Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy csak azért jött utánam, mert a vendégek keresni kezdtek, azért, mert neki hiányoztam, vagy csak aggódott, nem tudtam volna megmondani. Nem vagyok legilimentor, csak egy mezei lengyel rókalány, olyan pici és csapzott. De cserébe nagyon tudok szeretni.
Ahogy megjelent, rápillantottam, arra számítottam valahogy, hogy majd sokkal jelentősebb, szinte már epikus lesz a különbség. Hogy ez a mai nap majd tartós nyomot hagy. Ne értsük félre egymást, életem legboldogabb napja a mai. De ahogy ránéztem, nem éreztem több szerelmet vagy erősebb köteléket a kettőnk között, mint pár nappal, héttel vagy évvel ezelőtt. A részem volt, a másik felem, akkor is, mikor nem volt mellettem. Soha többet nem kell ezt megtapasztalnom.
- És veled? Minden rendben? - kérdeztem, megsimítva az arcát, ahogy mellém ült, végigzongorázva az ujjaimmal a borostáján jólesően. Elég hamar közelebb is csúszott hozzám, az arcomon pedig ha lehet, még szélesebbre csúszott a mosoly, ahogy a hátam a mellkasának simult, a kezem pedig az övére.
- A mi napunk. Hármunké, Daddy. Hiányoltunk már - fújtam ki a levegőt jólesően, ahogy az ajkai az arcomhoz értek, majd a lélegzetét éreztem a nyakamban. Apró mosollyal simogattam tovább az arcát, szinte beleborzongva a gondolatba, hogy mennyire más ez, ugyanakkor mennyire ugyanaz, mint eddig bármikor.
- Mire gondolsz? - kérdeztem szórakozottan, a tekintetem elszakítva a tájról, majd kissé elhajolva tőle sandítottam rá, csak hogy jobban lássam. Csodálatos volt és csak az enyém. - Azért azt a látványt tudtam volna nélkülözni, hogy Noah hány a templomkerítés előtt. Szerintem ő ezt nem nagyon dolgozta fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- De ez hülyeség, ki találta ezt ki? - horkantam fel, mert nem tudom, hogy ki az az idióta, aki ezt anno megálmodta. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó, én nem akartam várni. Más kérdés, hogy soha, nem csak most. Nem az erényeim nagyjai közé tartozik, szerintem nyolc éven át eleget vártam ahhoz, hogy soha többé ne kötelezhessen rá senki.
Nem szerettem egyedül lenni, de hajlamos voltam rá, hogy megvárjam, tökre jó volt mellette lenni, vele lenni, együtt tölteni időt. Nem is hittem, hogy éjszaka egyedül hagyna az utcán, szóval nem stresszeltem azon, hogy majd nem jön vissza hozzám.
- De ez így nem fair - ráztam meg a fejemet rosszallóan nem hittem, hogy ezt a döntést nekem kéne meghoznom, egyedül. Valahogy nem éreztem helyesnek a dolgot. Persze, ettől még nagy volt rá a sansz, hogy ténylegesen rá marad, mert Dustin makacs. Nem is tiltakoztam inkább, ne menjünk bele inkább ebbe.
- Ez veszélyesen hangzik, tudod? - kérdeztem vissza, mert ő nem szokott olyan végleges dolgokkal előhozakodni, vagy ha igen, akkor tényleg nagyon komolyan gondolja. Letettem a formás kis fenekemet a plédre, kicsit közelebb is csúszva hozzá, miközben kiszedtem egy fánkot és lelkesen elkezdtem csócsálgatni. Nagyon finom is volt, ki is csúszott egy halk nyögés miatta, ami után elpirulva felnevettem.
- És ha éppen aznap valami nem stimmel? Akkor megint húzod a szádat? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mielőtt még betoltam volna a maradék fánkot. Valahogy éreztem hogy ebben turpisság van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi különösen kiemelkedő vagy életeket megváltoztató nem volt a mai napban, de boldoggá tett. Egyszerűen mostanság hajlamos voltam hamarabb elfáradni, vagy csak nyűgössé válni az emberektől, ami most kezdett is megtörténni, így én és a telefonszámos, világító cipőm kijöttünk a teremből, hogy elpilledjünk egy kicsit az isten háta mögött.
Ez az ember annyira nagyon okos! Nagyon szerettem is érte, így csak elmosolyodtam szélesen, a fejem kicsit az övének döntve.
- De bölcs valaki! - jegyeztem meg, de semmi vicceskedő nem volt ebben az egészben, tényleg úgy gondoltam, hogy Dustin csodügyesokos és most már férjecske is.
A kérdésben éreztem az aggódást, így kicsit fel is sóhajtottam, nem akartam, hogy csak azért, mert én meg a kicsi borsó kijöttünk, vagy fáradékonyabbak vagyunk, ő elkezdjen miattunk stresszelni.
- Nem, minden rendben, csak hosszú volt a mai nap, tudod, ki kellett fényezni - még dobnék is egyet a hajamon, de mögöttem ült, így viszonylag nehéz lett volna a dolog. Nem lehetetlen, de bonyolult. De nagyon tetszett ez a ruha, a haj, a smink, minden. Finoman megsimogattam az állát, még egy csókot is nyomtam a borostájára.
- Mikor szeretnél indulni? Tudom, hogy beszéltünk már róla, de ma mindenki mesélt mindenről, rendesen meg vagyok már kavarodva - ráztam meg a fejem egy lemondó sóhajjal, miközben teljesen neki fészkeltem, hogy elkényelmesedjek. Ez így fincsi volt.
- Jaj, neki mindig csak a szája volt nagy, de az se eléggé. Neki csak másfél képviselőfánk fért be, nekem három. - Még fel is nevettem, mert elég nagy szemekkel nézett rám ő is, meg Lewy is.