Dadadavid:)

London-reptér

Igazából el sem tudom hinni, hogy David elvisz engem külföldre. Olyan ajándékot adott nekem, amilyet még életemben nem kaptam, pedig alig pár hete ismerjük egymást, talán nagyon szimpatikus vagyok neki, vagy nem tudom. És honnan van ennyi pénze? Mikor régebben anyut kértem, hogy utazzunk el Magyarországról, akkor arra hivatkozott, hogy nincs elég lóvénk, pedig sokat dolgoztak. Lehet Davidnek meghalt valakije, így megörökölt valamennyi összeget, esetleg dolgozik valahol, vagy nem tudom. A lényeg, hogy el fogok jutni Londonba Davidnek köszönhetően. Mikor ezt közölte velem örömömben megöleltem és a szuszt is majd kiszorítottam belőle. Nem is tudom mikor vigyorogtam utoljára annyit. Valahogy meg fogom neki hálálni, csak még nem tudom hogyan tegyem. Rajzoljak neki, vagy karkötőt csináljak? Végül az utóbbinál döntöttem, olyan karperecet csinálok, mint amilyet Ellnek, persze nem ugyanolyan színűt. Még csütörtökön neki álltam az ékszer elkészítésének, hiszen másnap már indultunk is. Egész este azzal szenvedtem, beletelt kb. három órámba, mire végeztem. Ez lett az egyik legszebb karkötő amit valaha készítettem. Fekete és fehér színű, remélem tetszeni fog neki. Eztán lefeküdtem aludni, mert másnap frissnek kéne lennem. Mielőtt még nyugovóra tértem volna átnéztem a bőröndöm. Minden benne volt, a ruhától a plüssmacimig minden. Alig várom, hogy induljunk! Azért kicsit izgatott vagyok és nem csak az utazás miatt, hanem hogy fel fog-e ismerni vörös hajjal. Én szerencsétlen magamra öntöttem azt a cuccost így ilyen lett a hajam, nem tudom mikor fog elmúlni, de már kezdem megszokni. Határozottan jobban áll, mint a barna. Végül betettem a hátitáskámba a karkötőt és bebújtam a takaró alá.
Ha a kastély környékén lenne egy kakas, akkor már most kukorékolt volna, reggel 5 van. Ha izgatott vagyok mindig felkelek pár órával előbb a kelleténél. Elmentem megmosakodni, alaposan megtisztítottam a fogaimat és megigazítottam a hajamat. Mivel elég hűvös van kinn és a szél is fúj, egy hosszú sötét színű farmernadrágra esett a választásom egy kék pólóval, amelyen valamilyen minta volt és erre még pulcsit húztam. Mivel a vonatunk 8-kor indul és 11-kor a gépünk gyorsnak kell lennünk. 7-re már teljesen kész vagyok és a Bejárati csarnokban várakozok Davidre. Közben rájövök arra, hogy el is felejtettem elköszönni István bácsitól meg Elltől. A francba! Na mindegy. David pillanatokon belül megérkezik és én rávigyorgok, majd újra átölelem.
 - Tététényleg nagyon köszönöm. - nézek fel rá nagy szemekkel. - És nene ijedj meg ettől a hajtól, majd elmesélem mi történt. - nevetek. Meg fogom a srác kezét, majd újra megszólalok: - István bábácsi azt mondta, hogy mindig fofogjam a kezed, így bibiztos nem hagysz el. - magyarázkodom. Végül együtt kisétálunk az állomásra és felszállunk a vonatra. Hú, kissé hűvös van, majdnem fázok. A vonaton átadom neki az ajándékom és elmesélem a hajam történetét és pár óra múlva már meg is érkezünk. Szinte egy percnek tűnt az egész, hiszen olyan jót dumáltunk. Leszállunk a vonatról, majd folytatjuk tovább az utunkat és felszállunk egy buszra, amely elvisz minket a repülőtréig. Nagyon sokan vannak, így hát kicsit erősebben szorítom David kezét, nagyon nem akarok elkeveredni. Átvizsgálják a bőröndjeinket és megtesznek mindenféle ilyen cuccost és már a repülőn is vagyunk. Én az ablakhoz ülök, szeretném látni a tájat, David pedig mellettem foglal helyet. Egy ideig még nem engedem el a kacsóját, csak akkor eresztem el, mikor észbe kapok, hogy már erre nincs is szükség. A gépen elalszok és a fejemet Dave vállán pihentetem. Aztán mikor érzem, hogy a gép egyre lassabban megy, felriadok és végül leszállunk a repülőgépről.
 - És most merre? - tekintek fel rá Davidre.

Dadadavid:)



Örülök, hogy nincs David ellenére az, hogy összekulcsoljuk a kezünket, nekem ez biztonságot ad. Anyával mindig így mentünk mindenhová, bevásárolni, sétálni, át a szomszédba. A keze általában meleg volt, így felmelegítette az én hideg kacsóimat. Davidé is jó meleg. Ahogyan felnézek rá, megállapítom, hogy szinte olyan, mintha már testvérem lenne, akárcsak Elliot. Megfogom a bőröndömet és már együtt el is indulunk Bogolyfalvára. Szemeim még kissé csipásak, hiába mostam meg az arcon és tettem rendbe magamat, nem végeztem tökéletes munkát. Jól sejtettem, odakinn nincs túl jó idő, még jó, hogy rétegesen öltöztem. Percek alatt megérkezünk a vasútállomáshoz és meg is érkezik a vonatunk. Felpattanunk, majd keresünk egy külön kabint magunknak. Én David mellé telepedek le és elmesélem a hajam történetét, majd átadom az ajándékot. Látom rajta, hogy örül neki, rá is teszem a karjára. Hmm... tényleg szépet alkottam. Szinte pár percnek tűnt vonatút, meg is érkeztünk a fővárosba. Nos, itt már sietnünk kellett, nehogy lekéssük a buszunkat. Nagy mázlink volt, még épp időben érkeztünk. Ezen a járművön is eldumáltunk, majd megérkeztünk a repülőtérre. Beletelt egy kis időbe mire felöltünk a gépre, mert késett a repcsi. Bár egész jól elbeszélgettünk és természetesen nem eresztettem el a kezét, olyan, mintha odaragasztották volna.
Végül felszállunk a gépre, ahol egy kedves átadja nekem a helyét, hogy ki tudjak nézni az ablakon. Minden gyönyörű, a Balaton tényleg úgy néz ki, mint a térképen és húú... együtt lenni a felhőkkel... csodálatos. Nem is igen fecsegünk Daviddel, élvezem a kilátást, majd egyszercsak kidőlök. Azt mér érzem, ahogy David válláról egyenesen az ölébe hull a fejem, de ennyi. Nem álmodok, senki sem zavar meg, vagyis... ó... mintha valaki megpuszilná a homlokom, úgy, mint apa csinálta. Végül teljesen kidőlök. Kb. 6 órán keresztül aludtam, persze néha felkeltem, akkor jobban elhelyezkedtem Daviden és néha beszéltem is hozzá, de ennyi.
Megérkeztünk. Bizony. Erre vártam egész életemben, végre külföldön lehetek! Kissé félve, de vigyorral az arcomon lépkedek David mellett. Megkeressük a csomagjainkat, majd David rágyújt. Figyelem, ahogy elszívja a cigarettát, majd újra átölelem, valahogyan ki akarom fejezni azt, hogy mennyi boldog vagyok. Mikor beszélni kezd minden egyes szavára összpontosítok, nem akarok elrontani semmit. Buszozunk, nem engedem el a kezét, kocsink lesz, szép szoba, két ágy. Bólintok.
 - Oké. - mosolygok, majd megragadom a kezét. Felszállunk a buszra, ahol helyre lelünk és egymás mellé csüccsenünk. Én csak kapkodom a fejem, jobbra és balra, hallgatom, ahogy az angolok beszélnek, tök vicces. Eztán megszerezzük az autót, ami egy ferrari. Jézusom! El sem hiszem, hogy ilyenben utazhatok! Végig simítom az ülést és csak csodálkozva nézek az autóban. Nem hiszem el! Imádom David Benettet! Eztán megtörténik a városnézés és fél tíz körül megérkezünk a hotelbe. Elrendezi David a cuccainkat. Ásítozva lépek be a szobába, majd leülök az ágyra.
 - Hááát... inkább mámárcsak mamaradjunk itt. - javaslom, mert nagyon fáradt vagyok. Ha David is leül mellém újra megölelem és egy ideig el sem engedem. - Tététényleg nagyon szépen köszönöm. - suttogom a fülébe, majd egy puszit nyomok az arcára és leülök elé. - Mememegnézhetem megint a tetkódat, én is szeszeszeretnék egyet. - közlöm vele. - Amúgy memesélj már kicsit magadról, a mumumúltadról nem is tudok sok mindent. - állapítom meg.