BK Fórum - Európa

Noël
Romániai Sárkányrezervátum
09.19.

Újabb nap, újabb utazás. Kezdtem magamat a Minisztérium kifutófiújának érezni, de erről egyelőre nem tettem említést. Románia minden esetre nem volt annyira messze, hogy komolyabb problémának érezzem a feladatot, ezért egyszerűen csak beültem a kocsimba és elindultam a Sárkányrezervátum felé. Nem véletlenül választottam ezt az utazási formát, így volt időm átgondolni, pontosan mit is akarok mondani a legújabb – legalábbis számomra mindenképpen új – delikvensnek. Az odabent elmondottak alapján Noel kifejezetten nehéz esetnek tűnt, voltak már korábban is problémái, viszonylag hosszúra nyúló látogatást tehetett a Balatoni Javító- és Nevelőintézetben, ennek pedig egyszerű oka volt. A képessége. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten sok pyromágussal találkoztam volna életem során, de azt azért tudtam, hogy nem tanácsos felbosszantani őket.
Az utasításaim egyértelműek voltak, én pedig nem terveztem eltérni tőlük, abból mindig csak komolyabb nehézségek adódtak. Ombozi Noelre valakinek oda kellett figyelnie, tekintve, hogy az utóbbi időben igencsak szélsőségesnek tűnt a viselkedése, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy rosszkor keveredtem rossz helyre, így hát megnyertem magamnak eme becses feladatot. Sohasem kellett még megfigyelnem senkit, legalábbis nem úgy, hogy az illető is tudott róla. Nem voltam kifejezetten felvigyázó típus, könnyedén megoldottam ugyan mások problémáit, de valamiért nem fűlött a fogam hozzá, hogy bébiszitterkedjek egy felnőtt férfi mellett.
Délután kettőt mutatott a digitális óra, amikor kiszálltam az autóból a Rezervátumnál és mély sóhaj kíséretében megigazítottam az öltönyömet, hogy legalább úgy tűnjön, mintha hivatalos közeg lennék, tekintve, hogy az elmúlt néhány órában teljesen összegyűrődtem az ülésben. Az első szembejövőtől eligazítást kértem és miután elmondtam ki és mi vagyok már nem nagyon akartak velem cseverészni, ellenben azonnal elvezettek az aktuális ügyfelemhez.
Lassú, óvatos léptekkel közelítettem meg Noelt – legalábbis a személyleírás alapján ő volt –, akinek egyelőre csak a profilját láthattam, félig háttal állt nekem. Nem akartam rögtön lerohanni, nem az én stílusom volt a fenyegetőzés és a támadás. Helyette megálltam tőle néhány lépésre, összefűztem a karjaimat a mellkasom előtt és felmértem őt. Az arcán szinte semmiféle érzelmet sem sikerült felfedeznem, miközben bizonyára a munkáját végezte. Mozdulatai pontosak és határozottak voltak, tudatosnak tűnt. Mindez éles kontrasztban állt mindazzal az információval, amit kaptam róla. Végigmértem, majd aprót rázva a fejemen megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Egyelőre nem akartam elevenen megsülni.
- Ombozi Noel, igaz? – tettem felé egy újabb lépést, amennyiben felém fordult. - Damien Delacroix, a Minisztériumból küldtek.