28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Markovits István összes hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 8. 18:16 Ugrás a poszthoz

Egyszer sikerült lehagynom egy ékezetet a Szárnyaló szóból, és meglepődve tapasztaltan mennyire más jelentése lesz. XD
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 12. 17:26 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Alaposan meglepődtem, mikor Black kisasszony ebédre hívott. Több ezer szurkoló álmodhat egy ilyen lehetőségről, de én nem tudtam mire számítsak, és azt se tudtam, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Végtére is egy diákomról beszélünk, ettől pedig nagyon nehezen tudnék elvonatkoztatni. Nem is igazán sikerült közös hangot találnunk az eddigi egyetlen igazi találkozásunkkor, így felettébb meglepett, hogy a társaságomba kívánt eltölteni egy ebédet. Lehet, hogy a múltkor mindketten pont rossz passzban voltunk, és ez okozta a feszült hangulatot. Most mindenesetre próbálok majd türelmesebb lenni, biztos menni fog … egy darabig.
Időben szerettem volna odaérni az étterembe, kellemetlen lett volna, ha rám kell várni. Különösebben nem készültem. Talán illett volna valami kis ajándékkal viszonoznom a gesztust, de akkor meg máris randi jellegű lett volna az egész. Erről pedig szó nem lehetett. Eszünk, beszélgetünk egy jót, mint két kviddicset szerető ember, és kész.    
Az étteremben készségesen odavezettek a lefoglalt asztalhoz. Még volt egy fél óra a megbeszélt időpontig, rendeltem hát egy kávét, és elkezdtem böngészni az Edictum különkiadását. A repüléstan vizsgáról szélsőséges vélemények alakultak ki, valaki egyszerűnek találta, valaki meg egyenesen a „leggenyóbb” vizsgának. Szerintem könnyebb volt, mint a tavalyi, a sok károgó miatt némileg alacsonyabbra tettem a mércét. Persze a diákok azért diákok, mert nekik sose jó a vizsga, mindig találnak rajta kifogásolnivalót. De így is van ez rendjén.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 14. 15:29 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Mondjuk a nem tetszést is ki lehet finomabban fejezni. Egyszerűen nem ment ki a fejemből a genyó szó. Túlzónak találtam a jelzőt. Mintha szándékosan a szívatásra mennék rá, pedig egyáltalán nem állt szándékomban. Ráadásul Palarn mondta ezt, márpedig az ő véleménye sokakat befolyásol. Valószínűleg önmagát akarta még jobban fényezni, különben nem értem, hogy miért lenne szükség egy ilyen stílusú megnyilvánulásra a kiváló minősítés megszerzése után. Csak remélni tudom, hogy a többség nem veszi komolyan a szavait, és ezáltal nem romlik a repüléstan megítélése. Hegyi kisasszony negatív felhang nélkül is tudott nyilatkozni, azzal együtt, hogy nehéznek találta a vizsgát. De hát ennek a Palarn gyereknek úgy tűnik soha nem nő be a feje lágya. Az évnyitón is megbotránkoztatóan viselkedett, az igazgató helyében helyből lekevertem volna neki egyet.
Rövidesen befutott Allegra, nagyon nem mélyülhettem el az újságolvasásban. Kedvesnek, szelídnek mutatkozott, de már megtanultam, hogy nála ez nem jelent semmit, pillanatok alatt képes váltani. Szerintem nincs olyan ember, aki képes lenne kiismerni, sosem tudhatod, éppen milyen arcát mutatja feléd.
- Szép jó napot! - viszonoztam a köszönést, és közben volt lehetőségem végigmérni a kisasszonyt. Elegánsan és visszafogottan öltözködött, semmi feltűnősködés. Pedig biztos lett volna mit villantania, de hát úgy tűnik nem szokta megörvendezteti ilyennel a férfi rajongóit.
- Köszönöm, remekül vagyok. - gyorsan lehörpintettem a kávémat és félredobtam az újságot, hogy immáron teljesen a partneremre koncentrálhassak.
- Nem vártam sokat, különben is, kellemes környezetben gyorsan repül az idő. - válaszoltam a kérdésére.
- De árulja el, minek köszönhetem a meghívást? - izgatott a dolog, úgyhogy rögtön rá is kérdeztem, csak hogy tudjam, hányadán állunk.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. október 17. 16:03 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

A sejtésemnek megfelelő választ kaptam a meghívás okára. Bár valami azt súgta, hogy az igazság nem feltétlenül ez. Mindenesetre én ezt szerettem volna hallani, így nem is kívántam tovább firtatni a dolgot.  Különben is rögtön kaptam egy viszont kérdést, így esélyem se volt jobban elgondolkodni az elhangzottakon. A kérdés nagyon célratörően lett feltéve, kicsit nyersnek is véltem a stílust. Hm, talán gyorsan el kell terelni a szót, mert érzékeny pontra tapintottam?  
- Egy ennyire elismert kviddicsjátékosnak, mint Ön, nem szabad nemet mondani. - eddig közhelyszerű volt a válaszom, éreztem, hogy ennyi nem is lenne elég, ezért egy pillanatnyi hatásszünet után folytattam is.
- No meg bennem is nyomott hagyott a kisebb szócsatánk, pláne, hogy a gálameccsen egész jól megtaláltuk az összhangot. Reméltem, hogy most semmisé tehetjük a kellemetlen emléket. - adtam meg végül a teljes magyarázatot.
- Mit szólnál, ha tegeződnénk? A tantermen kívül úgy gondolom megengedhetjük. – részemről ezzel meg is tettem az első látványos lépést a teljes kibékülés felé. Diákjaimnak ritkán engedtem meg, hogy tegezzenek, de Allegra nem hétköznapi értelemben vett diák volt, így esetében érthetőnek véltem, hogy kivételt tegyek.  
Ideje lett volna rendelni is, de mivel most én voltam a meghívott, még nem mertem előhozni a témát. Meg amúgy se tudtam mit ebédeljek, pedig nem voltam válogatós. Szerettem a hasam, de szinte bármit el tudtam jóízűen fogyasztani.  
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. november 1. 19:09 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Allegra izgult. Igen, határozottan ez volt az érzésem. Némileg megijesztett ez a gondolat. Lehet, hogy nem csak a tanáraként, hanem férfiként is tekint rám? Volt egy elvem, miszerint a diákjaimmal nem kezdek ki, soha, semmilyen körülmények között. De ismerve magamat, jelen helyzetben előbb-utóbb nem tudnám megállni, ha úgy érezném Allegra is benne lenne. A szokásos forgatókönyv érvényesülne: begyűjtenék egy újabb skalpot, aztán viszontlátás.
Furának találtam az éhes vagy kérdést, hirtelenjében nem is tudtam rá válaszolni, a kisasszony valószínűleg érzékelte is ezt, így rátérhettem a rendelésre.
- Köszönöm. Egy jó levest kívánok most leginkább. Legyen egy tyúkhúsleves! -
Nem tudtam, hány fogást rendelhetek, ezért első körben mást nem kértem. Szokatlan volt számomra a szituáció, hogy egy hölgy hívott meg ebédelni. Normális esetekben fordítva szokott ez lenni.
- Szerintem helyes a kép, hogy a tanárodat csak a tárgyához tudod kötni. Érdemes ezt lerombolni? - kérdeztem meg egy vigyor kíséretében, de utána folytattam is. Igazság szerint kedvem volt kicsit jobban megmutatnom Allegrának, milyen is vagyok.
- Tudod, nekem a munkám gyakorlatilag a hobbim is. Ausztráliában profi játékos voltam, most pedig repüléstan tanár. Emellett a kviddicshez köthető relikviák lelkes gyűjtője vagyok. - ennyi volt, amennyit magától is tudhatott, kinézhetett belőlem.  
- Bulizni is szeretek. Bár amióta ide kerültem ritkán mozdulok ki. - lehet, hogy már túl öregnek éreztem magam, vagy csak nem alakult ki itt olyan társaság, akikkel rendszeresen szórakozni tudtam volna. Némiképp hiányzott a pörgősebb ausztrál életem. Ott megtehettem, hogy a muglik között szolid tanár vagyok, a varázsvilágban pedig féktelen partyállat. Itt viszont már képtelenség volt összeegyeztetni a két szerepet.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. november 14. 14:17 Ugrás a poszthoz

Black kisasszony

Különös feszültséget éreztem a levegőben, mintha lassított felvételben történtek volna az események, a röpke másodpercek lomha percként hatottak. Főleg az a pillanat, amikor Allegra megmosolyogta a szeretek bulizni kijelentésemet. Pontosan ez az, ami én is éreztem, már ki se nézik belőlem, hogy igenis ki tudom ereszteni a gőzt.
- Komolyan mondtam. Ennyire nem lehet vicces. - nevettem egyet én is, mert meg tudtam érteni a kisasszony reakcióját. Elég rendesen le voltam sajnálva az iskolai közvélemény által ezen a téren, ahogyan innen-onnan hallottam. Pedig tudtam volna ellenpéldát mondani a közelmúltból: a nyáron a faluban rendezett kubai esten senki se gondolhatta úgy, hogy egy karót nyelt alak vagyok. A tizenévesek szokták emlegetni a bulis élményeiket, hogy legyen mivel menőzniük, nekem meg harmincévesen azért kell erre gondolnom, hogy legyen mibe kapaszkodnom, emlékeztessem magam, hogy még élek. Szánalmas. Egy kicsit el is húztam a számat, miközben ezt így végigzongoráztam az agyamban.
A lehetőségek kapcsán Allegra nagyon titokzatosan kijelenti, hogy neki eggyel több lehetősége van. Nem bírtam az ilyet, mert nem értettem mi húzódik meg a kijelentés mögött. Miért nem kettővel, hárommal vagy százzal több?
- Eggyel több? Mit értesz ez alatt? - rá kellett kérdeznem, mert nem szerettem nyitva hagyni a kérdéseket, nyíltan szerettem társalogni.
- Áh, nem untam meg. Imádok kviddicsezni, még mindig. Sok minden összejött egyszerre, amikor abbahagytam. Sérülés, magánéleti gondok. Ilyesmik. - nagyon keserves időszaka volt az életemnek, amiről még mindig nehezen beszéltem. Most is zavart voltam, kerültem a szemkontaktust, még talán a hangomon is érezhető volt a megrázkódtatás. A mindig magabiztosnak, sőt fölényesnek mutatkozó Markovitsnak bizony ez egy súlyos téma volt.
- Mondjuk még vissza is térhetnék. Érzek magamban még négy-öt jó évet. - kíváncsi voltam, hogy ez a kijelentésem is kuncogásra készteti-e a kisasszonyt.
A pincér közben hozott egy kis étvágygerjesztő itókát, meg is örültem neki.
- Köszönjük szépen. Koccintsunk! – fordultam végül Allegra felé. Úgy gondoltam, hogy egy egyszerű aperitifnél nem érdemes többet szónokolni.  
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. november 23. 13:26 Ugrás a poszthoz

Jövő hétvégén már szándékozok érteni a téglakötésekhez, itt van, amiből meg szeretném tanulni: Segédlet
Hátha segít neked is. Wink
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. november 23. 13:41 Ugrás a poszthoz

Nincs mit, de akkor sokat nem ért. Cheesy Legalább a tanárbácsi mutat nektek durvább példákat, nálunk maximum gyógypéldákat, de ZH-n tudd a durvát. Cheesy
Sok szerencsét hozzá, én sajnos még nem mélyedtem bele. Smiley  
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. november 23. 15:38 Ugrás a poszthoz

Elküldhetnéd őket Julianna, köszönöm. Gyakorláskor biztosan hasznát fogom venni. Smiley
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2012. december 15. 18:06 Ugrás a poszthoz

Tartanék reptan órát, de gyér az érdeklődés. Valaki esetleg? Cheesy
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 6. 15:24 Ugrás a poszthoz

Győri kisasszony

A mélypontokat előbb-utóbb felemelkedésnek kell követni, ez velem is így történt. Sokszor eljátszadoztam a gondolattal, hogy akár még a tanári állás mellett is visszatérhetnék kviddicsjátékosnak, még éreztem magamban négy-öt jó évet. De ez mindig megragadt az álmodozás szintjén, egészen addig, amíg lekötött az iskolai bajnokság szervezése. Viszont miután csalódottságomban otthagytam a játékvezetést, nagyon megzuhantam. Ebből az állapotból egy váratlan fordulat menekített meg: leigazolt a Bükki Bikák csapata.
Igazi boldogság uralkodott el rajtam, kettőzött erővel kezdtem neki a munkának. Mennyivel jobb volt, mint naphosszat a kocsmában sajnáltatni magam! A nagy hírt elsők között újságoltam el legkedvesebb volt csapattársamnak, Győri Ákosnak, akivel rendszeresen tartottam bagolyban a kapcsolatot. Ő pont fordított utat járt be, nemrég vonult vissza, családot alapított, és Bogolyfalván kívántak letelepedni. Válaszlevelében megígérte, hogy a visszatérésemet személyesen is meg fogjuk, meg kell ünnepelnünk. A régi baráti körömből ezer éve nem találkoztam már senkivel, így érthetően izgatottan vártam a napot.
Nem kis nehézségek árán, de sikerült elintéznem, hogy szabad legyek a megbeszélt délelőtti időpontra. Eredetileg egy interjút kellett volna adnom a Nemzeti Kviddicsnek, de szerencsére délutánra tudtuk halasztani. Amúgy se igen fűlött a fogam az egészhez, kijöttem a gyakorlatból, hogyan kell egy újságíró előtt viselkedni. Hiába, vissza kellett még rázódnom, hogy újra könnyedén vegyem a média érdeklődését.    
Nem lehetett rám ismerni, mosolyogva, vidáman indultam el a faluba. Máskor elvártam, hogy a diákjaim köszönjenek rám előbb, most azonban én köszöntöttem őket, akikkel útközben találkoztam. Még az se zavart, ha nem köszöntek vissza. Láttam is a meglepődöttségüket az arcukon.
A téren nagy volt a mozgás, a szökőkúthoz érve azonban nem láttam Ákost. Viszont láttam valakit, aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem, nem lehet ő, lehetetlen. Közelebb mentem hozzá, de azért tőle tisztes távolságban álltam meg, mint ahogy bármely más idegen tenné.
- Barbi? - tettem fel a kérdést, de igazából nem is rendesen a nőhöz címeztem. Ha mégis ő lenne, akkor ennyire is reagál, ha meg nem, akkor észre se kell vennie.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 7. 13:38 Ugrás a poszthoz

Barbi

Tényleg Barbi volt. Lassan összeállt a kép, Ákos őt küldte el, ha már személyesen nem tudott eljönni. Pedig megígérte a nagy széltoló! Azt azonban meg kell hagyni, hogy keresve sem találhatott volna jobb helyettest. Kissé meglepett, hogy így egyedül elengedte a lányt a társaságomba. Barbi hiába lógott sokat a csapattal, Ákos mindig úgy féltette, mint a szeme világát. Így a fiúkkal mi is csak úgy tekinthettünk rá, mint a kishúgunkra. El is terjedt az öltözőben a mondás, ha valami hencegésre akartunk visszavágni: Persze, nekem meg megvolt Győri Barbi!
Bizonyos értelemben viszont sokat köszönhettem annak, hogy vissza kellett fognom magam. Akkoriban a nőket eszköznek tekintettem, és gátlástalanul ki is használtam őket. Barbi volt a kivétel, vele normálisan el tudtam társalogni, meg tudtam mutatni az igazi érett énemet, mint amilyen most is vagyok, ugyanakkor felszabadult maradtam.  
Viszont most már nemcsak én, hanem Barbi is egy érett felnőtt lett, Ákos is úgy gondolhatta, hogy tud magára vigyázni.
- Szia! - siettem oda hozzá most már felbátorodva, és átöleltem. Majd egy puszit is nyomtam az arcára, bár ez tőlem szokatlanul zavartan sikeredett. Hiába, most már nem ugyanaz a kislány állt előttem.    
- Meglep, hogy te tudtál időt szakítani, de a drágalátos bátyád nem. Hallottam hírét, hogy járod a világot, és fényes karriert futottál be. - a testvére mindig nagy büszkeséggel mesélt leveleiben Barbi sikereiről.
- Szóval hogyhogy itt vagy Bogolyfalván? Itt, ahol a madár se jár?  - tettem hozzá költői túlzással, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy ugyan mit kereshet itt egy sztármodell.
- Gondban vagyok ám. Mint bizonyára tudod, ünnepelni készültünk Ákossal, és hát fiús programot terveztem. - megállt a tudományom, hogy most Barbival ugyan mit kezdhetnénk kettesben.  
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. január 11. 12:18 Ugrás a poszthoz

Barbi

Különleges érzés volt megölelnem a lányt, egy pillanatra úgy éreztem, mintha nem is teltek volna el hosszú évek utolsó találkozásunk óta.
- Itt fogsz tanulni? - alaposan meglepődtem, Ákos „elfelejtett” erről beszélni nekem. Biztos volt valami hátsó szándéka azzal, hogy eltitkolta előlem, ismertem már annyira.
- Sokat fogjuk akkor mostanában látni egymást, mert én meg reptant tanítok az iskolában. - villantottam meg egy mosolyt. Végre elérhető közelségbe került egy régi ismerős, és végül nem is Ákos lett az első, mint ahogy arra előzetesen számítottam.        
- Milyen szakot választottál? - Barbi általam ismert érdeklődési köre alapján ugyan volt tippem, de ez változhatott az elmúlt időszakban. Ha a modellkedésből akartam volna kiindulni, akkor lövésem se volt, hogy ugyan mit választhatott.
Ugyan én gondban voltam a hogyan továbbot illetően, Barbi viszont szerencsére nem. Meghívott ebédre a házába. Egy ilyen ajánlatot nem lehetett visszautasítani, bár egy kicsit úgy éreztem, hogy férfiként nekem kellett volna megoldást kínálni. De barátok között így is jó, nemde?  
- Óh, ez nagyon kedves tőled. Örömmel elfogadom a meghívást. - teljesen még nem tudtam felszabadultan viselkedni, de biztos voltam benne, hogy a közös ebéd segíteni fog. Egy kicsit nosztalgiázunk, felelevenítjük a régi szép emlékeket, és reményeim szerint ennyi elég is lesz ahhoz, hogy újból ráhangolódjunk egymásra.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 19. 14:34 Ugrás a poszthoz

Barbi
Egy napsütéses márciusi délután

A Turulokat villámgyors meccsen intéztük el a legutóbbi bajnoki fordulóban, így kaptunk egy kis szünetet. Legalább lehetőségem nyílt, hogy behozzam az iskolai elmaradásaimat. Viszont sokáig a tespedést se bírtam, máris hiányzott a mozgás. Ki is használtam az egyik napsütéses délutánt, hogy kocogjak kicsit. Volt egy bejáratott útvonalam, a kastélytól a bogolyfalvi kis tavacskáig és vissza szoktam futni, most is ez terveztem be. Az idő csalós volt, ugyan sütött a nap, de még nem volt nagy ereje, hűvös volt a levegő. Szerencsére a melegítőm alatt jól felöltöztem, sapkát is húztam.
A kocogás mindig segített, hogy rendezzem a gondolataimat. Rendkívül feldobott, hogy visszatérhettem a kviddicspályára. Végigpörgettem az eddigi meccseim kulcsmomentumait, próbáltam visszaemlékezni a hibáimra, mi lett volna a jó megoldás. Az önelemzés sokat segít, de persze ehhez kellő önkritikára is szükség van. Nem mindenki akarja észrevenni a saját hibáit, kijavítani meg még kevesebben próbálják meg, pedig az igazi profi mentalitás ebben rejlik. Persze sok olyan kviddicsjátékos is van, akiknek egyszerűen a szellemi képességeik nem teszik lehetővé, hogy átlássák a saját játékukat, ők alávetik magukat a külső utasításoknak, vagy ösztönből cselekszenek. Én gondolkodó játékosoknak tartottam magam, nem csak fizikailag, de elméletben is felkészült voltam. Tehetséggel is megáldott a sors, de inkább a szorgalmamnak köszönhettem, hogy magasra jutottam. Későn kezdtem el a kviddicset, még később kerültem profi csapathoz. A mai fiatalok ezt már el sem tudnák képzelni, ők már tizenévesen a csúcsra akarnak jutni, kicsit talán türelmetlenek is. A kiégés veszélyével nem számolnak. Egy tizenöt-húsz éves pályafutás csak keveseknek adatik meg, részint a játék sajátos jellegéből fakadóan, részint az emberi teljesítőképesség korlátai miatt. Úgy tartják, hogy huszonnégy és huszonnyolc éves kor között lehet kihozni magunkból a maximumot. Nekem pont ez az időszak maradt ki, de mindent elkövettem, hogy túl a harmincon is magas szintű játékkal rukkoljak elő.      
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 18:06 Ugrás a poszthoz

Tanévnyitó

Sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán részt tudok-e venni az iskolai ünnepségen, de aztán sikerült felmentést kapnom az edzés alól. A részvételt fontosnak tartottam annak fényében, hogy az új tanévben újra házvezető-helyettes leszek a Navineben. Személyes jelenlétemmel szerettem volna jelezni a háznak, hogy igyekszem maximálisan megfelelni a posztból fakadó kötelezettségeimnek.
A nagyterem ajtajában álló nőre ráköszöntem, gyanítottam, hogy az új könyvtárosunk lehet. Majd illendő lenne valamikor bemutatkoznom neki, de ez most nem tűnt megfelelő alkalomnak. Az érkező, és helyüket kereső diákok között elvegyülve közelítettem a tanári asztal felé. Közben előttem is lepörögtek a tanév eseményei, legelőször is az iskolai bajnokság botrányba fulladó nyitómeccse. Mind a mai napig nem tudtam, ki volt az, aki rám támadt a nézőtérről. Mondjuk nem is kértem kivizsgálást, nem szomjaztam bosszúra. Reméltem, hogy a tettest megbünteti majd a lelkiismerete, és talán egyszer eljut odáig, hogy elém áll, és vallomást tesz. Bár az is lehet, hogy a félelem nagyobb az illetőben, mint a lelkiismeret-furdalás, hiszen tudják rólam, hogy érzékeny vagyok az ilyesmire. Le is taglóztak a történtek egy időre, de aztán azóta 180 fokos fordulatot vettek az események, nem dolgozott bennem harag.  
Hirtelen annyit éreztem, hogy valami eltalál a hátamon, és szinte az egész testemen kibírhatatlan csiklandozás lesz úrrá. Nem tudtam mit tenni, önkéntelenül a földre dobtam magam, és hanyatt fekve, kapálózva próbáltam enyhíteni a szenvedésemen. Még a pálcámat se voltam képes előhúzni, de reméltem, hogy valaki megsegít, miután jól kiröhögtek. Igen, megint sikerült nevetségessé válnom az egész iskola előtt.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 24. 22:21 Ugrás a poszthoz

Tanévnyitó

A hatásból annyit azért kibírtam következtetni a kínok ellenére is, hogy valószínűleg egy egyszerű Rictusempra áldozata lettem. Micsoda egy gagyi átok! Nagyon kellemetlen volt ez az egész, miközben én csak a földön fetrengve nevetni tudtam. Vajon mit vétettem, hogy ezzel büntetett a sors?
Egy úr sietett a segítségemre, akiben a gyógyítónkra ismertem rá, ő is nemrég érkezett, és természetesen még őt sem ismertem személyesen. Rá kellett jönnöm, hogy mostanában hanyagoltam az iskolában az új kapcsolatok kiépítését.
- Köszönöm szépen uram! - hálálkodtam egy sort, miközben felsegített. Még az se zavart, hogy letegeztek.
- A népszerű nem kifejezés. - igazítottam meg a ruhámat, és már újra fessen álltam.  
Egy számomra teljesen ismeretlen nő is ott termett, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. Örültem neki, hogy azért nem mindenkit fogott el nevetőgörcs.
- Köszönöm, minden rendben. - feleltem, majd a diákság felé is jelezni kívántam, hogy vége a műsornak.
- Csak megvakartam a hátam, nem történt semmi. - próbáltam tréfásan elütni a dolgot, teátrális mozdulatokkal értetlenkedést színlelve, de azért egy mosolyt a végén megejtettem. Képes voltam én a magam szerencsétlenségén is nevetni, sokszor ez lendített túl a nehéz időszakokon.  
- Még egyszer köszönöm. Markovits István, ügyeletes balfék. - mutatkoztam be a gyógyítónknak és a nőnek is, majd helyet foglaltam a tanári asztalnál, bocsánatkérő pillantásokat vetve az igazgató úrra. A kis közjátékom legalább feldobta az ünnepélyek szokásos monoton egyformaságát.  
Furcsa módon eszembe se jutott, hogy ki kellene deríteni, ki volt az elkövető, végül is nem lett komolyabb bajom. Meg volt annyira égő ez az egész, hogy nem akartam a pattogásommal tovább rontani a helyzetemet.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 26. 17:19 Ugrás a poszthoz

Barbi

Szerencsésnek mondhattam magam, könnyen beilleszkedtem a Bikákhoz, olyan érzésem volt, mintha már évek óta együtt játszanánk. A Warriorsnál sajnos jellemző volt a klikkesedés, így az igazi csapategységet tulajdonképpen most tapasztalhattam meg először.
A tavacskához közeledve rögtön felismertem az ott sétáló alakot: Barbi volt. Még nem találkoztunk a vizsgája óta. Akkor nekem úgy tűnt, eléggé zokon vette, hogy képes voltam vizsgáztatni. A hatodik évfolyamon ő volt az egyetlen diákom, és én ragaszkodtam hozzá, hogy számot adjon a tudásáról. Meg egy kicsit talán azt is élveztem, hogy össze voltunk zárva a vizsga időtartamára. Amúgy meg kiválót írt, szóval nem értettem, miért kell durcásnak lennie. Reméltem, hogy azóta már megbékélt vele, de ha mégsem, akkor most tenni fogok az ügy érdekében.
Intett, de egyelőre szándékosan úgy tettem, mintha nem venném észre. Felgyorsítottam, még csak rá se néztem, miközben elhúztam mellette. Néhány méter után azonban hirtelen megfordultam.
- Azt hitted, hogy nem veszlek észre, mi? - nevettem, pedig nagyon gyenge poén volt. Barbival tudtam felszabadultan viselkedni, nem érdekelt, ha olyat teszek, amit máskor cikinek éreznék. Üdvözlésképpen egy puszit nyomtam az arcára.
- Így utólag hogyan értékeled a reptan vizsgát? - tértem rá rögvest a kritikus témára, gyorsan le akartam rendezni. Nem szerettem volna, ha emiatt hosszú távon tüske maradna benne.    
- Na és azt tudod-e, hogy ki dobott tizennégy gólt a Viperáknak? - próbáltam dicsekedni a múltkori teljesítményemmel. A nőknél sose lehet tudni, de azért számítottam rá, hogy Barbi követi a magyar bajnoki eredményeket, hiszen szereti a kviddicset. Titkon abban reménykedtem, hogy már csak miattam is így tesz. A következő meccsemre mindenképpen szerettem volna elhívni.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 29. 11:58 Ugrás a poszthoz

Barbi

Úgy éreztem Barbin, hogy kicsit távolságtartó velem, mikor puszit adott. Lehet, hogy a tanár-diák kapcsolat miatt feszélyezve érezte magát, de hát most nem az iskolában voltunk. Aztán amikor tréfásan mellkason ütött, megnyugodtam, hogy nincs itt semmi baj. Elkaptam a derekánál fogva, néhány másodpercig el se engedtem, ez volt a természetese védekezési reakcióm az ütésével szemben, de a közelsége is jól esett.
- Barom, szemétláda? Egyre szebb lesz. Hát ezt érdemlem? - vontam kérdőre Barbit nevetve. Még mindig tudott kislányosan viselkedni, és ilyenkor a régi szép idők nosztalgikus hangulatát hozta elő bennem.  
Valójában már nem volt a lánynak kifogása a vizsga miatt, utólag egy jó kis agytornának értékelte, amit elég érdekesen fogalmazott meg, de értettem a mondandója lényegét.
- Örülök, hogy lehiggadtál. Pedig számítottam rá, hogy ki kell engeszteljelek. - eresztettem el egy csalfa mosolyt. Több ötletem is lett volna, hogy Barbi kedvében járjak, de persze úgy, hogy azért én se járjak rosszul.
- Nem hallottál róla? - egy kicsit elkenődtem, pont Barbinak szerettem volna a leginkább imponálni, senki más rajongása nem számított volna annyit, mint az övé. A Warriorsnál is sokszor extra motivációt jelentett, hogy a pálya mellett tudhattam, mint az egyik leglelkesebb szurkolónkat.
- Kösz a gratulációt. Igazán kijöhetnél a következő meccsemre, sokat jelentene nekem. - talán még egy kicsit meg is sértődtem, hogy nem hallott a kiváló teljesítményemről, de persze ezt igyekeztem nem kimutatni, inkább a csalódottság hangja szólt belőlem, amikor megköszöntem a gratulációt. Egyúttal azonban felvetettem, hogy tekintse meg a Bikák következő mérkőzését. Tulajdonképpen most már én voltam az, aki ilyenformán kiengesztelést igényelt.    
Ugyan volt egy kis ünneplés a csapattal, de korántsem volt akkora, mint amilyeneket Barbi annak idején megtapasztalhatott. Még nem éreztem annyira stabilnak a helyemet, hogy három meccs után nagyon duhajkodni merjek. De annyira nem is hiányzott, már nem voltam a pillanatnak élő huszonéves.
- Egy kis szolid ünneplés volt, de semmi extra. - részletekbe nem mentem bele. Ha valakivel, akkor Barbival biztosan szívesen megünnepeltem volna durvábban is az eddig sikeresnek mondható visszatérésemet. De valamiért ezt a gondolatomat mégse osztottam meg vele. Lehet, hogy megijedtem az elutasítástól?    
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 31. 18:55 Ugrás a poszthoz

Tanévnyitó

A közjátékom hatására a tanári kar nagy részén kínos csend uralkodott el. Lehet, hogy eléggé pojáca módjára próbáltam menteni a menthetőt, és ez egyesekben visszatetszést váltott ki, de az adott pillanatban ennyire futotta tőlem. A mutatványom az igazgatót zavarta meg a legkevésbé, fel se vette az egészet. Hiába, a rutin meg az évek nem hazudnak. Talán határozottabb fellépést várt volna el tőlem, és ezért tett úgy, mintha levegő lennék. Ezért mégiscsak elkezdtem nézelődni, hogy honnét jöhetett az átok, de aztán a mellém ülő Mészáros kisasszony társalgást kezdeményezett. Nem voltam beszélgetős kedvemben, hiába próbáltam elbagettelizálni a nyilvánosság előtt az iménti incidenst, belül még nagyon is foglalkoztatott a dolog, főleg az igazgató úr viselkedése ütött szöget a fejembe. Nem megfelelő módon reagáltam, csak ez lehetett a magyarázat.
- Nem általános. - feleltem tömören a kérdésére, de aztán rájöttem, hogy talán lehetnék egy kicsit közvetlenebb is egy újdonsült kolleginával, ezért folytattam.
- Nem kell megijedni, ez tényleg csak egy sajnálatos baleset volt. - tettem hozzá nyugtatásképp, mert úgy tűnt, hogy Grétát milyen érintették az események. Kviddicsjátékosként a megátkozás ténye abszolút nem hatott meg, hanem inkább az foglalkoztatott, hogy vajon helyesen cselekedtem-e utána.
- Nagyon kínos volt a poénkodásom? - kérdeztem meg Grétától, hátha előrébb juthatok, mintha csak önmagammal viaskodnék.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. május 31. 17:02 Ugrás a poszthoz

Lesz. Benne kéne, hogy legyen az óráknál, nem szedtem le. Smiley
Link
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 13:22 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál
Barbi

Hatalmas sikernek tartottam, hogy az iskolánk komoly nemzetközi érdeklődésre számot tartó versenyt rendezhetett, ez tovább emelhette intézményünk hírnevét. A remek tanári gárdának köszönhetően kiváló szakmai munka folyt a Baglykő Mágustanodában, úgy véltem, hogy a mágustusa idehozatalával a külföld is elismeri ezt. Teljesen feldobódtam, a nyitóbált semmi pénzért se hagytam volna ki. Nem volt kérdéses, hogy kit szeretnék partneremnek, Barbival az oldalamon kívántam megjelenni. Számítottam rá, hogy ez okozhat némi meglepetést, hiszen mindig csámcsogásra adott okot egy tanár-diák párosítás, de azért a többség tudhatta, hogy mi már régről ismerjük egymást, felesleges lett volna otromba pletykákat gyártani.    
Bár az utóbbi időben nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy elképzeltem, a múltkori házibulin kifejezetten kellemtelenül éreztem magam, szabályosan féltékeny lettem, amiért Barbi Caiussal enyelgett. De végtére is ez győzött meg arról, hogy többet szeretnék Barbitól, mint barátság. A meghívásom elfogadása esetén a bál alkalmat kínálhatott kavargó érzéseim rendezésére. Persze ehhez minden bátorságomat össze kellett szednem, szokatlan volt számomra a szituáció, hogy valami komolyat, tartósat szeretnék egy nőtől. Természetesen simán előfordulhatott, hogy kikosarazással szembesülhetek, de a mostani bizonytalanságnál még azt is jobbnak láttam, legalább tudomásomra jutott volna, hogy rossz ajtón kopogtatok.
Barbinak bagolyban küldtem el a meghívást, reméltem nem veszi zokon, hogy nem személyesen tettem meg. Üzenetemben leírtam, hogy a nagyterem előtt fogom várni. Az esemény fényéhez méltóan, elegánsan kiöltöztem, az általam kikötött időpont előtt tíz perccel már a nagyterem előtt várakoztam. Néha jött egy-egy ismerős, köszöntöttem őket, de szokatlanul idegesnek tűnhettem. Mégse volt ez olyan jó ötlet, előre meg kellett volna beszélnünk, hogy jövünk-e együtt, ha meg igen, akkor is illett volna már a faluból felkísérnem a lányt.  
    
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. június 2. 21:32 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál
Barbi

Barbi megérkezésekor megkönnyebülten sóhajtottam fel, már nagyon beleéltem magam a közös bálozásba, nem is tudtam volna hirtelen, hogy mit tennék, ha hoppon maradok. Köszöntöttem, viszonoztam a puszit, utána viszont rögtön feltűnt neki, hogy nyugtalanabb vagyok.
- Talán csak rám ragadt az általános izgatottság. - lám, Barbi egyből észrevette, hogy a szokásosnál feszültebb voltam, azt viszont gyerekesnek tartottam volna bevallani, hogy miatta idegeskedtem.
- Végtére is ilyen nagyszabású rendezvénynek még nem adhatott otthont az iskolánk. – toldottam meg a magyarázatomat, mestere voltam a mellébeszélésnek.
- Mehetünk? - karomat kinyújtottam, hogy együtt bevonulhassunk. A nagyteremről kellemetlen emlékeket őriztem a tanévnyitó kapcsán, sikerült nevetség tárgyává válnom, ugyanis valaki csiklandozó bűbájt küldött rám. Nem ez volt az első eset, hogy nagy nyilvánosság előtt orvul megtámadtak, az eddigi utolsó általam vezetett iskolai kviddicsmeccsen is leátkoztak a közönség soraiból. A tettesek kilétét azóta se tudtam meg, bár utóbbinál nem is igazán érdekelt. Az is meglehet, hogy mindkétszer ugyanaz a személy volt az elkövető, és szándékosan pécézett ki magának. Lehet, hogy ma is veszély leselkedik rám?
- Légy óvatos, ha velem vagy, bármikor jöhet egy átok feléd. - jegyeztem meg viccesen Barbinak, hallott már ő is a tanévnyitós incidensről. Úgy véltem, helyet foglalhatunk a tanári asztalnál, nem tehet ezért senki szemrehányást. Jóleső érzéssel töltött el, hogy partnerrel vonulhattam végig a termen, eddig mindig egymagamban jelentem meg.
A beszédeket figyelmesen végighallgattam, főleg a mi iskolánk bajnok aspiránsait tapsoltam nagy lelkesedéssel. Kiváló fiataljainkra felelősségteljes szerep hárul, a tanodánkat képviselhetik a nagyvilág előtt. A navinés résztvevőkért fokozottan szorítottam, annak is örültem, hogy kviddicsjátékosok is bekerültek. A tusa során a fizikai erőnlét is fontos, melynek legjobb megalapozója a rendszeres sportolás, ezen a téren biztos előnyben lesznek a többiekkel szemben.
- Mennyire ismered a versenyzőket? Van tipped ki nyer? - fordultam oda Barbihoz, érdekelt, hogy vajon őt is felcsigázta-e a mágustusa, mert engem igen. Minden, ami versenyzéről, küzdelemről, kihívásról szólt, képes volt pillanatok alatt elragadni.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 24. 18:05 Ugrás a poszthoz

Marcell

A semmiből feltűntek valami távoli rokonok, hogy gond van a gyerekükkel, Marcellal. Eddig jóformán azt se tudtuk egymásról, hogy létezünk, de hirtelen máris milyen fontos lettem nekik. De mégis mit tudtam tenni? Belegyeztem, hogy egyengetem a fiú útját. Persze ez nem jelentette azt, hogy sokat is tudok majd vele foglalkozni, hiszen rendkívül elfoglalt ember voltam. Annak idején nekem is szinte egyedül kellett beilleszkednem a varázslótársadalomba, boldogul majd ő is, én tényleg csak a legalapvetőbb segítséget fogom megadni.
Mindjárt itt volt a „hol fog lakni” probléma. A lakosztályomba nyilvánvalóan nem engedhettem be, amúgy is kicsi lett volna kettőnknek a hálószoba, meg a gyűjteményemet is féltettem. Gondoltam a Navinében majd akad neki egy szabad ágy.
Az iskola kapujánál kellett várnom Marcellt, de a megbeszélt időponthoz képest késtem. A szülőkkel már nem is találkoztam, igazán megvárhattak volna. Ilyenkor azért illene megköszönniük személyesen is a segítségemet. Még szerencse, hogy a levelükből megtudtam mindent, amit szerintem tudnom kellett.
Marcell pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Kissé félszeg, bátortalan gyerek. De még olyan korban volt, hogy ezen bőven lehetett változtatni. Otthon gyanítom túlzottan elkényeztették, egy kis önállóság meg fogja edzeni.
- Szia! István vagyok. Te pedig Marcell, ugye? - igyekeztem kedvesen köszönteni, és kezet ráztam vele, ezzel is jelezvén, hogy már nagyfiú.
- A holmid merre van? Biztos nagy csomaggal érkeztél, sokáig fogsz a kastélyban lakni. - kérdeztem meg, nagyon úgy tűnt, hogy a bőröndjéről megfeledkezett.
        
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 25. 12:23 Ugrás a poszthoz

Marcell

Tudtam, hogy dadog a fiú, de meglepett, hogy ennyire. Gyakorlatilag két szótag folyékony kimondása sem ment neki. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. A bőröndök is előkerültek, de Marcell lehajtott feje nagyon nem tetszett, egészségtelen volt az egész testtartása.
- Add csak ide, viszem azt is. - megfogtam mindkét bőröndöt, hogy ezzel se kelljen foglalkoznia.
- Na, akkor most szépen kihúzod magad, úgy mint én. Nagyfiú vagy, mutasd meg, hogy büszke vagy erre. - adtam ki az utasítást. Mindenekelőtt magabiztosságot kellett nevelnem a fiúba, talán a dadogása mögött is az önbizalomhiány állhatott.
- Kezdetben biztos, hogy minden furcsa és szokatlan lesz számodra, teljesen más világba csöppentél. - sejtettem, hogy mi játszódhat le benne, hiszen nekem is volt hasonlóban részem.
- De nincs okod félni, szerezz barátokat, ismerkedj, és rögvest jól fogod érezni magad. Haza se akarsz majd menni, olyan szuper ez a hely. - igyekeztem lelket önteni belé, biztatni, bár nem igazán értettem a hozzá hasonló korú gyerekek nyelvén. Jó tanulópénz lesz ez nekem is.
- Az iskolában a diákok négy házba vannak beosztva, az egyiknél, a Navinénél házvezető-helyettes vagyok, ott kapsz majd te is ágyat, az én szobám kettőnknek szűkös lenne. - ezzel lerendezettnek véltem a hol alvás kérdését.
- A házvezető asszony, Véda néni nagyon kedves, van egy aranyos kislánya, Ririke, vele biztos jóban lesztek. - rögtön javasoltam is egy lehetőséget a barátkozáshoz. Igaz, hogy Ririke kisebb volt Marcellnál, de a fiú talán pont ezért bátrabban fog kommunikálni vele.  
Lehet, hogy tömény volt mindaz, amit így hirtelenjében elmondtam, de gondoltam kérdez a fiú, ha valamit nem ért.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. július 25. 15:14 Ugrás a poszthoz

Marcell

Marcell némán hallgatott, csak a Ririke név hallatára szólalt meg.
- Viktória a becsületes neve, de Ririkének becézi mindenki. - adtam választ az első kérdésre.
A kastély felé közeledve, az épület méretei láttán hangot adott a fiú kételyének, miszerint nem tévedhet-e el.
- Biztos, hogy el fogsz tévedni, mindenki így kezdi. Az ideérkezésem után hetekben én is eltévedtem jó párszor. - természetesnek tartottam, hogy valaki eltéved, rendszeresen találkoztam céltalanul bóklászó diákokkal.  
- Szóval nem kell kétségbeesni, az első szembejövőtől megkérdezed, hogy merre találod a helyes utat. - láttam el jó tanáccsal Marcellt. Meggyőződésem volt, hogy gyorsan önállóvá fog válni, hiszen a szülei itt már nem intézhetnek el helyette mindent, nekem pedig nincs időm arra, hogy állandóan felügyeljem. Sokszor magára lesz utalva, rákényszerül az önálló döntéshozatalra és cselekvésre, nem lesz számára más lehetőség.
- Vonattal érkeztetek, ugye? A falut, amin átjöttetek, Bogolyfalvának hívják. Oda fogsz járni előkészítő iskolába, talán láttad is az iskola nagy, téglavörös épületét. Itt majd 14 éves korodtól kezdheted meg a tanulmányaidat. - böktem a kastély felé. Az előkészítőben legalább hozzászokhat az új környezethez, és találkozhat korabeli gyerekekkel.
Felkísértem Marcellt a szobájába, majd magára hagytam, sietnem kellett a dolgomra. Reméltem, hogy feltalálja magát.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. november 6. 21:20 Ugrás a poszthoz

Marci. *facepalm* Leszokhatnál már arról, hogy beleülsz az emberek ölébe.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. november 6. 21:25 Ugrás a poszthoz

Léna, a te öledbe beleülhet, de már nem szabadna babusgatni, nagyfiú. Cheesy
Szép estét Max! (:  
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. november 6. 21:30 Ugrás a poszthoz

Marci csak akkor kaphat sütit, ha végre elmegy fodrászhoz. Cheesy
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. november 6. 21:36 Ugrás a poszthoz

Köszönöm Léna. Cheesy

Amira, már hetek óta hajtogatom neki, de nem fogad szót. Undecided A végén még nekem kell elrángatnom.
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. november 6. 21:40 Ugrás a poszthoz

Kaphat rögtön sütit, nem elég? XD
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Markovits István összes hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel