28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Le
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. szeptember 30. 06:57 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias
(x)

Már éppen elbólintana, mikor kutyacsaholás, - lihegés, és rengeteg farokcsóválás zavarja meg. Csak abban, hogy aludjon, amúgy meg, látva, milyen boldogok a kis korcsok, kit érdekel az alvás, kutyák, érted, boldog kutyák. Nem veszélyes boldog kutyák. Kell ennél több néznivaló? Mindjárt úsznak is egyet, és a kutyaúszásnál nincs aranyosabb látvány. Az a szerencsétlen kapálózás meg a víz fröcsögése meg... a kislány olyan szélesen mosolyog, mintha fizetnének érte, és boldogság van. Ha egy kutya boldog, ő is boldog, ez ilyen egyszerű.

Ó, persze, nem kóbor kutyák, jön a gazdájuk is. Nem egy aggodalmaskodó fajta gazdi,ha hagyja, hogy a kutyái szétszóródjanak a négy égtáj felé és ezt becsüli. Nincs annál rosszabb, mint mikor sétáltatni viszik a kis dögöt, és közben esélye sincs jól éreznie magát. Na, itt van. Integet egyet Lars-nak, helló, csodaszépek ám a kutyáid.

 - Csónakot még nem festettem. - tápászkodik fel rögtön, kicsit szerencsétlenül mondjuk, de sokat ült és berozsdásodott. A kétkezi munka mumus, mert ő ügyetlen, mert mindig számonkérik, és ő buta, mint a tök - na de itt csak nem küldik el a lóherésbe, és amúgy is, ez most nem vérre megy. És amúgy is, közben ott lesznek a kutyák, egye a szívüket. Hát naná, hogy megy. Táska marad a parton, szemmel tudja tartani innen, és tartja is a kezét egy ecsetért. Valószínűleg jól összefestékezi majd az utcai szép ruháját, de érdekli őt ez most?

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 3. 20:00 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Na, megvan, betöltődött a rendszer. Hogy ezt honnan tudja? Hát elkezd utólagosan kételkedni abban, amit mondott, azon az alapon, hogy mivel ő mondta, azért hótziher, hogy nem is úgy van/ nem is balra lesz az, hanem jobbra/ szégyellje magát úgy általában / a fenének szólalt meg. A folyamatos önmagában kételkedés varázslatos csodája. Ha valamiben egyszer biztos lehet, akkor csak abban, hogy egy halom döglött, fejnélküli tyúk többet ér, mint ő. És hogy soha nincs igaza.

Ráadásul itt nézik, mintha még mondania kellett volna valamit. De mit? Tuti nem köszönt és udvariatlan volt, vagy az emberünk igazából valami rokon, akit utoljára három éves korában látott, de illenék felismernie, vagy valami. Jobb híján visszanéz rá, hátha az arcáról le tudja olvasni, mit is várnak tőle. Végül feladja, és tekintetét le nem véve a másik arcáról - bármikor beüthet az isteni szikra elvégre - kezével a mondott irányba mutat, és bizonytalanul felveti, hogy

 - Menjünk inkább, nézzük meg együtt, hátha van ott seprűtároló?
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 3. 20:56 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

 - Ühüm. - mondja szofisztikáltan, és akkor elindul. Időnként, mi tagadás, kicsit sunyin nézeget a másikra a szeme sarkából, de nem tehet róla, a másik kicsit fura. Olyan ragaszkodós típus, ami nem veszi ki túl jól magát, ha az egyik egy harmatos diáklány, a másik meg.. nem, de nem érzi, hogy ez most baj lenne. Nem érzi tolakodónak a férfi viselkedését, csak nem érti. Na mindegy is, nem érti, de azért szimpatikus, dönti el magában, ahogy a seprűtároló felé bandukolnak.

Próbál visszaemlékezni, látott-e erre tényleg valami effélét, de hát szokás szerint, mennél jobban erőlteti, annál inkább fogalma sincs róla. Oda se neki, nem olyan nagy ügy, hát majd vállat von, hülyének nézik, és ketten kétfele mennek, mit érdekli ez őt. De azért kíváncsi, hogy csak zavarában odahalluciálta-e azt a tárolót, vagy sem, mennyire bízhat meg a saját agyában.

Jelentem, van igazság, hit és remény, mert tároló is van, nagyjából arra, amerre mondta. Olyan, de olyan ragyogó mosollyal prezentálja a takarítószeres szekrényt, mintha ő tervezte és két kezével rakta volna össze, mert egyszer az életben nem mondott hülyeséget. Neki ennyi kell a boldogsághoz. De ha éppen tökfőzelék van ebédre, az is jókedvre tudja deríteni. Szereti a tökfőzeléket, na.

 - Tessék, itt van. - mutatja szélesen, és olyat mosolyog, hogy ide egy reklámszerepet neki, most azonnal.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 8. 09:55 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias
(x)

 - Uh, köszi. - rázza meg magát ő is kicsit, mikor a kutyák visszaadják minden rossz szóért és sarokba parancsolásért a kölcsönt a gazdinak, azaz lefröcskölnek mindenkit, akit érnek, és tudják, hogy az ember ezért úgyse haragszik. Ő se. Majd megszárad. És már parfümre se kellene költenie, ezt az átható vizeskutya-szagot semmi el nem fedi. De nem baj, ő szereti, mert kutyák. Vészesen kutyabarát. Mert ők szeretik, ha fejre áll is, ha ügyetlen is, ha hülye is. Ilyen egyszerű.

Fogja hát az ecsetet, és fest. Először nézi, Lars hogy csinálja, aztán látva, hogy nagyobb tudatosság nélkül dolgozik ő is, a kis navinés is belefeledkezik. Szimpla, egyszerű, monoton munka, és mégis van látszata, nem csomagolás, és nem takarítás; ennek haszna is van, és közben arra gondol, amire nem szégyell. Először persze a kutyákra, akik tüzetesen végigszagolgatják, majd játszanak, mint az őrültek; de később lustán gondolgat mindenfélére, mert semmire se kell koncentrálnia. A madarak csipegnek, a kutyák csaholnak, a víz csobban néha, ennyi. Nem kell rohanni, vizsgákra készülődni, bezárva lenni a kastélyban. Nem kell mindenáron beszélgetni; Lars megint az a típus, akivel lehet hallgatni, és nem a kényelmetlen módon. Akkor hallgat vele egy kicsit. És fest.

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 8. 23:08 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

A négy itt töltött év, ugye. Nem, várjál, már öt, hiába negyedikes. A rutin ennyi idő alatt csak kialakult már, szóval ha belép a folyosóra, föl se tűnik már a ricsaj. Föl se tűnik itt semmi, már csak önvédelemből sem; szoktak itt párbajozni meg párbaj nélkül verekedni, ha éppen nem festékkel dobálják egymást az elsősök, de szimpla hajtépéses csajbunyót is látott már. Regisztrálja, és továbbmegy. Nem folyik bele, nem segít, nem drukkol, akkor megússza és megőrzi a lelki békéjét is.

Ez tök rendben van, többnyire be is tartja, de mikor az út közepén pislognak a plafon felé, meginog az elhatározása. Na nem a plafon felé pislogáson - felnéz ő is, bőrönd a mennyezetnél, hm, van ilyen. Mármint nem sokszor, de ő is kétbalkezes varázsló meg a pislogó is, mindig akadnak ilyen furcsaságok, ha az ember az alapokkal is nehezen boldogul -, hanem amiatt, aki pislog. Múltkor összefutottak a faluban, majdnem szó szerint. Mit keres itt?

Basszus, de hülye vagy, édes lányom, mondja magának, hát biztos új tanár. Kár érte, szimpatikusnak tűnt. De ilyen az élet, tér napirendre a dolog fölött, és menne tovább nyugodtan, a fal mellett, hogy ne vegyék észre, és ne kérjék a segítségét. Nem tud ő varázsolni, hát nemhiába bukott meg tavaly. Lassan tanul, gyorsan felejt, meg ez az egész varázslós dolog egy vicc --- na, eddig jut, mikor a láda úgy dönt, leesik előtte tíz centivel, ő meg hátraugrik, sikolt egyet, és egyelőre még arra se képes, hogy valami csúnyát mondjon, úgy megijedt.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 11. 18:37 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Hápog, és megrázza a fejét, majd zihál még egy kicsit. Egyelőre ennyire képes, mert éppen most fogta fel, hogy egy böhöm nagy utazóláda esett kis híján a fejére. Egy futó pillanatra elképzeli, milyen lett volna, ha tényleg rá is esik, és akkor hápog még egy kicsit. Szinte érzi, ahogy rászakad a fejére. Ez közel volt.

 - Nem, khm, jól vagyok. - nem túl meggyőző az alakítása, mert teljesen elment a hangja, torkot köszörül válasz közben, és egyelőre csak suttogni tud. De összeszedi magát hamar, és hátralép, ki a másik személyes teréből és karfogásából, és kicsit erősebb hangon teszi hozzá, a láda méretét vizsgálva, hogy - Te jó Isten. Ez rohadt nagy egy láda. - ha csúnyán tud beszélni, nincs nagy baj. Pláne, ha észre se veszi, hogy tanár előtt beszél nem szépen.

 - Segítsek összeszedni? - néz szórakozottan a kiesett holmikra, mert akármilyen betonbiztosan is van lezárva egy láda, ekkora esés után akkor is kinyílik a fedele. És kiszabadulnak a holmik; ott egy könyv, ott egy ruhadarab, ott egy darabka a ládából. Csak egy kis darab, a sarkáról pattanhatott le talán, nem olyan vészes. A kis navinés azért jól megharagszik rá, amiért így megijesztette, és hirtelen vágyat érez arra, hogy ordítva rugdossa egy darabig a folyosón a ládát, a darabokat, és igen, egy kicsit a szerencsétlen tanárt is, aki kis híján agyonütötte. Az ilyen harag hamar jön, de nehezen távozik, mindazonáltal az alany még mindig egy tanár. Félmegoldásként inkább nem is néz rá, hanem gyorsan lehajol a kiesett könyvért, és jól megszorítja, hogy ne lásson remegni a keze. Az ijedelemtől meg a dühtől. Aki tanár, az tudjon már nála jobban varázsolni, hát majd itt halt meg ijedtében, a fenébe is már.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 11. 23:07 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

A kis navinés erről mit se tud, pedig ha tudna, talán nem szorítaná annyira azt a szegény könyvet. De így csak markolja, mert akkor is nagyon megijedt, és abból meg nagy harag lett, ahogy ez már szokása az emberi természet irracionális oldalának. Nem annyira a tanárra mérges - hát még mikor holnap kiderül a számára is, hogy amúgy ő az igazgató, akkor csak puffogni fog az évnyitón egy darabig -, hanem a ládára meg a varázslásra meg magára meg arra a tejfölszőke beképzelt majomra a tanár háta mögött meg a tanárra is, na, hát majdnem ráejtett egy bazi nehéz ládát. Hát vagy nem, de ezt ő meg nem tudja. Mindegy is. A másik láthatólag nem rendült meg, ettől meg csak dühösebb lesz. Tegyük hozzá, ebben a hangulatban aranyt szóró koboldoktól is csak mérgesebb lenne.

 - Semmi baj, köszönöm. - ettől függetlenül igyekszik udvarias maradni, és a hangjára is ügyelni. Mármint, most már van hangja, de nem beszélünk gúnyos-lenéző-káromkodós modorban egy tanárral. Mondom, nem beszélünk.

 - Remélem, sikerül majd kipakolnia. - fordítok: beilleszkedni, azt sikerül majd. Ilyen félresikerült udvarias frázisokkal zárna a kislány. - Viszontlátásra. - énekli el az óvodásként belévert hangsúly szerint ezt a nagyon hosszú szót, és két sötét pillantás után elindul tovább a folyosón. Ezek után egy darabig most megy itt utoljára, legalábbis nagyon reméli. A mennyezetet többet fogja fürkészni ezentúl, az is biztos. Ki tudja, jobb félni, mint megijedni, mert a Bagolykőben tényleg minden megtörténik.

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. október 30. 08:25 Ugrás a poszthoz


Kicsit megrezzen, amikor Lars megszólal; már majdnem el is felejtette, hogy nincs egyedül. Hirtelen jó hangosnak tűnt az a pár szó, de ahogy ránéz a mellettük vidáman döglő, nyelvüket lógató négylábú bandára, nem tud nem egyetérteni. - Az már biztos. - mondja tömören, de jó sok érzést belesűrítve, és rákacsint a legközelebbi négylábúra, aki éberen figyeli, mit csinálnak az emberek. Mire gondolhat ilyenkor egy kutya? Itt fekszik, vigyázza a gazdit, és vagy azon töpreng, hogy nem jó színt választottak, vagy azon, hogy az emberek már megint valami fura ember-dolgot csinálnak, nincs mese, most várnom kell kicsit, amíg megint játszhatunk. Vagy valamire teljesen másra. Időnként úgy megnézné, mit gondolnak az állatok az emberekről.

Mindjárt végeznek a csónakkal. Kár. Mindenesetre nagy buzgalommal fest addig, amíg van mit, ebbe pedig beletartozik a stég is, a saját ruhája is, egy csöppnyi festék erejéig a legközelebb fekvő kutya füle is. Csöpögtet ő lelkesen, elvégre szép ez a szín, megy ez sok mindenhez. Látod, már belemerült a munkába - ezek a bíbor festéknyomok lehetnének vércseppek is, nem...? Egy kiránduló jelentette be a rendőrségen, és most a csapatnyi nyomozó körbeveszi a csónak hűlt helyét, és töpreng. Sajnos a kis navinés képtelen elszakadni az unalomig ismert sorozatos paneloktól, de attól még kiválóan szórakozik. És még csak nem is ő a vezető nyomozó. Egyre szerényebb lesz a képzeletében is, látod.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. október 30. 08:27
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. november 6. 17:37 Ugrás a poszthoz


És megoldotta az ügyet, nem is kérdés, ki ha ő nem. Lustán kétszer is átfesti az utolsó féltenyérnyi területet, és közben azon gondolkozik, mennyi papírmunkával is járhat egy ilyen rendőrségi ügy. Biztos sokkal. Ő meg szereti a papírmunkát. Megnyugtató, monoton - ami belerondít a levesbe, hogy úgy érzi, követ rágcsál, mert annak sincs több értelme, mint a papírmunkának, de megbízható és monoton. Mint ez a csónakfestés. Egy utolsó mozdulattal, amire oda se figyel, még egyszer összefestékpöttyöz mindent, majd elgondolkozva bámulja a kész csónakot.

 - Nem tudom. - szép csónak, kicsi, rozoga, hétköznapi. Sose gondolt arra, hogy lehetne vagy egyáltalán kellene neki egy, de ha egyszer mégis lesz, ilyent akar. Semmi flanc. Egyszerű, megbízható. - Fogalmam sincs. - mondja, hogy mondjon valamit, erre se figyel oda egy cseppet sem. Csendesen irigykedik, nem is, inkább csodálja Lars-ot. Millió kutya, saját kis csónak, végtelen nyugalom. Nem csoda, ha ki se bújik a saját kis csigaházából; ebből a csigaházból ő se bújna ki.

 - Kiisseli. - neveti el magát, mert a csónak szép piros színéből beugrott az a gyümölcszselé, amit egyszer egy összejövetelen evett. És még olyan is a hangzása, mint egy kislánynévé. Szereti a pudingot is, a nevét is, meg a csónakot is. - Igazán nem tudom. - rázza meg a fejét nagy tanácstalanul, de olyan szép az idő, most ilyesmin nem rontja el a kedvét. Leteszi végre az ecsetet a festékesdoboz mellé, mert már amúgy sincs minek lecsöpögni róla, csípőre teszi a két kezét, és elégedetten nézi a csónakot. - Azért elég szép lett.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. november 15. 20:51 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias

 - Jaj, nem kell ám, csak úgy mondtam! - kiált fel gyorsan, mikor ténylegesen elfogadják a sete-suta névjavaslatát, de csak úgy dagad a mája a büszkeségtől, mikor látja, hogy Lars nekigyürkőzik a név festésének. Már egy csónakot is elnevezett. És festett is. Ki itt a jani, kérem szépen, kinek van még ilyen szép csónakja közösbe egy Lars kaliberű emberrel? A csónak menő, a névadás menő, Lars pedig nagyon furcsa egy teremtés, de ő kedveli.

 - Köszönöm szépen. - igazán rendes dolog így kölcsönadni, de ha jobban belegondol, egyedül a világért sem használná. A víz fura és alattomos dolog, hiába tud hellyel-közzel úszni, nem érzi magát biztonságban rajta. - De inkább egyszer majd ha ráérsz, és úgy gondolod, akkor elmehetnénk együtt csónakázni. Esetleg. - javasolja szelíden; nem akar tolakodó lenni, de az ötlet bizony nagyon tetszik neki. Larshoz nagyon illik a természet és a nyugalom, a kis navinés meg egy istenátka nyughatatlan izé; ketten együtt kihoznának egy rendes átlagot és egy megbízható, csendes délutánt a tavon, hm?

 - Köszönöm szépen a festést, de lassan ideje visszamennem. - mosolyog hálás-udvariasan a másikra, mert eszébe jut, hogy talán tényleg ideje lenne elindulnia. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, az elmélyült festésben elvesztette az időérzékét. És ahogy így végignéz magán, át is kéne öltöznie. Enyhe ázottkutya, erőteljesebb festékszaga van, és nagyon modern ízlése ezekkel a random piros pöttyökkel ruhaszerte. Minden esetleges sietség dacára azért sorban végigjárja a kutyákat, és megpaskolja mindegyik fejét, mert mindenkitől illik rendesen elbúcsúzni, pláne, ha az illető négylábú és nagyon tud farkat csóválni.

 - Szia. - búcsúzik el aztán egy kis bólintással festőpartnerétől, integet a kutyáknak, és egy kis sóhajjal elbúcsúzik a csónaktól is. De ha egyszer olyan szép.. na jó, annyira talán azért nem, de egy kis darabka otthonos nyugalom. Akármennyire is fiatal, időnként tudja becsülni az ilyesmit.

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. november 15. 21:10 Ugrás a poszthoz

Herczegh Kriszpin

Szombat délután van, bogolyfalvi kimenő, hol is lenne a lányka másutt, mint a cukrászdában? Ez kötelező program, a nap során valamikor mindenképpen beugrik a megszokott tea-prósza kombójára. Az se volt semmi, mire ezt kikísérletezte, de mint kiderült, a sok fenszi cukros-habos süticsoda a nyomába se ér egy szerény, színtelen aludttejes prószának. Azzal senki nem lőhet mellé, hacsak nem utálja a szilvalekvárt. Időnként, nem mondja, kér mellé mást is, de ez, és a tea, az mindig marad. Ez egy szolid pont a szombatokban: negyed óra nyugis üldögélés a zsúfolt cukrászdában a kis sütijével.

A sarokasztalnál, a legrosszabb helyen, mert oda senki se akar nagyon ülni, és legalább békén hagyják. Időnként felbukkannak emberek, és elkérik az összes szabad széket, de felőle vihetik, neki egy is elég. Sose jön vele senki sem, és ezt csak ritkán bánja. A hangzavar nagy, a forgalom rettenetes, valami kis botrány mindig akad, ha pedig nem, akkor ő csendben el van magában is. A stresszes részt, a pincérrel való kommunikálást igyekszik hamar lerendezni, és akkor utána békesség van.

Igen ám, de csak akkor, ha sorra kerül még ebben az életben. Persze mindig hosszú a sor, ehhez hozzászokott már, az is megesik, hogy szimplán elévágnak, azzal meg nem tud mit kezdeni. De most tényleg mérges lett, mert előtte két emberrel egy felnőtt szórakozik. Hol feltartja a sort, hol meg előreengedi a szemfüles tolakodókat, és még mindig hezitál. A kislány nem tolakszik, ő ráér, és nem az előretesékelteket irigyli, egyszerűen csak zavarja ez a ráérősség. Van az a helyzet, amikor valami teljesen érdemtelen dolog dühíti föl az embert, de egyre jobban; na, ez most éppen az igazgató úr kedélyessége. A kis navinés egyre mérgesebb lesz, mert csak, pedig azt se tudja még, hogy az igazgató úr ácsorog előtte immáron csak eggyel. Ha az majd kiderül, valószínűleg még mérgesebb lesz. Szép csillár lóg a plafonon, a változatosság kedvéért most az eshetne rá esetleg, nem egy méretes utazóláda.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. november 16. 19:07 Ugrás a poszthoz

Herczegh Kriszpin

És még mindig ott áll, ezt nem hiszi el. Már ott tart, hogy a mozdulatai is idegesítik; ez a hirtelen jött méreg teljesen ok nélküli, és úgy fog elmúlni majd, ahogy jött, egy pillanat alatt. Addig azonban teljes erőből fúrja a kis navinést, aki éppen kéket-zöldet kezdene látni, mikor az előtte levőt is elengedik, és neki is utat adnak. De most miért, könyörgöm, hát válasszon már, ne keringőzzön a sor szélén, mint egy.. hupsz. Ez az igazgató úr.

Egy pillanatra megijedt - nem szórakozunk a feljebb levőkkel, ez alap -, de aztán tényleg csak mérgesebb lesz. Már majdnem azon gondolkozott, hogy elmegy - ami szentségtörés lenne, de majd' felrobban már -, amikor kiderül, hogy az igazgató úr ácsorog előtte. Csak egy pillanatra ijedt meg, aztán úgy dönt, ennyi erővel fel is robbanhat akár.

 - Nem, tessék csak menni, egyszer csak sikerül majd választani. - utasítja el az udvarias gesztust szörnyen affektálva. Nem úgy, hogy nagyon affektál, hanem úgy, ahogy cicaharc előtt szokás. Olyan nagyon rosszul. De cserébe mérgesen. Várjál, mi is volt azzal a ne szórakozz a feljebb levőkkel-dologgal? Úgy tűnik, vannak kivételek. - Igazából kíváncsi vagyok, mit tetszik majd végre kérni. - és ezzel a lendülettel lecövekel az igazgató úr mellé, és látványosan nézi ő is a kínálatot. Szeme sarkából meg a másikat, hogy erre mit szól. Remélhetőleg valami süteményt, aztán meg elköszön, de nem lesz neki ekkora szerencséje úgy sem.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. november 16. 19:07
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2016. november 17. 14:24 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Undok, ez az. Ezt a szót kerestem. Ami azért is meglepő, mert ő egy nyuszi; idősebbekkel meg pláne semmilyen, mert ahhoz is túl félénk, hogy rendesen udvarias legyen. De ismeritek a mondást, hogy lassú víz partot mos. Időnként nem tud tovább életképtelen szende leányka lenni, és úgy dönt, lesz inkább undok életképtelen leányka. Csúnya dolog, de előfordul.

Az igazgató úr az a fajta típus lehet, aki tényleg tud nevelni, és nem csak padot csapkodva ordítozni nevelés címszó alatt. Először is, majdnem egyenrangúként bánik az ember lányával, aztán egy nézéssel jelzi, hogy ez így talán nem a legmegfelelőbb viselkedés, kisasszonyka. Ez az igazi pedagógia. Mert a kisasszonyka ezt felfogja; igaz, kell neki attól még pár perc, hogy foganatosítsa is, és mondjuk egy kicsit elszégyellje magát. Addigra már ő van soron, és annyira belefeledkezett az előbbi jelenetbe, hogy kétszer is nekiáll, mire egyszer le tudja adni a szokásos rendelését.

Mire eljut az asztaláig, ahol már csak egy szék maradt a sajátján kívül, mert szépen elhordták a többit, már majdnem a megfelelő mértékben el is szégyelli magát. Most is mérges, de kevésbé a tanárra, és inkább magára, hogy nem tud egy sorban állást se rendesen végigvárni, neki ugrálnia kell, és kész. Nagyon szívesen ülne úgy, hogy az igazgató urat, mert persze itt van egy köpésre, ne lássa szemből, de ő most törleszt. Úgyhogy leül, vacakol a teájával kicsit, aztán inkább megadja magát, és a tanár felé fordul ültében.

 - Ne tessék haragudni olyan nagyon. - hú, ez a tetszikelés de nem hangzik jól, de hát már mindegy. Néz ő mindenfele, csak a tanárra nem, ahogy sete-sután folytatja azzal, ami éppen eszébe jut. - Nehéz időnként végigvárni  sorokat. Kimenőkor mindig mindenhol olyan sokan vagyunk diákok, az idő meg drága, ha az ember sütit is akar enni még a faluban. - ez elég mesterkéletlen egy bocsánatkérés lett, de két zavart ficánkolás közben ennyire futotta. A szándék megvolt, a formán még van mit csiszolni.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. február 22. 22:28 Ugrás a poszthoz

Manipuri Hugella
előzmények a navinén belül

Ahogy közelednek, egyre inkább kijön rajta az öt napos csokielvonás összes tünete, szégyen ide vagy oda. Annyira izgatott, hogy most csokitorát fog enni mindenfajta etikettet és jó ízlést figyelmen kívül hagyva, hogy nagyokat lép és nagyokat nyel. Kicsit szánalmas, de hol érdekli az őt? Kaja. CSOKI.

Közben igyekszik szóval tartani a társát - és nem úgy kinézni, mint aki készül belehalni a sóvárgásba, vagy mint egy kutya, akinek húsos csontot illegetnek az orra előtt - és felületesen elmondja, éppen mi mellett haladnak el éppen. De ahogy a konyha elé érnek, elhallgat és olyan büszkén nyitja ki a lány előtt az ajtót, mintha csak és kizárólag az ő érdeme lenne a konyha létezése gigantikus méretekkel és szorgos manókkal együtt. Akik egy kincsek, és naponta hálát ad a létezésükért. Hát még majd akkor, mikor maga lesz kénytelen elvégezni helyettük a saját mosását, takarítását, főzését.

 - Na, milyen? - kérdi nagy vigyorral a lánytól, miközben ő maga még mindig az ajtót tartja, és úgy szól be nagy vidáman a konyhába, hogy - Jó estét kívánok! - és komolyan is gondolja, bármit ezeknek az angyali manóknak, akik helyette dolgoznak, minden megérdemelnek. - Kaphatunk egy-két szelet csokitortát, ha lehet?
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. március 7. 17:47 Ugrás a poszthoz

Manipuri Hugella

Áh, látja, lesz partnere a fiatalságának és jó anyagcseréjének kihasználásában; a lányka is úgy tömi magába a csokitorát, mintha két hete nem evett volna édességet. A kis navinés tetemes menyiségeket tud eltüntetni, és még mindig elfogadhatóan néz ki,mármint persze súlyra. Amíg ezért újra csak hálát ad annak, akinek jár, ő maga is nekiáll tömni a majmot. Nagyjából olyan élvezettel és olyan szofisztikáltan, mint egy banánt majszolgató majmocska.

 - Nagyon szépen köszönjük.. én is kérhetek még egy szeletet? - ráadásul állva esznek ennyi kalóriát, nulla egészséges hozzávalóval - mert attól nem lesz egészséges valami, a közhiedelemmel ellentétben, ha harminc deka csoki mellett kerül bele egy kis joghurt is - ejnye. Hm, ki kéne próbálni valami egészségtudatosabb csokitorta-verziót, a manók azt is biztos nagyszerűen csinálnák meg. Ülni meg fölösleges, mikor annyi a látnivaló és amúgy is csak beugrottak egy (két-három) szelet sütire. Nem vendéglő ez. Csak feltartják a manókat, akiknek ráadásul még torkos kislányokat is etetniük kell. De a kis navinés eszi a szívüket, mert egy szempillantásukon sem látszik, hogy messzire el akarnák küldeni őket emiatt. Inkább örülnek is neki, hogy ennyire ízlik a süteményük. A lánykák örülnek a nagy örömnek, és esznek még egy szeletet. Ördögi kör.

 - Nem lesz ennek jó vége.. - jósolja borúlátóan tortamorzsás arccal. - Nem akarok én fogyókúrázni, de egyszer muszáj lesz.. - a répatorta zöldségnek számít..? Van benn dió is, az meg már gyümölcs..
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. május 26. 23:17 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington
{még az idei tanév előtti szünetben}
{otthon, gyerekek, otthon}
tavaszi soundtrack (x)

Isten áldja meg azt, aki kitalálta a nyári tavaszi szünetet. Azt is, aki megszervezte azt a fesztivált, amire az egész család átrándult, egyedül hagyva őt itthon. Pláne, mert három majdnem egész nap azt csinál otthon, amit nem szégyell. Mindent egybevéve ez mondjuk csak annyit jelent, hogyha elvégezte a tennivalóit, süteti a hasát a nappal, és bámulja a csillagokat éjjel. Nem az az energiatúltengéses típus. Meg az a fajta, aki oltári házibulikat rendez, ha lehetősége van rá, pedig az most akad. Ejnye, ilyen élményeket kihagyni, ejnye.

Ez a teljes szívvel való semmittevés persze gyakran előfordul a kastélyban is, de olyankor esélye sincs egyedül lenni, annak a nagy valószínűsége nélkül, hogy valaki úgy is mindjárt megjelenik. Itt viszont, az isten háta mögötti falucskában este tizenegykor a kert végében, annyira közel az erdőhöz, hogy fél lábbal rókacsap(d)ában matat, a kutya nem fogja zavarni. Még azok is alszanak, tudniillik.

A már nem is olyan kis navinés tehát döglik egy pléden a semmi és a kukorica mellett, élvezi, hogy itt igen is használhatóak az olyan technikai vívmányok, mint a telefonra csatlakoztatott fülhallgató, és abszolút nem gondol semmire. Szóval, igazából minden olyan, mint máskor. Leszámítva a telefont. Gondolkozni amúgy sem nagyon szokott, persze.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. május 27. 23:10
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. május 29. 22:14 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Neh, anyukája, ha meglátná Adam-et, még bekiabálna a lánynak, hogy kínáld meg egy pohár sörrel. Mindent a leendő vejért, ugye. Az már mindegy, hogy ki az a vej, csak legyen.

Mindenesetre nem kell megkínálnia a barátját semmivel, és nem feltétlenül azért, mert a kert végében maximum csresznyevirágot tudna adni, meg félméteres kukoricaszárat. Merengése közben oda se figyelve belebámul abba, ami a szeme előtt van, majd immár tudatosan mered bele Adam arcába. Pár pillanat múlva nagyobb meglepetés nélkül gondosan leállítja az éppen játszott dalt (x), kiveszi a fülhallgatót a füléből, és még egyszer felnéz Adam-re. Basszus, de nagyon magas, gyerekek.

- Szia! - közli egyszerűen, és arrébb kígyózik, de semmiképpen sem kecsesen arrébb húzódik a pléden, jelzésértékűen, hogy éppen le lehet heveredni oda, ha a másik úgy gondolja. Igazából el kéne gondolkoznia azon, hogy, már tisztesség ne essék, mégis mi a fészkes fenét keres itt a barátja, de a gondolkozás nem erőssége. Öt év a kastélyban megtanítja az ember lányát arra, hogy hagyján, hogy minden lehetséges, minden simán meg is történik, meglepődni tehát teljesen fölösleges egy dolog. Nem is teszi. És amúgy meg, a csillagnézés közben azon se bámulna el, ha egy őzike rágná meg a kukoricát mindjárt mellette. Igazából, valószínűleg észre se venné - na de egy őzikével ellentétben, Adam-et nagyon nehéz nem észrevenni. Hacsak nem akarja.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. május 30. 13:23 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington
(x)

 - Ühüm. - hümmög válaszul, de cserébe elég elégedetten hümmög, mert, nos, tudod, övé itt most minden. Minden szál kukorica, minden békésen kérődző állat, meg az olyan állat is, ami nem kérődzik. Jó, nem mondja, a fél napja elmegy az etetésükkel, de a másik fele megint csak az övé. És mivel vízpart, rendes vízpart, minimum egy nagy tó, nincs a közelben, hát azt a fél napot itt tölti a semmi közepén. Igencsak elégedetten, tegyük hozzá. A falusi idill. És neki még ingyen is van.

 - Még.. másfél napig. - össze kell számolnia gyorsan, az elpilledt agya nem működik valami gyorsan. Szereti ezeket a kis szabadságokat. Csend van, nyugalom, erre erdő, arra még több kukorica, nincs sehol egy kósza szellem, beszélő portré pláne nincs, bár vajon mi történne, ha idekerülne a Bibircsókos Banya pletykás portréja..? Ezt a gondolatot gyorsan félbehagyja, mert hirtelen nagyon szeretné idekeríteni a banya portréját, és az csúnya dolog. Kicsinyes. Pedig de jó lenne..

 - És te? Egyedül? - este tizenegykor vagy nagyon sokat beszél, vagy nagyon keveset. Most is igyekszik egy szóba belesűríteni egy csomó másikat is, és ha esetleg az nem lenne túl érthető, hát ott a testbeszéde meg végső eszközként a hümmögés. Adam úgy is érti. Ő is dekódolja nagyjából a másikat. Akkor meg minek a szükségesnél többet beszélni. Ugye.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. június 12. 08:12 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

 - Ó, de jó. - ez a maximum tőle, de ennyibe is bele tud passzírozni irigységet, ámulatot, meg hm, még több irigységet. Adam itt jár-kel már 700 éve (x) és még mindig el tudja foglalni magát. Mi több, talál olyasmit, ami érdekli. A fene. Nem siet sehova, mert minek, ideje, mint a tenger; szépen kiválaszt valami senki által nem ismret, hipster programot, és elmegy, és őszintén élvezi. Hát lehet ezt nem csodálni? Az átlagos embernek egy élet is teli van üres idővel, unatkozással, és csendes megőrüléssel; Adam ezt vagy elkerüli, vagy már rég túl jár rajta. Arról nem is beszélve, hogy olyasmi, mint hogy kötelességek, pénz, miegyéb, nem igazán köti meg a kezét. Övé az egész világ.

Egy pár mekegés szól bele az éjszakába; a lányka kötelességtudóan megemelinti a fejét egy centire, de mivel nem tűnik úgy, hogy bármi is lenne itt, ami komolyabban fenyegetne öt félméteres szarvú kecskét meg egy adag még nagyobb szarvú juhot, szépen vissza is ejti a fejecskéjét. Ha mégis lenne, túl sokat úgy se tudna kezdeni vele, mert egy vézna emberkétől nem ijedne meg, akármi is legyen az, nem?

 - Nézd, telihold van. - mutatja a nyilvánvalót, és szépen tovább élvezi ezt a meglehetősen furcsán összejött esti heverészést. Nem nagyon tudta eddig elképzelni Adam-et a kertjükben, de lám. Éppen beljebb is jöhet, ha már így benne van. Most lehet.

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. június 17. 20:22 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

A kis navinés, aki idén végez, és már nem igazán kicsi, és lassan navinés se lesz, immár elérte a zen állapotát. Esetében ez annyit tesz, hogy mára már ugyan elfáradt, de juszt se hajlandó aludni, emiatt pedig lelassul és eltompul és  nem törődik semmi energiát követelő agyi tevékenységekkel, mint mondjuk a gondolkodás. Vagy éppen a következmények felmérése. Ebben az állapotban ejti el a legtöbb törékeny dolgot, és gyalogol át rajtuk a legnagyobb lelki nyugalommal. Valamint ilyenkor nem hajlandó felkelni és beszambázni a kertből, pedig majd szomjan hal. Felkelni.. áh. Nem, kösz.

 - Bemegyek egy kicsit. - közli mégis a csillagokkal anélkül, hogy a legkisebb kísérletet tenné a mozdulásra. - Mindjárt. - fűzi hozzá fél perc múltán, és továbbra se mozdul. Amikor meg mégis, akkor az agya csodálkozva veszi észre, hogy éppen tápászkodik fölfele. Van, amikor az ember teljesen tudatában van minden egyes pislogásának, és van az az állapot, mikor az agy teljesen lemarad, és nem tudja, mit csinál a test. Mi ennek az oka? De most tényleg.

 - Nincs kedved bejönni? - kérdi minden eleganciát és ünnepélyességet mellőzve. Kicsit kásásan. Enyhén fókuszálatlanul. Teljesen természetesen. Jelen pillanatban majdnem robotpilóta-üzemmódban működik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy máskor nem látná szívesen a barátját. Máskor, családostul, szomszédostul, akármikor. Éppen csak most nem fog amiatt izgulni, hogy Adam mit szól hozzájuk, meg észreveszi-e a porcicákat a sarokban. A jobbik esze tudja, hogy senkit nem érdekelnek a porcicák, Adam-et meg pláne, de úgyis problémázna rajta. Most viszont, hát, nincs hozzá agyi kapacitása ilyeneken aggódni, és most őszintén, hát nem jobb így mindenkinek?


Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. június 22. 23:24 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

 - Az jó. - mosolyodik el pokróchajtogatás közben - amiért nem mellesleg vissza kellett fordulnia, mert majdnem ott hagyta a kert végében. Késő van, na, meg mondjuk trehány is egy picit a lelkem. Mindenesetre, tényleg örül annak, hogy Adamnek nem derogál betérni mindenféle jött-ment kislány porcicás házába. Mondhatná azt is, hogy cöh, ő ide, ugyanmá', és ezt minden további nélkül meg is tehetné. A kis navinésnak eszébe se jutna megsértődni. Ehelyett viszont elfogadja a behívást. Adam rendes vámpír.

 - Szia, Sanyi. - köszön a kedvenc kecskéjének befelé menet, aki visszamekeg és főleg visszakérődzik, és ezzel meg is beszélték a dolgaikat. Nincs abban semmi szégyen, ha a ember beszél az állatokhoz, mert azok is beszélnek hozzá a maguk módján. A kis navinés meg az év nagy részét öntudatra ébredt festmények és lovagi páncélok között tölti, szóval egy állat, ami teljesen természetesen reagál, igazi felüdülést jelent. Csak ki ne derüljön valami turpisság Sanyiról se, mint mondjuk, hogy valami varázslény porontya, vagy valami. Akármi előfordulhat, elvégre.

 - A kutyákkal nincs bajod? - torpan meg a kerítés előtt, ahol nevezett négylábúak várnak rá türelmesen. Mármint, nem arra kíváncsi, hogy Adam a kutyákat bírja-e jobban, vagy a macskákat. De a kis navinés nem tud sokat a vámpírokról és azok mindenféle bonyolult szabályairól, úgyhogy inkább óvatoskodik, mint valami bajt okozzon.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. június 22. 23:24
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. június 30. 18:50 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

 - Ó. Akkor jó. - mondja óvatosan, és süt a hangjából, hogy ez nincs jól. Mármint, a kutyák is kedvesek, aranyosak, igazi tünemények, de a gyerekeken kívül ugyan ki bízik meg bennük abszolút száz százalékig? Itt van valahol egy nem annyira rejtett összehasonlítás a kutya természete és egy vámpír természete között, de hadd ne fejtsem ki most.

 - Maradtok! - parancsol rá a négylábúakra, akik most jókedvükben vannak, és maradnak is. Ú, ez az igazi ám, amikor valami engedelmeskedik a kis navinésnak. Természetszerűleg, lévén egy kis fruska, senki soha rá se bagózik, nemhogy szót fogadjon neki; és ha valaki mégis, még akkor is, ha éppen négy lába van és naphosszat liheg, hát az határozottan elég jó érzés. A kis navinés, hát, navinés, messze nem az az ugráltatós, irányítós alkat, de az nem jelenti azt, hogy ne szeretne ugráltatni valakit. Egyáltalán nem jelenti azt. De hát neki csak kutyák jutottak. Érje be azzal, amije van. Szóval: - Maradtok!

 - Hát, ez vagyunk mi. - tárja ki az ajtót Adam előtt, miközben valami udvarias értelmetlenséget motyog. Mindegy is, mit mond, úgyse az számít. Ez emberi nyelvre lefordítva túlfáradt kamaszlányról amúgy is azt jelenti, hogy: Üdv nálunk, érezd otthon magad.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. október 23. 16:34 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington
Még egy kicsit előrébb, vizsgaidőszak után

Végzett a vizsgáival. Mi több, gyaníthatóan át is ment rajtuk. Mármint nem két lábbal tiporva, mint azt már sokszor és tüzetesen elképzelte hajnali kettő felé még tankönyvet olvasva, hanem sikeresen teljesítette őket. Az utolsó vizsgájáról kiszédelegve, csapzottan és félig öntudatlanul támolygott az ágya felé, hogy ő most aztán istenesen kialussza magát, ha törik, ha szakad - ez mondjuk messze nem ment ilyen egyszerűen -, de másnap késő délutánra azért felébredt, és.. és rászakadt a semmittevés ideje, az érzésé, hogy egyrészt az összes tankönyvet tűzre, most azonnal, másrészt meg az, hogy ez nem csak egy sima vizsgaidőszak volt - van olyan egyáltalán? -, hanem a záróvizsga ideje, érted, szabad, szabad, SZABAAAAD...!!! Ennek örömére végigtántorogta a kastélyt, majd amikor már felébredt és megfésülködött, akkor pedig a falu következett. Végigtáncikálta a Fő utczát nagy boldogságában, és most egy padon kucorog és figyeli az esti jövés-menést. Boldogan, gondtalanul, nagyon könnyű aggyal (természetesen az összes tudás huss, eltűnt. majd megdolgozik érte megint). Olyan problémák, hogy most mégis mi legyen, neki kell eldöntenie, hogyan tovább, egyelőre még nem érték el a zen állapotát. Ücsörög a padon ronda, görnyedt háttal és törökülésben, és nézi, ahogy mások járnak-kelnek előtte. Jelen pillanatban igazán nagyon elégedett úgy mindennel, és nem pánikol, nincs kisebbségérzete, és nem is mérges, és olyan gyakorlatilag sosincs. Úgyhogy ssssh, hadd élvezze ki, amíg tart.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. október 24. 15:59 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

A kis navinés annyira elmerült a.. nos, az egészen biztos, hogy nem a gondolataiban; mi, hogy még dolgoztassa az agyát, ugyan, kérlek. Az agya rég valamelyik útszéli kocsmában hempereg tökrészegen, amihez egy záróvizsga után minden joga meg is van. A kis navinés többi része azonban itt maradt, és gondolattalanul csak úgy van. Úgy nagyon nem vsz észre semmit; azt se, hogy ebből öreguras hátfájás lesz, ha valaki nem szól rá, és mért szólna rá; azt se, hogy egy kisgyerek nemrég odajött megbámulni - szerencsére csak azt, ennyi erővel egy fél nyalókát is beledughatott volna a kis navinés hajába, azt se vette volna észre -, azt meg pláne nem, hogy egyetlenegy barátja feltűnésmentesen leült mellé. Amúgy se könnyű észrevenni, ha nem akarja. És a kis navinés amúgy se lenne képes olyasmire, hogy meglepődés meg megijedés, ahhoz többek között agy is kéne. Nem mllesleg meg, egyiket se nagyon szokta csinálni Adam társaságában. Minek.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. október 28. 13:17 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Nos, igen, ez találó leírása a kis navinésnek. Egyszerű, mint az egyszeregy, buta, mint a tök, rosszindulatú és hisztis, de legalább igyekszik kedves lenni, ha már egyszer olyan, amilyen. Ilyen ember is kell, nem? Nem..?

(De mindegy is, mert okosabb már nem lesz, érettebb se, úgyhogy tökmindegy. Ez van. Ezt kell szeretni.)

 - Ó. Fogalmam sincs. - gondolkozik el a kérdésen, mert ez eddig eszébe se jutott. De tényleg nem is gondolt erre még. Pedig valamit kezdenie kell ezután is... így pillanatnyilag nem lát maga előtt semmi jövőképet sem, akármennyire erőlteti is az agyát, de javára szóljon, hogy nem este kil4enckor kell ilyesmiről dönteni, még mindig kicsit fáradtan. Vagy ha mégis, az se változtat sokat; így is, úgy is a legkisebb ellenállás felé fog mozdulni, azaz marad majd az iskolában. Kiválaszt valamit, aminek jól csengő neve van, és kész. További pár évig megint nem kell majd azzal törődnie, mit is kezdjen magával. Ő így csinálja. Mert, mint mondám, buta is meg életképtelen is. Ez van.

 - Gondolom, majd maradok az iskolában. Mármint, mi egyebet csináljak? - von vállat tanácstalanul, de nagyon nem is érdekli a dolog. Lesz, ami lesz. Felelősségteljes jövőtervezés? Hű, az nagyon felnőttesen hangzik, van egy tábla csokid meg egy könyved inkább..?

Azt szereti, hogy tényleg képesek úgy zökkenőmentesen beszélgetéseket folytatni, hogy közben hetekig nem is találkoznak. Meg hogy nem kell úgy tennie, mintha értene bármihez is. Adam ismeri a képességeit. Többek között a képességét arra, hogy úgy örüljön mint egy gyerek a legkisebb dolgoknak is, egyszerűen azért, mert még gyerek is.

 - De képzeld el, átmentem az összes vizsgán! Ebben majdnem biztos vagyok! Hát ki gondolta volna? - az se lehetne nagyobb hír számára, mintha egybetartanák a karácsonyt, a húsvétot meg a születésnapját. Ő most kérlek, büszke magára. Tekintve, hogy egyszer bukott is, teljesen jogosan az, tegyük hozzá.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. október 30. 18:10 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

 - Ugye? Köszönöm! - örömködik itt fülig érő szájjal, mert, nos, ez egy húzós vizsgaidőszak volt, és ő megdolgozott a reménybeli továbbjutásért, sőt, olyannyira megdolgozott érte, hogy arra, hogy mit is kezdjen utána, se ideje, se energiája nem maradt.
 
 - De tényleg, szerinted mit csináljak? - néz tétován a másikra. Persze, ő tudja jól, hogy Adamnek sincs se ideje, se energiája ezzel foglalkozni, csak kíváncsi a véleményére. Nagyra tartja a barátja minden megnyilvánulását, a teljesen jogosan várható vállrándítást is. Így a semmiből elérakták a nagy problémát, hogy valamihez kezdenie kell, és ez akkora nagy probléma, hogy gyorsan áthárítja másra.  Az sokkal egyszerűbb. Ha mások gondolkodnak helyetted. Pláne, ha azok a mások okosabbak is nálad. (De mivel okosabbak is,nem biztos, hogy vállalják, és akkor megint ott vagy, ahol a part szakad.)
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. november 4. 21:42 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Hm. Köszi. Mindenki másra, jogosan vagy jogtalanul, mérges lenne, hogy csak ennyit segít, de Adam sose próbált meg érdeklődőnek és segítőkésznek tűnni, ha igazából abszolút nem érdekelte az adott dolog, és ezt a kis navinés becsüli. Belé persze azt verték bele, hogy érdeklődj a mások problémái iránt és légy segítőkész és kedves és még mennyi minden, akár érdekel a téma és a másik személy, de főleg akkor, ha cseppet se érdekel, és, röviden, érdekeljen más jobban, mint te saját magad. Na, Adam ilyesmivel nem szórakozik. Egyszer talán majd a kis navinés is eljut odáig.

 - Mindenki ezt mondja, tudom, de tényleg így van? Egyelőre azt tudom, mi nem érdekel meg mi nem akarok lenni, azt nem, hogy mi igen. - nyavalyog egy kicsit a szentem a szokásos szabatos és könnyen érthető stílusában. Ez a kérdés picit letörte a fene nagy jókedvét, és habár világosan tudja, hogy most idegesítő és rajta kívül ez a kutyát se érdekli, egyelőre nem képes elengedni a témát. Biztos mással is van olyan, hogy ő maga unja a saját beszédét, de csak nem tudja abbahagyni, és csak mondja és mondja.. ugye mással is előfordul az ilyen...?

- És amúgy is hogy lehet kiválasztani csak egy valamit, mikor annyi minden lehetőség van.. - morogja ezt már tényleg csak magának, mert mindennek olyan jól hangzó neve van, és olyan érdekesnek tűnik - aztán vagy kiderül, hogy unalmas és hasztalan, vagy jó lesz, de fúrja az ember máját a keserűség, hogy a többiről viszont meg lemaradt. Á, nehéz dolog ez. Írni kell egy listát, rá kell bökni valamelyikre csukott szemmel, oszt jóvan.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2017. november 11. 19:44 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

 - Áh, mindegy. - rázza meg a fejét lemondóan, hogy mintegy fizikailag is elsöpörje a problémát a mentális szőnyeg irányába. Majd lesz valahogy. Nem egy fényes és irigylésre méltó életfilozófia, de legalább elég stresszes. Mert amíg valahogy nem lesz, mindig azon izgul, hogy hogyan is lesz pontosan, és hogyan kellene lennie, és hogyan nem lesz képes elérni azt, aminek lennie kellene. Igazából, simán sokkal egyszerűbb lenne az élete, ha kiválasztana valamit, és ahhoz ragaszkodna, de az nem, az túl értelmes egy filozófia. - Van neked jobb dolgod is ennél, bocsánat. - mert Adam egy angyal, elég fura egy angyal, oké, de simán kedvesebb vele bárkinél, és az angyalok ritkán akarnak emberi nyavalygást hallgatni. Teljes joggal, tegyük hozzá. Ha a kis navinés is inkább arrébb rugdossa a problémáját, mit foglalkozzon vele egy... angyalvámpír? Ezt most visszakaptam. Nesze neked, hülye metaforák.

 - De legalább átmentem! Gondolom, legalábbis. Fogalmam sincs, mi újság a kastélyban, mert találtam egy koszos, poros lyukat a tetőtérben, ott tanultam, de mindegy is, megvan! - kellett egy hely, ahol időnként nagyobb feltűnés nélkül megtaposhatta a jegyzeteit meg csúnyán beszélhetett, oké? Nem ítélkezünk. - Ezért minimum megérdemlek egy csokitortát. Vagy valamit. - mondja csak úgy magának, és már látja is, ahogy a konyhán befal két tortát meg három tálca sütit. Nem csokitortát, mert attól kijönnek a pattanásai, és most már ilyenekre is ügyel. De valami teljesen egészségtelent, az biztos. Mer az neki jár, és kész.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2017. november 11. 19:45
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2018. február 2. 19:05 Ugrás a poszthoz

Jonathan Gerhard Van den Bergh


A könyvtárból jön, vagy megy, vagy karizomgyakorlatokat végez, mindenesetre három vastag könyvvel rója álmatagon a folyosót. Nos, igen, mint kiderült, a mesterképzés is ugyanolyan, mint az ugyanabban az iskolában végzett alapképzés, egy apró, de szó szerint súlyos különbséggel: a felsőbb tanulmányok még inkább kifacsarják az agyát (valamint a kitartását, a szorgalmát, az állóképességét és úgy általában véve a lelkesedését). Mert itt nem kell olyasmikkel fárasztania magát, amit nagyon nem szeret (asztrológia, szia!), csak olyanokkal, amik bizonyára okkal szerepelnek a tanrendben, csak ezt az okot a kis-nagy navinés egyelőre nem látja (Életvitel, mi újság?). És itt is áll az az alapelv, hogy az érdekes nevű tantárgyak nem érdekesek (viszont a fordítottja is előfordul, csak nem olyan gyakran). Röviden összefoglalva, a kis-nagy navinés a közepes tehetségével, annál picit nagyobb szorgalmával és elfogadható lelkesedésével éppen nyakig van a tanévben. És ez jól is van így.

Csak minden kicsit fura így a mesterképzés elején még. A régi osztálytársai hol itt vannak, hol ott; új emberekkel került össze, és az mindig kétes kimenetelű; úgy érzi, le van terhelve, pedig bírna kétszer ennyit is; most már sokkal többen vannak a nála fiatalabbak, mint az idősebbek, és amikor az elsősökre néz, úgy érzi, hogy vagy ő, vagy ők, de valaki itt minimum földönkívüli, annyira idegenek egymástól. De oda se neki, majd megszokja. Egyelőre viszont délután négykor edzi a  bicepszeit ezekkel a vastag tankönyvekkel, amiknek még véletlenül se érdekesek a címei, de attól a tartalma még lehet az. Hm, ez csak nem egy metafora az ember külsejéről meg személyiségéről..? Ha igen, akkor nem valami jó.
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2018. február 7. 16:05 Ugrás a poszthoz

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Hát, ha az agyát edzi is, vagy legalábbis próbálkozik vele, annál kevesebb ideje jut a fizikai edzésre. Ideje lenne tornászni egyet, aranyom. Na, nem mintha olyan sok lehetőség lenne rá a kastélyban, vagy olyan sok ideje jutna ilyesmire (az utóbbi állítás annyira nyilvánvalóan egy ordas nagy béna kifogás, hogy maga se hiszi el kellőképpen). Ami tény, hogy olyan sokáig nem bírja elcipelgetni azt a nyolcszáz oldalas tankönyvet (van rá öt napja elolvasni,) meg a csak kicsit vékonyabb társait, úgyhogy nyögve lepakolja őket az egyik ablakpárkányra. Éppen nyújtózna egyet, és közben látványosan szenvedne a túlterheltségtől, mikor jól megszólalnak mögötte. Karizma nincs, de összerezzenni azt profin tud.

 - Afenébe.. - fordul meg, és néz vádlóan a csoporttársára, akivel van egy-két órája közösen, és akinek képtelen megjegyezni a nevét. Ez nem kifejezetten személyes - a névmemóriája egy nulla -, de ráadásul nem is kedveli valami nagyon a másikat. Az a tipikus nagyképű, terpeszkedő, lenéző típus. Nagyon udvarias, amitől a kis navinésnak még inkább kijön a kisebbségi komplexusa. A kis navinésnek mindentől ki tud jönni a kisebbségi komplexusa, de akkor is.

 - Önvédelmi fegyvernek. - morogja kelletlenül és ellenségesen, miközben igyekszik minél kisebbnek tűnni. Tudod, a komplexusa. Általában is szokása jellegtelennek tűnni, de többnyire azért ő is igyekszik tőle telhetően udvarias lenni. Most viszont fáradt, az előbb ráhozták a frászt, és nem bírja a másik képét. Plusz, ami azt illeti, ezek a könyvek tényleg nem lennének rosszak önvédelmi célokra. Csak a biztonság esetére.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rozsos Annamária összes RPG hozzászólása (283 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Fel