Kiddo
A szökevény macska és az új srác... † Ruha

Nem éppen terveztem a császkálást a kastélyban, de ha az embernek kiscicái vannak és azok történetesen kalandvágyóak, akkor meg kell hogy essen velünk ez a hiba. Ahogy kifelé sétáltam a szobából az egyik csenevész kismacskám kisurrant még mielőtt becsukhattam volna az ajtót. Mérgelődve indultam a szeleburdi után, ám sajnos nem állt meg az üldözés a klubhelyiségben. Éppen betévedt az egyik diák a helyiségbe, így a macska pedig kisurrant mellette.
- Na ne, ne csináld! Hogy az az isten átka... - kiáltottam fel, az elsős pedig értetlenül nézett utánam, ahogy elsprinteltem mellette. A kölyökmacska a folyosón száguldott, én pedig a nyomában. Az üldözés egészen a bejárati csarnok előttig tartott, amikor ugyanis a kis drága nem tudta merre menjen. Gyorsan felkaptam a földről és magamhoz öleltem, majd körbepillantottam. Páran voltak itt, de nem igazán zavartattam magam, hiszen amiért idáig jöttem a karjaimban volt és történetesen dorombolt. Haloványan elmosolyodva pillantottam le a szőrgombolyagra, aki erre még hangosabban dorombolt mint az előbb, én pedig felsóhajtottam. Legalább ezek a kis csenevészek tudnak egy kis vidámságot csempészni a napjaimba...
- Mostanában olyan vagy, mint egy szökésben lévő rab... - jegyeztem meg. Újra körbepillantva szúrtam csak ki a fiút, aki a falnál állt. Eléggé magabiztos tartása volt, olyan mintha mindig is ide járt volna és tudná merre kell mennie. Szórakoztató volt a dolog, mert a hátizsák elárulta. Egy, vagy talán két percig azon töprengtem, hogy megsajnáljam, vagy menjek a dolgomra, de „sajnos” az a jó szívem! Odasétálok hozzá a macskával a kezemben és rápillantok magabiztosan.
- Gondolom új vagy... - pillantottam a táskája felé, aztán vissza az arcára. - Ha szeretnéd elmagyarázhatom mi merre van. Amúgy Cat vagyok, ez pedig itt Sheza! - ejtek meg egy barátságos mosoly a fiú felé, mivel én nekem sem volt könnyű, mikor idekerültem. Sajnos én sem a sulikezdés napján érkeztem a kastélyba, ezért akkoriban voltak gondjaim a tájékozódással. Egy pillanatra a mellettem elhaladók felé vetek egy pillantást és elgondolkozom rajta, vajon miért csak nekem jutott az eszembe odamenni hozzá. Mondjuk, nem  éppen hasonlít egy elsősre, valószínűleg annyi idős lehet mint én... Várva, hogy mit reagál megfékezem a macskát abban, hogy újra megszökjön.

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... † Ruha

Na hát a fiúnak csak leesett hogy leszólítottam és elkezdett hümmögni. Már majdnem ott tartottam, hogy nem volt jó ötlet megint kezdeményeznem és hogy leszidom magam gondolatban, ami igen gyakran megesett velem, de szerencsémre épp akkor válaszolt. Hála az égnek... nem nézi tolakodásnak! Figyeltem ahogy a macskára esik a pillantása, vagyis reméltem hogy a macska az, ami érdekli. Egy szórakozott mosolyt engedek meg magamnak amikor összevonja a szemöldökét és rögtön előállok a fel nem tett kérdésére a válasszal.
- Kiszökött a szobából... - magyaráztam meg neki miért van nálam a macska, habár tőlem nem meglepő az, hogy a macskáim valamelyikével sétálok a kastélyban, de ez kivételesen egy másik eset volt, na és ő még csak nem is ismert, így nem tudhatta mit csinálok a szabadidőmben. Arra, hogy segítsek neki persze egy elég hosszú magyarázattal állt elő, amire megengedtem magamnak egy bólintást mikor végigmondta.
- Nyugi, előbb vagy utóbb jött volna erre egy tanár, vagy a defenzor esetleg egy másik prefektus aki segített volna, hogy merre menj. - mondom neki, majd a hátizsákra pillantottam. - Melyik házba kerültél? - kérdezem meg és felnevetek azon amit mond, mert volt benne valami.
- A teljes nevem Catherine Alexis Rawen, de jobban szeretem a Cat becenevet mint a Catherine-t. - magyarázom meg neki a lényeget. - De akár lehetek Cathy, Alex... amit csak akarsz, de a legtöbben Catnek hívnak. - mondom és nyújtom az egyik kezem, hogy kezet foghassunk a, a másikkal pedig tartom a kis fenevadat, nehogy megszökjön, vagy leessen. - Én a Rellon házba járok, második évfolyamos vagyok, emellett prefektus, szóval nyugodtan kérdezhetsz, nagyjából tudom mi merre van. - néztem rá és várom, hogy válaszoljon az előbb feltett kérdésre. Persze a kis gézengúz Sheza nem igazán akar nyugton maradni, de nem tehet róla, mert még kölyök. Habár Sierrának kellene vigyáznia a kölykeire, nem pedig nekem. Visszatereltem a gondolataim a fiúra, majd elmosolyodtam. - Kicsit ismerős a helyzeted, én is év közben jöttem a suliba, de én elsősként. Te olyan...harmadikos, vagy negyedikes lehetsz. - tippeltem, de csak azért mertem, mert általában bejönnek az efféle tippjeim, na meg mert szeretek beszélgetni, bármiről, bármikor, bármit, de komolyan. - Milyen volt az út idáig? - kérdezem meg, mert képtelen voltam csendben maradni, pedig igazán leszokhattam volna már arról, hogy kifaggatom az embereket, habár ezt betudhatom annak, hogy néha interjút készítek pár diákkal és hát a szokások...

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... † Ruha

Miután levezettem a fiúnak, hogy a kis kópé kiszökött áttértünk egy másik témára. A defenzor... Szórakozott mosollyal néztem őt, majd végül egy apró sóhaj kíséretében elmagyaráztam neki.
- A defenzor olyan mint valami... - próbáltam keresni rá a megfelelő szót. - Nos.. olyan ember akivel jobb vigyázni, ha rosszaságban töröd a fejed. Mivel ha eldugsz valamit, vagy rosszat csinálsz, akkor biztosan találkozhatsz vele és nem lesz jó vége. - úgy ennyi jutott az eszembe hirtelen, de egyenlőre elég, ha ennyit tud. Ha csinál valami rosszaságot, vagy eldug valamit, akkor biztosan fognak találkozni, Mondjuk én anélkül is találkoztam vele, hogy csináltam volna valamit, de azért... nem lehet tudni. Ezután megkérdeztem melyik házba került, amire kaptam egy kielégítő választ.
- Ó, akkor tudom merre kell menned. - mosolyodtam el, mivel Mat is Navinés volt. Nem lesz nehéz odatalálnunk, pláne hogy egy kicsit jobban kiismertem magam a kastélyban mivel idejártam már egy éve, vagyis lassan kettő. Mondjuk azt nem állítanám, hogy nem tévedek el... de azért haladás már van ez ügyben. A beszélgetés haladt, én pedig illedelmesen bemutatkoztam a fiúnak, aki megjegyezte, hogy mennyire hosszú a nevem. Ezen felnevettem, mivel annyira azért nem volt. Ismerek olyan embert akinek volt vagy öt neve és még a vezetéknevét is mellé kellett venni, így meg már hat. - Akkor maradjunk a Catnél. - mosolyogtam rá kedvesen, majd elmagyaráztam neki, hogy én melyik házba járok és hogy prefektus vagyok. Nem tartottam nagyra a rangokat, csak ezzel legalább a tudtára adtam kivel van dolga. Persze nem azért mert figyelmeztetni akarom arra, hogy kerüljön el éjszaka, ha szabadon császkál, csak megjegyeztem. Na mindegy... Megtudtam a nevét is, ami nem volt megszokott... Kornél. Még eddig nem is találkoztam ilyen nevű emberrel. A kézmozdulat amivel a bemutatkozásnál élt eléggé szórakoztató látvány volt, de nem tettem megjegyzést rá.
- Szóval Kornél! - mondtam vidáman és magamhoz öleltem az újra szabadságra vágyó állatot. - Még sosem találkoztam ilyen nevű emberrel, mondjuk nem kérdeztem meg mindenkit, hogy szia, téged hogy hívnak. - kuncogtam, ám a következő megszólalása utáni kérdések... kis híján leejtettem szegény macskát.
- Wifi?! - meglepetten pislogtam rá, majd ingatva a fejem mosolyogtam. - Nem tudom hova jártál eddig, de ezeket a szavakat itt maximum ha mugliismeret órán hallottam eddig. Wifi és ilyesmi nincs itt, pláne nem konnektor, meg az ezekhez hasonló eszközök, mint a telefon vagy a laptop, kivéve ha fel vannak rúnázva. Mondjuk vannak olyanok, akiknek felrúnázták a telefonját és akkor tudja használni, de ha nincs, akkor az itt aztán nem fog működni. - néztem rá. - Tudod... - próbáltam megfogalmazni, hogy miről is volt szó, mármint az ilyen készülékekkel mint a telefon. - A mágia interferenciát okoz... - nem tudtam ezzel mennyit mondok neki, de ez az igazság. - Wifire, vagyis ilyesmire pedig ne is számíts a suliban. Sajnos effélékkel itt nem élnek a diákok. - ingattam a fejem újra összegezve a lényegét az előbb elmondott dolgoknak. Mivel én aranyvérű családból származom és a régebbi eszmét űző anyám az ilyenek közelébe se enged, így nem sokat tudtam róluk, csak amit eddig megtanultam, illetve amiket hallottam. Mivel úgy éreztem ezzel mindent elmondtam neki vártam mit lép. Mondjuk lehet, hogy ki fog akadni rajta, hiszen azok az emberek, akik szeretnek efféle dolgokat használni, azok elvileg függnek tőle, nekik teljesen... megszokott az ilyen eszközök használata. Na majd kiderül...
- Hm... telefonálni azért tudsz. Mármint a faluban van egy telefonfülke... remélem ezzel azért segítettem valamennyit. - mondtam és őt néztem. - Ha szeretnéd útba is igazítalak. - tettem hozzá, majd enyhén oldalra döntve a fejem, kíváncsian néztem rá. Vártam mit reagál erre a sok információra, de azért sajnáltam egy kicsit.

Kiddo
A szökevény macska és az új srác... † Ruha

Bólintok egy aprót, mert tényleg az volt, csak én a defenzor címet jobban bírtam. Persze ehhez többet nem tudtam volna róla mesélni, mivel nem sokkal voltam ebben okosabb mint ő. Még nem dugtam el semmit, így még nem ért tetten. Ezután rátértünk arra, hogy tudtam merre van a ház ahova beosztották akkor elmosolyodtam a hálálkodásán.
- Ugyan már, ez... - mosolyogva legyintettem. Valami olyasmit akartam mondani, hogy ez a dolgom, de az olyan lett volna mintha azt mondom hogy áh semmiség. Végül a Catben egyezünk meg, ami nem is rossz tekintve hogy ezt már megszoktam.
- Szuper! Akkor örülök a találkozásnak még egyszer, ha már mondtam volna. - nevettem fel, majd kitértünk arra, hogy ő az egyetlen Kornél akivel életemben összefutottam.
- Igen, te vagy és az, de nem vagyok magyar. Németországbanszülettem és élek eredetileg. - mondom neki és szórakozott pillantással tekintek a macskára.  A wifis dolog persze meglepett, na meg a megszólalás a fejlett nyugatra. Nevettem rajta egy jót, mert viccesnek vicces volt ha azt vesszük, hogy ahol ő volt ott volt, míg itt nem. Persze az eltátott száj és a meglepettség teljesen hamiskás volt, láttam rajta, de játszunk rá, ha már ő is megteszi.
- Aha! - mondom bólogatva – Meglepő mi? - mosolygok, mert nem bírok ilyen dolgokat sokáig komolyan előadni. Talán ezért nem jelentkeztem a színjátszósókhoz. A magyarázata miszerint harmadikos lesz nem elsős nem lep meg, vannak akik év közben jönnek ide, vagy az év végén.
- Az jó! Legalább nem kell elsőtől járnod. - mondom és érdeklődve nézek rá. Idősebb mint én, legalábbis ha harmadikos, akkor az.
- Tudtommal nincs a faluban net, illetve a mobilod sem fog működni. - bólintok ma már vagy negyedjére, de próbálom a tudtára adni hogy erre ez nem teljesen így működik, ahogy Angliában működött. De felhoztam neki a rúnázást, szóval... Ha akarja megtudja oldani, már ha ennyire fontos. A telefonfülkés megjegyzésemmel sikerül meglepnem, így semleges arcot vágva figyelem a kiakadását.
- Igen, egy telefonfülke. Én még nem használtam... mármint nem teljesen tudom hogyan működik ez az egész. - A fiúnak sikerül lenyugodni így nem kell tartanom attól, hogy jelenetet rendez vagy ilyesmi. Jó, a fiúk nem szoktak ilyet csinálni. A következő mondatához csak rázni tudom a fejem, majd egy nagy sóhajjal teszem le a macskát a földre.
- Sajnálom, nem viccelődtem. Bár az lenne... látom hogy fontos neked ez az egész netes dolog, szóval lehet a házvezetőd ezt jobban el fogja magyarázni, vagy találtok esetleg valami megoldást a problémára. Nem teljesen vagyok tisztában ezzel, tudod én levelet is egy bagoly segítségével küldök el. - szórakozott pillantással nézek rá. Ez volt az igazság, erre van a bagoly errefelé. A pottyantós vécés megjegyzése újra mosolyt csal az arcomra.
- Szerencsére azért annyira nem mentünk vissza a múltba de ahogy látom keresnünk kell valami megoldást erre a problémára. - mondom és körbepillantok. A macska eltűnt az éterben... Egy apró sóhajjal ingatom a fejem és nem indulok utána, hogy megkeressem. Majd megkerül, mindig ez van.
- Szóval, mehetünk? - kérdezem és újra őt figyelem érdeklődve. Ha még vannak kérdései persze mindenképpen választ fogok adni rá, végül is imádok segíteni, na meg kérdésekre válaszolni. Mondjuk kérdést feltenni annál jobban...