A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654879#post654879][b]Warren Mina - 2017.01.13. 19:21[/b][/url]

Ez a hét hihetetlenül fárasztó volt, nem is hittem volna, hogy egyszer véget ér. Pedig véget ért! Szinte már útban a klubhelyiség felé nekiálltam átöltözni, de persze nem kell rosszra gondolni, csak a nyakkendőmtől és a taláromtól szabadultam meg. Muszáj volt, különben attól féltem, hogy még a végén megfojt. Egész héten igyekeztem feltornázni a jegyeimet olyan szintre, hogy a tanáraim ne kapjanak agybajt, amikor a vizsgaidőszak elkezdődik. Muszáj jól teljesítenem.
Na nem azért, mert csak akkor vesznek fel a Oregonba, mármint de, csak akkor, viszont a szüleim, mint mindig, most is a legrosszabbkor vannak egy véleményen, így én már szépen le is tettem arról, hogy az államokban tanuljak tovább. Marad Pécs, vagy a Bagolykő. Nagy dilemma, és lassan be kell adni a jelentkezést. Horror az élet ezen szakasza. Visszaérve a szobámba, túl a mai fárasztó napon, úgy éreztem, hogy vennem kell egy gyors zuhanyt, és muszáj szundítanom egyet vacsora előtt. Két órát csak. Akárki akármit is mond, a legjobb a két órás alvás. Olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, egyből elaludtam, és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meghódíthatom az egész világot.
Ezzel az elszánt és friss lendülettel indulok most neki a folyosóknak is. A vacsora még odébb van, öt fele jár, az utolsó tanóráról is kicsengettek már jó ideje, így hát a legtöbben most a klubhelyiségükben vannak, vagy a szobájukban, és nagy valószínűség szerint ugyanúgy pihennek, mint ahogy én tettem. Kerestem Gracet, gondoltam váltok vele pár szót, de sehol sem találtam, így úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet, és megnézem, hogy mi a helyzet a társalgóban. Páran lézengenek azért ott, de senki olyan, akit ismerhetnék, így csak lehuppanok a kedvenc fotelembe, egy nagy, zöld példányba, fekete fa kerettel, a lábam felpakolom a hozzá illő puffra, és magamhoz húzom azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt hagyott ott valaki. Mondjuk a rúnatan nekem nagyon ködös, nem is igazán értem, hogy mi van odaírva, de mindenesetre olvasgatni kezdem, fel – felpillantva belőle, hátha valaki ugyanúgy egyedül marad, mint én, és akkor szóba elegyedhetünk egymással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654949#post654949][b]Warren Mina - 2017.01.13. 21:21[/b][/url]

Hiába olvasom a betűket, és hiába formálnak értelmes szavakat, mégsem állnak össze mondatokká, nem megy. Ha mégis, akkor meg nem fogja fel az agyam. Nem fáradtság ez, csupán figyelmetlenség, ha nem érdekel a téma, nem érdekel a történet,akkor kényszeríteni sem tudom magam, hogy odafigyeljek. Elsőbe még minden tárgyat felvettem, ma már csak azok vannak meg, melyek tényleg érdekelnek. Na meg persze a VAV, a rettegést kínáló záróvizsga, a varázstani alapok. Fogalmam sincs, miképp fogom teljesíteni.
Nézem a belépőket, nézem a kisétálókat. Figyelem az embereket, érdekes, hogy az, aki tavaly még elkerülte a másikat, most mit meg nem ad azért, hogy egy kicsit közelebb férkőzhessen ahhoz, aki nagy valószínűség szerint hozzásegíti majd az eredményes vizsgákhoz. És mi lesz azután? A szünetben? Ki tudja.
Újabb arc érkezik, egy lány, akit eddig még nem láttam, érződik rajta, hogy új, nem olyan határozott a járása a közegben, mint amikor már visszajáró az ember, a társalgó meg egy olyan hely, ahova sokszor visszajár az ember. Itt köttetnek a legjobb új kapcsolatok. Mivel óráról jön, így még az egyenruhájában van, vagyis azt is könnyedén meg tudom állapítani, hogy egy házba járunk. Figyelem, ahogy az ablakhoz megy, leül, egyedül van. Remek!
Elégedetten összecsapom a könyvet, ami úgyis csak azért volt a kezembe, hogy ne üljek itt olyan szerencsétlenül, felkelve végigsimítok a felsőmön. Anyától csórtam, neki olyan nagyon jól állt, hát gondoltam, majd nekem is nagyon jól fog. Hát nem. Persze szerencse, hogy legalább bénán nem áll, de testalkatilag látványosan mások vagyunk. Nem baj, majd legközelebb felpróbálom, mielőtt lenyúlom. Ezt meg azt hiszem, ha hazamegyek, majd simán csak bedobom a mosásba. Most viszont ez másodlagos, inkább a lány felé lépek, és leülök a vele szembe lévő székre.
- Szia, látom új vagy itt. Mina vagyok.
Nyújtom felé a kezem, széles mosollyal, kedvesen. Szeretek új ismeretségeket kötni, és szeretek segíteni is. Ez pedig sokkal izgalmasabb, mint a rúnatan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654975#post654975][b]Warren Mina - 2017.01.13. 22:30[/b][/url]

Kuncogva legyintek arra a kijelentésére, hogy igyekezett titkolni. Az nem olyan egyszerű, főleg nem egy olyan vén rókával szemben, mint amilyen én vagyok, de ezt nem tudhatja. Érezhető, hogy magán a mundaton, és nem rajta kuncogok. Az nem én lennék.
- Áááh, az szinte lehetetlen.
Na jó, nekem helyzeti előnyöm volt mivel már tíz évesen e falak között voltam, mint a pszichológus és a defenzor lánya, aztán tanárok lánya, majd házvezető - helyettesek lánya. Észre se vettem, és olyan karriert futottak be a szüleim, hogy még, mialatt én felnőttem. Valahogy az is csak úgy megtörtént. Rengeteg idő telt el azóta, és így belegondolva, ez ijesztő.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Aislinn. Milyen érdekes a neved, még sosem hallottam, honnan származol?
Mondjuk a név sok esetben teljesen mindegy, hiszen az én nevem is, írásában magyar, holott apám nevét viselem, aki amerikai. Csak így lehetett, persze Sean már rendesen használja. Furcsák a jogszabályok, mondjuk a lényeg nekem főleg az, hogy apa nevét viselem.
- Levita.
El is felejtettem hirtelen, hogy rajta ott az egyenruha, ami segít nekem, rajtam viszont nincs semmi, ami segítene neki, hiszem még a felsőm is lila és fehér volt, a nadrágom meg fekete, talán csak a medál a nyakamban sejtetném amit apától kaptam, de az meg természetesen a ruhám alatt van ilyenkor.
- Mióta vagy itt? Milyenek az első napok?
Látszott rajta, hogy nem a legfrissebb, gondolom neki több órája volt ma, mint nekem. Én jelenleg kicsattanok az energiától, hála a délutáni alvásnak, ő viszont, szegény nincs ilyen jó helyzetben, és ha nem lett volna az a mindent kiűző két óra pihenés, hát akkor bizony elég nagy gondban lennék most én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=655123#post655123][b]Warren Mina - 2017.01.14. 17:29[/b][/url]

- Nagyon szép jelentése van, megvallom őszintén, a sajátomat nem is tudom, hogy mit jelent.
Valahogy sosem kérdeztem meg anyát, hogy én miért éppen Mina lettem. Azt tudom, hogy nem sok hozzám hasonló van, mondjuk anya neve sem éppen gyakori, de neki legalább a felmenői miatt lehet magyarázni.
- Hogyhogy ilyen későn érkeztél?
Eléggé elcsodálkozott, amit mondott, de igyekeztem nem a leesett állammal folytatni a beszélgetést. Vannak később csatlakozók, mert később mutatkozik meg a mágiájuk, vagy éppen máshol tanultak, és ide költöztek, vagy mert a szülők viaskodtak, elég sok minden közre szokott játszani ebben. Egy biztos: Szegénynek van mit behoznia, hiszen lassan itt az év vége, mintjárt jönnek a vizsgák. Nem csodálom, hogy kimerült, első nap elkezdeni sem könnyű, hát még akkor amikor valaki belecsöppen a dolgok közepébe.
- Umm... anyukám anyai részről orosz származású, apukám pedig magyar. Akkor találkoztak, amikor a dédnagypapám a vélákat kutatta. Nagypapám segített neki, és a nagymamámmal a megismerkedésükkor egymásba szerettek.
Azt persze nem teszem hozzá, hogy azért ismerkedtek meg, mert a nagymamám is véla volt, innen következik, hogy anyukám félig, én pedig negyed részt örököltem ezt a "csodálatos" képességet.
- Apukám pedig amerikai, amikor anyukám vézett a Bagolykőben, kiutazott egy nyárra Amerikába, eltévedt egy erdőben, apukám kimentette, és közel tíz hónapra rá megszülettem.
Bizony, a kis barátkozás után szinte azonnal megfogantam, ezzel csúnya útra terelve a szüleim kapcsolatát. Ennek mondjuk annyira nem örülök, hiszen nálam jobban senki sincs, aki végre azt várja, hogy jöjjenek rá, mennyire jó nekik együtt, és öregedjenek meg együtt.
- A kezdetektől fogva. Anyukám is a Levita ház tagja volt. Már tíz éves korom óta a kastélyban, illetve a faluban lakom. Anyukám Önismeretet tanít és az iskolai pszichológus, apukám pedig defenzor, vagyis ő védi az iskolában a rendet. Úgyhogy én amolyan tanárgyerek vagyok.
Kicsit megvonom a vállam, néha jó és néha rossz ez, vannak tanárok, akik mondjuk összerúgták a port apámmal, és ezért rajtam vezetik le a felesleges morgásukat vagy csak simán tudják, hogy tanárgyerek vagyok, és ki vannak élezve ránk.
- Milyen tárgyakat vettél fel?