A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846755#post846755][b]Polaris Jomana - 2022.05.24. 23:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846769#post846769][b]Polaris Jomana - 2022.05.25. 13:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846779#post846779][b]Polaris Jomana - 2022.05.25. 14:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846798#post846798][b]Polaris Jomana - 2022.05.25. 19:31[/b][/url]

Miután letisztáztuk, hogy ez a Szofi az a Szofi, már sínen volt a történet, szóval nem is vágtam közbe, hagytam, hogy befejezze magától a mondandóját. Szerintem nagyon keményen ítélkezett maga felett, keményebben, mint a legtöbb ember tette ezt róla. De, lehet, hogy csak én vagyok túl naiv (azt hiszem, hogy ezt a szót használják rá).
- Ez aranyos, de ugye tudod, hogy a legtöbb  lány alapjáraton nem ilyen kedves? Legalábbis, én nem úgy vettem észre, hogy azok lennének - grimaszoltam, az orromat ráncolva, hogy amúgy ez nem így megy. Az itteniek nagyon furcsán tudtak viselkedni, amit nem tudtam értelmezni, de nem hiszem, hogy azért tette volna a lány, mert annyira jótékony lélek. - Ha csak jótékonyságból tette volna, miért ölel meg?
Örülök, hogy ez egy stabil kanapé, mert ha ilyet csinál a falubeli ülőalkalmatosságokon, tuti, hogy mindketten hanyatt vágtuk volna magunkat a porba nagy elegánsan. Találékonyak ezek a helyiek. Láttam, ahogy a fejében pörögnek a gondlatok -  na, nem szó szerint, de van, amikor tudod, hogy valaki nagyon gondolkozik, rajta az a fej volt.
- És hogyan is tudok ebben segíteni? Kérdezzem meg, tetszel-e neki? Vagy... vagy mi? Őt mégsem hívhatom el randira! Az nem oldana meg semmit. Várj... - meresztettem rá meglehetősen nagy szemeket, le is téve a most már üres poharamat és kicsit hintáztam előre hátra ültő helyemben. - Mi az, hogy nem tudod, tetszik-e? Szerintem azt az ember csak úgy tudja. Nekem tetszik Grace, hát megmondtam neki. Ez nem agysebészet, Kornél!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=846825#post846825][b]Polaris Jomana - 2022.05.26. 00:30[/b][/url]

- Nem... friss tapasztalatból, ez így jó? - kérdeztem kissé értetlenül, hogy mi ebben az akkora nagy baj. Otthon, ha valaki úgy érezték, nem elég jó tagja a közösségnek, azt elhajtották, így itt sem lepett meg, hogy ahova nem illettem, oda nem akartak. Érthető, így inkább el is kerültem azokat a lányokat. Amúgy is idősebb vagyok, meg a bőröm színe is más.
- Attól még nem kezdenek el lányok ölelgetni, Kornél. Te sem ölelgeted a tanárt, ha K lesz a dolgozatod, nem? Tudom, hogy ez nem egészen ugyanaz a szituáció, de majdnem - hevesen gesztikuláltam a mondandóm mellé, jobbra-balra mutogatva a kezeimmel, hogy abból, hogy egy munkádat elismerik, még nem következik az, hogy kitörő örömmel akarsz valakit tapogatni.
Elkerekedett szemekkel figyeltem a kis híján idegösszeomlást kapó Levitást a kanapén, próbálva értelmezni, hogy most mi olyat mondtam, ami ilyen reakciót váltott ki belőle.
- Persze, szerinted máskülönben beszélgetnék róla? - kérdeztem zavarodottan, éreztem, hogy az orrom ráncosodik és a barázda is elmélyült a szemöldökeim között. Inkább csak figyeltem a fiút, hogy végre elmondja, akkor mit is vár, hogyan segítsek rajta ebben a hülye helyzetben.
-Nyilván nem a rokonával fogod rögtön megbeszélni, nem a kezét akarod megkérni, csak az érdekelt, tetszik-e neked - emeltem fel  kezeim megadóan, hogy hát jaj, nem akkora nagy dráma ez, ha jól értettem a tanárokat, ez amúgy is az agyban lefutó folyamatokon múlik. - Nem, beszélgettünk, és mondta, hogy várta, hogy elhívja egy bizonyos valaki randira, de nem hívta, én pedig azt mondtam, hogy akkor elhívom én, mert nekem van szemem és szép lány, meg kedves is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=847174#post847174][b]Polaris Jomana - 2022.06.01. 17:59[/b][/url]

- Látod? Ez nem olyan bonyolult, mint amilyennek hiszed - mosolyodtam el szélesen. Bár lehet, hogy pont olyan bonyolult, csak más a számokhoz ért, én meg ehhez. Nem lenne meglepő. De jobb szeretném, ha igazam lenne és Kornél gondolná túl a dolgokat ebben a helyzetben.
- Oh, szokott nekem is rossz kedvem lenni, csak nem mutatom. Attól nem lesz jobb senkinek - ráztam meg a fejem hevesen, a tincseim jobbra-balra rugóztak az arcom előtt. Egyszer sírtam a kávézóban, mert eltörtem egy csészét és nem tudtam megjavítani, de egy bácsi odaült mellém és azt mondta, attól, hogy "az egereket itatom" (ki itat rágcsálókat? Nem barátságosak.), a csésze nem fog összeforrni. Szóval fel a fejjel és keressek valakit, aki ért hozzá. Én a nosztalgiába süppedtem térdig, Kornél meg a kanapéba, szóval rá is néztem gyorsan.
- És akkor mi van? Ha tényleg olyan jó barátod, majd megnyugszik. Engem az sem érdekelne, ha a tesómmal randizol. Igaz, egyke vagyok, de a lényeget érted - hadonásztam kicsit, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. Ha meg mérges, akkor - ahogy Borka mondaná -, egy igazi szararc.
Amúgy a felvázolt ötlete tök egyszerű lenne, sokkal könnyebb, mint itt ülni velem és beszélni róla, de ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak neki? Helyette bólogatni kezdtem.
- Hát vagy az, vagy kérj meg valakit, hogy kérdezze meg. Az is megoldás - tártam szét a karjaim tanácstalanul, hogy nem akkora ördöngősség ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=847475#post847475][b]Polaris Jomana - 2022.06.09. 15:40[/b][/url]

Furcsa, az emberek milyen sokféleképpen képesek kifejezni magukat, vagy éppen visszafojtani a dolgokat mélyen magukba. Én inkább az a fajta voltam, aki a rosszat lenyomja magába mélyen, majd soha többet nem gondol rá, ha nem muszáj.
- Jó... jó majd megpróbálom - mosolyodtam el halványan, rá is nézve, mert hálás voltam az ajánlatért. Korábban nem volt senki, akihez fordulhattam volna, abban az időben talán kicsit hibának is éreztem, hogy ott hagytam a falut, anyát annyira nagy bajba sodorva ezzel az egésszel.
Nem értem. Tudom, hogy értenem kéne, mert ahogy elmagyarázza, látom benne a logikát, de az én szempontomból ez egészen feldolgozhatatlan. Kissé hintázva előre-hátra ültő helyemben próbálom összerakni a képet, de a kirakós nem áll össze. Ha a "testvérem" boldog és a legjobb barátom is boldog, miért rossz az nekem?
- Nem fogod. Ha rendes gyerek, nem fogod. Ezzel senkit nem bántasz, sőt. Ha jót akar a testvérének, azt szeretné, hogy boldog legyen. És ha Szofi tényleg kedvel, az, hogy neked is tetszik, boldoggá tenné. Nem boszorkányság. - Igazából az, hiszen mi itt ezzel foglalkozunk, de nem egészen az a fajta, amit az iskolában tanítanak.
- Ha van szükséged valakire, aki támogat lelkileg, majd elbújok egy sarok mögé, bokorba, vagy valami - ajánlottam fel lelkesen. Tudom, hogy fura, de azt hiszem, ez is hozzám tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=848904#post848904][b]Polaris Jomana - 2022.07.05. 17:44[/b][/url]

- Védelmező vagy sem, amúgy semmi köze hozzá, hogy Szofi kivel jár vagy kivel nem - fújtattam egyet határozottan. Csak azért, mert lány, még neki is megvannak a jogai. Ezt már megtanultam itt a pár évem alatt, kb ez volt az első dolog, amire amúgy rájöttem. Hogy itt több jogod van, mint otthon és hogy igenis ki kell állnod magadért. - Hát... hogy szívesen nézel rá, meg eszedbe jut dolgokról, szeretnél vele több időt tölteni... ilyesmik.
Legalábbis nekem így működött, de hallottam a mamától, hogy minden ember máshogy szeret és szerintem ez nagyon szép és bonyolult dolog. Láttam rajta a kétségbeesést, így bátorítóan elmosolyodtam. Minden oké lesz.
- Igen, ez mondjuk lehet, ez nem tuti, hogy annyira jó ötlet. De mindenképpen beszélned kell Szofival, máshogy ez nem működhet - ráztam meg a fejem, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. A szavak amúgy sem fájnak senkinek, legalábbis nem úgy, ahogy az, ha apa megemelte a kezét. Szóval ebben nem volt semmi félnivaló a részéről.
- Persze, mehetünk. Én is ennék már valamit, lassan annyit ittam, hogy lötyög a gyomromban - ráztam meg magamat jobbra-balra, aztán szélesen elvigyorodtam. Igaz nem nagyon hallatszott, de nem is az volt a lényeg, csak a szándék. Inkább hagytam, hogy felsegítsen és elevezzünk kettesben a nagyterem felé.