Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=546337#post546337][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.23. 18:02[/b][/url]

Ricsi

Ma kaptam egy baglyot a nagyapámtól. Szokatlan, sosem kaptam még. Pontosabban persze, kaptam már, de úgy, hogy a nagyival közösen írták. Elmesélték, mi van otthon, mi van a bácsikámmal, küldtek sok-sok finomságot, pár kedves szót és ennyi. De nagyapa külön sosem írt még ezelőtt.
Megijedek, amikor meglátom rajta a nevét, csak az övét, nagyiét nem, így hát, mint egy őrült, úgy bontom fel a levelet.
A levél elolvasása után sokáig csak ültem az ágyamon és bámultam a szemközti falat. Azután egy hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a papucsomat, köntösbe bújtam, és már kívül is voltam a klubhelyiségből.
Ezelőtt soha nem csatangoltam éjszaka az iskolában, hiszen szigorúan büntetik az ilyet, de most nem érdekel.
Megyek és megyek, magam sem tudom, hová tartok, csak pakolom magam elé a lábaimat, nagyapa levelét még mindig a markomban szorongatom.
Egyszer csak megtorpanok, mély levegőket veszek.
Nem lesz semmi baj! Semmi baj! Semmi baj! Semmi baj! Semmi baj!
Leülök a padlóra a hátamat a hideg kőfalnak vetem.
Próbálok lehiggadni, de rettegek, rettegek a gondolattól...
Behunyom a szememet és jó erősen összeszorítom. Ez biztosan csak egy álom. Hirtelen nyitom ki újra, de még mindig a sötét folyosón, a hideg kövön ülök, egy lenge kis pizsamában, nagyapa levelét szorongatva. Amikor rosszat álmodok, akkor szoktam ezt csinálni, hogy felébredjek. De ez most a valóság.
Amikor újra behunyom a szememet, motoszkálást hallok. Összerezzenek, gyorsan körülnézek. Fogalmam sincs, hol vagyok. A lélegzetemet visszafojtva hallgatózok, de semmi. Biztosan csak képzeltem, különben is olyan sötét van, hogy bárki is jönne erre, nem látna meg. Na, de én sem őt.
Újra behunyom a szememet, muszáj gondolkoznom, nem szabad pánikba esnem, de újra hallok valami zajt, most már sokkal közelebbről, mint legutóbb.
Feláll a hátamon a szőr, de körülnézek megint és kis híján felsikoltok, amikor pár méterre tőlem meglátok egy alakot.
Kint zuhog az eső, ezt csak most hallom meg. Eddig, mintha kizártam volna a külvilág minden zaját, hogy a fejemben és nagyapa levelében legyek.
Villámlik és ekkor ki tudom venni, hogy ez az alak itt mellettem egy fiú, nem egy tanár, és valószínűleg nem is prefektus, ha csak így álldogál egy ablak előtt.
Feltápászkodom, közben próbálok egy kisebb zajt kelteni, hogy felhívjam magamra a fiú figyelmét, és odaköszönök neki.
- Szia! - suttogom.
El is osonhattam volna, de segítség kell, mert tényleg fogalmam sincs, hogy hol vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=546390#post546390][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.23. 19:20[/b][/url]

Ricsi

Kissé tolakodónak érzem magamat, mert úgy tűnik a fiú nagyon bele volt merülve a saját gondolataiba. A néhai villámlások miatt olykor látom az arcát. Egyáltalán nem ismerős, de azt tisztán látni rajta és a tekintetéből, hogy ő is ugyanannyira elveszett ebben a pillanatban, mint én. Szomorú arccal mered rám, de egy kis kíváncsiságot is észreveszek a szemében. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy egy másodikos lány, éjnek éjjelén, mit keres a sötét, kihalt folyosókon, amikor nem szabadna itt lennie?
És ő vajon mit keres itt? Vagy mégis kit keres itt?
- Igen, keresek. Pontosabban nem keresek, csak úgy itt vagyok. - félek bevallani neki, hogy eltévedtem, és a saját dolgaimat nem akarom egy idegen vállára rárakni. No meg nem hinném, hogy kíváncsi rá.
Előre-hátra billegek a sarkamon és egy kicsit összébb húzom a köntösömet. Igaz, hogy nem látunk a másikból semmit sem, de egy kissé hűvös van itt, pláne, hogy ilyen lengén vagyok öltözve.
- Te keresel itt valamit? - a kérdés csak véletlenül csusszan ki a számon, miért is érdeklődöm, hiszen én szólítottam meg, semmi közöm hozzá.
- Na jó, ne haragudj, hogy megzavartalak csak... szóval... nem tudom, hogy hol vagyok. Úgy értem, hogy nem figyeltem, merre jövök és olyan sötét van, hogy semmit sem látok, nem tudom besaccolni, hol lehetek.
Nem mintha vissza akarnék menni most a szobámba, nem akarok más emberek között lenni. Egyedül lenne a legjobb, hogy kitaláljam, hogyan tovább.
Utazzak haza, hogy tudjak segíteni? De akkor mi lesz az iskolával? Viszont, ha itt maradok, azt örökké bánni fogom. Úgy érzem, szétdurran a fejem.
Villámlik egy hatalmasat odakint és egy hosszú pillanatig fénnyel tölti be a folyosót.
Mégiscsak ismerem ezt a fiút. Sokszor szoktam őt látni órák között. Ha jól emlékszem R betűvel kezdődik a neve. Erre nem, de az arcára tisztán emlékszem.
Leülök a földre, nem bírok állva maradni. A bőgés határán állok, de hogy ezt elkerüljem inkább bemutatkozom neki, mert biztos, hogy nem tudja a nevemet.
- Egyébként Claire vagyok és most tudtam meg, hogy a nagymamám haldoklik.
Ezt muszáj volt kimondanom hangosan is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=546475#post546475][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.24. 11:57[/b][/url]

Ricsi

Nem valami együtt érző ez a fiú, de nekem nem is erre van most szükségem, hanem arra, hogy kimondja valaki az igazságot. És ő kegyetlenül megtette.
Igen, az emberek meghalnak, ezt jól tudom, jobban is, mint egy átlagos ember. Na de, hogy a sors ennyire igazságtalan legyen hozzám. Elvette tőlem a szüleimet, mielőtt még megismerhettem volna őket. Most pedig készül elvenni tőlem megint valakit, aki a világon az egyik legfontosabb ember a számomra. Hogy lehet ilyen kegyetlen az élet? Miért mindig azokat az embereket veszi el, akik nem érdemelnék meg? A nagymamám a világon a legkedvesebb, leggondoskodóbb ember, miért vinné őt el a halál idő előtt?
Végig folyik egy könnycsepp az arcomon, gyorsan letörlöm, nehogy a fiú meglássa. Nem mintha ebben a sötétben látnánk bármit is a másikról.
- Ígérem mindjárt eltűnök innen, csak adj nekem pár másodpercet, hogy összeszedjem magamat. - kérlelem őt, és reménykedem benne, hogy megérti.
- Sajnálom, hogy idegenként neked mondom el a bajaimat, csak... a fejemben nem tűnt valóságnak, hallanom is kellett.
Ricsi. Tudtam, hogy R betűs neve van. Sokszor szoktam őt látni, a folyosókon. Abból, amit látni szoktam belőle ő olyan kis magának valónak tűnik.
Örülök, hogy van itt valaki rajtam kívül. Ha egyedül lennék biztos nem tudnám visszatartani a kitörni készülő hisztériát. De így könnyebb lenyelni a könnyeimet és arra koncentrálni, hogy nem szeretnék bőgni és sajnáltatni magamat egy idegen előtt.
- Na, jobb lesz, ha megyek. - suttogom, de nem tudom mozgásra bírni a lábaimat. Itt most jó, itt úgy érzem elbújhatok a szörnyű valóság elől.
- Ha nem keresel itt semmit, akkor miért vagy itt? - kérdezem, inkább az ő bajaival lennék elfoglalva, mintsem a sajátommal. Bár nagyapa arra kér a levélben, hogy mielőbb válaszoljak neki, de biztosan megérti majd, hogy csak egy kis időre volt szükségem, hogy átrágjam a dolgokat. - Vagy te olyan fajta vagy, aki szereti feszegetni a határait?
Magamban azért esdeklem, hogy válaszoljon és beszéljen, mert nem akarok innen felállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=546566#post546566][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.24. 17:51[/b][/url]

Ricsi

Van valami ebben a Ricsiben, ami rettenetesen megfogott, kíváncsivá tett. Olyan zárkózott próbál lenni, de valahol, mintha látnám rajta, hogy valójában szívesen beszélne valakivel, csak nem meri. Talán azért, mert fél. Sokszor érzem azt én is, hogy mások biztosan nem értenének meg, hiszen a többiek nem olyanok, mint én, ezért jobb csendben maradnom. Viszont olykor muszáj kiadnom, mert tudom, hogyha nem tenném, akkor egyszerűen szétdurrannék tőle.
- Tudom, milyen érzés, amikor tele van a fejed és a szíved, de inkább nem mondanál semmit. De hidd el, ez nagyon rossz út! Tapasztalatból mondom ezt. Bár nyilván egy lánynál másmilyen, de egy idő után biztos, hogy te is besokallnál a sok kimondatlan szótól. - próbálok valami okosat mondani.
- Viszont, ha nem akarod elmondani, nem kell. Én sem vagyok valami beszédes kedvemben.
- Mit szólnál, ha ideülnél mellém és csak csendben ülnénk egymás mellett? - vetem fel neki az ötletemet. - Olykor, még ha nem is mondasz semmit, jó, ha van melletted valaki. És nekem most nagyon jó lenne, ha nem kellene egyedül lennem. Ráadásul kifejezetten kényelmes itt.
Lehet, hogy most kicsit furcsának gondol, de ez vagyok én, mindenki ezt hiszi rólam. Viszont annak tényleg örülnék, ha nem hagyna magamra, mert bár nem ismerem, mégis jó lenne nem egyedül ücsörögni itt.
Eszembe jut Balázs, hogy elfogom mondani neki holnap, mi történt velem az éjszaka, aztán meggondolom magam. Ő prefektus, nem örülne, ha ilyeneket tudna rólam, hogy éjszaka a kastélyban császkáltam. Pedig olyan jó lenne, ha most ő lenne itt velem.
De Ricsivel kell beérnem, amivel semmi problémám, talán még jobb is, mintha Balázs lenne itt.
- Egyébként nem kell elmondanod nekem semmit, de ha szeretnéd, szívesen meghallgatlak. - előbújik belőlem a segítőkész énem és egy pillanatra - de csak egy pillanatra - sikerül elfelejtenem a saját problémámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=547174#post547174][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.26. 18:22[/b][/url]

Ricsi

Szinte lélegzet visszafojtva várom, hogy leül-e mellém vagy sem, mert ha visszautasítja az ajánlatomat, akkor nincs mit tenni, mint visszavonulni. Bár sok kedvem nincs ahhoz, hogy ágyba bújjak és lefeküdjek aludni, hiszen úgysem tudnék. Ahhoz meg végképp nincs kedvem, hogy máshová csatangoljak, félek, hogy esetleg észrevesz valaki.
Így nagy kő esik le a szívemről, amikor kis morfondírozás után, de leül mellém.
Azon gondolkozom, hogy vajon mi bánthatja őt ennyire, hogy ilyen reményvesztettnek tűnik. Azt mondja, hiányzik neki valaki, de csak emiatt nem lehet ennyire maga alatt. Hacsak nem valami tragikus dolog történt.
Tudni szeretném, mi van vele. És nem azért, mert kíváncsi vagyok, hanem azért, mert segíteni szeretnék neki. Jobb érzés lenne neki is, hiszen kibeszélhetné magából, tanácsot kapna, amit esetleg felhasználhatna, és jobb lenne nekem is. Egy kis jó cselekedet ma, és legalább már volt értelme annak, hogy felkeltem reggel, vagy egyáltalán annak, hogy kilógtam a körletemből.
Viszont érzem rajta, hogy nem szeretne beszélgetni, nemhogy a bajáról, hanem semmiről, így csak bólintok egyet és csendesen nézek magam elé.
Nem tudom, hány percig ülünk így, mire megszólalok.
- Gyakran szoktál kiszökni éjjelente? - kérdezem, hiszen nem bírok lakatot tenni a számra.
- Valahol mindig is csodáltam azokat, akik kimertek jönni. Mondjuk sosem értettem, hogy miféle plusszot adhat ez az embernek, de most már kezdem felfogni.
Próbálok másról beszélgetni, mintsem a bajáról, ha nem akarja elmondani, nem feszegetem, nincs közöm hozzá.
Abban viszont teljesen igaza van, hogy a kastély másmilyen ilyenkor. Egy másik oldalát mutatja meg, és gyönyörű, csodálatos.
- Meddig szoktál ilyenkor kint lenni? Nem félsz, hogy elkapnak?