A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=711717#post711717][b]Reissner Eliza - 2018.01.13. 21:35[/b][/url]

Eliza nem egy tétlenkedő leányzó, nem is akart sokáig a babérjain üldögélni a kipakolás után. Kapott egy gyors körbevezetést, mikor megérkezett, és szerencsére sosem volt az az eltévedős fajta, így konkrétan megcélozta a társalgót. Csak a helység nevéből kiindulva biztosra vette, hogy ide nem azok jönnek, akik csak úgy lézengeni szeretnének, vagyis bízott abban, hogy lesz olyan egyed, akivel képes beszélgetésbe elegyedni. Még ha kicsit úgy is érezte magát, mintha a Sims nevű mugli játékba került volna, kiszúrta a kanapén olvasó srácot, majd gondolatban megjelölte a feje feletti panelon a csevegés funkciót.
Lehuppant mellé, könnyed mosollyal az arcán nyújtotta oda a kezét.
- Szia, Reissner Liza vagyok, egészen új. És te?
Nem igazán az ittlétének időtartama érdekelte, de Liza már rászokott, hogy csak akkor válogatja meg a szavait - de akkor nagyon -, amikor cikket ír. Kevesen tudják követni, bár nem mintha annyira foglalkoztatná, hogy pár mondattal többet mondjon magyarázatképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=712169#post712169][b]Reissner Eliza - 2018.01.19. 13:04[/b][/url]

Ahogy a fiú pillantását elkapja, azonnal rájön, hogy nem a számára legtökéletesebb embert szólította meg. Vagyis nem látja a módot, hogy vele könnyedén elcsevegjen az iskoláról, vagy bármi másról. Ami azt illeti, még abban is kételkedett, hogy akár újabb szavakat képes lenne kicsalni belőle a "húzz innen"-en kívül.
De nem adja fel, koránt sem abból a fából faragták.
- Örülök, hogy te nem vagy új. Mármint nem kell akkor kínos köröket lefutni, mint például, hogy jajj, mekkora ez a kastély, vagy hogy ú, de izgulok, milyen tanáraim lesznek. - Szemeit forgatva tette idézőjelbe a mondatokat. Hiába volt kiélezve a részletekre, a picsogásnál semmit sem utált jobban.
Vannak azok a lányok, akik túlbonyolítanak mindent, órákig gondolkoznak a válaszokon, főleg, ha hímnemű egyeddel társalognak. Később még fel is idézik a szituációkat, kínosnak érzik talán, még bele is pirulnak, hiába tudják, hogy mit sem ér, nem változtat semmit. Na, Liza ennek pont ez ellentéte.
- Csak beszélgetni szeretnék - felelt egy vállvonás kíséretében.
Vet egy gyors pillantást a Dante kezében tartott könyvre, elég csak pár szót látnia, hogy rájöjjön, a fiú nem egyszerű mugli könyvet olvas. Egyáltalán nem tűnt olyan stréber típusnak, így egyetlen következtetést tudott levonni abban a pillanatban.
- Te is muglik között nőttél fel?
Liza sosem volt olvasós típus, viszont a mágus világról imádta falni a sorokat. Az anyukája tudott róla, viszont egyszer sem mesélt, így rájött, hogy az apukája talán varázsló lehetett. Néha kicsit vágyott rá, hogy rábukkanjon a Reissner névre a könyvekben és valami csoda folytán kiderüljön, hogy az apai családja nem átlagos, valamiben kiemelkedő volt abban a társadalomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=712549#post712549][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 19:53[/b][/url]

Röviden felnevetett Dante válaszán. Ha ideges lett volna, ekkora biztosan elpárolgott volna belőle a bizalmatlanság. Az előző iskolájában könnyebben indultak a dolgok, de amikor mind a száz egyed, akivel egy légtérben volt elsőéves, egyszerűbb puhatolózni. Nem is értette honnan jön ez a kíváncsiság, csak érezte, hogy minél hamarabb, minél több dologról tudnia kell.
Voltak már aranyvérű családból származó ismerősei, ezért az sem jutott eszébe, hogy olyan kérdésekkel bombázza a fiút, amik egyértelműek lennének amúgy. Nem is akarta felbosszantani, így egyszerűen csak bólintott. Kis ideig csendben is maradt, azon gondolkozott, hogy mekkora különbségek alakulnak ki a varázsló és mugli családokban felnőtt gyerkőcök között.
Már épp azon gondolkozott, merre vigye el a beszélgetés fonalát, mikor Dante előbb döntött erről. Azonnal felkapta a fejét, egy pillanatra még reménykedett is, hogy akár testvérekre találhat.
- Nem, legalábbis nem tudok róla. Anyám mellett nőttem fel, Teóról semmit nem tudok - felelte egy vállvonás kíséretében. Már fel sem tűnt neki, hogy sosem apának hívja, de a Teodort kiskorában nem szerette, így a saját maga által kitalált néven hívja magában azóta is. - Esetleg ismersz más Reissnert?
Talán túláradó volt a lelkesedése, de akkor is hihetetlennek tűnt számára, hogy már az első ember választ adhat - még ha nem is teljesen - a kérdéseire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=714301#post714301][b]Reissner Eliza - 2018.02.13. 20:39[/b][/url]

Nem először szólta el magát, mivel az egyetlen személy, aki előtt figyel a megszólításokra, az anyja. Tőle is csak ritkán kérdezte, de annak is már jó pár éve. Megszokásból válaszolt, hangja érzelemmentes volt.
- Teó az apám, csak hát nem ismerem, szóval nem is akartam apának hívni, vagy ilyesmi.
Szíve szerint le is zárta volna a témát, egyrészt nem is akarta ilyen semmiségekkel untatni a fiút, ráadásul ezer más dolog volt, ami jobban érdekelte.
Legalábbis ezt hitte egészen addig, míg nem hallotta Dante reagálását. Először azt hitte, fel fogja idegesíteni, hogy ilyen hamar elítélték, de ehelyett olyan rideg maradt, mint a jég.
Elmosolyodott, enyhén oldalra döntötte a fejét.
- Úgy mondod ezt, mintha gyilkos lett volna. Még csak nem is ismered, le merem fogadni.
Általában beválik, hogy hidegen gondolkozik, még csak nem is sejtette, mennyire betalált most.
Lizának sosem voltak olyan tévképzetei, hogy az apja valami herceg, akinek azért kellett elmennie, mert a titkos birodalmának szüksége volt rá. Tudta jól, hogy valamilyen szinten undorító férfi lehet, de még a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy mennyire.
Mindenesetre nem tartotta jogosnak, hogy egy sehonnai faluból pottyantott ismeretlen kis fennhéjázó ítélkezzen felette. Ahhoz csak magának tartotta fent a jogot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=717944#post717944][b]Reissner Eliza - 2018.03.24. 12:26[/b][/url]

Akár türelmesnek is lehetne mondani, de egyre inkább kijött a sodrából. Ezentúl kétszer is meggondolja, hogy kivel fog beszélgetni, az is biztos. Hiába akarta nagyon megtudni, hogy ki volt pontosan az apja, de a saját büszkeségét sosem tudta félretenni csak úgy.
Karba tett kézzel meredt a srácra, pár percig csak nézte, nem szólalt meg. Nem akart meggondolatlanul káromkodva a fejének esni, szóval inkább bevállalta, hogy hülyének tűnjön, mint aki nem fogja fel a szavakat. Aztán sóhajtott egyet, elfordította a tekintetét.
- Svájcba jártam eddig suliba, mégis honnan tudnám a magyar töri részleteit? De ha félretennéd ezt a... khm... hangnemet, elmondanád, ki is volt ő? - Egész kedvesnek hatott, ahhoz képest, hogy épp a saját egóját dobta el.
Csak fel kéne állni, itt hagyni és a könyvtárban válaszokat találni.
Az kényelmesebb lenne, de ha már leereszkedett erre a szintre, akkor nem számít már semmi más.