Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 - Aha... - nem tudtam eldönteni, hogy igazat mondott-e vagy sem. Nem láttam az arcát, hogy meg tudjam állapítani. Hagyd rá Riell, amúgy sem a te dolgod, hogy ki mit művel ilyenkor a kastélyban.
 - Hát ti meg mit kerestek itt? - hallatszott egy rekedt hang a sötétben. Ijedtemben nekitántorodtam Zalán vállának és próbáltam rájönni, honnan szóltak. A félhomályban egy hatalmas keretbe foglalt portré körvonalát vettem ki - Tűnés innen - ripakodott ránk a festett alak -, különben szólok a házvezetőtöknek!
 Először megkönnyebbültem, hogy olyasvalaki szólt hozzánk, aki csak két dimenzióban létezik és képtelen lekeverni nekünk egyet vagy pontot levonni a házunktól. Aztán aggódni kezdtem. Mi van, ha már most elkotyogta az egyik portré valakinek, hogy diákok mászkálnak este a folyosókon? Halkan felnyöszörögtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 - Hékás - hadartam, amikor éreztem, hogy húzni kezdenek a taláromnál fogva - Jól van, megyek már.
 Lehet, hogy már kezdtem idegesíteni, azért húzott ennyire. Nem csodálkoztam, sokaknak az idegére tudok menni, de azért picit elszégyelltem magam. Hogy lehet az, hogy a seprűmön bátrabb vagyok, míg idelent kisegér módjára ugrom minden gyanús nesz hallatán... Bezzeg ha nálam lenne az ütőm...
 Elértünk a folyosó végére. Egyre világosabb lett,  s ahogy befordultunk, elénk tárult egy gyertyákkal megvilágított út. Már épp megszaporáztam volna a lépteimet, hogy bebizonyítsam Zalánnak, tudok én gyorsan is menni (haha, jó vicc), mikor a távolban megpillantottam egy homályos alakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hunyorogva pislogtam a homályos alakra, nehezen tudtam kivenni a körvonalakat, de biztos voltam benne, hogy nem csak egy lovagi páncél árnyéka az. Gyorsan Zalánra pillantottam, le lehetett olvasni a számról, hogy Tűnés! Az ő arckifejezése is arról árulkodott, hogy hasonló gondolat járt a fejében.
 Ijedten kaptam levegő után, amikor szemem sarkából láttam, hogy a fény mozogni kezdett az ismeretlennel együtt. Hátráltam egy lépést, és pont elakadtam az első lépcsőfokban úgy, hogy majdnem fenékre estem volna, ha az egyik kezemet nem támasztom hátra. Magamhoz szorítottam a könyveket és a talárom szélében botladozva Zalán után eredtem. Közben kattogni kezdett az agyam. Nem akarok büntetést! Nagyon nem! Mi van, ha utolér... Mi van, ha odaérünk a szfinx elé és nem jutunk be egyből a klubhelyiségbe? Onnan aztán nem lehet hová elbújni.
 Megakadt a szemem egy kisebb ajtón. Talán valami tároló, vagy szertár.
 - Zalán - lihegtem, majd megtorpantam és vadul az ajtóra mutogattam. Nem volt elég levegőm, hogy elmagyarázzam, mire gondolok. Reméltem, hogy rájön magától is: Nem akartam, hogy a Szfinx előtt szobrozva várjuk meg, hogy az a valami elkapjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az ajtó szerencsére nyitva volt és hangtalanul tárult ki. Gyorsan beléptem, Zalán jött utánam. Ahogy az ajtó becsukódott, még sötétebb lett, egyedül az ajtó résein szűrődött be némi fény. Próbáltam minél halkabban venni a levegőt, de a gyors lépcsőzés után ez igazi kihívásnak bizonyult. Erre még az is rátett egy lapáttal, hogy valami nehéz került az egyik lábamra, még így cipőn keresztül is éreztem a súlyát. Zalán tette le a könyveimet. A szemeim elkerekedtek és halkan felnyüsszentettem. De azon nyomban a szám elé kaptam a kezemet, amikor megláttam, hogy a kulcslyukon átszűrődő sárga fény felerősödött.. Az a valami ott volt éppen az ajtó előtt.
 Feszülten figyeltem, a lélegzetemet visszatartottam. Nem mertem kihúzni a könyvrakás alól a lábamat, féltem, hogy akár azzal is zajt csaphatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hallottam, ahogy léptek kopognak a lépcsőn. Szóval nem csak valami szellemmel van dolgunk... Bár attól is féltem volna nagy valószínűséggel. Ahogy a zaj elhalt, a fények pedig elhalványultak, halkan kifújtam, a visszatartott levegőt. Az izmaim, amik addig megfeszültek, most elernyedtek, összébb is görnyedtem kicsit. Látni nem láttam, de hallottam, ahogy Zalán is mocorog mellettem.
 Megszeppenve álltam ott még mindig némán és próbáltam feldolgozni a gondolatokat, amik eszembe jutottak. Azóta nem mentem ilyen közel senkihez, mióta Mizánál tettem látogatást  hálókörletükben. Az pedig jó régen volt. Na jó, ha a meccseket nem számítjuk bele, de amikor a levegőben vagyok, rengeteg félelemtől és aggodalomtól megszabadulok. Az már más tészta, hogy helyette más problémákkal szembesülök.
 Azt meg sem kell említenem, hogy Zalán fiú volt. Megdöbbentem, hogy ez nem zavart különösebben. Biztos, mert ő kicsit fiatalabbnak tűnik. Meg különben is, van most más, amiért parázhatok.
 - Megvárjuk, amíg visszajön a szfinxtől? - kérdeztem fojtott hangon, majd lehajoltam, hogy kilessek a kulcslyukon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szeretem a teát - motyogtam halkan, mint akinek nem esett le az irónia. A lépcső most üres volt, de még láttam a mozgó fényt. Távolodott.
 - Felfele megy - tettem hozzá, amikor a fiú érdeklődni kezdett - Szerinted nem kéne bezárni az ajtót? Ha netán be akarna nyitni visszafelé? - a kilincs alatt kezdtem el tapogatózni, de nem találtam kulcsot a zárban. Előhúztam a táskámból a pálcámat és kérdőn arrafelé néztem, ahol Zalánt sejtettem. Amíg vártam a választ, kihúztam a lábam a könyvek alól, amik halkan puffantak a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Zalán kifakadását hallva leblokkoltam. Ijedten húztam be a nyakamat és lapultam neki az ajtónak, mintha attól félnék, hogy a fiú mindjárt megharap.
 - I-ismerem az ellenbűbájt... - dadogtam alig hallhatóan.
Gondoltam, hogy ha látják, hogy zárva van az ajtó, nem fog vele senki sem veszőrni, hogy kinyissa. De abban a pillanatban nem volt merszem kinyitni a számat, hogy mindezt megmagyarázzam. Lehet, hogy tényleg buta ötlet volt. Még nem voltam olyan tapasztalt a kastélyban való bujdosás terén.
 Megint lépteket hallottam. Úgy markoltam rá a pálcámra, mintha egy gurkóütő lett volna. Kellett nekünk hangoskodni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már késő lett volna bezárni az ajtót, a zár kattanását biztos meghallaná az üldözőnk. Behunytam a szemem - nem mintha olyan sokmindent láttam volna nyitott szemmel - és megint visszatartottam a levegőt. Imádkoztam, hogy minél előbb legyünk túl ezen az egészen. Főleg, mivel éreztem, hogy Zalán érezhetően nem kedveli a társaságomat - nem hibáztatom érte, még nem igazán ismer.
 Fura módon az alak nem állt meg, a léptek amilyen gyorsan közelítettek felénk, olyan gyorsan távolodtak tovább, lefelé a lépcsősoron. A szemeim felpattantak és megint kilestem. Tiszta volt a levegő.
 Vártunk még egy percet, hátha visszajön, de nem így történt. Még szerencse. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Halvány gyertyafény szűrődött be a kis helyiségbe és megpillantottam a földön Zalánt. Nem mertem megszólalni, de magától is rájöhetett, hogy indulhatunk tovább a szfinx felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A könyveket beletömtem a táskámba - hiába volt kevesebb nálam, egy részük azért így is kilógott belőle -, hogy a kezeim felszabaduljanak és a térdemre támaszkodhassak... Utálom a lépcsőket. Már kezdtem megnyugodni, hiszen a célegyenesben voltunk.
 Viszont ahogy meghallottam Miza hangját, a szemeim elkerekedtek és elfogott a köhögés. Na tessék, ha eddig nem kaptam volna levegőt rendesen, most már biztos nem is fogok.
 - Mi... a... - lassan abbamaradt a köhögés, de még így sem tudtam rendes választ kipréselni magamból - Miza... izé.
 Legszívesebben visszabújtam volna abba a raktárba, mert annak ellenére, hogy Miza nem tűnt dühösnek, igenis szégyelltem magam. Rengeteg edzést ellógtam az utóbbi időben és még csak normális magyarázatom sincs rá. Nem voltam beteg. Nem sérültem le. Ugyanannyi tanulnivalóm volt, mint bárki másnak a csapatban, ha nem kevesebb. Az új tagokat sem igazán tudtam megismerni emiatt. Vetettem egy oldalpillantást Zalánra, majd vissza a kapitányra. Vagy prefektusra? Melyik posztja miatt kell most jobban paráznom tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem tudtam hova sorolni Miza arckifejezését. Haragszik? Csalódott? Úristen, mi van most? Nem hogy nem mondtam le az edzést, abszolút nem mutattam életjeleket magamról. Nyeltem egyet és próbáltam eltűrni a lány vizslató pillantását.
 A kérdés hallatán kezdtem reménykedni abban, hogy csak egy kis beszélgetésre állt le velünk. Úgyis itt vagyunk már a portré előtt, nem fog megbüntetni... ugye?
 - Jóól - mondtam végül elnyújtva, amíg gondolkodtam a válasz többi részén. Zalánra pislantottam és elkaptam a tekintetét. Nem úgy tűnt, hogy beszélhetnékje van, így próbáltam folytatni - Annyira nem vészesek - jegyeztem meg halkan. Nem mertem elhencegni vele, hogy eddig minden vizsgám száz százalékos lett. Még a végén a homlokomra lesz ragasztva a stréber-matrica.
 Rögtön válaszolt Zalán is. Nem látszott az arcomon, de őszintén elcsodálkoztam rajta. Mondjuk egy éve én is hasonló eredményekkel zártam az évem és szintén kviddicseztem. Annyi különbséggel, hogy én mindezt buzgómócsing módjára műveltem, míg a fiú nem úgy nézett ki, mint aki a házáért csinálja vagy azért, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Azt is el tudom képzelni róla, hogy különösebb erőfeszítések nélkül vizsgázott kiválóra. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla. Lehet, példát kéne vennem róla...