ĐomĐom

Nevetségesen hangzik, de eldöntöttük Đomival, hogy mi bizony Prágában akarunk szilveszterezni. Legalábbis az én fejemből pattant ki először a gondolat, a feltörekvő kviddics díva nem hiszem, hogy ilyenekről álmodozott korábban. Pedig nem szabadott volna elfelejtenie, hogy van/volt neki egy Ágoston nevezetű barátja, akivel ugyan évekkel ezelőtt ismerkedtek meg, de mondhatni nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Mondjuk szerintem értem többet tett, vagyis ismertségünk nagyobb jelentőségű az én oldalamról, mégiscsak ő volt az első diák, akivel a vonatról való leszállás után összefutottam.
Úgy alakult, hogy a legfiatalabbik nagybácsim elutazott a barátnőjével világot látni, munkájukból adódóan pedig csak az ünnepi időszak jöhetett szóba, mint szabadidő. Ők egy tök jó kis lakásban élnek, komolyan irigyeltem azt a helyet, mindannyiszor amennyiszer látogatást tettünk nála. Ebből volt olyan négy alkalom, hiszen nem olyan régen költözött oda, tényleg fiatal a fiú, a házasságuk csak most lesz aktuális. Szóval... Idén rendhagyó módon csak jóval huszonötödike után tudtunk úgy felszabadulni, hogy átmehessünk. A bátyám először úgy volt, nem is jön, mert az ottlét belecsúszna az újévbe, amit viszont a baráti körével akar köszönteni. Na mindegy, ez bonyolult. Spontán elhatároztam, hogy megkérdezem a családtagot, kiadná-e nekem a helyet. A szüleimmel is beszéltem persze az ötletről, akik kissé vonakodva bár, de beleegyeztek. Elvégre lassan felnőtt leszek, nem ismeretlen helyre megyek, ahol pedig ők lesznek, az egész közel van "hozzánk". Az egészben annyi volt furcsa, hogy anyáék már egy-két nappal korábban összekészülődtek és kilátogattak, én pedig késve, külön úton jártam.
A szünet miatt nem volt egyszerű lefixálni a dolgot. Nagyon dobogott a szívem, amikor először felvázoltam ezt a lehetőséget Đominak, de nagyon örült, hogy gondoltam rá. Szerettük volna kiélvezni az utazás örömét, ezért a vonatra esett a választásunk. Viszonylag gyors, első osztályon pedig még kényelmes is, ráadásul külön fülkében utaztunk, alig utaztak rajtunk kívül a járaton, stb. A csomagom elhelyezése után ledőltem az ülésemre, lábamat pedig feltettem Đomi mellé. Simán végigaludtam volna az utat, ha egyedül lettem volna.
- Semmiség, tudhatnád... - kacsintottam - Heh, igyekeztem nem gondolni a sulira. Jól megy amúgy, a benn zajló eseményeket pedig nehéz lenne vázolni. Szerintem nem történt semmi hihetetlenül durva dolog. Az igazgató új, igen. Jó fej, de már túlságosan megszoktam a régit. - sóhajtottam a kilátást bámulva, aztán néhány kisebb történet következett a kastélyból, igyekeztem olyanokról mesélni, akiket mindketten ismertünk - De mesélj inkább Te! Veled sokkal több izgalmas dolog történik... Én maradtam a régi.
Egyébként valahol Szlovákiában jártunk már, közel a cseh határhoz, még ha így is számtalan kilométer választott el minket a célállomástól.