Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Várffy Sára - 2018.05.12. 22:11Az biztos o.o Nem is emlékszem, hogy volt-e olyan, mikor ennyi minden tetszett... ezek most nagyon jóóóóók  Bizony! Az opera angyala, a folk triász a pasival, a viking rőtszakál, a swing hasonmások, a felemás szemű srác is (mert országokat hirtelen nem tudok) mind jól TO(l)Y(a) 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Mindenki - de főleg, aki a mentést irányítja Amint meghallottam az éktelen robbanást és megláttam a kastély felől felszálló füstöt azonnal alakot váltottam és ide jöttem, hátha szükség lehet rám, mint orvosra. Körös-körül mindenütt törmelékek és rémült-összezavarodott emberek, amerre csak elszállok a kastély megrongálódott részén ez a megrázó kép tárul elém. Hollóként jöttem, mert így sokkal gyorsabb volt az idefelé vezető út a Vajner birtok határáról, ahol már napok óta gubbasztottam egy hatalmas fenyőfa tetején, elgondolkozva azon, ami történt. Egy mindenki számára jól látható és biztonságosnak tűnő helyre állok, miután deanimáltam és ismét emberi formámba kerültem, hogy azok is észre vegyenek, akiknek jól jönne akár csupán plusz egy kéz vagy pálca. Közben gyorsan felmérem a helyzetet, ami igen kritikusnak tűnik. A robbanás kárt tett az egész toronyban. Szerkezete statikailag instabillá vált, így valószínűleg első, evakuálás közben persze, ennek legalább átmeneti stabilizálása lesz, elkerülendő a még nagyobb tragédiát a rész teljes összeomlását. Hiszen ki tudja hányan rekedtek odabenn? Míg maga a mentés folyik biztosan be tudok állni akár hollóként is egy kutatócsapatba, hogy megtaláljuk az esetlegesen még bent lévő sérülteket. Ehhez számomra viszont az kell, hogy mielőbb megtudjam ki koordinálja a műveleteket. Kisvártatva rá is jövök a szóban forgó személy kilétére. Figyelmem ugyanis egy erős és határozott mondatfoszlány kelti fel, s látom van már itt több tanár, akik közülük az egyik az, akit hallottam. Rajtuk kívül diákok és iskolai dolgozók, valamint egy katasztrófa turistáskodó fotóspalánta is a látóterembe kerül mialatt a vezető után kutatok. Ez szégyen... Hogy képes bárki is más kárán, szenvedésén vagy fájdalmán szerezni javakat és kivívni az elismerést... Nem is foglalkozom vele, pedig esküm szerint kellene, de azzal mentem magam, hogy mások jobban rászorulhatnak szakértelmemre mint, így magamban elismeréssel adózom annak, aki beverte a képét és elhaladok mellette, hogy egyenesen az erélyes tanerőhöz lépjek. - Orvos vagyok és holló animágus. Kérem mondja, mit segíthetek?! - mondom határozott hangon a férfinak, miközben pálcámmal eddigi hosszú fehér nyári ruhámat egy sokkal praktikusabb öltözetre, farmerra, pólóra és lapos talpú zárt cipőre cserélem és leengedve viselt hosszú hajamat szoros kontyba tűzöm tarkómnál. Egy valaha szebb napokat megélt festmény előtt állunk, ő pedig épp utasításokat ad a többieknek. Remélem engedélyt kapok majd tőle a segítségnyújtásra.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
A mentés irányítója és résztvevői Kollégám Dr. Payne beszélni szeretne velem, ha ennek vége, ahogy ő fogalmazott, miközben már indulóban voltam. Szavaira csak bólintottam jelezve, hogy észben fogom tartani és egy arra alkalmas időben vissza fogunk térni rá és ebben biztos lehet. Futólag viszonoztam néhányat azok közül a köszönések közül melyet a vezetők felé menet hallottam és nekem szólónak tűntek. Odaérve a két tanához ők előbb nem igazán figyeltek rám, ám ez azonnal megváltozott, amint egyikük meghallotta, hogy hollóvá tudok válni, s így már mint értékes segítőre néznek rám, ami örömmel tölt el, hiszen ezért jöttem. - Vállalom! - mondom határozott, elkötelezett hangon, s tekintetemben a rendíthetetlen akarat szikrái csillannak meg. - Fel tudom mérni a károkat, a sebesültek számát és helyzetét, s akin tudok ott helyben segítek, hogy mielőbb kijuthasson egy arra megfelelő menekítő úton - vázolom fel gyorsan tervemet, melyet meg is valósítok, ha erre lehetőséget kapok. Anélkül természetesen semmit nem teszek, hogy ne engedélyeznék, hiszen nem akarom még magammal is emelni a veszélyeztetettek számát, abból bőven van körülöttünk elég. - A füsttől és lángoktól való ódzkodás olyan dolog ebben a helyzetben, amire nincs idő, s ahogy látom a statika sincs a pártunkon - nézek a romok felé, majd a két férfira és elkezdem az átalakulást. Előbb karjaimat teszem szárnyakká, hogy még ha szükséges beszélni mindenképp tudjak. Ez a nem veszélytelen küldetés most talán segíteni fog elterelnem gondolataimat, melyek minduntalan Norbi felé húznak vissza.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Mindenki, de főleg Seth Félig átalakulva szárnnyá vált, fekete tollakkal borított karokkal hallgatom a fő koordinátor hozzám intézett erélyes szavait, amikkel arra int, hogy ne heveskedjek és vessem be magam a romos épületbe felelőtlenül. Egyáltalán nem állt szándékomban akciózni, ezt gyorsan le kell szögeznem, hogy ne aggódjon. - Nem fogok engedély nélkül bemenni - mondom érthetővé téve, hogy tökéletesen tisztában vagyok a helyzet komolyságával, veszélyével és súlyosságával - Mindenfajta alap varázslatot tudok, de főleg a gyógyítás az erősségem az animágiám mellett - felelem kérdésére, ám képességemről mélyen hallgatok, hiszen mostanában nem szívesen használom. A birtokomon történtek óta tartok az erőmtől. Sötét oldalának felfedezése lassan kell, hogy történjen és ehhez, ha csak a végszükség úgy nem hozza, ragaszkodni szeretnék. Eközben befut még egy segéderő, egy fiatalember személyében, aki a levegőt uralja, legalábbis szavaiból és érkezésének módjából erre következtetek. Úgy vélem helyesen. - Indulhatunk... - közlöm és teljesen felöltöm holló alakomat, majd ha ők is elindulnak én is könnyed szárnycsapásokkal emelkedem fel a magasba, s közvetlenül a férfiak mellett repülök, hogy velük együtt mérjem fel az egész tornyot körös-körül keresve a lehetséges kiutakat. Közben alattunk zajlanak az események, s az emberek jönnek mennek. Minden figyelmem leköti a kutatás, ám amint újabb omlás hangjai rázzák meg a léget még sürgetőbbnek érzem, hogy mielőbb szakszerűen cselekedjünk.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Lewy Bojarski - 2018.06.25. 19:13Gondolkodott már más is azon, a MÁV milyen elgondolás alapján hűti a vonatot akkor is, mikor kint már alapból is nyurva hideg van? Lassan egy nyílt levél írását fontolgatom, hogy gondolkozzanak el. Június van és puloverben ülök az Icn. O_o Nos, mint MÁV alkalmazott közlöm, hogy: A vasútban logikát ne keress! De tényleg ne. Amikor hideg van hűtünk, amikor meleg van fűtünk. Sajnos utasként én is szembesültem már ezzel, de van három javaslatom: 1. Ülj, ha módodban áll a nem légkondis részre ilyenkor. 2. Vigyél kardigánt vagy pulóvert és 3. Írj észrevételt, mert ha sokan teszik, hátha változnak a dolgok.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Mindenki A tűz és hőállás varázslatainak rámvetése után, immár védetten indulhatok az omló toronyban rekedtek felkutatására. Könnyű szárnyaimra kelek, hiszen holló alakomban eleve apró és kis súlyú vagyok. A megnyitott résen át repülök be, ami jelen pillanatban a legbiztonságosanbb, hála a két tanár szakszerű munkájának. Vajon mit találok majd odabenn? Hol lesznek, tudok-e majd segíteni? Ezek a gondolatok cikáznak elmémben míg utat találok és mind mélyebbre igyekszem kerülni. A levegő portól és füsttől nehéz, meleg és fullasztó. Óvatosan mozgok, átgondolva mindem fordulást és szárnycsapást, s amennyire csak lehet lágyan repülök. Igyekszem kikerülni minden veszedelemmel fenyegető helyet, míg el nem jutok oda ahol feltehetően a sérültek vannak. Félek. Bevallom, mert az ilyen pillanatok az igazság órái. Gerincemen végigsorjáz egy rossz előérzet borzongása, de nem elterelem figyelmemet róla, amilyen gyorsan csak tudom. Norbi vajon mit mondana? Megakadályozott volna, hogy bejöjjek? A régi énje igen, de ez a mostani....Nehezen látok a portól és hallom a szerkezet lélegzését, mintha bordák volnának körülöttem melyek tágultukban-szűkültükben ropognának. Minden érzékszervemmel a változásra figyelek, míg célomhoz el nem érek.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor Minden olyan sötét volt és meleg, mint egy fekete, füstös katlanban. A gerenda súlyát időm sem volt megérezni, azonnal elvesztettem eszméletem. Most puhaság vesz körül és hűvös fény hatol át szemhéjam védőfalán, mely eddig felemás színű szemeimet óvta. Lassan nyílnak fel és fókuszálnak az engem körbevevő környezetre, melybe egy alak is beletartozik aki mellettem ül egy fotelben. - Maga kicsoda? - kérdezem halk, a belélegzett füst vagy talán a lélegeztetőgép csövének nyomaként a szokottnál érdesebb, fáradtabb hangon. A fény bántja a szemem és mindenem fáj, különösen a bal oldalam és a fejem. Ezért pilláim függönyét lélektükreimre borítom. Gondolataim, mint apró puzzle darabok szép komótosan a helyükre csúsznak. Minden ködös még kissé, de kisvártatva a pára felszáll és újra tiszta lesz minden. Eszembe jut a torony és a mentés, és a balesetem részletei. Óvatlan voltam. Tudom ki ül a fotelben, de hagyom, hogy még egy kicsit azt higgye fogalmam sincs róla. Talán mert jobb volna ez az ártatlan tiszta tudatlanság, vagy mert nem tudom mit is mondhatnék. Úgy döntött el fog hagyni, meg fog futamodni, csak mert azt hisz nem felel meg az elvárásaimnak, vagy másokénak. Önzőbb mint hittem, azzá lett, vagy az volt mindig, nem tudom. Talán már nem is számít, mert a végén ismét én húztam a rövidebbet. A fájdalom belemar kulcscsontomba, összepréselem ajkamat miatta. Ezek szerint rosszabb a helyzetem, mint hittem.
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor Összezavartam. Örülnöm kellene mert egy mondattal kikészítettem, de nem vagyok boldog. Koránt sem, hiszen most itt fog hagyni, ahogy én őt az erdőben. Meddig tart még ez a lélekölő játszma? Míg mindkettőnk szíve darabjaira hull összerakhatatlanul? Vagy míg a gyűlölet tölti el megbocsáthatatlanul? - Rád van szükségem, de te önzőn és gyáván hátat fordítasz, mert félsz, hogy nem felelsz meg másoknak vagy nekem... - élénkülök fel és megragadom a kezét balommal. Bőre meleg, bársonyos tapintású ujjaim alatt, de érzem el fogom venni az erejét. Nem állítom meg a folyamatot, szemeim elsötétülnek és átjár az energia, melyet magamhoz vonok tőle képességem által. Ha már elhagy legalább magamban tudhassak egy részt belőle. A lenyomatát annak aki ő most, s aki ezáltal marad sejtjeimben mindörökké. - Melyikünk önzőbb a másiknál? Megmondjam! Én! - nézek egyenesen rá és elvetem magamtól a kezét, megszakítva ezzel életerejének megcsapolását. Nem tudom mennyit érez meg belőle, de nekem máris jobb a közérzetem, ám a gonoszul szerzet jó rosszra fordul, így inkább semmi se legyen az enyém. - A szerelem az elfogadásról szól, az egymásba vetett hitről, az áldozatokról, melyeket egymásért hozunk... - elhallgatok, szavaim szegik oly nehéz gondolatok, amiket megbánás nélkül kimondani nem tudnék, így nem is teszem. Jobb a csend, ha döntött már úgysem állíthatom meg. Annyit nem érek neki, hogy maradjon, hogy legalább megpróbáljon itt lenni. Úgy fest hát, hogy csak káprázat volt az egész, keserédes illúzió. De ami szép pillanat benne akadt, az megmarad nekem, s neki is talán. Menni vele, ugyan minek, ha mellettem itt nem talál megnyugvást máshol miért tenné?
|
|
|
|
|
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
|
Nor
Hallgatom és hagyom, hogy kezem megfogja, olyan jó érzés, mint régen. Megment engem, ő a menedékem. Ez az érzés segített túlélni, nélküle létezni és nem lépni át a határt, egy alkalmat kivéve. Nem volt hiba az sem, mert azáltal tudtam meg mennyire is szeretem őt és, hogy összetartozunk. Vállamba éles fájdalom hasít, ennek ellenére nem nyitom meg képességem kapuját. Maradjon ereje magában odaát. Nem szólalok meg, csak nézek rá felemás szemeimmel. Bármit is önt szavakba hangjából leginkább az önváddal vegyes félelem jut el hozzám. Ismerős, nagyon is az, de ezt nem fogom elmondani neki. Azzal még jobban összezavarnám. Feljebb csúszom az ágyon, hogy ülő helyzetbe kerüljek. - Úgy beszélsz magadról, mintha egy szörny volnál, akit nem tud szeretni senki, aki még önmagát sem tudja...Idegen lettél magadnak, elhiszem, de nekem nem. Én nem várok el semmit, és akkor is szeretnélek, ha azt sem tudnád ki vagyok. Veled lennék, még ha reményem sem volna, hogy valaha is emlékezni fogsz rám. - szólalok meg mégis halkan. Mindenem sajog, de előre hajolok, hogy közelebb lehessek hozzá és lássam a szemét. A kék tengert, amibe belenézve elvesztem ott a RedCorsetben - Mi összetartozunk... Bármi is történt, most újra itt vagy mellettem és ez nekem elég. Az fáj, hogy neked nem...Mi kell még, hogy elhidd, hogy ugyanaz vagy a lelked mélyén? Hogy a változások, amiket tapasztalsz csak apróságok a nagy egészben és nem tettek mássá. Egyáltalán nem - elöntik a könnyek a szemem, de ezek inkább a düh és a kétségbeesés cseppjei - Hirtelenebb lettél, kiszámíthatatlanabb, de életben vagy és mi ketten ezt is elviseljük. Együtt erősebbek vagyunk, mint külön... - hagyok némi időt számára, ám ő olyan dolgokat mond ezután, amitől fájó fejem elönti a keserű harag legvadabb gondolatárja. Koponyám lüktetni kezd és olyat teszek, amit ritkán szoktam, durván kitámadok - Úristen! Te azt hiszed, hogy mártírságból lopakodtam be hozzátok és vártam rá, hogy végre lássalak? Hogy áldozatnak tekintem, hogy veled legyek?! - lélektükreim metsző pillantásától még a legmelegebb szív is megdermedne most, azt hiszem - Ez olyan sértés, amiért ha nem itt lennék gondolkodás nélkül felpofoználak! HOGY MONDHATSZ NEKEM ILYET?! - üvöltök és összeszedve minden erőmet felkelek az ágyból, hogy legalább a méltóságomat megmaradottnak érezzem - SZERETNI TÉGED ÍGY VAGY ÚGY NEKEM NEM ÁLDOZAT!! ÉS NEM VÁROK EL TŐLED SEMMI MÁST CSAK, HOGY VISZONT SZERESS!! - továbbra is őrjöngök, és érzem az életerőm örvénylik testemben, akár egy megvadult folyó. Keveredik benne immár az ő és Jonas lenyomata is és ez megtorpanásra késztet. Mélyen kezdek lélegezni. Ki és be, ki és be, s csak azután folytatom, miután lehiggadtam. - Nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem, mert be fogom bizonyítani! - elé lépek olyan közel, amennyire csak tudok és mellkasára teszem a kezem - Vigyél ki innen! Most! - mondom és komolyan gondolom. Elegem van a kórházból. Végre ismét megtaláltam és nem engedem el, még ha ezért a szüleivel, vagy vele is kell szembeszállnom. Együtt távozunk. Valójában megszöktet, mivel nem hagyok neki más lehetőséget. Most nem. Nem tehetem. Nem veszíthetem el még egyszer...
|
|
|
|
|
|
|
