Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fáradtan dörzsölöm meg arcomat, melynek eredményeképpen halk szisszenést engedek meg magamnak. Piszkosul fáj mindenem, a táska, ami szinte üres, mert majdnem mindent elégettem, ami benne volt, ólmos súlyként húzza le vállamat. Minden mozdulat, minden levegővétel fájdalommal jár. Törött orr, melynek a visszatétele örökre agyamba égett, véraláfutások tömkelege mindenhol, horzsolások, zúzódások, mondhatni csak a szokásos, ez mégis más. Sokkal több minden. A fájdalom is.
Sóhajtva nyomom le a kilincset és lépek be a házba. Cortez azonnal hátrafut, szinte ráveti magát Baconre, amikor meglátja. Mélyet szusszanva dobom le a táskámat és mielőtt még Belián megelőzhetne lépek be a látómezejébe. Elmosolyodom.
- Megjöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sok mindenre számítottam, hogy mi lesz akkor, amikor visszatérek. Bár én nem gondoltam, hogy ismét megteszem, de itt vagyok, mert a lelkem nem hagyna békén, ha nem lennék. Azt hittem kiabálni fog, törni és zúzni, mint valami hisztis picsa, elhordani a sárga földig, hangosan gyűlölni. De nem. A csikk halkan ér a mosogatóba, álla szó szerint leesik, én pedig rendületlenül engedem meg magamnak a jól ismert Denis-féle félmosolyt, még akkor is az pihen ajkaimon, amikor bátortalanul lép felém egyet. Bólintok egyet mindkét megállapításra, amik igazából ugyanazok, kezeim óvatosan mozdulnak, hogy a kapucnit lelökhessem fejemről. Halkan nevetek fel, és megfontoltan, érzem, ahogy ajkamon feszül a seb.
- Igen, megmondtad. Itthon vagyok valóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Folyamatosan mosolygok. Látszik rajta az őszinte meglepődöttség, az az igazi, mint amikor Bacont hoztam neki haza. Ugyanaz a megilletődöttség játszik arcán és tekintetében, de most nem kérdez. Talán nem volt felesleges koptatni akkor a számat.
Arcára fagy a mosoly, ahogy meglát. Mélyet szusszanok, kékjeimet lehunyom, ahogy karjaim visszaesnek mellém. Egyelőre mindenkinél jobb a reakciója, amiket eddig tapasztaltam. Visszajöttem, de arról nem beszéltünk soha, hogy ezt hogy tegyem meg, igaz? Még talán így is jobb, mintha halottként tolnak be a faluba.
- Nyugodj meg - lépek egyet közelebb óvatosan, ahogy tenyere a pultra simul, mintha meg kellene tartania magát. Kékjeim az övéit keresik, mert nem velem kellene foglalkozni, amikor ma van a nap, amikor kifordul önmagából. Véglegesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kezem óvatosan mozdul, automatikusan, ahogy közelebb is lépek, amikor megtámaszkodik. Reflexszerű a mozdulat észre sem veszem, hogy megcselekszem, csak történik. Kedves mosolyra húzom ajkaimat, megértő tekintettel pillantok rá. Nincs nyoma kékjeimben senkinek. Senki nincs ott. Csak én. Valóban visszatértem.
- A szokásos - aprót szusszanok, fülem mögé bedugott cigarettámat lököm ajkaim közé, mélyet szívok belőle behunyt szemekkel, mikor felizzik a vége. Halk motoszkálásra ráncolom a szemöldökömet, majd hátrafordulok. Niamey kukkantgat be a hátsóajtón a korlátról. Mosolyogva fordulok vissza végül Belián felé.
- Minden oké? - arcát fürkészem, mert reakciója bármennyire is hízelgő, kicsit különösnek tartom, de felesleges köröket nem szívesen futnék vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ajkaim elnyílnak egymástól. Furán érezte magát akkor mellettem. Igen, megértem, mindenki más is ugyanígy érez akkor, amikor ők vannak elöl, én pedig mint engedelmes kiskutya teszek nekik eleget, bármit is kérnének. De már nem. Már visszatértem, itt vagyok, és én vagyok. A fájdalom megold mindent.
- Képzelem - mosolyodom el halványan, tekintetem elveszem madaramról, majd Belián arcát kezdem el fürkészni. Remek időzítés. A két lelkinyomorult, az egyik szétverve, a másik meg hamarosan szétszakad és törik. Fasza nap ez, a boldog viszontlátásra.
- Ha gondolod elmehetek, és visszajövök két óra múlva - nevetek fel halkan. Bátortalant lépek felé, kezem megremeg, ahogy meglátom a fáradt mosolyt arcán. Mi történt, amíg nem voltam mellette? - Nem kellenek, jól vagyok - morranok fel halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldököm megemelkedik, tekintetemben tükröződik a meglepettség, ahogy erélyesebben közli velem, hogy maradjak szépen a seggemen. Kezem ismét megremeg, ahogy nyúlnék, hogy egy apró érintéssel közöljem; nyugodjon meg, tényleg itt vagyok, és nem megyek sehova. Az elkövetkezendő napokban meg aztán végképp nem. Szívem hevesebben dobban egyet a heves reakciótól és talán az utóhatástól, amiért ilyen reakciót váltott ki belőle az, hogy hazajöttem. Nagyjából épségben.
- Belián, nyugodj meg - mosolyodom el óvatosan, kékjeimmel kapom el pillantását. - Nem megyek sehova - mert visszatértem. Én. És ha minden jól megy, ahogy azt én elterveztem és szeretném, akkor nem is fogok. Nem akarok elmenni.
- Jól tudod - zavartan vakarom meg tarkómat. Lehet, hogy démon mentes vagyok, de a fű jótékony hatása, amely nyugalmat erőltet rám, még nem múlt el teljesen, és félek, hogyha eltűnik, akkor jön csak az igazi döfés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudom mi vagy miért váltotta ki belőle ezt a reakciót, de meglep. Nagyon is. Utoljára Payne örült annak ennyire, és tőle már megszoktam, sőt a végére el is vártam, hogy minimum ilyen reakciót váltson ki belőle az, hogy ismét láthat. De Belián... ő más. Ő a lakótársam, akinek meg kell tartania magát a pultba kapaszkodva, amikor meglát, mert nem akarja elhinni.
Aprót vonok vállaimon, az utána jövő kérdésen pedig elmosolyodom.
- Az jól esne - de mielőtt mozdulhatna szavaim után, előzöm meg és lépkedek én a gép elé, hogy benyomjam azt. Jelenleg kettőnk közül neki a nehezebb, nem lehetek ismét önző, hogy hagyom, megtegyen mindent értem, miközben én csak leülök, és élvezem, hogy ki van nyalva a seggem. Két bögrét csúsztatok a gép alá, majd megnyomom a gombot. A gép feléled, és pár másodperc múlva a frissen főzött kávé illata kezdi belengeni a házat.
- Nem kell - fordulok hátra vállam felett, ajkaim közé biggyesztett cigarettával, aminek a hatására szemeim kissé összeszűkülnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mire megszólal, a kávé már lassan megtölti mindkét bögrét. Somolyogva figyelem, ahogy telik meg fokozatosan mindkettő. Élvezem a látványt, a kávé illatát mélyen beszippantom, hogy valami különös érzés járjon át. Az érzés, ami nagyon régen nem kerített hatalmába; az itthon vagyok érzés. Valóban itthon vagyok. Vállam felett sandítok hátra Beliánra, majd nevetve szedem el a bögréket és ízesítem meg az övét.
- Mert nem akarom - és ez ilyen egyszerű. Kényelmes tempóban lépkedek elé, majd nyújtom felé a bögrét egy féloldalas mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Cortezék említésére járatom körbe tekintetemet a konyhán és a nappalin. Nincsenek sehol, és túlságosan nagy a csend ahhoz, hogy ne valami rosszba sántikáljon az a két ördögfattya. Nagyot sóhajtok, ezzel most aligha van erőm vagy egyáltalán kedvem foglalkozni. Aprót biccentek Belián felé, amikor elveszi a kávét. A kezdeti sokk elmúlt, már tényleg az a Belián áll előttem, akihez hozzászoktam, eltekintve a havi hisztitől. Belefér. Mindig belefért. Mindig bele fog férni.
- Tudom, hogy érdekel - mosolyodom el szélesen, kékjeimet felejtem arcán. - Hoztam neked valamit - cigarettámat a mosogatóba pöckölve lépkedek az előtérbe, hogy a táskából turkáljam ki az igencsak jó állapotú könyvet. Visszabattyogva Beliánhoz nyújtom felé egy széles mosollyal.
- Első kiadás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Értetlenségét és a kérdéseket is figyelmen kívül hagyom, miközben a táskához lépkedek. Ajkaimon halvány mosoly játszik, Belián elé lépve csak kiszélesedik, ahogy felé nyújtom a könyvet. Hirtelen döntés volt, igazából elég átgondolatlannak is mondanám. A kicsiny antikvárium kirakatában pillantott rám, én meg gondolkodás nélkül mentem be és vettem meg. Végül a könyv meglepő módon túlélt mindent, másnap nem is emlékeztem, hogy megvettem, de a képkockák lassan kattantak a helyükre, míg végül beugrott. Megvettem neki. Fogalmam sincs miért jutott eszembe, egyáltalán hogyan.
- Nem hiszem, hogy visszaveszik - elégedettet kortyolok a bögréből, majd párat hátralépve dőlök a pultnak. - Ez csak egy könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hálásan mosolyodom el felé, amiért nem kezdjük el ismét azt, amit akkor, amikor a macskát kapta. Most nem érdeklik az okok, most nincsenek felesleges miértek, csak az őszinte döbbenet az arcán, de talán az belefér. Az én arcom is ilyen volt, amikor felfogtam, hogy tényleg megvettem. Én se értettem, ahogy most ő sem, de ez már nem számít, mert már a kezében fogja.
Aprót kortyolok, bólintok egyet utána. A könyv érték, ebben egyet kell értenem. Lehunyom szemeimet, ismét biccentek egyet arra, hogy az összes vizsgája meg lett, akkor talán még a könyvnek is hasznát veszi majd, nem csak ereklye lesz. Kis hatásszünet után folytatja, nekem meg kipattannak a szemeim. Fejemet fordítom felé lassan, arcát fürkészem.
- Komolyan? - szélesen elmosolyodom. Régen beszéltünk róla, elmondtam a véleményemet, majd továbbléptünk. Ezek szerint nem süket fülekre találtak a szavaim? - Ennek nagyon örülök. Levelező?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Őszintén meglepett azzal, hogy jelentkezett az egyetemre. Tényleg megtette, és ez most nem csak az, hogy beszélünk róla, mennyire de szipiszupi lenne, ha megtenné, hanem már megtette. Jelentkezett és valamiért ennek örülök. Nagyon is, talán indokolatlanul nagyon, mert nem bírom megmagyarázni, egyszerűen széles mosoly virít arcomon a ténytől.
- Tényleg - kortyolok aprót a kávéból. - Majd megoldjuk, hogy épségben eljuss, ha szükséges - bátorító mosolyt küldök felé. Levelezősként annyira nem kell gyakran bejárnia, én meg amúgy is bejárós vagyok, úgyhogy, ha be kell mennie, akkor ezen ne múljon. Csak ne hányjon, ha odaérünk, szép belépő lenne, mert vonatozni nyilván nem fogunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Meglep, hogy megcselekedte. Talán utalt már rá, de simán benne van a pakliban, hogy egyszerűen belenéztem a fejébe, hogy két szakot is elkezdett már, de egyiket sem fejezte be. Most pedig, a botanika mellé bevállalja a tanárit, egyszerre két szakot fog vinni, ami... bátor, de valamiért úgy érzem, hogy ez most menni fog neki. Nagyon is menni.
- Ne told túl Jázmin - nevetek fel hangosan, fél arcomat takarom el, ahogy vállaim rázkódnak. - Majd tartok magamnál hányózacskót, ne aggódj. Sokan nem bírják, nem vagy ezzel egyedül - az elején nekem sem igen akarta befogadni a gyomrom, de hányni mondjuk, sose hánytam tőle. Érdekes.
- Lassan idő van - kékjeim vándorolnak az óra számlapjára. - Kipakolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valami oknál fogva tényleg őszinte örömöt érzek azért, amiért bevállalta. Talán túlzás, talán előre iszok a medve bőrére, de végül is, egyelőre, csak annak örülök, hogy neki állt. Az még túlságosan is a jövő zenéje, hogy befejezi-e, avagy valami oknál fogva abbahagyja félúton. Bár azt már most kimerem jelenteni, hogy ahhoz lesz egy-két szavam.
Tenyerem mögül sandítok rá, immár csak egy félszeg mosollyal ajkaimon. Repülő szőnyeg. Persze, az már nem is elég, hogy elviszem én, mi? Mosolyogva bólogatok, mert igen, hajlandó vagyok beáldozni pár zacskót arra, hogy eljusson az egyetemre. De bármennyire is élvezem a társalgást, ahogy pillantásom az órára esik, mosolygásom kissé alább hagy, és végül Beliánra nézek, akinek reakciója igencsak meglep. Ismét.
- Várni foglak, ahogy eddig mindig, ezért va... - ajkaim elnyílva maradnak, ahogy a mondat befejezetlenül lóg a levegőben. - Itt leszek holnap is. És azután is. Minden unalmas levitás dolgot elmondhatsz majd később is - bátorítóan pillantok rá. Szinte már olyan, mint egy duzzogó kisfiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A jókedv hamar elszáll, ahogy mindketten az órára pillanatunk és realizáljuk mi is közeledik. Sajnos túl gyorsan. Bár igaza van, nem én vagyon a legjobb beszélgető partner, ezt nagyjából mindenki tudja, ha kell napokig ülök kussban, mégis valamiért maradni akarna. Tudom, hogy ez az időszak mindig kicsit hisztisebben telik, mégis mosolyt csalnak arcomra szavai. Ami nagyjából ugyanazzal a lendülettel tűnik el onnan, ahogy visszakérdez. Két kezemet vezetem tarkómra, fejemet hátrafeszítve pislogok a plafonra. Na mindegy.
- Ezért vagyok itthon - lehunyom szemeimet pár másodpercre, végül kékjeim Beliánra siklanak. Arcát fürkészem, de egyelőre semmit nem tudok belőle kiolvasni. Pazar. Nagyot szusszanok.
- Én akkor is téged látlak, nem a farkas utáni szart. Nyugodj meg, kérlek - halkan kuncogok fel az elnevezésen. Ez mennyire találó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem terveztem elmondani neki. De még mennyire, hogy nem. Ezt a saját kis titkomnak akartam megtartani, mert egyáltalán nem releváns, hogy valójában miért vagyok itthon. Salvatore segített kijózanodni és megtisztítani az agyamat, hálás vagyok neki, mérhetetlenül, mert napok óta én jártam az olasz utcákat, és nézelődtem vidáman, mint egy turista. Azok mondjuk ritkán vannak szétverve, de... Én voltam. Lorin létezése és lénye segített visszatérnem, és amikor megjött az elhatározás, megtartottam magamnak, csak közöltem mindenkivel, hogy haza mentem. Aztán itt vagyok, ő meg teáról kezd magyarázni. Nagyot sóhajtok, karjaimat fonom össze magam előtt egy mosollyal, amíg várom, hogy a zavar elmúljon. Bár lehet nem mostanában fog, mert... csatt! És ennyi. Kékjeim kikerekednek, automatikusan sietek oda, hogy kezét megfogva fordítsam magán felé egy szemtelen mosollyal.
- Megígértem az elején, emlékszel? Itt leszek onnantól számítva, ameddig csak itt laksz, és még itt laksz tudtommal, szóval... - elengedem, majd a konyharuhát bevizezve nyomom a homlokának. - Itt vagyok - fejezem be a mondatot, miközben a hűs vízzel átitatott rongyot tartom homlokának. Ez jól kezdődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Semmi nem úgy megy, mióta beléptem az ajtón, ahogy azt elképzeltem. Nem, ez így nem állja meg a helyét, semmit nem képzeltem el, hülyeség lett volna, akkor csak, nem is tudom. Amire számítottam volna? Ez így belefér, nem? Óvatos mosollyal ajkaimon nyomom fejére a ruhát, néha el-elveszem onnan, hogy láthassam mi a pálya. Egy puklin kívül talán nem lesz ott más, bár mit sem számít, amikor hamarosan szanaszét törik... nagyot sóhajtok. Ujjaimat fonom csuklójára, hogy magammal húzzam, ahogy oldalra lépek, majd elengedem és becsukom a szekrényajtót, végül rápillantok.
- És itt leszek - mosolygok rá én is, észre sem veszem, ahogy keze mozdul, jobban leköt homlokának pirossága. - Elmondtam. Megígértem. Nincs mit köszönnöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az óra ketyeg, mi pedig a konyhában állunk, mint két rendes hülye. Belián zavara valószínűleg most hágott a tetőfokára, bár nem értem miért, amikor elmondtam már neki egyszer, még az elején, hogy várni fogom onnantól. Ez nem változott csak azért, mert... mert más lettem. Hazugság. Változott, ha nem tisztulok ki, akkor még mindig az olaszoknál csépelnének, és nem Belián homlokát hűsíteném éppen.
- Nem kell mondanod semmit, valószínűleg azért nem - veszem el a konyharuhát a felületről, majd kissé összeszűkült szemekkel méregetem, mindössze pár másodpercig. - Ezt sajnos aligha mi döntjük el - már-már szomorkás mosoly kerül ajkaimra, ahogy elkapom az engem figyelő kékeket. A konyharuhát könnyed mozdulattal ejtem a pultra.
- És tudom, hogy minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudom, ismerlek - vonom meg vállaimat. - De most nem kell, annyira nem nagy dolog ez - legalábbis nekem semmiképpen sem, hiszen tényleg megígértem neki, és általában tartom magam az ígéreteimhez. Az más kérdés, hogyha nem tisztulok ki, akkor nem lennék itt, de tiszta vagyok, itt is vagyok, szóval egyszerűen lépjünk tovább. Amennyire lehetséges, mert most valamiért Beliánnak egyáltalán nem áll szándékában elfogadni azt, hogy menni kell. Furcsa.
- Az állandóan felreped - sandítok le rá, mosolyom kissé alábbhagy. - Volt már rosszabb is - gondoljunk csak a repedt bordákra. Vagy bármilyen törésre. Mint most is, csak az orrom legalább helyre lett pakolva. Az emlékre akaratlan borzongok meg. Kurvára fájt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A felfogásával az őrületbe – haha, jó poén, érted, az őrületbe – tudna kergetni. Valóban megérné meghalni, akár csak egy pillanatra is, hogy utána másként térj vissza? Nem is másként, hanem konkrétan egy másik lényként? Megértem a logikát, én tényleg megértem, mert így felnőhetne ténylegesen, megöregedhetne, lehetnének gyermekei, leélhetne egy életet amellett, akit igazán szeret, akiért meghalna, de valóban megéri meghalni, és egy új emberként visszatérni? Lehet túl sok King regényt olvastam már életemben, de erről akaratlan az Állattemető jut eszembe, még úgy is, hogy nem én vagyok legtöbbször jelen, szóval ez már igenis jelent valamit. És nem jót.
- Nem az a lényeg, hogy érdeklődjek, kibe leszel képes beleszeretni? – szinte már fájdalmas mosoly kerül fel arcomra, ahogy az eddig csak gondolatban megfogalmazódott szó, immár kiejtésre is kerül. Szeretni. Szeretni fog valakit. Szerelmes lesz valakibe, mert ki is mondta, hogy belé képes lenne beleszeretni. Fantasztikus hírek, legalábbis Lorinra nézve biztosan. És igazából, ha nagyon megerőltetem magam, ha nagyon-nagyon jó testvére akarok lenni, akkor nekem is. Mert boldog, és ennél több nekem valóban nem számít, hiszen mióta ismét visszakaptam az életembe, és előttem van már a kép, amikor valóban boldog, meg kell hagyni, nagyon régen láttam ilyennek. És jóleső érzéssel tölti meg a szívemet a tudat, hogy emellett a férfi mellett igenis boldog lehet, még akkor is, ha legszívesebben puszta kézzel tekerném ki a nyakát, amiért megfordul majd a fejében, hogyan érintse. Ha nem fordult már meg benne. Kezem akaratlan szorul ökölbe egy pillanat alatt, majd engedem is ki rögtön, hogy moderáljam magam és érdemben tudjak reagálni Lorinnak, majd csak türelmesen hallgassam meg, ahogy kifakad.
- Payne azt mondta, megbeszélte veled, hogy tied a ház, és örültél neki. Nem minden felnőttes dolog habostorta Lorin, a magány is hozzá tartozik ahhoz, hogy elindulj valamerre – vonom meg vállaimat. – És nyilván nem kérdeztünk meg senkit, mert senkinek nincs ehhez köze Payne-en és rajtam kívül – mert nincs is. Így döntött, amit nagy nehezen, de elfogadtam, vagy inkább, úgy lenne helyes, hogy éppen igyekszem elfogadni a saját elbaszott módomban. De legalább próbálkozom, és ez is több, mint a semmi talán. Végig arcán tartom tekintetem, ahogy közelebb lépked hozzám, majd átölelve hajtja mellkasomra fejét. Lesandítok rá, halvány mosollyal ajkaimon teszem hátára szabad kezemet és szorítom magamhoz. Nem nagyon, éppen annyira, hogy érezze, itt vagyok, még ha most kicsit el is vesztem.
- Én bízok benned – szívok mélyet cigarettámból, majd a csikket könnyűszerrel pöckölöm el. – A pasiban nem bízok jelenleg leginkább, de mindegy – le is zárom a témát, nem akarok erről többet beszélni, tiszteletben kell tartanom a döntését, már amennyire ez lehetséges. – Ezt nem ígérhetem meg – szorítom magamhoz még erősebben, lágy csókot lehelek hajába, másik kezemmel simogatom fejét óvatosan. – Menjünk, mert megfázol. Hadd aludjam ki magam melletted, valószínűleg ma utoljára – keserű nevetésem tölti meg a körülöttünk meglapuló csendet, míg végül lassú léptekkel, Lorint magamhoz ölelve indulok el hazafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagyot szusszanok. Ujjaimmal dörzsölöm meg szemeimet, a fene sem gondolta volna, hogy ez valóban ekkora dolog lenne. Tettem egy ígéretet, amit a lehetőségeimhez mérten igenis szeretnék megtartani, bármennyire is nehéz néha összehozni a programokat a teliholddal.
- Ezt örömmel hallom – óvatos mosoly kerül fel ajkaimra. Ahogy ő felsandít a homlokára, mintha láthatná, nem tudom mi az elképzelés, úgy én is kékjeimet pihentetem a folton. Nos, ennél valószínűleg rosszabbakat is tapasztal, szóval aligha viselte meg jobban a lelkét, mint az illendő lenne.
- Belián – szusszanok egy nagyot. – Köszönöm, de nincs rá szükségem. Tényleg nincs, de ha mégis kellene, akkor szólok – őszinte, féloldalas mosoly játszik ajkaimon. Jobb kezem mozdul, lágyan érintem meg az apró dudort homlokán.
- Kis pukli van, de nem vészes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tényleg szólni fogok, ha kell - mosolyodom el halványan. - Esküszöm - még csak a szívemre nem teszem a kezemet, de egy kurva krém miatt ilyen kis hisztikét levágni, nem semmit. Még akkor is ha csak segíteni szeretne vele. Aprót szusszanok, biccentek egyet, amolyan megértettem jelzésként. A nem túl hirtelen jött érintés meglep, pedig igazán észrevehettem volna. Be vagyok tompulva. A földre sandítok, motyogva káromkodok, ahogy hozzám ér, majd kezeimet zsebre téve, szó nélkül indulok el a terasz felé és huppanok le a helyemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mire Belián kiér, én már rég ülök, égő cigarettám ficeg a számban, Cortez pedig abban a pillanatban ugrik az ölembe, ahogy ő leül a lépcsőre. Fejemet hátrabiccentem, a tetőgerendákat fürkészem, akkor is, amikor megszólal. Lehunyom szemeimet, mert nem lépett át semmit, de ezt nem mondhatom el neki, nincs hozzá jogom. Túl jól esett az, hogy hozzám ért. Gyengéd volt, szinte már-már szeretetteljes, pontosan olyan érintés, amit Payne-től várnék...
- Nem haragszom - lassan kezdem el simogatni Cortez hátát, majd állok neki vakargatni állát, csak véletlenül se kelljen ránéznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lefelé sandítva figyelem, ahogy a nadrág egy kiálló szálával játszik. Ismét behunyom szemeimet, majd visszafordítom a tető felé. Nagyot szusszanok, Cortez vakargatása fokozatosan hal el, ahogy kezemet inkább csak az állat hátán pihentetem. Kissé ráharapok cigarettám füstszűrőjére, majd nagyot sóhajtok. Ismét. Cortez hasa alá nyúlva teszem le óvatosan a földre, majd felállok, és lassú léptekkel battyogok Belián mellé, hogy végül a lépcsőre üljek mégis. Nem pillantok rá, a csillagos égre emelem tekintetem, égő cigarettám pihen szám szegletében.
- Nem vagy pofátlan, hagyd abba - szusszanásnyi szünetet tartok csupán. - Én vagyok szarul bekötve. Túl régen értek hozzám így... - hogy hogyan? Jó kérdés. Fogalmam sincs. Így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nyugi - a szó halkan hagyja el ajkaimat. Magam mögött támaszkodom meg, ahogy immár kissé hátradőlve pillantok fel az égre. Túl sok felesleges szó a témáról, nem érdekes, már megtörtént, egyszerűen csak engedjük el. Gondolnám én, és már el is indultam az elengedés ösvényén. Az a baj, igen, hogy csak én. Mert lakótársam folytatja. Kikerekedett szemekkel csippentem ujjaim közé a szálat, fejemet lassan fordítom Belián felé, arcomon őszinte meglepettség ül.
- Amikor a hajam... - tekintetem nem tudom levenni arcáról. Kékjeim ide-oda zizegnek arca különböző pontjai között. Mi a fasz folyik itt? Miért emlékszik rá? Miért hozza fel? - Én nem szégyellek semmit, egyszerűen különös, de... - zavartan köszörülöm meg torkomat mielőtt folytatnám. - De kösz. Tényleg - fúrom pillantásom az övéibe egy halvány mosoly mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fenevad. Elhúzom a számat a szóra, mert túl kegyetlennek hangzik ahhoz, aki mellettem ül éppen. Még hogy fenevad, amikor reggelente kávéval és reggelivel vár, mindig szem előtt tartja, hogy a másiknak mi a jó és aszerint cselekedni. Nem, a fenevad szó ide egyáltalán nem illik bármennyire is szeretné ezt magára húzni, azonban több eszem  van annál, mintsem most álljak neki erről vitatkozni.
Főleg, hogy ismét meglep. Nem is kicsit, váratlanul ér, pedig mindig elhittem, hogy engem már aligha lephet meg bármi is. Neki mégis sikerül, és így, hogy folytatja, még cigarettám is lazábban függ ujjaim között, már-már hamarosan kiesik onnan. Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy beszél, és igyekszem felfogni a szavakat. Lassabban megy, sokkal lassabban, mint azt akarnám. Meg kell szólalnom, de valamiért nem megy. Nem tudom. Csak nézem a mellettem ülőt és nem bírok megszólalni.
Fontos vagyok neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fontos vagyok neki. Kimondta igaz? Nem csak beképzeltem, nem elmém játszik velem ismét. Én vagyok itt, én vagyok Belián mellett, mégis megáll bennem az ütő, ahogy felmerül bennem a lehetőség; végleg megbomlott az elmém, és a démonok már olyan csúnya játékot űznek velem, amit félő, hogy nem élek túl. Én vagyok itt. Biztosan? Nem képzelődöm, hiszen minden, ami eddig történt valódi volt. Emlékszem a szavakra, az érintésekre, a hangokra. Mindenre emlékszem, szívem mégis olyan hevesen ver, hogy a fülemben zúgó vértől nem hallom Belián szavait, csupán annyit észlelek, hogy lábait közelebb húzva magához teszi állát térdeire. Mint egy kisfiú.
Erőltesd meg magad, Brightmore.
Pislogok párat, cigarettámat biggyesztem vissza ajkaim közé. Az égre nézek, ahogy kezeimmel támaszkodom meg magam mellett ismét. Idő van. Tudom. De így már én sem akarom elengedni magam mellől...
- Én... mármint, öm... szóval, kösz... köszönöm - hangom fojtott, és nem merek ránézni. Vajon miért nem? - Ideje menned. Tudom, nem akarsz. Én sem akarom, de menned kell. Itt foglak várni, ahogy mindig. Rendben? - nem tudom mit mondhatnék, így csak elismétlem az ígéretemet, amit tettem neki. Nem fűlik hozzá a foga, megértem, de erről sajnos nem ő dönt. Ahogy nem is én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Apró sóhaj hagyja el számat, mert kit érdekel hol történik meg? Engem aligha érdekel, még ha tudom is, hogy nagy valószínűséggel elég nagy veszélynek lennék ki téve. Nem, akkor sem érdekel, nem ez az oka annak, amiért mennie kell. Még mennyire hogy nem. Hanem annyi, hogy tudom, mennyire gyűlöli ezt, mennyire megveti az egészet, ami benne él, így nem akarja, hogy lássam. Most minden más és zavaros, az agya furcsán működik, ezért hiszi azt, hogy még van időnk. De nincs. Nagyon nincs.
Biztató mosollyal figyelem, ahogy felkel, szívem mégis kihagy egy ütemet, ahogy lelépked a lépcsőkön. Ez a mai Hold más. Nagyon más, és megmagyarázhatatlan. Különös, és mégis olyan megszokottnak érződik, pedig nem az. Halkan kuncogok fel.
- Bírom a fahéjat - szélesen vigyorgok, azonnal megérzem, hogy az alvadt vér enged a seben. A vér íze issza be magát számba, mit sem törődöm vele, rendületlenül mosolygok tovább. Szakadjon tovább, nem érdekes. Türelmesen várom, hogy befejezze a mondatot, kékjeim csusszannak oldalára, ahogy keze teszi. Nagyon idő van.
- Én is - széles vigyor, ám megtorpan. Értetlen nézem a hátát. - Menj már, mert itt őszülök meg - hangomban érződik a játékosság. Pedig nem érzem magam annak. Egyáltalán nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tisztázzuk, hogy nem a szóvicceid miatt vállalom fel, hogy szeretlek XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hát annyira megbolondítasz, hogy rossz helyen kérem, hogy szeress, akkor szerinted?