A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=587985#post587985][b]Böröczky Zoé - 2016.04.18. 13:16[/b][/url]

Igazából semmi közöm hozzá, hogy miért jött velünk, nem is fogom erről faggatni. Majd ha szeretne, magától, úgyis mesél. Ha meg nem, akkor mégis ki vagyok én, hogy faggatásokba kezdjek?
- Őőő, akkor én csaptam fel kályhába, vagy ez most átvitt értelemben akart az lenni, ami?
Még szerencse, hogy nem látható csinos kis pofikám, különben premier plánban láthatná, hogy tiszta vörös lettem. Nem is feltétlenül attól, hogy... Szóval... Mindegy is.
Haladunk arra, amerre lehet, hogy menni kell, de enyhén szólva, kicsit elbizonytalanít, hogy ő sem biztos benne. A kérdésből szűröm le mindezt, de azért én megpróbálok még magabiztosnak lenni. Tuti erre kell menni.
- Hát. Köszönöm a bejáratot. Tovább is jössz, vagy vissza kell menned?
Tudom, mennyire jó a tájékozódási képességem, tehát nagyjából semennyire, így nagyon maximum majd visszafordulok, és küldök még egy kis tollast, hogy eltévedtem. Vagy hagyok magam után babot. Vagy kenyeret. Vagy kis kavicsokat. Vagy megjelölöm majd bűbájjal az útvonalam.
- Szóval? Velem tartasz?
Kérdezem 1-2 másodperccel később, ami igazából nekem óráknak tűnik a megannyi életmentő gondolat miatt, ami a visszajutásomat segítené. Ezt kellett volna alkalmaznom délután is. Akkor nem tűntem volna ennyire bénának.
A két lábamon állva most már lehetek lazább, de nem megy, amíg vissza nem érek, tuti nem. A kezemet is hátrakulcsolom, és, mint egy öt éves kislány, várok az ítéletemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=609946#post609946][b]Böröczky Zoé - 2016.07.24. 15:40[/b][/url]

Ó, hát izé. Kislányos zavaromban nem szólok semmit, mert se butaságot, se semmit nem akarok mondani.Mindennek megvan az ideje, így a csendnek is...
Lassan, immár két lábon, elérünk a bejárathoz amit nem találtam meg egyedül. Valahogy máris nem vagyok olyan biztos a dolgomban, de ez a leggyorsabb útvonal vissza, és így is már az agyára mehetek...
- Biztonságos? Valószínű, különben nem engedélyezték volna a közlekedést rajta, még ha csak illegálisan is. Ismerem-e az útvonalat? Nem. A legkevésbé sem.
Bár így belegondolva tök logikus is, hogy nem, mert akkor megtaláltam volna a bejáratot is. De elbizonytalanodtam. Ennek ellenére elindulok befele, hát mit veszthetek. Felfalni semmi sem fog, maximum reggel lesz, mire visszaérünk, és akkor mi van? Legalább visszaérek a kis zugomba, hiszen nekem most az az otthonom átmenetileg.
Ahogy belépek, kissé szorongó érzés fog el, mert máris vaksötét van. Ebben mondjuk közrejátszhat, hogy kint is csak a csillagok adtak valami fényt, a holddal karöltve, de itt még az sincs. A derengő fények is elég messziről jönnek, de mivel más merre nem tudom, lehetne-e haladni, elindulok arra, lassan, mint egy csiga. Hát jól van na. Félek ám.
Előveszem a pálcám azért a biztonság kedvéért, elmormogok egy gyors lumost, és lőn világosság. Így máris kényelmesebb, ha másért nem, hogy lássam, min kell átlépni, vagy hol kell vigyázni a talajon.
- Nem tudod, mikor megyünk haza innen?
Kezdek fecsegni, mintha semmi gondom nem lenne, de ez a legjobb elterelés, amit alkalmazni tudok. Így legalább nem figyelek annyira az előttünk álló "próbára", meg a felettünk lévő sötétkék, fodrozódó mennyezetre sem, egészen addig, amíg fel nem nézek jó sok idő múlva, szóval valahol az út felénél járhatunk már talán. Gyönyörűséges, és kénytelen vagyok megállni is. Egy ponton élesen világos, de ugyanúgy rezeg a kép. De érdekes, és túlságosan leköti a figyelmem, másra sem bírok koncentrálni, úgyhogy most psszt....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=614511#post614511][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 17:46[/b][/url]

Sokszor megrágom a mondatait, mintha csak négy-öt pohár lenne előttem, amiből egyben méreg van, a többiben iható víz, és nekem választanom kellene, hogy mi legyen. Orosz rulett. Izgalmasan hangzik, és most még csak valami hasonló a helyzet, hiszen nem az életem múlik rajta. Bár, amilyen veszélyesnek mondják ezt a helyet, ki tudja, valójában mit is rejt még.
Hosszas gondolkodás után aztán egyben felelek, még mielőtt kibökném, nem tudja-e mikor megyünk haza.
- Szeretem a kalandokat, de... vissza is szeretnék jutni.
Fordulok meg oly hirtelen, hogy kis híján elvesztem az egyensúlyom, mert kezdem belátni, hogy ez rossz ötlet volt. Ismeretlen útvonal, annak ellenére, hogy fejben tudom, merre kell menni, gyakorlatban viszont halvány lila gőzöm sincs, merre is vagyunk, csak annyit, hogy a tó alatt valahol. De ennyi. Kész, kifújt, a tudományom nem ér tovább.
Csak bámulok magam elé, mint egy bűntudatban lévő kisiskolás, mikor megkérdem, hogy mikor ér véget a vakáció, de azt várom, hogy induljunk végre valamerre. Azonban csak nem, csak nem, így hát kibököm, amit akarok. Néma gyereknek különben sem értik a szavát.
- Visszakísérsz a kastélyba? Mehetünk, amerre tudod az utat. Én egyiket sem vágom.
Nézek két hatalmas szemecskével, olyan "megbántam" stílusban, de nem bírom sokáig, így elindulok visszafelé, még mindig világító pálcával, és csak remélni tudom, hogy maximum egy órán belül a falak közt lehetek...