[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=805045#post805045][b]Egervári Zalán - 2020.04.13. 15:31[/b][/url]
Roxy
Új év, új lehetőségek. De emellett kevesebb együtt töltött idő. Vele. Hónapok óta próbálták összehozni az órarendjeiket, hogy ha lehet, akár egy egész napot is együtt tudjanak tölteni. Esténként hiányolta a másik testét maga mellől, és reggelente csókjait. De nem tudtak mit tenni, és most végre eltölthettek egy kellemes napot. Együtt.
Reggel Zalán első dolga volt a hoppközpontba menni, hogy minél gyorsabban odaérjen Roxyhoz, és karjaiban tarthassa a lányt. Annyira hiányolta már őt. Az illatát, a mosolyát, egyszerűen mindent. Egész nap a városba mászkáltak. Zalán még sosem volt Londonban, így egy egészen más világ volt számára. Pláne az ellenkező oldali forgalommal. Szidta is rendesen a szigetországbelieket, hogy minek kell nekik különcködni.
A nap folyamán elmentek minden tipikus látványosságot megnézni, ebédre fish and chips-et folyasztottak, vagy legalábbis kipróbálták, délután pedig kifeküdtek a parlament melletti parkba, és élvezték, hogy együtt lehetnek. Zalán annyira elengedte magát Roxy mellett, hogy még azt a kicsi angol tudást is megpróbálta használni, amit tud.
A Temze partján sétálva egy utcai zenész lassú, andalító zenébe kezdett, melyre Zalán válaszként azonnal megpörgette Ariana-t, és közel húzva magához lassúzásba kezdett. Nem szokott ilyet, pláne nem utcán, de ez a nő már csak ilyen hatással volt rá.
- Annyira hiányzol - suttogta kettejük közé, és belecsókolt a nyakába. Egész nap próbált nem gondolni arra, hogy ott kell majd hagynia a lányt, de lassan eljött a búcsú ideje. Ahogy eléri a horizontot a nap, ott kell hagynia őt, és visszamenni újra az akadémiára. - Mikor jössz megint Magyarországra? - kérdezte gyengéden. Tudta, hogy Roxynak is sok a dolga, főleg az új panzió miatt, meg hát az apjával se könnyű, de alig várta, hogy egy szobába maradjanak ketten. Újra, mint rég.