Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=701910#post701910][b]Maja Bojarska - 2017.09.16. 23:17[/b][/url]

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Szerencsés vagyok azt gondolom, hiszen minden tanárom olyan jótündér-keresztanya vagy keresztapa volt idén és a mai nappal már vizsgám sincsen vissza, egyébként sem túl jó így utazgatni. A tanácsok alapján amúgy se hoppanálgathatok már jövő héttől körülbelül, így nem is bánom hogy ma jöttem be utoljára. Kicsit uncsiztam már otthon, Lewynek meg még vizsgáztatni kellett, szóval idejöttem és ebben a 60 percben remélem, hogy szépen és ügyesen ki tudom őt várni. Mostanság se a türelmem, se a kedvem, de leginkább a hangulatom nem túl irányítható. Nagyot sóhajtottam is, ahogy a pocim megsimizve kiléptem az egyik üres teremből, mert elhatározásra jutottam.
Lassan keveredtem a másodikra, ahol ha minden igaz Dwayne bácsi szobája is van, de addig még van pár folyosó meg kanyar. Gondoltam bekopogok és megkérdezem lett-e már valami a lopkodós emberkével, minimum börtönbe kéne zárni!
Nála pihenhet most a félkész Némóm, amit olyan nagy gonddal színezgettem, a szép filceim és ceruzáim, nem beszélve a pénztárcámról. Ami igazából nem érdekel, használom a pónisat, de volt benne egy közös képünk Lewyvel és azt vissza akarom kapni. szeretem azt a képet. Helyette csak ilyen fura, engem lesegető portrék merednek rám. Nem tetszik ez. Kicsit összehúzom a karbafont kezeim magamon ahogy ballagok előre, ekkor hallom meg a szitkozódást. Pár lépés sem kell, és a férfit is beazonosítom, aki az a defis és keresni akartam.
- Warren bácsi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=704134#post704134][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 19:07[/b][/url]

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Ugyan nem topogtam túl gyorsan, de így is sikerült elég hamar meghallanom a keresett férfit, bár azt nem mondhatnám, hogy sok szép szó jutott el hozzám. Nem értettem pontosan a problémát, egy fiatal lány az egyik festményről pisszegett nekem, meg fura kérdéseket tett fel egy bárányról. Én csak bárányfelhőket ismerek. Azok tök cukik, meg ugye ők gyártják a kisbabákat, a gólyák meg mennek fel hozzájuk. Minden habpamacsnak van egy legeslegjobb pajtija, aki elviszi a már nagyon-nagyon várós szülőcskéknek a babukat. Ilyen kis szépen, becsomizva abba a textilpelenkába. A mi gólyánk is már megkapta a kis levelét biztos, hogy munkája lesz pár hónap múlva. De addig még más embereket tesz boldoggá. Lehet barikat is. Mondjuk ahogy nézem Dwayne bácsit bizonyosan nem.
- Csókolom. Azt szerettem volna megkérdezni, tetszett-e jutni valamire az ellopott dolgaimmal - kezdtem bele egy kisebb mosollyal, aztán a magam ölelő karjaim leengedtem. Talán kicsit görnyedve ácsorogtam, így annyira talán nem feltűnő, hogy már eléggé meglátszik, nem csak jól belaktam a vacsinál tegnap. Láttam, hogy figyel, picit össze is húztam a szemeim értetlenül. Egy ideje mindenki sokat pletykált, így azt hiszem már tudták, ezért is lepett meg, mikor még itt is megnéztek.
- A színezőm, a ceruzáim és filceim - soroltam, közben az ujjaimon számolgatva is, nehogy valamit elfelejtsek megkérdezni. Így is sikerült, mert a pénztárcám meg a tankönyveim csak nem kerültek szóba. - Eléggé hiányoznak már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=704144#post704144][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 19:39[/b][/url]

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Nem különösebben zavart az, hogy túl sokan, túl sok dolgot gondoltak rólam. Maga a tény, hogy bámulnak vagy lesegetnek, vagy furaságokat kérdeznek viszont igen. Nem szeretem amúgy sem a túlzott figyelmet és a tömeget, ez az iskola meg nagyjából ezzel jellemezhető is. Szívesebben ülnék én is a felhőcskén és nézném, ahogy készülnek a babák. Kicsikrokodil, kicsi bak, kicsi cápa, kicsi süni. Mindenféle bébiállat és a rendes picurik. De most a folyosón ácsorogtam ehelyett, nézve szembe Warren bácsival, és várva, hogy mi is a helyzet.
- Nem? Nem lesz? Nagyon ellopták? Nem jár ezért valami javító? Vagy börtön? - Azt hiszem kicsit kétségbeesettre sikerültek a szavaim, így a remegő számat összepréseltem, a kezeim pedig magam köré fontam a pocim fölött. Azt hiszem elkeseredtem a hírektől, pedig számíthattam volna rá, hogy ő mindent megtesz, de nagyon jó a tolvaj abban, amit csinál.
- Újat? De… az a Némó már félig ki volt színezve. Tetszik ismerni a mesét, nem? Az annyira szomorú, de aranyos, és a vége azért boldog. De…
Nem tudom pontosan hol éreztem, hogy a szemembe könny gyűlik, de csak úgy megtörtént, aztán a mondandóm végére már le is gördült egy-egy kövér csepp. A kezem az arcomhoz emeltem és elkezdtem letörölgetni, de ettől a szám még nagyon szomorúan konyult lefelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=704171#post704171][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 21:19[/b][/url]

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Kicsit reménykedtem benne, hogy van fejlemény, vagy valójában előkerültek a dolgok, csak a bácsinak nem volt ideje küldeni nekem valami jelet. Sms, bagoly, de tőlem füstölőkkel is integethetett volna, de nem történt meg. Ezért is gondoltam azt, hogy még a férjecske levizsgáztatja a nagyon nagyokat, talán nyolcadikosoké van most, addig én érdeklődök. De nem erre a hírre számítottam. Nem jár börtön? Ez nem hangzik fényesen, nem az emberekre, hanem a dolgaimra nézve. Ezek szerint bátran lopkodhatnak ilyen fontosságokat. Ezen el is pityeredtem igen hamar.
- Lehet? De nem azt mondta, hogy már nem? Nem értem. - Fogalmam sem volt, hogy most akkor ez mit is jelent, meg még mindig úgy nézett ki, nem sikerült jól elmondanom, mennyire fontos a saját régim. Azt szeretem, ajándékba kaptam és fontos nekem. Éreztem, ahogy az arcomon erre a könnyek sűrűsödni kezdenek, hiába törölgettem. - De az nem ugyan olyan, meg honnan? De én… csak szeretném befejezni, szerintem nincs is több ilyen színező!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=706161#post706161][b]Maja Bojarska - 2017.10.20. 00:51[/b][/url]

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Teljesen elkeseredve álltam ott átkarolva magam, aztán meg a pocim simizve, mintha legalábbis fájna ott, vagy nem is tudom. Megnyugtató volt és talán szükséges is. Azt mondta a doki nénin, hogy vigyáznom kell magamra, mert ami velem történik, az a babával is. Szóval, ha én most sírok, és Dwayne bácsi elszomorított, akkor biztos a kis brekinek is kéne egy ölelés, nem? De azt ugye nem tudom kivitelezni, amitől tényleg sírásba kezdtem, nem is tudom miért, mikor egész jó kedvvel jöttem ide. Csak megtörtént.
- De az volt az enyém, azt mondta Liv néni, hogy azért van ilyen auror itt, mert megoldják a gondokat, a nagyokat is, erre még a színezőm se tetszett látni sehol - a hangom többször elcsuklott, a végére meg egészen elhalkult, alapból nem voltam hangos. Nem veszekedtem, nem is hisztiztem, csalódott voltam és csak annak adtam hangot. Közben annyira eltörölgettem a könnyeim, hogy nézzek a defis férfire nagy szemekkel, mintha csodát várnék. Óvatosan a falhoz léptem, hogy neki támaszkodjak kicsit, nem esett jól ez a sok rossz most.
- Biztos a kisfia is nagyon szereti őket és nem szeretné, ha eggyel kevesebb lenne. Mi van ha ugyanaz a kedvencünk?