Nem szándékosan idézte elő a változásokat - pusztán nem ejthette át a varázslatot, bár kíváncsi lett volna, hogyan reagál a mágia arra, ha nem Sethként jön ide, elvégre a felszínen legtöbb jellegzetes vonása rejtve maradt. Gareth olyan volt, amilyennek lennie kellett, meglehet hát, hogy ha ő ül most itt, minden ugyanolyan marad, mint amikor belépett. Volt ebben valami szomorú, bár nem az zavarta, hogy oly' kevéssé hagy nyomot másokban, nem a rivaldafény hiányzott neki. A távolság nyomasztotta, hogy ennyi idő után is ugyanolyan távol  kellett mindenkit tartania, mint mielőtt elszakadt attól a világtól, ahol ez elengedhetetlen volt.
Ricsi végül megszólalt és bár valóban nem volt fair tőle a húzás, nem nevezte volna kihasználásnak - Gareth nem akart sem tisztességtelen előnyre szert tenni, titkok vagy zsarolás árán, sem ártani neki.*
- Kételkedem ebben. Túl racionális vagy hozzá és túl görcsösen próbálsz mindent irányításod alatt tartani.-*Sérült vállát pihentetve leginkább elnyúlt az ágyon, egyik tenyere takarásában újabb apró illúziót formálgatva, csak hogy jobbját emelve egy papírrepülőt hajítson aztán el, ami azután lustán sodródva körözni kezdett a szobában, nemlétező fuvallatokat lovagolva meg, kacskaringókat írva a levegőbe. Egy időre csend telepedett rájuk - már bocsánatot kért legutóbb, újra megtenni nem igazán lett volna értelme, mert úgy érezte, Ricsi érti, miért tette, de csak a logikus indoklás kevés, hogy lenyelje az egészet, annak ellenére is, hogy nem csak ő mutatott magából többet.*
- Csak annyit akartam, hogy egy kicsit jól érezd magad, hogy mosolyogj legalább egy felet... Mindig olyan szigorúan rendezed a vonásaidat, hogy egész boldog voltam, csak mert sikerült megnevettetni.-*Ha van erőssége, akkor az ez a fajta abszolút őszinteség, mert saját gyengéi és gyarlóságai tudatában sosem próbált úgy tenni, mintha ezek nem léteznének. Nem esett nehezére nyitottan beszélni az érzéseiről, talán mert annyira belefáradt már abba a tengernyi képbe, aminek meg kellett volna felelnie - milyen egy aranyvérű, milyen egy Selwyn, milyen egy korabeli diák, mi iránt kellene érdeklődnie... Az élete nagyrészt erről szólt és ettől a súlytól legfeljebb pár órára szabadulhatott meg esténként, Jared vagy Kinsék mellett. Ricsinek is megvolt a maga oka egy hasonlóan vaskos és nehéz páncél viselésére, a szobatársai és valószínűleg néhány háztárs, a saját indulatai - nem akarta akkor csak úgy visszaengedni a körletébe, vagy esetleg hosszú, kínos hallgatással koronázni meg az estét.

- A legjobb, ha megkérdezel valakit, aki tudja, mit lehet és mit lehetetlen. Egyes dolgoknak utána lehet olvasni, szerencsére a pszichológia elég régóta keres válaszokat, hogy legyenek megoldások, ha nem is mindenre.-*Ő még nem mert erre a területre merészkedni, de volt, aminek az illúziómágia vagy Jared kedvéért utánanézett és Agathaval is beszélgetett, ha tehette. Mostanában Matthew is tudott segíteni, aki viselkedéselemzőként el tudott neki magyarázni dolgokat, vagy legalább felhívni a figyelmét erre vagy arra. Minden ember egyben tükör is volt számára - ahogy látta az öccsén, ha a viselkedése valamelyik eleme zavarja vagy aggasztja, úgy tudta nyomon követni, milyen helyzetekben hogy reagál. Persze, voltak reménytelen esetnek nyilvánított ügyek, mint például a hiúsága és az, hogy még egy év után sem érezte magát igazán jól mugli pólóban, ha épp nem edzett.
Némán, rezzenéstelen vonások mögül figyelte Ricsi kissé elvarázsolt arcán, csak a szemei mosolyogtak, majd nevettek azon, ahogy a fiú bandzsítva, kicsit tátott szájjal nézte az apró, repdeső fényeket. Aranyos volt, bár minden bizonnyal éppoly ingerülten reagált volna ennek még a gyanújára is, mint Jared.*
- Nekem sem volt mindig ennyire... természetes. Sok múlik azon, milyen emberekkel vagy körülvéve, mert mást és máshogy kezdesz látni, tapasztalni és egy idő után már össze tudod hasonlítani, megmondani, mi az, ami számodra és mások számára is jobb.- *Ha csak egy dolgot ismer valaki, túlságosan is megszokja - Jareden látta, mennyire nehezen mozdul ki abból a magányból és viselkedésből, amiben jóformán egész életében kényszerítették és őszintén, egyes dolgokban ő sem állt sokkal jobban, csak annyi előnye volt, hogy természeténél fogva jobban igényelte a társaságot. Tudta, hogy nem egyformák és másként élik meg a dolgokat, de azt is, hogy az öccse abnormális elszigeteltségben nevelkedett, alig emlékezve azokra az évekre, amikor még élt az anyjuk.
Ricsi mintha kicsit felengedett volna, gesztusai lazábbá, könnyebbé váltak, Seth pedig igyekezett megerősíteni benne, hogy ő szabja a tempót - ő érzi, hol vannak a határai és kész-e átlépni őket.*
- Nem fogunk siettetni. Egyszeri alkalom volt.-*Akkor és ott szükségét érezte, hogy ne hagyja Ricsit kívülállóként figyelni csak a dolgokat, hogy igenis beszéljenek a történtekről és kihasználja az alkalmat arra, hogy ellensúlyozza a negatív részt. És annyira jó volt nézni a fiúkat, ahogy végre nem egymás torkát harapták, hanem osztoztak ezen-azon, hogy kicsit láthatták egymásban azt, amit ő látott bennük. Nem véletlenül keverte be Sebby kakaóját is. Amikor azt kérte Ricsitől, hogy ne rekessze ki őket, nem akart többet tőle, mint amennyit jónak érzett; valahol a közösen őrzött titkok és apróságok talán többet segíthettek, mint a hiába is várt nagy-nagy tettek és gesztusok.
A kérdésre felpillantott, szemével a repülőt követve, ami most reptében áthajtogatta magát és apró origami-darvakként szállt tovább, V-alakban vonulva át a szobán.*
- Leginkább asszociációs játékok. Olyan dolgokat vegyítek, amiket szeretek, hogy valami új legyen belőle.-*Akkoriban szokott rá, amikor Madagaszkár helyett a Magnusszal kellett gyakorlatoznia, főleg a stressz levezetésére. Egész jó meditációs gyakorlatnak bizonyult, elvégre túlélte az a négy és fél hónapot - Merlin szakállára, még gondolni is rossz erre a számra! - ráadásul ép ésszel. A bogarak Ricsi kezei körül kavarogtak, örvénylettek, aztán sorra leszálltak, összeolvadva és mintha le akartak volna csordulni az ujjai mentén, végül azonban vékony, ezüstös kígyócska bontakozott ki. Miniatűr pikkelyei halványan fénylettek, sötét szemei a fiút fürkészték, miközben villás nyelvét öltögetve lassan tekergett. Ahogy felemelte testének elejét, hátán apró, tollas szárnyak váltak kivehetővé - akár occamyfióka is lehetett volna, csak nem voltak lábai.

Ricsi üzenetét követően már nem igazán tudott a kísérletére koncentrálni - egy darabig még próbált ugyan hasztalan választ csikarni ki a tintával vastagon leöntött lap után, de csakhamar belátta, hogy a Rellonos ahogy volt, visszanyomta a füzetet a táskájába. Jobb híján a másik beleegyezése nélkül, de eltávolította Jared naplójából a kérdéses oldalt, mert sejtette, hogy amint lecseng a pánik, rá fog jönni, hogy egyáltalán nem szeretné, ha a harmadik látná rövid beszélgetésüket. Egy sóhajjal a kandallóba dobta az összegyűrt papírgalacsint, nyújtózkodva egyet, majd az ablakhoz sétált - lassan cseperészni kezdett, ami két dolgot jelentett: végre enyhül a fejére telepedő nyomás, amit a legerősebb kávéja sem tudott ellensúlyozni, valamint ideért a vihar, ami órák óta váratott magára. A fene egye meg, Sebastian sose visz magával ernyőt. Ricsiről ugyan feltételezte volna, hogy esetleg tart ilyesmit, de ahogy az eső erősödött és villámlani kezdett, egészen közel, úgy döntött, hogy akár van náluk ernyő, akár nem, ezek úgy bőrig áznak, mint a huzat, úgyhogy lemegy eléjük. Jobb híján felkapta a kabátját és két vastag pokrócot, útközben mindkettőt lekezelte dupla leperex-szel, aztán csak szaporázta a lépteit, hogy mihamarabb leérjen - a megszokott útvonalat használta, kezében az iránytűvel, hogy semmiképp se kerüljék el egymást ebben a kutya időben. Az egyetlen szerencséje, hogy bűbájai megvédték a javától, úgyhogy gyorsan tudott haladni - reménykedett, hogy lesz a fiúknak annyi esze, hogy nem indulnak el, de tartott tőle, hogy útközben kapta el őket a java. Ehhez képest a falu határában járt, amikor megpillantott két magányos figurát, akik esernyő nélkül, összekapaszkodva - ácsorogtak.*
- MI A GRIFFÉSZKES FENÉT MŰVELTEK?!-*Neki nem okozott gondot túlmennydörögni az elemeket, bár ritkán emelte fel a hangját, de két valódi égzengés közt pompásan elfért a leteremtése. Odarobogott, egy-egy takarót dobva a srácok fejére, ami alatt elbújhattak, de a kezdeti kirohanásától eltekintve csak varázslatokat lehetett hallani a szájából, ahogy megszárította mindkét csuromvíz öccsét, melegítőbűbájt szórva rájuk - mégis, mióta állnak itt ezek az istentaszitottjai?! - aztán amennyire lehetett, vízhatlanná bűvölte a ruhájuk kilógó részeit is, majd feloldják, ha mosásba mennek (ami még ma este be fog következni, ahogy elnézi).*
- Agatha LETÉPI A FEJEM, ha akár az egyikőtök is tüdőgyulladást kap, hát még ha mindketten.-*Ezt már akkor mondja, amikor a karjai alá kapva egy-egy fiút, terelgetni kezdi őket a kastély felé, mert a takarók jó átmeneti megoldás, de nem nagyon látni ki alóluk, ha az ember nem akarja, hogy arcába folyjon az esővíz. A dohogása csak félig igaz - őt magát is megölné az ideg, ha bajuk esne, főleg, hogy ha Jared egészsége ingatag, akkor Ricsié kifejezetten törékeny. Most minél gyorsabban fel velük a hálókörleteikbe, forró fürdő, ágy és reménykedhetnek, hogy nem lesz komolyabb gond - mert persze vizsgaidőszakban kell ének az esőbent játszani!*

Ahogy felértek, az előcsarnokban megállt a gyászmenet és szinte érezte a bűntudatot és a félelmet - mindkét fiú gondosan kerülte a tekintetét, de általánosságban is, teljesen hasznavehetetlen állapotban voltak. Első körben vizes pálcáját törölgette meg, elgémberedett kezeit próbálva használható állapotba hozni, miközben agyvize elérte a forráspontot.*
- Mi a fene ütött belétek? Főleg beléd!-*Jaredre meredt, tekintetében a megszokott melegség legkisebb szikrája nélkül - tényleg dühös volt, bár még tudott uralkodni magán, hogy véletlenül se essen megint abba a hibába, hogy úgy beszéljen, mint ő. Az, hogy az ítéletidő ellenére elindultak, még hagyján, de hogy egyetlen esernyő, egy szál védővarázslat, minden nélkül álltak az utca közepén, egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Abba inkább bele sem akart most gondolni, miért is alakítottak szoborcsoportot. Ujjai lassan felengedtek, úgyhogy elkezdte szárogatni a holmikat, megújítva a hőbűbájt és minden egyes apró varázslattal ingerültebb lett.*
- Te vagy az idősebb, és ami a mágiát illeti, nem is egy évvel! Mi a fenének van pálcád és az a tök a nyakadon, DÍSZNEK?-*Felcsattant, mert akkor bezzeg járt az öccse szája meg a pálcája, amikor Ricsi alatt fűtötte a poklot, csak azért mászva a Rellonba, hogy teleragasztgassa a takaróját pillecukrokkal, holott nagyon jól tudta, hogy a lakótársai provokálás nélkül is gyötörték eleget. Csak azért nem lépett közbe eddig, mert a tréfának nem voltak komolyabb következményei, de basszuskulcs, ha Erikéknek elég volt, hogy látták őket együtt jönni a vonatról, akkor ez nagyon, de nagyon rosszul elsülhetett volna.*
- Varázsló vagy, te nagyonhülye! Ne csak akkor légy találékony, amikor szivatni kell másokat!-*A kelleténél jóval indulatosabb pálcamozdulattal szárította fel a tócsába gyűlt vizet, majd Ricsire nézett. Lehet, hogy nála is elfért volna egy kiadós letolás, azonban olyan sápadt volt, hogy egy perccel sem akarta tovább húzni az egészet.*
- Forró fürdő. Száraz ruha. Dupla takaró. Alvás. Ha félsz tőlük, menj éjjelre a gyengélkedőre.-*Sőt, lehet, hogy alapból ez lenne a legjobb megoldás, mert ha éjjel felszökik a láza, akkor mihamarabb kapja meg a bájitalait, annál jobb. Megvárta a válaszát, mert ha kell, elkíséri addig, de ha nem tart ilyenre igényt, akkor csak egyszerűen sarkon fordul, hogy visszatérjen az Eridon toronyba. Jared lássa el magát, ha már annyira felnőtt, önálló és marhabarom.

Egy valóban inkább józan észre és logikára hagyatkozó elme számára Seth nagyrészt intuitív és érzésalapú világa természetesen káoszosnak tűnt - bizonyos mértékig az is volt. A látszat ellenére azonban szilárd rendszer rejlett az egész mélyén, mely nem okokat és okozatokat kutatott, nem miértet és miért ne-t, hanem hogyant, miképpent és merrét. Ő modellekben gondolkodott, folyamatokban, fekete és fehér helyett számtalan árnyalatban és abszolút helyett relatívban. Ritkán beszélt ilyesmiről, talán mert Jarednek elég volt egy-két szó, hogy értse és a teljes gondolatait nem adhatta elég hűen és tisztán vissza.*
- Te túl racionális, én túl emocionális. Patthelyzet.-*Konstatálta egy sóhajjal. Egyáltalán nem volt újkeletű ez a kommunikációs probléma náluk, bár még nem jött rá, hogyan oldhatná meg. Értette az érzéseket, amik Ricsi gondolatait szülték, de a másik képtelen volt megfordítani a folyamatot és az ő gondolataiból megérteni az érzéseit. Eltérő koruk és múltjuk képezték ezt a szakadékot. Ennek ellenére nem csüggedt, mert bízott benne, hogy előbb-utóbb rájön, hogyan ellensúlyozza mindezt. Úgy tűnt, az illúziók segíthetnek is ebben, bár továbbra sem tudta, mihez is kezdjen igazán azon túl, hogy igyekszik folyton új dolgokat mutatni és  új irányokba terelni a másikat. Feszegette kicsiny, zárt világa határait.
Ricsi fáradtnak és kialvatlannak tűnt, mozdulatai is fázósnak, kicsit gémberedettnek és sokszor tétovának, ahogy gondolatai csapongtak. Gareth hagyta beszélni, hogy kiadhassa magából mindazt, ami megfosztotta éjjeli nyugalmától - ha nem is tudják helyben és nyomban megoldani az egészet, legalább lefárasztja annyira, hogy aludni bírjon. Egyébként is stresszes heteknek néztek elébe, ha a terhek egy kis részét le tudja venni a válláról, az is jó, jobb a semminél.*
- Végig éreztem, hogy sok dolog nehezedik rád.-*Egészítette ki, mert jóval a sírás előtt fogalmazódott meg benne, hogy megpróbáljon valahogy segíteni, a bájital egyfajta utolsó szalmaszál volt, amit az ismeretlen felé nyújthatott. Hidat jelentett, amit aztán következmények nélkül égethetett fel maga mögött, titkait védve. Akkor is sejtette, hogy kellett lennie valaminek, ami elindította a lavinát, de Ricsi vallomásáig fogalma sem volt erről az apróságról, ami megmagyarázta, miért követte a kezdeti ellazulást hirtelen romlás.*
- Néhány dologban nagyon eltérőek vagyunk. Kicsit sem meglepő számomra, hogy mindez összezavart és csak felkavarta az érzéseidet.-*Felesleges találgatás és kínos kérdések helyett csak azt akarta, hogy Ricsi tudja, egyáltalán nem tett semmi rosszat vagy kirívót, nem az ő mércéjével.
Bólintott. Az élete nagyrészt ilyen nehezen leírható, alig megfogható benyomásokból, érzésekből állt, mert ösztöneire hagyatkozott és intuíciójára támaszkodva tanult. Sokszor hetekkel, akár hónapokkal előbb érzékelt dolgokat, semhogy tudta volna, mibe is botlott, főleg a finomabb, árnyalatszerű részleteknél.*
- Idővel megismered őket, nevet adsz nekik és elfogadod őket. Senki sem születik úgy, hogy minden érzéséről azonnal tudná, micsoda és ne ijedne meg tőlük időről időre.-*
Ricsi meglepetése apró mosolyt csalt az arcára - a fiú annyira befelé fordult, hogy folyton elfelejtette, egyáltalán nincs egyedül a problémáival, amelyeken egyébként rengeteg kortársával, vagy nála picit idősebb emberi lénnyel osztozott. Persze, maga a tudat aligha teszi könnyebbé a leküzdésüket, de valahol kevésbé érzi magát egy rakat szerencsétlenségnek és teljes kudarcnak, ha tisztában van vele, hogy mások is keresztül mentek és mennek ezeken.
Kicsivel később azonban rajta volt a sor, hogy meglepődjön, ahogy a másik hozzábújt - a vonásai ellágyultak, mert nem remélte, hogy Ricsi csak úgy megbocsájt neki, mégis, ez a gesztus azt jelezte, hogy elengedte neki az elkövetett botorságokat. Az ölelés kimondhatatlanul jólesett, talán meg olyan kevés ember ért hozzá, főleg nem ennyi szóval, mondanivalóval mozdulataiban.
- Aki felbukkan az álmokban, az valahol foglalkoztatja a tudatalattid. Ha csak egyszer látod, valószínűleg egy adott, vele kapcsolatos élményt próbálsz feldolgozni - ha sűrűbben visszatér, akkor lehet, hogy más is van mögötte.-*Egészen halkan regélte el mindezt, rágódnivalót hagyva. Nem definitív választ várt, csak azt, hogy Ricsi gondolkodjon el azon, miért reagált ennyire rosszul egy ártalmatlan álomra, ráadásul egy olyanra, amit nem nagyon kerülhet el. Hogy ha vele, itt és most nem is, később, egyedül merjen őszinte lenni és tisztázni, legalább magában, hogy a vonzalmat érez. Ha a saját álmából és abból indult ki, amit morzsákból összecsipegetett, akkor erről van szó. Később talán lesz lehetősége elmagyarázni, hogy nincs ebben semmi rossz, semmi megvetendő és hogy nem csak egyfajta, egysíkú vonzalom létezik, de a Rellonosnak előbb egyedül kellett eljutnia következtetésig és helyességének elfogadásáig.
Hagyta, hogy Ricsi úgy bújjon hozzá, ahogy jónak érzi, óvatosan ölelte magához, finoman csitítani próbálva a zaklatott fiút, állát annak kócos fején nyugtatva. Egy egészen picit talán ringatta is, mert a rövid idő alatt, amióta ismerték egymást, meglepően szívéhez nőtt a sokszor rémült fiókához hasonlatos, magányos harcait vívó gyermek. Mert nagyon sok félelme gyermeki volt, olyasmi, amit ki fog nőni, amin megtanul uralkodni és amire visszatekintve talán nevetni is fog, de most épp két világ határán rekedt. Már nem volt elég naiv, de még mindig nagyon sérülékeny és képlékeny maradt, erősen befolyásolható a környezete által, bármilyen intelligenciáról is tett tanúságot. Tapasztalatlan és sérülékeny, nem beszélve arról, hogy amit eddig a felnőttek világából látott, okkal ijesztette meg. Baljával megcirógatta a fiú egyik tenyerét - a kései időpont miatt lehet, hogy kellemetlenül hűvös a keze, úgyhogy csak addig ért hozzá, amíg egy kis ábrát rajzolt ujjával, ami a sötétben felparázslott. Olyan volt, mintha Ricsi tenyerén átsétált volna egy láthatatlan, apró madár, csak a lábnyomait hagyva ott, amik halványan fénylettek. Üzenete talán így érhette el igazán - remélte, hogy érteni fogja.

Volt valaki az állatkertek éjszakáján?

engem nagyon kíváncsivá tett a hír, úgyhogy gondoltam, körbekérdezek, hátha van, aki tud mesélni

*csendesen besétál és leül az egyik sarokba*

olyan profin tudom meghalasztani az OFFot XD *inkább elmegy másfelé*

:D kedves pillantást vetettél a többiekre, mi?

boldog éjfélt ^ ^

A legtöbb ember kissé nyugtalanítónak találja a fekete szemeket Én kicsit ilyen ferde vagyok, a kedvenc karaktereim többsége fekete szemű :3

köszi ^ ^

A szilveszter nekem már túl hangos ezek a kisebb éjfélünnepek barátságosabbak

:D nem annyira a partizásra gondoltam, hanem a sok durrogtatásra meg danajdára, ami elől jóformán lehetetlen elbújni mert amúgy többnyire puzzle-t rakok az egyik legjobb barátommal már olyan 3-4 éve XD

:D mihez elég? amúgy nem diszkriminálok, csak érdekes kis hasonlóság, hogy sok, a karakter életében fontos személy pont fekete szemmel rendelkezik (azon túl, hogy igézően furcsák)

semmi YT linket nem tudok megnyitni, egyszerűen nem húzza be a netem X'D

te meg ne pislogj sokat, elkenődik a szemceruzád

:D szegény Kens, inkább aludni tér, hogy ne kelljen a marhaságainkat olvasnia

Jó éjt ^ ^

*kezet csókol búcsúzóul* Ég önnel, szép hölgy ^ ^