A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=596230#post596230][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.05.24. 17:29[/b][/url]

Az elmúlt időszakban nem volt boldog. Mit nem volt boldog... Egyenesen boldogtalan volt! Szóismétlés? Megengedem magamnak, mert azt hiszem ezt a búskomor szempárt nem lehet máshogy jellemezni, mint úgy, hogy boldogtalan. De rá kellett jönnie, hogy az élet sajnos sem Izabellával, sem nélküle nem áll meg, így jó egy hétnyi tömény depresszió után hókon csapta magát, hogy "szedd össze magad fijam, mit művelsz te more?" és már vissza is tért a régi Norbert. Kívül. Belül halott és sivár... Ja, nem. Nem az.
Igazából baromi jól néz ki és érzi is magát. Tudjátok mit csinál? Yaristához küldött egy baglyot, hogy segítsen neki felkészülni a következő kviddics mérkőzésre, belevetette magát a buliba és sikerült is ideiglenesen összeszednie valami navinés szőke bigét, akit rövid úton ki is hajított. Merthogy a csaj valami életre szóló románcot képzelt, Norbert meg úgy gondolta, hogy elfelejti a bút, amit egy bizonyos nőszemély okozott neki. Így tehát az esküvő elmaradt, a pofon viszont nem, de megérte. Ím újonnan és gyógyultan, hetykén nyitja ki a társalgó ajtaját, hogy kicsit elvegyüljön a többiek között.
Ja igen, merthogy a társadalmi élete haldoklik. Illetve nem, abban az egy hétben haldoklott, azóta meg dolgozik, hogy visszakerüljön ismét a megszokott pörgésbe és azt hiszem elmondhatom, hogy ez sikerült is neki. Szóval épp belép a helyiségbe, amikor ösztönszerűen találja meg tekintete Izabelláét, aki elég... Nyúzottan néz ki. Az eridonos persze fantasztikusan, mint mindig, de a lány látványa megüti azért. A mosoly, amivel indított kissé lohad, majd elkapja a fejét. Kínos.
Mielőtt még azt tenné, amit tennie kéne, vagyis hogy eredeti terve szerint besétál a társaságba és ontja magából a jobbnál jobb poénokat, helyette előkapja a farzsebében tartott Zabhegyezőt és nem messze Izabellától lehuppan egy fotelbe, hogy olvasson. Az mellékes, hogy egy betűt sem fog fel, mert perifériájában látja a gyönyörű szőke hajat, ahogyan a smaragd zöld szemeket is, de úgy dönt, Adrian problémája, ha a barátnője szomorú. Neki semmi joga nincs ahhoz, hogy odamenjen. Különben sem szeretné elkövetni újra ugyanazt a hibát, mert köszöni szépen, de elég volt egyszer az a megaláztatás, amit átélt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=596265#post596265][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.05.24. 18:55[/b][/url]

Minden idegszálával arra koncentrál, hogy maximálisan közömbös legyen. A jelek szerint ez sikerül is neki, pedig olyan gondolatok is végigcikáznak fejében, hogy oda kéne menni, magához kéne ölelnie és megkérdeznie, hogy mi a baja. De azt mégsem teheti meg, mert milyen lenne már a múltkori után? Azok után, hogy ő lett átverve, talán neki kéne sírnia és őt kéne megvigasztalni, meg a darabokra hullott szívét összeragasztgatni! Mégis Izabella néz ki nyomorultul nem ő és higgyétek el, ennek nem az az oka, hogy Norbert nem szerelmes belé most is halálosan. Ó, dehogynem, nagyon is, csak épp nem akarja, hogy mindenki rajta röhögjön, hogy háhá, a kis nyomi, akit jól átvert valami kiscsaj. Meg mekkora gáz már, hogy szerelmes, pedig tök reménytelen az egész.
Mellesleg nem is nagyon figyelt a pletykákra, amik közben esetleg keringhettek róla, Adrianről, főleg Izáról. Elhatárolódott és ez így volt jól, hiszen kellett a regenerálódáshoz, hogy kicsit kívülről lássa a dolgot. Tudja, hogy ő is hibázott, körültekintőbbnek kellett volna lennie, de már mindegy. Amit viszont a legutóbb elmulasztott, most nem teszi, biztosan egy ujjal sem ér hozzá a levitáshoz.
Amikor a nevét hallja azon az édes hangon, amit úgy imád, megdobban a szíve, de csak nagyon lassan, mondhatni kínkeservesen lassan pillant fel, ráadásul tök közömbösen. Mert bármennyire is halott a szíve jelenleg és bármennyire is pokolba kívánja ezt a helyzetet, továbbra is tiszteli és becsüli a lányt. Csak ugye elég rossz, hogy a barátját megcsalta, ráadásul vele, de... Ettől igyekszik jelenleg elvonatkoztatni.
- Ha szeretnél, beszélhetünk - bólint egyet és fejével a másik ülő alkalmatosságra bök, hogy üljön csak le. Talán úgy könnyebb lesz, mert egyértelműen látszik, hogy mindjárt összeesik az idegességtől. Pedig igazán felesleges, boldog a barátjával, nem kellenek ezek a bánatos szemek. Hacsak nem valami rokona halt meg, nem nagyon tudja elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy beszélniük kell. Meg igazából akkor sem érti, mert ott van neki Adrian, a hős barát... Féltékeny? Áh, dehogy. Csak már zöldül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=596284#post596284][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.05.24. 20:02[/b][/url]

Kérdőn vonja fel a szemöldökét a magyarázkodás kezdetére. Merthogy ez magyarázkodás lesz és még csak most fog elkezdődni, arról nem beszélve, hogy ki tudja meddig fog tartani. Természetesen egyenesen a lány szemébe néz és elvárja ugyanezt, mert ennyi kijár neki, hogy a gondolataival éljek, melyek jelenleg uralják elméjét.
És ahogy belekezd, Norbert szíve úgy facsarodik össze. Persze mit várt? Izabella megbánta azt a csókot. Talán zavar van az erőben a palijával és emiatt most el kell mondania, hogy köztük soha nem lehet semmi, meg mennyire helytelen volt és bánja. Ebben a pillanatban az eridonos is sajnálja azt a pillanatot, azt a kósza gondolatot, aminek megfogalmazódásaképp elcsattant az a csók. Egy csalódott mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a lányt. Ennyit jelentett neki az egész, egy hibát, amit egy megbánással semmissé tud tenni, de Norbert nem. Neki fontos volt az istenért, mert szereti! És bármennyire is undorodom ettől a romantikus dumától - mert tényleg -, ő komolyan gondolta és, ha megtehetné, még a következmények ismeretében is megtenné. Ott mélyen ezt érzi, de az eszére hallgatva tudja, hogy tilos lett volna.
Megcsóválja fejét a levitás utolsó mondatára. Már nem tudja elhinni neki. Valahogy olyan hamisnak tűnik az egész, amit annyira szeretett. Szerette Iza tisztaságát, őszinteségét, egyszerűségét és magától értetődését, hogy csak van és megtestesíti azt, amit Norbi keres. - Tudod Iza... - lehajtja a fejét és a könyv sarkát babrálja, mielőtt felnézne és megcsóválná a fejét. Nehéz folytatnia. - Már nehezen tudom elhinni, hogy ugyanezt tennéd. És azt sem hiszem, hogy én ugyanezt tenném. Hülye voltam, mert úgy csókoltalak meg, hogy fogalmam sem volt, foglalt vagy-e vagy sem. De igazán nem kell sajnálkoznod azért, hogy akár az én, akár a saját lelked megnyugtasd. Vettem az adást és kiszálltam - széttárja karjait és hitetlenül elmosolyodik. Nem gondolja, hogy volna folytatása itt bárminek, főleg ennek a beszélgetésnek.
Épp ezért lepi meg, ahogy Iza belekezd a mondandójába. Amúgy is haldokló szíve kővé dermed. Most végig kell hallgatnia, hogy mennyire szeretik egymást, meg a többi és... Szakítottak. Tessék? A lányra emeli a tekintetét és jóízűen felnevet. Annyira mélyről és olyan keservesen vidáman, amilyet ritkán hallani mondjuk bárkitől. Hirtelen rájön, hogy nem tud együtt érezni Izabellával és a fájdalmával. Csak azt tudja, hogy Izabella ezek szerint sem azt az Adrian gyereket, sem pedig őt nem szereti, ezért a csalásért pedig képtelen nem kegyetlen lenni.
- Tudod drága, ezt hívják úgy, hogy két szék között a pad alá - hagy némi szüntetet, de nem azért, hogy a levitás megszólalhasson, ó de nem ám. Hanem hogy legyen ideje feldolgozni a hallottakat. - Hogy te szakítottál vele vagy ő veled, az teljesen mindegy. Megcsaltad, én pedig az egész életemet olyan szülők között éltem, akik ugyanezeket a köröket futották. Nem tudlak sajnálni és azt sem tudom, hogyan érezzek irántad, miután először egy kis erre-arra jó voltam, utána a dolgok rosszabbra fordultával ismét engem keresel. Én is találtam magamnak utánad búfelejtőt, de én nem leszek a tiéd. Ha majd képes leszel engem szeretni úgy igazán, akkor lesz értelme bármiről is beszélgetnünk, mert én barátként nem tudlak szeretni. Ennyi - ismét széttárja karjait, hogy válaszoljon a másik, ha akar, de ő nem nagyon tud már mit hozzátenni ehhez. Hiszen ismét megalázkodott félig és kimondta, hogy szerelmes a lányba, de nem fog pitizni. És örökké várni sem. Iza viszont most nem azért ül itt, mert őt szereti, hanem mert a másik épp nem szereti. Ebből ismételten köszöni, de nem kér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=596335#post596335][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.05.24. 21:28[/b][/url]

Szeretne elnéző lenni, szeretne mindent helyre hozni, de mélységesen dühíti, hogy Izabella mindössze annyit fogott fel, hogy megbánta, ami történt. És mégis melyik részét? Hogy megcsalta a barátját? Hogy az eridonos megcsókolta? Vagy netán azt, hogy mindez a kedves Adrian tudtára jutott? Akárhogy is, a lány továbbra sem ért semmit abból, amit a fiú el akar neki magyarázni.
Látja, hogy mekkora arcul csapás minden szava, mégsem áll le. Nem tud. Bántotta őt a lány, megalázta, fáj neki az egész, most pedig ideje, hogy megtudja, milyen is ez valójában. Az ambivalens érzések végeláthatatlanul küzdenek bensőjében, hogy vajon folytassa-e, amit elkezdett, vagy már elegendő csapást mért Izára? Amúgy is ripityára tört szívének ugyan megnyugvást nem jelent, ha a lányé is szilánkokban hever, az elégtétel ez esetben mégis azt a reménysugarat adja, hogy egyszer majd rájön a másik, mit tett. És hogy ezzel mit okozott.
Beletörődést. Ennyit lát a lányon, semmi mást. A könnyek, amik ismét végigfolynak az arcán azért persze meglágyítják szívét. Olyannyira, hogy majdnem mozdul, hogy felitassa őket. Minden igaz szó és kegyetlenség ellenére még mindig szereti, mert nem tudja nem szeretni. Ez nem igaz. Őt nem lehet nem szeretni. Mégsem mozdul végül, csak ül és vár.
És ekkor megérkezik a kérdés. A Kérdés. Összepréseli ajkait és fogalma sincs, hogyan mondhatná ezt ki itt, a társalgó közepén, mindenki előtt. Csak néz Izabella szemeibe és megpróbálja összeszedni magát, de egy idő után az érzések megjelennek íriszeiben. A bánat, a keserűség, de közben a mérhetetlen vágy a lány iránt is. Ez az egyveleg egy hihetetlenül mély örvényt alkot, amiből nincs kiút.
- Valami olyasmit, amit nem érdemelsz meg ezek után. Azt, amit a gyakorlóteremben is éreztem. Amit azóta is érzek - hangja halk, fejét pedig ezek után elfordítja, ujjai elfehérednek a könyvön, de nem mondja ki. Képtelen rá. Pedig csak annyi lenne: szeretlek. Oly sokszor kifolyt már ajkain, annyiszor hangzott már el, most mégsem képes rá. Nem tudja kimondani úgy, hogy biztos abban, nem viszonozzák.