A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=693679#post693679][b]North West - 2017.08.02. 20:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=693693#post693693][b]North West - 2017.08.02. 21:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=693721#post693721][b]North West - 2017.08.02. 22:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=694270#post694270][b]North West - 2017.08.05. 22:13[/b][/url]

Én tényleg el akartam volna mondani, miért tettem mindazt az idegen kölyökkel. Miért bántottam, kikelve magamból, miért viselkedtem úgy, mint egy elméjét vesztett állat, miért rúgtam fel mindent amit prefektusként a tenyeremen kellett volna viselnem, de az összes szó megakadt torkomban, mikor lenéztem kézfejemre. Odalenn vér vöröslött, már lassan alvadt, de még egészen jól kivehető volt. A gyomrom felfordult, a lábam megrogyott.
Conroy nem tartott vissza vagy legalább is nem éreztem ellenállást, miközben remegve elhagytam a helyiséget.
Nem jutottam messzire, az ajtó mögött megálltam, begörnyedtem, majd a falnak dőltem, a vállam odakoccant az ajtófélfának, de ezt a fájdalmat akkor nem is igazán érzékeltem, fel sem fogtam semmit.
Hangok kúsztak oda fülemhez, szőke tincseket láttam, bőrt, kék szemeket. Pislogtam néhányat, hogy a valóságot meg tudjam különböztetni a képzelettől, féltem, hogy amit láttam pusztán a rémület szülöttje, de azután sem múlt, ott volt. Hanggal, arccal, valós érintésekkel.
- Miért? - motyogtam. A kérdésem épp ugyan az volt, mint amit ő kérdezett tőlem, de a hangsúly megváltozott. Értetlenség csengett ki belőle, döbbenet, magyarázat követelés. Annyit bántottam őt, mégis folyton ott volt, hogy felkaroljon és segítsen. Annyi hülye szokásom volt, fóbiám, félelmem, ami a többi ember szemében taszító volt, fura, no meg ciki. De őt ez nem érdekelte. De miért nem érdekelte?
Engedelmeskedtem neki. Mélyen beszívtam a levegőt, azután kifújtam. Kezdtem megnyugodni, szívem már nem lüktetett oly hevesen, hogy lassan bordáimon is rést üssön, a lábaim is kezdtek megerősödni, s felvenni a versenyt a testem súlyával. Majd megéreztem kezemen a kezét. Azonnal lenéztem volna, de a hang, a hangja megállított. Tudtam mit csinált, de biccentettem és csak őt figyeltem. Folytattam a mély légzést és csak az arcára koncentráltam.
Annyira de annyira rég nem láttam már ennyire közelről, hogy lehetett valami még ilyen közelről is ennyire tökéletes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=694618#post694618][b]North West - 2017.08.06. 23:16[/b][/url]

A kezemre pillantottam, tiszta volt, sehol semmi vörös, vérre emlékeztető maszat. A lány kérdésére lassan bólintottam, s kezdtem már egészen visszanyerni önmagam, kívülről és belülről is.
Amikor már éreztem, hogy valóban nem lesz bajom elléptem oldalra, el mellőle és el a puha kezeitől. Úgy éreztem nem érdemeltem meg és ő sem érdemelt minden kedvesség ellenére valami rosszat viszonzásképp a sorstól, én pedig nem adhattam mást.
Újból biccentettem. Szóval fogadás volt. Reméltem, hogy nem volt olyan bolond, hogy ilyennel összejöjjön, de ha lett is volna, valahol legbelül tudtam, hogy nincs beleszólásom.
- Menj vissza, most már jól vagyok és mondj odabenn amit csak akarsz, hogy kimentsd magad a helyzetből, mert ennek lesznek következményei. Prefektus ütött diákot. Ne keveredj bele az én oldalamon. - jegyeztem meg. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá, amit az előbb tettem, s valamiféle fura módon próbáltam kompenzálni.
- Most megyek, felkeresem So...Máté tanár urat és feladom magam. Remélem a kastélyban fogom találni. - jelentettem ki, s ezzel lezártnak is akartam tekinteni a beszélgetést. Újfent nem akartam választ adni arra, miért nem kerestem, miért nem próbáltam visszaszerezni, megint el akartam lógni a válasz alól, a felelősség alól, ami ezzel járt.
Megindultam a folyosón, kicsit lassan, öntudatlanul is a fáslit markolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=697043#post697043][b]North West - 2017.08.20. 18:34[/b][/url]

- Nekem nem. Nem szeretem ha bajban vagy. Szólni fogok az érdekedben, a prefektusi szavamra talán még adnak, ezek után is. - Ami azt illette ebben nem voltam biztos. Nem egészen tudtam, hogy mi fog várni rám, miután South elé állok és közlöm vele, hogy megvertem valakit. Először feltételezhetően hinni sem fog nekem, pláne, hogy puszta kézzel tettem, de utána valamit kutya kötelessége lesz adni nekem. Ezt ha ő el is feledi majd, én keményen felemlegetem. Talán büntető munkát fog kiróni rám, talán átküldd a házvezetőhöz, aki rossz magatartás végett elveszi tőlem a jelvényem, megfoszt a rangomtól, s közben buzgón ecseteli, mekkorát csalódott bennem.  
Elhúztam ajkaim és gondterhelt ráncok ültek ki homlokomra. Nem féltem a következményektől, de utáltam a bizonytalan jövőket, melyek felhő mögé rejtették valódi énjüket, mint a sötét és tomboló viharok.
Nem gondoltam volna, hogy a lány szóval fog tartani. Én igyekeztem minél előbb elmenni, el a közeléből, hogy ne hozzak rá szégyent, ne legyen pletykák nyilainak szerencsétlen célpontja, de nem könnyítette meg a dolgom, pedig igazán megtehette volna, elvégre a szívem hevesen, vadul lázadt s eszem alig bírta visszafogni. A kalitka rácsai lassan kezdtek engedni a hatalmas erőnek. Túl gyenge voltam és túl erős egyben.
A hangjára megálltam, de nem néztem rá, ujjaim lehullottak a kötésről. Tudtam a valódi célját, mert ismert már eléggé ahhoz, hogy tisztában legyen a ténnyel, hogy nem azért indultam a tanári felé, hogy kimagyarázzam magam. Épp ellenkezőleg, nem akartam, hogy büntetlenül maradjon a bűnös, még akkor sem, ha magamról volt szó. Ebből nem engedhettem.
- "Valahol az Őszben megállunk, fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: egymás husába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron." - Míg mondtam a verset, mi minduntalan rá és rám emlékeztetett, addig a lábaimat bámultam, s meredten álltam, neki háttal. Az utolsó szó után csendet hagytam, nem szóltam, nem magyaráztam, nem folytattam más példázással, helyette újból elindultam. Tovább. Lassan.Mintha esélyt akartam volna adni - tudat alatt - hogy ha még van hang a torkában, mi kettőnket éltet, ne maradjon néma.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=697057#post697057][b]North West - 2017.08.20. 21:03[/b][/url]

Megálltam. Megint. Mint valami busz, ami pillanatonként lefékezett, mert az utasok felszállni óhajtottak. Csakhogy itt nem akart senki a lábamra mászni, egyszerűen az érzelmeim kiszállni és a felszínre törni, ahol mindenki fül és szemtanújává válhat majd annak, ami bennem tombolt.
Nagyot nyeltem, a lány szemébe nem mertem nézni, így megint csak a bakancsomat néztem.
- Ady ezt a verset Lédának írta a kapcsolatuk végén. Ezzel akarlak elengedni. Mert el kell engednem téged. Lehetne úgy értelmezni a verset, hogy a madarak letépték egymás húsát, mindent, ami nem volt jó nekik, s a végén holtan de egyformán hullottak az avarra, ahol az idők végezetéig egymás mellett lesznek majd. Örökké, eggyé válva. De minden magyar mondatot ezerféleképpen lehet értelmezni, belemagyarázni valamit, ami nincs is ott.
Szeretlek Conroy. Mindig szerettelek, de ennyire még sohasem. A szívem zakatol, felülkerekedik az eszemen, mintha veszett lennék. Eddig tetszett, hogy mellettem voltál, magamra gondoltam ezért tartottalak ott, de most már nem tudok csak magamra gondolni, ami szintén a te hibád! - ezt határozottan kihangsúlyoztam, dühödt hangsúly kíséretében, azután halkabban folytattam.
- Mégis milyen élet várhat egy szerelmes nőre egy labilis férfi oldalán? Újra bántani foglak, meg megint és megint. Emlékezz amikor bejelentettem az esküvőm. Kegyetlen voltam, igaz? Jobbat érdemelsz. Menj, keresd meg azt a betört képűt vagy valaki mást. Jobbat. Erősebbet. Mert én túl gyenge vagyok hozzád. - remegtem egész testemben a szomorúságtól, lassan a sírás kerülgetett, de azt már borzalmasan megalázónak találtam volna így csak igyekeztem minden kieresztett érzelmem visszanyelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=697152#post697152][b]North West - 2017.08.21. 19:12[/b][/url]

Nem voltam a szavak embere, nem szerettem sokat beszélni, azt eszét unt asszonyoknak és cserfes kölyöklányoknak találták ki, mégis annyi mondandóm volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamban tartani.
Mikor befejeztem mély levegőt vettem és vártam, de nem jött válasz. Csend volt, megállt az idő a folyosón, legalább is én úgy éreztem.
Nem bírtam tovább, muszáj volt megfordulnom, hogy ha a szavak nem is, legalább arca eláruljon valamit. Választ akartam, egyetlen jelet, hangot, mordulást vagy az ajtó bevágódását. Mindenképp negatívra számítottam. A jó nem jöhetett szóba, mégis, alig sikerült megfordulnom ő már a nyakamban volt.
Kicsi volt. Kicsi és ostoba. Sohasem tudott úgy bánni velem, ahogy megérdemeltem volna. A csók egyben volt ismerős és idegen. Rég nem éreztem már, s bár soha nem feledtem, nem gondoltam volna, hogy újból érezni fogom.
Önkéntelenül csókoltam vissza, testem nem kérdezte, szabad-e, lehet-e, csupán cselekedett. Csókolta kedvesét.
Picit fejem még követte ajkait, azután is, hogy elhúzódott, mintha nem lett volna elég a csókból. Lehunyt pilláim az első hangra nyitottam csak fel, s kék tekintetem elmerült a leányban.
A vallomás mosolyt csalt arcomra.
- Scarlett Conroy, te tényleg folyton a bajt keresed - hangom szelíden csengett, szinte kedvesen, amit a társaim tőlem nem épp megszokottként említenének. Ritkán használtam, mert kevésszer volt okom rá. Javarészt Csinn lehetett a fültanúja, anyám és Ramsay, a bakancsom.