A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694236#post694236][b]Széplaki Alíz - 2017.08.05. 15:18[/b][/url]

Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694267#post694267][b]Andrej Scotti - 2017.08.05. 21:29[/b][/url]

Az átiratkozási procedúra a végéhez ért, és amúgy meglepően könnyedén ment. A szüleim beszéltek mindkét iskola vezetőségével, majd elolvastak és aláírtak néhány papírt. Nem jelentett gondot sem az átlagom, sem a magatartásom. Maradt a fárasztó összecsomagolás, és a még nehezebb búcsú. A bátyámtól, a barátaimtól és mindenkitől. Már amennyi időt erre kaptam... Talán jobb is, hogy nem magyarázkodtam túl sokat, hiszen nem akartam leégni a sok gazdag svájci előtt. A Mátrában örökre búcsút inthetek a síléceknek, na meg a tájat is unalmasabbnak mondanám az Alpokhoz képest, de talán majd itt is megtalálom a helyem valahogy.
Elsőnek máris furcsának találtam, hogy itt házakba osztanak be. Persze tudom, hogy az iskolák többsége ezt a módszert alkalmazza, a miénk volt az a bizonyos kivétel. Végül az Eridonba kerültem. Remélem jól találták el, a ház történetének még utána kell olvasnom.

Egy ideális nyári napon fut be a vonatom. Sportcipő, rövidnadrág és egy fehér póló van rajtam, hogy a lehető legkényelmesebben utazhassak. Minden egyéb cuccomat a tértágítóval ellátott bőröndöm rejti, amit magam előtt lebegtetek a pálcám segítségével. Hülye leszek felgyömöszölni az emelkedőn. Féloldalasan a vállamra kapok még egy hátizsákot is, amibe a kajámon kívül a legfontosabb iratok kerültek. Ezek egyikében szerepel például, hogy a gyakorlatot követve fogad majd egy prefektus, aki eligazít a kastélyban. Ez már tetszik, hogy nem hagyják az újoncokat egyedül bolyongani az iskolában.
A hatalmas kapun belépve egy csarnokba jutok. Kifejezéstelen arccal pillantok körbe, egyelőre teljesen idegennek érezve magam a hatalmas épületben, ezt azonban már átéltem egyszer korábban, úgyhogy most is abban bízok, hogy előbb-utóbb elmúlik. Szinte rögtön félrehúzódom az egyik falhoz, hogy ne akadályozzam az átmenő forgalmat, bár rajtam és egy lányon kívül - aki valószínűleg rám vár - nem sok embert látok. Rivaldafényre amúgy sincs szükségem, nem hiányzik, hogy napokig rólam pletykáljanak a klubhelyiségekben.
Rettentően izgulok, még ha nem is látszik rajtam. Ránézek az ujjamra húzott gyűrűre, ami ha minden igaz segíteni fog megértetni magam a többiekkel. Itt már nem hiszem, hogy sok horvát akadna engem kivéve. Egy nagy levegővétel után összeszedem magam és odalépek a diákhoz.
- Szia! Azt hiszem engem vársz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694268#post694268][b]Széplaki Alíz - 2017.08.05. 21:52[/b][/url]

Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694273#post694273][b]Andrej Scotti - 2017.08.05. 22:35[/b][/url]

Az előbbi mondatom tulajdonképpen elmehetett volna egy nagyon béna csajozós szövegnek is, de szerencsére a megfelelő embernek lett címezve. Valósággal meglep, hogy mennyire készségesen válaszol. Nagyon elhivatott prefektus lehet. Zavarba is jövök, hogy vajon mit hallhatott rólam. Különleges vagyok? Felsőbb utasítás, hogy így kell velem viselkedni? Vagy csak egyszerűen mindenkivel ilyen kedves? Fogalmam sincs. Nem is nagyon van időm a fejtegetésekhez.
- Egész jól, köszönöm. A vonaton szerencsére nem volt annyira meleg - válaszolok mosolyogva. - Nem szeretnék sokáig a terhedre lenni, szóval ahogy gondolod. Jó lenne szétnézni valamennyire.
Tényleg nem tudom, hogy mihez kezdjek igazából. Szívesen igénybe venném az idegenvezetést, de lehet persze, hogy a felénél elfáradnék. Az is biztos, hogy egy nap alatt nem fogok tudni mindent bejárni, pláne nem megjegyezni. Az ő idejét se szeretném rabolni, ha esetleg lenne jobb dolga. Biztos számtalanszor igazított már útba új diákokat, hiszen a magatartása gyakorlatiasságot is tükröz. Közben nagyon örülök, hogy működik a fordítógyűrű. Egészen különös érzés ezt használva beszélni valakivel. Eddig általában angolul próbáltam meg külföldiekkel ismerkedni. Rengeteg kérdésem van hozzá, szívesen mesélnék neki dolgokat, de mivel valószínűleg puszta formaiságból kérdezi amit kérdez, nem nagyon ragozom túl a dolgot.
- Ugye nem vártál régóta? - kérdezem aggódva, hiszen hiába siettem, nem lehet kellemes egy csarnokban ácsorogni. Igazából útközben egy picit a faluban is meg-megálltam a látványosabb kirakatok előtt, ezért fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el a vonat érkezése és a jelen között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694466#post694466][b]Széplaki Alíz - 2017.08.06. 15:31[/b][/url]

Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694576#post694576][b]Andrej Scotti - 2017.08.06. 22:44[/b][/url]

Nem tudok tükörbe nézni, így fogalmam sincs hogyan festek. A biztonság kedvéért beletúrok a hajamba, megpróbálva eligazgatni azokat a kósza hajszálakat, amelyek hajlamosak a leglágyabb fuvallatra is az égnek állni. Az érkezés izgalmában nem nagyon jutott eszembe magammal foglalkozni, még a táskát is a hátamon felejtettem, kénytelen vagyok csak most ráhelyezni a bőröndömre. A pálcám is visszacsúsztatom addig a zsebembe, amíg nem indulunk el valamilyen irányba. Máris mérföldekkel kényelmesebb így beszélgetnem a prefektuslánnyal.
- Rosszul vagy talán közben? - vonom fel a szemöldököm kijelentése hallatán, sokakat elkap ugye a hányinger, amire különféle gyógyszereket kell szedniük, szerencsére én sose tartoztam közéjük. - Nem nagyon volt időm unatkozni mostanában - tettem hozzá egy halk sóhajjal.
Amilyen hirtelen közölték a szüleim, hogy alig egy hónappal a vizsgaidőszak előtt át kell iratkozzak a Bagolykőbe, szinte egyáltalán nem maradt időm a normális távozásra. Megijesztett a sok papírmunka, a búcsúzkodás, a csomagolás. Aztán ez egy teljesen idegen ország, még sosem jártam erre, csak a töriórán tanultunk a két állam korábbi szoros kapcsolatáról. Meg hallottam a Balatonról, de oda most sem vágyom, hiszen nekem ott az Adria. Az utazás alatt amennyire csak tudtam, bámészkodtam az ablakon, így hamar el is telt az út, a fáradtság pedig szinte biztos vagyok benne, hogy később fog kijönni rajtam, az első éjszaka után, amin valószínűleg alig fogok tudni aludni.
Kíváncsian hallgatom végig a lányt, próbálva magam előtt elképzelni a termeket, amiket talán hamarosan élőben is láthatok. Ez az Akvárium nagyon sejtelmesen hangzik, csupán a pletykákkal kapcsolatos tanácsa keserít el egy kicsit. Azt hiszem nem árt majd különösen óvatosnak lennem.
- Eddig világos. Milyennek mondanád a közösséget? Nagyon nagy a házak közötti klikkesedés, illetve versenyzés? Nem is néztem volna ki belőled, hogy kviddicsezel, váó! Milyen poszton? Jó vagy benne?
Mindig meglep, hogy milyen bátrak egyes lányok, hogy ezt a veszélyes sportot választják. Hát meg is van az eredménye, ha a gyengélkedőn köt ki. Még jó, hogy nem esett valami nagyobb baja szegénynek.
- Őőő, nem, senkit. Van egy kutyám, de őt otthon hagytam. Nem hinném, hogy jó lenne neki itt. Egyedül a baglyom fog párszor megfordulni a levelezések végett. Biztos aranyos macskád lehet, és a jelek szerint alig van vele gond. Az én kutyám szinte állandóan igényelné a törődést, nagyon okos egyébként.
Őszintén sajnálom, hogy nem lehetek vele. Viszont a kastély tényleg nem neki való, túlságosan ismeretlen környezet lenne számára. Már az utaztatása se lenne egyszerű. Jó kezekben van otthon apáéknál.
- Egyébként régóta vagy prefektus? - vágok közbe egy újfajta kérdéssel, ami a jelvényére pillantva jut eszembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=694759#post694759][b]Széplaki Alíz - 2017.08.07. 20:33[/b][/url]

- Nem, csak a monotonitás nem nekem való. Egy ideig elvagyok azzal, hogy bámulom a tájat, de nem igazán köt le és alig várom, hogy megérkezzek... aludni nem tudok mozgó járművön, és úgy egyébként sem találom fel magam, szóval nem nekem való - válaszoltam neki... talán egyszerűbb lett volna azt mondanom, hogy rosszul vagyok utazás közben, de nem lenne értelme füllentem neki, meg amúgy sem vagyok az a típus. Ha kell bármit elmagyarázok, legyen az akár egy körülményes dolog vagy egy hosszabb körülírást igénylő téma.
- Hogyhogy? - kaptam fel a fejem a fiú válaszára, amikor közölte, hogy nem igazán volt ideje unatkozni mostanában.
- Én se igazán unatkoztam mostanság... sokat tanulok, mert közeledik az év vége, úgyhogy el vagyok kissé havazva - tettem hozzá. Azt nem kötöttem az orrára, hogy az álmaim sem hagynak aludni, mert egyrészt most találkoztam vele először, másrészt egyelőre csak nagyon kevesen tudtak erről. Tudtam, hogy nem szorítkozhatom az altatókra, hogy kikerüljem a rossz alvást, ezért próbáltam gyakorolni, amit a tanárom adott útmutatóul, hogy minél előbb átlendüljek ezen a problémán.
- Örülsz, hogy ebbe az iskolába kerültél? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodik. Persze nem akartam kényes témába nyúlni, ezért gyorsan hozzátettem:
- Persze, csak ha szeretnél erre válaszolni, nem muszáj.
Ezután a közösségre terelődött a téma, avagy a társas kapcsolatokra. Természetesnek vettem, hogy erre is rákérdez a fiú, mivel én is kíváncsi lettem volna a helyében.
- A társaság olyan, mint bárhol máshol... általánosságban véve elmondható, hogy egész jó. Klikkesedés mindenhol van, de szerencsére eléggé befogadóak az Eridon házban az emberek. Egyfajta versengés mindig is volt a házak között, ez már csak így marad. Mindenki szeretné megnyerni a házversenyt, tavaly mi voltunk a nyerők - válaszoltam neki büszkén. A kviddics kapcsán eszembe jutott, hogy eleinte mennyire tartottam ettől a sportágtól, aztán egész jól belejöttem, még magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik majd.
- Egész jól megy a kviddics, nemrég kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Hajtó vagyok, de van még mit tanulnom. Tényleg, te hogy állsz a kviddicshez? - kérdeztem tőle mosolyogva. Érdekelt, hogy mennyire hozza lázba ezt a fajta sportág, szívesen játszana-e vagy inkább nyugodtabb típus, akinek első a biztonság. Tudtam, hogy nem mindenkinek volt való ez a sport, elsőre még magamról sem hittem el, hogy ennyire bele fogok lendülni, mert mindig is tartottam tőle. Saját magamnak is meglepetést okoztam ezzel, hogy belekezdtem és ennyire megkedveltem.
- Milyen fajta kutyád van? - kérdeztem tőle, majd belegondoltam, hogy bizony, ha  a kutyus nagy figyelmet igényel, ami nyilvánvaló volt, akkor valóban jobban tette, hogy nem hozta magával. Persze gondoltam, hogy hiányozni fog neki, de rendes volt tőle, hogy nem magára gondolt ez ügyben, hanem a négylábú barátja igényeit helyezte előtérbe.
- Nem olyan nagyon rég, de szeretem csinálni. Egyrészt leköt és szívesen segítek ezzel a többieknek, másrészt örülök, hogy megtiszteltek azzal, hogy beválasztottak a csapatba - feleltem a fiúnak jókedvűen. Ez a poszt úgy éreztem, hogy pont nekem való volt, ráadásul az elmúlt évben az év prefektusa címet is sikerült elnyernem, de ezzel nem akartam felvágni, mert nem voltam az a típus, valamint még én magam is meglepődtem azon, hogy megkaptam ezt a címet, ami igazán jól esett.
- Van már valamilyen terved a jövőre nézve? - érdeklődtem, hiszen sok olyan embert ismertem, akik már egészen korán tisztában voltak azzal, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni a jövőben, de persze sokan voltak olyanok is, akik még nem tudták, hogy mi lesz a hivatásuk. Nekem már volt egyfajta elképzelésem erről, de még volt egy-két olyan dolog, amiben nem voltam egészen biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=695010#post695010][b]Andrej Scotti - 2017.08.08. 20:09[/b][/url]

- Áh, értem. Legalább innen nem utazunk haza olyan gyakran. Akkor meg ki lehet bírni azt a pár órát... már ha nem származol messziről.
Én még egész szerencsésnek vagyok mondható közlekedés szempontjából. Csak beérek a budanekeresdi vonatállomásra, ahonnan néhány perc sétával megközelíthető egy nyilvános Hoppanálási Pont. Azzal villámgyorsan hazajutok, hiszen egy varázslófaluban lakom a tengernél. Mugli technikával persze jóval több időbe telne, de talán még úgy is el tudnám viselni néhányszor.
Felelőtlenség elejtenem azt a félmondatot, csak szívok miatta. Semmi kedvem panaszkodásba kezdeni előtte, részletezve az otthoni helyzetet. Inkább csak morgok magamban egy sort, próbálva leplezni zavarodottságom. Legszívesebben odamennék egy tanárhoz, hogy a felejtés átokkal tegye könnyebbé mindennapjaimat.
- Csak mindig történik valami. Olyan is, aminek nem kéne - mosolyodom el sejtelmesen. - Ne is mondd, az iskolaváltás nem a legjobbkor jött. Remélem sikerül teljesíteni az itteni vizsgákat... Neked szoktak menni? Van valami tanácsod a vizsgaidőszakra?
Nem akarok majd évet ismételni, úgyhogy össze kell szednem magam a következő hetekben.
- Még nem tudom, az idő majd eldönti. Az eddigiek alapján nem rossz hely.
Furcsa kérdés tőle, de elnézem neki. Tényleg azt gondolom, amit mondok. Mehettem volna messzebbre, de valahogy megnyugtatással tölt el a családom és a barátaim viszonylagos közelsége. Azt leszámítva, hogy a bátyám néhány évet Franciaországban tölt el egy mesterképzőben. Jut eszembe, remélem valami bagolyházról is szó esik majd rövidesen, jó lenne minél előbb küldeni egy levelet a sikeres megérkezésemről.
A közösséggel kapcsolatos kérdésemre adott válasza kimerítő. Nagyjából megegyezik az előzetes elképzeléseimmel. Szóval viszonylag könnyű ismerkedni más házak diákjaival is, én pedig nem kerültem nagyon zárkózott házba, hiszen az nem illene a személyiségemhez. Igazából úgyis kitapasztalom majd, hogy milyenek az emberek. Mindenkinek más lehet a benyomása a közösségről, főleg egy ilyen nagy helyen, ahol sok diák van huzamosabb ideig összezárva.
- Izgalmas sport, nagyon szeretem. Pár éve családostul kimentünk a világkupára, de nem hiszem, hogy valaha is játékos leszek. Nem lennék szerintem olyan béna, csak inkább más érdekel elsősorban.
Ott volt nekem évekig a vízilabda és az úszás. Szerintem a kviddics sokkal több tiszteletet érdemel, aki elkezdi, az nagyon komolyan rá van kényszerítve arra, hogy lemenjen az edzésekre és foglalkozzon magával. Én meg ezt már túlzásnak tartom, és lesérülni se szeretnék.
- Border Collie - osztom meg vele az infót. Viszonylag népszerű kutyafajtának számít, biztos ismeri.
- Tök jó. Gondolom nagy felelősség azért... Remélem nem lesz dolgom veletek, mert nem szeretnék büntetőmunkát kapni - vigyorodom el. - Hát, jó kérdés. Ezen még gondolkodnom kell, mert csomó minden érdekel, de tényleg. Főleg a bűbájok, gyógynövények és a bájitalok, szóval ebből szerintem még bármi lehet. Van időm - válaszolok nevetve, közben pedig a prefektuslányra várva elindulok felfelé a lépcsőkön.
- Na és te már tudod? Mennyi is van még vissza neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=695395#post695395][b]Széplaki Alíz - 2017.08.09. 21:42[/b][/url]

- Nem is tudom... úgy érzem, hogy inkább itt érzem otthon magam, ebben a világban - válaszoltam a fiúnak, mert mostanság tényleg vegyes érzéseim voltak a két univerzumot illetően. Restelltem, de valahogy egyáltalán nem vágytam arra a helyre, amelyet idáig az otthonomnak hittem. Egyedül Timi hiányzott, de azt sem tudhattam, hogy hogyan fogja fogadni a döntésemet, illetve, hogy egyáltalán velem fog-e tartani vagy sem. Örültem volna, ha pozitívan fogadja az elhatározásomat, az pedig még jobban feldobott volna, ha ide is költözik Bogolyfalvára, de tudtam, hogy erre nincs sok ráhatásom, hiszen egyedül tőle függ, hogy miként dönt majd. Nem akartam semmit sem erőltetni, de reménykedtem a legjobbakban...
- Igen, ez ismerős - feleltem neki sejtelmesen, hiszen az én életemben is elég sok minden történt, aminek nem kellett volna... a képességem kapcsán is így éreztem először, de később sikerült jobban elfogadnom. Eleinte ijesztő volt, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ezáltal segíthetek másokon is, ezért sem szerettem volna semmissé tenni az egészet... na nem mintha meg tudtam volna azt csinálni. Reménykedtem benne, hogy egyre jobban fogom majd tudni kezelni ezt a fura helyzetet és minden erőmmel azon voltam, hogy fejlesszem magam, a végső célom pedig az volt, hogy képes legyen kontrollálni ezt az egészet.
- Rossz embertől kérdezed - válaszoltam széles mosollyal az arcomon, amikor a vizsgákra terelődött a téma.
- Mondhatni igazi stréber vagyok, bár talán nem is ez a legjobb szó erre... szóval maximalista vagyok. Tavaly iskolaelső és évfolyamelső lettem.
~ Remélem ez nem tűnt hencegésnek, mert egyáltalán nem annak szántam. ~
- Ha kitartóan és elszántan tanulsz, akkor simán menni fog minden vizsga. Amely tárgyak esetleg nehezebben mennek, azoknál szívesen segít az adott tanár általában, de korrepetálásokon is részt lehet venni, esetleg segítséget kérhetsz egy olyan diáktársadtól, aki keni-vágja a témát. Ha gondolod szívesen segítek, ha gondod akad valamelyik tantárggyal - ajánlottam fel a segítségemet, hiszen én már tanultam azokat a tárgyakat, amelyeket jelenleg a fiú tanul, illetve vizsgáztam is már belőlük. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy mire lehet számítani, az időmből pedig kitelt, egyébként is szívesen segíttettem másoknak.
- Persze, majd megtapasztalod, hogy milyen is igazából. Remélem a továbbiakban is tetszeni fog. Eleinte nagyon idegenkedtem a helytől, aztán végül sikerült beilleszkednem és megszoknom azt a sok új, furcsa dolgot, amelyekkel még nem találkoztam azelőtt, ugyanis a mugli világban más a felállás - most talán kicsit többet is beszéltem a kelleténél, de időnként megeredt a nyelvem, ez ellen semmit se tehettem.
- Jut eszembe, ha gondolod küldhetsz is egy levelet a családodnak arról, hogy épen és egyben megérkeztél. A Bagolyházban lehetőséged van elküldeni nekik ezt az infót. Igazi bagoly szag van benn, kicsit túlzsúfolt helyiség a sok madár miatt, de rövid időre ki lehet bírni a benn létet. Az Északi Szárnyon belül az Északi Toronyban található, el sem lehet téveszteni.
~ Majdnem elfelejtettem ezt a fontos infót, még jó, hogy az eszembe jutott, mert nem árt, ha tudja. ~
- Mi jót szoktál csinálni szabadidődben, ha nem titok? - kérdeztem tőle, mert kíváncsivá tett a válasza, miszerint sokkal jobban érdekli más a kviddicsnél. Ez azért nem volt meglepő számomra, mert nem mindenki részesítette előnyben azt a sportágat, és minden embert más elfoglaltság kötött le. Ez így volt szép és jó, hiszen, ha mindenkit ugyanaz érdekelt volna vagy ugyanazért rajongott volna, akkor rettentően unalmas lett volna a világ.
- Ismerem azt a kutyafajtát, nagyon szép, igazi intelligens pásztorkutya. Nekem egy sima házi macskám van, vörös színű, amolyan Garfieldos tulajdonságokkal megspékelve - mondtam neki jókedvűen. Tényleg olyan volt így belegondolva, mint a híres vörös macska, aki egész nap evett és aludt.
- Hogy jön ki a cicákkal? - tettem fel a kérdésemet, miután beugrott, hogy a képregényben Garfield előszeretettel ugratta Ubult, de mindent összevetve azért jól megvoltak. Azon is elkezdtem agyalni, hogy Ubul vajon milyen fajta kutya lehetett, de nem jutottam dűlőre, így megszakítottam ezt a gondolatmenetet, meg különben sem akartam udvariatlannak látszani a fiú előtt azzal, hogy hosszú időre elbambulok.
- Remélem nem egy kemény büntetőmunka során találkozunk legközelebb - válaszoltam vigyorogva, majd hozzátettem:
- Igen, egyébként valóban rendkívül felelősségteljes poszt, de én szeretem csinálni.
- Ó, ha ennyi minden érdekel, akkor lesz miből választanod a jövődre vonatkozóan. Persze addig még bőven van időd eldönteni, hogy mi leszel később - feleltem immár komolyabb hangnemben. Úgy láttam, hogy a srác nyitott és érdeklődő, tökéletesen beleillik az Eridon házba, legalábbis így elsőre ez jött le róla. Miközben beszélgettünk, elindultam szép lassan, egyenesen utána, a felfelé vezető lépcső irányába.
- Én negyedikes vagyok... egyelőre még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék csinálni. Az biztos, hogy tanítani szeretnék valamit itt az iskolában - válaszoltam neki magabiztosan. Az álmaimmal kapcsolatos jövőbeli terveimet egyelőre nem árultam el neki, mert ahhoz több idő kellett, hogy bárkinek is megnyíljak ezzel a témával kapcsolatban. Egyelőre a legjobb barátnőmet és Sheela-t avattam be jobban ebbe a dologba, ők viszont nagyon jól tudták, hogy mennyi gyötrelmet, nehézséget okozott ez számomra, illetve azt is, hogy segített megerősödni, jobb emberré válni és igazi "harcossá" válni, tehát sok pozitívumot hordozott magában, általa sikerült önmagamat is jobban megismernem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=695783#post695783][b]Andrej Scotti - 2017.08.11. 14:25[/b][/url]

Ismerős érzés, körülbelül ugyanígy voltam odaát. Elég hamar hozzászoktam ahhoz a fantasztikus közeghez. Most sem akarok túl sokáig rágódni az átjövetelemen, mert tudom magamról, hogy alapvetően jól alkalmazkodom új élethelyzetekhez. Ha a továbbiakban is hasonló benyomások érnek, akkor rövid idő alatt még akár meg is szerethetem ezt a kastélyt, bár hogy jobb lesz-e, mint az előző, arra még kíváncsi leszek.
Ráadásul nagy csillagocskát érdemel tőlem a suli, amiért egy ilyen kedves prefektust küldtek. Mennyivel könnyebb így, egy diáktársamtól hallani a tudnivalókat... Akárki akármit mond, egy korban hozzám közelebb állónak sokkal bátrabban teszek fel kérdéseket, mint mondjuk egy felnőttnek. A kapun való belépéskor egy kissé féltem, hogy valami szigorú banyát rángatnak elő a tanári karból, vagy egy goromba portásféleségből fog állni a fogadóbizottságom. Helyette teljesen baráti a hozzáállásuk. Fura kimondani, de mintha tényleg törődnének velem, még ha a vörös szőnyeg el is maradt, de az amúgy se kéne. Lesz elég olyan szín az Eridonban. Szóval nem csak egy idekeveredett idegen valaki vagyok, hanem igenis tudják, hogy jövök, és mindent megtesznek azért, hogy ne elveszettül kóvályogjak a folyosókon. És nincs olyan érzésem, hogy ez valamiféle csali, vagy cukormáz lenne, hogy az elején megjátsszák magukat, majd aztán nyakon öntenek azzal a bizonyos feketelevessel. Az alagsor bizonyára nem rejteget rabszolgamunkára kényszerített srácokat, akiket az itteni vezetőség ostorral csapkodva motivál a jobb teljesítményre. Még mit nem... Ott is egy ház körlete kapott helyet, ha jól tudom, de nem büntetésből. Tényleg menő lehet.
- Azta, gratulálok! - jön ki a számon a meglepettségtől. Akkor nem akárkivel van dolgom! Most már tudom, hogy kitől kérjek jegyzetet, ha elakadnék valamiben. Még fel is ajánlja, hogy szívesen segít a későbbiekben. Remélem nem lesz rá szükség.
- Okés, akkor majd felírom a neved. De nem számítok egyébként olyan rossz tanulónak.
Persze félek egy csomó tárgytól, amik majd a következő tanévekben jönnek be. Biztos van követelmény rendesen... Aztán inkább arra leszek majd kíváncsi, hogy itt jó fejek-e a tanárok, mennyi házit adnak, hogyan osztályoznak, és hogy tényleg ugyanazt tanuljuk-e, mint akármelyik másik európai suliban.
- Jaa, hogy mugli környezetből származol? Akkor biztos nagyon izgalmas lehet ez a fajta világ. Mi volt számodra a legfurcsább benne? - faggatom igazi aranyvérű módjára. Annyira szuper, amikor valaki előtt egyszer csak megnyílik ez a dimenzió, amibe én gyakorlatilag beleszülettem. Néha azt kívánom, hogy bárcsak nekem is megadatott volna, hogy csodaszerűen döbbenjek rá a létezésére. Na de persze így is király. Egyedül attól kellett rettegnem, hogy esetleg kvibli leszek, de erre elég kevés esély volt, sőt, a felmenőim kifejezetten erős varázserővel rendelkeztek, amiből én is örököltem.
- Lepakolok a szobámban, aztán utána az lesz az egyik első dolgom. Északi szárny, torony - ismétlem el mantraszerűen a bagolyház helyét, hogy megjegyezzem. - Suli mellett nincs valami sok szabadidőm. Tanulok, kirándulok, szoktam néha gitározni is, de most nem hoztam magammal egyelőre. Aztán amihez kedvem van. Olvasás, egy kis sport, mikor mi. Ja, és amúgy merre is lesz akkor az Eridon?
A fontosabb eseményeket kivéve nem igazán szoktam eltervezni, hogy mit fogok csinálni. Ha jön valami hirtelen ötletem, akkor igyekszem megvalósítani, ennyi.
- Hú, nagyon változó. Hol fél tőlük, hol barátkozni próbál... Általában közbeavatkozom, mert nem szeretném, ha összekapnának. Szerencsére nincs sok macska a közelben, de amúgy velük, meg a többi állattal is jól kijövök személy szerint.
Kissé megnyugtat, hogy még van időm. Amúgy is tudom, de jó hallani. Valami azért azt súgja, hogy rohadt gyorsan elrepül majd ez a pár év... És kár, hogy döntenem kell majd. Lehet, hogy a szüleimhez hasonlóan valami botanikusnak kellene állnom, de az túl nyugis meló, nekik is ott a vendéglátás mellé, amiben pöröghetnek. Inkább egy megszállottnak, de mégis hobbi szinten űző valakinek gondolnám magam, ha növényekről és bájitalokról van szó. Előbb-utóbb kell majd az adrenalin is.
- Sok sikert a terveidhez, szerintem eddig jók az esélyeid. Ilyen jegyekkel, na meg a jelvénnyel... Biztos szívesen látnak majd, miután végeztél. Csak tanárként is maradj ilyen természet, ne játszd a szigorút, azt nem csípik, tudod - nevetek. - Még azt akartam egyébként kérdezni, hogy vannak-e szakkörök, vagy valamiféle klubok az órák mellett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=695848#post695848][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 21:31[/b][/url]

- Köszi! Szólj tényleg nyugodtan, ha elakadnál valamiben - válaszoltam a fiúnak mosolyogva, hiszen annak idején én is szívesen vettem a segítséget olyantól, aki már magasabb szinten tanulta az adott tárgyat és nem volt ellenére a korrepetálás.
- Nem is azért mondtam, mert én se számítok rossz tanulónak, de időnként azért elkel a segítség.
Úgy voltam vele, hogy ha nehezebb feladatot kaptam, akkor először magamtól próbáltam rájönni a megoldásra, aztán ha akkor se ment, akkor igénybe vettem mások segítségét.
- Hogy mi volt számomra a legfurcsább? - kérdeztem vissza, majd eltűnődtem kicsit, aztán mikor végiggondoltam az egészet, megválaszoltam a kérdését.
- Úgy minden... az itteni a lények, a varázslat, a suli szellemei, a tantárgyak... hatalmas élmény volt számomra megtapasztalni ezt a világot. Sokkal érdekesebb, mint az otthoni. Annyira megszerettem ezt az univerzumot, hogy egyáltalán nem vágyódom haza, itt érzem otthon magam. Szóval itt maradok mindenképp.
Nem tudtam, hogy Timi ezt mennyire fogja díjazni. Nem beszéltem a fiúnak az árvaházról, a szüleimről, akik lemondtak rólam, illetve arról sem, hogy mennyi megpróbáltatáson mentem keresztül, mire idáig jutottam. Most találkoztam vele először, így nem nyíltam meg neki, de jó indulatúnak tűnt, valamiért szívesen megosztottam volna vele ezeket az "élményeket", de egyelőre ódzkodtam ettől, mert már sokszor pofára estem, de érdekes módon nem éreztem azt, hogy elítélne emiatt, de egyelőre úgy voltam vele, hogy talán majd máskor, ha esetleg jobban megismerem majd.... akkor megosztom majd vele a történetemet. Már ha érdekelni fogja...
- Mi a véleményed a mugli világról, a mugli dolgokról? - kérdeztem rá érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekedik erről a témáról.
- Ó, gitározol? Az klassz. Én verseket írok, olvasok, kirándulok, sportolok.  Mit sportolsz? - tettem fel neki egy újabb kérdést.
- Az Eridon a Nyugati szárnyban van, az első emeleti folyosón található a bejárata. Egy fiatal hölgy portréja található ott, akinek ha elmondod a kapott jelszót, azonnal beenged - feleltem útmutatóul a srácnak.
- Jól van, megjegyzem, hogy szereted a macskákat - válaszoltam neki nevetve, amikor a kedvencekre terelődött a téma. Én is szerettem minden állatot, a bogaraktól, pókoktól, békáktól sem féltem.
- Persze, az maradok. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem - mondtam a fiúnak határozott hangsúllyal. Tudtam, hogyha a későbbiek során esetleg bekerülök a tanári karba, akkor sem fog elszállni velem a ló és megmaradok olyannak, mint amilyen most vagyok. Igaz még csiszolnom kellett magamon, mert elég szeszélyes természetem volt, szerettem kiadni a dühömet és az örömömet egyaránt, de így fogadtam el magam.
- Van sokféle szakkör, illetve a tanárok és a diákok szívesen korrepetálnak egyaránt. A suliban plakátokon vannak felragasztva ezek a hirdetések, hogy járj ilyen-olyan szakkörre, csatlakozz ehhez-ahhoz a klubhoz, valamint az is, hogy ki milyen korrepetálást vállal. Többféle klub is van: Aranyvérű boszorkány klub: ez egy elit aranyvérű klub, ahová a muglikat megvető emberkék járnak, akkor ott van Huszthy Attila jövendőmondó tanoncképzéses klubja, van rajzos klub... sőt, ha csatlakozol a DÖK-höz, akkor kitalálhatsz velük közösen különféle iskolai programokat, rendezvényeket, felpezsdítheted az itteni diákéletet - válaszoltam Andrej kérdésére. Kíváncsi voltam, hogy vajon melyik klubhoz fog csatlakozni esetlegesen, az elsőt kizártam, mert nem tűnt mugli gyűlölőnek, de még volt ezen kívül jó pár választási lehetősége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=696230#post696230][b]Andrej Scotti - 2017.08.14. 19:19[/b][/url]

Azért véletlenül se szeretnék majd visszaélni a lány jóindulatával. Tényleg nem akarok a terhére lenni, ahogy hallom bőven akad neki jobb dolga is annál, hogy engem korrepetáljon. Inkább azért is szögeztem le az előbb, hogy valószínűleg nem jutok el odáig, hogy hozzá rohanjak tanulásügyileg. Nagyon remélem.
- Ez nem meglepő - mosolyom elégedettséget sugall, szinte pontosan erre a válaszra számítottam. Nem nagyon találkoztam még olyan mugliszületésű varázslóval, aki az ellenkezőjét mondta volna. Szimplán látványosabb, sokoldalúbb és izgalmasabb a mágia világa, még ha a másik oldal mellett olyan komoly fogalmak szólnak, mint az internet, robotika, klónozás, meg minden egyéb, amit tudományos magazinokban olvastam.
- Nincs velük bajom egyáltalán... Amennyire tudtam, megismertem azt a világot is. Van e-mail címem például, képzeld - árulom el neki büszkén, legalább olyan hangsúllyal, mint ahogy az újgazdagok dicsekednek a medencés házaikkal.
- Verseket írsz? Ejha! Publikusak? - pillantok rá kíváncsian. Párszor, amikor nagyon unatkoztam, én is ragadtam már papírt, pennát, hogy akkor én leszek az új Mazsuranics, ha nem Kamov reinkarnációja, de aztán még az utóbbit se tudtam sajnos felülmúlni, így mindegyik irományom összegyűrve végezte a kukában. Vagy csak nemes egyszerűséggel felgyújtottam őket, ezzel is gyakorolva a varázslást. Ha viszont a prefektuslány egyszer mégis megmutatná az irományait, én szívesen olvasnám anélkül, hogy leszólnám, vagy túlkritizálnám.
- Hát, igazából futni szoktam, meg erősítéseket végezni. Nem tudom, ez mennyire számít sportnak, szerintem az. Ja, amúgy tök jó, hogy a tanulás mellett ennyi mindenre jut időd.
Mert basszus, tényleg, még kviddicsezik is, és mellette iskolaelső volt... Hát nagyon kevés ilyen embert ismerek, aki ennyire úgymond multifunkcionális. Duplán megéri felírni a nevét!
Az Eridon körletére már nagyon kíváncsi vagyok. Remélem otthonosan fogom érezni magam, hiszen elég sok évet készülök ott lehúzni. Egy pillanatra összerezzenek. A kapott jelszó. Hm... Biztos abban a levélben volt a többi tudnivalóval.
- Akkor a jelszó nagyon titkos dolognak számít? Van azért, hogy átszöknek egyik házból a másikba? Mármint te tudod például a mi jelszavunkat? Mert...izé. Csak van valami módszer, hogy bekukkantson az ember ide-oda - vigyorodom el, majd kacsintok egyet a lányra. Remélem érti, hogy mit akarok tudni épp. Biztos ismer egy-két jól bevált trükköt. Nagyon menő dolog lehet illetékteleneknek belopakodnia más körletekbe... Amíg nem a tanári vagy az igazgatói szobáról van szó, addig szerintem belefér. Meg a lányszobákat se piszkálnám, nem kukkolni jöttem a suliba, ennyire azért tiszteletben tartom a gyengébbik nem privátszféráját.
Határozott, készséges, kedves, beszédes. Mi mást kívánhatnék még egy tájékoztatás alkalmával? Maximális az elégedettségem!
- Ezt jó hallani. Egyelőre nem tudom, hogy mit választok majd, már ha választok egyáltalán, de mindenképpen elgondolkodom a dolgon. Csak először beilleszkedek, megszokom az új helyet, és talán a következő tanévtől belevágok valamibe. Az amúgy meglep, hogy az aranyvérűeket hagyják ilyenekben klikkesedni.
Személy szerint nem vetem meg a muglikat, de ez már lejöhetett neki. Persze aranyvérűként van egyfajta öntudat bennem, és emiatt toleránsabb is vagyok a többi, esetleg radikálisabb aranyvérűvel szemben, na meg inkább azt vallom, hogy teljesen összekeverni a mugli és a varázsvilágot nagyon nem lenne jó ötlet, és mindig vigyázni kell, hogy milyen családokat vonunk be a mi világba, de évszázadok óta képesek vagyunk fennmaradni, szerintem jó ez a jelenlegi egyensúly. Erről azonban most nem szeretnék elmélkedni vele, mert hát valljuk be, elég fura indítás lenne.
- Nos, én azt hiszem elindulnék lepakolni, azt hiszem így már nem fogok eltévedni. Ha te is erre jössz, akkor még kísérhetsz egy darabig, de tényleg nagyon-nagyon köszönöm, hogy elmondtad a legfontosabb infókat. Aztán majd biztos találkozunk még a közeljövőben - intek a pálcámmal a cuccaim felé, hogy azok újból a levegőbe emelkedve kövessenek engem a körletem irányába. Hát, sok szerencsét nekem az itteni pályafutásomhoz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=696233#post696233][b]Széplaki Alíz - 2017.08.14. 19:39[/b][/url]

- Ó, az igen! - válaszoltam elismerően a fiúnak. Díjaztam benne, hogy a mugli világ iránt is érdeklődést tanúsított és nem olyan volt, mint a legtöbb aranyvérű, akik lenézték a muglikat és sokkal felsőbbrendűnek tartották magukat náluk.
- Nos, igen, írok... nem vagyok velük megelégedve, de megmutathatom majd egy-két "remekművemet", legalább jót derülsz rajtuk - feleltem neki sejtelmesen. Nem kevés verset írtam már, Majácska szerintem nagyon jók voltak az irományaim, de nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, volt még mit fejlődnöm ezen a téren is.
- Az klassz. Én futni szoktam és aerobikozni. Táncolni is szeretek, de csak hobbi szinten, ebben amatőr vagyok - válaszoltam Andrej-nak mosolyogva. Elég sok időm jutott a tanulás mellett más egyéb dolgokra, ez nem is tudom, minek volt köszönhető. Talán a sok feles energiámnak...
- Fogd be a füled, mert prefektusként nem mondhatnék ilyet, de több lehetőség is van más házakba való bejutásra. Van, ahova be tudod szöktetni valaki, van ahol simán ki tudod találni a jelszót, illetve léteznek titkos járatok is. De ne rosszalkodj! - feleltem neki nevetve. Én ugyan nem mondtam semmit...
- Bizony, hagyják őket is kibontakozni bizonyos keretek között, amíg ez mást nem sért közvetlenül - válaszoltam a srácnak fintorogva. Ez a klikk nem igazán volt az ínyemre, egyáltalán nem tartottam korrektnek, hogy engedik ezt az iskolában. Persze tudtam, hogy szigorú szabályok vonatkoztak rájuk, de mégiscsak felháborító volt számomra, hogy egy ilyen megkülönböztető jellegű csoportot hivatalosan is engedélyezzenek, de hát nem én hoztam ezeket a szabályokat, így nem volt mit tenni ellenük.
- Rendben, nekem még van egy kis dolgom a Társalgóban. Akkor tudod már, hogy merre kell menni. Ha szükséged van segítségre, csak szólj bármikor! Szia! - köszöntem el a fiútól, majd megindultam a dolgomra az említett helyiség irányába.