A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Annyi helyre vihette volna Emmát, de a világ összes helye közül pont ide hozta. Erre pedig nyomos indoka volt. Bár a lány nem tudta, hogy hová készülnek így a tél derekén és miért pakoltatja ki vele a téli ruhákat, mégis konokul hallgatott. Fontos volt, hogy a lány ne sejtsen semmit. Tartott tőle, hogy ellenkező esetben talán nem jönne vele, megrémülne és akkor az egész tervének annyi. Pedig fontos volt, több okból kifolyólag is. Nem csak azért, mert ki akarta szakítani a hétköznapokból, nem azért, mert úton volt a közös gyerek, hanem mert a világ legboldogabb mosolyát akarta látni az arcán.
Többször volt már Tenerifen, de mindig csak rövid látogatásokat tett ide, nem maradt tovább két-három hétnél, marasztalhatták az ottaniak bármennyire, ő konokul visszatért Magyarországra. Mégis, akárhányszor itt volt, máshogyan érezte magát. Az örök tavasz szigete volt, kellemes meleg, a világok állandóan nyíltak, az emberek nem törődtek sem az idővel, sem a pénzzel. Olyan volt, mintha kiléptek volna a való életből. Pontosan ezért volt tökéletes a helyszín. Nem voltak itt családtagjai, sem pedig ismerősei, annál sokkal erősebb kötelék húzta a szigethez. Nem volt soha az az osztozkodó típus, a társaságot sem kedvelte különösebben, de valamilyen furcsa okból az itt élő nagyobb vérfarkas csoportot bátran a falkájának merte hívni. Ők más útra léptek, mint Kornél. Összetartottak, letelepedtek, családot alapítottak és a csoport húsz, harminc fősre dagadt az utóbbi néhány évben, az etnikai különbség itt semmit sem számított, akit kitagadtak és elvégezte a próbát, azt tárt karokkal várták, ahogyan őt is. De hiába volt itt hozzávaló lány, szerető, gondoskodó család, nem kellett neki. Most azonban mégis visszatért ide, mert ha családot kellene választani, akkor ők lennének azok. Emma szüleit már hetekkel az esemény előtt tájékoztatta, sőt, külön az apjával is beszélt, mert az engedélye és az áldása fontos volt neki. Az itteniek leszidták volna, ha nem szertartásosan veszi el azt, aki mellett egy életen át ki akar tartani. Bizony, nem csalás, nem ámítás.
Mire megérkeztek, már mindenki itt volt. Az első este, a fekete parton sétálva kérte meg Emmát, aki igent mondott neki és visszatérve látszott az arcán, hogy mennyire meglepődött, hogy a vacsoraasztalnál nemcsak új ismerősök, hanem a családja is várta. Kornél családja közül senki nem volt jelen, egyedül Olivért, Lexit és Madnáékat hívta meg, más nem volt fontos.
A szertartást rá két napra tervezték, az Aranyparton, naplementében. Ez volt az az idő amit a farkasok leginkább magukénak éreztek, elemükben is voltak rendesen, alig bírták ki bekiabálás nélkül a ceremóniát. Kornél is így érezte magát, nevetett, látszott, hogy a saját közegében mennyivel felszabadultabb. Az esküt csókkal pecsételték és immáron mindkettőjük kezén ott díszelgett platina gyűrű, amitől csak esküjük megszegése árán tudtak megszabadulni. A fogadás szintén a parton volt, egyszintes hatalmas ház volt, aminek a part felőli fala teljesen üveg volt, mégis belépve az ember úgy érezte magát, mintha egy több százéves épületbe lépett volna be. A dekoráció is pazar volt, illett Emma stílusához.
Mindezek után, még a vacsora előtt Emma hivatalosan is a falka tiszteletbeli tagja lett és ezzel együtt az egyetlen ember is közöttük. Kornél számára fontos volt, hogy befogadják őket, mert ez azt jelentette, hogyha vele történik valami, akkor ők majd helyette is oltalmazni fogják. Fura szertartás volt, a nagy része kívülállók számára talán érthetetlen, de Kornélnak sokkal fontosabb volt ez, mint mikor a parton tették le az esküt. Megnyugodott, mikor az egész véget ért és leülhettek a vacsorához. Az asztalok roskadásig voltak pakolva étellel, folyt az alkohol és egészen eddig még egy szót sem tudott váltani a feleségével. Épp koccintásra emelte poharát, a tekintete az asztalnál ülő lányra siklott, aki épp az édesanyjával beszélgetett. A hangzavar egy pillanatra alábbhagyott, majd mikor Santiago megveregette a vállát, elvigyorodott és beleivott a poharába. Jó pár ilyen körön volt már túl, de nem ártott meg neki. Most viszont már szeretett volna egy kicsit Emmához is odamenni. Így megfordult, elnézést kért - máskor nem tette volna, de itt fontos volt a tisztelet - és odasétálva megkerülte az asztalt és Emma széke mögé állva lehajolva átkarolta a vállát.
- Hogy vagy?
Biztosan fárasztó lehetett neki a mai nap, hiszen nem volt egyedül, próbált figyelni arra, hogy kíméljék őt amennyire csak lehetett, de egyúttal erősnek kellett mutatkoznia, hogy méltó legyen egy farkashoz. Kornél ezt hülyeségnek tartotta, de itt egyedül volt ezzel. Sok volt a szabály és még több a hagyomány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=551259#post551259][b]Reviczky Kornél - 2015.12.08. 22:11[/b][/url]

Annyi helyre vihette volna Emmát, de a világ összes helye közül pont ide hozta. Erre pedig nyomos indoka volt. Bár a lány nem tudta, hogy hová készülnek így a tél derekén és miért pakoltatja ki vele a téli ruhákat, mégis konokul hallgatott. Fontos volt, hogy a lány ne sejtsen semmit. Tartott tőle, hogy ellenkező esetben talán nem jönne vele, megrémülne és akkor az egész tervének annyi. Pedig fontos volt, több okból kifolyólag is. Nem csak azért, mert ki akarta szakítani a hétköznapokból, nem azért, mert úton volt a közös gyerek, hanem mert a világ legboldogabb mosolyát akarta látni az arcán.
Többször volt már Tenerifen, de mindig csak rövid látogatásokat tett ide, nem maradt tovább két-három hétnél, marasztalhatták az ottaniak bármennyire, ő konokul visszatért Magyarországra. Mégis, akárhányszor itt volt, máshogyan érezte magát. Az örök tavasz szigete volt, kellemes meleg, a világok állandóan nyíltak, az emberek nem törődtek sem az idővel, sem a pénzzel. Olyan volt, mintha kiléptek volna a való életből. Pontosan ezért volt tökéletes a helyszín. Nem voltak itt családtagjai, sem pedig ismerősei, annál sokkal erősebb kötelék húzta a szigethez. Nem volt soha az az osztozkodó típus, a társaságot sem kedvelte különösebben, de valamilyen furcsa okból az itt élő nagyobb vérfarkas csoportot bátran a falkájának merte hívni. Ők más útra léptek, mint Kornél. Összetartottak, letelepedtek, családot alapítottak és a csoport húsz, harminc fősre dagadt az utóbbi néhány évben, az etnikai különbség itt semmit sem számított, akit kitagadtak és elvégezte a próbát, azt tárt karokkal várták, ahogyan őt is. De hiába volt itt hozzávaló lány, szerető, gondoskodó család, nem kellett neki. Most azonban mégis visszatért ide, mert ha családot kellene választani, akkor ők lennének azok. Emma szüleit már hetekkel az esemény előtt tájékoztatta, sőt, külön az apjával is beszélt, mert az engedélye és az áldása fontos volt neki. Az itteniek leszidták volna, ha nem szertartásosan veszi el azt, aki mellett egy életen át ki akar tartani. Bizony, nem csalás, nem ámítás.
Mire megérkeztek, már mindenki itt volt. Az első este, a fekete parton sétálva kérte meg Emmát, aki igent mondott neki és visszatérve látszott az arcán, hogy mennyire meglepődött, hogy a vacsoraasztalnál nemcsak új ismerősök, hanem a családja is várta. Kornél családja közül senki nem volt jelen, egyedül Olivért, Lexit és Madnáékat hívta meg, más nem volt fontos.
A szertartást rá két napra tervezték, az Aranyparton, naplementében. Ez volt az az idő amit a farkasok leginkább magukénak éreztek, elemükben is voltak rendesen, alig bírták ki bekiabálás nélkül a ceremóniát. Kornél is így érezte magát, nevetett, látszott, hogy a saját közegében mennyivel felszabadultabb. Az esküt csókkal pecsételték és immáron mindkettőjük kezén ott díszelgett platina gyűrű, amitől csak esküjük megszegése árán tudtak megszabadulni. A fogadás szintén a parton volt, egyszintes hatalmas ház volt, aminek a part felőli fala teljesen üveg volt, mégis belépve az ember úgy érezte magát, mintha egy több százéves épületbe lépett volna be. A dekoráció is pazar volt, illett Emma stílusához.
Mindezek után, még a vacsora előtt Emma hivatalosan is a falka tiszteletbeli tagja lett és ezzel együtt az egyetlen ember is közöttük. Kornél számára fontos volt, hogy befogadják őket, mert ez azt jelentette, hogyha vele történik valami, akkor ők majd helyette is oltalmazni fogják. Fura szertartás volt, a nagy része kívülállók számára talán érthetetlen, de Kornélnak sokkal fontosabb volt ez, mint mikor a parton tették le az esküt. Megnyugodott, mikor az egész véget ért és leülhettek a vacsorához. Az asztalok roskadásig voltak pakolva étellel, folyt az alkohol és egészen eddig még egy szót sem tudott váltani a feleségével. Épp koccintásra emelte poharát, a tekintete az asztalnál ülő lányra siklott, aki épp az édesanyjával beszélgetett. A hangzavar egy pillanatra alábbhagyott, majd mikor Santiago megveregette a vállát, elvigyorodott és beleivott a poharába. Jó pár ilyen körön volt már túl, de nem ártott meg neki. Most viszont már szeretett volna egy kicsit Emmához is odamenni. Így megfordult, elnézést kért - máskor nem tette volna, de itt fontos volt a tisztelet - és odasétálva megkerülte az asztalt és Emma széke mögé állva lehajolva átkarolta a vállát.
- Hogy vagy?
Biztosan fárasztó lehetett neki a mai nap, hiszen nem volt egyedül, próbált figyelni arra, hogy kíméljék őt amennyire csak lehetett, de egyúttal erősnek kellett mutatkoznia, hogy méltó legyen egy farkashoz. Kornél ezt hülyeségnek tartotta, de itt egyedül volt ezzel. Sok volt a szabály és még több a hagyomány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=551649#post551649][b]Reviczky Emma - 2015.12.09. 21:44[/b][/url]

Nyaralás a tél kezdetén? Emma egyszerre tartotta butaságnak, meglepőnek és valahol aranyosnak is. Ha próbált volna, akkor se hagyták volna, hogy ellenkezzen így természetesen végül ő is az utazás mellett tette le a voksát, ezzel maga mögé utasítva szorgalmi javításokat vagy tervezéseket. Most először talán nem volt benne emiatt akkora bűntudat, mint az esetek nagyobb részében előfordul. Boldog volt, szinte sugárzott, mindez nyilván annak volt köszönhető, hogy bizonyossá vált, hogy ott hordja a gyermekét a szíve alatt és lassan kezdtek eljönni azok a bizonyos „látható jelek” is. Persze még nem annyira, csak éppen hogy elkezdett kerekedni a pocakja, de ez bőven elég volt neki, hogy büszkén és boldogan gondoljon mindenre, ami vele történik. Tipikusan olyan kismamaságnak nézett elébe ahol egy nagy álom válik valóra így minden percének tud örülni, nem számítanak a kilók, bármennyire is megjegyzi azért, hogy biztos nem szívderítő, a fáradtság, vagy éppen a rosszullétek. Meglepő módon z indulás izgalma nem hozta ki még jobban így teljesen jó kedélyállapotban futott neki az egésznek. Nem mellesleg magát is meglepte, hogy ennyire tudatlanul - abból a szempontból hova és miért éppen most utaznak – sem volt képes nemet mondani. Ez picit talán várta is, hiszen azért itt a kastélyban, vagy akár a faluban nehéz úgy kettesben lenni, hogy ne szóljon közbe a munka, egy megoldandó gond, valami tennivaló.
Titkok, vagyis fogalma sem volt, hogy több is van-e mégis így lehetne leginkább leírnia ezt az egészet. Mikor végre megérkeztek a helyre, Emmát teljesen elvarázsolta, ő maga itt még sosem járt és ez nem titkoltan volt ráírva. Úgy szorította az első percekben Kornél kezét, hogy az már szinte neki fájt, de nem félt, csak nagyon örült és izgult egyszerre, de hogy pontosan miért még ő sem tudta. Viszont ahogy múlt az idő egyre jobban oldódott ő is és tudta élvezni a kikapcsolódást, egészen az első esti sétáig, amikor is eltört z a mécses, de a legszebb értelemben. Ha a sírásra van jó alkalom, akkor ez az volt. Egyébként is kicsit kezdte túlzásba vinni az empatikusságát Emma, szerencsére még nem Luca szinten, de ez ott, abban a percben mikor megkérték a kezét tetőzött. Persze gondolkodás nélkül mondott igent, nem is volt rajta mit. Persze hogy most ünnepelte a szülinapját, de ennyit saját bevallása szerint nem érdemelt volna. És a helyzet az volt, hogy itt még közel sem ért véget a meglepetések sokaság. Még aznap este egy vacsora volt a cél, amin visszatérve ott találta magát szembe azokkal az emberekkel, akik tényleg a legfontosabbak Persze mindenkit azonnal átölelt volna, Kornél baráti körének is nagyon örült, bár Mandával szemben voltak fenntartásai ez viszonzott-e, de az anyukája volt az első, akinek a karjaiba sétált, és az édesapja. Nagyon örült nekik, nem sűrűn találkoznak az utóbbi időben, de ezt egy olyan napnak vélte, amin nem is lehetett volna meg nélkülük. Na meg itt volt természetesen a családon kívül Zoé is. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett.
Olyan gyorsan kezdtek pörögni körülötte a dolgok, hogy azon kapta magát, ha nem kezd el valamin gondolkodni, lemarad a saját esküvőjéről, amit pont ma, két nappal a nagy meglepetéskezdetek után tartanak. El se tudja képzelni, hogy volt képes mindezt megszervezni Kornél, na meg alig tudja elhinni, hogy ezt érte, értük mind eltervezte és véghez is vitte. Na de biztos nem okoz senkinek meglepetést, ha az egyetlen Emmára háruló probléma is kifogott volna rajta, ha egyedül van: ez pedig a ruha. Persze minden nőcis kislány már az óvodában rajzolgatja a ruháját és tervezgeti, de ez az idők során, az ízléssel együtt változik, és ahogy odakerül, sok dolog megingat egy menyasszonyt. Meg az se volt mindegy, hogy egy-két kényes helyen nem lehetett bizony szoros... De sikerült, aztán pedig már csak várni kellett, hogy eljöjjön a számára mesébe illő szertartás, kimondja újra azt a hatalmas igent, amit korábban. Majd pedig… hát ezzel ő sem számolt, de fülig érő szájjal, boldogan, energikusan és fáradhatatlanul futott neki mindennek, aminek kellett. Élvezte is, de leginkább boldog volt, hogy úgy látta vidámnak Kornélt is, ahogy előtte még nem. És ehhez pár apróság már olyan egyszerűnek tűnt. Bár tény, hogy nem keveset vett ki belőle.
Most, túl az esemény lényegi részein, látva, ahogy teljesen elsötétedett már a távolban minden kicsit fáradtan mosolygott anyukájával beszélgetve, aki aggodalmát fejezte ki, hogy Emma még most sem ült volna le, ha nem húzza maga mellé. Nem hadakozott vele, inkább csak megnyugtatta, hogy rendben van.
- Rendben vagyok. Csak kicsit éhes.
Szánta egy mosollyal megnyugtatásnak is, kicsit mindenkinek körülötte. Bírja ő, csak még nem tudja meddig, de egyelőre rendben van. Aztán édesapja el is rabolta édesanyját egy táncra éppen Kornél érkezésekor. Kezeivel megfogva férje karját húzta még lejjebb és közelebb, hogy elfordulva felé egyik oldalra csókot váltson vele, de aztán, nem engedve el a kezét fel is állt. Így pillogott rá felfelé, ugyan azzal a boldog mosolyával, amivel ott állt órákkal korábban, vagy pár napja, vagy éppen a kis vitájuk másnapján a tesztek miatt.
- Büszke vagy?
Persze hogy ott lebegett a kérdés, mióta csak véget értek a hagyományos dolgok és maga a bulizás vette kezdetét. Emma nagyon jól kijön mindenkivel, így még ha ki is lóg minden sorból általában, akkor is képes belopni magát az emberek szívébe, itt azért kicsit több kellett. Ő nagyon jól akarta csinálni és remélte sikerült is. Na egyébként válasz ide vagy oda, nem titkolt célja volt elkapni egy táncra Kornélt. Férj és feleségként, pontosan tudja, hogy áll hozzá máskor, de most minden olyan más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=551808#post551808][b]Reviczky Kornél - 2015.12.10. 17:52[/b][/url]

Hagyja magát lentebb húzni, még akkor is, ha ez a méretei miatt lassabban ment, mint ahogy Emma követelné, de megoldja, úgyhogy örömmel csókol vissza a feleségének. Nem gondolta volna, hogy ez az egész majd ilyen hatással lesz rá. Ő lepődött meg a legjobban, hogy mennyivel máshogy érzi itt magát és a helyzet is a legjobbat hozta ki belőle. Képzeletbeli nagy hátba veregetés jár neki, amiért ide szervezte ezt az egészet. Az ujjai végigsimítják a csók végén a lány nyakát és mikor rájön, hogy Emma fel szeretne kelni, kicsit hátrébb áll és a kezeit felé nyújtja, hogy segíthessen a mozdulatban. Látja rajta, hogy sokat kivett belőle ez a nap, ismeri már annyira, hogy ezt megtudja állapítani.
- Büszke?
Felvonja a szemöldökét. Nem ez a legjobb szó rá. Ha tényleg őszintén be kellene vallania Emmának, mit érez most, a legközelebb a "szerelmes" szó állna hozzá. A mai napon, mikor meglátta őt a fehér ruhában érezte először ezt. Kicsit talán később, de jobb később, mint soha alapon meg van elégedve az eredménnyel, mert nem gondolta volna, hogy valaha ehhez közeli élményben lesz része, hiszen a legtöbb esetben ő üres. De most nem, talán ettől is érzi jobban magát. Miközben azon agyal, vajon milyen választ is adjon a lánynak behúzza a kisebb tömegbe a táncér közepére, az egyik kezét a derekára simítja, a másikkal a kezét fogja és hiába gyors a keze és ugrálnak körülöttük és mégis egy lassú tempót vesz fel. Ma senki nem fog emiatt rájuk szólni. Tud táncolni, csak épp nem szeret így ez sem okoz gondot neki, de legalább Emmának újabb meglepetést okozhat vele.
- Nem ez a legjobb szó rá. Boldog vagyok, hogy befogadtak, ez nagyon fontos volt nekem és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy Constanza elfogadja a választásomat.
Az öreg nő felé sandít, aki a sarokban ülve figyelte az eseményeket, mellette két fiatal fiú állt, de egy szót sem váltottak egymással. Constanza volt az egyetlen, aki még rigolyásan ragaszkodott a szokásokhoz, a férje elvesztése után pedig csak még szigorúbb lett a "törvényeikkel" kapcsolatban. Így is elég nagy szálka volt a szemében, hogy Kornél nem él velük, most pedig, hogy egy embert választott magának még képlékenyebb volt a dolog, arról nem is beszélve, hogy Kornélnak arról is be kellett számolnia, hogy a baba is úton is van, aki egészen eddig a pontig az ő szótárában a törvénytelen szó alatt szerepelt. Sok indok közül pont ezért volt különösen fontos, hogy egybekeljenek. Mielőtt azonban folytatja az eszmefuttatást forgat egyet a lányon és utána visszahúzza magához, jó közel.
- A többieknek viszont nagyon tetszel, persze ez a fiúk körében ez természetes, de Adelita is különösen szimpatikusnak talál.
Hallani a hangján, hogy teljesen más síkon beszél a nőről, mint a falka többi tagjáról és ennek az okát valószínűleg a lány is sejtheti. A hosszú fekete hajú, magas lány egykor egészen más megvilágítást kapott az életében és ha maradt volna, akkor talán most nem a szőke szépséggel táncolna itt. Adelita nagyon szép volt, de Kornél ízlésének kissé túl vad, markáns. Nem mindig jöttek ki jól, hiába voltak annyira közel egymáshoz. Mára ennek már nyoma sincs, legalábbis Kornélban nem, a lány pedig úgy tűnt tiszteletben tartja a választását és visszavonulót fújt. Elvigyorodik, hogy egy kicsit oldja a feszültséget, igyekezett ezeket a dolgokat úgy intézni, hogy Emma ne sejtsen belőle semmit, mert akkor biztosan túlreagálta volna, az pedig senkinek nem lett volna jó. Most már túl vannak rajta, családtagnak tekintik őt is és ha valami problémája lesz, itt mindig lesz egy helye. Bár, ez nem esküvőre való téma, majd egyszer megbeszélik, de nem most.
Mikor már a második szám is véget ért elengedte a lányt és megtapsolta a zenekart, akik bejelentették, hogy a vacsora tálalva van. Megvárta, míg a tömeg eloszlik a tánctérről, csak aztán vezette Emmát az asztalukhoz. Amin megjelentek a pincérek és letették az ételt Constanza felállt, mondott néhány szót spanyolul, Kornél nagyon figyelt, mert a spanyol tudása megkopott kissé az utóbbi időben a teremben egy pisszenést sem lehetett hallani, csak a végén rikoltottak fel többen is, Kornél pedig nevetve csóválta a fejét. Jellemző. Amint az öreg hölgy helyet foglalt, a társaság, leginkább Kornél oldaláról rávetette magát a vacsorára, ő azonban hátradőlve figyelte az eseményeket, tekintete ismét Emmára vándorolt. Végigsimította a hátát és a fejével az étel felé bökött.
- Alig ettél ma, láss neki. Fontos, hogy egyél.
Kissé talán szigorú, de ennyi még ebben a helyzetben is belefér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=552064#post552064][b]Reviczky Emma - 2015.12.11. 00:58[/b][/url]

Bármennyire is érték sorra hideg zuhanyként az események, valahogy minden percét imádta az egésznek. Még korábban mikor elsírta magát is végig mosolygott közben. Olykor érdekes érzelem együttest tud produkálni, de ezért csak nem eszi majd meg senki. Se ma, se később. Már mikor a hófehér ruhába bújt is nagy nehezen türtőztette magát, de aztán erős maradt és csak mosoly, valamint nevetés koronázta részéről a történteket. Minden annyira tökéletes lett úgy, ahogy sosem gondolta volna, hogy hihetetlenül nagy hálát érzett, éreztetett. Nem tudott túllendülni azon, mennyi mindent kapott hirtelen, nincs és soha nem is volt ehhez szokva, minden várakozását felülmúló ez. Bár tény, hogy Kornél kérésén érezte, hogy tudja a választ, azt meg mindketten tudják, hogy Emma úgy sem fogja közölni, ha rosszul lenne sem, boldog és esze ágában sincs bárki kedvét szegni. Fárad ugyan, és éhes is lett, de ettől még nem dől össze a világ. Ráadásul most a pihenésnél sokkal jobb dolgokat is lehet csinálni. Mint a tánc. Kornél visszakérdésére csak felnevetett, nem érezte a kérdést rossznak, de abban sem volt persze ezek után biztos, hogy jól közelítette meg. Mindaz, amit tudni akart, rá volt írva a férjére is: ő is örült és boldognak látszott, ez pedig bárminemű buta kérdéshalmazt elsodort Emma fejéből. Ezt is igazából csakis azért tette fel, mert kíváncsi volt az eddigiek után. Nehéz úgy beilleszkedni valahova, hogy láthatóan szöges ellentétben vannak, alig tudnak egymásról valamit és vannak negatívabban hozzáállók is. Azonban szőkeségünk ehhez túl békeszerető és optimista, hogy megtántorodjon. Ahogy kezét Kornéléba helyezve teszi meg az első lépéseket a parketten és hallgatja a válaszait, teljes figyelmét neki szenteli. Talán kicsit megszokottan lépdel a ritmusra, de még a dalra se koncentrál úgy.
- Kicsit azért féltem az elején, mit szólnak majd. De végül senkitől nem tapasztaltam semmi rosszat. Nagyon rendesek.
Érezte azért, hogy itt a falkában uralkodik bizonyos tisztelethierarchia, amit jobb nem bolygatni. Nem mintha szerette volna, de eleinte csak a jelenléte is olyannak hathatott szerinte. Bár amennyire tőle tellett, igyekezett ezt megkönnyíteni. Aki engedte és közvetlen volt, azzal szívesen beszélt, meghallgatta, bárkire szánt pár percet, hogy ha valamit szerettek volna, az nehogy elmaradjon. Igazából élvezett is köztük mozogni, különösen felszabadultak és vidámak voltak többségben, ezt pedig nagyon szimpatikusnak vélte. Ráadásul bárhonnan közelítette meg a dolgot, Kornélt is olyannak látta velük, mint akit kicseréltek. Ebből a gondolkodásból pont egy forgás lendíti ki, könnyedén suhan, fehér ruhájában, az anyag szépen követi a mozgását, majd pár pillanat után hozzásimul a rellonoshoz.
- Örülök neki, hogy így sikerült. Még ő sem tűnt olyannak, aki rögtön idejön és elharapja a torkom.
Vigyorgott rá, bármennyire furára is sikerült nem szándékosan fejtette ezt így ki, tekintete a lányt kereste, de hamar visszafordította inkább a férjére. Korábban sokat feszengett azon, hogy ott vannak más, szebb, csinosabb, esetleg Kornélhoz jobban illőbb lányok, de a jelen pillanatnál biztosabb nem is lehetne. Nem csak örül, hanem érzi, hogy annyira szerethet, amennyire csak bír, mert elfogadják ezt tőle. Ahogy azt is, hogy sajátos módon viszonozva is van ez számára. Így pedig mitől tarthatna? Most sem ilyeneken kéne filozofálnia. Ő mégis ezt teszi, szörnyű. De lassan már annyira belebújt szegény Kornélba, hogy későn észlelte csak a szám végét, de ő is megtapsolta őket természetesen. Kivárva a tömeget vonultak csak vissza a helyükre, ahol az ételek helyett inkább a vendégeken időzött kicsit a tekintete. Tetszett neki a látvány, nem is titkolta ezt el.
Mikor megérkezett a maguk étke és felé fordult újdonsült férje, már elvigyorodott, szinte szó szerint sejtette mit fog mondani. Végigsimította Emma a pocakját, ami bár már növekedett, a ruhának köszönhetően nem volt olyan feltűnő. Tökéletesen illeszkedett a helyzethez még az is. Mindemellett viszont tisztában volt vele, hogy nem csak magára kell figyeljen és oda is akart nagyon.
- Fogalmad sincs mennyire szeretlek.
Vagyis Emma így gondolta. Kinek és mi számít, vagy éppen mit mutat ki persze, de erre az egy kijelentésére olyan biztossággal csókolta is meg, hogy azt senki nem vitathatja el tőle. Mintha valakik még éljenezni is elkezdték volna ezt, de mielőtt túlzásba esnek és visszatapsolják visszafordult az ételhez, hogy nekilásson. Bár itt ma senki nem sértődik meg, ha bármiben félbeszakítják valamivel, az egyszer biztos.
Alapvetően nem az a sokat nyámmogós fajta, nem eszik órákig, de nem szokott hozzá azokhoz az adagokhoz, amik mostanság elé kerülnek. Oké, hogy kell a szervezetüknek, de azért a gyomorhely is véges. Inkább többször (vagy leginkább sokszor) eszik keveset kategória, most azonban nem tolta el magától az ételt, teljesen illedelmesen vacsorázott meg, de kipukkadni sem akart azért. Tekintetével megtalálta közben Zoéékat, a tényen, hogy így együtt érkeztek még mindig képes volt mosolyogni, pedig pontosan tudott mindent.
- Ha most többet kell ennem, úgy cipelhetsz vissza…
Tudja, hogy nem egy nagy fenyegetés, de teljesen őszinte legalább. A támlának dőlve tolta ki magát székestől egy egészen picit az asztaltól, majd oldalra billentve a fejét figyelte Kornélt. Egyik kezét a hasára fogta, de ez lassan már kényszeresnek tűnik. Tiszta kis bolond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=552228#post552228][b]Reviczky Kornél - 2015.12.11. 22:04[/b][/url]

Máskor talán nem venné ilyen könnyen a dolgot, de most felnevet. Emma félelmei alaposak voltak, ő is félt, de hamar rájött, hogy semmi értelme. Elért már itt egy olyan szintet, hogy tiszteljék a döntéseit és ha nem is fogadták volna el, de nem firtatták volna, hanem annyiban hagyják. Ettől eltekintve a legjobbat kapta, hiszen amint tisztázta a helyzetet, mindenki mellé állt.
- Ha megpróbálta volna, megöltem volna.
Von vállat könnyedén, miközben az asztalhoz sétálnak. Igazat beszél, ez kívül esik a vicc kategórián. Nem ez lenne az első eset, hogy öl, egy hullával több vagy kevesebb már igazán nem szoroz, úgyis a pokolra kerül. De legalább az odaút kellemes lesz, főleg ahogy a helyzet kinéz.
Miután leültek és előtört belőle a hajcsár ő is előredől, hogy nekikezdjen a vacsorának. Nem volt felkészülve arra, ami ezután jött. Bár már jó ideje egy pár voltak, a szerelem témát valahogy elkerülték. Talán tudat alatt, vagy épp tudatosan Emma nem akart belőle hazugságot, de még csak fél igazságot sem kicsikarni. Most viszont jött a vallomás. Egy pillanatra megdermed, hirtelen még visszacsókolni is elfelejt. Őt nem ilyen helyzetekre képezték ki, határozottan nem. Így nem csoda, hogy lefagyott, de amint a lány elhúzódik ő is lassan észhez tér. Kezeivel a lány felé nyúl, lágyan simítja végig az arcát, miközben azon gondolkodik, vajon mit mondhatna erre. Olyan hirtelen tört ki a lányból, ha legalább lenne ideje megvizsgálni ezt az érzést.
- Én is téged.
Szereti, a maga módján tényleg szerelmes belé, bár az érzés nagyon új neki, ma fogalmazódott meg benne először és nem volt kész arra, hogy ezt így ebben a formában közölje. Emma sokkal többet jelentett neki puszta érzésnél, ezt nem lehetett csak úgy egy szóval kifejezni, viszont arra, amit érez még ember nem talált ki szavakat, talán csak egy farkas tudna, de ők nem foglalkoznak ilyesmivel. Visszafordul az ételhez és befejezi a vacsorát, ami igen hosszadalmas, mert közben igyekszik beszélgetni a körülöttük ülőkkel. Vált néhány szót Emma szüleivel, Zoéval és nem egyszer előfordul, hogy átkiabálva az asztalok túlsó végére kommunikál. A vacsora végeztével hátradől, kicsit lazít a nyakkendőjén.
- Egyél csak nyugodtan, azt hiszem elfogok bírni vele.
Még egy kacsintás is kitelik tőle. Fő, hogy pótolja az energiát. De még nem végeztek, korán sem. Ezután jön csak az igazi buli. Az emberek nagy része szintén végzett az evéssel, bár vannak repetázók, de a tánctér ismét megtelik, a fények is halványodnak, a zene megint felhangzik.
- Azért remélem, hogy a torta még beléd fér.
Pillantása megállapodik a lányon, mint az este már oly sokszor. Tekintete lesiklik a lány kezére. Észrevette, hogy mostanában ez Emma szokásává vált, de nem tette szóvá, örült neki, hogy van valami ami tényleg boldoggá teszi őt, amitől kiteljesedhet. Kezét a lány kezére csúsztatja és úgy figyeli a táncoló tömeget, egészen addig, amíg meg nem érkeznek srácok, hogy elrabolják Emmát táncolni. Vált velük néhány szót spanyolul, majd felvonja a szemöldökét. Hát igen, eljön az a pont, amikor engednie kell, hogy más is hozzáérhessen a feleségéhez, de ez sokkal nehezebb, mint az először gondolta volna. Az engedélykérésre elmosolyodik és Emma felé fordul.
- Azt kérdezik, megtisztelnéd őket-e egy tánccal. Nekem úgyis beszélnem kell...mindegy, menj táncolj velük.
Felkel, majd felhúzza Emmát is a székről és a kezét jelképesen átadja az egyik fiatalabb srácnak, egy nagyon is állatias morgás keretében, ami nevetést vált ki belőlük. Majd ezután eltűnik az asztalok között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=555565#post555565][b]Reviczky Emma - 2015.12.22. 01:34[/b][/url]

Talán a legelső beszélgetésük óta elmondható, hogy Emma próbálja a tőle telhető legkedvesebb módon kikerülni, vagy nem meghallani a benne aggodalmakat és félelmet keltő megjegyzéseket. Ez a mostani is olyan, min alap esetben nagyot nyelne, de jobb nem belegondolnia a szavak könnyedségébe, ahogy elérnek hozzá a másiktól. Tisztában van ezekkel, de egyszerűen csak nem szeretné firtatni. Bármennyire kellene, elítélni érte úgy sem tudná még magában sem, bárhogy is álljon ezekhez a dolgokhoz, sosem volt olyan, aki ezért bárkit beskatulyázna. Még ha lenne rá oka sem. Inkább csak a mosolyt nem mellőzve megingatta kicsit a fejét a föld felé pillantva, aztán szorít a Kornél kezét a helyük felé ment, hogy leülhessenek. Persze rövidre is zárja ezután, de nem kétkedően, egyszerűen csak ő is tudja, meg optimista, mindig.
- Azt gondolom. De nincs erre szükség, mert nem lehet baj.
Nem mondhatná, hogy így tervezte a következő pillanatokat, a mondandója is igazából csak úgy elindult belőle, de nem bánta, ilyet sosem tudna megbánni, sőt, még csak meg se rezzent, könnyedén vette még a hatással együtt is, amit keltett. Igazság szerint nem várt viszonzást, de ki akarta mondani, eddig, ha ki is mutatta ő sem mondogatta, avagy célozgatott erre, de már egy ideje egészen biztos volt mindenben. Mostanra magában is tisztázta a tetteit és talán a lelkiismeretével is sikerült végre kiegyezniük. Ha nem is megalkudni. A csók közben még a remegtető gondolatoknak is vége szakad benne. Szereti, nagyon és előre haladva az időben egyre jobban. Az elején ettől is rosszul érezte magát, mintha rosszat tenne, mintha még szenvedés járt volna neki, mert nem jól cselekedett, de boldog, nagyon és ez talán mostanra kijelenthető, hogy mindent megért. Kézfejével végigsimítja Kornél karját, majd elfordul az ételhez. Örült, sőt igazából nem nagyon számolt és nem is akart válasszal, de kellemesen meglepődött. Az evésre se volt így egyszerű koncentrálni, azért pár pillanatra csak összeugrott megint a gyomra, de végig vigyorgott.
A megjegyzésen elvigyorodik, de nem firtatja. Biztos benne, hogy nem fog itt ragadni, akkor sem, erőt venne magán és elindulna egyedül is, de azért ez a veszély nem fenyegeti, így sem. Egyébként meglepő módon nincs semmi fura az étkezési szokásaiban így sem, szimplán jobban odafigyel, hogy meglegyen a megfelelő számú és éhes is olyankor, nem csak bekap valamit nap közben, ha már muszáj, mint korábban. Minimálisan mániákus ilyen apróságokban, ettől a megragadó szokások is. Pont, mint a hastapi.
- Ki nem hagynám.
Rávigyorgott Kornélra, de közben az éppen felé beszélő édesanyjára, majd Lexire figyelt. Azért van, ami nem változik, nem nagyon bírta levenni néha a tekintetét Noelről, vagy éppen Liliről, aki Mandáékkal jött. Nagyon kedvelte őket, meg egyébként is oda van a gyerekekért. Idő közben azért már sikerült mindent befejezni, ami az asztalhoz kötötte, így felállt, sőt még meglepve új arcok is érkeztek eléjük. Bár Kornél reakcióin minden látszott és igyekezett a vigyorát, amiben felismerte a problémát visszafogni, elindult a felkérőivel a táncparkettre. Visszafordult még, hogy egy puszit dobjon felé a már gyűrűvel ékeskedő kezével, majd eltűnt a tömegben.
Szemeivel azért az elején még Kornélt követte, de két forgatás után már nevetve fordult vissza a fiúk felé, kénytelen volt koncentrálni ilyen pörgés mellett. Nagyon élvezte, ez rá is volt írva, na meg aztán ő pont az, akinek egy percre sincs ellenvetése senkivel és semmivel szemben, ami ilyen kedves gesztus. Úgy nagyjából három vagy négy szám ment le, amit végigroptak, majd megjelent Manda, aki spanyolul pár szó után elrabolta a partnereitől Emmát egy pár szóra kicsit levegősebb helyre húzva őt. Mondjuk azt, hogy Emma vele valahogy nem a legszívesebben marad kettesben, pedig itt aztán pláne nincs félnivalója. Most sem volt, bár a kapott tanácsokon inkább jót vigyorgott magában. Nem rövid időbe telt, de újra egyedül maradt, viszont inkább ott ragadt a friss levegő közelében és csak boldogan figyelte a pörgést a középpontban. Kornélt kereste, de egyelőre eltűnt a látóköréből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=556240#post556240][b]Reviczky Kornél - 2015.12.23. 00:03[/b][/url]

Nem fűlött a foga a beszélgetéshez, de mindenképp át kellett esnie rajta. Mivel az este további részében nem akart ezzel foglalkozni, inkább most odament, hogy meghallgassa a szokásos okítást. Minden ami elhangzott számára természetes volt, de tudta, hogy türelmesnek kell maradnia, ez persze nehezebben ment, mint kellett volna. Fél szeme mindig a lányon volt, hogy esetleg közbelépjen, ha durvulna a buli. Bármennyire is megbízott a fivéreiben, tudta, hogy ha zene van és alkohol, akkor a fiatalok agya gyorsan elszáll.
Mikor végeztek, Kornél gyorsan felállt, alig láthatóan fejet hajtott, vagy legalábbis valami biccentésfélét alakított az öreg hölgy irányába és a táncparkettet kezdte kémlelni, de már sehol nem látta a feleségét. Összevont szemöldökkel indult el a két fiú irányába, akik épp sört vedeltek.
- Hol van?
Kérdezte, kissé talán túl erőszakos volt, de nem tehetett róla, folyamatos rémképek gyötörték, hiszen ismeretlen helyen voltak és mi van ha esetleg Emma rosszul lesz? Vagy elesik? Szörnyű dolgok leselkedhetnek rá egy ismeretlen helyen. Persze, rögtön megkapja a választ, hogy a barna hajú lány lekérte és valahol kint lézengenek, beszélgetés címszóval, ami nem sejtet túl sok jót. Kezdte úgy érezni, hogy ezt józanul nem fogja bírni, így mielőtt utánuk indult a sört azért elszedte az egyiküktől. Halk léptekkel indul el a utánuk, majd kellő távolságban tőlük megáll és zsebre vágott kézzel, a sörét kortyolgatva nézi a két nőt. Mindketten fontosak voltak neki, ugyan mindkettő máshogy, de hozzátartoztak az életéhez mindketten, visszavonhatatlanul. Furcsa volt őket egyszerre, egy helyen látni, ráadásul úgy, hogy beszélgetnek. Emmából bármikor kinézte volna, Mandából viszont annál kevésbé, ezért ez a húzás igencsak meglepte, mindazonáltal nem akart közbeavatkozni, amúgy sem tudta volna elképzelni magát a két nő között, de így távolról egészen szép látvány volt. Mikor Manda magára hagyta, nem engedte, hogy csak úgy elmenjen mellette, inkább odanyújtotta a sört neki, amit eddig kortyolgatott. Tudta, vagy legalábbis gondolta, hogy ezután a barnának is szüksége lesz rá, mert nem akármilyen beszélgetés lehetett. Csak eztán megy oda Emmához, megáll mellette és megtámaszkodva a korláton lenéz a nőre.
- Mit akart az a némber?
Hallani a hangján, hogy jól szórakozni, a beszólást sem gondolja egészen komolyan, de furdalja az oldalát a kíváncsiság. Vajon ki kell bármit is magyaráznia? Vagy esetleg titkos dologról volt szó? Amolyan csajos beszélgetés? Reménykedett benne, hogy nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=556246#post556246][b]Reviczky Emma - 2015.12.23. 01:59[/b][/url]

Ahogy egyre fokozódott a hangulat a vendégek körében úgy lettek intenzívebbek is, amihez a zene is idomult, hiszen egyre pergősebb lett. Persze egy pillanatig se voltak ezen irányba ellenvetései, hagyta magát vezetni, forgatni, irányítani. Nevetett és boldogan mosolygott minden aktuális táncpartnerére, akik nagyon figyelmesek voltak vele a hév ellenére is. Hamar átadta magát a bulinak ő is, nem feszengett és nem is akarta magát kivonni semmiből, hiszen mért tette volna? Persze számos dologátfutott az ő agyán is már a nap elején, mikre kellhet vigyázni, mégis elég optimista volt mindezek mellett mély levegő után életre kelni és nem akadályozottan topogni partvonalon az este szempontjából. Mondjuk mindezek ellenére valahogy egy picit fellélegző szünetnek sikerült, mikor a parkettről félrehívták, bár azért rendesen meglepődött. Pont a nő lett volna az utolsó, akivel esetleg számol, hogy ma majd szóba akar vele elegyedni. Mégis így lett. A döbbenet miatt eleinte leginkább hallgatott, de azért nem burkolózott megsemmisült csendbe legalább. Életében nem kezdeményezte volna az elhangzott beszélgetést, viszont nem hátrált ki belőle. Önmagát meglepve vette az akadályt. Végül magára maradva nézett körbe és rövid időn belül rá is lelt arra, akit annyira keresett.
- Azt hiszem gratulált a maga módján többek között.
Mondta, miközben azért csak elvigyorodott visszagondolva az elmúlt percekre, amiről még nem tudta eldönteni, hogy kínos volt-e vagy kedves számára. Nem nagyon hallgat el dolgokat, vagy hazudik, de úgy érzi jobb, ha kerüli a részletekbe menő beszámolót, meg amúgy is, mindketten tudják, hogy bármilyen is a volt rellonos nő, Kornélnak rosszat nem akarna, így Emma meri feltételezni, hogy ezért neki se ártana. Figyelte, ahogy lassan elvész a barnahajú a tömegben, ők pedig ketten maradnak. Kornél felé fordulva nézett fel rá, majd a vendégeknek hátat fordítva kezdett kifelé bámulni. Megszorította a korlátot, majd próbált nevetni még megcsóválta a fejét. Gyűjtenie kellett azért egy kis erőt, mert nem volt meg mind, de aztán mindkét kezével Kornél arca felé nyúlt, tenyerei közé fogta majd hüvelykujjaival simította végig még közelebb húzva hosszan megcsókolta. Nem érdekelte egy percig sem ott akkor, hogy Kornél néha mennyre irtózik a szeretetkitöréseitől, mert ha jön, akkor bizony Emma ezt csinálja ma, most. Mert igen is meg akarja mutatni mennyire boldoggá lett téve. Komolyan gondolta bent, hogy szereti, de a szavakkal nem lehet igazán bizonyítani, ezt azért ő is tartja.
- Talán valami mást is mondania kellett volna?
Kérdez vissza vicceskedve még elhátrál, hogy lássa rendesen, valahol mélyen biztos Emma is feltételezhetné, miket tudnának neki mesélni, de a benne megmaradt ártatlanság és naivitás pillanatok alatt söpri általában ezeket le a gondolatai közül. de most azért nagyon kíváncsi lett mit kap válaszként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=557936#post557936][b]Reviczky Kornél - 2015.12.27. 13:14[/b][/url]

- Manda, gratulált?
Nehezen hitte el ezt a lányról, bár fogalma sem volt, hogy mi volt az igazi véleménye erről az egészről, hiába próbálta meg belőle kiszedni Kornél párszor, leginkább csak undok válaszokat és homályos szúrásokat kapott. Így aztán kénytelen volt azt gondolni, hogy Manda esetleg ironizált Emmával, csak a lánynak a felhők felett nem esett le. Vagy tévedett volna? Akárhányszor hozakodott elő a témával annál biztosabb volt benne, hogy ez a helyes döntés. Először csak maga miatt gondolta így, aztán elkezdte az egész helyzetbe belelátni a lányt is. Jót akart neki. A mai napig úgy gondolta, valahol mélyen legbelül, hogy Emma túl jó volt neki, sokkal jobbat érdemelne nála. Egy normális életet, valaki mellett aki nem élvez gyilkolni és aki mindig mellette tud lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. De aztán újra meg újra győzött az önzőség. Nem akarta mással látni a nőt, nem akart belegondolni abba, hogy valaki majd egyszer a helyébe a lép és abban is egészen biztos volt, hogy senki mellett nem lenne nagyobb biztonságban, mint mellette. Ismerte a saját határait, korlátait, tisztában volt a hibáival de ugyanakkor az előnyeivel is. És végül erre a döntésre jutott. Lepillantott a szöszkére, aki időközben úgy navigál, hogy elé kerüljön. Észre sem vette, talán túl mélyen leragadt a gondolataiban, de most itt van és meg kellett állapítani, hogy jól állt Emmának a fehér. De ez egészen addig tartott, amíg rá nem jött mire készül a lány. Abban a pillanatban lefagyott, mindössze csak az arcéle feszült meg, másra nem volt képes. Nem szerette az ilyesfajta közeledést, nagyon kevés embertől tűrte el, de most megpróbálta összeszedni magát és ökölbe szorítva a kezét hagyta, hogy Emma megérintse az arcát, de ennyi nem volt elég a nőnek, kísértette a sorsot. A kezét rásimította az arcára, Kornél pedig felszisszent és egy gyors mozdulattal, ahogy a pók szokott lecsapni megragadt a lány csuklóját. A szeme szikrákat szórt, de igyekezett, nem akarta bántani, így beharapta a száját, elengedte a lány és lehajolt hozzá, lassan, hogy megcsókolhass. A csók közben persze már könnyebb volt a saját malmára hajtani a vizet, a kezeket lefejtette az arcáról, és kicsit lentebb guggolva összefonta a karját a lány combján, hogy megemelhesse. Vigyázott a lány pocakjára, gyengéd volt, amennyire csak tőle telt.
- Azt hittem előadja, hogy mennyire nem tud minket elképzelni, ketten...sokszor megkérdezte mit szeretek benned.
Nem akarja nagyon részletezni a dolgot, inkább csak a tekintetével teszi hozzá a részleteket, a vigyorából pedig a maradék leszűrhető. Felröhög, majd meghallja a nevét, látja a tömegen keresztül a tortát, úgyhogy Emmával a karjában elindul befelé, hogy végre felvágják a tortát. Mikor ott vannak leteszi a lányt és felveszi az hosszú éles tortaszelő kést és félig a lány felé nyújtja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562791#post562791][b]Reviczky Emma - 2016.01.13. 22:14[/b][/url]

Nevetett. Boldogan, önfeledten és mintha csak maguk lennének. Bár ez nem csúfondáros volt, vagy éppen lenéző, egyszerűen a visszakérdés tette. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Kornél ismeri jobban a volt rellonos nőt, ettől még azonban valahol Emma úgy gondolta, hogy jól értelmezte, csak a mellékes szöveget próbálta magában félretenni, vagy pozitívvá formálni. Amanda esetében nem volt ez egyszerű. Ő nyitott volt felé, de ezt a másik részéről nem érezte így. Mindenki más, de ő azért nem hátrált ki akkor sem, ha esetleg kényelmetlenebb módon szúrogatott volna oda neki. Persze mindezek között nem kicsit tartott tőle, vagy éppen látott benne vetélytársat. Ez viszont egészen más lapra tartozik. Ahogy itt van most, fehérben, Kornél oldalán egészen felszabadító számára. Legalábbis ha már felfedezte magában, hogy mintha valami féltékenység is villódzna odabent, ez úgy megnyugtatta. Na meg nem utolsó sorban olyan régóta álmodozott róla, hogy majd eljön az az ember, aki mellett boldog lesz, és lehet felesége, szerethet, lehet anyuka, meg amik még ezzel járnak. Annyira elveszett ezekben, hogy gondolkodás nélkül fordult Kornél elé. Már majdnem túl jól megy minden.
Kiszalad az összes erő a karjából, nem a rászorító kéz miatt, hanem mert meg sem próbálna ellenkezni és minden erre utaló jelet elfelejt. Egy apró, nem is igazán hallható sóhaj elhagyja ajkit, de inkább lefelé néz pár pillanatig azon a kevés helyen, ami még kettejük között van. Felesleges lett volna ránézzen, így is előtte volt az arca, pontosan tudta ezekkel mit vált ki, de egyszerűen olyan nehéz volt. Emmától azt kérni, hogy tartózkodjon ettől, nagyjából mintha a zsiráfoktól tiltanák el. Vagy egy kisgyereket az édességtől. Tudta, hogy ő feszül rá túlságosan, azt is, hogy tud alkalmazkodni, csak nagyon nehezen szokik le olyan dolgokról, amit ő csak pozitívan lát. Bár mit nem annak? Azért nem zuhan magába, még a mosoly is visszaköltözik a csók után lassan az arcára. Alkalmazkodni fog, menni fog ez neki, hiszen megéri, tényleg, ezt tudja.
- Sok furcsa kérdése szokott lenni… kettőnkről. – Még a szemöldöke is megemelkedik, de alig pár pillanatra, aztán inkább bele se gondol azokba, amiket hallott már a barna hajú nőtől. – És mit válaszolsz neki a végére?
Vigyorgott rá, azért az iméntiek után a csevegés eléggé megnyugtatta a lelkét. Nem kezdett nagy bocsánatkérésekbe, így is talán a világon nincs még egy ember, aki annyiszor elnézést kér önmagáért. Körbenéz, ahogy beérnek a terembe és a lassan köréjük gyűlő tömegből pontosan tudja mi következik. Tortaaaa. Csillogószemekkel nyúl a felajánlott kés felé, hogy aztán együtt vágjanak bele a tortába és szeljék ki az első szeleteket. Azonban mielőtt a nagy osztogatásba kezdenének, a szokás szerint az első szelet az övék, és együtt kell megenni. Valahogy Emma érezte, hogy ez se Kornél kedvence, szóval gyors procedúrának esett neki, ahogy ujjával a tejszínhabot a tetejéről már megkóstolta rávigyorgott a férjére, majd fogott egy villát. Az első falattal nem titkolt célja volt megetetni a rellonost, de tovább nem akarta kínozni, ha nem vevő rá. Ezt már megtanulta, hogy néha a kevesebb több. Aztán persze nem következhetett más, minthogy mindenki megkapja a magáét és folytathassák a bulizást is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=565519#post565519][b]Reviczky Kornél - 2016.01.23. 16:37[/b][/url]

Nem akarta kiadni magát, eszében sem volt. Amiről ők beszélgetnek, az általában kettőjük között marad, ahogyan minden más is velük kapcsolatban. Nem egyszer voltak együtt, a viszonyuk ami az esetek többségében nem volt baráti, csak azóta fordult át barátságba, mióta Manda hozzáment Gerghez. Tehát elég szoros a viszonyuk, ami pedig közöttük zajlik az köztük is marad. Ettől függetlenül azonban nem akar hazudni a feleségének, kár lenne így kezdeni a szorosabbra fűződött kapcsolatukat, így jó ideig hallgat, nem akar válaszolni, helyette inkább visszaviszi a lány a dolgok közepébe és már szeli is a tortát. Az első szeletet annak rendje és módja szerint megkóstolják, s bár Kornél utálja az édeset, azért megküzd a falattal, de biztos benne, hogy ő többet nem fog belőle enni. Már ettől a kis adagtól is felfordult a gyomra. Hogy lehet szeretni a tömény cukrot? Ő undorítónak találja. Ez azonban a többieket nem akadályozza meg abban, hogy elfogyasszák az esküvői torta nagy részét és mikor végre mindenki kapott belőle, Kornél szel egyet Emmának is, majd a tányérral a kezében visszahúzza a lány az asztalukhoz, hogy leülhessenek. Úgy tűnik, ez is, mint a többi fogás remekül el lett találva, bár már nem fogyasztják olyan csöndben mint a vacsorát, hála az felszolgált alkoholnak. A zene sem hallgat el és ahogy fogy az édesség, úgy telik meg a tánctér ismét. Ő maga már nem szeretne visszamenni a tömegbe, úgy van vele, hogy ennyi bulizás és jókedv bőven elég volt az elkövetkező húsz évre, legalábbis számára biztosan. Nem akarja a lányt megfosztani ettől az élménytől, de hamarosan kénytelen lesz rá, mert Emma már fáradt, és még ő akar belőle kapni egy kicsit. Hiszen ma mindenkivel megosztozott rajta és ez a gondolat feldúlta, annyira, hogy egy percig biztos volt benne, hogy azt sem várja meg, hogy megegye a tortát. De erőt vett magán, ez a lány napja, úgyhogy inkább hátradőlt és beszélgetett még egy keveset az asztalnál lévőkkel.
Mikor azonban az utolsó szelet torta is elfogyott, az óra már jócskán hajnalt mutatott, úgyhogy ideje volt véget vetni a bulinak. Jobban mondva, nem vet véget neki, a többiek nyugodtan szórakozhatnak itt reggelig, a maguk részéről ennyi volt. Úgyhogy következhetett a menyasszony rablás. Zsebre vágott kézzel lépdelt Emma mögé, akit valaki ismét a tánctérre vonszolt és ahogy mögé ért, a derekánál fogva elkapta és könnyedén felemelte. Vigyorral az arcán, nem foglalkozva a tapssal és a füttyszóval vitte az ajtó felé, hogy végre visszavonulhassanak, kettesben.