28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Le
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 18. 21:30 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



Végre kellemes idő volt, véget értek rossz, cudar idők. Szóval kedvet kaptam egy kis sétáláshoz a természetben, valamint úgy döntöttem, hogy kiegészítem az albumomat további fényképekkel, úgyhogy helyszínként a rétre esett a választásom. Elég sokat kuksoltam mostanság az iskola falai között, szóval felemelő érzés volt újra a természetben lenni. A jó idő miatt tavaszi sportöltözéket választottam magamnak, amiben kényelemesen éreztem magam, a hajamat pedig hátrafogtam, így indultam el az utamra. Természetesen a fényképezőmet sem felejtettem a szobámban, amit még Timitől kaptam a születésnapomra. Igazán figyelmes ajándék volt tőle, bár tudta, hogy imádok fotózni. Mindenesetre nagyra értékeltem a figyelmességét.
Miután kiértem a helyszínre, rögtön megláttam egy katicabogarat, amint épp az egyik fűszálon kapaszkodott, gondoltam, hogy ez jó fotótéma lehet, úgyhogy mentem lehasaltam a fűbe és le is kaptam. Szokás szerint ezt a képemet is fekete-fehérben lőttem, mert nekem ez a kompozíció tetszett a legjobban, erről pedig megvolt a saját véleményem. Kevés ismerősöm szerette a fotózást és még kevesebben értettek a művészethez, szóval ez a téma idáig Linkén kívül kivesézetlen maradt számomra. Belegondoltam, hogy már milyen régóta vagyok az iskola tanulója, majd arra a témára terelődtek a gondolataim, hogy egyelőre nagyon nem úgy jöttek össze számomra a dolgok, ahogyan szerettem volna. Timivel nem sok beszélnivalóm volt, mert tudta, hogy tovább szeretnék tanulni, a külön kecó pedig nem jött össze, szóval egyelőre még mindig a lányok hálótermeinek körletében szállásoltam el magam. Nagyon örültem volna, ha minden a terveim szerint sikerül, de sajnos Fortuna nem az én oldalamon állt jelen pillanatban, szóval be kellett érnem azzal, ami idáig természetes volt számomra. Noha így is függetlenebb voltam attól, mintha otthon éltem volna, de azért mégiscsak jó lett volna egy külön lakás, de mivel nem állam túl jól anyailag, így nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 22:04
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 18. 22:22 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



Elégedetten szemléltem a katicabogaras képemet, hiszen tökéletesen sikerült eltalálnom a megfelelő pillanatot vele kapcsolatban.
- Úristen! Ez nem is sikerülhetett volna jobban! - mondtam magamnak elégedetten. Nem mindig sikerültek a képeim úgy, ahogy akartam, de most szerencsém volt.
Közben azon vettem észre magam, hogy társaságom akadt egy férfi és egy kutyus személyében. Az állatka iszonyat cuki volt, rögtön odajött hozzám, és mivel nagy állatbarát voltam meg is dögönyöztem.
- Nagyon édes a kutyád - közöltem a sráccal. Kicsit elcsodálkoztam, amikor egy cetlit nyújtott át nekem, de miután elolvastam, rögtön felvilágosultam. Jó érzéssel fogott el, hogy megdicsérte a gépem. Hiába, Timi nem vett nekem rossz gépet, tudta, hogy mik az elvárásaim egy fényképezővel kapcsolatban.
- Szia! Alíz vagyok. Tulajdonképpen már általános iskolás korom óta szerettem fényképezni, de igazából mostanság jöttem rá a műfajomra. A fénykép elkészítésénél mindig a jól elkapott momentum a legfontosabb, hiszen ez marad hátra az éppen megörökített pillanatból, mely utána a közönség elé tárja mondandóját és történetét - nyújtottam a kezem bemutatkozásképp Nesztor felé.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én főként a fekete-fehér fotókat preferálom. Számomra az mutatja meg a képek, a téma valódiságát. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. A fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül - közöltem a sráccal a véleményemet.
- Te mióta fotózol és milyen képeket szeretsz készíteni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy nem zúdítottam rá túl sok mindent, de úgy gondoltam, hogy ha már érdeklődött, akkor teljes körű válassza szolgálok neki a fotózást illetően. A kutyusa pedig rém aranyos volt, épp az ellenkezője volt a lusta macskámnak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 23:43
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 19. 00:56 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



- Az igen, jó régóta fotózol. Ez nagyon klassz. Kíváncsi lennék a műveidre, persze bizonyára nem hordozod magaddal mindenhova az albumjaidat - mondtam neki lelkesen,  hiszen valóban érdekeltek a művei, látszott rajta, hogy tapasztalt a témában. Szívesen megnéztem volna a képeit, de belegondolva, tutira nem hurcolta magával őket, hacsak nem a fényképezőjében tárolta a nagy részüket. Vagy legalábbis bizonyos mennyiséget belőlük.
- Hm... a portréfotózást én is szeretem. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Bocs, abbahagyom az okoskodást - nevettem el magam a fiúra pillantva. Nem, nem ment el a józan eszem, csak talán kissé túlbuzgó módon álltam hozzá a témához. Nem csoda, hogy a Művészetek tárgy is a kedvenceim közé tartozott.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy szereted a munkádat. Sok embernek nem adatik ez meg... vagy rá vannak kényszerítve társadalmilag arra, hogy egy olyan munkával, ami nem jelent nekik semmit, pénzt keressenek vagy nem is tudnak róla, hogy mi az, ami igazán örömet okozna nekik - osztottam meg a gondolataimat a férfival.
- Én elsőéves mestertanonc vagyok Futurológia szakon. Amolyan jövendőmondó-féle. Képes vagyok előre megálmodni bizonyos emberek jövőjét, ami nem mindig felemelő érzés, de időnként hasznos is - magyaráztam Nesztor-nak a képességemet, amelyre időnként áldásként, olykor pedig átokként tekintettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy anyám is megjelent az életemben egy röpke kis találkára, aki idáig egyáltalán nem játszott semmilyen szerepet sem a mindennapjaimban. Az árvaházi éveket sosem fogom elfelejteni, az pedig különösképp bosszantott, hogy édesapám halálára is fény derült, ráadásul a nevelőanyám még mindig nem tudott semmit a találkánkról. Ráadásul arról se, hogy itt szeretnék maradni ebben a világban.
- Bocs, kicsit elkalandoztam. Tudom, rossz szokás - mentegetőztem pironkodva, amikor ráeszméltem, hogy már megint elkalandoztam. Elég gyakran fordult elő velem az utóbbi időben, hogy gondolatban máshol jártam, aztán hirtelen kapcsoltam, hogy vissza kéne térni a valóságba.
- Idáig egy katicát sikerült elcsípnem, aki épp egy fűszálon kapaszkodott. Tudom, nem nagy cucc, de én szeretem a természetfotókat.
Kikerestem a fényképezőmből ezt a képet, majd közelebb léptem Nesztor-hoz és megmutattam neki a fotót.
- Az a tervem, hogy lekapok majd pár személyt, amikor nem is számítanak rá, megpróbálok elkapni egy jól rögtönzött pillanatot. Nem igazán szeretem az előre beállított képeket, max. kérésre - magyaráztam neki, miközben a kutyus fejét vakargattam, aki szintén mellénk telepedett.
- Itt laksz Bogolyfalván? Ha igen, milyen itt az élet? - kérdeztem tőle. Reméltem, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom a független életet, ahol nem kell másokkal egy élettéren osztozkodni. Szerettem a kastélyban élni, de azért már vágytam arra, hogy nekem is külön életterem legyen és ne kelljen számos emberhez alkalmazkodnom. A nevelőanyám persze erről semmit sem sejtett, úgy voltam vele, hogyha majd eljön az ideje, akkor elmondom neki a jövőbeli terveimet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 19. 00:59
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 19. 20:12 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



- Csak akkor, ha nem gond. Nem szeretném, hogy csak miattam keresgesd ki az albumjaidat. Persze, nagyon kíváncsi vagyok a műveidre, de nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni neked. Nem tudtam, hogy még csak most költöztél be - mondtam neki szégyenlősen. Hát, ez az én formám, mindig előbb beszélek, aztán gondolkodom.
- Hogyan került hozzád a kutyus? - kérdeztem tőle, miközben az eb fejét vakargattam. Nagyon barátságos állat volt, látszott rajta, hogy szereti dögönyöztetni magát.
- Ők is nagyon tehetséges művészek - helyeseltem. Mindkettő munkáját ismertem, példaértékű munkásságot tudhattak maguk mögött.
- Természetesen igazad van ebben. Talán túl sok negatív dolgon mentem keresztül, hogy inkább a fekete-fehér, komorabb műveket kedvelem. Bár talán nincs is összefüggés a két dolog között - válaszoltam neki, miközben az ajkaimat harapdáltam. Nem szívesen emlékeztem vissza az árvaházi évekre, egyedül Timinek voltam hálás, hogy kihúzott abból a gödörből, amibe úgy éreztem, hogy idővel belefulladok.
- Persze, igazad lehet. Már előre megálmodtam, hogy találkozni fogunk! - nevettem el magam, amikor elolvastam Nesztor válaszát a jövendőmondó képességemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ilyen természetesen kezelte ezt a dolgot, mert a legtöbben megijedtek vagy furán néztek rám, amikor a jóslásra terelődött a téma, ez pedig jó érzéssel fogott el, hogy nem nézett dinkának és nem fogta menekülőre a dolgot. Talán az volt a legnagyobb bajom, hogy még mindig mugli fejjel gondolkodtam, pedig hozzászokhattam volna, hogy ebben a világban minden a varázslatról és a szokatlan dolgokról szól.
- Köszönöm. Valóban nem egyszerű elkapni a legjobb pillanatot - jól esett, hogy egy nálam jóval tehetségesebb személy megdicsért, ez jót tett az önbizalmamnak.
- Imádom a görög ételeket! A kedvenceim közé tartozik a görög saláta, a gyros, a pasticcio és a szuvláki. Egyszer majd az Úzót is ki akarom próbálni - feleltem a srácnak, miközben felkaptam a fejem, hogy étteremben is dolgozik időnként:
- Tudsz főzni is?
Kevés embert ismertem az ellenkező nemből, aki még főzni is tudott Cézi kivételével. Igaz, ő olasz volt és szenvedélyesen szerette az itáliai konyhát.
- Van már helyismereted Bogolyfalván vagy még teljesen idegen terület számodra? Vannak szuper vendéglők, cukrászdák, pub-ok stb. Egy nap én is oda szeretnék költözni - csacsogtam a fiúnak lelkesen.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 19. 22:37 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



- Ó, értem. Nagyon okos kutya - nyugtáztam egy mosollyal a fiú válaszát. Belegondoltam, hogy bizonyára sokat segíthet Nesztor-nak a hétköznapok során.
- Az igen. Szerintem büszke lehetsz magadra. Ételre mindig is szükségük lesz az embereknek, viszont könyvelésre nem biztos. Mármint az ínségesebb időkben. És amúgy is szeret jókat enni az ember - válaszoltam neki mosolyogva.
- Tök klassz ez a családi vállalkozás - tettem hozzá jókedvűen, mikor a húgáról kiderült, hogy séf lesz.
- Szuper! Akkor majd megkóstolhatnánk valamikor az Úzó-t - tényleg kíváncsi voltam az ízére, a színe már tetszett, de azért szívesen megkóstoltam volna ezt az üdítő görög nedűt.
- Öhm, hogy érted, hogy saját lakrész? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.
Hirtelen nem is tudtam, hogy hova tegyem a dolgot. A srác elmesélte az előző asszisztensével folytatott afférokat, amire csupa fül voltam.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid az előző asszisztenseddel. Nagyra értékelem a felajánlásodat, de tudod, mindenképp önerőből szeretnék magamnak egy kuckót találni. Nekem nagyon fontos, hogy egy saját életterem legyen, amelyet én alakítok ki magamnak - magyaráztam a srácnak, aki tényleg nagyon rendes volt, hogy felajánlotta számomra ezt a dolgot, de nem akartam visszaélni a vendégszeretetével.
- Viszont, abban benne vagyok, hogy az asszisztensed legyek, ha te is szeretnéd - válaszoltam neki mosolyogva.
- Mellékállásként szuper lenne, ha te is benne vagy - válaszoltam Nesztornak kedvesen. Így mellékesen pénzt is kereshetnék és a srácnak is segíthetnék a fotózásban. Számomra nagyon fontos volt, hogy teljesen önerőből jussak el arra a pontra, hogy saját erőből jussak végre valamire. Úgy gondoltam, ha végre jut rám egy kis mellékes állás, akkor képes lennék egy kis garzont bérelni Bogolyfalván, ami csak az enyém és senkinek sem lennék a terhére.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 22. 23:01 Ugrás a poszthoz

Eliades Nesztor



- Szuper, örülök, hogy benne vagy - válaszoltam mosolyogva, így máris összeköthettem a kellemest a hasznossal, hiszen amellett, hogy a hobbimnak élhettem, még pénzt is kereshettem.
- Rendben. De szavadon foglak. És ne félj, ihatok már - mondtam neki vigyorogva. Persze nem tudhatta, hogy már más italt is megkóstoltam és betöltöttem a nagykorúság határát. Azt megértettem, hogy nem akart más felett bébicsőszködni, ha nem volt muszáj, én is így tettem volna a helyébe.
- Igenis, uram - imitáltam a szalutálást, mikor mondta, hogy engedély kell ahhoz, hogy lekaphassunk másokat. Egyébként igaza volt, de szerintem sejtette, hogy egyet értek vele, már csak a mimikáimból is.
- Tényleg nagyon aranyosak, jó fotótémák lennének - helyeseltem bőszen. Nem is kellett kétszer mondani, oda is bandukoltam a párocskához a lehetséges fényképezés végett.
- Jó napot. Alíz vagyok, ő itt a mentorom és a kutyája - mutattam művészien Nesztorra és az ebére.
- Szeretnék pár pillanatképet lőni gyakorlás gyanánt önökről és a kutyusokról, ugyanis, a jövőm függ tőle. Tudják, hatalmas lehetőséget kaptam most, ugyanis ha többek között sikerülnek ezek a képek, akkor lehetőségem lenne bejutni a világ egyik legelismertebb fotós iskolájába, ahol tovább tanulhatnék. Ebben kérném a közreműködésüket. Ez ugyanis minden álmom - adtam elő magam a párocskának érzelmes arccal. Annyira beleéltem magam a szerepembe, mint egy igazi színész. Úgy voltam vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezzel a kis füllentéssel pedig senkinek sem ártok, inkább hatásos eredményt érhetek vele, ha meggyőzöm őket a "vágyaimról". Igazából a jóslás mellett szerettem fotózni is, úgyhogy szívesen mentem volna efféle iskolába is, így végül is nem állítottam nekik teljesen valótlan dolgot.
Úgy láttam, hogy a párocska vonásai megenyhülnek, majd zöld utat adtak a képek elkészítésének. Miután megkaptam tőlük az engedélyt, intettem Nesztornak és a kutyusának, hogy jöjjenek nyugodtan, mert szabad kezet kaptunk a fotózáshoz. A nap további része kellemesen telt, sok jó képet sikerült lőnünk a párocskáról és a kutyusokról is. Igazán megérte ez a kis színjáték ezt az egészet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 23. 20:39
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. május 25. 18:43 Ugrás a poszthoz

Nesztor





Megbeszéltem pár napja Nesztorral, hogy a Pillangó-varázs Étterem és Teaház-ban fogunk találkozni. Kíváncsi voltam a képekre, amiket együtt lőttünk, és persze a fizetségegemet is meg kellett beszélnünk. Jelen esetben az anyagiaknál is jobban érdekelt az, hogy hogyan sikerültek a fotók. Kicsit elaludtam a találka előtt, úgyhogy gyorsba lezuhanyoztam, hajat mostam, elkészültem. Mindig is a pontosságomról voltam híres, idáig sose késtem sehonnan. A hajamat kiengedve hagytam, miután megszárítottam, öltözetnek egy kék szoknyát és egy hozzá illő bohókás felsőt választottam balerinacipővel. Készülődés közben úgy kapkodtam, hogy vagy ötször majdnem átestem a macskámon, aki úgy döntött, hogy mindig a lehető legjobb helyeken áll az utamba, szalad felém, vagy ült le mosakodni. miután végre elindultam, rohamléptekkel vettem az irányt az étterem felé. Amikor beléptem a helyiségbe, észrevételeztem, hogy a srác már ott volt. Gyorsan az órámra néztem, majd csalódottan megállapítottam, hogy öt percet késtem.
- Szia! Bocs a késésért. Még sose fordult elő. Tulajdonképpen te vagy az első ember, akinél ez megtörtént - üdvözöltem szomorúan, majd kihúztam a székemet és helyet foglaltam.
- Na, de mesélj, mi újság? - kérdeztem tőle érdeklődve. Közben odajött a pincér, én pedig rendeltem egy kávét magamnak.
- Jók lettek a képek? - érdeklődtem tőle izgatottan. Már nagyon vártam, hogy megmutassa őket, közben ki is ment a fejemből a késés keserű érzése.
Egyelőre nem tértem ki a pénzre, nem akartam udvariatlannak tűnni, hogy rögtön azzal indítok, de mint már említettem, jelen pillanatban jobban érdekelt a munkánk gyümölcse mint az anyagiak.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. június 1. 22:55 Ugrás a poszthoz

Nesztor





- Neeeem - mondtam vigyorogva, pironkodva, majd hozzátettem gyorsan:
- Tényleg nem késtem sehonnan sem idáig, inkább én voltam ott mindig előbb. Nem is értem mi történhetett.
Forgattam a szemeimet, miközben próbáltam megértetni vele, hogy miért van ekkora jelentősége annak, hogy ez sosem fordult még velem elő. Inkább én voltam ott korábban a megbeszélt találkáknál vagy precíz pontossággal érkeztem az adott helyszínre.
- Klassz az új kütyüd - osztottam meg az észrevételemet Nesztornak, hiszen ez a masina nagyban megkönnyítette a kommunikációt. Akárhogyan is szerezte be, bölcs és hasznos dolog volt.
Közben kifújtam magam, amíg előszedte a képeket, amelyekre rendkívül kíváncsi voltam.
- Úúúúú... szóhoz sem jutok. Állati jók lettek ezek a képek. Valóban a pillanat varázsáról szólnak. A legmegfelelőbb pillanatban lettek elkapva - ujjongtam örömömben, hogy ennyire jól sikerültek.
- Nézd ezt a két képet, ezek a kedvenceim - mutattam a srácnak lelkesen. Az egyiken a két kutyus játszott együtt felhőtlenül, a másikon pedig a párocska tagjai néztek mélyen egymás szemébe jelentőségteljesen, mintha megfeledkeztek volna az őket körülvevő világról és magáról az időről. Látszott rajtuk, hogy szenvedélyesen szeretik egymást, és az elkapott pillanatban semmi sem érdekelte őket egymáson kívül. Jó volt elkapni ezt a pillanatot, amely ritkán adatott meg az embernek.
Közben kaptam egy 4 centes úzot a kávé mellé. Nagyon örültem neki, hiszen még sosem próbáltam ki a görög nedűt, majd koccintottam a fiúval az egészségünkre.
- Hmm, ez nagyon finom - mondtam Nesztornak elégedetten, miután belekóstoltam az italomba. Isteni íze volt, még a torkomat is felmelegítette kicsit, szóval le a kalappal a görögök előtt!
- Neked melyek a kedvenc képeid? - kérdeztem vissza kíváncsian, miközben a kávémat kellő távolságra toltam az italomtól. Úgy voltam vele, hogy a végén jól jön majd a fekete Kraft, amíg az úzom el nem fogy, de addig még sok időm volt hátra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. június 2. 00:09
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2018. június 8. 19:34 Ugrás a poszthoz

Nesztor





- Ó, ezek is fantasztikusak! Te jó ég! Még rólam is lőttél egy képet? Észre se vettem! Te aztán tényleg tudsz! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon, hiszen az összes képe nagyszerűen sikerült. Még rólam se készített idáig senki ilyen jól elkapott képet, le a kalap előtte.
- Az úzó? - kérdeztem vissza, miközben visszatértem a gondolataimból, amelyek a fotózásra terelődtek.
- Isteni! Nagyon ízlik - vágtam rá gyorsan a választ, majd elégedetten ittam egy újabb kortyot az italomból.
- Szeretnék a jövőben a fotózással minél többet foglalkozni, szeretném tovább fejleszteni a képességeimet, a tudásomat, úgyhogy nagyon jókor jött, hogy a segéded lehetek - közöltem a férfival jó kedélyűen. A jóslás mellett remek kikapcsolódást nyújtott számomra és szerettem volna előtérbe helyezni a fotózást, bíztam benne, hogy egy "jó tanár" mellett sokat fejlődhetek ezen a területen.
- Ne vedd tolakodásnak, de megkérdezhetem, mi volt a gond az előző asszisztenseddel? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Persze nem muszáj kifejtened, ha nem szeretnéd - tettem hozzá gyorsan, hiszen nem tudhattam, hogy mennyire kényes téma ez neki. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy milyen volt az elődöm. Az anyagiakra még mindig nem tértem ki, úgy voltam vele, hogy még ráér a téma és egyébként is az érdekelt a legkevésbé. Persze kellett a pénz, hogy élhessek valamiből és félre tudjak tenni majd lakbérre, de a művészet szenvedélye jóval többet jelentett számomra az anyagiaknál. Reméltem, hogy asszisztensként megfelelek majd Nesztor számára és nem okozok neki csalódást, ezért el is határoztam, hogy a lehető legjobbat próbálom kihozni magamból a közös munkánk során.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. március 17. 21:20 Ugrás a poszthoz

Celestyna M. Czerny



A gyakorlótanári pályafutásom során rengeteget sikerült tanulnom a tanáraimtól, de mégsem éreztem késznek magam arra, hogy rögtön belevágjak ebbe a pályába. Még azon is elgondolkodtam, hogy talán érdemes lenne az egyemet is elvégezni előtte, hiszen még több tudást tudnék így magamra rántani. A jóslás pálya sose volt kérdéses számomra, hiszen megvolt hozzá az adottságom, amit az iskolai eredményeim is alátámasztottak. De úgy éreztem, hogy szívesen csinálnék még valamit a jövendőmondás mellett, emellett pedig a tanári pálya jöhetett még nálam szóba. Megbeszéltem egy találkozót Celestyna-val, akinek bőven volt tapasztalata az egyetemi dolgok és a tanári pálya kapcsán, hátha napirendre jutok, hogy mit is kéne pontosan csinálnom, mivel kéne folytatnom a pályafutásomat. A találkozót a Fénylő Lelkek Udvarára beszéltük meg, mert egész szép, tavasz eleji idő volt. Nagyon izgatott voltam a találkozó miatt, hiszen végre egy olyan embertől tudhattam meg számomra releváns információkat, aki kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Tavasziasan öltöztem fel erre az alkalomra, hiszen se túl hideg, se túl meleg nem volt. Már jóval a megbeszélt időpont előtt odaértem, hogy véletlenül se késsek el és egyéb más fontos elintézendő dolgom se volt. Nagyon élveztem a napsütést, amikor kiléptem az épületből, hiszen egészen idáig csupán a hideg és a szürkület jellemezte az időjárást. Mikor odaértem az adott helyszínre, leültem az egyik szimpatikus padra szemben a szökőkúttal, majd vártam, hogy megérkezzen Celestyna. A perceg nagyon lassan teltek, szinte vánszorgott az idő, számomra ez nem volt újdonság, hiszen, ha vártam valakire vagy valamire, akkor valahogy lelassult az időérzékem, de azzal is tisztában voltam, hogy ez teljesen normális dolog volt.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. március 17. 22:08 Ugrás a poszthoz

Guinevere Frances Yazel



Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. március 23. 19:25 Ugrás a poszthoz

Celestyna M. Czerny



Mindig is ez volt az egyik kedvenc helyem az iskola területei közül, valahogy mindig megnyugtatott az impozáns látványával és a gyönyörű szökőkúttal a közepén. Szinte fel sem tűnt, mennyi időt vártam Celestyna-ra, mikor bocsánatkérő arccal megérkezett.
- Szia, semmi gond. Elvoltam, élveztem ezt egy gyönyörű időt, már nagyon ránk fért a napsütés - mondtam ezt ki egy levegővel. Nagyon szimpatikus volt számomra a lány, mindig vidám és pozitív személyiségnek tartottam, akitől sokat lehet tanulni, ezért is hívtam most ide tanácskérés gyanánt.
- Ó, milyen figyelmes vagy! - feleltem neki kitörő örömmel, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy meglep valamivel, ez pedig nagyon jól esett legbelül.
- Milyen édes! Meg szabad simogatni? - mutatta a kis kék szörnyikére, amely a lány vállán szaglászott felém. Imádtam a különféle lényeket, ezért is álltam be LLG tanársegédnek.
- Nos, tudod abban az egyben biztos vagyok, hogy az életem fő hivatása a jövendőmondás. De igazából nem tudom mit akarok még, úgy érzem, hogy szeretnék mellette még valami fontos tevékenységet végezni. Mint tudod, legendás lények tanársegéd vagyok, de még nem tudom, hogy tanítani akarok-e vagy mást. De nagyon szeretnék különféle érző lényekkel foglalatoskodni a jövőben, ez már biztos. Mindig is nagyon szerettem az állatokat és a különféle varázslatos lényeket is. Emellett még azon is morfondírozom, hogy az egyetemet érdemes lenne talán elvégezni... Szeretnék érdeklődni, hogy mik a lehetőségek vagy mit ajánlanál nekem személy szerint? - tudakoltam meg tőle összefoglalva a dolgot, miközben Celeastyna a táskájában kutatott az ajándékom után.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. április 13. 18:48 Ugrás a poszthoz

Celestyna M. Czerny



- Rendben - válaszoltam a lánynak egy mosollyal. Láttam a lénykén, hogy nagyon érdeklődő és nehéz volt megállnom, hogy ne simogassam meg, de azzal is tisztában voltam, hogy elsőre nem biztos, hogy pozitívan reagálná le a közeledésemet felé, hiszen még nem ismert, ezért is kérdeztem meg Celeastyna-t. Eszembe jutott a macskám, akit a tanulás miatt eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben, bár ő ennek egyáltalán nem adta jelét, hiszen a nap részét még mindig alvással töltötte. Esténként azért megnyunyurgattam, de nem tudtam annyi időt szentelni neki, amennyit megérdemelt volna. Miután felocsúdtam a gondolataimból, rögtön a lányra emeltem a tekintetemet, reméltem, hogy nem vette zokon, hogy kicsit elkalandoztam. Közben a beszélgetés lényeges részre kanyarodott, ugyanis a jövőmről volt szó, így teljes energiámmal a beszélgetőtársamra összpontosítottam.
- Ez valóban nehéz kérdés... talán legszívesebben magukkal az állatokkal foglalkozni. Igaz a tanítás is érdekel... így összevetve a kettőt talán az lenne a legjobb, ha közvetlenül az állatokkal foglalkozhatnék - jutottam egy kis hezitálás után dűlőre. Közben megkaptam Celeastyna-tól az ajándékomat, amelynek nagyon örültem. Miután végighallgattam a lány tanácsát, rögtön kinyitottam a dobozkát és kivettem belőle a gyöngyvirágot.
- Ó, ez csodaszép! Nagyon köszönöm! - forgattam az ujjaim közt a virágot, amelyen bizonyos időközönként megcsillant a fény és ez még varázslatosabbá tette. Eltartott egy kis ideig, mire kiámuldoztam magam, nem csupán az ajándéknak örültem, kicsit meghatódva éreztem magam attól is, hogy Celeastyna egyáltalán hozott nekem valamit.
- Visszatérve a témára, nehéz eldöntenem, melyik állatokkal való szakmát kéne választanom... tudnál ajánlani pár lehetőséget? Kicsit belekavarodtam az egészbe - mondtam neki pironkodva, hiszen kicsit kellemetlenül éreztem magam attól, hogy ennyire felkészületlen voltam a témát illetően, de emellett tisztában voltam azzal, hogy Celeastyna sokkal tájékozottabb volt nálam, és végül is azért találkoztunk, hogy segítsen a döntésem meghozatalában.
- Az egyetemről mi a véleményed? Érdemes lenne belekezdenem? Nem vagyok ellene a tovább tanulásnak - tettem fel a kérdésemet, miközben hol a virágra, hol pedig a lányra emeltem a tekintetemet.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. május 12. 18:59 Ugrás a poszthoz

Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 12. 20:33
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. május 16. 13:37 Ugrás a poszthoz

Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. május 27. 02:25 Ugrás a poszthoz

Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. augusztus 3. 22:08 Ugrás a poszthoz

Maja


Malomvölgyi tó - Kertváros






Végre elérkezett a nagy nap, hogy Majácskával újra találkozhattam. Már iszonyat régóta nem láttuk egymást, ezt persze megnehezítették a sulis szabályok is. Mivel már elköltöztem az iskolából és saját lakásom volt, végre nem voltak többé szabályok, oda mehettem, ahova akartam, és amikor akartam. Egyedül arra kellett figyelnem, hogy a tanulás rovására nem menjen semmi, de ezt nem volt nehéz betartani. Egy ideig baglyoztunk Majával, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, de ez nem váltotta ki azért a személyes találkozást. Egy idő után, amikor nálam is megfelelőek voltak már a körülmények, megbeszéltük, hogy leutazom hozzá Pécsre, aztán sétálunk egy jót a tó környékén. Már nagyon vártam a találkát, kényelmes öltöztet vettem fel sportcipővel, majd a megbeszélt időpontban pontosan ott voltam az adott helyszínen, ahogyan megbeszéltük. Én értem előbb oda, helyet foglaltam egy padon, majd a gondolataimba révedtem. Eszembe jutottak a régi szép idők, mikor a barátnőmmel csomó klassz dolgot vittünk végbe, mikor először elmesélte, hogy kibe szerelmes, mikor segítettem neki puskázni a dolgozatoknál, mikor nehéz időket éltem át, és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat és még sorolhatnám. Mindig mosolyogva gondoltam vissza ezekre az időkre, annyira jók voltak és feledhetetlenek. Kicsit rosszul esett, hogy mostanság csak ritkán futottunk össze, az viszont örömmel töltött el, hogy tudtam, a legjobb barátnőmnek remek élete volt, mindene megvolt, amire vágyott, egy szuper férj, család, gyerekek, ráadásul emellett az álmai megvalósításával is foglalatoskodott. Én is elég sok mindent elértem akaratlanul is, hiszen volt végre egy klassz munkám, egy saját lakásom, a tanulmányaimra sem lehetett panasz, az életem egy része végre révbe ért. Már nagyon vártam, hogy találkozzunk Majával, aztán végre kicsacsogjunk mindent magunkból.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2019. augusztus 3. 22:15
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. augusztus 30. 17:12 Ugrás a poszthoz

Bárány Farkas





Megint nem sikerült kialudnom magam rendesen, pedig mostanság nem volt gondom a az alvással. Néhány emberrel álmodtam, akik közül kettőt még életemben nem láttam, a többieket legalább diákként ismertem. Egész jó arány volt, hogy mindenkinek pozitív előrejelzést "adtam", viszont az egyikük nem járt túl jól. Elég érdekes figura volt, azt meg kellett hagyni, ugyanis egyáltalán nem tartozott az átlagos emberek közé. Mindig rossz érzéssel töltött el, ha negatív álomképem volt valakivel, de tudatában voltam annak, hogy egy a millióhoz annak a valószínűsége, hogy összefussunk. Legalábbis azzal, akit nem ismertem biztosan. A vizsgák is eléggé megterhelőek voltak számomra, minél feljebb léptem az adott évfolyamban, annál nehezebbnek tűntek. A nagy részüket már letudtam ugyan, de még volt jó pár, amelyeket meg kellett írnom, ráadásul az eredményeimmel sem voltam tisztában. Eldöntöttem, hogy nem rágódom tovább a dolgokon, teszek egy sétát a kastélyban. Felvettem egy kényelmesebb öltözetet, majd megetettem a macskámat, aki tulajdonságait tekintve nem sokat változott az évek során, ugyanolyan lusta és cuki volt, mint fiatalabb korában. Ahogy sétálgattam, észrevételeztem, hogy a kastély eléggé kihalt, úgy tűnt, hogy mindenki pihen vagy a további vizsgáira készül. Mendegéltem egy ideig, végül a Nagyteremben kötöttem ki. Távolról megláttam valakit, nem tudtam megállapítani, ki lehet az, így arra az elhatározásra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Végül is egy kis társaság sosem árt, egyébként is untam magam. Ahogy egyre közeledtem az alak felé, fura érzés kerített hatalmába. Mintha már találkoztunk volna, pedig valahogy egyáltalán nem volt ismerős számomra. Aztán, mikor már látótávolságon belülre kerültem, hirtelen lecövekelt a lábam....
- Te jó ég! - kaptam a kezem a szám elé ijedtemben, mikor megállapítottam, hogy az új ismerősömet bizony már láttam álmomban... ráadásul pont ő volt az, aki pórul járt... Már bizonyára így is furán nézhetett rám a reakcióm alapján, nem tudtam, hogy hogyan kéne közölnöm vele a dolgot vagy akár megakadályozni. Sokan őrültnek tartottak, mikor gondolkodás nélkül közöltem velük a dolgokat, páran viszont még meg is köszönték, hogy előre szóltam nekik. Végül úgy döntöttem, hogy óvatos leszek az irányába, és nem fogom lerohanni.
- Szia! Széplaki Alíz vagyok. Eltévedtél vagy keresel valakit? - kérdeztem tőle bátortalanul.
~ Ez aztán elég béna szöveg, jobbat is kitalálhattam volna... ~ - gondoltam magamban, miközben tekintetemet a fiúra emeltem. Bár végül is mi rossz történhet? Maximum elküld a fenébe, én csupán segíteni jöttem, még ha akaratlanul is idevezetett hozzá az utam, ez azért mégiscsak jelent valamit.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2019. augusztus 30. 18:27 Ugrás a poszthoz

Bárány Farkas





- Ó, hát persze... - feleltem neki kissé megilletődötten. Nem akartam tovább rontani a cikis helyzetemet. Mondhattam volna neki, hogy "ó, hát persze, hogy nem, hiszen most vettem észre, hogy olvas... egy olvasó ember mégis hogyan tévedhetett volna el vagy keresné más társaságát. Inkább a könyvbéli világot éli át, a műnek szenteli az idejét. A hangjából ítélve, ő is ugyanolyan bizonytalannak tűnt, mint én, úgyhogy küldtem felé egy bátorító mosolyt, mikor újra megszólalt.
~ Az öccsén állok? Jaj, szegény pára! ~
Iszonyat gyorsan elléptem, na jó, szinte elugrottam, onnan, ahol épp álltam, majd gyorsan leültem a fiúval szembe lévő székre.
- Bocsánat! - néztem oda boci szemekkel, ahol épp az imént tartózkodtam. A világ minden pénzéért sem akartam, hogy zabos legyen rám az öcsike. Nem tudom, hogy a másik szemében ez mennyire volt fura reakció tőlem, hiszen a legtöbben nem biztos, hogy százasnak nézték volna őt ezen beszólás után. Érdekes módon az álmom is erről szólt, vagyis nem pont rólunk, hanem egy hasonló szituációról, ami nem éppen vált a srác javára. Most bizonyára arra kéne rákérdeznem, mit olvas, de szerintem már túl vagyunk az alapvető formaiságokon. Neki természetes, hogy a külvilággal is tudatja, itt van vele az öccse szelleme, de nem ismertem a reakcióit az álmomból, úgyhogy akár titkolhatta is volna.
- Remélem, nem mérges rám - néztem a fiúra komoran. Tényleg nem akartam szegényre ráállni, de nem láthattam, hogy épp ott tartózkodik, ahol lecövekeltem.
- Szóval Alíz vagyok, egyenes leszek veled és nem köntörfalazok - néztem a szemébe a zöldemmel, majd vettem egy nagy levegőt, és folytattam:
- Az a képességem, hogy képes vagyok megálmodni más emberek jövőjét. Ez az egész random történik, szóval nem én választom meg, kivel fogok álmodni, és nemrégiben veled álmodtam.
~ Vele álmodtam? Jaj, mi ütött belém? Legszívesebben itt helyben elsüllyednék... ~
- Vagyis a jövőddel kapcsolatosan - köszörültem meg a torkom és javítottam ki magamat határozottan. Ezután kihúztam magam a széken, eltoltam egy tincset az arcomból, aztán kissé aggódó arccal folytattam a mondandómat:
- Az a helyzet, hogy hamarosan bajba kerülsz. Ha szeretnéd, elmondhatom, miről van szó, aztán mérlegelsz, hogy mégis hagyod megtörténni a dolgokat vagy aznapra más elfoglaltságot választasz.
Miután ezt elmondtam neki, kissé megkönnyebbültem, hiszen immár az övé a választási lehetőség. Ha komolyan vette, amit mondtam neki, reméltem, hogy nem a büszkeségét fogja az előtérbe helyezni, hanem végiggondolja az esetleges következményeket.
- Persze, ha szeretnéd, elmegyek, nem szeretnélek zavarni! - emeltem rá újra a tekintetemet, majd lassan felálltam a székről, aztán majd elválik mi lesz. Ha szeretné, hogy maradjak, visszatart. Ha nem kíváncsi a mondandómra vagy nem vesz komolyan, akkor hagyom, hagy történjenek meg a dolgok maguktól. Én mindenesetre megpróbáltam...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Fel