A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567167#post567167][b]Návay L. Viktor - 2016.02.26. 21:31[/b][/url]

S e t h
London, Abszol út, csütörtök délután

- Hányszor mondjam el még, hogy nem értem? I do not understand it - próbálkozom egyre türelmetlenebbül. Lehet, hogy a borzalmas kiejtésem a gond, vagy egyszerűen csak az, hogy az elmúlt három évben tulajdonképpen még elfelejtettem azt a kevés angolt is, amit korábban különösen kitartó oktatóknak sikerült a fejembe verni. A nyelvérzékem közelít a nullához, ezt kár tagadni. Ugyan Matthew néha beszél angolul velem, pontosabban nekem, de az aztán végképp nincs hasznomra, mert csak a kiejtésére vagyok képes figyelni, és mert éppen a szerintem szép akcentusa miatt nem is értek szinte semmit. Erről ennyit. A nyomomban kajtató és sebesen beszélő utcai árusnak viszont aligha mondhatom el ezt abban a reményben, hogy majd békén hagy. Magyarázzam el, hogy a kedves párom kiejtése elvonja a figyelmemet a mondanivalójáról, szóval esélytelen, hogy valaha is megtanulok tőle angolul? Kizárt. Ráadásul tulajdonképpen el se tudom mondani angolul. Rémlik pár szó, de lehet, hogy csak még inkább rontana a helyzeten, ami már így is eléggé... hát, hogy is mondjam, nevezzük kínosnak. Ott kezdődött az egész, hogy ha már Matthew még mindig Londonban tartózkodik, az iskola nagy része meg a svédeknél iskolalátogatás címén, tanítás pedig nincs kilátásban egyelőre, meglátogatom. Eddig nem is lenne gond, hiszen nem ez az első alkalom, hogy Londonban tartózkodom, pontosan tudom, hol lakik, és ha behunyt szemmel nem is, de nyitott szemmel azért segítség nélkül még igenis sikerül eltalálnom a megadott címre. Szép kis auror lenne belőlem, ha az első útelágazásnál eltévednék. A minisztérium környékén is kiismerem magam már viszonylag jól, főleg, amióta néhanapján azért megfordulok itt is, már csak azért is, hogy lássam, hogy áll a Selwyn testvérek repülő hajója. Most is ez vezetett ide, ha már egyszer Seth is itt tartózkodik éppen. Küldtem egy levelet a biztonság kedvéért, és az órám szerint már most negyedórás késésben vagyok ahhoz az időponthoz képest, amit beígértem. Utálok késni, viszont az sem hatja meg a másikat, ha sűrűn pislogok az órámra és az utca végén magasodó épület felé, ahová el kellett volna jutnom már egy ideje. A számomra nem túl ismert ketyeréi szépek, talán még meg is érik a pénzüket, de fogalmam sincs, mit mondtam, amikor megpróbáltam közölni, hogy most nem vásárolok, majd később esetleg. Valami nem tetszett neki. Egyre jobban háborog, és fogalmam sincs, mit mond.
- Később... la...late. I will go... - gesztikulálok, hátha a pantomim rásegít, de nem úgy tűnik. Na meg nem segít az sem, hogy a hajamba fúrom az ujjaimat, sem pedig a tarkóm tanácstalan vakargatása, a segélykérő körbepillantásról nem is beszélve, elvégre mekkora csoda kellene ahhoz, hogy kevés ismerőseim egyike felbukkan és kiment. Tényleg meg kellene tanulnom angolul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567198#post567198][b]Návay L. Viktor - 2016.02.26. 22:21[/b][/url]

S e t h

Akármit is sikerült rosszul mondanom vagy egyáltalán nem mondanom, pedig kellett volna, azon már nem segít se a további próbálkozás, se a pantomim, ellenben még néhány végtelenül hosszúnak tűnő perc után csodával határos módon felbukkan Seth és kiment. Akármit is mond, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt beletúrva a hajamba, és minden bizonnyal olyan vörös vagyok, akár a főtt rák. Ez felettébb kellemetlen. Ugyanakkor hálás is vagyok, hiszen egymagamban lehet, hogy még egy óra múlva is itt próbálnék szabadulni ebből a helyzetből.
- Akármit is mondtál, köszönöm - szólalok meg, ha már kellőképpen sokáig rágtam a szám szélét, aztán kabátom zsebébe mélyesztem a kezeimet és részemről mehetünk is.
- Muszáj lenne megtanulnom angolul, tudom, de tehetek én róla, hogy a családban a nyelvérzéket mindenestől Attu örökölte? Majd legközelebb magammal hozom, ha már úgyis tolmács - töprengek el hangosan vállamat vonogatva, mert ez nem teljesen válasz a hozzám intézett kérdésre. A becenévre mindenesetre elmosolyodom, szerény véleményem szerint ugyanis igazán találó, aztán megrázom a fejem.
- Jaj, nem, dehogy. Csak nézelődtem és eszembe jutott, hogy sose értem, miért van úgy oda Matthew a ketyeréiért, de biztosan értékelné ezeket is, miközben nekem fogalmam sincs, mi mire való, aztán már azt se értettem, mit beszél a pasas - húzom el a szám. Ezek a nyelvi akadályok elég frusztrálóak, elvégre egyébként nem szokott szükségem lenni mások segítségére, remekül elboldogulok a jéghátán is, amíg nem akar a szomszéd iglu tulajdonosa az igluépítés fortélyairól társalogni velem bármilyen nyelven, ami nem magyar.
- Tök kínos, hogy eladhatna az orrom előtt és nem érteném - kuncogok, bár ha jobban belegondolok, ez nem is annyira lehetetlen.
- De beszéljünk inkább a hajóról. Hogy áll? - váltok témát, ha már egyszer történetesen éppen amiatt vagyok itt. Közben igyekszem nem bámészkodni, véletlenül sem, mielőtt még valaki ismét azt hinné, hogy vásárolni szeretnék valamit, vagy éppen személyes sértésnek gondolja. Furán érzem magam ebben a városban kissé. Mintha beleestem volna én is a nyúl üregébe.
- Ez most úgy hangzott, mintha féléve nem tudnék semmit róla. Hány napja is nem jártam errefelé? Sikerült haladni vele? - fogalmazom újra a kérdésem, miközben lassan elérjük azt a címet is, ahol most már vagy huszonöt perce lennem kellene. Még menet közben lazítom meg, majd veszem le a nyakam köré tekert sötétkék sálat, majd gombolom ki a kabátom, hogy aztán beérve minél hamarabb megszabadulhassak tőle, azzal se húzzam tovább az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567204#post567204][b]Návay L. Viktor - 2016.02.26. 22:23[/b][/url]

S e t h

- Nincs is telihold még - jelentem ki, és csak akkor esik le, hogy valószínűleg szórakozik, amikor rápillantok. Felvont szemöldöke és jókedvtől csillogó tekintete egyértelmű jele annak, hogy nem beszél komolyan.
- Jaj naaa - próbálok hangot adni a nemtetszésemnek, bár nem sikerül túl hitelesre a vigyoromnak hála. Ettől persze még mindig gond az, hogy nem beszélek angolul jól, sőt, gyakorlatilag sehogy se. Nem először javasolja megoldásként a kütyüt, talán tényleg érdemes lenne megfontolnom, végtére is csak nem sikerült megtanulni angolul még mindig, ahogy másik nyelven sem.
- Kár, hogy a magyar nem világnyelv, de megfontolom. Lehet, hogy az lesz a legjobb megoldás - válaszolom megadóan. Ha más nincs, muszáj lesz erre hagyatkoznom, amennyiben szeretnék egyedül boldogulni Magyarország határain túl is.
- Végül is értem valahol, csak nem erősségem ez az egész elektronika vagy akármi, hiába nőttem fel félig-meddig mugli környezetben. De hallanod kellene, amikor apámmal szóba elegyednek a ketyerékről. Az aztán végképp kínai nekem - vonok vállat. Azért nem bánom, hogy beszélgetnek, még ha nem is tudok hozzászólni az egészhez, mert jobb, mintha kínos csenddel telne az otthon töltött idő. Éppen elég, hogy anya mostanában megint elővette a gyanakvó tekintetét és furcsa kérdései vannak alkalmanként.
- Vagy vese nélkül ébrednék az ukrán határon? Nincsenek ilyen álmaim - válaszolok. Ugyan nem ismerem az utcát vagy teret vagy akármi is az a Zsebkosz-köz, de tényleg nem szándékszom arra tévedni véletlen sem. Már a neve sem hangzik túl ígéretesnek.
- Nem igazán, már ha azt nem vesszük érdekesnek, hogy kaptam egy második macskát is Őrnagy mellé, Pamacsot. Kezdem úgy érezni, hogy újra kellene gondolnom a terveimet a jövőre vonatkozóan és vagy állat menhelyet nyitok vagy én leszek a helyi macskás bácsi - elgondolkodva dörzsölöm meg az államat, de talán azért előbb mégiscsak azzal a tanári állással kellene bepróbálkozni, hátha összejön. Elvileg jobban fizetne, meg aztán Matthew is biztos jobban értékelné, rólam nem is beszélve.
- Az szuper - állapítom meg a beszámoló végén az eddig hallottakról, hiszen ez tényleg csupa jó hír, és nemsokára már meg is csodálhatom ismét teljes valójában a hajót. Leteszem a kabátom a sállal együtt, majd közelebb lépek a hajóhoz, miközben feltűröm az ingem ujját könyékig, hogy ne akadályozzon majd a munkában.
- Teát, cukor nélkül, kiskanállal - válaszolom elvigyorodva a kérdésre. A kiskanál elmaradhatatlan kelléke a teámnak, mi más is szúrhatná ki a szemem közben egyébként?
- Mi mára a terv? - kérdezem, közben meg elsétálok a polcig, hogy annyival is besegítsek, hogy leveszem a bögréket onnan, ahelyett, hogy tétlenül nézném addig is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=567211#post567211][b]Návay L. Viktor - 2016.02.26. 22:27[/b][/url]

S e t h

- Hát, akármennyire nem örülök neki, de úgy tűnik, az lesz a megoldás, úgyhogy azt hiszem, mielőtt még túl sokat fontolgatnám, inkább beszerzem. Mit tanácsolsz? - érdeklődöm. Tisztában vagyok a makacsságommal, de ez a helyzet így már lassan tényleg tarthatatlanná válik, és nem szeretném meginni a levét. Egy ilyen kompromisszum végtére is nem jelenti, hogy majd mindenhez ketyerét fogok használni, mert éppen kényelmesebb.
- Az már igaz - bólogatok egyetértően a megállapítását hallva, hiszen csak a kisebb rossz, hogy nem tudok hozzászólni a témához, ha már egyszer jól megértik egymást, meg aztán amúgy is beszélek éppen eleget mindkettejükkel ezt leszámítva minden másról.
- Elfoglalt, mint mindig, amióta itt van, de megvagyunk. Mit mondhatnék? Hiányzik, jó látni, még ha csak futólag is, bár azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben nem találkoztam azonosíthatatlan, gyanús élőlénnyel a házban - jegyzem meg, már csak azért is, hogy valami jót is találjak a jelen helyzetben. Igaz, ezzel együtt sem próbálnám meggyőzni arról, hogy hagyja abba  a kutatást, ha egyszer látszik, hogy nagyon érdekli az egész. Egyszer csak a végére érnek, addig meg csak időnként ne felejtsem el noszogatni, hogy egyen is, mert az édesség nem éppen számít tápláló ételnek, a kávéról és a cigiről nem is beszélve.
- Bocs, tudom, hogy komoly dolog - emelem fel megadóan a kezem, igaza van, viccnek is rossz. Tekintve, hogy mennyire nem beszélek a magyaron kívül egyetlen más nyelvet sem, tényleg kelleni fog az a kütyü, vagy a végén egyszer tényleg olyasmibe keveredem, amibe nem kellene.
- Ó, nem ajándék, csak Adélka ráakadt egy kiscicára és mivel a szobatársa allergiás a macskaszőrre, úgy gondolta, hogy jó helye lesz nálam. Kellett hozzá némi győzködés, de aranyos jószág, és mivel Őrnagy már nem fér bele a bögréimbe, kell az utánpótlás - vonom meg a vállam. Valahol még jó is, hogy leköti a figyelmemet, miután Őrnagy időnként elkószál - aztán persze hazatéved, ha elég éhes -, Matthew-t meg leköti a kutatás. Igaz, hogy Pamacs egyelőre nem bizonyult olyan kíváncsinak, mint Őrnagy és egyetlen csészémbe sem mászott bele, amióta nálam van, de nem táplálok hiú reményeket egyelőre.
- Köszönöm - mondom beszerezve a bögrém is, majd a mai terv iránt érdeklődöm. A választ hallva úgy mosolyodom el, mint egy öt éves, akinek most ajánlottak egy egész tábla csokit. Mondjuk a csokival nem lehetne ekkora lelkesedést elérni nálam, de a csillagászattal már annál könnyebben.
- Rendben - dörzsölöm össze a két tenyerem, részemről neki is láthatunk, bár talán előbb mégiscsak készüljön el a teám.
- Épp tegnap akadtam rá a könyvtárban egy elképesztően érdekes könyvre a navigációról. Ugyan többnyire történeti vonatkozású, semmint technikai, de műholdas navigációt úgysem tervezünk, nem? - kérdezem már csak poénból is. Rúnákkal ugyan biztos meg lehetne oldani, de ahhoz nem én kellenék, aztán elvigyorodom a felfedezésén.
- Nocsak, valaki szeretné, ha néhanapján te is ennél? - érdeklődöm még mindig széles vigyorral az arcomon, elvégre le merném fogadni, hogy az elmúlt pár napban is éjjel-nappal dolgozott, mert éppen az a tipikus megszállott feltaláló, aki képes elfelejteni minden egyebet, ha egyszer valamibe belekezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=568007#post568007][b]Návay L. Viktor - 2016.02.28. 02:14[/b][/url]

S e t h

- Olyan kiegészítőre gondoljak, mint mondjuk egy karóra? - kérdezem, ha már sikerült átrágnom magam a hallottakon. Talán nem is olyan vészes, mint gondoltam, kiegészítőként pedig még csak nem is lehet túlságosan feltűnő. Ez még nem győzne meg arról, hogy akkor is szerezzek be egy ilyet, ha nincs szükségem rá feltétlenül, de éppen, hogy a szükség a motiváló ok esetemben, noha ezzel együtt tényleg érdeklődve hallgatom, amit mond és megpróbálom elképzelni is. Nem hiszem, hogy láttam volna még távolról is ilyen szerkentyűt, nemhogy közelről. Sajnos, egyre-másra a karórához térnek vissza az elképzeléseim, nem jutok sokkal messzebb, így inkább nem erőlködöm tovább ezen.
- Szerencsére azóta sem került elő, és már a kiskanalak is abbahagyták a nyöszörgést - osztom meg vele a fontosnak vélt információt, ha már ő is szerencsétlen részese lehetett ennek a csodaszép élménynek, amit mások esélyesen inkább neveznének traumának. Nem is alaptalanul. Azóta is alapos lelki rákészülés után tudom csak rávenni magam a nappali kitakarításának, mert mi van, ha még a végén csak szembesétál valamelyik sarokból a nyavalyás kis túlélőbajnok.
- Az jó lenne - válaszolom elmosolyodva. Nem fejtem ki, hogy melyik része, már csak azért sem, mert összességében az egészre értem. Matthew-t jó lenne kimozdítani és Avery-vel kapcsolatban úgy vélem, hogy Seth megérzése nem csal és tényleg jól kijönnének.
- Na, most egész faragatlannak érzem magam, hogy még meg se kérdeztem, hogy és ti hogy vagytok? - pillantok felé és egy egész kicsit ég a fülem, hogy csupán Avery neve hallatán sikerül rájönni, hogy mit is akartam kérdezni már korábban. Ennyire lekötne, hogy hiányzik Matthew? Szusszantok egyet és enyhén megrázom a fejem, majd ha itt végeztünk, megnézem, mit csinál épp.
- Még nem, de majd ma felvilágosítom róla, hogy konkurencia akadt - vigyorodok el. Addig ugyan még átgondolom, hogyan is fogalmazzak, mert mégsem lenne jó a rövid együtt töltött időt mosolyszünetre pazarolni. Erre viszont még van időm, ráadásul a csillagászati kérdéshez mérten mindenképp másodlagos jelentőségű ebben a percben. Vigyorgok is tőle lelkesen, hiszen ezzel most feldobta a napom is rendesen.
- Csillagászat... - mondom olyan hangsúllyal, mintha értenie kellene minden egyes apró kis töredékét ennek a szép kis bonyolult tudományterületnek, és főként azt, hogy micsoda jelentősége van nekem. Lelkesedésemben még gesztikulálok is mindehhez.
- Ennél izgalmasabbat aligha dughatnál az orrom alá, hogy nézzem át - teszem még hozzá. Szinte nehezemre esik nem azonnal nekiesni a papíroknak. Meg is mozdulok, ám aztán a teát választom előbb. Türelem. Majd mindjárt megkapom azt is. Mindjárt. Mindjárt.
- Nem teljesen értem, hogy működik, bonyolultabb, mint egy szélrózsa vagy egy szextáns. Talán azt a fejezetet is el kellene olvasnom, ami erről szól - vonok vállat. Nem érdekel annyira, mint mondjuk a középkori navigációs rendszerek, túl modern és túl elektronikus nekem, de egy-két új információ még sosem ártott meg, csak nem fog ezután sem. Seth közben felfedezi az ételhordót, és amikor csendre int, szófogadóan elhallgatok. Inkább a bögrémet szorongatom, a teából áradó hő pedig lassan a kezemet is alaposan átmelegíti.
- Avagy az öcséd szeretné, ha rendesen ennél. Majdnem ugyanott vagyunk, bár így utólag a "néhanapján"-t újragondolnám és talán visszavonom - állapítom meg nagyon okosan. Vajon most rá kellene készülnöm, hogy mindjárt homlokon talál valami repülő tárgy? Azért még teljesen nyugodtan kortyolok bele a teámba, bögrém rejtekében is teljes lelki nyugalommal vigyorogva tovább.
- Köszönöm - válaszolom az ajánlatára, majd ismét belekortyolok a teába, és komótosan hintázom kicsit a talpamon, ide-oda helyezve a súlypontomat.
- Ha Matthew-nak így hagynék kaját, vajon megenné vagy egy idő után válaszolnának a dobozok? - gondolkodom el hangosan, fejemet oldalra döntve. Ennyit arról, hogy nem most foglalkozom ezzel az egésszel.
- Na jó, tényleg abbahagytam. Hol vannak azok a csillagászati adatok? - rázom meg a fejem, a bögrémet meg leteszem az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=571899#post571899][b]Návay L. Viktor - 2016.03.08. 17:49[/b][/url]

S e t h

- Ez egyre jobban tetszik. Hm... Matthew szerintem értékelné a piercinget is, csak azt kétlem, hogy a rohamosztagosok is hasonló véleménnyel lennének... vagy akár a Nyomozóiroda dolgozói, pedig... pediiig...  - gondolkodom el vigyorogva az előttem megjelenő képen. Nincsenek előítéleteim azokkal szemben, akik szeretik ezeket a testékszereket, vagy minek nevezik őket átfogóan, de valahogy nem ez a biztos belépő a rendészeti pályát illetően.
- De folytasd csak nyugodtan. Komolyan kíváncsivá tettél. Majd ha már nem értek egy kukkot se, úgyis kérdezek - fordulok felé elhessegetve a piercing gondolatát a hozzá kapcsolódó többivel együtt. Tényleg sikerült felkeltenie az érdeklődésemet és ráadásul az az érzésem, hogy mondanivalója is akadna még bőven. A tudósítást a kiskanalak állapotáról mindenképpen fontosnak tartom, ha minden jól megy és benéz hozzánk még a jövőben, mégse tartson tőle, hogy a kiskanál hirtelen nyöszörgésbe kezd, amint kézbe veszi. Szép is lenne. Nem tudom, mit éltek meg szegények, de mostanság meglepően csendesek, rendesek, jól vannak már, köszönik szépen. Hála az égnek.
- Nem is tudod, miről maradsz le. Az édesítésnek én se vagyok híve, de a kevergetés... - közlöm vele és már vigyorgok is. Nem mintha bármi nagy dolog lenne a kavargatásban, csak ez tipikusan az a szokásom, amin még én is nevetni szoktam, ha belegondolok, hogy tényleg semmi értelme, de mégse esik jól a tea, ha nincs benne a kiskanál.
- Remek ötlet - válaszolom, amikor felveti a nemrégiben már szóba került kávézót, még Matthew-t sem lesz nehéz meggyőzni szerintem, de ez még ráér, előbb szükségét érzem, hogy irántuk érdeklődjek. Parasztnak érzem magam, hogy úgy fogalmazzunk, amiért nem kérdeztem már korábban, de legalább lelkesen mesél. El is mosolyodok hallgatva mondandóját. Aranyosnak hat, és bár nem úgy értem, hogy szerelmes tinilányosan aranyos, inkább... nem is tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a szót kifejezetten értékelné - még ha jobb is, mint ha a cukit használnám, attól még nekem is feláll a szőr a hátamon -, úgyhogy inkább csak magamnak könyvelem el.
- Emlékezetesre sikerülhetett - állapítom meg vigyorogva, aztán már bólogatok is az ötletre. Nem vagyok a videójátékok nagy rajongója, de ezt még én is megnézném - Oké, ha sikerül rávenni, naná - vágom rá. Ki nem hagynám, amennyire szórakoztató alkalomnak ígérkezik első hallásra, már csak összehozni kell egyszer. Szerencsekívánatára elhümmögök egy köszönömöt, mert arra szükség lesz, de tovább nem firtatom, főleg, hogy sikerült nagyon is felkeltenie az érdeklődésem a csillagászat említésével. Túlságosan is.
- Na hallod, most dagad azért ettől a májam rendesen - jegyzem meg fülig érp szájjal a bók hallatán. Jólesik, hogy valaki elismeri ezt is, bár tudom én is, hogy Ricsihez mérten van még mit pótolnom, viszont addig is tudok segíteni azzal, amit már tudok, és mégiscsak jó érzés hasznosnak lenni. Nem mintha egyébhez nem értenék, de itt ki veszi hasznát a túlélési alapismereteimnek például.
- Ühümm. Kevésbé kínai, de még mindig az. Sebaj, úgysincs rá szüksé... günk - állapítom meg, és kissé elakad a szavam a végére észrevételét hallva, aztán végignézek magamon, aztán szemöldökömet felvonva, homlokomat ráncolva nézek vissza rá.
- Te most komolyan azt állítod, hogy meghíztam? A lelkembe gázoltál, hallod?  Egyenesen a közepébe... különben is, mi az, hogy pufók? Utoljára óvodában mondtak nekem ilyet, ha jól emlékszem - húzom el a számat, de annyira komolyan nem érdekelnek ezek a szerintem teljességgel jelentéktelen részletkérdések, hogy nem bírom tovább nevetés nélkül. Az ételhordók esete sem éppen arra jó, hogy abbahagyjam a nevetést.
- Ja, pohontosahan - nevetek, hiába tudom, hogy azért van valóságalapja a felvázolt lehetőségnek. Csak sikerül azért visszajutni a vigyorgás szintjére végül, majd ennek a helyét is átveszi valami egyéb. Először a kíváncsiság. Bögrémmel szorongatva ismét kíváncsian pislogok a doboz felé, majd a benne rejlő gömb láttán szó szerint tátva marad a szám.
- Ahaaa - tátom a szám további fél percig, majd letáve a bögrém körbejárom a gömböt, na meg az asztalt is egyben, közelről is megszemlélem. Nem láttam még ilyet, bár ha minden igaz, olvastam már hasonlóról.
- Ez egyszerűen elképesztő. Hol is vannak azok a papírok? - kérdezem, miközben ismét közelebb hajolok a gömbhöz a kis pöttyök egy csoportját figyelve, aztán visszafordulok és már nyújtom is a kezem. Ide velük. Ha megkapom őket, azonnal vissz is aülök a székre és már neki is látok az olvasásnak.
- Tudod, te vagy a kedvenc feltalálóm. Nem tervezel mostanában egyebet is építeni, amihez hasonló csillagászati megoldások is kellenek? - jegyzem meg közben kitartóan böngészve a szöveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=585086#post585086][b]Návay L. Viktor - 2016.04.09. 07:52[/b][/url]