Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy  felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vannak olyan napok, mikor az embernek egyszerűen szüksége van egy szelet tortára. Nem túl gyakran, mert akkor bajban van az ember és kihízza a  ruháit, ez pedig afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Túl sok volt a tervezői darab, azokhoz pedig hozzáérni csak azért, mert nem férsz bele, halálbüntetést érdemlő cselekedet.
Most azonban, ahogy belépek az ajtón, megint akkora a tömeg, hogy nem lehet mit kezdeni és vagy bepofátlankodom valaki mellé. Hangosan, kiábrándulva sóhajtok fel, nem is értem, hogy mit gondoltam. Ez a hely mást nem okoz nekem, mint konstans fejtörést, hogy mégis mit csináljak magammal. Szóval lesimítom a szoknyámat és a pulthoz sétálja kikérek egy kávékrémes tortát. Nagyon szépen néz ki, össze is folyik a számban a nyál tőle. Csak ne húznám fel magam folyton azon, hogy mit csináljak legközelebb. Mármint, Csenger küldözgeti a kurva virágait, Damient pedig nem láttam a kaszinó óta. Lame.
Inkább kérek még egy szelet tortát, majd újabb mély sóhajjal totyogok el az egyik asztalig, ahol egyetlen srác ücsörög.
- Ne haragudj. Leülhetek? Mindenhol sokan vannak - mutatok körbe a zsufis asztalokra, majd továbi magyarázat nélkül leteszem a formás seggem vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam, hogy egy olyan kis testben, mint az enyém, ennyi harag tud felgyűlni. Egyáltalán nem hölgyhöz illő viselkedés, de mikor bementem végre, hogy elhozzam az autóm, közölték, hogy sajnálatos módon nem eladó már. Egy pillanat alatt ugrott fel a pulzusom négyszázra, épp csak nem szedtem le az eladó fejét. Rendesen láttam magam előtt, hogy kidagad az ér a homlokomon, ahogy magamból kikelve ordibáltam a pasassal, hogy ez nem így működik.
Most meg itt ülök a taxiban, miközben próbálok nem agybajt kapni, de egyszerűen nem tudok nyugodt maradni, nem is hiszem el, hogy valaki ennyire fasz legyen. Odatolom a csávó kezébe az ötezrest, majd kiszállok, a sarkaim dühös koppanásokkal csapódnak a járdán. Mert hogy ott van a kocsibejárón a kocsi, AZ ÉN KOCSIM, amit nekem kellett volna megvenni. Egy pillanat alatt termek ott, majd kezdem el meglepően minden nőiességet nélkülöző hévvel ütni a ház ajtaját. EZ NEM ÍGY MEGY.
Még egy mély levegőt veszek, miközben összeszorítom a fogaimat, összefonom a karjaim a mellkasomon és majd felrobbanok a dühtől. Csak nyissa ki! Akárki is az, megbánja azt is, hogy a világra született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó dolgok futnak most át az ember fején. De nem is feltétlenül kell, mert hát... senkit nem lehet rá kötelezni, hogy most azonnal legyen lelkes, én sem vagyok az Csengerre, pedig szerettem őt, nagyon sokáig. Aztán ez csak elmúlt és mostanra eljutottam odáig, hogy félek az embertől. Ami azt hiszem, hogy nem feltétlenül egy pozitív jelző, akárhogy is vesszük.
- Gondolom... - vonom meg a vállam. Nem akarok Csengerre gondolni, arra sem, hogy milyen kedvesen ért hozzám, vagy hogy mennyit nevettünk, mert lehet, hogy felhívom, az pedig senkinek nem lenne jó. Mi az a méltóság? Nem ismerem a szót.
- Köszönöm... - bököm ki végül, asszem már előbb is illett volna, mert törődik velem, édes, gondoskodó, én meg... én vagyok. Tök hangos és otromba, vombat lábakon. Legalább ez utóbbi aranyos, ha a többi nem képes rá. Odaoldalogva ölelem át, a fejem a mellkasának döntöm, nagyon jó az illata, boldoggá tesz. Ahogy az is, hogy nem tol el, csak viszonozza az ölelést.
- Tudom, a világ fura... - sóhajtok fel látványosan, de aztán bebújok az ágyba. Nem azt mondom, hogy meglep a tény, hogy nem jön aludni. Amúgy fáradt is vagyok, elég nagyon, szóval nincs kedvem vitázni. Érzem is, hogy a takaró súlya szinte az ágyhoz szögez, a szemhéjaim egyre nehezebbek, csak álmos vagyok.
- Majd... megkereslek - felelem bizonytalanul, már le is csukva a szemem, átkarolva a párnám. Gondolom megkeresem. Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán aludnom kellett volna egyet, mielőtt ide jövök jelenetet rendezni, de a helyzet az, hogy nem akartam. Én most tényleg ki akartam akadni, mert ennek nem úgy kéne működnie, hogy buzgón elnézést kérnek, meg magyarázkodnak, hanem úgy hogy OTT AZ AUTÓM. Mert fizettem érte, szerződést kötöttünk, szerintem a minimum az, hogy ez nem fair, pláne ekkora összegnél, mint amit én terveztem részletre kifizetni. Duh! Van probléma, nagyon is van! Nem is kicsi. Egy Mustang méretű űr nyílt a lelkem közepébe.
Szóval a lábam megvetve ütlegelem az ajtót nagy hevesen, amit elég sokáig nem is nyitnak ki, toppantok is felhorkanva. Épp ekkor nyílik az ajtó, én meg emelem a hangomat, jó mélyről, mikor meghallom. Őt. És rögtön bennem is szakad a szó, csak teljes értetlenséggel nézek a házra. Mi?
- Miben? - kérdezek vissza teljesen elbizonytalanodva, mellette próbálok is elnézni, hogy mi történik. Meg is torpanok, majd lépek egyet hátra, őt figyelni.
- Damien? - kérdezem nagy szemekkel, be is csukva a számat, majd ránézek a kezemben lévő cetlire, de nincs tévedés. Tényleg jó helyen vagyok. - Mit csinálsz te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Abban a pillanatban, hogy kilép a férfi az ajtón, le is dermedek. Nagyon sok forgatókönyv leforgott már a fejemben, de egyiknek sem volt része az, hogy Mr Adonisz nyit ajtót, a létező legnagyobb nyugalommal és csak úgy néz rám, mintha rendesen számított volna rá, hogy jönni fogok.
- Te. Te itt - lépek egyet hátra és a házra mutatok teljesen elbizonytalanodva, mert hát, mikor legutóbb láttam nagyon nem itt volt és nem is értem, hogy mit keres itt, főleg akkor, mikor nekem itt lenne dolgom. Ez nem így működik!
A válasza leginkább nem válasz semmire, nagyon fel is idegesedem egy pillanatra megint, aztán megint lenyugszom, de csak azért, hogy még értetlenebb legyek, mint eddig voltam, pedig az sem semmi ember. Hu.
- Oh. Értem - állapítom meg, pedig... hát nem teljesen értem, csak azt tudom, hogy itt vagyunk, én is, ő is, mindenki is, az ÉN AUTÓM IS, amit aztán szépen megvett előlem valaki egy nagyon fasz húzással. Követem az embert gondolkodás nélkül, utána sétálva, hogy megnézzem, hova is indul olyan nagy hévvel.
- Az autó miatt? Igen. Határozottan igen. De mit keres ez itt? - Te mit keresel itt? Mi ez az egész? Egy nagyot fújtatok, de aztán felé fordulok, végigsimítva az arcán. Nem akartam dáma lenni. Ez nem neki szólt. - Szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akárhogy telnek a napok, ez a férfi nem lesz segítőkészebb. Pedig esküszöm, én próbálkoztam, na, nem ma. Most csak egyszerűen rá rúgtam az ajtót, minden különösebb gondolkodás nélkül. Pedig isten lássa lelkem, két napja voltam manikűrösnél, nem akarom tönkretenni a körmeim. De van, ami nem vicc tárgya!
- Persze, hogy az. Láttad már a színét? Gyönyörű. És az enyém. De nem az! - tárom szét a karjaim kétségbeesett arccal, mielőtt még toppantanék egyet határozottan, érzem is, ahogy a cipőm sarka beleszédül. Ő nem ilyen lovat akart.  Teljesen egyet kell értsek vele, ha egyszer lesz rá időm este, biztosan bocsánatot is kérek tőle, amiért ilyen rondán bántam vele.
A köszönésen legalább annyira leakad, mint én, csak bámul rám pillanatokig, én meg vissza rá, mosoly vagy bármi nélkül. Ez nem az a nap, nagyon zabos vagyok. Nem kifejezés mennyire. Aztán csak megdöbbentek, a dobozt figyelve, fel is csúszik a szemöldököm, jó magasra, ahogy elveszem.
- Nehéz a kedvemre tenni, válogatós vagyok - közlöm elöljáróban, mert adtam már vissza gyémánt nyakláncot azért, mert nem illet a nyakamhoz és a ruháim dekoltázsához. Remélem, megvolt a nyugta. Az a legfontosabb. Aztán felpattintom a dobozt és csak bámulok rá pillanatokig. Mi. A. Fasz. - Te nem vagy normális. Meg vagy huzatva?
Pár pillanatig nézek a kulcsra, majd az emberre, oda majd vissza megint, mielőtt becsukom egy mozdulattal és a kocsi tetejére teszem gyorsan. Ugyanezzel a lendülettel nyúlok fel és az egyik kezem a tarkójára csúszik, a hajába turva, a másik a vállára fog, ahogy lejjebb húzom, hogy meg tudjam csókolni. Hevesen és akaratosan.