Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461834#post461834][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 17:51[/b][/url]

Unatkoztam. És ha egy magamfajta lány unatkozik, általában két dolgot tesz...a felesleges idejét elüti szépítkezéssel, vagy keres magának társaságot, lehetőleg egy hasonló kaliberű férfiét. Mivel nekem viszont egyikhez sincs kedvem, így a harmadik legjobb dolog után nyúlok, ami az evés. Kissé talán klisés és sekélyes, de már a létező összes könyvemet elolvastam, újhoz nem szeretnék nyúlni mert akkor ráfüggök.
A lényeg, hogy fogtam magamat és elindultam a faluba, egyedül. Nem szorultam társaságra, eszemben sem volt felszínes csevegést folytatni senkivel. Elegem volt abból, hogy magasröptűnek tettetett szónoklatokat hallgatok, aminek semmi jelentősége nincs. Zsebre tett kézzel, ráérősen lépkedek. Gyorskajára vágyom, olyasmire, amit itt a faluban nem kaphatok meg, de valami hasonlót igen. Gondolkodás nélkül kanyarodok a gyorsétterem felé. Nem nézek fel, nem akarom látni, hogy bámulnak, unottan rugdosom a köveket, igyekszem az kusza gondolataimat is helyrerakni. Ez viszont már nehezebben megy...
Mikor bemegyek az étterembe, gyorsan végigjáratom még az ajtóban a tekintetemet a helyiségen csak akkor lépek beljebb, mikor meglátok egy alkalmas helyet. Amint leülök, rögtön érkezik is a pincér, eljött hát az én időm. Összedörzsölöm a kezemet, rendelek egy nagy kólát, hatalmas adag sült krumplit és a lehető legnagyobb hamburgert. Nem vagyok szívbajos, bár nem úgy nézek ki, mint aki ilyesmiket enne, sőt, az utóbbi időben még fogytam is. Amint a pincér visszavonul, leveszem a kabátomat, a székre terítem és féloldalasan helyezkedve el a széken átvetem egyik lábamat a másikon és és a körmömmel ütemesen dobolok az asztalon, egészen addig el is vagyok, amíg társaságot nem kapok...
Lassan nézek fel a srácra, a szemeben közöny és fintorgásból sincs hiány. Végigvezetem rajta a tekintetemet, majd mielőtt elküldhetném a búsba, leül. Látszólag nem foglalkozik velem, így én sem teszek másként.
- Már leültél nem?
Vonom fel kérdőn a szememet. Csak azért nem állok fel és hagyom itt, mert a hamburger ott lebeg a szemem előtt, mindenesetre azért végignézek az asztalokon, a lehető legfeltűnőbben, hátha találok még szabad helyet, de csalódnom kell. Így jobb ötlet híján az ismeretlenre fordítom a tekintetemet, fél kézzel könyökölök, az másik kezemmel szórakozottan simogatom az asztal lapját. Beszélgetést viszont nem fogok kezdeményezni, az már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461878#post461878][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 19:59[/b][/url]

Tuskó. Már az első pillanatban is látszott rajta, ezt a fajtát pedig nagyon nem szeretem,főleg azért, mert nem kezelik a társaságukat egyenrangúként, legyen az nő vagy férfi. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem szimpatikus. Pedig nem szoktam ennyire elhamarkodott döntéseket hozni, szeretem megismerni a másikat mielőtt döntök arról, hogy kívánom-e még látni vagy sem. Próbálok az előttem ülőhöz is így állni, de nehéz.
- Nem ez az egyetlen kvalitásom.
Válaszolok fintorogva miközben hátradőlök és összefűzöm magam előtt a karjaimat. Nem vagyok durcás, sem pedig sértődött, nem akarom, hogy ilyen hamar elérje azt, amire valószínűleg pályázik. Nem fog kihozni a sodromból, pedig már az első mozdulata után felképeltem volna. Csak akkor mozdulok meg ismét, amikor kihozzák az hamburgeremet. Akkor egy perc erejéig, csillogó szemű kis hercegnővé változok. Vigyorogva összedörzsölöm a kezeimet még tapsolok is egyet, de mikor a pincér elmegy, ismét visszatérek a rendes, közönyös valómba. A reakcióját is csak egy sötét pillantással jutalmazom, többet amúgy sem érdemel, majd a villám után nyúlok és felnyársalok rá egy sült krumplit. Ám mielőtt még bekaphatnám, tudatosul bennem az, minek nevezett. Abban a pillanatban összepréselem a számat és leejtem a villát, majd a lehető legrondábban nézek rá.
- Komolyan? Ennyire futja? Kreatív vagy.
Legszívesebb leosztanám, hogy mekkora diszkriminatív bunkó, de helyette csak ismét a kezembe veszem a villát és enni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=461900#post461900][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.05. 21:12[/b][/url]

Most minek tagadjam? Nem fogok hadakozni, tisztában vagyok magammal, a képességeimmel, szoktam tükörbe is nézni. Még a vak is látja, mi a helyzet. Mégsem felelek neki az "elismerő" szavakért, úgy teszek, mint aki már nagyon unja, hogy folyton dicsérik, mint aki állandóan ezt hallja mindenhonnan. A ferdítés nem áll messze a valóságtól, viszont megunni soha nem tudnám.
- Pláne ne keresztelj el szín alapján.
És ne hasonlíts máshoz, nem vagyok olyan, mint a többi Fogom meg a hamburgert, ügyesen, két kézzel, majd nagyot harapok belőle. Ráérősen eszek, tudom, hogy úgyis lesz erre valami csípős, vagy épp lekezelő válasza, így nem hamarkodom ez a dolgot. Két újabb harapás és három korty kóla után reagálok ismét.
- Köszönöm, de inkább kihagynám.
Nem mintha nem szeretném a bort, minden valamit magára adó ember szereti a bort, sőt, ami azt illeti a pálma bor a kedvencem, de az alkohol a legrosszabbat hozza ki belőlem, pláne egy ilyen társaságban. Bekapok néhány krumplit, elgondolkodva eszegetek tovább, még nézelődni is elkezdek. Nem egy beszédes típus, és az egyetlen értékelhető tulajdonsága. Ha még jártatná is a száját, csomagoltatnám az ételt és lelépnék, azonnal.
- Úgy nézek ki, mint egy prefektus?
Pont én? Nem tudom, hogy sértésnek, vagy dicséretnek vegyem. Az ő szájából majdnem minden sértésnek hangzik. Újabb harapás hamburger után úgy döntök, teszek egy próbát.
- És te? Prefektus vagy kedves Zétény?
A 'kedves' szót a legokosabban, kissé nyomatékosítva használom, minden csak ésszel, szépen, adagolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=462290#post462290][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.02.07. 16:30[/b][/url]

- Tényleg? Remek megfigyelő az.
Fintorodom el, miközben befejeztem a hamburgert és már csak a krumpliból falatozom. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, ráadásul ez az ingyen cirkusz, amit az előttem ülő srác volt szíves előadni, annyira borzalmas, hogy komolyan azon gondolkodom, hogy kipakolom a kedvenc kajámat. Gyomorforgató, a stílusa, a lénye, mindene. A negatív aura egészen körbelengi, ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni. Hátra is dőlök inkább, hogy még messzebb legyek tőle.
- Te biztosan jobban tudod, hogy néz ki egy prefektus.
Biztos, hogy régóta itt koptatja az a hatalmas képét. A női név említését pedig még csak észre sem veszem, az agyam kiszűri a lényegtelen információkat. Teljes mértékig hidegen hagynak a prefektusok. Nem vagyok flegma, sem pedig ellenséges, nem adom meg neki ez az örömöt. Színtelen hangon válaszolgatok, látszik rajtam, hogy egy kissé unom magamat. Megfogom a poharamat és a kólámba kortyolok, miközben rápillantok.
- Nyilván az irónia nem a legjobb barátod.
Mosolyodom el kedvesen és oldalra billentem a fejemet. Hát igen, hiába a fellengzős stílus, ugyanolyan egyszerű és közönséges mint a többi kastélybéli nagyképű paraszt. A helyzet csak annyit, hogy nálam egyáltalán nem azt a hatást váltja ki, amit kiakar.
- Dél-Afrikából.
Felelek úgy, mintha a válasz magától értetődő lenne. Ha már annyira dobálózott a barnával és ilyen ügyes, okos kisfiúnak hiszi magát, akkor hogy-hogy ezt nem találta ki?