vont, nem igazán érdekelte különösképpen, legalábbis ezt mutatta kifelé. Belül sem volt haragos, sőt, egész nyugodt volt, viszont a zöldszemű szörny ott lappangott a tudatán belül.
Egy baglyot küldött a navinésnek, egy rövid üzenettel. Sajnos a nevénél többet nem is nagyon tudott kideríteni feltűnés nélkül. A rövid levélben ennyi állt: Találkozni velem, kint Erkély, holnap fél három. J.K.R.
Másnap Karyn sietős léptekkel igyekezett a találkahelyre. Igazából aznapra teljesen lenyugodott, fogalma sem volt arról, hogy vajon mit is mondhatna a lánynak. Nem tudta mit tegyen, de visszaküldeni nem akarta, ha talán már vette a fáradtságot és eljön majd vele beszélgetni. Rengeteg ötlet, gondolat, úszkált a fejében, ahogy az erkély felé haladt a hosszú vékony lábaival. Végül, megérkezett. Teljesen kihalt volt a helyiség, rajta kívül nem volt ott senki sem, csak egy szőke lány, kötött, bordópulóvert viselt. Talán ő lehetett a levelének címzettje, talán nem. Kék szemeivel méregette a fotelben gubbasztó csajt, s végül a panoráma emelte a tekintetét. Várt még párpercig, de hamar beleunt. Visszafordult a talán még mindig fotelben gubbasztó lányhoz és inkább rákérdezett a nevére.
- Kamilla? - tette fel a kérdését, remélte, hogy meghallja a szőke hajú. Közelebb lépdelt hozzá, hogy jobban szemügyre vegye. Arca érzelemmentes volt, a szemei viszont csillogtak, akárcsak a jégcsapok, amikre a napfény rávetődött.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 14:38 Ugrás a poszthoz

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Ő az, megtalálta. Lényegében nem volt nehéz dolga, hisz konkrétan leírta, hogy mikorra legyen ott a másik. Elé sétált, kifejezéstelen arccal pislogott lefelé a lányra. Hosszas percekig csak bámult rá, gondolkodott, hogy vajon mit is mondhatna, mivel kezdje a mondandóját. Vagy ne is szóljon semmit? Csendben szidta magát, hogy miért várt egy napot ezzel. Amíg feldúlt volt, sokkal jobban jöttek volna a szájára a szavak, de lehet akkor sokkal sértőbb is lett volna. Így legalább tiszta fejjel tudott gondolkodni. Üsse hó.
Már épp kezdte volna a száját nyitni, hogy valami másféle témát dobjon fel, ám Kamilla közbeszólt. Csak egy mosoly kúszott az arcára, meglágyult a tekintete a mosoly következtében, végig hallgatta.
- Én hinni neked. - jegyezte meg kedvesen. Ám leülni, még nem ült le mellé, neki tökéletesen megfelelt az, hogy ott ácsorgott a lány előtt. Összefonta a karjait, felvett egy kényelmesebb pozíciót így lazábbra vette a testtartását. - Én hinni neked, de egyet te ígér meg nekem. - tette hozzá Karyn. Közben mégis meggondolta magát, s inkább ledobta a hűvös testét Kamilla mellé. Hangneme óvó volt, arról árulkodott, hogy komoly dologról volt szó, nem holmi viccelődésről és játékról. Ha felkeltette a sárga figyelmét, a kedves mosolyát ismét felé villantotta, így szólt:
- Te soha ne szeretni belé. Ő más. - megemelte a jobb lábát aztán keresztbefektette a bal lábán, még jobban elkényelmesedett. - Ő összetör te szív, ha te szerelmes belé. Én nem féltékeny, én csak neked akar jó. - nyögdécselve, nehezen jöttek az ajkaira a magyar szavak. Némelyiknél habozott pár pillanatig, amíg eszébe jutott. Igen jól ismerte már a férjét ahhoz, hogy tudja miket beszélt. Biztos volt benne, hogy nem Kamilla volt az első lány, akinek csapta a jeget.
Ő maga sem értette, hogy miért Kamillának akart tanácsokat adni. Ez annyira nonszensz volt számára, így inkább be is fogta a száját. Nem csacsogott tovább, inkább a vállán pihenő tincseit dobta hátra, még pár hópihe is hullott ki belőlük.
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 16:18 Ugrás a poszthoz

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Ha azt tudná a szőke... bárcsak tudná, de nem tudja.
- Én nem tudni. - vonta meg a vállát, a mozdulatából jól kivehető volt a nemtörődömség.
- Talán azért, mert én ismer őt. - röviden kifejezte magát, valamiért csak ennyit tudott kinyögni. Nehezére esett még mindig magyarul beszélni, és megérteni a magyar anyanyelvű embereket is. De lehet azért is próbált a másikra hatni, mert Karyn szerette a fiút, ám ezt önmagának sem merte bevallani. Kamilla lekezelő válaszai alapján érezte, hogy nem volt túl rózsás a hangulata. Vállat vont, nem érdekelte, hogy a másiknak hogyan eshetett ez a kérése. Hátra dőlt, fejét a támlának döntötte, szintén a kilátást kezdte kémlelni.
- Én szeret november.. - mosolygott, ahogy a füstölő kéményekre terelődött a tekintete. Tudta, ha november van, akkor közeledik a tél, és ha jön a tél, ő naphosszat kinn fog játszani, szórakozni, ezzel is csitítani fogja azt a honvágyát, ami belülről mardossa már hónapok óta. - Megnyugtatni engem. - tette hozzá halkan. Nem várt választ a másiktól, igazából, azt sem várta el, hogy figyeljen rá. Hisz az előző témához már nem tudott mit hozzáfűzni, és felállni onnét sem volt kedve, olyan jól befészkelte magát oda.
Még mindig csend volt, kínos volt ez a csend, szemeivel balra eltekintett, alsó ajkát beharapta. Gondolkodott, hogy vajon mit tehetne, aztán csak beugrott neki. A kezeit maga elé húzta, és egy aprócska unikornist formázott jégből, ami mozgatta a farkincáját és nyerített egyet-kettőt. A lány orra alá tolta a mancsát lovastul együtt, várta a reakciót.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 11. 18:06 Ugrás a poszthoz

E.Ákos


- Kár, pedig elcsevegtem volna róla, de ha nem. - vonta meg a vállát lazán- Hát nem. - mosolyogva mondta végig a mondandóját. Karyn nem értette először, hogy minek kell ezt viszonoznia. De aztán elgondolkodott, és belement a viszonzás kérdésébe. Fel is ajánlotta, hogy szívesen kitol bárkivel, ha kell, a maradékot persze csak a vicc kedvéért tette hozzá. Vigyorgott, és a tejfölszőke tincseit csavargatta.
- Tudod, megvannak a módszereim. - lassan felpillantott, jó mélyen belenézett a fagyos tekintetével a másik szemeibe. Lassan már flörtté vált ez a szemezés, de amikor megunta ezt a kis játékot, ismét pislantott egyet és a somolyogva hátra dobta azt a pár tincsét, amiket az imént csavargatott. A tincsekből apró hópelyhek peregtek ki, amik a padlóra érkezésük után mentem elolvadtak. A szőke fejében megfordult, hogy a férje ezt valószínűleg nem nézné jó szemmel azt, ahogy ő itt flörtölgetett egy ismeretlen sráccal. Igazából nem nagyon foglalkozott ezzel, mert nem csinált semmi rosszat. Amúgy sem vakságot, hanem hűséget fogadott alig két évvel ezelőtt.
Aztán egy röpke mosoly kíséretében bemutatkozott, szóval Ákos volt a hős megtaláló neve. A leányzó egy kedves mosolyt eleresztve megrebegtette a szempilláit. Így mutatkozott be ő is a másiknak. Igen nagylelkű volt, mert választási lehetőséget is ajánlott a srác számára annak érdekében, hogy hogyan nevezze őt a közeljövőben.
- Ne utánozz! - jegyezte meg egy pimasz mosoly kíséretében, jeges kacsójával meglegyintette a másik vállát. Nem ütött nagyot, csak épp akkorát, ami elég volt figyelem felhívásnak. - Vicces, mert akkor egyházban vagyunk és ráadásul én is csak nem rég érkeztem vissza. - jóízűen felkacagott, jól szórakozott a történéseken.
- No de, Ákos, a rellonból. –kicsit komolyabbá vált a hangneme, ismételten a másik szemeibe nézett. - Nekem lassan mennem kellene, úgyhogy.. köszönöm, hogy megtaláltad a kulcstartómat. - még dobott egy mosolyt a háztársa felé, aztán sarkon fordult és elindult az ellenkező irányba. Ám a nagy lendületnek ára volt, és annak is, hogy bemerészkedett a szőke a fejetlenség folyosójára. Alig lépett kettőt, s már borult is, a lábai pedig az égbe repültek. Mivel megcsúszott egy kiömlött bájitalon, a kezei közül pedig úgy röppentek ki a könyvek, mint amiket egy mugli puskából lőttek volna ki. Borulás közben még fel is sikkantott.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 14. 21:12 Ugrás a poszthoz

E.Ákos


Karina csak mosolygott, talán még fel is kuncogott, amiért felkeltette Ákos figyelmét. A maradék kósza haja szálait füle mögé tűrte, ám kacér szemkontaktusát még mindig rendületlenül tartotta. Ezután bemutatkoztak egymásnak, igazból Karinát csak az illem hajtotta, ha a másik nem mutatkozott volna be, akkor ő sem kötötte volna a másik orrára a nevét. De kihasználta az alkalmat és ezért is kérdezett rá még a másik házára, reménykedett benne, hogy egy házat képviselnek. Igaza lett. Végül pedig a srác csak a szőke neve memorizálása végett megismételte a keresztnevét. A szőke csak lágyan meglegyintette a karját és felnevetve arra kérte, hogy ne utánozza.
- Oh, persze-persze. Elhiszem neked. - a hangjában érezhető volt a szórakozás, a jó kedély, viszont a hihetőség már nem annyira. Élvezte a helyzetet, azt, hogy flörtölhetett és az ártatlan kacérkodást. Igazából többet nem is szeretett volna a fiútól, csak egy kicsit szédíteni. Felszabadultnak érezte magát, tetszett neki az érzés. De minden jó véget ért egyszer, épp ahogy ez is. Ráadásul a lyukasórája sem tartott örökké ő pedig még nem nézett szét a trófeateremben. Így egy jóízű nevetéssorozat után közölte Ákossal, az indulási szándékát.
- Ha órán nem is, de a klubhelyiségben mindképpen, vagy ha bírod a hideget, meg is látogathatsz a szobámban. - kacsintott ő is még egy utolsót, aztán sarkon fordult és elindult.  Ám az indulásból borulás lett, szőke haja libbent a levegőben és már dőlt is el, ellenben a hős lovagja elkapta. Hatalmas szemekkel pillogott a srácra, aki azonnal összekaparta illetve a könyveit is elkezdte felszedni. Azonnal leguggolt, segített neki a jegyzetekkel együtt felszedegetni minden tulajdonát.
- Bocsi, nem így terveztem... - lesütött szemekkel igyekezte ismét visszatömködni a papír fecniket a borító alá. - Elkísérhetsz, ha gondolod. - mosolygott s a tekintetét lassan Ákosra szegezte. Lassan megfordult, indulásra készen várt.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 15. 11:56 Ugrás a poszthoz

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

- Ráadásul ez után jönni tél, tél lenni a legszépebb.  - kissé furcsán fejezte ki magát a szőke, viszont nem bánta, mert örült, hogy a másik már többet mondott egy-két szónál. Igaz, még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, de a helyzet, amiben ők voltak, lehetett volna komplikáltabb vagy olyan, ahol a puskapor folyamatosan a levegőben volt és bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna egy szeszélyes vita az unikornis és a sárkány közt. De nem volt, Karyn sosem volt annak híve, hogy mindent erőszakkal oldjon meg. Jobban preferálta azt, hogy megbeszélje a nézeteltéréseket. Igazából eddig csak az anyjával, testvéreivel és a férjével voltak kisebb vitái. Ám az apjával viszont, sosem mert szembeszállni.
Orra alatt egy kedves mosoly húzódott, ahogy hallotta, amikor Kamilla felnevetett és rápillantott.
- Biztos nagyon szép sárkány csinál te. - még mindig ott tartotta a másik orrától alig pár centiméter távolságra a nyerítő minilovat.
- Persze, de ez lenni tiéd. Én neked csinál. - belenyomta a navinés mancsába, aki feltehetően érezhette a jégből felépülő apró paták ide-oda sétálását, ugrálását a tenyerében. Az unikornis csikó igencsak boldog volt, s nem akart olvadni.
- Akkor neked tetszeni unikornis? Ha akar, én csinál még, én nem szeret, ha valaki szomorú. - Karyn folyamatosan Kamilla mimikáját vizslatta, igazból nem tudott rajta eligazodni, de az, hogy a kis jégmütyűr láttán elmosolyodott, a Jeges kisasszony is egy fokkal jobb lett a kedélyállapota. Már nem érezte annyira azt a nyomasztó, fekete, kellemetlen érzést, ami eddig körüljárta őt és az új ismerősét.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 19. 15:52 Ugrás a poszthoz

A tökéletes tanítvány. *________* Becca.  Pirul
Ha rám nézel|| Zenei aláfestés||Kori


Már napok óta nála volt Lydia, csak éjszakára került haza az apjához, Travishez. A szőkeség szeretett volna már kikapcsolódni egy kicsit, így hát az egyik szünetbe el is kapta a gyermeke apját, és rábízta a kicsit. Ellentmondást nem tűrő volt az arca, s amint lepasszolta a lányukat, ő egy ártatlan, boldog mosollyal nyomott egy hátraarcot és indult Diomédet megkeresni. Szeretett volna a férjével tölteni egy kis időt, bepótolni azt, amit eddig elmulasztottak. Lydia sok energiát és odafigyelést igényelt a lánytól, amit kicsit bánt, de tudta, hogyha majd egyszer neki is kell egy ilyen porontyot szülnie a férjecskéjének, az kicsit komolyabb lesz, ettől a csecsemőbottól. Lassan el is érkezett a férje szobája elé, nem zavartatta magát, benyitott. Ám senki nem fogadta bent, csak az a kellemes hideg, ami a saját szobáját is átjárta az év mindennapján.
- Hm, talán ő is babázik... - hervadtan motyogta, ám még egyszer jól körülnézett a helyiségben, ahol lélek sem volt. Becsukta maga mögött az ajtót és eltrappolt, hogy tovább keresse, de a rellon klubhelyiségben leragadt, fél füllel meghallotta pár diák traccspartiját a jégkorcsolyapályáról. Ez a hír zene volt füleinek, így is boldog volt, hogy beköszöntött a december s vele együtt a hideg, de hogy korcsolyapálya is volt? Leírhatatlan öröme támadt, visszarohant a hálókörletekhez, berontott a szobájába, felkapta a hófehér korcsolyáját és már tűzött is kifelé. Beletelt egy kevés időbe, amíg megtalálta a helyet, de végül nem tévedt el úgy, mint amikor Alíz házavató bulijába igyekezett.
A jégpályához érve hamar belebújt a csinos lábbelijébe és már suhant is a jégen. Lenge öltözetével kitűnt a diákok és a falulakók közt, akik mind-mind vastagabb ruhaneműkkel bugyolálták be fázós testüket. Nem zavartatta különösképpen magát, számára ez volt a természetes. Már vagy a harmadik körét tette, amikor látott egy rellonos lányt, akit eddig csak látásból ismert. Nem tűnt túlságosan magabiztosnak a jégen, mosolygott rá, mert viccesnek találta és eszébe jutott, az, amikor ő is hasonlócipőben járt. Igaz, az már vagy ezer éve volt. Karyn mosolya hamar lekonyult, ugyanis volt valami félőrült idióta, aki a semmiből csak úgy a sötéthajú lány irányába vette vadul a tempót aztán hirtelen megállt előtte, és amit a korcsolyájával felszántott jégcafatokat, mindet a lányra csapta. A szőke igazságérzete ekkor kicsit fellobbant, sötét szemöldökét ráncolta és megindult ő is az irányukba. Az hapsi, egy gúnyos nevetés után, már épp indult volna tovább, de a korcsolya nem mozdult, odafagyott a jéghez. Ennek következtében a hímnemű egy akkora hasast dobott a nagy lendülete miatt, hogyha ezt egy háromtagú zsűri pontozta volna, egy kerek harminc ponttal honorálták volna a mutatványt. Természetesen a kori nem magától fagyott oda, Karina keze volt a dologban. Megvető pillantások sokaságával nézett végig a jégtükrön fekvőn, majd az a kaján tekintet hamar eltűnt és helyette egy kedves mosoly húzódott végig a csinos kis pofiján.
- Te jól lenni? Én segít neked le... őhm... le... - nem jutott az eszébe a megfelelő magyar szó, így csak kezeivel sepregető mozdulatokat végzett, hátha megértette a másik, mit is szeretett volna magyarázni a szöszi.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 24. 14:20 Ugrás a poszthoz

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Karina sikert aratott ezzel az apró gesztussal. Ahogy látta a kis szöszi mosolyát, a szemeiben a csillogást, önmaga jutott az eszébe, a fiatal önmaga. Bár ő sem volt annyira öreg, de Kamillától korosabb volt.
- Persze, én csinál. - mosolyodott el az őt kérlelő szőkén.  Sokkal aranyosabbnak és élettel telibbnek találta így, mint amikor ráköszönt párperccel ezelőtt. Megfogta óvatosan Kaminak azt a mancsát, amelyikben épp nem ugrált a kis egyszarvú s tenyerét az ég felé fordította. Addig az ő kezében egy krumplihoz hasonlító jégtömb jelent meg, azt kezdte formázgatni az ujjbegyeivel. Ezzel az egyszarvúval is hamar végzett, immáron két nyihorászó, ugráló lovacska pattogott a navinés praclijának felszínén.
- Tá-dá-dá-dááááám! - kacagva zárta le a produkcióját.
- Jeges macit? Én azt is tud, én szeret állat formázni. - büszkén jelentette ki, persze, hogy tudott jegesmedvét is csinálni. Gyerekként, ha nem Dió nyakán lógott legtöbbször jégszobrokat csinált a nővérével és a húgával, amik persze nagyobbak voltak ezektől a makett nagyságú figurákról. Viszont azok nem mozogtak, akkoriban még nem tudták egyiken sem uralni az erejüket, és apjuk megtiltotta a három lánykának, hogy mozgó, életnagyságú állatokat készítsenek.
Kezei közt a brummogó jégtömb már javában épült. Először a törzse született meg, aztán jöhettek a lábai, azokat egy fej követte, majd fülek, orr, szemek és végezetül egy apró macifarkinca. Ezt is Kamilla felé nyújtotta, megvárta a reakcióját, közben a már elhangzott kérdésre kereste a válaszát.
- Te ért a medve? - igyekezett érthetően visszakérdezni, aztán csak gondolkodott még egy kicsit. - Én szerint Björn. Tetszik?
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 26. 18:27 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Igen, én házas, én van egy férj, Dioméd. – Büszke mosoly húzódott az arcán, bár fogalma sem volt arról, hogy pontosan mit is érzett, amikor a kiejtette a férje nevét. Furcsán kellemes érzés töltötte el, talán csodálat is vegyült a boldog érzéssel. Sajnos ezt még önmaga sem hitte el, pedig tényleg a szőke érezte s nem más.
- Pedig én szeret, ha egy fiú pimasz, az nagyon… Öhm… Hogy is mondani ti ez magyar… helyes! – Nehézkesen összerakta azt az egy árva mondatot, még a szemöldökét is ráncolta, amikor a szavakat kereste, hogy kifejezze magát.
- Én nem akar édes hármas. Én csak vinni téged haza, megmutat család. De ha nem, hát nem. - Vigyorogva vonta meg a vállát, nem esett neki rosszul, tisztában volt abban, hogy az európaiak nehezebben viselték el azt a hideget, amiben ő és a fajtája tulajdonképpen rövidnadrágban szaladgált. Szóval beletörődött a válaszban, valahol, legbelül ezt is várta el tőle, mert, ha Dioméd megtudná, hogy Karyn egy ismeretlen fickót akar magukkal cibálni hazáig, akkor nagy ajaj lenne.
Hamar bele is fogott a sellő összedobásába, nem telt bele kisidőbe, már Csenger kezei közt ficánkolt a hallány. Mosolyogva figyelte a srác örömteli mosolyát, csillogó szemeit. Úgy érezte, hogy jót tett vele, ő is ugyan úgy mosolygott a fiúra, aki végül bemutatkozott neki. Illedelmesen ő is bemutatkozott, ruhája alját megcsípve egy pukedlivel fűszerezte meg a bemutatkozást.
- Nem, én lenni másodév. Én most jön vissza otthon, mert nekem kell menni haza, családi probléma. De már én lenni itt, és maradni itt, az én férj mellett.  – Törten, erőltetetten válaszolt a lehető legjobb tudása szerint. – Te is itt tanul Bagolykő?
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 9. 19:15 Ugrás a poszthoz

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


- Szóval idén, én ért minden. - Egyetértően bólogatott, hisz ő is viszonylag új húsnak számított, hiába, hogy a kényszer hazautazása előtt egy félévig boldogította a kastélylakóit, akkor is újhús volt. Egy kezecskéjén meg tudta volna számolni azokat az embereket, akik még emlékeztek rá. Ő is csak pár emberre emlékezett a férjén kívül, ha a tanárokat nem vette figyelembe. Szóval kölcsönös volt az ismeretlenség és a „Ki a hópihe vagy Te?” kérdés. Megszokta már.
- Én rellon. A levita a sárga ház, ugye? - Igazából nem is nagyon érdekelte a többi ház neve meg színe. Neki csak egy számított, az, hogy ő zöld és rellonos volt. Ez volt a legfontosabb, a sajátházát tartotta a leges legméltóbbnak arra, hogy ő ott legyen és éljen átmenetileg. A sárkányok háza és helyiségei tökéletesen biztosították azt a környezetet, amire neki és az urának szükségük volt. Ezzel az előnnyel pedig magasan verte a másik három házat. Ráadásul volt még egy plusz ok, amiért jobban preferálta a pincét, mégpedig az, hogy a rellonba járt az ura is, ez pedig hatalmas örömmel töltötte el. Bár egy kicsivel boldogabb színt is eltudott volna képzelni a sárkányháznak, mondjuk a lilát vagy valamelyik árnyalatát. De ha nem, hát nem. Vállat vont lazán, ha válaszolt az ismeretlen srác.
- Szóval levita. Az jó. - Egy fogvillantós mosolyt eresztett meg Csengusz felé. Mosolyából sugárzott a jókedv, a magabiztosság és a lazaság. - Egyébként, te hanyadik? Én még soha nem lát te kastély. - Megállapította, amikor eljutott végre a tudatáig, az információ, ami a fiú érkezésével volt kapcsolatos. - Ha te is második, mint én, remélem még mi találkozni a tanórán. - Kacérkodva kacsintott még egyet a srácra, s várta a választ, amit kaphatott tőle.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jeges Karina összes RPG hozzászólása (69 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel