Angliai Kirándulás

Hát ezt is megéltem. Végre valahára komolyabb alkalom nyílott arra, hogy szerény angol nyelvismeretem kicsit gyakoroljam, és fel is frissítsem. A Keleti Pályaudvaron gyülekeztünk, majd innen indultunk tovább úti célunk, Norfolk felé. Valami hihetetlen szépségű tájakon utaztunk végig.
- Ez valami mesés - jegyeztem meg halkan. A csapat teljes mértékig ismeretlen volt, kivéve saját házvezető-nénim. A helyettessel még nem találkoztam, de biztos jó fej lehet. Na, meg Apáthy Hanka, a lány, aki elaludt a tankönyv felett a KH-ban.

A tájban egyetlen dolog nem tetszett a kastély körül: a sűrű, nagy köd, ami rátelepedett a birtokra. Nyomasztó hangulatot árasztott, s kissé félve léptem át a határát.
A lányok már kezdték az ijesztgetést, s én többnyire nem szoktam félvállról venni a szellemesdit.

- Szellemek? Gonoszak? Na, nem fogunk unatkozni! - fordultam Hankához. A buszozást még nem igen hevertem ki, még jó, hogy minden szükséges felszerelést elpakoltam, és szerencsére anyáék támogatóak voltak a kirándulást illetően. "Legalább végre valami hasznossal töltöd az idődet, léceken futkosás helyett." Állt a levélben. Már kívülről fújtam, még is alig bírtam magammal az örömtől, hogy végre egyedül! kirándulhattam, anélkül, hogy szüleim vigyázó tekintete végigkísérne az események alatt.
- Hanka, szerinted visszafele is fogunk buszozni?

Angliai Kirándulás

- Szerintem én elindulok festményt keresni, ti menjetek a tanárok után. Ha több felé válunk, többet tudunk tenni - javasoltam, és megvártam, míg a lányok válasza megérkezik.
Igazán nem voltam biztos abban, hogy ez olyan hú, de jó ötlet, de már csak azért is megmutatom nekik, mármint a festményeknek, meg szellemeknek, hogy nem félek tőlük. De nem ám! Hanka fehér lepedős kísértős megjegyzésén elmosolyodtam, ugyanis szerintem örülni fogunk, ha estére ágyba kerülünk, és durmolhatunk jó mélyen ennyi riadalom és szellemesség után.

Valahogy úgy éreztem, ez egyáltalán nem egy sétagalopp-kirándulás, főleg, hogy az a kis csaj, Johanna nem sok támpontot adott nekünk, ami a festményt, azt a Pierce-akárkit illeti. Szépen lemaradtam később a többiektől, egy egészen másféle folyosóra keveredtem.
- Hanka! Merre vagytok?! - kiabáltam idegesen. Ez az egyedül elcsatangolós ötlet nem volt olyan jó, mint amilyennek elsőre hangzott, ki tudja, az a kis szellemcsajszi mivel óhajtja megkeseríteni az ittlétem.
Ha azt hiszi, hogy ez vicces, hát közölném vele, hogy piszkosul nem az...
Már kezdtem éhes lenni, és amúgy is miről társalogjak a festményekkel?
- Öhm, izé, helló. Tudnátok segíteni nekem? Melyik irányba menjek Pierce-hez? - lengettem meg a kezem az egyik festmény előtt, hátha hajlandó velem szóba elegyedni. Imádkoztam Merlinhez, hogy ne hajtson el melegebb éghajlatra...

//Elnézést a késett posztért, elhappolt a suli //