Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azért mész el legfőképpen, hogy elfelejts engem - döntöm homlokomat kézfejének. - Nem kockáztathatom meg, hogy rád talál valaki olyan, aki megérdemli, hogy szeresd, de én ott vagyok, így tartsuk meg a fontos dolgokat, amik összekötnek - halvány mosoly játszik ajkaimon, a szavak őszintén hagyják el őket. - Kérlek - fejezem be immár komoly arccal a mondandómat, miközben felnézek rá. Válasza nem lep meg, számítottam rá, sőt, tudtam, hogy ezt fogja válaszolni, mégsem tudok rá értelmesen felelni.
- Szeretni fogom a gyermeked, mindenkinél jobban - szorítok rá kezére határozottan. - De nem lehetek az apja, te is tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A démonjaim sem félnek tőled - óvatos mosoly játszik arcomon, pedig belül a démonok hahotázva röhögnek, ahogy kiejti a szavakat a száján. Persze, hogy nem fél, mert most is velük beszélget, csak nem tűnik fel neki, hiszen olyan könnyedén és tökéletesen mozgatnak engem, fel sem tűnik senkinek. Mert tökéletes minden.
- Hogy tervezed ellopni? - nevetek fel halkan, vállaim megrázkódnak, csak akkor pillantok fel, amikor elsimítja homlokomból még mindig nedves tincseimet. - Ha csinálsz a világra még egy olyan elbaszottat, mint én, senki nem lesz hálás neked - rázom meg fejemet rosszallóan, de szám szegletében bujkál a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halványan mosolyodom el, mert erre több szót felesleges lenne pazarolni. Mindketten tudjuk, hogy ahogy ő sem fél tőlük, úgy ők sem félnek tőle, meg is lepődnék, és mivel a gonosz vigyor egyre csak szélesebb lesz arcukon...
- Beteg vagy - nevetek fel halkan, majd nyakát átkarolva húzom magamhoz, hogy eldőljek vele a kanapén és mellkasomra húzzam. Ez a helyzet még szép is lehetne, meghitt, olyan családias és őszinte, ha fel fognám a szavaim és a tetteim súlyát. De nem teszem. Vajon milyen kihatással lesz ez a jövőre?
- Hagyd már a spermáimat! - hajtom szabad kezemet szemeimre, miközben a mosoly lankadatlan virít arcomon. - Ha megerőszakolsz, akkor sikítok - kukkantok ki kezem alól vigyorogva, majd arcára simítva kezemet húzom közelebb magamhoz egy csókra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elmosolyodom, ahogy hozzám bújik, és miközben csókolom is ott bujkál a mosoly, amelynek kell. Ami azt sugallja, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem kell aggódni semmi miatt. Eltávolodunk egymástól, és ahogy ő bújik nyakamhoz, nekem a mosoly úgy tűnik el arcomról, mintha soha nem is lett volna ott, ám amikor megszólalok, hangom ugyanolyan nyugodt és simogató, mint eddig.
- Mikor indulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez furán hangzik - ráncolom a szemöldököm értetlen pár pillanatig. - Mint valami elő-csapatépítő - nevetek fel halkan. Kezemmel kezdem el simogatni hátát, ami nem is olyan bonyolult, mivel a felsője elég rendesen elszakadt. Mélyet sóhajtok. Még ez is...
- Lorinnak hívtad - mosolyodom el szemtelenül. - Amíg nem gyújtja fel, nekem oké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Baszdmeg, de gáz - nevetek fel hangosan. Egyenpóló Cath-en és még több másik emberen? Elképzelhetetlennek tartom, de ha ő mondja, akkor üsse kő, várom azt a képet, vagyis... - Jobban örülnék, ha olyat küldenél, amin már nincs rajtad - szemtelen vigyort engedek meg magamnak, miközben lesandítok rá. A vigyor hamar arcomra fagy, mert még nem végeztünk. Minő meglepetés, de jöjjön csak, majd rendesen kezeljük. Igen, többesszám.
- A mai adagomat még nem vettem be - vonom meg vállaimat könnyelműen. - De a pánikon már túl vagyok - nagyjából. Ha szigorúan nézzük, tényleg túl vagyok rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Helyes - csókolom homlokon lágyan. Akkor ezt is megbeszéltük, viszonylag hamar, és meglepő, de a legnagyobb egyetértésben. Nagyon helyes, csak nehogy egy ilyen kép után, véletlen elutazzak Franciaországba.
Ráncolt szemöldökkel és hümmögve hallgatom, amit Payne mondd. Lorin szerelmes lenne? Eddig is az volt, nem? Jason-t ajnározta állandóan, de az amolyan plátói volt, valóban, én csak reménykedtem, hogy a plátóiság kitart mondjuk örökre.
- Aranyos tőle, hogy ezt gondolja - sóhajtok egy mélyet. - Szóval tetszik neki valaki. Remélem nő és nem férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Higgy, amit akarsz - felnevetek. Valóban nézőpont kérdése, hogy ki szedett fel kit, ámbár szerintem ez eléggé irreleváns, amikor feleségemként fekszik éppen a mellkasomon.
- Inkább nő legyen, mint férfi - mormogom bajszom alatt, mert egyáltalán nem tetszik az, amit hallok, és teljesen más kérdés, hogy a most elhangzott dolgok nagy része akkor fog eljutni agyam értelmes részébe, amikor kitisztulok. És hogy az mikor lesz? Kurva jó kérdés.
- Igen - szóval én is tíz nap múlva indulok. Jó tudni, talán elhamarkodottan vágtam rá a választ, de már mindegy. - Én maradjak, vagy te jössz? Ha az utóbbi, akkor kérek Helvey-től beosztást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pontosan ez az, amit nem tudok megígérni - ha összetöri a szívét, ha nem, elég a tudat, hogy hozzáér, mint nőhöz, hogy ideges legyek és zsigerből utáljam az illetőt. Ha mázlija van, akkor nem fogunk találkozni. Véletlenül sem. Soha.
- Nem hiszem, hogy örülne a gyerek, ha megint álló fasszal látna engem, vagy meztelenül téged. Bár az utóbbi talán annyira nem para, szóval ja... ha tudom a beosztást, akkor megdughatlak mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mindkettőnktől - bólintok egy aprót. - Egyértelmű - nem mindennapi látvány az, ha a lakótársadat éppen akció közben pillantod meg, de az a jobbik eset, hogy még nem voltunk benne a témában, nem? Csak majdnem neki álltunk, de mégsem. Hatalmas jó fej vagyok.
- Mmm - ráncolom szemöldökömet, miközben latolgatom a lehetőségeimet. - Inkább Helvey lásson meg, mint a húgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vagy senki - egyetértően bólintok egyet, mert az lenne a legjobb, ha tényleg senki nem zavarna meg minket ismét. Kezd unalmas lenni, hogy nem tudom megdugni a feleségemet, aki tíz nap múlva elmegy a faszba.
- Szerinted mindezek után még megduglak? - nevetek fel halkan. - Hadd szedjem össze magam - simítom végig hátát lágyan oda s vissza is, mintha olyan törékeny lenne. - Addig pakolj össze és menjünk, mert nem jössz vissza ebben a tíz napban. Lorin elkezdheti az önállósodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Benne vagyok - viszonzom a csókot, majd egy bárgyú mosollyal engedem útjára, hogy menjen pakolni. Amint eltűnik az emeletre vezető lépcsőn tűnik el mosolyom az arcomról és ülök fel azzal a lendülettel a kanapén. Tudom, hogy szemem csillogása is eltűnt, a hidegség és érzéktelenség tér vissza beléjük. Fejemben visszhangzik a röhögésük, arcomat megdörzsölve próbálom összeszedni magam, mert még nem örülhetünk. Tíz nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bajszom alatt motyogva igyekszem helyre rakni magam. Győzködöm az agyamat, hogy nem lesz olyan hosszú ez a tíz nap, hiszen csak szexelünk, alszunk és eszünk. Amint meghallom, hogy robog lefelé a lépcsőn, egy ellenállhatatlan mosoly kerül ajkaimra, így dőlök hátra a kanapén és figyelem onnan.
- Ügyes vagy - mérem végig, majd térdeimre támaszkodva állok fel. Mellé lépkedek, elveszem tőle a táskát, végül elindulunk hozzánk. Tíz nap. Az sok mindenre elég. Ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Némmá, nem elég ide egy vírus, még hozzák a bogarakat is. *facepalm*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Nah, tessék! Pánikot keltettetek! Kellett ez nektek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

És azt te honnan tudod? Undorítóak a csótányok például. Fújmár! Ráz a hideg Nber ._.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

De mindkettő fúj attól még! Hát szarok bele, hogy nem egyformák!

Belián a bátor! Ő bement érte látod? Hálás lehetél

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ez nem finnyásság! Majd ha szaladgál a bokádon, akkor meg nézek bután.

Azért ne told túl. Megdicsértünk, legyen elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Csótány invázió van, ez meg megint a hasára gondol.

Pedig a jó frizura mindig fontos, de mindegy ha lefújom a f*szba, hogy meghaljon. Szép hajjal csak jobb a halál, nem?

Natudodhovapöckölgessedtebánat!!!!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Jó, hogy mondod, meg kéne nekem is etetnem őket. Óabüdöséletbe XDDDDD

Mert csöves vagy.

Dehogy tudod. Majd pöcköllek utána XDDD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

De nincs kedvem. Majd kapnak holnap salátát XD

Jó csöves? Zuhanyzós csöves. Az a jó csöves.

Ez mondjuk teljes mértékben igaz. Fusson az, akinek két anyja van XDDDD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok hajlandó meghallani, amit mondd. Lehetek gyerekes vagy a viselkedésemre ráhúzhatjuk az ostoba jelzőt, de akkor sem akarom meghallani. Még hogy a csodák nem tartanak örökké. Az én csodám éppen itt sétál mellettem lovam hátán. Nem tudom elfogadni azt, hogy esetleg elmúlhat, hogy megszűnhet létezni, ha kell, akkor meghalok én, csak ő éljen tovább. Odaadom neki mindenemet, feláldozom magamat érte, egyszerűen ő éljen tovább. Jobban megérdemli, mint bárki más, de nem vehetik el tőlem, amikor nemrég kaptam vissza, és ő a fény az életemben, ő az, aki életem csodájának van titulálva, még akkor is, amikor ilyen makacs és érzelmileg manipulálni próbál, ha haragszik, ha csalódottság csillan a szemében, mert nem olyan vagyok, mint ahogy elképzelte. Még ilyenkor is ő a csoda, és mindig ő lesz az. Nem vagyok és voltam jó bátyja, ezt mindenki tudja, köztudott tény lehetne, ha mindenki beleüthetné az orrát a dologba, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. És ha ehhez az kell éppen most, hogy csalódottság süssön felém tekintetéből, esetleg megvetés, vagy utálat, akkor állok elébe, utáljon. Utáltak és vetettek már elegen, hogy húgomtól éppen ne érintsen mélyen, mert mindezek ellenére ő nem szűnik meg az én csodám lenni, bármennyire is az a terve jelenleg. Hiába a negatív érzelmek felém tőle, ő attól még az én Hóvirágom marad, aki tökéletesnek látja a világot, aki tökéletesnek lét néha még engem is, pedig egyáltalán nem érdemlem meg. Aki időt akar eltölteni az elbaszott bátyjával, amikor leginkább mindenki menekülne tőle, és tudom, hogy ő is ezt tenné néha, mert elviselhetetlen vagyok, önző, bunkó, miegymás, de nem teszi. Mert szeret, feltétel nélkül szeret, és elfogadja, hogy ilyen vagyok. Ilyenné lettem az évek során, még akkor is, ha bármennyire igyekszem jó bátyja lenni, nem mindig jön össze. Meglepő lehetne a tény, de nem az. Mindent képes vagyok elbaszni, erre Payne, és már Lorin is a tanúm, még a legnyugodtabb pillanatban is történhet olyan, ami azt váltja ki, hogy robbanjak. Mert elmebeteg vagyok. Lorin viseli a család fizikai fájdalmát, míg én a szellemit. Nagyon jól össze lettünk rakva, azért remélem ezzel anyámék nem dicsekednek el. Az én csodámmal amúgy se dicsekedjen el senki.
Nem tudok értelmeset mondani arra, amik elhagyják a száját. Lemondóan sóhajtok egyet, miközben fejem előre bukik és Storm sörényét szuggerálom. Érzem hangjában a sértődöttséggel kevert csalódottságot, és a haragot, a jó öreg haragot, amit mindenhol felismernék, mert a dac most az, ami élteti Lorint. Hogy nem fogja fel a másik szemszöget, csak azt látja, hogy magának milyen jót tenne, de én nem akarok a temetőbe járni hozzá.
- Eleget jártam hozzád a temetőbe gyerekként - szólalok meg végül halkan, tekintetem ugyanúgy lovam sörényét szuggerálja. - Tudom, hogy nehezen hiszed, de ez nem csak neked volt nehéz. Nem tudom és már nem is akarom elképzelni nélküled az életem... képtelen vagyok rá - kissé jobban markolok rá a vezetőszárakra, ahogy a szavak elhagyják ajkaimat. - De én inkább meghalnék, minthogy hagyjam, hogy egy másik fajhoz tartozz - fejezem be végül a gondolatmenetet. Én itt ezt lezártnak tekintem és nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Innentől pedig Lorin döntése az, hogy megpróbálkozik vele, avagy sem, még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy elbukik. És nem azért, mert szerencsétlen lenne, hanem azért, mert ő is tudja, hogy innentől fokozottan fogok rá figyelni. Akár akarja, akár nem, akár idegesítőnek tartja, akár utálni fog érte. Nem érdekel. Vessen meg, de akkor sem fogom hagyni, hogy így fogja fel az életet, amit ahelyett, hogy kihasználna, amíg csodálatos az egész, inkább eldob magától.
- Értem - mi a fasz? Ez mikor történt? És én miért nem tudtam róla? Na igen. Ennyit akkor arról, hogy próbálkozom jó bátyja lenni, ugye? - Payne említette, hogy szeretnél egy kutyát - igen, ennél jobb tématerelés nem jutott eszembe, de ha már mindent megbeszélünk, akkor ez is belefér, nem? Úgyis kapni fog egy kutyát, és ha már a halála szóba jött akkor igenis terelhetem vidámabb mederbe a beszélgetést. Én mindent elmondtam, szerintem ő is, nem egyezik a véleményünk, ami aligha lep meg bárkit is, szóval tovább léphetünk. Lépjünk tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Én vettem kakaót. *boldog* Az volt, ha más nem is XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ránk fér a boldogság ezekben az ínséges időkben. *drámázik*

Nem mindegy milyen csokit! Szóval... milyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Nemtom, én éppen sárgarépát nassolok, szóval nem érzem át a csoki vágyat XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Miért stresszes kis barátom? Mesélj! *lehuppan mellé*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Nah, akkor ezt örömmel hallom *elégedetten bólogat párat* Én itt végeztem is. Így kell problémákat megoldani kérem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elment. Tényleg elment. Ahogy felpakoltam a vonatra a nőt pár napja, nem éreztem semmit. Nem voltak könnyeim, nem voltak érzések az arcomra írva, csak akkor, amikor tudtam, hogy lát. Még egy bevörösödött szemfehérjét és egy kis bekönnyezést is ki tudtam préselni magamból, amikor fellépett a fokokon, hogy beszálljon a vagonba. Az a tíz nap, amit egymásnak ígértünk, tökéletesen telt, mert én megkaptam Hope-ot, ő pedig megkapta azt a Denist, akibe beleszeretett, és aki viszont szereti. Mert csak tíz napig tartott az egész, és nem tovább, milyen kár, hogy az egész egy cukros mázzal leöntött hazugság, mely belül rothad és hullaszaga árad belőle. Tudod mi lesz a legfájdalmasabb az egészben? Ha felébredek és ezek eszembe jutnak. Eszembe jut az, ahogy igazából érzelmektől mentesen tettem fel a vonatra. Hogy előtte napokig érzelmek nélkül csókoltam a nőt, aki a világot jelenti nekem egész életemben, hiába megosztott ez a hely. Hogy a szeretkezések, amiket akkor csináltunk, amikor ránk jött a házban, mit sem jelentettek, egyszerű színjáték volt az egész, miközben agyamban meg folyt a tombolás. Hogy azt, akit őszintén szeretek, szívből, ki tudja mióta, átvertem, és egy olyan mocskos hazugságba taszítottam, amelyből soha nem magyarázhatom ki magam. Mert ha kiderül..., ha ez az egész kiderül, akkor mindennek vége. Megutál, gyűlölni fog, nem fog tovább szeretni, csak egy név leszek, amely már semmit nem jelent neki. Ironikus, hogy pontosan ezt szeretné elérni azzal, hogy itt hagyott, bár ha nem is gyűlölni szeretne, de talán meg fog. Lesz ideje gondolkodni, visszagondolni azokra az időkre, amikor ő meghalt volna értem, én pedig mentem a saját fejem után, hogy végül összeverjék azt. Szomorú, és...
Önmarcangolásomat a telefon hangja szakítja félbe. Nagyot sóhajtva kapom kezembe és ülök ki az ágy szélére, miközben olvasom. Arcom teljesen semleges, miközben a szavak feldolgozásra kerülnek agyamban. Tehát a téren. Oké, bár nem tudom mennyire jó ötlet ez, ők mégis azt mondják fent, hogy menjek, minden rendben lesz. Vajon mikor jutok el oda, hogy válaszoljak is nekik egyszer? Remélem nem mostanában, az már tényleg a végét jelentené. Gyorsan kapom össze magam és szó nélkül hagyom el a házat, amely így is csendes, lakótársam már valószínűleg alszik. Helyes. Komótos léptekkel, égő cigarettával sétálok a helyszín felé, amikor meglátom a padon ülő sziluettet, aki elém lép és megölel, miközben kiveszem cigarettámat ajkaim közül kerül egy puszi arcomra. Mosolyogj!
- Szia - óvatos mosoly kerül fel ajkaimra, hangom rekedtes, mert ahogy orromat megcsapja illata egy pillanatra minden kitisztul. Egyetlen egy pillanatra, de épp elegendő ahhoz, hogy ez örökre megmaradjon. Az én hóvirágom. - Nem tudsz aludni? - tolom el magamtól óvatosan, hogy arcát fürkészhessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sok mindenkit lehet hibáztatni a bekövetkezett helyzet miatt, de még ha kimondatlanul is, de ott lebeg a fejünk felett. Az én hibám, mert Cath szerelmes belém, és el kell mennie ahhoz, hogy újra normális életet tudjon élni, amiben nekem nincs szerepem. Önző dolog ez, meg is sértődhetnék, fájhatna, de a démonok nem hagyják és ezért őszintén hálás vagyok nekik, majd kapnak kekszet a végén, amikor ennek az egésznek vége, vagy már nincs is értelme.
- Alszol ma velem? - húzom vissza magamhoz egy pillanatra, hogy homlokon csókoljam. Megérzem hideg ujjait sajátjaimon, egyszerűen hagyom, hogy megfogja, majd engedelmesen követem arra, amerre húz. Nekem mindegy hova megyünk és miért, de némán könyörög neki az agyam utolsó épségben maradt szeglete, hogy ne mondjon semmi ostobaságot, gondolkodjon mielőtt megszólal, mert itt és most, nem én irányítok. Csillogó tekintettel, mert ilyet is tudok, ha megerőltetem magam, figyelem arcának vonásait, ahogy a gyér lámpafény esik rá hófehér bőrére, és eszembe jut, amit a téli szünetben mondott még arról, hogy egy másik lény lesz lesz. Jelenleg mérhetetlen büszkeséget érzek, amiért elmondhatom, hogy a húgom, és képes lenne meghalni azért, hogy utána újraéledjen egy másik lényként, de akkor és ott ez nem volt opció. Most mégis meg van a kényszer, hogy kinyissam a számat és közöljem vele, hogy csinálja, szerzek neki vámpírt, ha kell, csak maradjon mellettem örökre, és ne hagyjon el olyan indokkal, mint ahogy Payne tette. Alsó ajkamra harapok, hogy ne szólaljak meg, csak koncentráljak a kérdésre. Most nem győzhettek ti, rendben? Adjátok meg nekem a lehetőséget, kérlek.
- Jól - túl tömör, találj még ki valamit, ami azt mutatja, hogy bánt, de megbirkózol vele. Gyerünk, járjon az agyad. - Nem tudom. Furcsa érzés, hogy nincs itt - megvonom vállaimat, majd Lorin arcáról vezetem az égre kékjeimet. Húgom kezét szorongatva sétálok a csillagos ég alatt, franc sem tudja hogy merre. Mekkora hazugság. Mikor fog fájni?
- Te jól vagy? - kissé rászorítok ujjaira, hogy tekintetét rám vezesse, amikor válaszol, mert én már ismét arcát fürkészem. Nem kell tovább a hazugság, amiben éppen sétálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem tudom meddig lehet ezt húzni. Nem tudom meddig hagyják, hogy legyenek tiszta pillanataim. Nem tudom, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a lelkem maradványai végre a helyükre kattannak és elég erős lehetek ahhoz, hogy legyőzzem őket. De végső soron nem tudom meddig bírom még. Két hete tart az egész, valamikor hónapokig elhúzódott mire összetudtam magam szedni. Mi van, ha most nem elég semmi? Ha olyan mélyről törtek elő most, hogy nem szándékoznak visszamenni és megkönnyíteni az életemet? Küzdjek, mi? Könnyű azt mondani, de nem a legegyszerűbb megtenni, még akkor sem, ha Lorin illata úgy terjed tüdőmben, mint valami méreg, pedig már rég nincs olyan közelségben, ami miatt érezhetném még. Lassan sétálunk a cél felé, bármi is legyen az, és tudom, hogy nem fog nekem hinni. Nem vagyok jól, egyáltalán nem, de hogy mondod el a húgodnak, hogy a lelked annyira megtört, mert ismét gyenge voltál; már nem te irányítod saját magadat, nincs befolyásod a tetteidre. Fogalmazzam meg úgy, hogy ne tűnjek teljesen elmebetegnek, pedig az vagyok, de még mennyire, hogy az, és csak ilyenkor látszik igazán. Amikor szemem fénytelen pillant emberekre, amikor érzelmek nélkül teszem fel a vonatra a nőt, aki mindenben mellettem áll, amikor Lorin közelsége és a minket körbevevő nyugalom és csend is hazugságnak tűnik. Mert az. Hiszen nem én vagyok húgom mellett.
- Azt gondoltam - sóhajtok egy mélyet, miközben elengedem magam mellől, hogy beülhessen a hintába. Az első adandó lehetőségnél vetem hátamat valami felületnek, aligha számít, hogy minek. Mélyet szívok lassan már elégett cigarettámból, majd mit sem törődve azzal, hogy hol vagyok dobom le a földre és taposok rá. Kérdése meglep, nem tagadom, de arcomra nem ül ki a döbbenet. Nem, még akkor sem, amikor a következő mondat elhagyja a száját. Fejem előre biccen, tincseim arcomba hullanak, így nagy valószínűséggel vetül árnyék legalább fél arcomra. Szóval ilyen érzés lehet lebukni. De mégis hogyan? Tekintetemet lehunyom, mielőtt felemelném fejemet és a felettünk elterülő égre emelném ismét. Amikor ajkaim elnyílnak, nem pillantok Lorinra.
- Nem - hangom határozott, az előbbi kis kedvességnek, amit még ki tudtam magamból préselni a démonjaimon keresztül már nyoma sincs. Tudom, hogy szemeim csillogása is odalett, ahogy a mozdulatok is sokkal természetesebben törnek ki belőlem, mint eddig. Mert így, hogy tudja, már nincs értelme rejtegetni semmit tovább, hanem megmutathatják magukat, hiába feszíti őket is a kérdés, hogy miért. Engem nem érdekel, hiszen már tudja, kit érdekel miért és hogyan jött rá. A lényeg, hogy az orromba beékelődött illata segítsen megtartanom a maradék józan eszemet. Mielőtt megszólalhatna folytatom. - Indokolatlan a többes szám. Én csesztem el - szemeimet ismét lehunyom, meglepően kellemes érzés, ahogy egy hűvös fuvallat szántja végig arcomat. - Miattam ment el, nem azért, mert ez egy olyan kihagyhatatlan alkalom. A helyében én is elmentem volna valószínűleg, szóval hibáztatni nem tudom érte, bármennyire akarnám - okkal ment el, tudom én, megértem, de akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az az ok, én vagyok. Kegyetlen vagy, Payne, amiért elmondtad. Nagyon kegyetlen.