A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170042#post170042][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.01. 21:07[/b][/url]

Keiko

- Izééé... Izééé... hová bújtál el, te szőrcsomó? Tudom, mennyire szereted a cellulózt, kapsz tőlem papírt, ha előbújsz és ellehetsz a zsebemben. Naaa... Izééé... kérlek szépen, gyere már elő. *nem látni kinek beszél, csak mondja a magáét, benézve minden sarokba, minden bútor alá és elérhető zugba. A tenyerében magokat rázogat, kukoricát, búzát meg hasonló finomságokat, ebből talán sejthető, hogy valamiféle kedvencet keres éppen, történetesen egy Mus musculust, vagyis egy cincogó közönséges házi egeret szürke bundával. Még otthon fogták vagy fél éve, és nem hagyta a macskának levadászni, inkább összebarátkoztak. A szőrcsomó a keresztségben az Izé nevet kapta az Addams family folyton kéznél lévő önálló életet élő kézfeje után, bár most első hallásra talán úgy tűnhet, mintha elfelejtett volna valamit és keresné a megfelelő szót. Az új környezettől megijedt szegényke, hát most őt keresi étellel és mindenféle szerinte Izé számára nagyon is kecsegtető ígéretekkel győzködve, hogy bújjon már elő. A folyosón elég messzire jutott az egér nyomában, és az imént egy rózsaszín pacát látott valahol a horizont perifériáján, miközben a folyosó zugait pásztázta. Cincogást nem hall, így nem kizárt, hogy a pöttöm egér beszabadult azon az éppen kinyitott ajtón, így benyit oda is. Mellékesen fekete farmerben és sötétkék kapucnis felsőben nem is különösebben volt feltűnő a folyosón, most is a biztonság kedvéért megköszörüli a torkát. *
- Hello... khm, khm... nem láttatok véletlen egy egeret? Izééé... itt a vacsorád. Bújj már elő, kérlek. Tanulnom kellene, nincs most időm bújócskázni veled. *sóhajt egyet, miközben máris az egérhez beszél, és megint nekilát minden zugba benézni, ahová csak esélyesen elbújhat egy ilyen kis szőrcsomó, nem különösebben törődve azzal, ha netán riadalmat okozott a bejelentésével, meglepve nem lenne tőle, hiszen néha még a húga is visít, ha meglátja Izét szabadon.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170073#post170073][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.01. 21:51[/b][/url]

Keiko

*Izé ma estére megszökött. Annyira új neki még minden itt, hogy egyszerűen nem találja a helyét, vagy legalábbis ő a gazdájaként erre gyanakszik. Nincs itt Knut, nem lehet beszabadulni Harriet szobájába sem, és a ketrecért nem igazán rajong, de mások meg azért nem rajonganak, ha a ketrecen kívül szabadon mászkál. Találniuk kell majd valamiféle kompromisszumot, vagy nem lesz a dolognak jó vége, először azonban meg kell találnia Izét, még azelőtt, hogy valakire a frászt hozná rá és elszabadulna a pokol. A társalgóig követi a nyomát, ahonnan a kérdését követően két lány azonnal távozik is, csak az imént látott rózsaszín ruhás lány marad az ablakpárkányon ülve. Ha jól látja rajzol éppen. Ő alaposan igyekszik mindenhová benézni, ahová elbújhat a szőrmók, ám még feléig sem ér a lehetőségek átvizsgálásának, amikor a lány felsikít és leesik az ablakpárkányról néhány pillanat leforgása alatt. A zűr forrása nem más, mint Izé, aki mindezek hatására összekuporodott az ablakpárkány közepén és vacog, mintha mindjárt megfagyna.*
- Végre megvagy, te kis rosszcsont. Nincs semmi baj... itt a vacsorád, és ne csinálj többet ilyet. *felemeli a párkányról a szöszmöszt, beleteszi bal tenyerébe, amelyben ott van a finom rágcsálnivalója, és jobbját felemelve pontosabban mutatóujja hegyével megsimogatja Izé hátát, hogy ne vacogjon tovább, csak ezután fordul a lány felé, nyújtva a kezét, hogy felsegítse ha kell, és segít felszedni a lehullott dolgait. *
- Ne haragudj. Nem akart bántani, csak nagyon új neki még a hely. Ismerkedni akart csak veled. A húgom hálószobája óta nem látott ennyi rózsaszínt és nagyon szereti. Izének hívják egyébként, én meg Axel vagyok. Remélem, nem ijesztett meg nagyon. *mondja a lánynak bűnbánó arckifejezéssel, aztán visszafordul Izéhez kicsit, és ismét megsimogatja, mert a kedvence még mindig vacog éppen. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170184#post170184][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.02. 11:36[/b][/url]

*Izé emlegetésére két lány azonnal eltűnik, csak az ablakpárkányon ülő lány nem menekül annak hallatán, hogy egy egér lehet a teremben, hamarosan viszont sikítva esik le a párkányról. Legalább Izé megkerült, így másra már aligha hozza rá a frászt a mai nap folyamán. Először is az egeret szedi össze, aki annyira ijedt, hogy cincogni is elfelejt, sőt a vacsorája sem érdekli, még mindig vacog szegényke, hiába simogatja meg. A következő mozdulata viszont már az, hogy felsegíti a lányt, és segítene a lehullott dolgait is felszedni, de ha nem hagyják, hát nem erőlteti. Inkább nekitámaszkodik az ablakpárkánynak, amiről az imént leesett a lány és igyekszik megnyugtatni reszkető kis kedvencét, meg bocsánatot kérni az okozott riadalomért. *
- Elhiszem én. Meglepett. *bólogat vigyorogva. Egész meggyőző a lány mondata, bár tudja azt is, hogy Izé az a fajta állat, aki ha hirtelen bukkan fel valahol, ráhozza a frászt akárkire, attól függetlenül, hogy fél-e az illető az egerektől vagy sem. A kérdésre megvonja a vállát és elvigyorodik, ismét megsimogatva a szürke szőrcsomó hátát.*
- Mert mindig kéznél van... na meg néha láb alatt. Pont olyan, mint a kedvenc filmemben, A galád családban... Addam family. Szóval ott van Izé... aki amúgy egy önálló életet élő kézfej és már családtag. Izé meg pont olyan. Igaz, hogy a húgom nem mindig rajong érte, a macskája meg folyton levadászná szegényt, de azért már családtag. *válaszolja, ha már kérdezték, majd amint a lány közelebb hajol, neki úgy tűnik, hogy megsimogatná, így közelebb tartja ő is a szőrcsomót a tenyerén. *
- Simogasd meg nyugodtan, ha szeretnéd. Nem harap, amennyiben az ember nem fogja meg a farkát. Egyedül arra allergiás, de nagyon, mert támadásnak veszi.*közli a szükséges információkat. Izé is rácincog erre az egészre, mintha igazat adna neki, és engedi megsimogatni magát. Lassan kezd megnyugodni, már nem vacog annyira és nekiáll egy kukoricaszemet megrágcsálni.*
- Örvendek, Keiko. Megkérdezhetem honnan érkeztél? *kérdezi, ha már illedelmesen letudták a bemutatkozást. Ő még csak épp, hogy megjött az iskolába, és eddig egyetlen embert van szerencséje ismerni, őt is régebbről, hát nem árt barátságosnak lenni másokkal és beszerezni néhány új ismerőst, miért ne kezdené el itt és most, ha már van rá lehetőség. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170418#post170418][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.02. 20:30[/b][/url]

Keiko

*Hosszúnak mondható bújócska után végre megkerül Izé, és bár ennek a jelenetnek sikítástól és eséstől mentes, kevésbé látványos forgatókönyvet is el tudott volna képzelni, így is tud örülni annak, hogy a pöttöm kis kedvence már a tenyerében van. Legalább biztonságban van, mert az a gond, hogy mivel közönséges házi egér és első ránézésre semmi különleges nincs benne, gondolkodás nélkül lecsaphatná bárki, gondolván, hogy betévedt, gazdátlan rágcsáló, netán megehette volna már egy macska, vagy kígyó, vagy valami más kedvenc. Inkább bele sem gondol, milyen veszélyek fenyegethetik itt is Izét, talán tényleg jobb lesz, ha az egere megszokja a ketrecét, vagy ha azt nem, hát legalább a zsebét és nem kószál el életveszélyes kalandokba bonyolódva. Szerencsére most semmi ilyesmi nem történt, megkerült épségben. Ha már a nevére vonatkozóan kérdeztek, akkor elmondja, hogy az Addams család tagja a szőrmók druszája, és megvonja a vállát arra a talánra. Nem fogja erőltetni, hogy márpedig meg kell nézni, mert annyira jó, attól, hogy ő szereti, más még élhet nélküle. Ha már a húgáról kérdeznek, arra nem csak bólint, de válaszol is, közben Izét simogatva éppen.*
- Van, Harriet, meg egy kisöcsém is, Knut, csak ő még mostanában kezdte felfogni, hogy Izét nem kell megnyúzni, sem befalni. Egy hónapja múlt egy éves végül is, szóval tőle próbálom távol tartani, amennyire lehet. A többiek egészen hamar megszokták, elég volt hozzá két hónap, ha jól számolom, hogy Harriet ne visítson tőle és meg merje simogatni, és még Simon, a macskája is megszokta mostanra, hogy nem Izé a vacsora. *válaszolja. Miközben beszél, ahogy Knutról esik szó, látszik az arcán, hogy imádja a kisöccsét. Az Izével való megbarátkozás kapcsán elgondolkodik nagyon, miközben az időt próbálja körülbelül felszámolni, majd engedi megsimogatni a szőrmókot, közelebb is tartva a lányhoz és hozzáfűzve néhány létfontosságú információt ahhoz, hogy semmiféle baj ne származzon ebből. Izé közben elkezdett megnyugodni és nekilát a vacsorájának is, a simogatásra csak a bajszát mozgatja meg. Olyasféle dolog ez nála, mint kutyánál a farokcsóválás.*
- Értem. Én... hát én ma délben jöttem, az az igazság, szóval nagyon új vagyok. Rellonos vagyok és Svédországból jöttem, Stockholmból. Te melyik házban vagy? Ühm, amúgy ha...  te viszonylag rég itt vagy. Nem ismersz véletlenül egy Runa Blackwood nevű lányt?*kérdezi végül, ha már válaszolt, megvakarva közben a tarkóját. Próba szerencse, elvégre úgy tudja, hogy az egykori szomszédja is itt tanul éppen, legalábbis a legutóbbi levelében olyasmit mondott, hogy itt akar tanulni, minél messzebb az apjától. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170520#post170520][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.02. 21:48[/b][/url]

*Izének több időbe telik felfogni, hogy nem fenyegeti semmiféle veszély már, noha meg kell hagyni, egérnek rendkívül okos egyed. Keiko hamarabb megnyugodott, úgy tűnik, tényleg csak az váltotta ki belőle ezt a reakciót, hogy váratlanul érte Izé megjelenése, és erről Exel végképp meggyőződhet akkor, amikor a lány még meg is simogatja a tenyerében ücsörgő egeret. Izé mindezt már elégedetten rágcsálva nyugtázza bajszát mozgatva meg. A szó közben a családjára terelődik, hát elmondja, hogy két testvére is van, és bizony nagyon szereti őket, bár Harriettel ez kissé bonyolultabb, most kezdtek lecsengeni a nagy vitáik olyan abszurd kérdések köré építve, mint a ki a jobb, vagy kit szeretnek a szüleik jobban, noha tudják, hogy ez egyszerűen butaság, már csak azért is, mert teljesen másak. Eszébe jutottak hirtelen mindketten, és az is, hogy a héten jó lesz majd írni egy levelet haza, de azért figyel a lányra és elmosolyodik azon, amit hall.*
- Gratulálok. Egy ilyen kis testvérrel érdekes az élet. Nálunk Knut érkezése teljesen felfordított mindent, de hiányozna, ha nem lenne. *vigyorog a végére. Az öccse kis örökmozgó és ha nem lenne, ki kellene találni, mert biztos unatkoznának nélküle. Engedi közben, hogy Keiko simogassa Izét és ha már kérdezték, akkor nincs amiért ne mondja el, hogy melyik házba került, ez a reakció viszont őt is meglepi most. Kissé meg is rázza a fejét értetlenkedve, mielőtt megszólalna.*
- Valami baj van vele? Igazából fogalmam sincs, mi alapján osztanak hová, csak mondták, hogy oda jutottam be. *vonja meg a vállát végül. Igazából neki mindegy, melyik házba osztották, a lényeg, hogy itt van és tanulhat tovább, a többi aztán kialakul. Bólogat hümmögve a Levitára, majd ismét csak meglepődik. A lány mintha megszeppent volna tőle, hogy Runa után érdeklődik. Fura, ezek szerint egy szóval sem említette Runa őt, bár az is igaz, hogy pár hónapja nem igazán írt levelet a lánynak, sem ő neki, de nem ezen fog most gondolkodni, majd megkérdezi. Jelenleg inkább válaszol elvigyorodva végre. *
- Az jó. Amúgy még otthonról. Amikor még élt az édesanyja, egy utcában laktunk, bár a zenesuliban barátkoztunk össze... mármint... hegedülök, ő meg... biztos tudod, hogy zongorázik és csellózik. Fényképlány igazi zseni, főleg, hogy képes megjegyezni a kottákat első látásra... hozzá képest nekem kínszenvedés ez a része. Te amúgy játszol valamin? Vagy hogy állsz a zenével egyáltalán?*kérdezi. Talán azért annyi rellonos van benne, hogy megvannak a maga hátsó szándékai, érdektelen kapcsolatokat nem igazán tart fenn, de még fogalma sincs, Keikoval mi a helyzet, nem dőlt el semmi még. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170683#post170683][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.03. 21:17[/b][/url]

Keiko

*Az első nagy riadalom után végül beszélgetni kezd a lánnyal, mert nem árt, ha vannak ismerősei, előre sosem lehet tudni, hogy végül ki lesz hasznára egy kicsit is a céljai elérésében. Keiko elég közvetlennek tűnik számára úgy egyébként, nem mintha ez zavarná, csak észrevételez és válaszol, hozzáfűz, lehetőleg úgy, hogy azért ne vágja el a beszélgetés fonalát egyelőre.*
- Majd csak megtalálod a legjobb megoldást. *válaszolja pár pillanatnyi hallgatás és fontolgatás után, mert erre most egyebet nem tud mit mondani úgy igazán. Knut neki is hiányzik, meg Harriet is, de azért vannak saját célja és fontossági sorrendje, máskülönben nem lenne itt. A Rellonhoz kapcsolódó reakció a következő pillanatban meglepi, így rákérdez, hogy tudja, mégis mi a helyzet. A kapott válaszra végül színpadiasan húzza végig kézfejét a homlokán, képzeletbeli izzadtságcseppeket törölve le és megkönnyebbült vigyort varázsol az arcára.*
- Huh, na akkor megnyugodtam. Már azt hittem, a Rellonnal legalább lepra jár ajándékba vagy valami hasonló.*jegyzi meg még mindig vigyorogva, az ilyen megjegyzéseiért legfeljebb behúz majd egyszer valaki egyet, de kétli, hogy Keiko e téren úttörőnek számítana ebben a pillanatban, főleg, hogy nem is a Levitára tett megjegyzést. Szerencsére egyébként is hamar Runára terelődik a szó, és ha már a becenévre kérdeznek rá, bólogat beleegyezően.*
- Igen, Fényképlány... mondjuk harapni szokott érte, de így vagyunk kvittek. Hosszú történet ez a része. Különben meg hát igen, a kották miatt is... de főleg azért, mert fotografikus memóriája van és mindent megjegyez, amire egyszer ránéz. *igazítja ki a választ, a kották miatt azért hamarabb adott volna más nevet Runának, ezt azzal érdemelte ki, hogy olyan nagyon különleges kis emlékezőtehetség, az agya gyakorlatilag lefényképez mindent, amit csak lát és a legelképesztőbb, legapróbb részletekre is emlékszik, de erről nem igazán akar hosszasan beszélni, még mielőtt belemennének abba a hosszú történetbe, szerencsére a beszélgetés fonala hamar a zene irányába terelődik, és elismerően hümmög az elhangzó listára.*
- Ennyi hangszeren játszani igazán szép dolog. Én csak hegedülök.*válaszolja, ha már hangszerekről van szó. Öt éves kora óta játszik, imádja a hegedűket, különösen a sajátját, ugyanis tavalyelőtt kapott egy azóta Hieronymusnak keresztelt Amati-t ajándékba, ezt azonban soha nem hangoztatja. Abba is marad hirtelen ez a szál, ismét Izé kerül a középpontba, hát a kérésre bólint és óvatosan benyúlva az egér alá átrakja a lány tenyerébe.*
- Kicsit csiklandozhat, ha megmozdul, de ne ijedj meg, nem karmolászik. Ügyes vagy, Izé... nem kell félni. Ügyes kisegér vagy. *beszél a végén az egérhez is és ujja hegyével ismét megsimogatja, amit cincogva fogad a kis szőrmók. Nem fél különösebben másoktól, amíg nem akarják odacsapni. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=170966#post170966][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.04. 21:43[/b][/url]

Keiko

*Hümmög az idő említésére, nem tudja, mikor fog megszületni Keiko testvére, sőt nem igazán tud semmit sem róla, csak a saját tapasztalatai vannak az öccsével,azonban biztosra veszi, hogy az soha nem fog azonos lenni a lány majdani tapasztalataival, kár is őket feszegetni. Inkább Izét simogatja, hogy megnyugodjon végre szegény kis egere, közben meg már rá is térnek a Rellonra. Furcsa neki ez a nagy megdöbbenés, de amilyen szókimondó, rákérdez, hogy mi is az oka.*
- Hát csak úgy tűnt, mintha olyan ijesztő lenne már maga a név is. *jegyzi meg végül a válasz hallatán, valahogy az a gyanúja, hogy talán kötődhet valamiféle sztereotípia, ha más nem is a Rellon nevéhez, ami alapján gyorsan beskatulyázzák az oda járó diákokat egy nem éppen előnyös kategóriába. Hirtelen nagyon határozott arckifejezést vág, eldöntötte, hogy ki fogja deríteni, mi is vannak ennek az egésznek a hátterében, de nem itt és most. Pillanatokon belül visszaölti iménti barátságos arckifejezését és ismét Keikora figyel, és ha már kérdezték, elmondja, honnan is származik Runa általa használt beceneve. A zene már sokkal jobb témának bizonyul, látszani kezd rajta, hogy mennyire megszállottja, csak úgy süt az arcáról, amint szóba kerül a téma, és különösen a hegedű.*
- Azt meg tudom érteni. Mármint... én négy voltam, amikor először elkezdtem érdeklődni a hegedűk iránt, hat éves koromra kiharcoltam, hogy tanulhassak hegedülni, és azóta gyakorlatilag le se teszem. Na jó... most muszáj volt, mert Izé elkóborolt, de amúgy imádok hegedülni. *mondja fülig érő vigyorral, amiből az látszik, hogy tényleg oda meg vissza van a hangszeréért, vagyis pontosabban a hangszereiért, mert mostanra már két hegedűje is van, egy akusztikus meg egy igazi Amati. Csak az állítja meg hirtelen, hogy ne folytassa és véletlenül se térjen rá arra, hogy Kennedy micsoda zseni és ő a példaképe, hogy Keiko Izé iránt kezd érdeklődni újra. Átteszi a lány tenyerébe az egeret, majd vigyorogva nézi, ahogy mond neki, Izé meg cincog, és közben azért megjegyzi magának, hogy Keikot jó lesz számon tartani, ha már zenész és annyi hangszeren játszik.*
- Van egy darab fölösleges papírod? Azt nagyon szereti... *jegyzi meg hirtelen elnézve az egeret Keiko tenyerén. Látszik, hogy azért nem olyan magabiztos, mint amikor az ő tenyerében van, de jól érzi magát ott is. A felsője zsebébe csúsztatja a tenyeréből a magokat, majd kérdőn néz a lányra, hátha akad egy kis fölösleges papír Izének. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=175744#post175744][b]Axel S. Sjölander - 2013.09.23. 18:58[/b][/url]

Keiko

*Úgy érzi, muszáj rákérdeznie, mi ez a nagy megdöbbenés annak hallatán, hogy rellonos. Első pillanatra tényleg úgy tűnik, mintha minimum azt közölte volna, hogy valamilyen halálos kórt terjeszt éppen. A kapott válasz különösebben nem elégíti ki hirtelen született kíváncsiságát, de inkább nem firtatja tovább. Eddigi tapasztalatai alapján mindig vannak minden közösségben olyan emberek, akik nem túl barátságosak meg kedvesek, esetleg kifejezetten agresszíven viselkednek. A zeneakadémiának is megvoltak a maga mumusai, de fura az a gondolat, hogy ez házhoz kötődne bármilyen szinten is. Hamar Runára terelődik a szó, majd a zenéről és a hegedűig is eljutnak. Elég ránézni, amikor arról a hangszerről beszél, nem lehet nem látni, mennyire rajong érte. Közben szép lassan Izé is megnyugszik a tenyerében, már nem reszket, mint valami nyírfalevél, sőt még akkor is meglehetősen nyugodtan cincog és barátságosan mozgatja a bajszát, amikor átteszi a lány tenyerébe. Így elnézve a kis szőrmókot, gondolta megmutatja Keikonak, mire képes a papírért. Meg is kérdezi, nincs-e egy fölösleges darabka éppen kézügyben, de ama mély lélegzetvétel hallatán inkább lemondana róla máris.*
- Hagyd inkább, ha nincs kézügyben... csak gondoltam megmutatom, mire képes Izé egy darabért. Van egyébként a szobámban neki sajátja félretéve. Egyszer már megrágcsálta a húgom rajzlapjait, így azóta van neki külön erre a célra egy adag... mert nem esszük meg azt, ami a másé, ugye, te rosszcsont? *a végére megint az egérhez fordul és ujja hegyét nekiérinti az egér orrának, mire Izé még élénkebben kezdi mozgatni a bajszát. Újra átveszi egérkéjét és ha már Keiko papírt keres neki, most látni lehet, hogy még annak hallatán is, hogy valahol kinyílt egy füzet, hörcsög módjára megemelkedik és körbeszaglászik. Reménykedik, hogy kap egy kis cellulózt. A nagyobbacska darab paprra ő is néz egy nagyot, majd leteszi a párkányra és rátenyerelve sarkát mutató- és hüvelykujja közé fogva letépi, a többit meg éppen használatban nem léőv ujjaival szorítva a tenyeréhez visszanyújtja a lánynak.*
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Szereti, de nem ehet sokat. Az állatdoki szerint nagy mennyiségben nem tesz jót neki, mert nehezen emészti. Na... mit kaptál Keikotól, Izé? Ide nézz... *az egér orra elé tartja a papírfecnit, és tessék nézni, a szőrmók képes két lábra állni és a lehető legjobban kinyújtózni, hogy elérje a papírt. Nem kínozza azért sokáig, mindjárt odaadja, és Izé meg elégedetten rágja be az egészet egy pillanat alatt.*
- Jah, hogy van ilyen? Jó tudni. Ez esetben tényleg jó lesz, ha megyek. Örülök, hogy találkoztunk. Szia. *köszön el a takarodó említését követően, Nem különösebben szeretne büntetésekkel kezdeni, ha nem muszáj, így Izével a tenyerében elindul ő is vissza a Rellon berkeibe. *