A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Szigorúan tanítás után vagyunk, amikor már mindenkinek lehet szabadon járkálni anélkül, hogy félnie kellene a felügyelőktől. Benézve a volt szobájába gyorsan levedlette magáról a kötelező iskolai felszerelést, s átöltözött egy sokkal kényelmes kék farmerbe meg egy szürke felsőbe. Jelenleg épp a folyosón vég keresztül, szlalomozva a rengeteg iskolatársa között, köszönve mindenkinek, akit ismer. Vagyis megpróbálja. Épp csak azért akar benézni a társalgóba, mert ha jól emlékszik, itt hagyta legutóbb az egyik könyvét, és haza szeretné vinni. Vagyis az apja házába, ahol lakik.
Megérkezve az ajtóhoz megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem kell tovább tolakodnia, majd miután kifújta magát, be is nyit.
Egy pár személy kivételével nagyjából üres a hely, csendes és nyugodt. Ennek örömére elmosolyodva indul meg a hely felé, ahol sejti, hogy hagyta a szóban forgó könyvet. Aztán ahogy megpillantja a számára ismerős hátat, újra elmosolyodik, és eldönti magában, hogy a kötet még várhat. Most még nem igazán foglalkozik azzal, hogy háztársa valószínűleg most is leginkább egyedül akar maradni - elvégre nem Kamilla lenne, ha nem menne oda hozzá. Végül is, ha nagyon nincs szükség a társaságára, még mindig el tud tűnni.
Nagyon reménykedve abban, hogy nem téveszti össze valaki teljesen idegennel a fiút lépked oda csendesen, s öleli át hátulról a másik nyakát, meg teszi szőke fejét a rellonos feje tetejére.
- Mi a baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=595513#post595513][b]Farkas Kamilla - 2016.05.21. 20:42[/b][/url]

Szigorúan tanítás után vagyunk, amikor már mindenkinek lehet szabadon járkálni anélkül, hogy félnie kellene a felügyelőktől. Benézve a volt szobájába gyorsan levedlette magáról a kötelező iskolai felszerelést, s átöltözött egy sokkal kényelmes kék farmerbe meg egy szürke felsőbe. Jelenleg épp a folyosón vég keresztül, szlalomozva a rengeteg iskolatársa között, köszönve mindenkinek, akit ismer. Vagyis megpróbálja. Épp csak azért akar benézni a társalgóba, mert ha jól emlékszik, itt hagyta legutóbb az egyik könyvét, és haza szeretné vinni. Vagyis az apja házába, ahol lakik.
Megérkezve az ajtóhoz megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem kell tovább tolakodnia, majd miután kifújta magát, be is nyit.
Egy pár személy kivételével nagyjából üres a hely, csendes és nyugodt. Ennek örömére elmosolyodva indul meg a hely felé, ahol sejti, hogy hagyta a szóban forgó könyvet. Aztán ahogy megpillantja a számára ismerős hátat, újra elmosolyodik, és eldönti magában, hogy a kötet még várhat. Most még nem igazán foglalkozik azzal, hogy háztársa valószínűleg most is leginkább egyedül akar maradni - elvégre nem Kamilla lenne, ha nem menne oda hozzá. Végül is, ha nagyon nincs szükség a társaságára, még mindig el tud tűnni.
Nagyon reménykedve abban, hogy nem téveszti össze valaki teljesen idegennel a fiút lépked oda csendesen, s öleli át hátulról a másik nyakát, meg teszi szőke fejét a rellonos feje tetejére.
- Mi a baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=595560#post595560][b]Tanizawa Daisuke - 2016.05.21. 22:10[/b][/url]

Felzaklatottan érkeztem a társalgóba. A Szoffal történt vitánknak nem volt alapja a meglátásaim szerint, megint túlreagálja a dolgokat. Az édesapja foglalkozni szeretne vele, amit engednie kéne, ha már az anyja nem tesz semmit, az egészsége érdekében. Nem értem miért utasítja vissza a segítséget, pedig csak a javát akarjuk. Nem értem a nőket, de ez már régóta így van, nem most fog változni.
A mai nap folytatása csak akkor lehet jobb számomra, ha nem szól hozzám senki. Ezek után ténylegesen el akarom kerülni a többi hozzám hasonló élőlényt, csak az állatokat fogom megtűrni magam mellett. Talán nem a társalgó a legmegfelelőbb hely, de nem figyeltem merre megyek, így itt kötöttem ki. Szerencsére nincsenek itt sokan, akik mégis, azoknak van saját társaságuk, és nem foglalkoznak velem. A rellonosoknak nem közkedvelt helye ez, egy darab zöld sem ül itt, aki esetleg ismerhetne. Leginkább nálam fiatalabbak vannak a helyiségben, akik nem ismerhetnek, annyira nem vagyok népszerű személy. Megvannak az előnyei, ha nem szeretsz emberek közé menni, és inkább a klubhelyiségben, vagy a szobádban ücsörögsz. Sajnos van, aki nem akarja, hogy egyedül legyek, és őt Kamillának hívják. Jól ismerem, sokszor letámadott már azelőtt is, aminek nem mindig örültem, de mit lehet tenni, valaki már csak ilyen. Felpillantottam rá, és úgy válaszoltam:
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? - kérdezem nagy szemekkel, kissé idegesen. Nem neki szól, de tudhatná, hogy utálom az ilyesmit. Csak a húgomnak megengedett, hogy letámadjon. Lerázom magamról, majd összecsukom a könyvet, amit a kezemben pihent eddig. Nem fogom ma ezt elolvasni, főleg, ha még vagy ötvenen támadnak le, hogy mi a bajom, vagy nem tudom még mivel. Írjam a homlokomra, hogy egy kis magányra vágyom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=599834#post599834][b]Farkas Kamilla - 2016.06.05. 19:23[/b][/url]

Nem feltétlenül letámadás az, amit csinál, annyira azért nem durva a helyzet. Nem egy eridonos, még így se, hogy elég sok kötődése van a házhoz.
Magára vehetné a fiú reakcióját, tényleg megtehetné, viszont inkább elengedi a füle mellett a hangvételt amivel beszélnek hozzá. Annál több esze van, tudja, hogy a végtelenségig sértődhetnének meg egymásra emiatt, és amúgy sincs kedve veszekedni. Szóval ugyan visszavesz egy kicsit, nem szívja különösebben mellre a dolgot.
- Csak erre jártam és mivel depressziós vagy megint, gondoltam kedves leszek. - ha elmondaná az igazat, miszerint tényleg valami füzetért jött simán megkapná, hogy akkor keresse meg és menjen útjára. Szóval inkább csak a részleges igazságot mondja el.
- Szóval. Mi a probléma? - persze nem kötelező neki elmondani, ő csak kíváncsi, meg tényleg jót akar. Mert most kivételesen kedves, de ha még sokáig gorombáskodnak vele a nagy kedvességében visszagorombáskodik.
És ha még a "letámadás" nem lett volna elég, le is ül mellé, hogy hadd akaszkodjon rá, mert úgy szép az élet.
- Rég láttalak. - jelenti ki, csak úgy mellékesen. Oldalra fordítja a fejét, úgy néz a fiúra, miközben maga alá húzza lábait. Mert a cipője nem annyira koszos, és amúgy is, egy pálcaintéssel el lehet rendezni a dolgot, ha mégis marad maszat a kanapén. Na meg nem azért vannak a takarítók se, hogy csak úgy létezzenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=603246#post603246][b]Tanizawa Daisuke - 2016.06.20. 14:11[/b][/url]

Nem szeretek vitatkozni Szofival, bár inkább ez legyen és tudjuk le hamar a nézeteltérésinket, mintsem duzzogjon hetekig. Volt már erre példa, én pedig nem kockáztatok még egyszer, meg akkor kinek szívnám a vérét, ha nem neki?
Könyvvel a kezemben vonulok be a társalgóba, de nem nézem hova tartok. Inkább csak megyek a fejem után és majd kilyukadok valahol. Ismerem már annyira a kastélyt, hogy ebből ne legyen baj. De nincs időm az olvasmányra koncentrálni, mert megérkezik az egyik háztársam, szó szerint berobbanva az életembe, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Nem vagyok depressziós - mondom csak úgy mellékesen. Inkább mérgesnek mondanám magam, de szomorúnak semmiképp sem. Nem ez a legfontosabb pontja a leendő beszélgetésünknek, de jobb tisztázni a dolgokat, nehogy valami félreértés történjen belőle, ami gyakran előfordul. - Összevesztem egy ismerősömmel - válaszolom röviden és felvont szemöldökkel pillantok a másikra, miután helyet foglalt mellettem. Komolyan most az én társaságom az egyetlen, ahol eltöltheti az idejét, vagy már mindenki elküldte a fenébe, csak én vagyok ilyen kedves vele. Sóhajtok egyet, és várom, hogy mit mond erre. Mert, ha már megkérdezte csak elmondja a véleményét, vagy valami.
- És hiányoztam? - mosolyodok el a nap folyamán először. Az ilyesmit ki kell érdemelni, nem osztogatom mindenkinek. Még kedvesnek hinnének.- És mit csináltál eddig? - ez is arról árulkodik, hogy kezd jó napom lenni. Bal lábbal keltem ki az ágyból, de talán Kamillának sikerül felvidítania. Emellett, ha már idejött hozzám bármennyire is bunkó voltam eddig, próbálok beszélgetést kezdeményezni. Otthon megígértem anyának, hogy többet leszek emberek között és próbálok kedvesebb lenni velük, én pedig nem szegem meg a szavamat. Ha egy kicsit nyitok feléjük, egy szemernyit, abból nem lehet baj. Ha rossznak ítélem meg a társaságot, akkor meg elhúzom a csíkot és vissza se nézek. Ezt is meg lehet tenni, senki nem kötelez semmire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=604524#post604524][b]Farkas Kamilla - 2016.06.24. 09:21[/b][/url]

Érzem én, hogy jobb dolga is van nálam, és el is mehetnék a fenébe, viszont most már csak azért sem fogok felállni innen és eltűnni. Idegesítő vagyok? Most kétség kívül annak gondolom magam, viszont nem igazán túrázom fel magam a dolgon. A megjegyzése bár eljut a tudatomig, nem reagálok rá. Persze, hogy nem az, csak vannak enyhe antiszociális megnyilvánulásai és inkább olvas mint, hogy mondjuk kibeszélné magából a bajait - de ezt nem róvom fel neki. Elvégre rellonos, és én is elég ideje vagyok már a zöld ház tagja, hogy ne vegyem a szívemre az ilyen dolgokat. Meg amúgy is, rosszabb napjaimon én is inkább vagyok egyedül, és én is szinte mindent magamba fojtok - bár egy percig sem állítom, hogy ez egy jó dolog, sőt.
A válaszára elhúzom szám, és azt hiszem, egy kicsit átérzem a helyzetét. Ha ennyire lehangolja a dolog, bizonyára nem csak egy szimpla ismerősről van szó, és bárhogy is nézzük, ha fele annyira is van olyan erős a kapcsolatuk mint Nimródé és az enyém, akkor meg is értem, hogy nem boldog ettől a ténytől.
- Megpróbáltátok megbeszélni? - és tessék, Dr. Farkas rendel. Az arcát vizslatom, hátha valamit meg tudok belőle, bár nem tartom magam egy mimika szakértőnek. Igazából így, látatlanban, szinte nulla ismerettel nem tudok sok dolgot hozzáfűzni. Mások talán etetnék a fejét, hogy nemsokára úgyis kibékülnek és happy lesz minden, de az a helyzet, hogy én, magamból kiindulva nem szívesen etetném ilyenekkel. Elvégre ha csak a legjobb barátomra gondolok rá kell jönnöm, hogy igazából rohadt nehéz odaállni elé és bocsánatot kérni, főleg, hogy mind a ketten makacs szamarak vagyunk - ennek ellenére imádjuk egymást. Vagyis én imádom őt, és remélem, hogy ő nem unt még eddig meg.
És akkor, tádá, elmosolyodik, amiből azt szűröm le, hogy éppen azért mégsem lehetek egy annyira irritáló személyiség a szemében. Elvégre ismerem, elég jól azt hiszem, hogy tudjam, nem mosolyog csak úgy minden második emberre. Hát mindjárt kitüntetve érzem magam, komolyan.
- Lehet. - megvonom vállam, ahogy rá pillantva, nekem is megjelenik egy halvány görbületféle a szám sarkában.
- Nem sok mindent. Elvoltam Balázzsal, edzettünk a csapattal, készültem órákra, ilyenek. - igen, elég érdekes dolog kiejtenem a számon, hogy elvoltam azzal az emberrel aki tulajdonképp a családtagom, de nem ejtem ki a számon, hogy az apám, neeem, miért is tenném meg?
- Te?