A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=595560#post595560][b]Tanizawa Daisuke - 2016.05.21. 22:10[/b][/url]

Felzaklatottan érkeztem a társalgóba. A Szoffal történt vitánknak nem volt alapja a meglátásaim szerint, megint túlreagálja a dolgokat. Az édesapja foglalkozni szeretne vele, amit engednie kéne, ha már az anyja nem tesz semmit, az egészsége érdekében. Nem értem miért utasítja vissza a segítséget, pedig csak a javát akarjuk. Nem értem a nőket, de ez már régóta így van, nem most fog változni.
A mai nap folytatása csak akkor lehet jobb számomra, ha nem szól hozzám senki. Ezek után ténylegesen el akarom kerülni a többi hozzám hasonló élőlényt, csak az állatokat fogom megtűrni magam mellett. Talán nem a társalgó a legmegfelelőbb hely, de nem figyeltem merre megyek, így itt kötöttem ki. Szerencsére nincsenek itt sokan, akik mégis, azoknak van saját társaságuk, és nem foglalkoznak velem. A rellonosoknak nem közkedvelt helye ez, egy darab zöld sem ül itt, aki esetleg ismerhetne. Leginkább nálam fiatalabbak vannak a helyiségben, akik nem ismerhetnek, annyira nem vagyok népszerű személy. Megvannak az előnyei, ha nem szeretsz emberek közé menni, és inkább a klubhelyiségben, vagy a szobádban ücsörögsz. Sajnos van, aki nem akarja, hogy egyedül legyek, és őt Kamillának hívják. Jól ismerem, sokszor letámadott már azelőtt is, aminek nem mindig örültem, de mit lehet tenni, valaki már csak ilyen. Felpillantottam rá, és úgy válaszoltam:
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? - kérdezem nagy szemekkel, kissé idegesen. Nem neki szól, de tudhatná, hogy utálom az ilyesmit. Csak a húgomnak megengedett, hogy letámadjon. Lerázom magamról, majd összecsukom a könyvet, amit a kezemben pihent eddig. Nem fogom ma ezt elolvasni, főleg, ha még vagy ötvenen támadnak le, hogy mi a bajom, vagy nem tudom még mivel. Írjam a homlokomra, hogy egy kis magányra vágyom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=603246#post603246][b]Tanizawa Daisuke - 2016.06.20. 14:11[/b][/url]

Nem szeretek vitatkozni Szofival, bár inkább ez legyen és tudjuk le hamar a nézeteltérésinket, mintsem duzzogjon hetekig. Volt már erre példa, én pedig nem kockáztatok még egyszer, meg akkor kinek szívnám a vérét, ha nem neki?
Könyvvel a kezemben vonulok be a társalgóba, de nem nézem hova tartok. Inkább csak megyek a fejem után és majd kilyukadok valahol. Ismerem már annyira a kastélyt, hogy ebből ne legyen baj. De nincs időm az olvasmányra koncentrálni, mert megérkezik az egyik háztársam, szó szerint berobbanva az életembe, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Nem vagyok depressziós - mondom csak úgy mellékesen. Inkább mérgesnek mondanám magam, de szomorúnak semmiképp sem. Nem ez a legfontosabb pontja a leendő beszélgetésünknek, de jobb tisztázni a dolgokat, nehogy valami félreértés történjen belőle, ami gyakran előfordul. - Összevesztem egy ismerősömmel - válaszolom röviden és felvont szemöldökkel pillantok a másikra, miután helyet foglalt mellettem. Komolyan most az én társaságom az egyetlen, ahol eltöltheti az idejét, vagy már mindenki elküldte a fenébe, csak én vagyok ilyen kedves vele. Sóhajtok egyet, és várom, hogy mit mond erre. Mert, ha már megkérdezte csak elmondja a véleményét, vagy valami.
- És hiányoztam? - mosolyodok el a nap folyamán először. Az ilyesmit ki kell érdemelni, nem osztogatom mindenkinek. Még kedvesnek hinnének.- És mit csináltál eddig? - ez is arról árulkodik, hogy kezd jó napom lenni. Bal lábbal keltem ki az ágyból, de talán Kamillának sikerül felvidítania. Emellett, ha már idejött hozzám bármennyire is bunkó voltam eddig, próbálok beszélgetést kezdeményezni. Otthon megígértem anyának, hogy többet leszek emberek között és próbálok kedvesebb lenni velük, én pedig nem szegem meg a szavamat. Ha egy kicsit nyitok feléjük, egy szemernyit, abból nem lehet baj. Ha rossznak ítélem meg a társaságot, akkor meg elhúzom a csíkot és vissza se nézek. Ezt is meg lehet tenni, senki nem kötelez semmire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654234#post654234][b]Tanizawa Daisuke - 2017.01.08. 13:42[/b][/url]

Tanulnom kéne, de mindenhol túl sok a zaj, és a nemkívánatos személy, főleg egy helyet. Nincs kedvem senkihez, vagyis beszélgetni nem szeretnék, mégis megtalálnak az emberek az idióta kérdéseikkel. Az előbb egy rellonos kislány jött oda hozzám, hogy merre találja a Levitát, én viszont nem mondtam semmit, még a végén megkérne, hogy mutassam is meg neki. Akár az öcsémet is meglátogathatnám, beszélgethetnék vele, azonban fogalmam sincs, merre van, lehet Gwennel tengeti az idejét, vagy másik testvéreivel, majd holnap írok neki baglyot, akkor úgyis vasárnap lesz. Még nem szóltunk Sorának, nemsokára muszáj lesz, megejteni azt a beszélgetés, mindazonáltal lehet, a másik húga sem tud a fejleményekről. Nem akarja ő sem elsietni ezt, lassan kell beadagolni nekik a hírt. Össze kell üljünk beszélni, bár akkor nem erről a témáról beszélnék vele.
Szorongatom a könyvet egyik kezembe, miközben lehajtott fejjel lépdelek előre. Nem akarok senkivel találkozni, azt sem figyelem merre megyek, amerre a lábam visz. Egyik terembe érve hallok egy női hangot, amire egy pillanatra felfigyelek, aztán rájövök, hogy nem nekem szól, egy kínait keres a lányka. Olyan nemzetiséget még nem láttam a suli falai között, leginkább japánok és koreaiak vannak jelen, meg oroszok is, ami Ázsiához tartozik, meg egy tajvani kék is van, látásból ismerem. A vagy valami olyasmire mégis felkapom tekintetem, sóhajtok egyet, ahogy általában ilyenkor. Nem érdekel, hogy nem tudja a nemzetiségemet, általában így vannak a magyar, és más nemzetiségű emberek. Nem lenne nehéz, ha kicsit odafigyelnének, de mindegy, hagyjuk ezt.
- Csi? Komolyan? Legalább a nevét tudhatnád annak, akit keresel, aki nem én vagyok – válaszolom a navinésnek, akit láttam a kajánál, meg máshol is, azonban a nevét nem tudom, annyira nem érdeklődtem utána. Elveszem a füzetet, érdeklődő pillantással nézem a tulajdonos nevét, összehúzom szemöldökömet.
- Ilyen ronda írást még nem láttam, nem tudom elolvasni az írást, bocsi – nem tudom, miért kérek bocsánatot, nem is akartam segíteni neki. Szegény lánynak nehéz dolga lesz, amíg nem találja meg a megfelelő személyt, addig nem jön rá ki ír így, ha én nem, más sem fogja tudni elolvasni. Sóhajtok egyet, ahogy az arcára nézek és kedvesen egy kérdést intézek felé.
- Segítsek meglelni a megfelelő személyt? – nem értem magam, miért kell ez? Mindegy, már nem vonom vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=655269#post655269][b]Tanizawa Daisuke - 2017.01.14. 23:05[/b][/url]

Sóhajtva fordulok hátra, hogy bevárjam a lányt, aki lohol utánam. Nem tudom, mit akarhat, és miért csinálok ilyet, nincs kedvem az emberekhez, mégis megállok. Talán érdekel miért kiabálja mindenki előtt egy ismeretlen, ázsiainak szánt nevet. Megbizonyosodom róla, hogy nekem szólt, avagy én lennék az a bizonyos Chi. Összehúzott szemöldökkel pillantok le rá, majd válaszolok kérdésére.
- Daisuke vagyok, és nem én vagyok, mert nem úgy neveztek el a szüleim. De látom te is kevered az ázsiaiakat, ahogy az Európaiak többsége – újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, nem értem mi ebben olyan nehéz, vagy a többi ember, akik felismerik a különbségeket, ők túl különlegesek és nem átlagosak, ez is megeshet. Gwennek olyan egyszerűen megy, Szofi sem erőlteti meg magát, Lanetta sem kevert össze eddig senkivel, akkor nem lehet olyan nehéz. Mindegy, nem gondolkozom ezen, még a végén felhúzom magam.
Szája lefelé görbül, mire engem elfog az emberség. Néha tudok kedves lenni, ez azon egyik pillanata lesz, mikor egy idegennek segítek, nem barátnak. Kiveszem kezéből a füzetet, és magam elé tartva próbálom elolvasni az írást, viszont ez nagy problémát okoz, olyan ronda. Nem mondom, hogy fiú írta, lányok is tudnak így írni, azonban több mint valószínű.
- Ezért nem szabad odaadni a füzeted olyannak, akit nem ismersz jobban – mondom a lánynak, miközben belelapozok, hátha van benne árulkodó jel. Nem találok ilyesmit, ezért visszaadom neki a papírból készült tárgyat, és felajánlom segítségemet. Ma nagyon jó kedvemben lehetek, nem gyakran teszek ilyet, szóval becsülje meg a lányka, máskor nem biztos, hogy lesz ilyen.
- A Rellonban nem ismerek mást, aki lehetne, a Levitában kell lennie, ahol van több ismerősöm is, ha akarod, megkérdezhetek egyet, kettőt, hogy tud-e valamit – nem tudok ennél többet tenni érte, Zalánnak kommunikálok ezzel kapcsolatban, neki biztos lesz ötlete ki ez a titokzatos Chi, és nem, most nem jut eszembe a kékek prefektusa, akinek hasonlóan hangzik a neve, az túl egyszerű lenne. Elindulok a szfinxek klubhelyisége felé, remélve, hogy követ, ha nem, nekem az is jó, megyek a saját dolgomra.