A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=630741#post630741][b]Ardai Kolos - 2016.10.25. 20:20[/b][/url]

Jól indult a napja. Kitette azt a gyönyörűséges hirdetést Lanetta nevére, majd jól megebédelt. Nagyon elégedett volt a teljesítményével, a fogalmazásmódjával, és magával az ötletével. Lelki szemei előtt már látta is, mennyi bagoly támadja meg a lány szobáját, és nem győzi majd elkergetni a kuncsorgó diákokat. Ilyen jókedvben telt a délután nagy része, majd a nagy lelkesedésnek köszönhetően még le is ült a szobába házitekercset írni. Feltett a lejátszón egy lemezt, majd Bad Company ütemét dobolva kezdett el jegyzetelni egy pergamendarabra. Egészen addig, amíg egy házimanó meg nem jelent a lejátszója mellett.
Se szó, se beszéd a lejátszóhoz indult, és magához vette. Kolos felháborodottan állt fel a könyvek és pergamenek közül, hogy számonkérje a manót, de az csak motyogott magában valami olyasmit, hogy vissza kell mennie a társalgóba, és már el is tűnt a drága kincsével együtt.
Kolos annyira megdöbbent a hívatlan vendég tettén, hogy egy egész percig csak a manó és a lejátszó hűlt helyét vizslatta. Aztán dühösen összeszorította az ajkát. Ha nem ismernénk eléggé a fiút, talán még azt is mondanám, hogy egy apró könnycsepp csillant meg a szemében, de valószínűleg csak a kandallóban sercegő tűz fénye volt.
Keményen csattant a lába a kőpadlón, mikor az elhagyott cetliért indult a füsté vált lemezlejátszó helyén. Azon egy hirdetés állt, egyértelműen Lanetta kézírásával. Most már bármelyik közül felismerné. Dühösen gyűrte össze a papírt, és indult el lólahálában a nyugati szárny második emeletére, majd rontott be az ajtón, akár egy feldúlt bika.
Egy pillanatra megtorpant az ajtóban, fújtatva nézett körbe, keresve a piros zászlót nagyapja bakelitlejátszóját. Egy fiatal kiscsaj kezében látta meg, és mint a vadállat rontott oda, már messziről kiabálva a lánynak, nem érdekelve, kit zavar meg, vagy söpör félre útjából.
- Mégis hogy a fenébe képzelted, hogy házimanóval lopatod el a lejátszót? Aztán meg csak úgy nyíltan, pofátlanul itt maradsz és mindenki szeme láttára teszed tönkre? Tudod te egyáltalán milyen értéke van ennek? Te gátlástalan... tolvaj! - hirtelen dühében nem talált kifejezőbb szót rá, pedig két perccel ezelőtt egy egész szótárat tudott volna írni, milyen jelzőkkel illetné azt a bizonyos valakit, akinek a kezébe került a kincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=632164#post632164][b]Ardai Kolos - 2016.10.31. 15:27[/b][/url]

- Igen, rólad van szó! - kiáltotta neki, mikor már csak pár lépés választotta el a lánytól. Gyorsan haladt, öt lépésből átszelve a termet. Gyorsan kikerülte a megszeppent, szerencsétlen lányt, és máris a lejátszó és közé került, védve egyetlen, nagyapjától örökölt kincsét.
- Ha a tulaj megkérdezése nélkül hozol el valamit, az lopás, jobb, ha most mindjárt felvilágosítalak!
Gyorsan szemügyre vette a lejátszót, milyen károkat szenvedett el, de az érzelmi részére szerencsére nem kellett kitérnie. Ennyi idő még nem elég a traumatizálódáshoz. Finoman végigsimított a lejátszó íves formáin, biztosítva magát, hogy tényleg nem esett semmi baja.
- Egy hirdetés pedig nem jogosít fel arra, hogy csak úgy lenyúld a cuccomat, megértetted? - fordult vissza a lány felé, mikor az indulni készült.
- Hohohó, álljon csak meg a menet! - ragadta meg talárja szélét, hogy megállítsa. - Azt hiszed, ennyivel megúszod? Hogy csak így lelépsz, és vége is a történetnek?
Kolos egyáltalán nem volt az a bosszúálló típus, de ebben a helyzetben bárki megérthette, hogy bizony elégtételre van szüksége ahhoz, hogy végre megnyugodhasson. Legalább egy kicsit. Persze nagyapja miatt érzett keserűségét, és Lanetta iránt érzett ellenszenvét is szegény kislányon akarja leverni, de neki is meg kell tanulnia, hogy lopni bizony bűn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=635246#post635246][b]Ardai Kolos - 2016.11.06. 11:17[/b][/url]

- Most komolyan, szerinted így ír egy fiú? - vette elő az összegyűrt papírost a kezéből és mutatta a lány felé Lanetta gyöngybetűit. Bár Kolos szerint még a lányok sem tudnak ilyen szépen és olvashatóan írni, úgyhogy biztosan használt valami bűbájt hozzá vagy ki tudja. Lehet nem is ember ez a nőszemély.
Elengedte a tolvaj talárját, mikor öntudatra ébredt és lerázta róla a kezét. Nem is próbálta visszatartani, végre már nem akart elmenekülni. Azonban a hév, amivel visszatámadt ismét felkorbácsolta Kolos sértettségét, így egyre vörösödő arccal hallgatta végig azt a sületlenséget, amit a lány összehordott.
- Már megbocsáss, de ha a tulaj beleegyezése nélkül visze... Sőt, még csak el sem jöttél, hogy te magad vidd el, hanem egy manót, érted, EGY HÁZIMANÓT küldtél, hogy végezze el a munka piszkos felét - kiabált ő is magából kikelve a társalgó közepén, miközben fél keze folyton a gramofonon pihent. - Most komolyan, van egyáltalán neked lelked? Szegény így is kidolgozza a belét a konyhában és erre te tolvajt csinálsz belőle?! - Másik kezével hevesen gesztikulált, akár még azt is hihette volna egy külső szemlélő, hogy meg akarja verni a lányt. Persze Kolosnak ilyen meg sem fordult volna a fejében, egyszerűen csak sokkal kifejezőbb volt így a jelenet.
Tény, hogy ő sem gondolta végig, mit is beszél, de a düh és frusztráció abban a pillanatban az egész lényét uralta. Nem mintha bármikor is végiggondolta volna, miről hablatyol, de ez a lány, ez a kis csitri most olyan mélyen sértette őt meg, hogy akár az anyja is itt lehetett volna, most rá sem hallgatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=645228#post645228][b]Ardai Kolos - 2016.12.04. 21:11[/b][/url]

Indulatosan beletúrt a hajába, és ezzel az erővel hátat is fordított a lánynak. Sóhajtott egy mélyet. Érezte, amint elönti a méreg, és ha egy kicsit tovább engedi magában áramlani az érzést, a végén még olyat tesz, amit egy életre megbánna. Igyekezett hát kicsit megnyugodni.
Leengedte jobb kezét, baljával még mindig erősen magához szorította a lejátszóját. Nagyapja egyetlen, kézzel fogható hagyaté... Nem. Ő még otthon van és pihen. Semmi baja azóta.
Visszafordult a lányhoz, hogy végre lezárja ezt a vitát, amikor eljutott a tudatáig a következő mondata.
- Már megbocsáss, de egy sajnálomot minimum kipréselhetnél magadból azok után, amit tettél! - fújtatott, mint egy bika. Tudta, hogy ha nem nyugszik le azonnal, a vörös köd elborítja a tudatát.
- Ja és egyébként is, ha nem vetted volna magad észre, legalább olyan hangerővel beszélsz, mint én! - tette még hozzá idegesen, majd egy újabb kör oxigénbevitel után úgy döntött, hajlandó megbocsájtani a vétkesnek.
- Tudod mit? Akkor legyen! Legalább egy fél tekercsnyi bocsánatkérő levelet várok a tetteidért! Aztán esetleg el is felejtem ezt a nevetséges históriát, világos?- váltott normál hangerősségre Kolos. Hozzá akarta tenni, hogy jó lenne, ha pár tekercsnyi leckéjét is megírja, de tisztán látta, hogy a tolvaj jóval fiatalabb volt nála, nem biztos, hogy megérte volna a fáradozást.