Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ünnepély - egymagamban

Az elhúzódó kviddicsedzésem miatt teljesen felborult az időrendem, biztos voltam benne, hogy késni fogok az iskolai ünnepélyről. Ráadásul emiatt érzett idegességemben kapkodni kezdtem, ami csak még rosszabbá tette a helyzetet. Csak negyed órám azzal telt el, hogy kerestem a kedvenc nyakkendőmet, de egyszerűen nem találtam, még az Invito se segített. Végül rájöttem, hogy egész idő alatt rajtam volt. ~ Áh, hogy lehetek ennyire szórakozott!? ~
Leviharzottam a torony lépcsőin, végigfutottam a folyosókon, majd amikor befordultam a nagy terem elé, hirtelen megálltam, igazítottam egyet az öltönyömön, és kényelmes tempóra váltottam, látva, hogy még mindig szállingóznak az emberek. Csodával határos módon mégis sikerült időben megérkeznem. Fújtattam egy nagyot, és mire beléptem a nagyterembe már a légzésem is megnyugodott.
Tavaly megnyertük a Navinével a házkupát, gondoltam, hogy egy olyan emberfeletti év után, idén visszaesünk, és mivel a nagyterem ezúttal a Levita színeiben pompázott, világossá vált számomra, hogy ő lesznek győztesnek hirdetve. A repüléstanból kiindulva egyáltalán nem érzékeltem a kékek fölényt, sőt. Nálam a Rellon nyerte volna a házkupát, tőlük kaptam a legtöbb szorgalmit.  
Óvatosan sétáltam a tanári asztalhoz, nem felejtettem el, hogy tavalyelőtt ilyenkor talált el egy kósza csiklandozó átok. A tettes kilétére persze azóta se derült fény, de igazából már nem is érdekelt, gyorsan túltettem magam az eseten. Ezúttal sértetlenül értem el a tanári asztalt, ahol helyet foglaltam, majd töltöttem egy frissítőt. A diákok vidámnak tűntek, átragadt rám is a jókedvük. Utolsó hivatalos eseményem ez a Navine házvezető-helyetteseként, eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Le Claire  kisasszony

Sokáig nem merülhettem el gondolataimban, ugyanis rövidesen megszólított egy fiatal hölgy.  
- Tessék? Óh, nem, dehogyis zavar. - zökkentem vissza a valóságba, és felálltam az asztaltól.
- Örvendek Jules, Markovits István vagyok. - mutatkoztam be én is egy kézfogás kíséretében.
- Most költözött ide? Akkor Ön bizonyára az egyik új kollegina! - kapcsoltam gyorsan, hiszen mindig ilyenkor, az ünnepélyen szokták bemutatni az új tanárokat. Érdekes, valahogy mindig engem találtak meg, úgy látszik szimpatikusnak tűntem az idegenek számára. Vagy csak én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül jelent meg.  
Az igazgató közben épp szólásra emelkedett, így gyorsan hellyel kínáltam Julest magam mellett, megmukkanni se volt ideje. Biztosan izgult a bemutatása miatt, emlékszem én is szokatlanul lámpalázas voltam az első évnyitómon.
Az igazgató úr idén is a szokásos sablon beszédével állt elő, de rendben is volt ez így, nem akart főszereplő lenni, tényleg a legalapvetőbb dolgokra tért ki. Gyorsan érdektelenségbe is fulladna az ünnepély, ha hosszú perceken át őt kellene hallgatni. A navinések negyedikek lettek, de nem tűntek csalódottnak, az édességnek is gyermeki lelkesedéssel tudtak örülni. Elégedetten néztem őket, tetszett ez a fajta hozzáállás.
A győzelmet a Levita szerezte meg, elismerően tapsoltam, mikor házvezetőjük átvette a kupát. Egyedül azt sajnáltam, hogy repüléstanból valahogy sohasem brillíroztak nálam a kékek, hiába nyerték meg általában a házversenyeket.
- Egyébként repüléstant tanítok. Ön milyen tárgyat fog oktatni? – fordultam Jules felé, mikor újból lehetőség nyílt a csevegésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Saint-Venant kisasszony

A vigyort gyorsan letörölték az arcomról, nem voltam egyedül a teremben. Ha az egyik kolléga lett volna szemtanúja az eseményeknek, akkor még nem is lett volna nagy a baj, de egy diákról volt szó. Ráadásul az egyik prefektusom, Michelle Saint-Venant állt előttem. Ha okos lett volna, szépen csöndben marad, és megvárja, hogy mit reagálok, de nem hazudtolta meg önmagát, megpróbált gúnyt űzni belőlem. Nem engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben. Szigorú ábrázattal álltam fel az asztalomtól, és odasétáltam a lányhoz.  
- Pontosan. Magának lesz büntetőmunka, ha továbbra is tiszteletlenül viselkedik. Nem látott semmit, értve? És vegye ki a rágót, ha velem beszél. - néhány fenyegető mozdulatot is tettem, hiszen voltak szabályok, amelyeket be kellett tartani. Persze elég furcsán jött ki, hogy éppen most próbáltam a nekem járó tiszteletet elvárni, amikor pár pillanattal ezelőtt még gyerekesnek mondható dolgot műveltem. Nem akartam megbüntetni Michelle-t, de ismerve az előéletét, tartottam tőle, hogy drasztikusabb lépésekre is rá leszek kényszerülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Saint-Venant kisasszony

A lány továbbra is kekeckedett, a fenyegetésem nem váltotta ki hatását. A tekintélyem nullára redukálódott a lebukásom miatt, a személyes hatalmammal ettől kezdve semmire se mentem. Mással kellett próbálkoznom. Megragadtam a lány kezét, a mozdulatban azonban már semmi fenyegetés nem volt, hanem sokkal inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy atyai jó tanács következik.    
- Tudja, hogy mi a kötelessége. - néztem a lány szemébe, a saját érdekében hallgatnia kellett rám. Fejemmel az ajtó felé biccentettem, hogy távozzon. A prefektusi jelvényével játszott, bíztam benne, hogy észreveszi magát, és az ambíciói jobb belátásra térítik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Saint-Venant kisasszony

A helyzet egyre csak fokozódott, Michelle pont olyan komolytalanul reagált, mint amilyen komolytalannak ígérkezett a tréfám. Megmosolyogtató volt, ahogyan kérni próbált valamit a hallgatásáért cserébe, ajkaimat beharapva kellett visszafojtanom a kitörni készülő nevetésemet, de egy pillanattal később már újra pókerarcot vágtam.
- Köszönöm a megértését. Maradjon ez a mi kis titkunk. - majd adtam egy kézcsókot. Egyeseknél már ez is kiverte volna a biztosítékot, azonban tudni kellett, hogy voltak speciális nevelési eszközöket igénylő diákok, Michelle pedig közéjük tartozott. A büntetőmunka, pontlevonás nem hatotta volna meg, pláne, hogy most én buktam le, így visszás is lett volna. Jogosan érezhette a lány, hogy most ő van kedvezőbb pozícióban. Egyezségre kellett jutnunk, de úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, és szerintem ez sikerült a lovagias gesztusommal. Részemről így lezártnak tekintettem az ügyet, sarkon fordultam, és visszaindultam az asztalomhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Saint-Venant kisasszony

Michelle hirtelen elém pattant, nem engedett tovább. Nem volt elég neki, amit kapott. Megragadta az ingemet, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig mindezt magatehetetlenül hagytam, képtelen voltam elhárítani a bűnös cselekedetet. A lány már ment is volna, de éreztem, hogy valamit még mondanom kéne.
- Ilyet… soha… többet. - nyögtem ki nagy nehezen. Nem mintha nem élveztem volna a csókot, hiszen férfiből voltam én is, de az iskolai szabályzat egyértelműen megtiltotta, hogy tanárok és diákok között ilyesmi történjen. Hatalmas bajban voltunk mind a ketten, ha az ügy kitudódna, minimum fegyelmi tárgyalás várna ránk. Arcomat kezeimbe temettem, így tántorogtam el a legközelebbi asztalig, hogy rátámaszkodjak. Össze kellett kapnom magam, de Michelle kezében ettől kezdve ott volt az adu, bármikor ellenem fordíthatta iménti botlásomat. Lehet, hogy neki ez csak egy pillanatnyi szeszély volt, de az erkölcscsőszöknek bőven sok, hogy kíméletlenül lecsaphassanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Akadémisták

Idén fakultációt szerveztem a repüléstan iránt érdeklődőknek. Első közös programként egy erdei repülést terveztem be nekik, különböző akadályokkal nehezítve. Minden résztvevő számára egyedi útvonal lett kijelölve az erdőn keresztül, hasonló jellegű próbatételekkel. A pályák kiinduló és végpontja egyaránt a vadőrlak volt, így ide hirdettem meg gyülekezőt egy esti órában.
Az előkészületek egész nap folytak, nagy segítségemre volt ebben vadőrünk, Regőczi úr. A diákoknak rossz látási viszonyok között, szürkületben és ködben kellett repülniük, ezért a követendő útvonalat apró fényekkel jelöltük ki.
A vadőrlaknál köszöntöttem az érkezőket. Mikor már mindenki kiért, ideje volt ismertetnem a feladatot.
- Szép jó estét! Egy kis figyelmet hadd kérjek. Ha azt hiszik, hogy tudják, mért vannak itt, tévednek. Ez nem egy hagyományos akadályrepülés lesz. - vezettem fel a mondandómat.
- Eltérő módon képesek uralni a seprűjüket, így egy egyenpálya egyeseknek túl nehéz vagy éppen túl könnyű lenne. Személyre szabott pályát kell teljesíteniük. - ebben még nem lehetett semmi meglepő.  
- Az akadályokról azonban semmi konkrétumot nem fogok elárulni. Ott, az adott pillanatban kell megoldást találniuk. Fontos, hogy gyorsan tudjanak megfelelő döntéseket hozni. - bizonyára jól tudták, hogy ez a képesség a kviddicspályán is nélkülözhetetlen.
- Egy kis segítséget azért kapnak, jól jegyezzék meg a következő sorokat. - kezdtem neki a felolvasásnak.

A kezdet mindig nehéz,
szlalomozva kiutat remélsz.

Ütős élményben lesz részed,
ha ütemedben tévedsz.

Lassan járva, tovább érsz,
jól vigyázz, mert megégsz!

Egy csapatnyi váratlan vendég,
lerázni őket nem gyerekjáték.  

Fúriaként csap le az erdő mélye,  
ha túljutsz, a pályának vége.

- Öt akadály várja tehát Önöket. Sok sikert, indulhatnak! - adtam ki rajtengedélyt, persze ha még volt valakinek kérdése, válaszoltam.

/Álmodói instrukciók: írjatok egy hozzászólást, melyben teljesítitek a pályát. A képzeletetekre van bízva, hogy milyen akadályokat láttok bele a megadott sorokba. Igyekezzetek a karakteretek képességeinek megfelelően cselekedni./

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Értekezlet

Közeledett a tanév vége, így nem ért meglepetésként, hogy összehívták a tantestületi értekezletet. Nem készültem fel különösebben, volt már akkora rutinom, hogy improvizáljak valami sablon dumát, ha fel kell szólalnom. Nem számítottam semmilyen komoly számonkérésre, úgy voltam vele, hogy úgyis a bankett lesz a hangsúlyos része a gyűlésnek.
A tanáriba kopogtatás után léptem be, reflexszerűen köszöntem a bent lévőknek, majd körülnézés nélkül levágódtam az asztalomhoz. Úgy emlékeztem, hogy az egyik fiókomban hagytam pennát meg néhány üres pergament, gondoltam előveszem, és úgy csinálok majd, mintha nagy bőszen jegyzetelnék. Rosszul emlékeztem.
- Valaki tudna adni pennát és pergament? Azt hittem, hogy találok majd az asztalomnál, de tévedtem. - fordultam a kollégák felé, remélve, hogy valaki kisegít. Ha meg nem, akkor sincs tragédia, nem kötelező jegyzetelni, de a látszatot azért erősítené.  
Leesett közben, hogy a faluba költözésemkor pakoltam ki mindent, és csupán a diákoktól elkobzott holmikat hagytam itt elzárva az egyik rekeszben. Jobb híján elkezdtem matatni a kacatok között. Volt itt minden a papírrepülőtől kezdve, a fingópárnán át, egészen a gyanús tartalmú flaskáig. Találtam egy magazint is, a Havi Igéző egyik számát. Ugyan abszolút nem tartoztam az újság célközönségébe, most mégis nekiálltam olvasgatni a nagy semmittevés közepette. Hihetetlen, hogy az óráimon a repüléstan szépségeinek tanulmányozása helyett egyes fiatal boszorkányok ezt olvasgatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Eljött a nagy nap. Kacskaringós úton jutottam el idáig, de a lényeg, hogy sikerült. Rengeteg hibát, ballépést követtem el, mire végérvényesen ráébredtem, hogy Barbi az igazi, a nagy Ő, aki nélkül nem tudnék teljes életet élni.
Az esküvőnk helyszínéül Szalamantont választottuk, a csodás mágustelepülést a Balaton partján. Igyekeztem kivenni a részemet a szervezésből, a készülésből, amennyire csak tudtam, de igazat megvallva az érdem Barbié volt, rengeteget dolgozott azon, hogy tökéletes esküvőnk legyen. A vendéglistát is ő állította össze, nekem gyakorlatilag csak rá kellett bólintanom, pontosan tudta, hogy kiket szeretnék meghívni. Számomra a szüleim voltak a legfontosabb vendégek, nekem az is elég lett volna, ha csak ők jönnek el. Úgy tűnt, büszkék rám, meghatotta őket a szertartás. Már régóta szeretnének egy kisunokát.  
Barbi egyenesen maga volt a földre szállt angyal. Én pedig a világ legszerencsésebb és jelen pillanatban legboldogabb fickója, ehhez kétség sem férhetett.
- Én is szeretlek. - válaszoltam újdonsült feleségemnek, majd kapott tőlem egy gyors csókot. Sorban fogadtuk a gratulációkat, a gratulálok között ott volt Emma és Botond is. Nemrég még ők is diákok voltak, ma meg már érett felnőttek. Elrepült az idő.
A gratulációk után fogalmam se volt, hogy mi következik a programban, de eszembe jutott, hogy Barbi még nem dobta el a csokrát. A fülébe is súgtam, hogy most kéne megtennie, itt az alkalom, mielőtt még mindenki helyet foglalna. Biztos akad olyan hajadon lány a népes vendégseregben, aki csak erre vár, és szívesen elkapná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A vizsgaidőszakban a tanárokra kiosztható egyik legunalmasabb feladat a folyosófelügyelet. Ma rajtam volt a sor, hogy az asztronómia, bűbájtan és önismeret vizsgák ideje alatt a folyosón üldögéljek, és lefüleljek minden mágikus és nem mágikus csalási kísérletet. Szívesebben lettem volna inkább otthon, pláne, hogy most már három tagot számlált a mi kis családunk. Még szoknom kellett az apai szerepkört, egyelőre még csak kerestem az ideális egyensúlyt munka és magánélet között az új helyzetben. A komoly kviddicsezést mindenesetre abbahagytam, legfeljebb már csak öregfiúk meccseken vállaltam a továbbiakban játékot. A Bükki Bikáknál megértették a döntésemet, de rögvest felajánlottak egy játékosmegfigyelői szerepkört, hogy szemmel tartsam az iskolában felbukkanó tehetségeket. Belőlük pedig szerencsére nem volt hiány a Bagolykőben.
Székemet a folyosó végére raktam le, hogy egy irányba nézve is végiglássak mindent. A mellettem lévő ablakból kellő fény áradt be ahhoz, hogy közben javíthassam a magammal hozott repüléstan vizsgákat. Amint a termek ajtaja bezárult, és meggyőződtem arról, hogy egyelőre nincs min aggódnom, bele is kezdtem a javításba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Barbicica

A síri csendet rövidesen léptek zaja törte meg. A hang egyre csak erősödött, az illető tehát közeledett. Ennyiből is felismerni véltem a hátam mögül érkező jellegzetes magassarkú-tipegés tulajdonosát, de nem fordultam meg, továbbra is a rám bízott folyosószakasz felügyeletére koncentráltam, fél szemmel a vizsgákat olvasva. Hiszen lehet, hogy egy ügyes diák illuziója próbál megtéveszteni, remélvén, hogy elhagyom a kijelölt helyemet. Az én Barbim különben sem lehet most itt, a kis Levire vigyáz. De amikor a kellemes parfüm illatot is érzékeltem, és a fülembe mézédes hang suttogott egy puszival kísérve, már tudtam, hogy ez bizony nem illuzió, hanem a hús-vér valóság. Barbi persze rögtön tudta, hogy mit kell mondania, megnyugtatott, hogy Levente jó kezekben van. Olvasta a gondolataimat, pedig nem legilimentor. Mire mennék vele nélküle? Hihetetlenül ügyesen szervezte a közös életünket minden szórakozottságom ellenére.
- Első átfutásra biztatónak tűnik a helyzet. - válaszoltam a repüléstan vizsgával kapcsolatos kérdésére.
- De most kénytelen leszek félretenni a javítanivalót, és megbüntetni azt, aki a környező termekben zajló vizsgák nyugalmát megzavarva illetéktelenül idetévedt. - pattantam fel csalfa mosollyal a papírokat a széken hagyva, majd Barbit gyengéden a falhoz szorítottam. Fél karommal átöleltem őt, szabad kezemmel pedig a falat támasztottam.
- Mit tudsz felhozni mentségül? - kezdtem meg a játékos felelősségrevonást, intim közelségbe hajolva.