Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=537584#post537584][b]Yarista Palarn - 2015.10.31. 16:56[/b][/url]

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”

Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=537616#post537616][b]Yarista Palarn - 2015.10.31. 18:24[/b][/url]

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=537725#post537725][b]Yarista Palarn - 2015.10.31. 19:57[/b][/url]

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=537953#post537953][b]Yarista Palarn - 2015.11.01. 13:10[/b][/url]

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=540910#post540910][b]Yarista Palarn - 2015.11.09. 13:49[/b][/url]

- Á-á, én gurkó elkerülő szakértő vagyok… többnyire – vigyorog vissza Mizára, mert mi tagadás, mindig neki sem sikerül elkerülnie őket. Szerencséjére a meccseken ez nagyrészt sikerül, úgyhogy egyelőre elégedett a pályafutása alatti gurkótalálkozások számával. Ha pedig el se talál valakit a gurkó életében sem, az vagy Fortuna kegyeltje, vagy nem kviddicsezik.
- Gondolod ennyire misztikus ez a falu? Lassan már város ugyan, annyi új és nagy ház jelent meg itt. Talán ide kéne költöznöm – gondolataiban Zephyrine áll, és az, hogy milyen jó lenne vele itt lakni, már amennyire ő egy helyen tartózkodni szokott. Nem tekinthető sok időnek ez, az állandó utazgatások miatt, bár tény, hogy a legjobb lenne a csapat székhelyén, a kviddicsstadionra nyíló kilátással lakni. Azt vesszük azért ez sem olyan egyszerű, hiszen két év alatt három csapatnál is megfordult, mire eljutott a Szarkákig. De talán ez lesz a végállomás, ki tudja azt megmondani?
Igen, mint a szerelemben, igaz?
- Na, szép. Szóval te nem is? Milyen kegyetlen vagy! – felnevet, látszik rajta, hogy csak vicc volt. – Egyébként pedig igazán le vagy szidva, mert nem is meséltél a nővéredről soha sem, pedig biztosan érdekelt volna akkoriban vele egy mozi, vagy ilyesmi – nos, igen, Yarista eléggé váltogatta a barátnőit. Hol az ő, hol nem az ő hibájából, de az biztos, hogy igazán nem panaszkodhat, mert mindegyikük a maga módján szerette a fiút és a kviddicses is őket. Szép időszak volt, egyedül csak azt sajnálta, hogy az órák miatt kevesebbet kviddicsezhet, de hát a lányok, mindig megvigasztalták, khm…
- De, ha ennyire rajong, küldök majd neki egy dedikált fotót, jó? – ezt már igazán rábízhatja Izára, miközben megjön az étel és már neki is látnak. Az biztos, hogy Yarista jó evőkével rendelkezik, de valójában sosem evett malac módon, annyira belenevelték a normális étkezést. Egy kicsit érdeklődik a lánytól az iskoláról és néhány emberről, csak, hogy ne szakadjon meg a beszélgetés, mert jól érzi magát.
- Bajkeverő? Á…dehooooogy – még a kezét is felemeli evőeszközöstül, hogy még meggyőzőbben lehessenek átlátszóak a szavai. Mi tagadás, volt ő az igazgató szobában, meg párszor büntetésben is. Főleg a rellonos időszakában, de levitásként sem mondhatnánk szende ifjúnak. Bár legtöbbször a féltékeny srácok és dühös lányok elől menekült, ha sokan voltak. A lányok veszélyesebbek, az már biztos!
- Akkor ezt megbeszéltük – zárja le a témát, és egészen jó hangulata lesz. Valószínűleg ugyanarra a meccsre fog szerezni még kettőt, ahová Annának is adott, ha lesz még. Ez csak pár megbeszélés és szívesség kérdése.
Iza végzős, úgyhogy lesz majd izgalom. Ő maga is izgult, de a végén nagyon örült, hogy sikerült neki. Bátorították, hogy menjen egyetemre, de talán majd akkor, ha már nem lesz aktív. Nem érzi, hogy neki ennél egyelőre többet kéne tudnia a varázslásból, a pályára pedig ez nem is szükséges. Non-verbálisan megtanult varázsolni, hoppanálni is tud, animágus is… ha így jól belegondol, tényleg kicsit túl van képezve, és majdnem hogy fölöslegesen.
- Hát gondolom, de menni fog, ha nekem megy. Te sokkal okosabb vagy, mint én valaha leszek – hogy ezt pontosan mire is érti, nem fog kiderülni, és közben elfogy a főétel is. Odahívja a pincért, mert akar egy kis meglepetést is szerezni Izának, meg, ha már ott vannak, egyenek még valamit.
- Két harcos dínó lesz még, kérem – a pincér kissé elgondolkodik, de aztán szélesen elmosolyodik. Talán régen rendelhettek már ilyet, Yaristának az egyik kedvenc szórakozása volt.
- Fehér, vagy fekete? – teszi fel a kérdést titokzatosan mosolyogva. – De gyorsan, előre kell megmondani!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=547403#post547403][b]Yarista Palarn - 2015.11.27. 11:16[/b][/url]

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=560006#post560006][b]Yarista Palarn - 2016.01.01. 01:45[/b][/url]

Jókat mosolygott a rajongókon, meg Iza tesóján. Nem hitte, hogy annyira nyáladzana a nővére, ahogy elmondta, hiszen mégis csak a családtagja és Iza sem olyan nyáladzós típus. Persze, nem ismeri „Izanővért”, akár még az is lehet, de bízik benne, hogy nem így van. A Nemes család csakis normális tagokból állhat és kész.
Közben megjöttek a dínók is, ahogy az várható volt, ha már rendelték, és hamarosan harcba is vezették őket. Úgy érezte, hogy övé lesz a győzelem, habár effélében nem így szokott lenni. Inkább csak a maga szerencséjének a kovácsa, ha a legtöbb tényező nem tőle függ, akkor nem ilyen szerencsés. A fekete azonnal leharpja a lábát, a fehérnek, aki elbukik, Yarista pedig felkacag, nála az előny.
- Na, gyerünk, végzed ki! – szurkol hangosan, de a fehér belemar a dínójába és visszahőköl. Az éget cukor közönség „tombol”, élvezik a harcot, ahogy a kviddicses is. Az összecsapás nem tart tovább két percnél, a dínók harapdálják egymást, majd a fekete végül letépi a fejét ellenfeléek, Yar még fel is szisszen.
- Nyertünk! – lelkendezik, mint egy kisgyerek és a „na. ugye megmondtam” mosolyát húzza elő Izának. Közben az étcsokis dínó felfalja a fehéret, nagyjából a kétszeresére nő, majd szétesik, pontosan úgy, mintha félbevágták volna. Belül fehércsokis trüffel, kívül ét, és pont két szelet, ahogy lenni kell.
- Melyik fele kell? Most már ehetjük – vigyorog, mert úgy néz ki, hogy Izabella nem ismerte a dínósütit. Régen nagyon sokat harcoltatta őket, csak kedvtelésből, volt, hogy el sem vitte, mikor véget ért. Azok voltak csak a szép idők, most meg jönnek a jobbak! Ő hozzáfog a sajátjához, igazán élvezetes ínyencség ez, és nem fogja vissza magát. Majd többet fut a következő edzés után, mint szokott.
- Most viszont már mennem kell. Többször kéne találkoznunk, nem? Na, mindegy, örülök, hogy láttalak – pattan fel, átmegy Izához és ad neki két búcsúpuszit.
- A jegyeket, meg a dedikált képet majd küldöm a tesódnak, légy jó. És ne izgulj, sikerülni fog a VAV – kacsint a lányra, majd elsiet, még rengeteg dolga van, intézkedni kell az új lakás ügyében is, és ez kiment a fejéből. De Iza eszébe juttatta, így hálás a szőkének magában, integetve hagyja el a terepet.