A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591479#post591479][b]Aaron E. Blake - 2016.05.03. 17:43[/b][/url]

~Ekkora mázlit!~ A főnöke behívatta, hogy elmondja neki, mennyire remek munkát végzett a múltkor. Aaron ki nem állhatja az ehhez hasonló pofaviziteket. Különben is, ő mindig a tökéletességre törekszik, amikor dolgozik, ezért nem kell neki külön vállveregetés. És ezek után még új megbízást sem kapott. Mert most épp nincs semmi. Na persze!
Éppen kifelé tartott az épületből, és azon merengett, mit fog tenni a szabadnapjával, amire nincs is szüksége, amikor eszébe jutott Lenke. Mármint, hogy talán meglátogathatná a nőt, és esetleg megpróbálhatná felidgesíteni, mint mindig. Azzal legalább ellenne egy darabig. És közben láthatná Lenkét, mert hát valljuk be, van mit nézni rajta.
Na, szóval ilyesféle gondolatokkal szórakoztatta magát, egészen jelen pillanatig, amikor kilépve az épületből megpillantja Lenkét. Meg is áll a döbbenettől, mert hát kívánsága még ilyen gyorsan sosem teljesült, majd a bőröndöt ráncigáló lányhoz siet.
- Szerintem a gondolataimban való olvasást tiltja a törvény - szól vigyorogva hozzá, mikor már elég közel ér, hogy kiabálás nélkül is hallható legyen a hangja a nő számára. - Bár a vágyaim teljesítését akár elő is írhatná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591489#post591489][b]Aaron E. Blake - 2016.05.03. 18:19[/b][/url]

A nő láthatóan teljesen ledöbben, mikor észreveszi, ez pedig mulattatja Aaront. Emellett pedig bár feltűnik neki az elejtett bőrönd, nemhogy nem kap utána, de eszébe se jut, hogy netán segíthetne felállítani vagy valami. Ó, nem. Ez köztük amúgy is egy igen régi vita, úgyhogy már csak elvből sem segít összeszedni a holmiját.
- Ezzel arra célzol, hogy te is rám gondoltál? - szélesedik tovább a mosolya, de mivel már-már romantikusan hangozna, hogy éppen egymásra gondoltak, és bumm, össze is futottak, így inkább elüti az egészet egy poénnal. Kell a romantika a fenének! - Bár sejtem, hogy mióta megláttál nem is tudsz másra gondolni.
Vicceskedve felrántja a szemöldökét, aztán végül azért elmondja az igazat: - Teljesen konkrétan rád gondoltam. Meg akartalak látogatni. Tudod, mindig öröm összefutni veled. Hihetetlenül élvezem, ha felbosszanthatlak. És erre megjelensz előttem...
Széttárt karokkal jelzi, hogy ez bizony kívánságának tökéletes teljesítése. Inkább minthogy sorsról vagy végzetről gondolkodjon.
- Nem említettem még? Itt élek. Egy ideje. Egy ideig. Inkább az a meglepő, hogy téged itt talállak. Gondolom hosszú sztori - kezdi, majd rátekint a bőröndre. - Igen, biztosan nagyon hosszú. Ha gondolod, meghívlak egy kávéra, és kiöntheted, ami a szíved nyomja. Bár a pszichológus nem én vagyok kettőnk közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591540#post591540][b]Aaron E. Blake - 2016.05.03. 20:14[/b][/url]

- Csupán a látványommal felpezsdítem unalmas hétköznapjaid - jegyzi meg önbizalma teljében, aztán elkomolyodik és a nő szemébe néz. - De még milyen nagy hatással.
Pár pillanatig kivár, aztán elkapja a tekintetét, egész kedvesen elmosolyodik, aztán a hajába túr. Ez talán némileg gondolkodóba ejti a lányt arról, hogy Aaron talán mégsem annyira felszínes, mint amilyennek látszik. Legalábbis a srác ezt reméli.
- Régóta sejtem, hogy többet szeretnél tőlem, de hogy pont a fenekemet szeretnéd fogdosni... Azt hittem úrilány vagy, aki az ilyesmit akkor sem vallja be, ha igaz - vigyorodik el ismét és egy pillantással felméri a lány kinézetét, aztán meghívja egy kávéra.
- El kellett jönnöm - mondja, miközben állkapcsán megfeszül a bőr. - Tudod nem való nekem az, hogy sokáig egy helyen legyek - folytatja kicsit enyhültebben. - És persze igazad van, kellett már nőből is a változatosság, ott nem jutott minden ujjamra kettő, csak egy.
Előre mutat, alig száz méternyire látszik is egy kávézó villogó logója, majd nagy sóhajjal kikapja a nő kezéből a bőröndöt.
- Egy dolgot tisztázzunk! Nem a szokásos férfi-nő marhaság miatt, egyszerűen fáj látni a bénázásod - húzza el a száját, aztán elindul a kávézó felé. Biztos benne, hogy a nő jön vele, elvégre most már nála vannak a cuccai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591592#post591592][b]Aaron E. Blake - 2016.05.03. 22:13[/b][/url]

- Teljesen kiszámítható vagyok, most csalódtam magamban - röhög fel a kis szemezős jelenete után, amivel láthatóan sikerült is zavarba ejtenie a lányt, de valamennyire talán magát is.
- Hát, ha nagy kísértést érzel rá, és nem zavar, ha furcsán néznek rád az emberek, felőlem megkísérelhetsz hátsón rúgni - vonja meg a vállát, miközben a szája sarkában egy mosoly rejtőzik. - Elkeserítesz - sóhajt fel. - Néha igazán bálványozhatnál te is.
Persze poénból mondja, de hát... ki tudja, végül is biztos nem lenne rossz, ha néha nem csak ölnék egymást. Vagy többen ne is reménykedjen, inkább gyúrjon rá a szájkaratéra? Végül is abban már otthonosan mozognak.
A múlttal kapcsolatos kérdést gyorsan lerendezi, és kissé megdöbben rajta, hogy Lenke sem boncolgatja tovább a témát. De azért magában hálát ad neki érte.
A kávézó meglelése és a csomagok felszedése után - na, meg egy látványos szemforgatás után, amit a lány önelégült mosolyára ad válaszul - gyorsan oda is érnek az épülethez. Belépve helyet keresnek, majd lepakolnak, és Lenke végre belekezd a történetébe, amit félbeszakít a pincér érkezése.
Önhatalmúlag kér két kapucsínót, meg egy vaníliás és egy kávés süteményt, mindezt angolul, és örül neki, hogy ha a pincér kissé akadozva is, de beszéli a nyelvet. Miután a rendelést elintézte, újra a lány felé fordul.
- Ez itt Csehország - mutat körbe. - Most már tudod hol vagy, de talán kezdjük az elején. Szeretném megérteni a problémát - mosolyodik el Aaron és kivételesen ez csupán ennyi: egy mosoly. Nem gúnyos, nem viccelődő, nem lenéző, nem álca, talán egy cseppet biztató, de semmi több, csak egy mosoly.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=591670#post591670][b]Aaron E. Blake - 2016.05.04. 11:09[/b][/url]

- Oh, ez egy rejtett bók, vagy vigasztalás, vagy valami hasonló. A lényeg, hogy próbálsz kedves lenni. Ezt értékelem.
Valamiért fütyörészni lenne kedve, de maga sem ismeri az okát. Ha őszintén kellene válaszolnia, valószínűleg nem mondana semmit, vagy témát váltana, elvégre azt, hogy valamilyen szinten fontos neki Lenke véleménye, reakciója, jelenléte, úgysem vallaná be soha.
- Hé, én férfi vagyok! - szól a nőre felháborodottan. - Nem tudsz akkorát rúgni, hogy én hangosan jajveszékeljek. Különben sem rúgnál meg. A szavaid élesebbek a tetteidnél. Ami meg a csodálatodat illeti... fogsz te még könyörögni azért, hogy bálványozhass.
Gonosz mosoly játszik ajkain, de a bőröndöt azért cipeli, kíséri a nőt, és a kávézóban még rendel is helyette. Szerinte teljesen úriemberként viselkedik.
- Ahha... Tudod ez a mese szörnyen átlátszó. Eljössz egy kurzusra, de nem tudod a részleteket? Egy vadidegen országba pottyansz, és nem tudod merre kellene menned? Sőt, semmit nem tudsz? Ennyire nem vagy spontán. Ráadásul pont ott bukkansz fel, ahol dolgozom? - hitetlenkedve felnevet, és még a fejét is csóválja hozzá. - Mindketten jobban járunk, ha már most bevallod, hogy miattam vagy itt. Ki árulta el neked, hogy itt találsz meg? Alíz? Vagy netán valamelyik munkatársam a páciensed?
Az egész történetet nevetségesnek tartja, úgyhogy inkább iszik egy kortyot, aztán sóhajtva megszólal:
- Persze maradhatsz ennél a sztorinál is, nem kell rögtön leleplezned előttem, mennyire hiányoztam, úgyis tudom. De szerintem Alíz szívesen látna, szóval, ha nincs hová menned, jöhetsz hozzánk. De te alszol a kanapén - böki még oda, bár sejti, hogy Alíz ezt nem fogja eltűrni. És, ha Alíz valamit akar, azt Aaron nem hagyhatja figyelmen kívül. Magát azzal áltatja, hogy azért, mert a lányé a lakás, de valójában egyszerűen kedveli a lányt.  A kis vörös olyan neki, mintha a húga lenne, aki kifejezett tehetséggel képes az ujja köré csavarni őt. Ezt tanítania kéne, biztosan rengetegen lennének kíváncsiak a titkára. Vagy írhatna egy könyvet is "Hogyan kezeljük Aaront" címmel. Bestseller lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=592015#post592015][b]Aaron E. Blake - 2016.05.05. 21:47[/b][/url]

- Miau? - nyávog rá vicceskedve a lányra a "kihozod belőlem az állatot" mondatrészre reflektálva. Nem tudja elképzelni Lenkét úgy tényleg igazán dühösnek. Mármint elég sokszor felbosszantotta már a lányt, mégpedig szándékosan, de még sosem érezte, hogy úgy igazán haragudna rá. Nem tenném rá a kezem, de ha ez megtörténne, még az is előfordulhatna, hogy Aaron bocsánatot kér. Na, ennyire hihetetlen, hogy a nőből képes lenne kihozni az állatot.
- Semmi ilyesmit nem ismertem el - húzza fel az orrát a srác. - Csupán arra akartam rávilágítani, mennyire gyenge vagy. A szavaid valóban élesebbek, de még így sem elég élesek - vonja meg a vállát, amit egyben a bálványozására vonatkozó tiltakozásra is válaszul szán. Egyszer még úgyis megtörténik... Na, nem mintha ő ezt akarná.
- Úgy teszek, mint, aki elhiszi, jó? - bólint jóindulatúan már a kávézóban ülve, majd kever egyet az italán. - Inkább ötödiknek - nevet fel kijavítva a nőt, de aztán el is magyarázza a helyzetet, elvégre nem akarja, hogy Lenke miatta aludjon valami kétes helyen. Paraszt ő, de azért nem annyira.
- A nemlétező barátnőm nem fog megbántódni szerintem. Alíz pedig egy kedves ismerősöm. Nevezzük a húgomnak, bár nem vér szerinti. Bár már előre kerülget a frász attól, hogy ti összekerüljetek. Még a végén eltanulod tőle a fogásait - húzza el kicsit a száját a srác. - De, ha a vállamon szeretném nyugovóra térni, azért Shezával kell megverekedned. Mielőtt még kombinálnál, ő a macskám. A legtökéletesebb lény a világon.
Irónia nélkül jelenti ezt ki. Lehet, hogy Aaron nem képes rendes kapcsolatot kialakítani az emberekkel, de Sheza az ő istennője.
- Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekel, hogy van-e barátnőm - vigyorodik el, mert azért egy ilyen ziccert csak nem hagyhat ki.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=592181#post592181][b]Aaron E. Blake - 2016.05.06. 17:24[/b][/url]

A lány morgását hallva felnevet. Még maga is megdöbben mennyire őszintén örömtelinek hallatszik a nevetése. Úgyhogy egy torokköszörülés után, inkább másik szálon folytatja a beszélgetést:
- Nem hiszem, hogy önhitt lennék, így aztán nem sok értelme van csorbítani rajta, de legyen igazad, most kivételesen. Szörnyen kegyetlen tudsz lenni, és minden egyes beszélgetésünk után sajog a szívem a sebektől, amiket ejtesz rajta. Még a végén beperellek érte - mondja teljesen eltúlozva a dolgokat. Aztán a kávézóban végighallgatja a képtelen történetet, és persze nem is hiszi el azt.
- Hát anyámra tényleg nem hasonlítasz, de az egyéb lehetőségeket szerintem túl könnyen veted el - néz a lányra pajkosan, miközben szavaival próbálja provokálni őt. - Ezt inkább hagyjuk, mert a végén még visszavonom a meghívásom. Amire Alíz képes, azt inkább ne tanítsa meg egyetlen nőnemű ismerősömnek se. Az ágyamra, meg az alvásra meg majd még visszatérünk.
Még belegondolni is szörnyű, hogy Lenke hasonló képességekre tesz szert, és onnantól rabszolgájaként tartja őt. Bele is borzong, amikor elképzeli.
- Nyugi, nem kell ennyire aggódni, még szabad a hely mellettem. Ha majd nem lesz az, arról tudni fogsz - nyugtatja meg a lány, miután jót szórakozik Lenke fuldoklási és magyarázkodási jelenetén.
- Mik a terveid most? Hogy fogod megtudni, hova kell menned?
Habár igazán jól szórakozik a lánnyal, de nem is akarja feltartani, ha Lenkének netán mennie kell a kitalált szállodájába, meg a kitalált továbbképzésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=592465#post592465][b]Aaron E. Blake - 2016.05.07. 22:09[/b][/url]

Elég jól szórakozik. Igazából attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta Lenkét, sokkal jobb lett a napja. Amit persze nem fog beismerni neki, sőt! Ha rákérdezne a nő, csupa olyasmit mondana, amiből egyértelműen kiderülne, mennyire nem esik jól neki, hogy újra találkoztak. Az már más kérdés, hogy a testbeszéde ellentmondana minden egyes szavának. Lévén hazug lenne az összes.
- Hát nem is, mint első, de szerintem második feleségnek remek lennél - dől hátra kicsit, hogy összehúzott szemekkel szemrevételezhesse a nőt, akárha máris az esküvői ruhájában képzelné el.
- De még mennyire, hogy felhasználnád! - néz rá bosszúsan Aaron. Biztos benne, hogy nagyon csúnyán járna, ha a két lányt összeeresztené. De, ha Lenkének nincs hol aludnia...
- A nyugodt alvásodról barátnő nélkül is szívesen gondoskodom - vigyorodik el szemtelenül, egyértelműen arra gondolva.
Amíg Lenke feltúrja a táskáját, Aaron leskelődik. Eléggé kíváncsi mi minden lehet a degeszre tömött tatyókban, elvégre ő magával ennyi cuccot még soha sehova nem vitt. De az asztaltól és Lenkétől nem sok mindent lát, így kíváncsiságát sajnos nem sikerül kielégítenie.
Mikor Lenke már-már diadalittas arccal elé tolja a papírt, Aaron szemöldöke felkúszik a homlokára. Nehezen, de kisilabizálja az írást, aztán megvonja a vállát:
 - Fogalmam sincs. Viszont Alíz lehet, hogy tud róla valamit. Ha hoppanálunk, elég gyorsan hazajuthatunk.
Na, igen, ha már egyszer felvetette, nem enged belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=598206#post598206][b]Aaron E. Blake - 2016.06.01. 17:11[/b][/url]

- Folyton ezt mondod, de már te is milyen régóta ismersz... Eszerint te is egy olyan nő vagy, aki hosszabb távon is képes kibírni velem - vigyorodik el, aztán a feleség dologra is rávilágít: - Még nem voltam házas, de tudod, jó, ha az ember először kipróbálja a dolgokat. Aztán meglátja bejön-e neki, észreveszi a hibákat. És akkor a második alkalommal már sokkal tapasztaltabb, így nagyobb valószínűséggel lesz sikeres a vállalkozás.
Mintha egy házasság lehetne ennyire logikus és következetes... Persze Aaron fejében bármi lehetséges. Az is, hogy az egészet nem gondolja komolyan. Néha nehéz elmenni rajta.
Kissé bosszantja, hogy vélhetően nagyon meg fogja még bánni, hogy felajánlotta a lakásukat Lenkének, de aztán igyekszik uralkodni az arcvonásain. Végül is nem tragédia, lehet, hogy Alíz módszerei nem eltanulhatók, mert biztos van, amire csak ő, Alíz képes. Legrosszabb esetben majd menedéket keres Shezánál. Bár a macska rabszolgájának tekinti őt, legalább ezt a szolgaságot Aaron önként vállalta.
- Pedig ismerhetnél. Szeretetteljes, őszinte, becsületes és segítőkész vagyok - forgatja a szemét, aztán inkább segít a lánynak felszedelőzködni, mielőtt alaposan ki lenne cikizve. Megragadja a bőrönd fülét, aminek köszönhetően néhány másodpercig a lány kezét is megfogja. Furcsán jóleső érzés ez, így igyekszik neki gyorsan véget vetni, reméli, hogy Lenke nem nagyon harcol a táskáért. Aztán megindul előre, hogy keressenek egy alkalmas félreeső helyet, ahonnan haza hoppanálhatnak.